A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a Csődtörvény (a továbbiakban: Cstv.) megszületésével elkülönült a mindennapi szóhasználat szerinti "csőd" tartalma és annak jogi fogalma. Jogi szempontból a "csődbe kerülés" nem jelenti a fizetésképtelenség helyzetét, sőt az adós ezt akarja elkerülni a csődeljárással.
A fizetésképtelenségi eljárás jogi fogalma alá tartoznak a "reorganizációs típusú", vagy "megmentésre irányuló" eljárások (ide sorolható a csődeljárás), illetve a "felszámolási típusú" eljárások (felszámolási eljárás), ahol a "totális végrehajtás" jellemzően az érintett gazdálkodó szervezet megszűnéséhez vezet az adós teljes vagyonának a hitelezők között történő szétosztásával. Ezzel szemben a mindennapi szóhasználat a "csőd" megnevezés alatt a fizetésképtelenség helyzetét érti, sőt a közgazdaságtudomány terminológiája is a "csőd" megnevezést alkalmazza a fizetésképtelenségi helyzet meghatározására.
Tapasztalataim szerint a felszámolás alá kerülő gazdálkodó szervezetek jelentős részében technikailag lebonyolíthatatlan a működtetés, mert vagyontalan, iratanyaggal nem rendelkező gazdálkodó szervezetek kerülnek felszámolás alá. Ilyen esetben az is nehézséget okoz a felszámolónak, hogy felderítse a felszámolás előtti vezető tisztségviselő hollétét, az iratanyagot, nem áll rendelkezésre a tevékenységet lezáró mérleg - mely a felszámoló nyitómérlege -, ennek következtében nem állapítható meg a felszámolás kezdő időpontjában az adós cég vagyona, pénzügyi helyzete, mely óhatatlanul az egyszerűsített felszámolást vonja maga után.
Ezzel szemben időnként előfordul, hogy a felszámoló olyan adós felszámolását kapja meg, amelyben a tulajdonosi kör, a felszámolás előtti vezető tisztségviselő és a megmaradt menedzsment érdekelt az adós megmentésében, melyre vonatkozóan megfelelő kapacitással rendelkezik vagyon, munkaerő, tárgyi eszköz, létező piac szempontjából. Ez a felszámolót inspirálhatja a működtetésre, az adós megmentésére - figyelemmel a hitelezők igényeinek kielégítésére is -, melynek eldöntése a felszámoló hatáskörébe tartozik, meghatározott korlátok között.
A reorganizáció alapján egy felszámolásban levő céget újra rendbe hoznak pénzügyi, adósságrendező, szervezeti és személyi intézkedésekkel, átalakításokkal és beavatkozásokkal annak érdekében, hogy az átalakított vállalkozás részt vehessen a gazdasági életben szolid tőkebázissal és visszanyerhesse újra hozamerejét. Tehát a reorganizációs eljárás célja az adósságrendezés és a vállalat rehabilitációja, újjászervezése.
A vállalati reorganizáció jogi- és közgazdasági kategória együttesen, mert pénzügyi, teljesítménygazdasági, jogi és szervezési intézkedések összessége, amely a fizetésképtelenség megszüntetését és az időtartamra vonatkoztatott hozamhelyzet hanyatlásának elkerülését szolgálja.
A reorganizáció ugyanakkor a felszámolói oldalról kockázatos lépések sorozatát rejti magában.
A felszámoló az adós vezető tisztségviselője által a felszámolás megindulását követően átadott iratanyag, tevékenységet lezáró mérleg alapján áttekinti a vagyon struktúráját, működtetésének lehetőségét, készpénz-állományt, a jövőben behajtható követelések pénzbeli értékét, megvizsgálja a vagyongyarapítás lehetőségét, a költségstruktúrát, kialakítja eljárási koncepcióját az adós és a hitelezők adottságainak megismerése alapján.
Az adós működtetését illetően a felszámolónak két lehetősége van: 1. az átmeneti vagy tartós továbbműködtetés, 2. a tevékenység fokozatos leállítása, illetve az azonnali leállítás. Garancia nincs arra nézve, hogy a felszámoló helyesen döntött-e, sikeres lesz-e a továbbműködtetés, vagy veszteség növekedéshez vezet. Ez a felszámoló felelőssége.
A Csődtörvény a gazdasági tevékenység folytatásához kapcsolódóan két eltérő fordulatot használ, az egyik az "ésszerű befejezés", a másik a "továbbfolytatás". E két fogalom nem ugyanazt a tartalmat fedi, a törvény mégsem definiál.
Az "ésszerű befejezés" nem azonnali befejezést, hanem önkéntesen továbbfolytatott tevékenységet jelent, mely nem jár újabb kötelezettségvállalással, viszonylag rövid időtartamú, időben csökkenő volument eredményez, a felszámolási vagyon a veszteséget csökkentve növekedik. Ezzel elkerüli a felszámoló az érvényes szerződések felmondásából eredő kár viselését, a munkabér jellegű követelések szükségtelen növekedését. A tevékenység során felhasznált alap- és segédanyagok, készletek és félkész termékek hasznosulása kedvezőbb a ráfordítások figyelembevételével, mint ezek befejezés nélküli értékesítéséből eredő árbevétele. Az "ésszerű befejezés" időtartamát tekintve felszámolói tapasztalat szerint a felszámolás megindulásától számított néhány hónapon belül történik. Nem valószínű, hogy a felszámoló ezen időtartam alatt a nyilvános értékesítést megkezdi.
9/10
A "továbbfolytatás" folyamatos gazdasági tevékenység, amely újabb árbevétellel növeli a hitelezők kielégítési alapját, a felszámolási vagyont, vagy megőrzi az adós működő kapacitását. Ez a tevékenység újabb kötelezettségvállalással jár és viszonylag hosszabb időtartamú, nem jellemzője az időben csökkenő volumen, gazdasági kockázata van, mely csökkentheti a felszámolási vagyont, ily módon a hitelezők kielégítési alapját.
Szinergia hatás áll fenn a működtetés és az értékesítés között, melyet döntéshozatala során a felszámoló minden esetben figyelembe vesz és mérlegel. A működés "ésszerű befejezését" követően, avagy kivételes esetekben ezen időtartam alatt az adós egészét egyben (ez leginkább a felszámolás megindulását követő rövid időn belül lehetséges, minél jobban múlik az idő, annál reménytelenebb az ily módon történő értékesítés), vagy egységenként, illetve vagyontárgyanként értékesíti. Elképzelhető az egységenkénti értékesítés, amennyiben telephelyről, fióktelepről van szó, avagy a székhelyről, ahol a vevő funkcionális lehetőséget lát üzleti, személyes, avagy közösségi célok megvalósítására.
Ennél az értékesítési formánál sokkal eredményesebbnek tűnő másik értékesítési alternatíva a vagyontárgyak külön-külön történő értékesítése. A magyar gazdaságban a fizetőképes kereslet jóval alacsonyabb, mint néhány éve, a kisebb, olcsóbb, könnyebben megfizethető vagyontárgyak gyorsabban értékesíthetők és a piacon elvárható legjobb értéken általában elkelnek.
A működés "továbbfolytatásának" esetében célszerű a felszámolónak elgondolkodnia azon, hogy az adós cég egészét működőképes állapotában értékesítse. Ennek egyik lehetősége, hogy a céget a tulajdonosok vásárolják "vissza". Ezzel kapcsolatban az óvatosság nem árt, miután a tulajdonosok részéről fennáll a visszavásárlás valós igénye, de nem reálisan, általában nincs annyi pénzük, hogy ezt megtegyék. Előfordulhat olyan eset is, hogy a jelzálogos hitelező többségi irányítása alatt álló vállalkozás vásárolja meg az adóst. A tapasztalat az, hogy jóval olcsóbban szeretnének az adós tulajdonába kerülni, mint amilyen áron a felszámoló értékesíteni kívánja. További lehetőség, hogy két eredménytelen pályázat/árverés után, a választmány egyetértésével, beszámítás ellenében - beszámítással - eladhatja a zálogtárgyat a zálogjogosultnak a felszámoló.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
