Az európai uniós védjegyreform nem csupán az uniós védjegyek szabályozásában, de a nemzeti védjegyekre vonatkozó tagállami jogokban is jelentős változásokat hoz. A védjegyek ábrázolásával kapcsolatos követelmények változása új védjegytípusok megjelenését is magával hozza, a feltétlen és viszonylagos kizáró okok rendszerének felülvizsgálata pedig áttekinthetőbb rendszerbe foglalja az oltalomképességi feltételeket, egyúttal tisztázva a védjegyek és földrajzi árujelzők kapcsolatának fontos aspektusait is. A védjegyoltalom tartalmának kibővített szabályozása kiszélesíti a jogosultak jogérvényesítési lehetőségeit, de a nem használt, vagy valamilyen hibában szenvedő korábbi védjegyek alapján történő fellépés korlátozása egyensúlyt teremt a rendszerben. A jogszabályi változásokhoz kapcsolódó speciális átmeneti rendelkezések biztosítják, hogy a módosítások alkalmazása az alkotmányos követelményekkel összhangban történjen meg.
Egy jogterület teljes körű felülvizsgálata általában időigényes: az Európai Unió védjegyjogi szabályozásának reformja is egy igen hosszú - tízéves - folyamat eredménye. Ennek során a - korábbi terminológiával élve - "közösségi védjegyekre", és az ilyen védjegyekkel kapcsolatos hatósági feladatok ellátásával megbízott uniós intézményre (a - szintén korábbi nevén - Belső Piaci Harmonizációs Hivatalra) vonatkozó szabályozási keret jelentős mértékben megújult. Így többek között "európai uniós védjeggyé" nevezték át az egész EU területére nézve egységes oltalmat biztosító iparjogvédelmi jogot, az ügynökséget pedig az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalára (EUIPO) keresztelték át.
A tagállami védjegyjogokra nagyobb hatást gyakorol ugyanakkor az európai védjegyreform másik lényegi vívmánya, az új védjegyirányelv elfogadása. Az irányelv alapvetően az európai uniós védjegyek rendeleti szabályozásának modelljét követve, azzal párhuzamos rendelkezések útján jelöli ki a nemzeti védjegyekre alkalmazandó anyagi jog kontúrjait (nem véletlen, hogy a két jogszabály tervezetét az uniós döntéshozatali fórumokon egyszerre tárgyalták), de a korábbiakhoz képest új területekre is kiterjesztette a jogharmonizáció hatókörét, amikor eljárásjogi kérdésekben is jogközelítési kötelezettséget ír elő a tagállamok számára.
A 2015 decemberében kihirdetett, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) - legtöbb rendelkezése tekintetében - 2019. január 14-ig adott határidőt a tagállamoknak az "átültetésre", azaz arra, hogy nemzeti védjegyjogi szabályozásukat összeegyeztethetővé tegyék a felülvizsgált rendelkezésekkel. Az Irányelv ugyanakkor több ponton is mozgásteret ad a tagállamoknak, hogy a jogrendszereiknek és a védjegyjogi hagyományaiknak megfelelő megoldásokat alakíthassanak ki, amelyet elsősorban opcionális - azaz a tagállam választása szerint átültetett, vagy mellőzött - uniós jogi rendelkezések tesznek lehetővé.
Az átültetési határidőhöz közelítve minden tagállamban megszülettek már legalább a harmonizációt megvalósítani hivatott jogszabályok tervezetei. Magyarország élen járt az implementációban: a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.), illetve a kapcsolódó - rendeleti szintű - védjegyjogi szabályok módosítását célzó előterjesztésről szóló konzultációt követően az Országgyűlés a Vt. (és más iparjogvédelmi
- 165/166 -
törvények) módosításáról szóló törvényjavaslatot 2018 novemberében elfogadta.[1] A jogszabályi módosítások[2] hatálybalépésének időpontja 2019. január 1.
Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy (az uniós védjegyreform vázlatos bemutatását követően) ismertesse a hazai védjegyjog tervezett jogharmonizációs célú változásai közül a legfontosabbakat, feltárva az ezek mögött meghúzódó indokokat is.[3] A szöveg a módosítások közül csak anyagi jogi természetű változásokra tér ki, és értelemszerűen jelentős mértékben merít a jogszabály-módosítások miniszteri indokolásából is (amelynek kidolgozásában a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, így a jelen cikk szerzője is lényeges szerepet vállalt).[4]
A tanulmány - zárásként - külön részt szentelünk a törvény átmeneti rendelkezéseinek, amely nem csupán gyakorlati, de jogi elméleti szempontból is különösen érdekes kérdéseket vet fel.
1. Az Európai Unió tagállamainak védjegyekre vonatkozó jogszabályait elsőként a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK tanácsi irányelv hangolta össze.[5] Ennek az irányelvnek a szabályaira a hazai jogalkotó már a Vt. 1997-es elfogadásakor is figyelemmel volt. Az Európai Unió önálló - egységes hatályú oltalmat biztosító - védjegyjogi jogcímét (és az - akkori nevén - Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt) néhány évvel később a közösségi védjegyről szóló 1993. december 20-i 40/94/EK rendelet hozta létre.[6]
Az európai uniós védjegyrendszer létrehozása óta eltelt évek alatt bekövetkezett társadalmi, technológiai és egyéb jelentős változások mind a tagállami védjegyjogi jogharmonizációt célzó irányelvi rendelkezések, mind pedig az egységes európai uniós védjegyoltalmat biztosító rendeleti előírások felülvizsgálatát tették szükségessé.
Az európai uniós védjegyrendszer átfogó értékelését az Európai Bizottság megbízásából a németországi Max Planck Szellemi Tulajdoni és Versenyjogi Intézet egy tanulmány (a továbbiakban: Tanulmány)[7] elkészítésével végezte el. A 2009 novembere és 2011 februárja között készített Tanulmány rámutatott arra, hogy az uniós rendszert korszerűsíteni és fejleszteni kell, a modernizáció során pedig a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok további harmonizációja révén törekedni kell az uniós védjegyrendszer és a nemzeti védjegyrendszerek közötti koherencia növelésére.
2. A Bizottság 2013. március 27-én terjesztette elő a két jogalkotási javaslatot: egyet egy átfogó átdolgozáson átesett, új (recast) irányelv elfogadására[8], egyet pedig a 207/2009/EK rendelet módosítására.[9] Az uniós alapszerződések időközben hatályba lépett módosításainak megfelelően mindkét jogi aktust[10] együttdöntési eljárásban, azaz a Tanács és az Európai Parlament közös jogalkotói közreműködésével lehetett csak elfogadni.
A védjegyreform eredménye az alábbi uniós jogszabályokban öltött testet:
a) az Irányelv,
b) a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet és a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK bizottsági rendelet módosításáról, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2015/2424/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, amelyet - a jogi szabályozás transzparenciája érdekében - az európai uniós védjegyről szóló 2017/1001/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (a továbbiakban: Rendelet) kodifikáltak[11], valamint
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
