A Szegedi Ítélőtábla ÍH 2018.139. sz. döntése indokolásában kiemelte: "A Cstv. 33/A. §-a szerinti kártérítési tényállásnak alapja tehát a hitelezői érdekekkel ellentétes tevékenység (jogellenes magatartás), és a vezető tisztségviselő, ügyvezető fenti magatartásával (kötelezettségszegésével) okozati összefüggésben keletkezett károsodás (vagyoncsökkenés) az, amelyért a vezető felelőssége fennáll. A Cstv. - már idézett - rendelkezései szerint a perben a felperesnek kellett bizonyítani az adós gazdálkodó szervezetnél a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját, megjelölni azokat az ezt követően kifejtett alperesi - vezetői - magatartásokat, amelyekkel okozati összefüggésben a felperesi adósnál vagyoncsökkenés következett be, míg ezt követően az alperesi vezetőt megillette a bizonyítás lehetősége a kimentés körében (ÍH 2012/9. számú jogeset)."
A második esetkörben, amennyiben a felperes arra hivatkozik, hogy a vezető neki felróhatóan nem vagy nem megfelelően tett eleget a gazdálkodó szervezet éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesítette a 31. § (1) bekezdés a)-d) pontja sze-
- 4/5 -
rinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a bizonyítás általános szabályaitól részben eltérően, a bizonyítási teher két kérdésben megfordul, és a vezetőnek kell bizonyítania azt, hogy
- a vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt,
- a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette.
Amennyiben az alperes ezt bizonyítja, a felperest az általános szabályok szerint terheli a bizonyítás.
A Debreceni Ítélőtáblán tartott tanácskozáson elfogadott többségi álláspont ettől nem tért el, azonban kiegészítette az előterjesztő a Pp. bizonyítási szabályainak az alkalmazásával az alábbiak szerint:
"IV. 1. A Cstv. 33/A. §-a (1) bekezdésére hivatkozással a Pp. alapján indult megállapítási perben a felperesnek a keresetlevele érdemi részében meg kell jelölnie, hogy melyik tényállásra (a III. 1., III. 2. vagy III. 3.) hivatkozással [jogalap - Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pont] érvényesíti a jogát, és elő kell adnia a kereseti kérelmét megalapozó következő tényeket:
a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontját,
a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése idő pontját követően a hitelezői érdekeket sértő magatartások leírását [ez lehet kifejtett tevékenység, vagy mulasztás, amely folytán az adós gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, azt a tényállítást, hogy a hitelezői követelések teljes kielégítése meghiúsult (meghiúsulhat) vagy hogy a környezeti terhek rendezése elmulasztásra került],
az a) és b) tényállási elem(ek) és a megjelölt magatartás(ok) közötti okozati összefüggést [Pp. 170. § (2) b), c), d)]
azt az összeget, amelynek erejéig a felelősség megállapítását a felperes kéri [Pp. 170. § (2) bekezdés a)],
és a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat a Pp.-ben meghatározott módon [Pp. 170. § (2) e), 275. §]"
(A Cstv. 33/A. §-a módosított rendelkezéseinek alkalmazása az új Pp. alapján indult perekben c. vitaanyagot Dzsula Marianna készítette.)
A magyar csődjogi szabályozás a vezető felelősség alóli mentesülés tekintetében exculpációs szabályt iktatott a törvénybe, a károkozónak kell kimentenie magát a vétkesség tekintetében, azaz neki kell bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Ezek a szabályok megfelelően irányadóak ebben az esetben is, azzal, hogy ennek szabályai a 2017. évi módosítás során jelentősen változtak.
A (4) bekezdés tartalmazza a megállapítási perben felhozható kimentési okokat. A bekezdés első mondata új szabály, eszerint a vezető kimentheti magát annak bizonyításával, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem vállalt az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot. Bírói mérlegelés kérdése, hogy mikor észszerűtlen egy kockázatvállalás, amely egyébként része a gazdasági életnek. Jól példázza ezt az esetet a BDT 2016.3499. számú eseti döntés, melyben a bíróság kimondta, hogy önmagában az, hogy a vezető tisztségviselőnek a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése után meghozott gazdasági döntése utóbb tévesnek bizonyult, még nem alapozza meg a Csődtv. 33/A. §-a szerinti felelősségét. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a konkrét gazdasági döntés meghozatalához többlettényállási elem kapcsolódik. (Tipikus mai esetnek tekinthető a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt., amely jelentős összegű, milliárdos beruházás megvalósítása után került nehéz gazdasági helyzetbe egy piaci döntés nyomán.)
A módosítás során kiegészítették az előírást azzal, hogy a vezető "felróhatóan" nem tett eleget a letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének. A vezető ezzel kapcsolatban is bizonyíthatja, hogy eljárása nem volt felróható.
Az (5) bekezdésbe került át azon jogkövetkezmény megállapítása, ha az adós volt vezetője oly módon nehezítette meg a vele üzleti kapcsolatba kerülők számára az adós való pénzügyi helyzetének megismerését, hogy nem vagy nem megfelelően tett eleget a számviteli kötelezettségeinek, vagy a felszámolás elrendelését követően nem teljesítette a teljes körű vagyonleltár készítési, illetve vagyon- és iratátadási kötelezettségét a felszámoló részére, ilyenkor a vélelem kimondását mellőzve a törvény értelmében a vezető tisztségviselőnek kell bizonyítani, hogy a vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette. Az eddig megismert bírói álláspontok szerint a vezető esetében csak ez a két kérdéskör az, ami megfordítja a bizonyítási kötelezettséget, minden más kérdésben (vagyoncsökkenés vagy kielégítetlen követelés összege) a felperest terheli a bizonyítási kötelezettség.
A VI. Novella indokolása szerint ebben az esetben nem tényállási elem a vagyoncsökkenés, illetve a vezető mulasztása és a vagyoncsökkenés közötti okozati összefüggés. Ezt azt jelentené, hogy a hitelezőnek (vagy a felszámolónak) elegendő a vezetőt terhelő mulasztást bizonyítania. Ez az álláspont azonnal megjelent konkrét kereseti kérelmekben, ezért nagyon fontos, hogy a gyakorlat miként kezeli az indokolás szövegét.
Kijelenthető, hogy a bírói gyakorlat ezt az álláspontot nem fogadja el, jelen tanulmány lezárásáig két bírói döntés is ellentétes álláspontot foglalt el. Az ÍH 2018.78. és 121. szám alatt közzétett döntésben a Fővárosi Ítélőtábla azt az álláspontot képviselte, hogy a vezető tisztségviselő ellen indított felelősség-megállapítási perben tényállási elem a vagyoncsökkenés, ha a felperes ezt rója a vezető tisztségviselő terhére; ezért a vagyoncsökkenés összegének előadása a keresetlevél kötelező tartalmi eleme
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
