Az európai munkajog szokásos éves konferenciájára 2026. március 19-20-án került sor Trier-ben, az Európai Jogakadémia rendezésében. Ugyancsak szokásosnak mondható, hogy a konferencia az európai munkajog és szociálpolitika aktuális fejleményeivel foglalkozott, de az is, hogy a rendezvény jelentős nemzetközi részvétel mellett zajlott. A mintegy nyolcvan résztvevő az Európai Unió (a továbbiakban: EU) csaknem valamennyi tagállamát képviselte, de harmadik államokból is többen érkeztek. (Magyarországról az ismertetés szerzője vett részt a konferencián, a HUN-REN támogatásával.) Az előadók nyolc országot képviseltek, de megtaláltuk közöttük az EU Bizottsága, az EUROFOUND[1] és az Európai Szakszervezeti Intézet munkatársait is.
A konferencia első átfogó tárgyköre a "szociális Európa" volt, amelynek körében a jogi és politikai fejlődésről és perspektívákról esett szó. Vacas-Soriano (EUROFOUND) és Emanuele Menegatti (Bolognai Egyetem) az európai minimálbér-szabályozás kérdéseit érintették; előbbi a nemzeti tapasztalatokat, utóbbi az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) 2025. novemberi C-19/23. számú ügyben hozott ítéletének[2] lényeges elemeit mutatta be. Az előadók rámutattak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikk (5) bekezdésének (a díjazás tekintetében) az európai jogalkotási hatáskört kizáró rendelkezésével kapcsolatos dilemmákra és az EUB-döntés jövőbeli következményeire. Fabien Dell, a Bizottság referatúravezetője a Bizottság aktuális kezdeményezéseiről és azok prioritásairól számolt be, s lényegében azt hangsúlyozta, hogy a Bizottság a Szociális Pillér és a kapcsolódó Akcióprogram célkitűzéseihez tartja magát (és ez várhatóan az elkövetkező öt évben is így marad). Erik Sinander (Stockholmi Egyetem) az egyre inkább terjedő gyakorlattal, a vállalkozások szolgáltatásainak "továbbadásával" (Unterauftragsketten, Subcontracting), illetve ennek munkajogi, elsősorban felelősségi következményeivel foglalkozott. Catherine Barnard (Cambridge-i Egyetem) arra a kérdésre kereste a választ, hogy a mesterséges intelligencia szabályozása miként formálja újjá a munkajogot (is).
A konferencia egyik központi kérdése az ún. bértranszparencia irányelv[3] átvétele volt, ami a magyar munkajogban is napirenden van. Marianna Baggio az EUROFOUND tárgybani kutatásának eredményeit ismertette a résztvevőkkel, különös figyelemmel a nemi szempontból semleges munkakör-értékelés kérdéseire. Doris-Maria Schuster (ügyvédnő) a bérek átláthatóságával kapcsolatos német gyakorlatot ismertette. Ennek sajátossága, hogy Németországban 2017 óta hatályos az Entgelttransparensgesetz, amelynek alkalmazása a Szövetségi Munkaügyi Bíróság gyakorlatában is több alkalommal felmerült, az egyenlő bánásmódról szóló általános szabályok alkalmazása mellett, illetve azokra tekintettel. Figyelemre méltó volt az előadásnak az a része, amely olyan körülményeket igyekezett felmutatni, amelyek a nemek közötti eltérő díjazást alátámaszthatják (például az eltérő munkaerőpiaci helyzet, az eltérő megélhetési költségek, eltérő munkatapasztalat, illetve mindösszesen tizenkét szóba jöhető, a jogszerű megkülönböztetést alátámasztó körülmény).
A konferencia talán legnagyobb hatású előadását Inken Gallner, a Szövetségi Munkaügyi Bíróság elnöke tartotta az EUB munkajogi gyakorlatának tárgykörében. Számos egyedi döntést is felhívott az előadó (a munkaidő, az egyenlő bánásmód, a kollektívszerződés-kötési képesség stb. tárgyában), ám ezek mellett hangsúlyozta a munkajog központi szerepét a társadalom integrációjában, és a különböző bíróságok együttműködésének jelentőségét. Az európai joggyakorlat másik témája a részmunkaidőben való foglalkoztatás és a túlmunkadíj iránti igények összefüggése volt. Marianne Jenum Hotvedt (Oslói Egyetem) és Daniel Ulber (Trieri Egyetem) az EUB újabb - antidiszkriminációs - ítéleteinek fényében tárgyalták a kérdést.
A konferencia második munkanapja a digitalizáció munkajogi következményeinek tárgyalásával kezdődött. Adrián Todoli Signes (Valenciai Egyetem) a platformmunkavégzésről szóló irányelv egyik központi problémájával, a munkaviszony vélelmének felállításával foglalkozott. Az előadó megkísérelt felmutatni néhány nemzeti jogi megoldást is. Ezek között a leginkább figyelemre méltónak, sőt kézenfekvőnek az tűnt (legalábbis az ismertetés szerzője számára), hogy az
- 82/83 -
algoritmikus irányítás és ellenőrzés gyakorlatilag valamennyi (az irányelv hatálya alá tartozó) platform esetében megvalósul, így tulajdonképpen minden platformalapú munkavégzés esetében ipso facto vélelmezni kell a munkaviszonyt (persze a vélelem megdöntésének lehetőségével a platform számára). Egyéb nemzeti megoldásokat is említett: például azt, hogy meghatározott időtartamú platformalapú munkavégzés aktiválja a vélelmet, vagy azt, hogy a jogalkotó által meghatározott, a munkaviszonyt általában jellemző ismérvek közül előre meghatározott számúnak a fennállta beállítja a vélelmet. A digitalizáció második témája az algoritmikus menedzsment alkalmazása volt, amelyhez kapcsolódóan Michele Faioli (Milánói Katolikus Egyetem) felvetette az új irányelvi szabályozás lehetőségét is.
A konferencia záró témája az Európai Üzemi Tanácsról (a továbbiakban: EUÜT) szóló irányelv[4] közelmúltbeli megújítása volt.[5] Adam Pokorny (a Bizottság referatúravezetője) és Marcus Meyer-Erdmann (az Európai Szakszervezeti Intézet vezető kutatója) a módosító irányelv új intézkedéseit mutatták be, amelyek jelentősen erősítik az EUÜT szerepét a multinacionális vállalatokban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
