A 2005. október hó 21. napjától alkalmazható 805/2004/EK tanácsi rendelet1 tárgya az európai végrehajtási jogcím - vagy a rendelet hivatalos magyar fordításának szóhasználatával élve "európai végrehajtható okirat"2 - bevezetése a nem vitatott követelések tekintetében. Ez az új jogintézmény a határozatok, perbeli egyezségek és közokiratok szabad forgalmát hivatott elősegíteni, amely oly módon valósul meg, hogy a rendeletben rögzített egységes minimumszabályok betartása mellett a közbenső eljárás (ti. végrehajthatóvá nyilvánítási vagy más szóval exequatur eljárás) kiesik. A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás a külföldi határozatok belföldi végrehajthatóságát megalapozó eljárás,3 amely a tulajdonképpeni végrehajtás megindulásának előfeltétele lenne. A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlése azzal jár együtt, hogy a határozat vagy más közokirat, amelyet a származás szerinti tagállamban európai végrehajtási jogcímmé nyilvánítottak a végrehajtás tekintetében úgy kezelendő, mintha a végrehajtás államban hozták volna meg, vagy állították volna ki.4 Eszerint az európai végrehajtási jogcím hatálya - Dániát leszámítva - kiterjed az összes tagállamra. Itt valóban egy költség- és időtakarékos eljárásról van szó, hiszen az egyszeri európai végrehajtási jogcímmé nyilvánítás bármely (akár több) tagállamban lehetővé teszi az adós ellen vezetett végrehajtást anélkül, hogy azok mindegyikében át kellene esnie a határozatnak az ún. exequatur eljáráson.
Az új szabályozás jelentőségét a legszemléletesebben Rechberger szavait idézve vázolhatjuk fel: ezzel a rendelettel a jövőben az Európai Igazságügyi Térségben "szabadon áramló" határozatok, illetőleg végrehajtható okiratok "álma" valósággá válhat.5 Stadler szerint mindenképpen egy rendszer-, ha nem egy paradigmaváltásról van szó.6 Az ún. Brüsszel-I rendelet7 megoldása még kompromisszumot jelent az eljárás gyorsítása és az adósvédelem között. A 805/2004/EK rendelettel - a végrehajtási állambeli - kontroll nem fokozatosan került leépítésre, hanem teljesen feladatott.8 Ez utóbbi rendelet tartalmaz azonban egy sor olyan - még a származási államban vizsgálandó - biztosíték jellegű előfeltételt, amelyekhez hasonló garanciát eddig csak az exequatur eljárás nyújtott és amelyek az adós jogvédelmét szolgálják.9
A végrehajtási eljárás megindíthatóságához számos európai állam végrehajtási joga speciális felhatalmazást követel meg a végrehajtási jogcím mellé. Ennek a követelménynek az értelme abban a szükségszerűségben áll, hogy hivatalosan meg kell erősíteni a végrehajthatóságot, majd a végrehajtói szervezetre ruházni a végrehajtási "hatalmat". A tagállamok egy csoportjában (mint pl. Franciaország, Belgium, Luxemburg és Hollandia), úgy tekintenek a végrehajtási záradékra, mint a végrehajtható okirat alkotórészére, amely viszonylag korlátozott szereppel bír. Más tagállamokban (mint pl. Németország, Ausztria, Görögország), a végrehajtási záradékban egy kifejezett felhatalmazást látnak, amely nem adható meg automatikusan és ezért önálló funkciót tölt be. Más jogrendszerek nem ismernek semmiféle különös felhatalmazást a végrehajtásra nézve (pl. Portugália, Spanyolország és Olaszország). Noha ebben a felhatalmazásban a részletek tekintetében eltérések tapasztalhatók az egyes országokban, ám mindenképpen egy fontos aspektusát jelenti a végrehajtásnak. Yessiou-Faltsi szerint az európai végrehajtási jogcím intézménye egyes európai államok "végrehajtási záradék-koncepciójával" nem tűnik kompatibilisnek. Arra hívja fel a figyelmet a 805/2004/EK rendelet 21. cikkével kapcsolatban, hogy a nemzeti jogok alkalmazhatósága csak a tényleges végrehajtásra terjed ki, de nem az olyan további követelményekre, mint a végrehajtási záradék, amely az eljárás megindításának előfeltétele lehet.10
A 805/2004/EK rendelet 5. cikke szerint a származási tagállamban európai végrehajtási jogcímmé minősített (a rendelet hivatalos magyar fordítása szerint: "európai végrehajtható okiratként hitelesített") határozatot a többi tagállamban a végrehajthatóvá nyilvánítás szükségessége és az elismerés megtagadhatóságának lehetősége nélkül el kell ismerni és végre kell hajtani. Ez azonban mindössze annyit jelent, hogy az ún. exequatur eljárás az, amit az európai végrehajtási jogcímmé minősítés kivált. Yessiou-Faltsi fenti álláspontja annyiban vitatható, hogy az általa hivatkozott, a végrehajtás megtagadását szabályozó 21. cikk és a 20. cikk együttes értelmezése során arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a rendelet egyik fő célja a külföldi határozattal szembeni diszkrimináció megszüntetése. A 21. cikk valójában azokat a kivételes eseteket tartalmazza, amikor a másik tagállamból származó határozat végrehajtása megtagadható egy másik határozattal való összeegyeztethetetlenség okán. Ezt a szabályt azonban csak a 20. cikk értelmezésének fényében lehet pontosan megvilágítani. A 20. cikk (1) bek. második mondata kimondja, hogy az európai végrehajtási jogcímmé minősített határozatot a végrehajtás szerinti tagállamban meghozott határozatokkal megegyező feltételek mellett kell végrehajtani. Ez egyúttal azt is jelentené, hogy a külföldi határozat az európai végrehajtási jogcímmé nyilvánítás által olyan helyzetbe kerül, hogy a végrehajtás során a belföldi határozattal esik egy tekintet alá. Klippstein szavaival: "úgy kell tekinteni az európai végrehajtási jogcímmel ellátott határozatra, mintha a végrehajtás államában hozták volna."11 A "megegyező feltételek" kitétel azt is magában foglalja, hogy előnyösebb pozícióba sem kerülhet a külföldi határozat, mint a belföldön meghozott. Az európai végrehajtási jogcímmé nyilvánítás tehát csak abba a fázisba lendítheti át a határozatot, amelybe a hagyományos - Brüsszel-I rendelet szerinti eljárás során - az exequatur eljárást követően jutna.
A fenti gondolatsor magyar szemszögből nézve azt kell, hogy jelentse, hogy az ilyen jogcímmé minősített határozatnak - a belföldi határozatokhoz hasonlóan - "át kell esnie" a végrehajtási eljárás első fázisán is, a végrehajtás elrendelésének szakaszán, mielőtt a végrehajtás foganatosítása megkezdődnék. Vagyis a külföldi határozat alapján a bíróság a nemzeti jogban rögzített (a belföldi határozatokkal azonos) feltételek mellett végrehajtási lapot állít ki, a közokiratot pedig ilyen módon záradékolja.
A fenti fejtegetés világít rá a címben jelzett terminológiai zavarra. Elismerést érdemel a magyar nyelvű szövegezésben érvényre juttatott törekvés, miszerint a fordítás igyekszik a magyar végrehajtási jogban alkalmazott terminológiát felhasználni. Mégsem tűnik szerencsésnek a 805/2004/EK rendelet címében és szövegében az "európai végrehajtható okirat" elnevezés, hiszen a "végrehajtható okirat" kifejezésből a magyar jogászi logika szerint leginkább a végrehajtási lapra, záradékolt okiratra stb. [vö. Vht. 10. §] lehet asszociálni. Ez a rendelet logikájának megértésénél zavaró lehet, hiszen a Vht. szerinti végrehajtható okirat kiállítását nem váltja ki a magyar nyelvű rendeletszövegben "európai végrehajtható okiratkénti hitelesítésnek" nevezett eljárás. Nehéz azonban a logikus és kevéssé bonyolult elnevezés megtalálása. A magyar jogászi szóhasználat szerint pontosabb volna, ha "a végrehajtás alapjául szolgáló (európai) okiratról" beszélnénk. Ez azonban nehézkessé tenné a szövegezést. A másik alternatívaként adódó és a legtöbb idegen nyelvű szövegváltozatban [francia: "titre exécutoire européen"; holland: "Europese executoriale titel"; német: "Europäischer Vollstreckungstitel"; olasz: "titolo esecutivo europeo"; spanyol: "título ejecutivo europeo"; svéd: "europeisk exekutionstitel" stb.]12 alkalmazott "európai végrehajtási jogcím" kifejezés adekvát, rövid, ám idegen a magyar szóhasználattól. A magyar végrehajtás alapjául szolgáló okirat illetőleg a külföldi jogok által alkalmazott végrehajtási jogcím ugyan nem feleltethető meg egymásnak teljes egészében,13 de az értelmi zavarok elkerülése érdekében mégiscsak szerencsésebbnek tűnne talán e kifejezés meghonosítása az európai polgári eljárásjog jelenleg formálódó magyar nyelvű terminológiájában. A témát érintő eddigi magyar nyelvű szakirodalomban is döntően az "európai végrehajtási jogcím" elnevezéssel találkozhatunk.14 A tanulmány a fentiekre tekintettel tér el a rendelet hivatalos magyar szövegének szóhasználatától.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
