https://doi.org/10.59851/mj.72.02.5
A kötelezett a pénztartozás jogosult általi követeléséről mind a fizetési felszólítás, mind pedig a számla megküldéséből tudomást szerezhet, bármelyik alkalmas a Ptk. 6:130. § (1) bekezdése alapján a teljesítési határidő pontos meghatározására.
Jogeset száma: BH 2024.112. (Kúria Pfv.V.20.571/2023/12.)
Kulcsszavak: ügyvédi megbízási szerződés; fizetési felszólítás; számlakiállítási kötelezettség; teljesítési határidő meghatározása; pénztartozás lejárttá tétele
Az alperes megbízóként 2016. augusztus 1-jén határozatlan idejű ügyvédi megbízási szerződést kötött a felperessel jogi ügyeinek intézésére. A megbízási szerződés 4. pontja szerint az alperes a munkadíjelőlegeket, munkadíjakat, költségátalányt és készkiadásokat a tulajdonában vagy résztulajdonában álló bármelyik ingatlan értékesítését követő 15 napon belül, egyösszegben fizeti meg a felperesnek. Az alperes teljesítéséig a felperes saját költségén látja el az alperes jogi ügyvitelét.
A felperes az alperes képviseletében nyolc befejeződött peres eljárásban, kilenc befejeződött nemperes eljárásban és hatósági eljárásban és hat egyéb ügyben járt el, két okiratot szerkesztett az alperes részére, és az alperes helyett megfizetett 30 000 Ft peres eljárási illetéket, 137 400 Ft fellebbezési illetéket, valamint 230 787 Ft végrehajtási költséget.
Az alperes a tulajdonában lévő budapesti lakást 2019. január 7-én eladta, a vételárat 2019 tavaszán megkapta. Ezt követően, 2019. június 18-án az alperes a megbízási szerződést felmondta. A felperes az alperes által 2019. július 18-án átvett levelében felszólította az alperest 5 990 000 Ft tartozás nyolc napon belüli rendezésére, az alperes felé számlát nem állított ki.
A felperes - fizetési meghagyást követő perben - módosított keresetében az alperest 7 000 000 Ft és annak 2019. július 27. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a Ptk. 6:130. § (1) bekezdése, valamint a Ptk. 6:48. § (1) bekezdése alapján. Követelése a megbízási szerződésen alapult.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezésében vitatta a követelés esedékessé válását, mivel teljesítésigazolás, illetve számla nem került kiállításra. Hivatkozott arra, hogy a megbízási szerződés 4. pontjában a teljesítési határidőt nem egyértelműen határozták meg, ezért az számla nélkül nem keletkeztet fizetési kötelezettséget.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6 968 187 forintot, továbbá ezen összeg után 2019. július 27-étől a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatot. Az elsőfokú bíróság szerint a felek a közöttük létrejött ügyvédi megbízási szerződés 4. pontjában a teljesítési határidőt egyértelműen meghatározták, ezért azt az alperesnek a fizetést megelőzően számla kiállítása vagy fizetésre felszólítás nélkül is teljesítenie kellett volna. Az alperes a megbízási szerződés alapján a felperest megillető összeget legkésőbb 2019. június 15-én köteles lett volna megfizetni. A számla kiállításának elmaradása a felek jogviszonyán kívüli egyéb jogkövetkezménnyel járhat, de nem mentesíti az alperest a szerződés szerinti fizetési kötelezettsége alól, nem jelent felperesi jogosulti késedelmet, és nem hosszabbítja meg az alperes teljesítésére nyitva álló határidőt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben, a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontjára nézve megváltoztatta. A másodfokú bíróság szerint a felek jövőbeli bizonytalan eseménytől, az alperes ingatlana(i) értékesítése, eladása időpontjától tették függővé a teljesítési határidőt. Mivel előfordulhat, hogy ez a feltétel soha nem következik be, ezért a másodfokú bíróság szerint a teljesítési határidő nem tekinthető egyértelműen meghatározottnak. Mindezek alapján a Ptk. 6:130. §-a jelöli meg a megbízási díj mint pénztartozás teljesítési idejét, rögzítve azt, hogy a jogszabályi rendelkezés vagylagos feltétele szerint vagy fizetési felszólításnak, vagy számlának kell megelőznie az alperes fizetési kötelezettségét. Annak azonban nincs jelentősége, hogy a felperes egyébként számla kiállítására kötelezett-e, mivel a Ptk. erre vonatkozóan nem tartalmaz megkülönböztetést. Ebből következően a felperes akár számla kiállításával, akár fizetési felszólítással eleget tehetett az alperesi teljesítés időpontja beálltához szükséges feltételnek.
Más jogág(ak)ra tartozó kérdés az, hogy milyen következményei lehetnek a felperesre nézve a számlakiállítási kötelezettség elmulasztásának, ez azonban a teljesítési határidőt nem érinti. A felperes ennek alapján a fizetési felszólítás megküldésével a követelését esedékessé tudta tenni.
- 101/102 -
A másodfokú bíróság azt is rögzítette, hogy a fizetési felszólításban szereplő 5 990 000 Ft összegen felüli 310 000 Ft a felperes fizetési meghagyásban előterjesztett igénye volt. Így ezen összeg után a fizetési felszólításnak is minősülő fizetési meghagyás kézhezvételétől (2020. június 25.) számított 31. naptól, a további 668 187 Ft után pedig a keresetváltozás 2020. december 2-i átvételét követő 31. naptól kötelezte az alperest késedelmi kamat megfizetésére.
A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes többek között arra hivatkozott, hogy a felperes egyéni ügyvédként az ügyvédi megbízása teljesítéséről köteles lett volna számlát kiállítani. Ennek elmulasztásával közbenső szerződésszegés, illetve jogosulti késedelem állt be, így a felperes igénye nem követelhető. A Ptk. 6:130. § (1) bekezdésével kapcsolatban előadta, hogy a fizetési felszólítás és a számla közötti jogszabályi különbségtétel oka nem az, hogy a jogosult választhat a két okirat kiállításának lehetősége és megküldése között. A fizetési felszólítás azon személyek közötti jogviszonyban értelmezhető, akiknek nincs számlaadási kötelezettségük. A számla kiállítására köteles jogosult részéről azonban nem elegendő a fizetési felszólítás a követelés esedékessé tételéhez, illetve a számlakiállítás elmulasztása esetén a jogosult a követelését annak időelőttisége, illetve közbenső szerződésszegés miatt nem érvényesítheti. A két okirat közötti vagylagosság tehát nem opcionális, hanem az irányadó jogszabályok közötti mozgástér által behatárolt.
A Kúria ítéletében kiemelte, hogy a felek és az eljárt bíróságok álláspontja eltért abban, hogy a megbízási díj mikor vált esedékessé. A másodfokú bíróság - szemben az elsőfokú bírósággal - a megbízási szerződés 4. pontját értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a felek a megbízási díj megfizetése esedékességének időpontjában nem állapodtak meg, mert azt egy olyan eseménytől (valamely alperesi ingatlan értékesítése) tették függővé, amely lehet, hogy soha nem következik be. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a Ptk. 6:130. § (1) bekezdése alapján határozta meg az alperesi szolgáltatás teljesítésének a határidejét. A Ptk. 6:130. § (1) bekezdésének az alkalmazása körében a másodfokú bíróság annak a ténynek, hogy a felperes a vonatkozó adójogszabályok alapján fennálló kötelezettsége ellenére a teljesítéséről nem állított ki számlát, nem tulajdonított jelentőséget. Arra a következtetésre jutott, hogy a fizetési felszólítás, illetve az azzal egyenértékű bírósági igényérvényesítés is alkalmas a követelés lejárttá tételére, figyelemmel a Ptk. 6:130. § (1) bekezdésének vagylagos feltételeire. Az ekként meghatározott teljesítési határidő elmulasztását kötelezetti késedelemnek tekintette, így a megállapított megbízási díj mellett a fizetési felszólítás, illetve a fizetési meghagyás, valamint a keresetmódosítás kézbesítésétől számított 31. naptól a megbízási díj után késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte az alperest.
Az alperes ezeket a megállapításokat vitatta. Felülvizsgálati érvelése lényegében azon alapult, hogy álláspontja szerint a Ptk. 6:130. § (1) bekezdése alapján a számlakiállításra kötelezett csak számla kiállítása esetén jogosult a pénzkövetelésre, így annak elmulasztása kizárja a követelés bírói úton való érvényesíthetőségét.
A felülvizsgálati kérelem alapján tehát a Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kereset elutasításához vezethet-e önmagában az, ha a számlakiállításra köteles szerződő fél nem állít ki számlát.
Ha a felek a szerződésükben a teljesítési határidőt pontosan meghatározták, akkor az ellenszolgáltatás csak a határidő lejáratakor válik esedékessé. A Ptk. 6:130. §-a arra az esetre tartalmaz rendelkezéseket, amikor a szerződés alapján az egyik felet pénzfizetési kötelezettség terheli, de annak teljesítési határidejét a felek a szerződésben nem rögzítették. A Ptk. 6:130. § (1) bekezdése sem írja felül azonban a visszterhesség vélelmét, vagyis azt, hogy a szerződésben kikötött szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. A teljesítési határidő hiánya folytán azonban mindaddig, amíg a jogosult a pénztartozást nem teszi lejárttá, azaz nem adja a kötelezett tudtára, hogy arra igényt tart, a pénztartozás nem teljesítéséhez nem fűződnek a teljesítés elmulasztásának a jogkövetkezményei. Mivel a kötelezett a pénztartozás jogosulti követeléséről mind a fizetési felszólítás, mind a számla megküldéséből tudomást szerezhet, bármelyik kézbesítése alkalmas a Ptk. 6:130. § (1) bekezdése alapján a teljesítési határidő pontos meghatározására. A jogszabályi rendelkezésben található distinkciónak tehát nem tulajdonítható az alperesi értelmezés szerinti, a követelés érvényesítését kizáró tartalom abban az esetben sem, ha a számlakibocsátásra kötelezett fél csak fizetési felszólítást küld a kötelezettnek. Ilyen értelmezésre a Ptk. 6:150. § (közbenső szerződésszegés) rendelkezéseiből sem lehet jutni.
Tekintettel arra, hogy a jogosult nem a számlázással, hanem a saját szolgáltatásának a teljesítésével tesz eleget szerződéses kötelezettségének, a számlaadás a perbeli esetben sem volt szerződéses kötelezettsége a felperesnek, így a számla kiállítása nélkül is megnyílik az igénye az ellenszolgáltatás teljesítésének követelésére. Az alperes értelmezését cáfolja a Ptk. 6:121. §-a is, amely nem sorolja fel a naturalis obligatiók között a számla hiányában követelt pénztartozást. Az alperes által a felülvizsgálati kérelemben felhívott egyéb jogszabályok sem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely az ilyen módon követelt pénztartozások bírósági eljárásban való érvényesítését kizárnák.
Más jogágakra tartozó kérdés, hogy milyen következményei lehetnek a felperesre nézve a számlakiállítási kötelezettség teljesítése elmulasztásának. Ha a más jogági szabály olyan tilalmat tartalmaz, amelynek sérelme csak az adott jogág relációjában, a jogág funkciójához képest jogellenes, és ezért az csak a külön jogág által szankcionált, úgy a polgári jog szempontjából ezeknek a jogszabályoknak a sérelme irreleváns, a polgári jogág feladatát, funkcióját nem érinti. A szerződés ilyenkor polgári jogi szempontból a jogszabálysértés ellenére sem érvénytelen.
- 102/103 -
A pénztartozás esedékessé válása, illetve esedékessé tétele több szempontból is fontos kérdés.[1] Az esedékessé válás/tétel egyrészt lényeges a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjának meghatározása miatt. Másrészt a jogosult számára az esedékessé válás/esedékessé tétel időpontja nyitja meg az igényérvényesítés lehetőségét, amely egyúttal a követelés (pénztartozás) elévülésének a kezdő időpontja is. A pénzkövetelés az esedékessé válással/tétellel kerül az igény állapotába.
Az adott ügyben a Kúria is kiemelte az ítéletében, hogy ha a felek a szerződésükben a teljesítési határidőt pontosan meghatározták, akkor az ellenszolgáltatás csak a határidő lejáratakor válik esedékessé. A szerződésben meghatározott időpontban a szolgáltatás-ellenszolgáltatás bármilyen további jogcselekmény nélkül esedékessé válik. Ebben az esetben a pénztartozást sem kell további jogcselekmény vagy jognyilatkozat (például felmondás) útján esedékessé tenni. Ha tehát a teljesítési idő konkrétan meghatározott, akkor az esedékessé válás automatikusan bekövetkezik, vagyis a jogosultnak a követelését nem kell erre irányuló külön jogcselekménnyel esedékessé tenni.
Konkrét teljesítési határidőt (időpontot) nemcsak a szerződés, hanem a jogosult által kiállított számla is tartalmazhat.[2]
Ha azonban a felek a pénztartozás megfizetésének (teljesítésének) pontos időpontját nem határozták meg, akkor a jogosultnak azt először lejárttá, esedékessé kell tennie. Amint arra a fenti ügyben a Kúria is felhívta a figyelmet: a teljesítési határidő hiánya folytán mindaddig, amíg a jogosult a pénztartozást nem teszi lejárttá, azaz nem adja a kötelezett tudtára, hogy arra igényt tart, a pénztartozás nem teljesítéséhez nem fűződnek a teljesítés elmulasztásának a jogkövetkezményei.
A pénztartozás esedékessé tételére többféle módon is sor kerülhet. A leggyakoribb a fizetési felszólítás vagy számla küldése a kötelezettnek, de ide tartozik a felmondás is. A felmondás a szerződést a jövőre nézve bekövetkező hatállyal megszüntető egyoldalú jognyilatkozat, amely egyúttal a szerződés alapján a kötelezettet terhelő szolgáltatást - adott esetben pénztartozást - is esedékessé teszi.
Lehetséges azonban a követelést oly módon is egyoldalú jognyilatkozattal esedékessé tenni, hogy az ne vezessen a szerződés felmondásához. Vagyis létezik olyan egyoldalú jognyilatkozat is, amely a követelést esedékessé teszi, de nem minősül felmondásnak. Erről a Ptk. 5:111. § (5) bekezdése a követelést terhelő zálogjog szabályai körében már korábban is rendelkezett. 2023-ban pedig az engedményezés szabályai körében is nevesítve lett ez a fajta, esedékessé tételre irányuló egyoldalú jognyilatkozat. A Ptk. 6:193. § (4) bekezdése szerint ugyanis, ha az engedményezett követelés esedékessége a jogosult jognyilatkozatától vagy egyéb általa teljesítendő feltételtől függ, az engedményes megteheti e jognyilatkozatot, vagy teljesítheti az esedékesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt. Fontos azonban még egyszer kiemelni, hogy ez a fajta egyoldalú jognyilatkozat nem felmondás.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C. § (2) bekezdése szerint, ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa. A fentiek alapján pénztartozás esetén az esedékessé tétel az a feltétel, amelyet a jogosultnak a Vht. 23/C. § (2) bekezdése alapján közokirattal kell tanúsítania. Ez azt jelenti, hogy az esedékessé tételhez szükséges jognyilatkozatot (például fizetési felszólítás, felmondás) közokiratba kell foglalni.
Ha azonban a pénztartozás a konkrétan meghatározott teljesítési határidőre tekintettel esedékessé vált (vagyis azt nem kell külön jognyilatkozattal esedékessé tenni), akkor ebben az esetben az alapokirat záradékolásához (a végrehajtási eljárás megindításához) nem kell az esedékessé válást tanúsító közokirat. Késedelem esetén például a követelés a késedelembe esés időpontjában automatikusan esedékessé válik, amit nem kell közokirattal tanúsítani. A zálogjoghoz kapcsolódó kielégítési jog megnyíltát sem kell a zálogjogosultnak közokirattal tanúsítani, kivéve önálló zálogjog esetén, ha az ahhoz kapcsolódó kielégítési jog felmondással nyílik meg.
Ha a felek a pénztartozás teljesítésének időpontját nem határozták meg konkrétan, a Ptk. 6:130. § (1) bekezdésében írt diszpozitív szabály kerülhet alkalmazásra. Eszerint, ha a felek a szerződésben a pénztartozás teljesítésének idejét nem határozták meg, a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított 30 napon belül kell teljesíteni.
Az idézett szakasszal kapcsolatban ugyanakkor problémát okozhat a "kézhezvétel" fordulat. Kérdés ugyanis, hogy ennek alapján, ha a kötelezett nem veszi át a fizetési felszólítást vagy a számlát - vagyis a kézhezvételre nem kerül sor -, akkor az őt terhelő pénztartozás hogyan válik esedékessé? Pontosabb lenne, ha a normaszövegben a "kézhezvételétől" helyett a "a kötelezettel szembeni hatályosulásától" vagy "a címzetthez való megérkezésétől" fordulat szerepelne. Ez állna ugyanis összhangban a távollévők között tett jognyilatkozatok hatályosulásáról rendelkező Ptk. 6:5. § (2) bekezdésével.
Ezzel összefüggésben merül fel az a kérdés, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a Ptk. 6:5. § (2) bekezdése, valamint a 6:130. § (1) bekezdése? Az utóbbiban nevesített fizetési felszólítás, illetve számla ugyanis az esetek többségében távollévők között tett - írásban foglalt - jognyilatkozatnak minősül, amely a Ptk. 6:5. § (2) bekezdése alapján a kötelezetthez való megérkezéssel - és nem a kézhezvétellel - hatályosul. Kérdés, hogy a Ptk. 6:130. § (1) bekezdése - mint lex specialis - felülírja-e a Ptk. 6:5. § (2) bekezdését?
- 103/104 -
Minderre tekintettel a legjobb megoldás az, ha a felek szerződésükben a Ptk. 6:130. § (1) bekezdésére tekintettel úgy rendelkeznek, hogy a pénztartozás a jogosult által küldött fizetési felszólítás vagy számla kötelezettel szembeni hatályosulását követő meghatározott napon válik esedékessé. Ezzel együtt azonban a feleknek egy kézbesítési rendelkezést (vélelmet) is célszerű a szerződésükbe foglalni. Ebben rendelkezhetnek arról, hogy a postai úton küldött fizetési felszólítás, illetve számla az átvétel (kézhezvétel) hiányában a sikertelen kézbesítést követő meghatározott nap elteltével kézbesítettnek minősül. Ebben az esetben ugyanis utóbb a kötelezett már csak a kézbesítési vélelem megdöntése útján tudja azt vitatni, hogy vele szemben a fizetési felszólítás, illetve a számla mint jognyilatkozat nem hatályosult, és így az őt terhelő pénztartozás nem vált esedékessé. ■
JEGYZETEK
[1] Itt most nem térünk ki az esedékessé válás/tétel, valamint a lejárttá válás/tétel közötti különbségre. Azt azonban ki kell emelni, hogy egy követelés esetén az esedékesség és a lejárat két különböző kategória.
[2] Vékás Lajos: Szerződési jog. Általános rész. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 203.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék.
Visszaugrás
