A Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében hagyományszámba megy, hogy "Az uniós tagság következményei a magyar jogrendszerre és a közigazgatásra" elnevezésű NKFP Projektum keretében rendezett tanácskozásokról, műhelyvitákról időről-időre több tanácskozásismertetés jelenik meg.1 Jelen írás is ezek sorába illeszkedik. 2008. december 2-án, a budai Várnegyedben található Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete Tanácstermében rendezték meg a Jogrendszer, jogi gondolkodásmódok az európai egységesülés perspektívájában (Magyar körkép-európai uniós összefüggésben) című, Varga Csaba által írott, e beszámoló születése idején megjelenés alatt lévő monografikus kötet felett tartott vitát.2 Varga Csaba professzor a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében 1965 óta dolgozik, jelenleg tudományos tanácsadó. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának egyik alapítója, 1995-tól a Jogbölcseleti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, 1991-től az MTA doktora (DSc). Varga professzor a magyar jogbölcselet (jogelmélet, jogfilozófia) jelentős életművet3 felmutató kutatója, nemzetközileg is számon tartott, számos idegen nyelven is megjelent, mintegy harminc önálló kötet szerzője. Jelen tanácskozás napirendje tehát a Jogrendszer, jogi gondolkodásmódok az európai egységesülés perspektívájában (Magyar körkép-európai uniós összefüggésben) című kötet szerző általi ismertetése volt. Az elnöklés tisztét Gajduschek György PhD, igazgatásszervező, szociológus, politológus, az MTA Jogtudományi Intézete Alkotmányjogi és Közigazgatási Jogi Osztályának tudományos főmunkatársa látta el. Az elnök a tanácskozás megnyitása után felkérte Varga professzort vitaindító előadásának megtartására, felhívva az opponensek figyelmét, hogy reakcióikban az írott szöveg mellett a szóban elhangzottakra is reagálhatnak. Meg kell jegyezni, hogy az intézet kutatói mellett több egyetem jogbölcseleti professzora is jelenlétével emelte az esemény fényét, továbbá Varga Csaba professzort több hallgatója is elkísérte a konferenciára.
Ezek után a kötet szerzője megtartotta előadását. Kiemelte, hogy a kiadásra előkészítetten bevégzett és munkahelyi műhelyvitán, műhelyértekezleten megvitatott mű mintegy huszonöt szerzői ívnyi terjedelmében végső soron nem más, mint egy jogfilozófus szemléje az európai jogműködés fölött - különös érzékenységgel az abban munkáló jogi mentalitás feltárására, továbbá annak megvilágítására, vajon a nemzeti jogrendek valamiféle kiterjesztéseként vagy egy azokra sui generis ráépülő teljességgel új struktúraként, jogi okfejtési és eljárási módként kell-e magát az európajogot inkább felfognunk. Rámutatott a szerző arra, hogy a nemzeti jogrendekhez való viszonyában ugyanakkor mintha egyszerűen posztmodernista klisék testet öltéseként mutatkoznék be az európajog, hiszen hatásával folyvást bomlasztja a nemzeti jogokba a klasszikus jogpozitivizmus hagyományából kiindulóan egykor beépült kötöttségeket. Ráadásul egyébként kimagaslóan hatékony jogműködése úgy valósul meg, hogy központi tételezéseit egyszersmind nemzetenként önálló végrehajtásra vagy bírói megítélésre bízza. A szerző e példátlanul összetett felépülés és működés részletes vizsgálatával kísérli meg feltárni ennek az új; európajogi jogszemléletnek és jogelméletnek a meghatározó jegyeit.
Többes következtetést von le a szerző búvárlatából. Elsődleges tanulságként fogalmazza meg, hogy az európajogi valóság hagyományos jogászi világképpel s a XX. században még uralkodó gondolkodási paradigmák keretében nem vizsgálható. Maga az európajog azon globális posztmodernizmus része, mely teljességgel egy artificiális valóságkonstrukcióra, azaz saját virtualitásának a megkísérelt materializálására épül, így immár - úgymond - megszabadult a történelmi tanulságok, a múltbéli emberi megtapasztalás, a mindenkori konkrétság béklyójától. Második tanulsága ennek megfelelően az, hogy nagystruktúrák dinamizálásával mozgatja azt, amiben a minden pillanatra jellemző káoszból maga a rekonstruktív emberi szándék próbál folyvást valamiféle rendre emlékeztetőt építeni anélkül, hogy maga a konstruktum kialakításában s napi formálásában rendre vagy rendezettségre, azaz rendszerszerű felépítettségre törekednék. Eszménye ennyiben tükörképe annak a makrogazdasági alapnak, amelyre ez mintegy felépítményként épül. Harmadik tanulság, hogy pontosan e paradigmatikusan új felépülési elvre és működési eszményre figyelemmel hosszabb távon, stratégiai értelemben szinte fontosabb lenne mindezen fejleményeknek, eszményektől készségekig terjedően a bennük munkáló mozgatóerőknek a múlt, jelen s belátható jövő tükrében történő elméleti-módszertani feltárása és teoretikus szintű és érvényű megfogalmazása, mint az egyébként oly virágzónak tetsző ún. európajogi irodalom4 jellegzetes pepecselése a technikalitások egy-egy éppen aktuális részletkérdése kapcsán. Végezetül negyedik tanulság, hogy az egész építményt átható dinamizmusban nemzeti érdekérvényesítés s érdekvédelem kizárólag a nemzeti aktivitások piacán történő sikeres ön-pozicionálással biztosítható, ami pedig a hagyományos magatartásformákkal, az azokban érvényesülő erényekkel egyre kevésbé érhető el.
Az európajogi tudományos érdeklődés az Európai Unióban magában s világszerte is - mintegy a változatlanság velejéig hamis ideologikus leplébe vonva azt, ami gyökeresen új - a mai napig gyakorlatilag meg sem kísérelte az európajog elmélete alapvonásainak feltárását és tudományos megfogalmazását.
A magyar tudományosság nemcsak sem ebben, sem az európajog teoretikus elemzések és propozíciók útján történő fejlesztésében nem vett a mai napig mutatkozott (s különösen egykor volt szocializmusunkban sikeresen erőteljes) nemzetközi potenciáljának a súlyával részt, de láthatóan nem is érzékelte eddig még ennek hiányát s ebben megtestesült mulasztását. A magyarországi politikum pedig még kevésbé látszott napjainkig realizálni a megváltozott új feltételeket, vagyis a folytonos stratégiateremtés és taktikai változatok érlelése szükségét, elérhető aktivitása dinamizálásának az elengedhetetlenségét.
Varga professzor vitaindító előadása után az elnök méltatta a nagy erudícióval és elokvenciával jellemezhető megszólalást, és külön is kiemelte az előadás világos voltát. Első opponensként Szabó Marcel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának nemzetközi dékánhelyettese, ugyanezen egyetem Európajogi és Nemzetközi Közjogi tanszékének tanszékvezető egyetemi docense kapott szót opponensi véleménye vázolása céljából. Szabó Marcel mintegy in medias res kezdésként rögtön arra utalt, hogy a műnek feltétlenül angol nyelven is meg kell jelennie. Nem olvasott ilyen friss szemmel írt, eredeti meglátásokkal ékes, az európai uniós jogot mintegy madártávlatáról elemző művet, mint a szóban forgó alkotás. Hiszen Varga Csaba meglátását továbbgondolva valóban elmondható, hogy az európai unió joga nem más, mint az európai unió szervezeti és működési szabályzata, normatívan szól arról, hogy az Európai Unió hogyan működjék. Az EU-t valóban a morális üresség jellemzi. Az Európai Unióban kultúra nem jött még létre, de legalább fejlődik.5 A nyelvi sokszínűség sem más, mint leplezett jogi technika. Ez nem egyenlő önmagában bármiféle demokratikus jelleggel, mert éppen a normakötöttségektől szabadító játékot tesz lehetővé, amely a bíró6 számára értelmezési többletet enged. A kodifikáció európai kontextusban a jogelvek és a részes nemzetek saját joghagyományainak összességét jelenti. Ezáltal az európajog szembenáll a nemzetközi közjoggal, mert előbbinek ily’ módon a nemzetek gyakorlata is forrása. Az európai ítélkezés a jogpolitikát követi, és az Európai Közösségek Bírósága csupán az ügyek egy-egy szeletét ragadja meg (például jóváhagy egy belső joggal való visszaélést, ezzel hozzájárulhat az EU-piac működésének fokozásához). A jogtudomány jellemzése körében az opponens Weilerre hivatkozott, aki szerint csak a jogi kultúra teremthet Európát. A nemzetközi közjog kullog az EU mögött, oka a jogi doktrína és a jogforrások kérdésköre. Összefoglalva elmondható, hogy az európa-jognak kisebbrendűségi érzésre még így sincs oka.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
