A győri Széchenyi István Egyetem Alkotmányjogi Tanszéke különleges Tudományos Diákköri (a továbbiakban: TDK) üléssorozatott indított útnak a 2017. április 20-án tartott rendezvényével. A sorozat célja, hogy a népszavazás szakértőinek, jogalkalmazóinak biztosítson fórumot arra, hogy több nézőpontból ismertethessék meg, mutathassák be a jogintézmény múltját, jelenét és jövőjét. Ezen írás az első két rendezvényen elhangzottakat foglalja össze.
Az első ilyen tematikus ülés meghívott vendégei Kukorelli István, Szigeti Péter és Patyi András voltak, az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) és a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) jelenlegi és egykori elnökei. Az előadók segítségével a hallgatóság betekintést nyerhetett a választási bizottságok múltjába és megismerhette azok munkájának legnagyobb és legizgalmasabb kihívásait. Az ülést Erdős Csaba, a Tanszék adjunktusa vezette, három fő kérdés mentén irányítva a beszélgetést.
A beszélgetés nyitó kérdése arra irányult, hogy mi volt a legnagyobb kihívás, amivel OVB-, illetve NVB-elnökként meg kellett birkózniuk a meghívottaknak. Szigeti Péter - aki 2006 februárja és 2010 júliusa között töltötte be az OVB elnöki tisztségét - három kihívást emelt ki elnökségének idejéből. Elsőként a 2007-es "szociális népszavazást" és annak hosszú előzményeit említette. E kérdések (vizitdíj, kórházi napidíj, felsőoktatási hozzájárulás) ugyanis nemcsak politikai szempontból voltak jelentősek, hanem azért is, mert mély szakmai vitát gerjesztettek az ügyben a kompetens két döntéshozó fórum, az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) és az OVB között. A vita középpontjában az állt, hogy a kezdeményezések tiltott tárgykörbe ütköznek-e (érintik-e a költségvetést, és az ahhoz kapcsolódó törvényeket). Szigeti Péter számára emellett kihívást és egyben értékes tapasztalatszerzést jelentett a tisztségével együtt járó rendszeres médiaszereplés, valamint az, hogy a jogelmélet kutatójaként a jogot a gyakorlat szempontjából kellett-e megközelítenie.
- 157/158 -
A szót átvevő Kukorelli István - aki az Országos Választási Elnökség 19891991 közötti, majd az OVB 1994-1997 közötti titkára, s 1997 és 1999 között pedig az OVB elnöke volt - az 1989-es négyigenes, és még inkább az 1997-es NATO-népszavazást értékelte komoly kihívásként az OVB-nél eltöltött 10 éve alatt. A NATO-népszavazáson ugyanis a választópolgárok kb. 49%-a vett részt; a válaszadók 85,33%-a támogatta a csatlakozást. Az Országgyűlés (a továbbiakban: OGY) és az OVB között az eredmény megállapítása során vitássá vált, hogy a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989-es törvényt (Ntv.), vagy az 1997. évi LIX. törvénnyel módosított Alkotmányt alkalmazzák. A két jogszabályhely ellentétét az OGY a lex superiori derogat legi inferiori elvet alkalmazva oldotta fel: az érvényesség/eredményesség kérdésében az Alkotmányt alapul véve döntöttek, így a népszavazás eredményesnek volt tekinthető.
A kérdésre harmadikként válaszoló Patyi András - aki 2013 óta tölti be az NVB elnöki tisztségét - elnökségének elmúlt 3,5 évéből 2016 tavaszát emelte ki. Nagy kihívást jelentett az NVB számára a 2016. február 23-án a Nemzeti Választási Iroda székházánál bekövetkezett események megítélése. A Nyakó István és Erdősi Lászlóné, valamint néhány nagydarab férfi között kialakult szituáció és a népszavazás-kezdeményezések kapcsán azt kellett eldöntenie az NVB-nek, hogy melyik kezdeményezés érkezett előbb. A kérdésben azonban nem egyezett az NVB tagjainak és elnökének véleménye. Patyi András álláspontja szerint - mivel Nyakó volt az, aki személyesen, teljes egészében minden eljárási cselekményt végrehajtott - az ő kérdését kell először érkezettnek tekinteni. Ezzel szemben állt az NVB korábbi gyakorlata, mely szerint már korábban is fogadtak el olyan kezdeményezéseket, amelyekre nem személyesen a benyújtó nyomtatta rá az időbélyegzőt. Mivel az NVB elnöke véleményével kisebbségbe került, a döntéshozatal során és a későbbiekben is a többségi álláspont érvényesült.
A második körkérdés az OVB/NVB jogfejlesztő tevékenységének, a jogszabályalkotásra gyakorolt hatásának értékelésére irányult. Patyi András szerint valódi és kiemelkedő jogfejlesztő szerepe inkább a Kúriának van, az NVB döntéseinek ugyanis csak akkor van jelentősége, ha azokat a Kúria is "jóváhagyja". Nem feledkezhetünk meg azonban az NVB olyan irányú joggyakorlatáról, amellyel a testület átmeneti jelleggel igyekszik orvosolni a választási eljárásról szóló törvény (Ve.) néhány pontosításra szoruló rendelkezését. Példaként a Ve. 126. §-át citálta, mely szerint "[a]z ajánlás érvényes, ha [...] az ajánló választópolgár ajánlóíven feltüntetett adatai a központi névjegyzék adataival teljes körűen megegyeznek." Ezért problémát jelent, ha a választópolgár által megadott adatok nem egyeznek teljes körűen a központi névjegyzékkel (például csak az egyik keresztnevét tüntette fel vagy rövidítette lakóhelyének nevét). Az ilyen helyzetek megoldására kiadott NVB iránymutatás szerint a választási irodák érvényesnek tekinthetik azokat az ajánlásokat is, amelyekben a fentiekhez hasonló csekély mértékű adateltérés van. Bár az iránymutatás önmagában nem rendelkezik kötelező erővel, az értelmezés alapján hozott döntéseket a Kúria helyben hagyta, így e jogértelmezés a gyakorlat részévé vált. Ennek
- 158/159 -
jelentőségét mutatja, hogy e kiterjesztő jogértelmezés nélkül az LMP 2014-ben - megfelelő számú érvényes ajánlás híján - nem tudott volna bekerülni az OGY-be.
Szigeti Péter szerint az OVB jogfejlesztő tevékenysége közvetett módon, az AB határozatain keresztül jelent meg akkor, mikor az OVB mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az AB-től annak kapcsán, hogy sem az Alkotmány, sem törvény nem rendezte azt a kérdést, hogy hogyan alakul az érvényes és eredményes népszavazás időbeli kötőereje. Sikerként könyvelhető el az is, hogy az OVB által 2007-ben kidolgozott "elbírálásra alkalmatlan beadvány" kategóriája meghonosodott az OVB (majd az NVB) gyakorlatában, így vetve gátat annak, hogy lejárató, vicces vagy komolytalan kérdésekről kelljen érdemi határozatot hoznia a testületnek. Ha ugyanis határozat születik - levélben történő válaszadás helyett -, megnyílik a jogorvoslat lehetősége, a döntéseket pedig közzé kell tenni a Magyar Közlönyben. Kiemelte, hogy így sem vész el a jogorvoslat lehetősége, a fellebbviteli szerv ugyanis érdemi határozattá minősítheti a levelet, megnyitva ezzel az utat az érdemi jogorvoslat előtt. Bár - ahogy Kukorelli István is említette - a hatályos joganyagba számos megoldás beépült a korábbi állásfoglalásokból, gyakorlatból (például az e-mailben történő népszavazás-kezdeményezés megszüntetése), természetesen mindig lehet fejleszteni a népszavazásra vonatkozó joganyagot. Az NVB elnökének éves beszámolója mindig tartalmaz jogfejlesztési javaslatokat. Patyi András ezzel kapcsolatban azonban rámutatott arra is, hogy eddig még egy ilyen javaslatot sem vett figyelembe a jogalkotó. Fontos és üdvözlendő, de csak az Országgyűlés által megtehető lépés lenne a jogorvoslat lehetőségét a döntésben való érintettségtől függővé tenni. Jelenleg ugyanis az érintettséget csak a bíróság vizsgálhatja, e szűrő bevezetésével pedig csökkenteni lehetne azoknak a jogorvoslati kérelmeknek a számát - és ezáltal a Kúria ügyterhét is -, amelyeket személyes érintettség nélkül terjesztenek be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
