A 2006. évi XXVIII. törvénnyel Magyarország - a többi 2004-ben csatlakozott tagállammal együtt - törvénybe iktatta az EU tagállamai között 1980-ban a szerződéses kötelmekre alkalmazandó jogról rendelkező ún. Római Egyezményt.[1] Az Egyezmény tehát - az EU tagállamai vonatkozásában - megelőzi a magyar kollíziós magánjogi Kódex - az 1979. évi 13. tvr. - alkalmazását. 1980 óta azonban nagyot fordult az idő kereke - a kollíziós magánjogban is: az EU Bizottsága 2005. decemberében közzé tette az Egyezményt felváltani hivatott - immár - rendelet formájában kibocsátandó jogszabály tervezetét [COM (2005) 650 final], amely - meglehetősen kifogásolható minőségű fordításban - magyarul is hozzáférhető (pl. alkalmazandó jog helyett a régóta túlhaladottnak tekinthető és értelemzavaró "irányadó" jog használata stb).
Azt szokták mondani, hogy az - anyagi - jogegységesítés a kollíziós jog sírásója: az a tény azonban, hogy az EU a szerződések vonatkozásában éppen a kollíziós jog egységesítésében ér el több sikert, mint az anyagi jog egységesítésében, jól mutatja, hogy a történelmileg egyedülálló kísérlet: gazdasági és politikai integráció megteremtése Európában időnként rácáfol bevettnek hitt vélekedésekre. A Római Egyezmény kétségkívül előre mutató megoldásokat tartalmaz, így az a tény, hogy legalábbis az EU tagállamai vonatkozásában megelőzi a hetvenes évek közepén-végén megalkotott Kódexet, pozitív fejlemény. A Kódex szerződési jogi rendelkezéseivel kapcsolatban megfogalmazott hazai kritika alapvetően a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog szabályozásának - a Kódex által előírt sorrend betartásának kötelezettsége miatti - merevségét, rugalmatlanságát[2] érinti. Ezzel szemben a Római Egyezmény a legszorosabb kapcsolat és a jellemző szolgáltatás elveinek kombinálásával, a bírói mérlegelésnek teret hagyva rugalmas, korszerű megoldást nyújt.[3] Miközben tehát örömmel nyugtázhatjuk, hogy a magyar kollíziós jog beleilleszkedett a nemzetközi kollíziós magánjog európai fejlődési tendenciáiba, a Bizottság tervezete a Római Egyezményhez képest a Kódex megoldását "teszi magáévá", újítja fel. A számos más újítás mellett mindenesetre alapvetően a Római Egyezmény továbbfejlesztésére irányuló tervezet így alapos megvitatást igényel, mielőtt az Európai Parlament és a Tanács rendeleteként közzé tennék.
A bayreuth-i egyetem által 2006. októberében rendezett konferencia az eszmecserére jó alkalmat nyújtott (és ezt a stafétabotot 2007-ben a veronai egyetem kívánja átvenni). Az elhangzott számos előadás a tervezet minden részletét felölelte, ugyanakkor módot adott arra, hogy a résztvevők elgondolkodjanak, egyben véleményt is nyilvánítsanak a Bizottság meghívott képviselője előtt a problematikusnak látszó javaslatokról.
Ilyen mindenekelőtt a jogválasztás és a joghatósági kikötés összekapcsolása, hogy azt ne mondjuk: összemosása. A tervezet 3. cikke vélelmet - a szövegből kivehetően mindenesetre megdönthető vélelmet - állít fel meghatározott joghatóság kikötése esetén arra nézve, hogy a felek ezzel az alkalmazandó jogot is - vagyis a lex fori-t is - megválasztották. A megoldás mögött a Bizottságnak az a gyakorlatias megfontolása áll, hogy ha a felek kis- és középvállalkozások, akkor nemigen rendelkeznek megfelelő jogi szakértelemmel és "azt hihetik", hogy a joghatóság kikötése egyenlő az alkalmazandó jog megválasztásával. Ezt a dogmatikailag igencsak kifogásolható megoldást úgyszólván minden hozzászóló vitatta. A házigazda Leible professzor szerint ezt a vélelmet egészen szélső kivételre kellene szorítani, pl. egy amúgyis kizárólagos joghatóság esetére.
Ugyancsak heves kritikát kapott a tervezet már érintett javaslata (4. cikk): a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog tekintetében a nevesített szerződések tekintetében megfogalmazott taxációt követően a jellemző szolgáltatás, majd - ennek megállapíthatatlansága feltételével - a legszorosabb kapcsolat kapcsoló elvének alkalmazni rendelése. A Bizottság abból indult ki, hogy a Római Egyezmény rugalmas megoldása jogbizonytalanságot teremt, ezért a jogbiztonság növelése érdekében kell a szigorú rangsorhoz ragaszkodva a rugalmatlan, merevebb megoldást választani. Egységes vélemény alakult ki a tekintetben, hogy a jogbiztonság meg-
- 448/449 -
teremtéséhez és a jogegységesítési hatás eléréséhez ilyen merev szabályozásra nincsen szükség. A Római Egyezmény megoldásától való eltérés ellentétben áll a modern nemzetközi magánjogi kodifikációkkal is, és a szakirodalomban már megfogalmazott kritika szerint[4] visszalépést jelentene a hatvanas évekbe. Ezzel ugyanis a legszorosabb kapcsolat elve ismét a jellemző szolgáltatáshoz képesti szubszidiárius szabállyá degradálódna.
Pozitív visszhangja volt ugyanakkor a 3. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott azon szabálynak, amely kiterjesztené a választható jogok körét "az anyagi szerződési jog nemzetközileg vagy a közösség szintjén elismert alapelveire és szabályaira" - kizárva mindenesetre ebből a körből a lex mercatoria-t. A javaslat tehát nem-állami jog választását is lehetővé tenné, nyilván abból a megfontolásból, hogy így az UNIDROIT Alapelvek, vagy a (Lando Bizottság által kidolgozott) Európai Szerződés Jog Alapelvei is választhatóak lehetnének.
A tervezet 3. cikke (5) bekezdésében ún. belső piaci klauzulát fogalmaz meg, amely egyben a rendelet tárgyi hatályát is érinti: az önmagában véve üdvözlendő kezdeményezés a közösségi jog imperativ szabályai oldaláról közelít kimondva, hogy nem lehet jogválasztással "kiszerződni" e szabályok alkalmazásának kötelezettsége alól. Nem kétséges, hogy a rendelkezés rendkívül széles hatálya olyan esetekben is kötelezővé teszi az imperativ közösségi jog alkalmazását, ha a felek jogot választottak, vagy ennek híján a jogviszony egy harmadik állam jogával szorosabb kapcsolatban áll. A vitában az a vélemény alakult ki, hogy a belső piaci klauzulát csakugyan kizárólag belső piaci jogviszonyokra kellene korlátozni. Az egyéb imperativ szabályok beáramlását azonban a tervezet korlátozni igyekszik (8.cikkely) abból a jogpolitikai megfontolásból kiindulva, hogy a kis- és középvállalkozások számára a külföldi jogok megismerése általában is nehézségeket okoz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
