1. Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának - részben elvi megfontolások okán, részben a nemzetközi tendenciákhoz igazodva - meghatározó tézisei közé tartozik, hogy monista elven épül fel, és az egységes szabályozás modelljéül a kereskedelmi-üzleti forgalom viszonyai szolgálnak. A szerződési jog egésze és egyes jogintézményei - mint amilyen a közreműködőért való felelősség - szabályozása szempontjából a szemléletváltás különösen nagy jelentőségű. Elsősorban az üzleti gazdasági szerződésekkel összefüggésben fogalmazódott meg már huzamosabb idő óta a közreműködőért való felelősség tágabb, szélesebb értelmezésének igénye. A piaci árukapcsolatok rendszerint nem izolált, kétpólusú szerződésekben öltenek jogi formát, hanem jellemző a szerződések összefonódása, a gazdasági tartalomnak az egymáshoz kapcsolódó szerződési láncolatok felelnek meg. A jogvitákban az elszigetelt relatív szerződések helyett gyakran együttmozgó szerződéses láncolatokat, bonyolult "szerződéses paneleket" kell kezelni. Az esetek jelentős részében az egyes szerződések a láncolatból nem ragadhatók ki, az érdeksérelem rendezése a szerződésszegés körében megoldhatatlan egy szerződéses lánc jogosultja és kötelezettje, a kétpólusú alanyi pozíciók között. Elkerülhetetlen, hogy a szerződéses kapcsolatoknak az összefüggése a szerződési jog általános részében megfelelő jogintézményi formát kapjon, vagyis a teljesítési segédre vonatkozó szűken értelmezett szabályt a közreműködőért való felelősség átfogó, tartalmában részletesen kifejtett jogintézménye váltsa fel. A fő különbség abban áll, hogy a teljesítési segéd - felelősségi szempontból is - csak adott szerződés kötelezettjéhez kapcsolódik, tágabb értelemben a közreműködő viszont általában egy adott szerződés kötelezettje mögött, a szerződési láncolatban szereplő közelebbi vagy távolabbi, valamennyi szerződő felet jelenti. Az új Ptk. Koncepciója a kodifikációs szempontok között expressis verbis rögzíti: "Az új Ptk. a teljesítési segédre vonatkozó felelősséget kiterjeszti a kötelezett valamennyi közreműködőjére. …A kereskedelmi (üzleti) forgalomban, különösen a komplex nagyberuházásokra irányuló vállal-kozási szerződések körében a szerződéses célkitűzések szerződések láncolatában valósulnak meg. A Ptk. 315. §-a a kötelezett (a jogosult) közvetlen teljesítési segédjéért megállapítja a felelősséget. Célszerű ezt kiterjeszteni a kötelezettel közvetlen szerződéses viszonyban nem álló, a szerződéses láncolat további pozícióban lévő kötelezettek magatartásáért is" (Magyar Közlöny 2003. évi 8. szám, Különszám, 100. oldal). A másért való felelősség - az a jogi helyzet, amikor valamely személy nem a saját, hanem más személy magatartása miatt tartozik helytállással - a magánjogi viszonyokban így kiteljesedni látszik. Jelentősége elsősorban a kereskedelmi szerződések körében van, de érvényesül a természetes személyek szerződési viszonyaiban, sőt - a törvényi rendelkezések által behatárolt körben - a szerződésen kívül okozott károk megtérítése során is. Felelősségi szempontból mindez kétségkívül az objektív helyzetértékelést erősíti, mivel adott esetben a károkozónak a károsulttal szemben nem (illetve nemcsak) a saját magatartásáért kell helytállnia. A hagyományos felelősségi értékelés individuális emberi hibát, magatartási rendellenességet feltételez, az üzleti viszonyokra jellemző nagyszámú, egymással bonyolult kölcsönhatásban álló tények közül azonban igen nehéz reálisan megítélni és kiválasztani a szubjektív magatartás hibájának a szerepét és súlyát.
A sérelmet szenvedett károsult (gyakran a fogyasztó) szempontjából a sérelmet okozó személye (a károkozó) rendszerint "anonimizálódik": a gyártótól az értékesítésig terjedő folyamatban, a jogi leképezését jelentő szerződési láncolatban a károsult képtelen kiválasztani a tényleges okozót, az ő szempontjából a kárt a vele szerződő partnere okozza, akkor is, ha a szerződésszegés oka a láncolat valamely távolabbi résztvevőjének magatartására vezethető vissza. A helytállás, a felelősség kockázata ésszerűen a közvetlen szerződő kötelezettre telepíthető. A szerződéskötés valójában a szerződésből származó előnyök elérése érdekében önkéntesen felvállalt többlet-kockázatot feltételez, azt, hogy a szerződő fél az érdekköréhez (a tevékenységi, ellenőrzési köréhez) tartozó körülményekért, igénybevett személyekért a másik fél irányában kockázati helytállást vállal, a másik fél erre számít, és ugyanezt ő is vállalja a másik oldalról. A vagyoni forgalomban a szerződéses, azaz önkéntes kötelezettségvállalás nem szerződésszerű teljesítésének szankcionálása nem lehet a szerződésszegő fél igyekezetének függvénye. A másik fél a kárának megtérítésére tarthat igényt akkor is, ha a szerződésszegő történetesen úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, egyszerűen azért, mert jogos ügyleti várakozásai a szerződésszegés folytán meghiúsultak. A kontraktuális felelősség alapvetően a kockázat felvállalásából eredően a bekövetkező kár érdekkör szerinti telepítését, és nem a másik fél magatartásának utólagos értékelését, valamely egyéni hiba represszióját jelenti. A magánjogi, szerződésszegési szankció nem "büntetés", elsődlegesen nem az a kiváltó oka, hogy a kötelezett felróható (rosszhiszemű, csalárd) magatartást tanúsított, hanem az a feladata, hogy megakadályozza, illetve rendezze a piaci árukapcsolatok normális rendjét megzavaró, abnormális konfliktus szituációkat, vagyis általánosabban a piaci áruviszonyok rendjét kívánja biztosítani. A továbbiakban annak érzékeltetésére teszünk rövid kísérletet, a közreműködőért való felelősség tervezett szabályozása során miként érvényesülnek a Koncepcióban megfogalmazódott szempontok, és - a bírói gyakorlat eredményeit is felhasználva - milyen elképzelések mentén alakulnak a megoldási javaslatok.
2. A Ptk.-nak a teljesítési segédért (a közreműködőért) való felelősségről szóló 315. §-a szerint aki joga gyakorlásához vagy kötelezettsége teljesítéséhez mást vesz igénybe, annak magatartásáért felelős. A bírói joggyakorlatban egymástól meglehetősen eltérő tárgyú jogesetekben okozott értelmezési bizonytalanságot, hogy ki minősül a kötelezett teljesítési segédjének, a másért való felelősség szabálya mikor, milyen feltételek mellett alkalmazható. A hatályos törvényszöveg szűkebb értelmezése ugyanis csak a kötelezett közvetlen teljesítési segédjéért állapította meg a felelősséget: teljesítési segédnek minősült a kötelezett alkalmazottja, a teljesítéshez igénybe vett megbízottja, a szállításhoz igénybe vett fuvarozó, az alvállalkozó, szűkebb értelemben nem minősült azonban teljesítési segédnek az, akit a kötelezett nem az adott szerződés teljesítéséhez vesz igénybe, hanem akivel attól függetlenül köt szerződést. Eszerint nem teljesítési segédje például a vállalkozónak az a szállító, akitől az iparának folytatásához szükséges anyagot beszerzi, vagy nem teljesítési segédje a kiskereskedőnek az a nagykereskedő, aki az üzleti forgalomba hozott termékeket szállítja (Ptk. Kommentár 1981. II. kötet 1461. oldal). A másért való felelősségnek a teljesítési segédre való leszűkített értelmezése valójában a bírói gyakorlatban már huzamos idő óta, különösen pedig a piacgazdasági körülmények között meghaladottá vált.
Általánosan érvényesül a joggyakorlatban a vállalkozási, különösen az építési szerződések körében, hogy ha a kivitelezéshez szükséges anyagot, vagy a létesítménybe beépített berendezési-felszerelési tárgyakat a vállalkozó szerzi be, ezek hibájáért nemcsak szavatossági, hanem kártérítési felelősséggel is tartozik a megrendelő irányában akkor is, ha a beépített anyag, szerelvény, berendezési tárgy hibája nem a kivitelezés során keletkezett, hanem gyártási vagy más korábbi eredetű, fel nem ismerhető (rejtett ) okra vezethető vissza. A vállalkozó a kártérítési következményeket a szerződési láncolatban háríthatja visszafelé a hiba tényleges okozójáig. Az egyik jogeset elvi éllel kifejti: "Sajátosan alakul a vállalkozó hibás teljesítésért való felelőssége azokban az esetekben, amikor a vállalt munka elvégzéséhez szükséges és az általa beépített anyagot nem maga gyártja, illetve állítja elő, hanem azt harmadik személytől szerzi be. Az anyag hibája a vállalkozót a felelősség alól nem mentesíti azon az alapon, hogy a dolgot harmadik személytől vásárolta, azt nem ő gyártotta, a gyártási hibát nem ő vétette. A hibás terméket forgalmazó eladó és rajta keresztül a gyártóig visszavezethető kereskedelmi láncolat résztvevői és maga a gyártó ugyanis a megrendelő és a vállalkozó közötti szerződéses viszonylatban a vállalkozó közreműködőinek tekinthetők (közvetlen vagy közvetett közreműködőknek), akiknek tevékenysége, mulasztása a vállalkozó terhére esik (Ptk. 315. §). A vállalkozó végső soron a gyártó, mint közreműködő helyett felel a megrendelő felé a hibátlan teljesítésért, és a saját vétlensége legfeljebb arra adhat alapot, hogy a vele szemben érvényesített követelést utóbb regressz-igényként áthárítsa a gyártóra, illetőleg a szerződési láncolatban a megelőző személyekre" (Bírósági Döntések Tára 2001. évi 5. szám 50. szám alatti jogeset). A mezőgazdasági termékértékesítési szerződések körében gyakori eset, hogy a megrendelő állatállományt helyez ki felnevelésre a termelőhöz, a napos állatokat azonban maga is a keltetőtől szerzi be. Amennyiben az állomány betegsége miatt a termelőnél nagymértékű elhullás következik be, a megrendelő köteles - a termelőt hibás teljesítés miatt ért - kár megtérítésére, és nem hivatkozhat arra, hogy az állatokat ő maga is közreműködőjétől szerezte be, az állatok betegségét nem ismerhette fel. Hasonlóképpen szaporítóanyag, vetőmag, vagy az állatok számára táp szolgáltatása esetén a hibás teljesítéssel okozott kár megfizetése alól nem mentesülhet arra hivatkozással, hogy ezeket a dolgokat ő maga is mástól szerezte be és a hibát nem ismerhette fel. A hibás teljesítésnek a bírói gyakorlat szerint a közreműködőért való felelősség elvének következetes érvényesítésével a kártérítés is következménye. Magánszemélyek egymás közötti lakás, házasingatlan vagy használt gépkocsi adásvétele esetén gyakran előfordul, hogy az eladott dolognak fel nem ismerhető hibája volt. A hibás teljesítés miatt az eladó nemcsak (objektív) szavatossági helytállással tartozik, hanem a vevő kárát is meg kell térítenie, annak ellenére, hogy a rejtett hibát ő maga sem ismerte és nem is ismerhette fel. Valójában a gyakorlat ilyenkor is a közreműködőért való felelősség elvét alkalmazza, hiszen az eladónak nemcsak a saját magatartása, hanem a jogelődje - közreműködője - felróhatósága alól is mentesülnie kellene.
A közreműködőért való felelősség elvét nemcsak hibás teljesítéssel vagy késedelemmel összefüggésben, hanem adott esetben a szerződés meghiúsulása esetén alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság, amikor egyik jogesetében kimondta, hogy a szállítási szerződést megszegő fél maga köteles viselni annak a kockázatát és következményét, hogy a kereskedelmi láncolatban őt megelőző kereskedő a vele kötött szerződést nem teljesítette (Bírósági Határozatok 1994. évi 3. szám 150. szám alatti jogeset). Mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben vállalt, nagyobb mennyiségű mezőgazdasági termény teljesítésének meghiúsulásával összefüggésben mondta ki a Szegedi Ítélőtábla, hogy a szerződés megszegése, így a szerződés meghiúsulása esetén a kötelezett a jogosult irányában nem mentesül önmagában a saját felróhatósága hiányának bizonyításával, hanem csak akkor, ha valamennyi közreműködőjét a szerződésszegés felróhatósága alól kimenti (Bírósági Döntések Tára 2003. évi 11. szám 7. szám alatti jogeset). A teljesítési segédért való felelősség szabályát alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság abban a jogesetben is, amelyben kimondta, hogy a bérbeadó a meghibásodott bérlemény kijavításához igénybe vett közreműködők szerződésszegéséért felelősséggel tartozik (Bírósági Határozatok 1982. évi 2. szám 54. alatti jogeset). A teljesség igénye nélkül, példálódzó jelleggel felvázolt szituációk érzékeltetik, hogy a teljesítési segéd (közreműködő) fogalmi köre és felelősségi szabálya a gyakorlatban széles értelmezést kapott.
3. A termelés és értékesítés folyamatában az adásvételi, szállítási, termékértékesítési, vállalkozási szerződések stb. kötelezettjei a szerződéses szolgáltatásuk teljesítése érdekében tipikusan más által előállított, megtermelt dolgot is felhasználnak, vállalt szerződéses kötelezettségüknek csak úgy és azáltal tudnak eleget tenni, ha a saját teljesítésükhöz szükséges anyagokat, egységeket, alkatrészeket, vagy a forgalmazás érdekében a termékeket előzőleg beszerzik. Szerződésszegés esetén ebben a helyzetben a jogosultra indokolatlanul hátrányos lenne, ha a szerződés kötelezettje arra hivatkozhatna, hogy a tágabb értelemben vett közreműködőkért helytállással nem tartozik, azoknak az eljárása érdekkörén kívüli elháríthatatlan körülmény, és így a kötelezett a kártérítési felelősség alól magát kimenthetné.
Ebben az esetben a jogosultra, tipikusan a fogyasztóra hárulna az a feladat, hogy megkeresse és megtalálja a szerződésszegés (rendszerint a hibás teljesítés) tényleges okozóját a gyártók, szállítók, kereskedők láncolatában és a hibás teljesítés miatti kárát szerződésen kívüli (deliktuális) jogviszonyban érvényesítse a tényleges károkozóval szemben. A közreműködőért való felelősség lényegi vonása, hogy a kötelezett nemcsak annak a magatartásáért felelős, akit az adott szerződés keretei között, a szerződés teljesítése érdekében vesz igénybe (a hagyományos értelemben vett teljesítési segéd), hanem a vele külön szerződéses jogviszonyban álló kötelezett magatartásáért, de ezen túl a vele közvetlen szerződéses jogviszonyban nem álló, a szerződési láncolat további, távolabbi pozícióiban lévő kötelezettek magatartásáért is a szerződéses jogosult irányában. A kötelezett a jogosult irányában nem mentesül a kártérítési felelősség alól csak akkor, ha valamennyi közreműködőjét a szerződésszegés alól kimenti. Felelőssége nemcsak az ún. elsődleges közreműködőért (közvetlen közreműködő) áll fenn, ugyanis az elsődleges (közvetlen) közreműködő is felelősséggel tartozik az ő közreműködőjéért (közvetett közreműködő), a kimentési kötelezettség emiatt ugyancsak láncolatos. A közreműködőért való felelősség mindezért a hatályos Ptk. 315. §-ában megfogalmazott elvhez képest szélesebb értelmezést kap a kodifikációs elképzelés szerint. Aki kötelezettsége teljesítéséhez mást vesz igénye - és ez a "más" az adott szerződésszerű teljesítést elősegítő, a szerződési láncolat bármely résztvevője lehet -, ennek magatartásáért felelős, ugyanúgy, mintha maga járt volna el. A kötelezett nemcsak a vele közvetlen szerződéses kapcsolatban álló közreműködője szerződésszegéséért tartozik helytállni, hanem a szerződéses (kereskedelmi) láncolatban távolabb álló ún. közvetett közreműködők - végső soron a gyártó - magatartásáért is felel. A kötelezett a kártérítés alól csak abban az esetben mentheti ki magát, ha valamennyi közreműködőjét is kimenti. A közreműködőért való felelősség szabálya ebben a közelítésben kétségkívül kockázattelepítést is jelent; a szerződésszegés, a hiba (ismeretlen) okozóját ne a jogosult (rendszerint a fogyasztó) "kutassa fel", hanem egy továbbhárítási mechanizmusban a kötelezett telepítse át a jogkövetkezményeket.
4. Egy ilyen széles értelemben megállapított felelősség a közreműködőért ugyanakkor elengedhetetlenné teszi a kötelezett(ek) visszkereseti igényének a biztosítását. A szerződésszegés jogkövetkezményeit csak a szerződés kötelezettjével szemben lehet érvényesíteni, mivel a szerződésszegés megszeghető szerződés létét feltételezi. Ez irányadó akkor is, amikor a szolgáltatás több, egymásba fonódó szerződés közvetítésével jut el a jogosulthoz. A jogkövetkezmények a láncolatban gördülhetnek tovább a szerződésszegés (a hiba) tényleges okozójáig, végső soron a gyártóig. A közreműködővel szembeni továbbhárítási lehetőséget a hatályos Ptk. a szállítási szerződésekkel összefüggésben a Ptk. 385. §-ában, a vállalkozási szerződések körében pedig a Ptk. 398. §-ában biztosítja. Az itt lefektetett és a bírói gyakorlat által alkalmazott elvek szerint a kötelezett a közreműködő hibás teljesítése vagy más szerződésszegése esetén mindaddig érvényesítheti - áthárításra irányuló - jogait, amíg kötelezettként a jogosulttal szemben a szerződésszegés miatt helytállni tartozik.
Az áthárításra irányuló megtérítési igény elévülésének kezdete ahhoz igazodna, hogy a jogosult az igényét amely időpontban érvényesítette a kötelezettel szemben; a kötelezett közreműködőjével szembeni áthárításra irányuló megtérítési igényének elévülése a jogosulttal szembeni helytállásától kezdődik. Az általános elévülési időhöz képest azonban - az igényérvényesítés túlzott időbeli elhúzódása miatti bizonytalanság elkerülése érdekében - lényegesen rövidebb (például egy éves) elévülési határidő szabható.
A továbbhárításra irányuló megtérítési igény (regressz-igény, visszkereseti jog) arra az esetre vonatkozik, amikor a kötelezettnek helyt kellett állni a jogosultjával szemben a közreműködő szerződésszegése miatt, és kifejezetten az ebből eredő - ezzel okozati összefüggésben felmerülő - költségeit kívánja áthárítani. Az esetek egy részében azonban (különösen építési vállalkozási szerződések körében) a kötelezett jogosulttal szembeni szerződésszegése csak részben vezethető vissza a közreműködője (alvállalkozója) szerződésszegésére, a jogosulttal szembeni szerződésszegés (amely lehet kivitelezői késedelem vagy hibás teljesítés) kisebb vagy nagyobb arányban a kötelezett saját érdekkörében felmerülő okokra, saját szerződés-szegésére vezethető vissza. A bírói gyakorlatban ezért már huzamos idő óta kialakult az az elv, a kötelezettnek meg kell határoznia és bizonyítania kell a jogosulttal szembeni szerződés-szegésének azt a részét, amelyért kizárólag a közreműködő felelős, illetve a jogosulttal szembeni helytállásból csak azt a kárt (költségeket) háríthatja át, amelyről bizonyított, hogy valóban a közreműködő szerződésszegésével okozati összefüggésben merült fel [Legfelsőbb Bíróság 18. számú Gazdasági Kollégiumi Állásfoglalás b) pont]. A joggyakorlatban kialakult elvnek megfelelően el kell kerülni azt, hogy az egyébként bizonyított közreműködői szerződésszegés esetén a kötelezett azt a kárt is áthárítsa a megtérítési igénye keretében, amely egyébként a saját szerződésszegése miatt merült fel.
A szerződési láncolatban szereplő kötelezettnek a közreműködő szerződésszegése miatt valójában kétféle természetű kára keletkezhet: egyfelől annak a kárkövetkezményei, hogy a kötelezett a jogosulttal szemben a közreműködője szerződésszegéséért is helytállni tartozott, az az ő szerződésszegéseként jelent meg, ennek következményeit vele szemben érvényesítették; másfelől azonban a jogosulttal szembeni helytállástól függetlenül, anélkül is, ha a közreműködő - azaz ennek a szerződésnek a kötelezettje - szerződésszegése miatt saját érdeksérelme keletkezik. Így például lehetséges, hogy az alvállalkozó késedelmét a generálkivitelező a saját intenzív többletmunkájával, munkaerő átcsoportosítással, azaz jelentős többletköltséggel "ledolgozza", és így a jogosultjával szemben ő maga késedelembe már nem esik - a közreműködő késedelme miatt szerződésszegési helytállása nem keletkezik -, azonban az alvállalkozó késedelme, vagyis szerződésszegése miatt a saját érdeksérelemből eredő többletköltségét, kárát saját jogon érvényesítheti; vagy ha a gyártótól beszerzett hibás terméket a kereskedő - felismerve a hibát - nem értékesíti tovább a fogyasztónak, és így megtérítési igénye sem keletkezik, a saját érdeksérelme miatt - amely a vele szembeni szerződésszegésből, hibás teljesítésből adódik - a szerződésszegés általános szabályai szerint léphet fel (például elmaradt hasznának megtérítése érdekében).
Ha a szerződési láncolatban álló fél nem a jogosultjával szembeni helytállásból eredő kárát kívánja a közreműködőjére áthárítani, hanem egyszerűen az ő kötelezettjével szemben annak szerződésszegése miatt a saját (jogosulti) érdeksérelme miatt kíván szerződésszegési, adott esetben kártérítési következményeket érvényesíteni, a szerződésszegés (adott esetben a hibás teljesítés) általános szabályai szerint léphet fel, a megtérítési igényre vonatkozó kötöttségek nem érvényesülnek.
5. A közreműködőért való felelősséghez kapcsolódik az a jogi helyzet, amikor a szerződéses jogosult kárát többen közösen okozzák. A "másért" (elsősorban a megbízónak a megbízottért) való deliktuális felelősségi tényállások - amelyet a szerződésen kívüli kártérítési felelősség szabályai rendeznek - a kontraktuális felelősségtől abban különböznek, hogy szerződésszegés esetén a károkozó a károsulttal szerződéses jogviszonyban áll, a kárt a szerződés megszegésével okozza, azonban a kár bekövetkeztében más személy is közrehat; a deliktuális jogviszonyban viszont a károsult olyan külső harmadik személy, aki sem az egyik károkozó "megbízóval" (a szerződés jogosultjával), sem a másik károkozó "megbízottal" (a szerződés kötelezettjével) szerződéses jogviszonyban nem áll, a kárt a károsultnak egyikük sem szerződésszegéssel okozza. A kontraktuális jogviszonyban a károkozó szerződéses viszonyban áll a károsulttal - szerződésszegéssel okoz kárt -, azonban a károkozásban más személy is közrehat, aki a károsulttal ugyancsak - egy másik - szerződéses jogviszonyban áll, vagy aki a károsult szempontjából szerződésen kívüli magatartással hat közre a károkozásban.
A vállalkozási szerződések körében gyakori, hogy az elkészült létesítmény hibáit különböző érdekkörben felmerült okok együttesen, egymást erősítve váltják ki; a hibák lehetnek tervezési, kivitelezési eredetűek vagy a beszerzett anyag (alkatrész, berendezés) minőségével kapcsolatosak. A létesítmény hibájáért fennálló felelősség ilyenkor különböző jogcímeken merülhet fel, amelyek lehetnek különböző szerződések (tervezési, építési, szerelési, alvállalkozási, szállítási, adásvételi stb.) megszegései, de kapcsolódhat szerződésen kívüli kártérítési helytállás is. Amennyiben a létesítmény hibáját a terv fogyatékossága okozta, mert a kivitelező a hibás terv szerint járt el, bár azt felismerhette volna, akkor az egymással nem, de a megrendelővel egyaránt szerződéses jogviszonyban álló tervező és kivitelező - külön-külön szerződésszegés miatt, eltérő jogcímen - a megrendelővel szemben a közös károkozásra vonatkozó szabályok szerint tartozik egyetemleges felelősséggel (Legfelsőbb Bíróság 54. számú Gazdasági Kollégiumi Állásfoglalás). A kodifikációs elképzelések szerint a különböző jogcímen egyetemlegesen fennálló felelősségről megfogalmazódott elv beépül a törvényszövegbe. A jogtétel a közös károkozásra vonatkozó szabályokkal összhangban azon az elvi alapon áll, minden olyan esetben közös károkozásról van szó, amikor az eredmény létrehozásában - esetleg egymásról nem is tudva - többen hatottak közre, vagyis szerves kapcsolat van több személy károsodásra vezető magatartása között, függetlenül a tudati (szubjektív) elemektől. A közös károkozás tényállása objektív, azon alapszik, hogy a károsító eredmény előidézésében többen hatottak közre, és ebből a szempontból közömbös, hogy a károkozó cselekménye más-más felelősségi rendszeren vagy alakzaton alapul, például az egyiké szerződésszegésen, a másiké szerződésen kívüli károkozáson. A szerződésszegésen alapuló, illetve a szerződésen kívüli kártérítés között nincs fontossági szempontokból fakadó, sorrendiségben mutatkozó különbség, hanem a megvalósulásuk eltérő anyagi jogi, érdemi feltételeiben. Az egyetemleges felelősség alkalmazásának ugyanakkor előfeltétele és egyben korlátja, a károsult (jogosult) mindegyik károkozó tekintetében önállóan is bizonyítsa a jogellenes magatartást és az ezzel okozati összefüggésben bekövetkezett kárát. Csak az a fél felel egyetemlegesen, akire nézve a jogellenes károkozó magatartás bizonyítást nyert. A károsult-védelem szempontjából eltúlzott az a megoldás, hogy több szóba jöhető károkozó esetén a károsult az összes lehetséges károkozót perli, és felelősségüket arra alapítja, hogy a kár tényleges okozója - szerződésen kívüli vagy szerződésszegést megvalósító magatartásával - csak közülük kerülhetett ki, csak valamelyikük lehetett, és ilyenkor annak igazolása, hogy a tényleges okozó melyikük volt a kötelezetteket terheli, ennek sikertelensége esetén egyetemlegesen felelnének (ún. alternatíve teorie). Az egyetemlegességet megalapozó közös károkozás feltétele az is, hogy a jogosult az érdeksérelme orvoslása érdekében valóban kártérítési igényt érvényesítsen. Amennyiben például a pénzkölcsön hitelezője a tartozás nem fizetése miatt az adóssal szemben a kölcsönösszeget érvényesíti, a kölcsöntartozás biztosítására szolgáló jelzálogjog bejegyzését elmulasztó ügyvéddel szemben a megbízási szerződés megszegésével okozott kárt csak akkor és annyiban követelheti, amilyen mértékben a kölcsönszerződés teljesítése - a kölcsönösszeg behajtása - eredménytelen. Hasonlóképpen dolog (meghatározott terület) őrzésére irányuló szerződés megszegése miatt a bekövetkezett lopáskárért a kártérítési felelősség akkor áll be, amikor az eltulajdonított dolog visszaadására irányuló (tulajdoni) igény eredményre nem vezetett.
6. Sajátos, külön esete a különböző jogcímeken fennálló felelősségnek, amikor a szerződés kötelezettjének a közreműködője okoz kárt magatartásával a szerződés jogosultjának. Arra nincs mód, hogy a jogosult a szerződés megszegése miatt a szerződéses jogviszony kereteiből kilépve szerződésszegési igényeket érvényesítsen közvetlenül a közreműködővel szemben. A bírói gyakorlat sem látta indokoltnak, hogy a szerződésszegés jogkövetkezményeit a jogosult a közvetlen szerződéses kötelezett megkerülésével a kötelezett közreműködőjével szemben közvetlen keresettel perelhesse (Bírósági Határozatok 1996. évi 11. szám 600. sz. alatti jogeset). Más a helyzet azonban, amikor a károsult nem a szerződés megszegése miatt, hanem szerződésen kívüli kártérítés címén érvényesít közvetlen kárigényt a kár tényleges okozójával szemben, aki egyébként a szerződéses kötelezett (közvetlen vagy közvetett) közreműködője. Ha a közreműködő magatartása a szerződéses jogviszonytól függetlenül, önállóan is megvalósítja a deliktuális kártérítési felelősség tényállását, nincs akadálya, hogy a károsult adott esetben a hiba miatti kárigényét nem szerződésszegés, hanem szerződésen kívüli károkozás jogcímén közvetlenül érvényesítse. A Legfelsőbb Bíróság az egyik jogesetben kifejtette: "A hibás teljesítésből fakadó kártérítési igényét a károsult akkor is érvényesítheti a kárt okozó kivitelezővel szemben, ha egyébként köztük szerződéses jogviszony nem áll fenn, illetve, ha ezeket a jogait a vele szerződő harmadik személlyel szemben is érvényesítheti… A kártérítési követelést jogosult közvetlenül a kivitelezővel szemben érvényesíteni, ha igazolható, hogy a lakóépület kivitelezőjének hibás munkavégzése következtében a felpereseknek káruk keletkezett. A jogellenesen okozott kárért fennálló felelősség a polgári jog általános felelősségi szabályai szerint alakul akkor is, ha a károkozó hibás kivitelezéssel okoz kárt. Ezen nem változtat az sem, hogy a kivitelező és a károsult között nincs szerződéses jogviszony, illetőleg az sem, ha a károsult egyébként harmadik személlyel szemben szerződéses jogviszony alapján kártérítési vagy egyéb igényével léphetne fel" (Bírósági Határozatok 1990. évi 4. szám 139. számú jogeset). Egy másik, elvi jelentőségű határozatban a Legfelsőbb Bíróság azt fejtette ki: "A jogellenesen okozott kárért fennálló felelősség a polgári jogi általános felelősségi szabályok szerint alakul akkor is, ha a károkozó valamely termék előállítója, és az előállított termék okoz kárt a vásárlónak. Ezen nem változtat az sem, ha a termék előállítója és a károsult között nincs szoros (szerződéses) jogviszony, illetőleg az sem, ha a károsult egyébként a harmadik személlyel szemben szerződéses jogviszony alapján kártérítési vagy egyéb (például szavatossági) igénnyel felléphetne. A felek közötti jogviszony hiányára való utalás azért téves, mert maga a károkozás létesít kártérítési kötelmet, tehát jogviszonyt a károsult és a termék előállítója között… Nem zárható el a károsult attól, hogy követelését közvetlenül azzal szemben érvényesítse, aki neki szerződésen kívül okozott kárt.
Téves az az álláspont, hogy a szerződéses kapcsolat önmagában megelőzi a szerződésen kívül okozott kártérítési felelősség szabályainak alkalmazását" (Bírósági Határozatok 1986. évi 12. szám 512. sz. alatti jogeset). A szerződésszegésen alapuló felelősség a jogosultra rendszerint egyszerűbb bizonyítási feladatot ró, a szerződésszegés bizonyítása folytán a szerződéses kötelezett helytáll, és a továbbiakban az ő feladata megkeresni a hiba tényleges okozóját, a kötelezett kerül jogvitába a közreműködőkkel. Ha viszont a jogosult (károsult) közvetlenül a közreműködőtől követeli szerződésen kívüli kártérítés címén a kárát, akkor bizonyítania kell, hogy a kár oka valóban a közreműködő jogellenes magatartása volt, és nem később keletkezett például a termék szállítása, kereskedelmi forgalmazása, tárolása, raktározása, vagy a későbbi szerelés, kivitelezés során. A szerződésen kívüli kártérítés címén perelt közreműködő azokért a károkért nem felelhet, amelyek a deliktuális károkozásán kívül esnek, és amelyek csak azért érvényesíthetők, mert a szerződési láncolatban őt követő kötelezett a szerződésében általa vállaltakat nem szerződésszerűen teljesítette. A joggyakorlat viszont adott esetben lehetőséget engedett a szerződésszegési és szerződésen kívüli kárigények együttes, kombinatív érvényesítésére is. A Legfelsőbb Bíróság egyik ilyen döntése szerint a lakás eladójának szerződésszegésen alapuló kártérítési, illetve a kivitelező lakásépítéssel kapcsolatos szerződésen kívüli kártérítési felelőssége egyaránt a hibás teljesítés jóvátételét szolgálja, ezért eltérő jogcímeken a felelősségük egyetemleges (Bírósági Határozatok 1998. évi 4. szám 171. szám alatti jogeset). Egy másik esetben a raktárhelyiséget bérlő azáltal szenvedett jelentős összegű kárt, mert az ingatlanban a bérbeadó megrendelése alapján javítást végző szerelő hibája miatt a raktárhelyiséget víz árasztotta el, az áruk tönkrementek.
A bíróság megállapította egyfelől a bérbeadó Ptk. 424. § (1) bekezdés alapján fennálló szerződésszegési felelősségét, másfelől a szerelőnek a károsulttal szembeni szerződésen kívüli kártérítési felelősségét is, és megállapította, hogy - eltérő jogcímen - a bérbeadó és az általa igénybe vett szerelő (közreműködő) kártérítési felelőssége a károsult bérlővel szemben egyetemleges. A közös károkozáson alapuló egyetemleges felelősség ilyen esetekben azonban csak korlátok között érvényesülhet: a kötelezett szerződésszegésen alapuló és a közreműködő deliktuális kártérítési felelőssége csak akkor és annyiban egyetemleges, amennyiben (amilyen mértékben) a kárt kizárólag a közreműködő magatartása okozta. Ha a kár bekövetkeztében a kötelezett a saját, szerződésszegő magatartásával közrehatott, a közreműködő az őt igénybe vevő fél szerződésszegéséért nem felel, evonatkozásban nem közös károkozók és felelősségük nem egyetemleges. A szerződési láncolatban egyirányú (klaudikáló) egyetemlegesség érvényesül: az egymásba kapcsolódó szerződések kötelezettjei a mögöttük álló közreműködőkért felelnek, fordított irányban, "visszafelé" azonban a közreműködők az őket megelőző szerződési kötelezettek magatartásáért nem felelnek. Amennyiben tehát a károsult (jogosult) a kötelezett közreműködőjével szemben deliktuális kárigényt érvényesít, akkor:
- ha kizárólag a közreműködőt perli, a közreműködő közvetlenül marasztalható, de a kárnak csak azért a részéért, amely kizárólag a közreműködő közreható magatartásával hozható okozati összefüggésbe;
- ha pedig a jogosult a kötelezettet és közreműködőjét egyidejűleg perli, egyetemlegesen a kár azon részében marasztalhatók, amely a közreműködő közreható magatartásának arányában keletkezett, míg a kötelezett saját szerződésszegő magatartásával, a közrehatása mértékében okozott kárért csak a szerződésszegő kötelezett marasztalható.
7. Ellentmondásosan alakult a bírói gyakorlat olyan esetekben, amikor a kötelezett szerződésszegését az általa igénybe vett hatóság mulasztása okozta, vagy legalábbis a hatóság is közrehatott a szerződéses jogosult bekövetkező kárában. A jogosult (károsult) szempontjából a kárát egyfelől a szerződésszegő fél, másfelől - deliktuális jogviszonyban - a közigazgatási szerv okozta. A szerződésszegő fél a szerződés teljesítése érdekében vette igénybe a közigazgatási szerv valamely intézkedését például földhivatali bejegyzés, széljegyzés elmulasztása esetén (Bírósági Határozatok 2002/5/185. számú jogeset), a gépkocsi eredetvizsgálatával összefüggésben a rendőrség mulasztása kapcsán (Bírósági Határozatok 2002/6/227. számú jogeset), vagy az építési hatóság részéről az építési engedély késedelmes kiadásával összefüggésben. Ilyen esetekben a közigazgatási szerv mulasztása a szerződéses kötelezettség megszegését okozhatja (például építési engedély késedelmes kiadása miatt kivitelezési késedelem; földhivatali bejegyzés hiánya, vagy lopott gépkocsira kiadott igazolás miatt hibás teljesítés, jogszavatossági helytállás stb.). A bíróságok a szerződésszegő fél és a mulasztó közigazgatási szerv közös károkozáson alapuló egyetemleges marasztalását általában mellőzték, aminek indokaként több döntésben megfogalmazódott: "Ha a károsodást szerződéses jogviszonyban okozták, csak a szerződéses jogviszony rendezése után ki nem elégített követelést lehet a szerződésen kívüli (államigazgatási jogkörben okozott) kárfelelősség szabályai szerint érvényesíteni, ez tekinthető kárnak" (Bírósági Határozatok 2000. évi 1. szám 21. számú jogeset). Az indokként megfogalmazódott érv azonban nincs összhangban sem a kontraktuális és a deliktuális felelősség jogdogmatikai viszonyával, sem a kár fogalmával. A kár polgári jogi értelemben a károsultnál bekövetkező teljes vagyoni hátrányt jelenti, amelynek mértéke független attól, hogy a károsult az őt ért vagyoni hátrányt milyen jogcímen, kitől (a szerződésszegő féltől vagy a deliktuális károkozótól) követelheti. A károsultnál bekövetkezett teljes kár összegét, mértékét nem befolyásolja, attól független más kérdés, hogy a károsult a kárát kitől követelheti: a közös károkozóktól az egyetemlegesség szabályai szerint, vagy sorrendiséget feltételező mögöttes felelősség alapján, esetleg több károkozótól, de kizárólag a közrehatásuk szerinti arányban. A rendezés során nem fogadható el, hogy: "Kárnak csak az tekinthető, ami a szerződésből eredő igények érvényesítése során nem lett kielégítve" (például Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 20.335/1998/2. szám). Az sem tartható, hogy a szerződésszegésből eredő kárigény érvényesítése megelőzi - "előfeltétele" - a szerződésen kívüli kárigény érvényesítését. Az uralkodó jogirodalmi álláspont szerint a szerződésszegésen alapuló, illetve a szerződésen kívüli helytállás között nincs fontossági szempontokból következő, sorrendiségben mutatkozó különbség, hanem a megvalósulásuk eltérő anyagi jogi, érdemi feltételeiben. Ezzel ellentétes, nem elfogadható ezért a következő indokolás: "A szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése általában mindig előfeltétele az ahhoz kapcsolódó szerződésen kívüli károkozó magatartásért való felelősség elbírálásának" (Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 20.335/1998/2. szám). Valójában a közigazgatási szerv deliktuális közrehatása esetén a szerződésszegő fél kontraktuális felelősségéhez képest nem mögöttes felelős (ekként nem marasztalható), továbbá a vele szembeni deliktuális kárigény a szerződésszegéssel okozott kár elbírálásáig "idő előttinek" sem minősülhet. Kétségtelen viszont másfelől, hogy a közigazgatási szerv és a szerződésszegő fél károkozása karakterisztikusan különbözik a közös károkozás más eseteitől. A joggyakorlat bizonytalanságainak kiküszöbölése érdekében a kodifikációs elképzelések abból indulnak ki, hogy a jogi helyzet hasonlóságot mutat azzal, amikor a kötelezett a szerződés teljesítése érdekében más személy közreműködését veszi igénybe. Lényeges különbség azonban, hogy a szerződéses kötelezett a közigazgatási szerv intézkedését közigazgatási jogviszony keretében, és nem szerződéses kapcsolatban veszi igénybe. A logikájában hasonló, mégis speciális "kvázi közreműködői" jogviszonyból következik:
- a közigazgatási szerv a szerződésszegő fél szerződésszegéséért semmilyen mértékben felelősséggel nem tartozhat, mint ahogy általában a közreműködő sem tartozik felelősséggel a károsult jogosult irányában a szerződésszegő kötelezett szerződésszegéséért;
- másfelől a szerződésszegő fél sem tartozhat felelősséggel a jogosult irányában a közigazgatási szerv mulasztásáért, mivel közöttük nem szerződéses, hanem közigazgatási jogviszony áll fenn, és az ügyfélre a közigazgatási szerv mulasztásának kockázata nem hárítható (nem "telepíthető") át;
- a szerződésszegő fél ezért a saját szerződésszegő magatartásáért kontraktuális alapon, a közigazgatási szerv pedig kizárólag a saját mulasztásáért deliktuális alapon áll helyt, egyik károkozó sem felel a másik károkozásáért, a közös károkozásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók, felelősségük nem egyetemleges, hanem csak a saját közrehatásuk mértékében, arányában áll fenn. Kivételt jelenthet, ha a szerződésszegő kötelezett és az általa igénybe vett közigazgatási szerv (alkalmazottja) a kárt szándékegységben okozták (például korrupció), indokolt, hogy ilyenkor felelősségük egyetemleges legyen.
8. A közreműködőért való felelősségről fentiekben kifejtettek az alábbi normaszöveg tervezetben összegezhetők:
1. § (1) Aki a szerződésből eredő joga gyakorlásához vagy kötelezettsége teljesítéséhez más személy közreműködését igénybe veszi, az igénybevett személyért felelősséggel tartozik, mintha maga járt volna el.
(2) Közreműködőnek minősül az a személy, akit a szerződés kötelezettje meghatározott, már létrejött szerződés teljesítése érdekében vesz igénybe, továbbá az is, akinek a közreműködése - a szerződés létrejöttét megelőzően is - hozzájárult ahhoz, hogy a kötelezett valamely szerződésben vállalt szolgáltatását teljesítse, feltéve, hogy a kötelezettel akár közvetlen, akár a szerződési láncolat távolabbi résztvevőjeként közvetett szerződéses jogviszonyban állott.
(3) Szerződésszegés esetén a kötelezett az okozott kár megtérítése alól csak akkor mentesül, ha azt is bizonyítja, hogy a kár nemcsak a saját, hanem a közreműködői érdekkörén kívüli, előre nem látható elháríthatatlan okra vezethető vissza.
2. § (1) Amennyiben a kötelezett a jogosulttal szemben a közreműködő szerződésszegése miatt helytáll, az emiatt felmerült kárának megtérítését a vele szerződő közreműködőjétől követelheti. A közvetlen közreműködő a szerződési láncolatban az előző közreműködőkért felelős (megtérítési igény).
(2) A kötelezett a megtérítési igénye alapján a jogosulttal szembeni helytállásból származó kárát annyiban háríthatja át a közreműködőre, amennyiben meghatározható a kötelezett szerződésszegésének az a része, amelyért kizárólag a közreműködő felelős, és amellyel okozati összefüggésben a kötelezett kára felmerült.
(3) A kötelezett közreműködője az (1) bekezdésben foglaltak szerint érvényesítheti megtérítési igényét a vele szerződő előző közreműködővel szemben a szerződési láncolatban mindaddig a közreműködőig, akinek az érdekkörében a szerződésszegés oka keletkezett.
(4) A kötelezett megtérítési igénye a jogosulttal szembeni helytállásától számított egy év alatt évül el.
(5) A megtérítési igény nem érinti a kötelezettnek - mint az előző kötelezettel szerződő jogosultnak - azt a jogát, hogy az előző kötelezettel szemben a szerződésszegés folytán őt ért sérelem miatt a szerződésszegés jogkövetkezményeit az általános szabályok szerint érvényesítse.
3. § (1) A szerződésszegő kötelezett a közös károkozásra vonatkozó szabályok szerint egyetemlegesen felelős azzal a károkozóval, aki a jogosult kárát - szerződésszegéssel vagy szerződésen kívüli magatartásával - maga is okozta.
(2) Amennyiben a jogosult a kötelezett közreműködőjével szemben érvényesít szerződésen kívüli kárigényt, a közreműködő nem felel annak a személynek a közrehatásáért vagy más magatartásáért, aki őt a szerződésből eredő joga gyakorlása vagy kötelezettsége teljesítése érdekében igénybe vette. Ha a károkozásban mindegyikük közrehatott, a károsulttal szemben a közreműködő csak a közrehatása arányában áll helyt.
(3) Ha a szerződő fél a kötelezettsége teljesítése érdekében hatóság eljárását veszi igénybe, és a hatóság a közigazgatási jogkörében eljárva a tevékenységével, illetve mulasztásával a kötelezett által szerződésszegéssel okozott kár bekövetkeztében maga is közrehatott, a közös károkozásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók, hanem a szerződésszegő fél és a közigazgatási jogkörben kárt okozó hatóság a saját magatartása közrehatása szerint köteles a károsult kárát megtéríteni. Felelősségük egyetemleges, ha a kárt szándékegységben okozták." ■
Visszaugrás
