A tanulmány a 2021. évi japán képviselőházi választási eredmények bemutatásán túl a választójogi korhatár lecsökkentésének lehetséges társadalmi és politikai indokait is bemutatja, valamint nem mellőzi a japán választójog főbb alapelveinek és ismertetőjegyeinek az ismertetését sem. Az aktív választójogi korhatár 18 évre történt lecsökkentése eredetileg összefüggésbe hozható az alkotmánymódosítás kérdéskörével is. Az alkotmánymódosítás népszavazás útján való megerősítési kötelezettsége ugyanis eddig legalább olyan bizonytalan kimenetelűnek volt tekinthető, mint a két kamarában szükséges minősített, kétharmados többség egyidejű megléte. A választójog történetének felvázolása az 1890. július 1-i első parlamenti (képviselőházi) választásokkal kezdődik, amelyen az akkor körülbelül 40 milliós ország lakóinak alig több mint 1 százaléka rendelkezett választójoggal, döntően a nemi és vagyoni cenzus miatt. 1946. április 10-én került sor az első olyan képviselőházi választásokra, amelyen az életkor és az állampolgárság volt a legfontosabb előfeltétel a választójog gyakorlásához. A mai társadalmi viszonyok között a választójog egyenlőségével kapcsolatban felmerült esetek közül röviden a japán Legfelsőbb Bíróság 2020 novemberében hozott határozatának bemutatására is sor kerül. A tanulmány kitér az 1994-ben bevezetett vegyes választási rendszer főbb jellemzőire, s arra is keresi a választ, hogy milyen okok húzódhatnak a Liberális Demokrata Párt (LDP) több évtizedes, lényegében megszakíthatatlan többsége mögött.
Tény ugyanis, hogy nem lehet nagy különbségről beszámolni a 2017-es és a 2021-es képviselőházi erőviszonyok kapcsán. A tanulmány tehát a legutóbbi képviselőházi eredményeket vette górcső alá a módosíthatatlannak tűnő japán alkotmány és a japán választójog legfőbb kérdései fényében. Végül a nagykorúság kapcsán el kell mondani, hogy a 20 évről 18 évre csökkentés általánosan érvényesül a jogrendszer egészében, azonban például a dohányzókra, alkoholfogyasztókra továbbra is a Meiji-korban meghatározott életkor vonatkozik.
2021 októberében általános képviselőházi választásokra került sor Japánban. Tokióban nem magától értetődő, hogy a Képviselőház
megbízatása négy évig tart, hiszen nem ritkák a rendkívüli választások. Röviden úgy lehetne értékelni, hogy a Liberális Demokrata Párt (LDP) több évtizedes, lényegében megszakíthatatlan többsége ismételten bizalmat kapott, s nem
- 83/84 -
lehet nagy különbségről beszámolni a 2017-es és a 2021-es képviselőházi erőviszonyok kapcsán.
A tanulmány nemcsak a mostani választási eredmények ismertetésére szorítkozik, hanem röviden bemutatja, miként is alakult ki Japánban az általános és egyenlő választójog, mennyiben változott a közelmúltban a választójogi korhatár és milyen változásokat eredményezett a választási eljárás újraszabályozása a '90-es években, s mennyiben térnek el a képviselőházi és felsőházi választási eljárások szabályok.
- 84/85 -
születését: a parlamentről szóló törvényt,[3] a Képviselőház tagjainak választásáról szóló törvényt, a pénzügyekről szóló törvényt, valamint a főrendi házról szóló császári rendeletet. Az ötödik jogi normát a császári családról szóló törvény jelentette, amelyet azonban, mivel az a császári család belső ügyeit szabályozta, nyilvánosan nem is hirdették ki.[4]
Az első parlamenti (képviselőházi) választásokat 1890. július 1-jén tartották, amelyen az akkor körülbelül 40 milliós ország lakóinak alig több mint 1 százaléka (450 365 fő) rendelkezett választójoggal, döntően a nemi és vagyoni cenzus miatt, beleértve az évi 15 yen közvetlen adófizetési kötelezettséget.[5] A választásokat követően Tokióban, 1890. november 29-én tartotta meg alakuló ülését a birodalmi parlament Képviselőháza. Az egész Ázsia történetében elsőnek számító népképviseleti parlament összehívására Meiji császár kezdeményezésére került sor.
A Meiji császár halálát követő Taisho-korszakot
(1912-1926) a japán demokrácia első időszakaként is lehetne értékelni, hiszen például a már 1897-ben létrejött mozgalom az általános férfi választójogért (Futsu Senkyo Kisei Domeikai) kezdeményezései ekkorra értek el eredményt. A Meiji-kor végén, 1911 márciusában ugyan már a Képviselőház támogatta az általános férfi választójog bevezetéséről szóló előterjesztést, a főrendi ház többsége azonban elutasította a javaslatot.[6] Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a Képviselőház legitimitása az aktív választójogi adócenzus fokozatos csökkentésével és a választókerületek átalakításával folyamatosan bővült.[7]
A mozgalom újabb lendületet az első világháború végén kirobbant ún. rizslázadások nyomán kapott. 1918 ugyanis Japán számára nemcsak új gyarmatokat és a háború végét jelentette, de egyúttal a Meiji-korszak hetvenes évei óta tartó folyamatos gazdasági fejlődés első nagy korszakának, az ún. "aranykornak" a végét. Az 1920-as választásokon már az évi 3 yen adót fizető felnőtt férfiak is aktív szavazati jogot kaptak. Így a teljes lakosság több mint öt százaléka rendelkezett szavazati joggal.
Az elhúzódó társadalmi feszültségek, az ún. rizslázadások nyomán tovább erősödött a képviseleti elv iránti igény és 1922-ben az általános férfi választójog biztosítása érdekében törvényjavaslat benyújtására került sor Az indítványt 1925 márciusában mindkét parlamenti kamara elfogadta és 1925. május 25-én Taisho császár ki is hirdette: bevezetésre került az általános férfi választójog, az adófize-
- 85/86 -
tési cenzusokat teljesen eltörölték.[8] Cenzusként csak műveltségi feltétel maradt, mégpedig az írni-olvasni tudás. A választójogi törvény értelmében minden 25. év feletti felnőtt cselekvőképes férfi választójoggal rendelkezett, ezáltal az aktív választójoggal rendelkezők száma tizenkétmillió főre emelkedett. A passzív választójog alsó korhatára 30 év volt. A négy évre választott képviselőházi tagok száma a reform alapján 464 főre bővült, továbbá az országot 366 egyéni választókerületre osztották. A szavazás titkos, mindenki egy jelöltre szavazhatott, és a mandátum elnyerésének a feltétele a leadott szavazatok legalább egynegyedének a megszerzése volt.
Hirohito császár trónra lépésével már 1926-ban kezdetét vette az Showa-korszak, s a választójog tekintetében is a második világháború utáni amerikai megszállás hozta el a demokrácia és egyenjogúság jegyében a régóta sürgetett változást: az általános és egyenlő választójogot. A választójogi törvény 1945. decemberi módosítása után ugyanis a 20 év feletti cselekvőképes japán állampolgárok a helyi és képviselőházi, felsőházi választásokon választójoghoz jutottak. Az 1946. április 10-én megtartott képviselőházi választáson tehát első alkalommal vehettek részt japán női állampolgárok és az 54%-os részvételi arányuk megközelítette a férfi választókét. Kiemelendő, hogy a passzív választójogi korhatár 30 év volt és 1946-ban 39 női képviselőt választottak a japán Képviselőház tagjának.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
