A felperesekkel 1997. január 9-én kötött építési szerződésben Cs. F. építőmester elvállalta a perbeli két üzlet megépítését a hozzájuk tartozó közös használatú részekkel együtt. A vállalkozói díjat 4 095 120 forint + áfa összegben állapították meg. Befejezési határidőként a földszinti üzlet vonatkozásában 1997. május 31-ét, míg a félemeleti üzlet tekintetében 1997. október 31 -ét határozták meg. A kivitelező a késedelmes teljesítés esetére napi 20 000 forint kötbér fizetését vállalta. Az építési munkálatokat az alperesi kft. végezte. Az üzletek átadás-átvételére 1998. február 5-én került sor.
A felperesek keresetükben 4 000 180 forint és járulékai kötbér megfizetésére kérték kötelezni az alperest, aki a kereset elutasítását kérte.
A bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a földszinti üzletnek 1997. május 31-éig szerkezetkész állapotúnak, míg 1997. október 31-éig a földszinti és az emeleti üzletnek kulcsrakésznek kellett volna lennie. Miután az átadás-átvételre csak 1998. február 5-én került sor, az alperes 96 napos késedelemmel teljesített. A másodfokú bíróság azonban az alperes késedelmét teljes egészében kimentettnek találta, és a Ptk. 246. § (1) bekezdés alapján a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az alperes 3 780 000 forint kötbér és járulékai megfizetésére történő kötelezését kérték. Arra hivatkoztak, hogy a bíróság a bizonyítékok helytelen mérlegelésének eredményeként, megalapozatlanul állapította meg a tényállást, és a téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy az alperes nem tartozik kötbérfizetési kötelezettséggel. Álláspontjuk szerint az alperes a vállalkozási szerződésben arra vállalkozott, hogy a földszinti üzletet 1997. május 31-ig kulcsrakész állapotban átadja a részükre. Érvelésük értelmében tévesen jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy eddig az időpontig a földszinti üzletnek csak szerkezetkész állapotúnak kellett volna lennie. Szerintük - bár szerkezetkész állapotra vonatkozó teljesítési határidő a szerződésben nem volt -, a portál beépítése szükséges lett volna a szerkezetkész állapothoz, amelyre azonban csak 1997. november 28-án került sor.
Sérelmezték, hogy a bíróság a 12. számú üzlet tulajdonosának tiltakozása miatt 31 nap késedelmet állapított meg a terhükre. Arra hivatkozva, hogy a kábel kiváltást elvégezni akaró munkásokat az alperes elzavarta, vitatták a kábelkiváltás körében megállapított 25 nap késedelmet is. Kifogásolták a jogerős építési engedély késedelmes szolgáltatásával kapcsolatban további 87 nap jogosulti késedelem megállapítását, mivel az alperes folyamatosan végzett építési munkát akkor is, amikor még az építési engedély nem volt jogerős. Érvelésük alátámasztására szakértői véleményt csatoltak.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredménye alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését. Álláspontját a következőkkel indokolta.
A bíróság a szükséges mértékű bizonyítási eljárást nem folytatta le, nem tisztázta az 1997. január 9-én kelt szerződés tartalmát abban a vonatkozásban, hogy a szerződést kötő felek kikötöttek-e részteljesítést.
A jogvita elbírálása szempontjából alapvető kérdés annak tisztázása, hogy 1997. május 31-ig a földszinti üzletet szerkezetkészen vagy kulcsra készen vállalta átadni az alperes jogelődjeként szerződést kötő Cs. F. Ennek a kérdésnek az eldöntése határozza meg, hogy mikor kezdődik az alperes késedelme, ennek tisztázása nélkül az ügyben nem hozható megalapozott döntés.
A bírói gyakorlat értelmében a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó jogszabályt sérti a jogerős ítélet, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes (iratellenes), illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése és összességükben való értékelése során okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott.
A bíróság a szerződés 4. és 5. pontjának az értelmezése alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy a földszinti üzletnek 1997. május 31. napjára szerkezetkésznek, és 1997. október 31. napjára pedig teljesen késznek kellett lennie.
A szerződés szövegéből azonban ezzel ellentétes következtetés is levonható, miután "befejezési" határidőként rögzítették a szerződésben a földszinti üzlet vonatkozásában az 1997. május 31. dátumot, és az 5. pontban a szerkezetkész állapot műszaki tartalmát nem határozták meg.
Önmagából a szerződés megszövegezéséből a felek tényleges akaratára egyértelmű következtetések nem vonhatók le, ezért ebben a körben további bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges.
Amennyiben megállapítható, hogy a szerződést kötő felek valamely ütem szerkezetkész állapotban történő elkészítésében állapodtak meg, tisztázandó, hogy ezen milyen műszaki tartalmat értettek. Az eljárás során adatok merültek fel arra, hogy a szerkezetkész állapot eléréséhez a portál beépítésére is szükség lett volna, ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint erre 1997. május 31-ig nem került sor.
Miután tisztázódott, hogy mely időpontig, milyen műszaki állapot elérése képezte a vállalkozó feladatát vizsgálható, hogy az alperes mennyiben tudja magát kimenteni a kötbérfelelősség alól.
A másodfokú bíróság a bírói gyakorlatnak megfelelően fejtette ki, hogy az építési engedélyt a megrendelőnek kell biztosítania, és a jogerős építési engedély hiánya, - mint jogosulti késedelem - alkalmas arra, hogy a vállalkozó a kötbérfizetési kötelezettsége alól kimentse magát.
A bíróság nem megfelelően indokolta álláspontját azzal összefüggésben sem, hogy hány napi késedelem kimentését állapította meg az alperes javára. Az ítéletből nem tűnik ki, hogy mely időszakokban jelentkeztek azok az okok, amelyek a bíróság álláspontja szerint alkalmasak voltak a felelősség alóli kimentésre. A teljesítési késedelem kimentése körében az azonos időszakban jelentkező - egyébként a kimentésre okot szolgáltató - körülmények fennállásának időtartama nem összegezhető. Amennyiben a különböző akadályozó tényezők részben egy időben jelentkeztek, és közöttük átfedés volt, külön-külön kiemelve nem vehetők figyelembe. Ennek megfelelően a tervszolgáltatási késedelem időszaka alatt felmerült egyéb akadályok időtartama külön nem vehető figyelembe. Az alperes kötbérfizetési kötelezettségének kimentésével kapcsolatban ennek megfelelően a ténylegesen figyelembe vehető napok számának kérdése is tisztázandó.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértést megállapítva a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő határozatokat hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás lefolytatása során elsődlegesen tisztázandó, hogy a szerződést kötő felek a földszinti üzlet vonatkozásában az 1997. május 31-i időpontot részteljesítés határidejeként állapították meg, vagy sem. Tisztázandó, hogy ezen időpontig szerkezetkész vagy kulcsra kész állapot elérése volt a vállalkozó feladata. Vizsgálandó, hogy a szerződés 15. pontjában az esetleges részteljesítési vagy, mely határidő elmulasztásához kapcsolták a vállalkozó kötbérfizetési kötelezettségét. Szükség esetén tisztázandó, hogy a szerkezetkész állapot elérésén a felek milyen műszaki tartalmat értettek.
A fenti kérdések tisztázását követően határozhatja meg a bíróság megalapozottan az alperes esetleges késedelmének pontos időtartamát. Ezt követően vizsgálandó, hogy az alperes mennyiben tudja kimenteni magát a kötbérfizetési kötelezettség alól. Amennyiben az alperes kimentési okot tud bizonyítani, annak időtartamát a bíróságnak meg kell állapítania, figyelemmel a fent kifejtett szempontokra. (Legf. Bír. Pfv. VII.22.480/2001. szám)
A felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes) mint vállalkozó és az I. r. alperes jogelődje (a továbbiakban: I. r. alperes) mint megrendelő között 1991. június 17-én vállalkozási szerződés jött létre, amelyben a felperes vállalta, 26 550 000 forint + áfa és 813 454 forint vállalkozói díj ellenében 1991. október 31-ig egy rendelőintézetben létesítendő művese állomás és ambulancia megépítését. A véghatáridő teljesítését veszélyeztető kivitelezői késedelem esetére a szerződés a megrendelő részére elállási jogot biztosított 5 000 000 forint meghiúsulási kötbér mellett, amelynek fedezetül bankgarancia szolgált. Az I. r. alperes 1991. október 8-án a kötbért a felperes számlájáról lehívta, majd 1991. november 11-én kifejezetten bejelentette, hogy eláll a szerződéstől. A felperes 1991. november 27-én benyújtott keresetében az 5 000 000 forint kötbér és járulékai visszafizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest, majd 1992. február 3-án felemelt keresetében kérte az I. r. alperes kötelezését az elállás folytán keletkezett kárai megtérítésére. A tőkekövetelése után a felperes 1991. december 1-jétől kezdődően kérte az I. r. alperes kötelezését a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére is.
Az elsőfokú bíróság az 1993. május 10-én meghozott részítéletében kötelezte az I. r. alperest a jogellenesen beszedett 5 000 000 forint késedelmi kötbér és ennek 1991. október l-jétől járó késedelmi kamatai megfizetésére, megállapítva, hogy az alperes a kötbér lehívásával elállt a vállalkozói szerződéstől, amit azonban a felperes szerződésszegése nem indokolt. A részítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Ezt követően - miután a felperes a keresetét a II. r. alperesre, mint készfizető kezesre is kiterjesztette -az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 12 819 999 forint tőkét és ennek 1992. február 3-tól a kifizetés napjáig járó, a mindenkorijegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamatot; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, amelyben egyebek mellett a kamatfizetés kezdő időpontjaként a keresetének megfelelő időpontot, tehát 1991. december 1-jét kérte meghatározni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését részben megváltoztatva az alperesek által fizetendő marasztalási összeget 879 237 forinttal és ennek az összegnek az elsőfokú ítéletben meghatározott késedelmi kamatával felemelte, illetve rendelkezett a le nem rótt elsőfokú eljárási illeték viseléséről is. Egyebekben azonban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes nem követett el szerződésszegést, így erre hivatkozással az alperesek nem voltak jogosultak elállni a vállalkozói szerződéstől. Ezért az alperesek elállását a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése alapján kellett értékelni, azaz az alperesek elállhattak a szerződéstől, de kötelesek a felperesnek az elállással kapcsolatban keletkezett kárait megtéríteni. E károk megfizetésére és a megszűnt szerződésből eredő elszámolás alapján járó egyéb összegek megfizetésére kötelezte a jogerős ítélet az alpereseket.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes az eljárás során keresetét többször módosította, pontosította, ezért az elsőfokú bíróság a kártérítést is magában foglaló marasztalási összeg utáni kamatigényt a kárigényre felemelt kereset benyújtásának időpontjától állapította meg. Ezt tartalma szerint a jogerős ítélet helytállónak találta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a kamatfizetés kezdő időpontjára vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését és az alperesek 1991. december 1-jei kezdő időponttal történő kamat fizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperesek a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése alapján az elállásra tekintettel a részint elmaradt vállalkozói díj, részint kártérítés jogcímén járó összegek megfizetésével legkésőbb 1991. november 25-én késedelembe estek, így ettől kezdődően vált esedékessé a felperes követelése. Ezért keresetének megfelelően 1991. december 1-jétől kezdődően kell a kamatfizetési kezdő időpontját megállapítani.
Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték, mert védekezésük szerint csak 1992. február 3-án, tehát a felperes kereset felemelésekor szereztek tudomást arról, hogy a felperesnek kára, illetve egyéb követelése is keletkezett. Eddig az időpontig tárgyalásaikra is figyelemmel késedelemben nem lehettek.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta, az alábbi indokok szerint.
A nem vitás tényállás szerint az I. r. alperes 1991. december 1. napját megelőzően elállt a szerződéstől. Az elállás a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződést felbontja. Mivel a felperes teljesítése folytán a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a szerződés megszűnése elszámolási kötelezettséget keletkeztetett a felek között: az alperesek kötelesek a felperes teljesítése ellenértékének, vagyis a hátralékos vállalkozói díjnak a megfizetésére.
Az I. r. alperes elállása a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése alapján volt jogszerű, ezért az alperesek kötelesek megtéríteni a felperes elállással kapcsolatos kárait is.
A felperes módosított keresetében csak az I. r. alperes elállását követő időponttól kért késedelmi kamatot a tőkekövetelése után amikor már mind a hátralékos vállalkozói díj iránti követelése, mind pedig az alaposnak ítélt kárigénye esedékes volt. Mivel az alperesek a jogerős ítéletben a felperes javára megítélt tőkeösszeg megfizetésére már 1991. december 1. napját megelőzően késedelembe estek, így a felperes alappal kérte 1991. december 1. napjától a késedelmi kamat megfizetését.
A kamatfizetési kötelezettség objektív felelősség, amely független attól, hogy a felperes a követelését mikor jelentette be, amely független továbbá attól is, hogy - élve az eljárási törvény adta lehetőséggel -keresetét a felperes a per során többször módosította. Ezen indok alapján tehát az esedékességtől eltérő kezdő időpont meghatározására nincs lehetőség. Téves az alpereseknek az a felülvizsgálati ellenkérelmükben kifejtett álláspontja, hogy a felperes igénybejelentéséig nem eshettek késedelembe, a kamatfizetési kötelezettség ugyanis nem attól kezdődően terheli a késedelembe esett adóst, vagy a kár megfizetésére köteles károkozót, hogy a követelésről mikor szerez tudomást.
Mindezen indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítételét megváltoztatva, a kamatfizetés kezdő időpontját a keresetnek megfelelően állapította meg. (Legf. Bír. Pf .X.22.813/2001. szám)
Az alperes az 1997. november 21-én létrejött szerződéssel 20 000 000 forint vételárért eladta a felperesnek a v.-i ingatlan 5028 m2 alapterületű területrészét. A felperes 500 000 forint foglalót a szerződéskötést megelőzően megfizetett az alperesnek, a fennmaradó 19 500 000 forint megfizetését 1997. november 30-áig vállalta akkor, ha az alperes igazolja, hogy a jelzálogjog jogosult bank a megvásárolt területről a zálogjog törléséhez hozzájárul.
A felperes 1997. december 2-án 2 000 000 forint vételárrészletet befizetett a bankhoz, ezzel az ingatlan tehermentesítése megtörtént. Ezen a napon a felek úgy állapodtak meg, hogy a felperes a hátralékos vételárat 1998. január 31-éig fizeti meg.
1998. január 29-én a felperes az alperesnek 7 000 000 forintot, majd 1998. február 2-án 4 000 000 forintot fizetett meg. Az ugyanezen a napon kelt nyilatkozatban a felek azt rögzítették, hogy a hátralékos 6 500 000 forint vételár 1998. február 28-áig maradéktalanul kiegyenlítésre kerül.
Ezen kötelezettségének a felperes nem tett eleget. A felperes képviselője 1998. március 3-án a felperes nevében úgy nyilatkozott, hogy a késedelmes fizetés miatt az alperesnek 500 000 forint késedelmi kamatot fizet meg.
Az alperes az 1998. május 8-án írott levelében közölte a felperessel, hogy miután a felperes képviselője havi 500 000 forint késedelmi kamat megfizetését vállalta, a felperes tartozása 7 500 000 forint. Felszólította a felperest a 7 500 000 forint nyolc napon belül történő megfizetésére azzal, hogy ellenkező esetben a felperes az ügylettől eláll, a további fizetési határidő módosításához nem járul hozzá.
A felperes 1998. június 15-én összesen 8 000 000 forintot fizetett meg az alperesnek. Az alperes által a 8 000 000 forintról kiállított nyugta és számla szerint abból 6 500 000 forint vételárhátralék, míg 1 500 000 forint a késedelmes fizetés miatt késedelmi pótlék volt.
A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte 1 000 000 forint és annak 1998. június 15-étől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére arra hivatkozással, hogy az 1998. március 3-án kelt nyilatkozatban a felperes képviselője nem havi, hanem egyszeri 500 000 forint megfizetését vállalta. A felperes adminisztrációs félreértés miatt tévesen fizetett ki 1 000 000 forintot az alperesnek, amelyet az alperes jogalap nélküli gazdagodás jogcímén köteles a részére visszafizetni.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a felperes képviselője az 1998. március 3-án kelt nyilatkozatban havi 500 000 forint kamat megfizetését vállalta, amelyet a felperes az elállási szándék bejelentését követően teljesített is. A felperes a hátralékos vételárat késedelmesen fizette meg, amelynek következtében az alperest a felperes által vállalt három havi kamat megilleti, amelyet a felperes ki is egyenlített. A keresetnek való helytadás esetére 402 740 forint erejéig törvényes késedelmi kamat jogcímén beszámítási kifogást terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a felperesnek 1 000 000 forint és ezen összeg 1998. június 15-étől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának, továbbá 110 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és az alperest 18 000 forint másodfokú költség megfizetésére kötelezte.
Jogerős ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek az adásvételi szerződésnek a vételárhátralékra vonatkozó rendelkezését két alkalommal is módosították, ehhez képest a felperes 1998. február 28-án esett késedelembe a 6 500 000 forint megfizetésével. Az 1998. március 3-án létrejött megállapodásban a felperes 500 000 forint késedelmi kamat megfizetését vállalta, amely az 1998. június 15-ei teljesítésig a törvényes kamat összegét meghaladja. Az alperes nem bizonyította, hogy a felperes havi 500 000 forint kamat megfizetését vállalta volna. Ezért a felperesnek az 1 000 000 forint megfizetésére szerződésbe foglalt kötelezettsége nem volt, a többletteljesítés már nem a szerződés alapján, hanem jogalap nélkül történt. Ezért annak visszafizetésére az alperes a Ptk. 361. § (1) bekezdés alapján köteles.
A jogerős ítélet ellen - annak megváltoztatása és a felperes keresetének az elutasítása érdekében - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy az alperes késedelmi kamat iránti igényéről soha nem mondott le. Helytelennek tartotta azt a megállapítást, hogy 1998. február 28-áig a felperes kamatmentesen teljesíthetett. Állította, hogy a felperes havi 500 000 forint kamat fizetését vállalta, ezt önkéntesen ajánlotta fel annak érdekében, hogy az alperes lemondjon elállási szándékáról. Utalt arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása nem kerülhet szóba, mert a felek között volt jogviszony.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta, a következő indokok alapján.
Az 1997. december 2-án kelt teljesítési igazolás alapján megállapítható, hogy a felperes kérésére a felek a hátralékos vételár 1998. január 31-éig történő megfizetésében állapodtak meg. Az 1998. február 2-án kelt nyilatkozat alapján azonban a jogerős ítélet helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy a felek a teljesítési határidőt 1998. február 28-áig terjedő időre módosították. Ebben az okiratban ugyanis a felperes akként nyilatkozott, hogy a vételár 1998. február 28-áig maradéktalanul kiegyenlítésre kerül. Ebből a nyilatkozatból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az alperes a késedelem következményeinek beállta nélkül hozzájárult volna a teljesítési határidő módosításához.
A fentiek szerint a felperes 1998. január 31-én esett késedelembe, ekkor tartozása 10 500 000 forint volt.
A felperes az általa vállalt teljesítési határidőt sem tartotta be, majd ezt követően került sor az 1998. március 3-ai nyilatkozat megtételére.
A jogerős ítélet ezen nyilatkozat tartalmát is tévesen értékelte. Az 500 000 forint késedelmi kamat megfizetésének vállalása a felperes részéről ugyanis nyilvánvalóan nem a jövőben bizonytalan időben bekövetkező teljesítésig történt. A nyilatkozat alapján az állapítható meg, hogy a felperes 1998. március 3-áig terjedő időre vállalta az 500 000 forint késedelmi kamat megfizetését.
A jogerős ítélet a bizonyítékok helytelen értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem havi, hanem egyszeri 500 000 forint megfizetését vállalta. A havi 500 000 forint késedelmi kamat megfizetésének vállalását támasztja alá az alperes 1998. május 8-án kelt levele, amelyben egyértelműen rögzítette, hogy a felperes képviselője havi 500 000 forint megfizetését vállalta. A felek ilyen tartalmú megállapodását nyomatékosan alátámasztja a felperes teljesítése, továbbá az a körülmény, hogy az alperes az 1 500 000 forintról nyugtát és számlát állított ki, a késedelmes fizetés miatti késedelmi pótlék megjelöléssel.
Tévesen állapította meg tehát a jogerős ítélet, hogy a felperes az 1 000 000 forintot szerződés hiányában jogalap nélkül fizette ki az alperesnek. Az összeg kifizetése a feleknek a Ptk. 299. § (1) bekezdése szerinti megállapodásán alapult, amely szerint a kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát. Nincs akadálya annak, hogy a késedelem által okozott károk kérdésében a felek egymással megállapodást kössenek. Az alperes tehát nem jogalap nélkül jutott az 1 000 000 forinthoz, ezért annak visszatérítésére nem köteles.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályon kívül helyezte, míg az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pjv. VI.21.090/2002.) ■
Visszaugrás
