Deli Lajos: Gondolatok a helyi adózási rendszerről X. (Jegyző, 2017/5., 16-18. o.)

További gondolatok az elemzés és ellenőrzés összefüggéseiről, az önkormányzati adóstratégiáról

A cikksorozat célja, olyan esetleges összefüggések feltárása, amely a közel 3200 önkormányzatból 2900 valamely helyi adóztatási rendszert működtető adórelációban, a nagy adóztatási igénnyel és gyakorlattal bíró, mindenekelőtt a főváros szinte kimeríthetetlen példatárából következtetésre érdemes, olvasmányos, a helyi vezetés döntése alapján és a törvényi szabályozás erejéből is kötelezően alkalmazandó.

A gyakorlat nem kínálhat tiszta, mindenki számára alkalmazható megoldásokat. Az elemzéskor a gondolatébresztő jegyek keverten, összefüggéseikben jelennek meg, amelyekből a helyi önkormányzati viszonylatokra jellemző, domináns közelítést érdemes kiválasztani, irányadónak tekinteni, az adott környezet érintettsége okán taktikai, esetleg stratégiai költségvetési elképzelések alkalmazhatósága érdekében felhasználni.

Az adóigazgatás gyakorlatának elemzése döntések előkészítését segíti elő. A múlt vizsgálatából származó következtetéseket alkalmazza a jelen időpontra, szempontként kezeli a jogalkotás és joggyakorlat szinkronját, a pozitív és negatív tapasztalatokat az azonnali korrekció igényével tárja fel, a következő időszak költségvetési bevételének realitását támasztja alá. Akkor működik célja szerint helyesen, ha az esetleges jogalkotási polémiát nemcsak a saját önkormányzati rendeletének megváltoztatása iránti javaslatban jeleníti meg, hanem képes konstruktív, megalapozott érveléssel ellátott módosítási ajánlást felterjeszteni a jogalkotó szerv/szervek felé is.

Ennek akkor van realitása, ha a helyi önkormányzat testületének és az adóapparátusnak van olyan szakmai képességekkel rendelkező és meghatározó helyzetben levő vezetője (leginkább jegyző, főjegyző), aki felvállalja és képes a változtatásra vonatkozó érvrendszereket ok-okozati összefüggésben megfogalmazni és a javasolt változtatás következményeit a saját viszonylatában, hatáskörében alkalmazni. Mindezek nehéz feladatot jelentenek, mert a sokirányú szabályozás az egyes esetekben követhető magatartást megszabja, behatárolja a mozgásteret; például a jegyző által megfogalmazott törvénymódosítást esetleg a képviselő-testület valamelyik bizottsága, vagy a testület is tárgyalni kívánja, érdekképviseleti szerv véleményét is kérik, a szomszéd település struktúráját is figyelembe veszik stb. Mégis mindezek - a működés fontos feltétele okán - a szűk mozgástér ellenére, a költségvetési bevételek növelése szempontjából kiemelt fontossággal bírnak. Másfajta megközelítésben, a helyi fejlesztés érdekében meghatározott célok és a korlátozott erőforrások közötti konszenzus megteremtését kívánja elérni.

A fenti feladathalmaz végrehajtása, egy állandóan változó környezetben, nagy kockázattal bír. Évente változik a törvényi szintű jogszabályi környezet, csaknem az összes önkormányzati feladat érintettségében hatáskörök kerülnek el, csökkennek, szűnnek meg, új feladat belépése nem jellemző. Ezzel párhuzamosan a hivatali apparátus létszáma, szerkezete, illetékessége azonosan mozog, az ügyfél számára nehezen követhető. Változik a település szerkezete, a lakosság összetétele, munkaerőpiaca, reálkeresete, piaci konjunkturális lehetősége, a vállalkozói szféra létszáma, profilja, a foglalkoztatottság aránya stb., tehát az önkormányzati apparátusnak - jelen esetben az adóigazgatásban érintetteknek -, naprakésznek kell lenni a feladata ellátásában. Ez állandó, folyamatos tevékenységet igényel, amelyben reális igény az elemzési munka iránti követelmény fokozása, tartalmának bővítése, legalább a költségvetési finanszírozás szinten tartása érdekében. A környezeti kihívások, az aktuális helyzet elemzése, az adóapparátus szakmai képességének, kapacitásának ismerete együttesen teremti meg a megfeleltetés kényszerét, illetve adja meg a reális tervezés lehetőségét.

Számos alkalommal felmerült kérdésként egy esetleges diverzifikációs lehetőség, amikor is nem az önkormányzati helyi adók vagy azok egy része kerül a központi, állami adóhatóság hatáskörébe, hanem a központi adók valamelyikének ellenőrzési vagy behajtási-végrehajtási feladata kerülne a helyi, környezetismeretekkel jobban rendelkező önkormányzati adóhatóság feladatai közé. Ezzel párhuzamosan a helyi apparátus szakmai ismereteit lehetne gyorsan és megfelelő irányítással bővíteni, létszámát növelve a foglalkoztatottság helyi mutatója is kedvezőbb képet mutatna, továbbá az önkormányzat költségvetési támogatottsága a makroszinttől - az érdekeltség okán - közvetlenné válna. Megteremthető lenne a személyi jövedelemadó fizetési és az ingatlan vagyon összefüggéseinek kontrollja, mert az alapinformációk áttétel nélkül mozoghatnának, az ingatlan-nyilvántartás fontos adatai az önkormányzatok birtokában találhatók, mellőzhető lenne az adatszolgáltatás jelenlegi áttételekkel működő gyakorlata. Növekedne a tervezést elősegítő érdekeltség és kiszámíthatóság viszonya, ezzel elősegítené nemcsak a fenntartás, hanem a fejlesztésstratégiai elképzelések saját forráson alapuló megvalósítását is.

A fentiekben felsorolt okok, esetleg érvek (fogadókészség kérdése), de mindenképpen erőteljes összefüggések lehetnek hipotetikusak is, bekövetkezésük valószínűsége rövid idő érintettségében csekély, ám az önkormányzati adóstruktúra ismerői számára nem elfogadhatatlan.

A szakmai irányítás vitathatatlanul legfontosabb rendszere a korlátlan mértékben rendelkezésre álló információhalmaz, amelyből felelős vezetőtől elvárható olyan vezetői információs rendszer kialakítása,

- 16/17 -

amely a napi, heti, jogszabályokban deklarált időponthoz igazodva segíti, esetenként kényszeríti a döntés meglapozottságát, kényszerét, bizonyítja az irányítási képességet, a felelősség helyes működését, gyakorlatát. Számszerűen értékeli azokat a körülményeket, amelyek külső és belső tényezőként befolyásolják az adóval való gazdálkodást, a rendelkezésre álló információkon alapuló elemzés következtetéseit alkalmazza, a jelen és következő időszak eszközeként következetesen figyelembe veszi.

A vezetői információs rendszer kialakítása tehát a helyi sajátosságok és vezetői igény, szándék függvényében formálódik, talán figyelemre érdemes néhány szempont, amely elősegíti a kialakítását (olyan települések miatt, ahol ez nem létezik).

1. Feladata döntés-megalapozás, aktualizálás, változtatás, tervezés előkészítés, információkon alapuló számítás figyelembevétele;

2. a törvények, helyi rendeletek szükségszerű változtatásának és a fejlődés igényének összehangolása;

3. a korábban kitűzött feladatok végrehajtásának minősítése (pl.: adóbevételi terv aktuális helyzete helyi adónemenként), az eltérések okainak feltárása (csökkenő bevallási szám, fizetési könnyítés iránti beadványok számának növekedése, növekvő végrehajtási eredmény, adóellenőrzési megállapítások kedvező hatása);

4. az adótisztviselői kapacitás helyzete, belső összetétele, szerkezete, esetleges irányítási változás eredményessége (új csoportok, osztályok), átmeneti feladatátcsoportosítás (bevallások fogadása, előlegfizetés miatt megnövekedett ügyfélszolgálati igény megjelenése stb.) hatása;