Zsohár András: A szövetkezeti szabályozás vázlatos áttekintése és az új Ptk. II. (CH, 2013/10., 10-12. o.)

A szövetkezetekre vonatkozó 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: 2006. évi Sztv.) legfontosabb hatása tehát a szövetkezeti üzletrész megszüntetése, befektetői részjeggyé alakítása és a közösségi alap létrehozási kötelezettségének előírása, ami ösztönözte a hatálybalépés időpontjáig a társasággá alakulást, ugyanakkor az azt követő időszakra megnehezítette a vagyonnal való szabad gazdálkodást, illetve a társasággá alakulást és paradox módon (a korábbi nyereségre törő szabad gazdálkodással szemben), előtérbe helyezte a szociális célú felhasználás lehetőségét. A törvény többéves vitára és jogalkalmazási problémára tett pontot, amikor kiiktatta a külső üzletrész tulajdonoso-

10/11

kat, és bevezette a befektető tag és részjegy intézményét. A kényszermegoldás (mint a múltat lezáró legkisebb rossz) polgárjogot nyert a gyakorlatban, tovább közelítette a szövetkezetet a tőketársasági formákhoz, bár a befektetési jegy a korábbi szövetkezeti üzletrészjegyhez képest elvesztette értékpapír jellegét.

A szövetkezetek kényszeralapú átalakulásának 20 évi tapasztalata szerint megállapítható, hogy a rendszerváltozást követő kormányok a szövetkezeti formát az Alkotmányban megfogalmazott követelménnyel szemben inkább hátrányosan kezelték, vagy csak átmenetileg tűrték, mint a korábbi szocialista vállalkozás maradványát. 2006-ig a szövetkezetek a politikai harcok középpontjában álltak, különösen a mezőgazdaság területén. Az erőltetett szervezeti átalakítások célja e területen a szövetkezeti közös használatban álló földek megszerzése volt. Főleg a ki nem mért nagy táblában lévő földek kimérésének, kivitelének ösztönzése vált alapvető törekvéssé még azon az áron is, hogy csak gazdaságtalanul művelhető földparcellák jönnek létre, és azok nem szövetkezeti, hanem egyéni vagy családi gazdálkodás keretében kerüljenek hasznosításra.

Az állami beavatkozás másik főiránya a szövetkezeti vagyon/üzletrészek/ államosítása és új szervezeti formában történő újrafelosztása volt. A vagyonmozgások gyorsításának a részvényformához hasonló szabadon forgatható értékpapír jellegű üzletrész intézményesítése volt az eszköze. A tagok egyoldalú nyilatkozattal történő kiválásának lehetővé tétele gazdaságilag és társadalmilag is meggyengítette a szövetkezeti formát-, és mozgalmat. Az üzletrész-vagyon fokozatosan a vagyonosabb és szakmailag felkészültebb csoportok kezébe került. A tömeges társasággá alakulás jelzi, hogy a szövetkezés iránti bizalom meggyengült, az átalakulást követően inkább kft., Rt., bt. formákban szerveződött újjá a volt szövetkezők kisebbik hányada. Az újraszerveződés során a vagyoni érdekeltség nagyságával arányos beleszólást biztosító társasági formák alakultak ki. A vagyoni viszonyok átrendezése eredményeként a tagok kisebbsége rendelkezik a vagyon többségével.

Időszerű kérdés, hogy az új társadalmi-, gazdasági viszonyok között, a szövetkezetek jelenlegi helyzetében miként alakul alapításuk és működésük törvényi szabályozása. Az Alkotmányt felváltó Alaptörvény, amely 2012. január 1-jén lépett hatályba, mellőzi a korábbi pozitív diszkriminációt, miszerint "az állam megkülönböztetett módon támogatja az állampolgárok önkéntes szövetkezeti mozgalmát." Az egyesülési és vállalkozási szabadság keretében azonban továbbra is mód van a szabad szövetkezésre. Az alaptörvényből való kimaradásra úgy is tekinthetünk, hogy az a maga módján a korábbi rossz szabályozással, az ideológiai megközelítéssel, a szövetkezés politikai és állami célú befolyásolásával való szakítást alapozta meg. Az új Alaptörvény nem támogatja kiemelten és nem támaszt különleges követelményt a jövőbeni szövetkezeti szabályozással szemben.

A Polgári Törvénykönyv újrakodifikálásának előkészítése során elfogadott koncepció szerint a klasszikus civiljogi elemek erősítése érdekében külön könyvben kerül szabályozásra a jogi személyek köre. Így az új Ptk.-ban a költségvetési szerv, a társaság, a szövetkezet, az egyesülés, az alapítvány külön fejezetben, de egy könyvben kerül szabályozásra, kivéve az iskola-, a lakás-, és a takarékszövetkezetet.

A fentiek következtében a jogi személyekkel kapcsolatos joganyag egyszerűsödik, kevesebb párhuzamos, egymást átfedő jogszabály maradhat. A korábbi ideológiai, politikai vitákkal terhelt szabályozást felváltja egy klasszikus, a civilszabályozásba ágyazott, és így védettebb, időállóbb minőségi garanciákat adó Polgári Törvénykönyv. Érdeklődésre, s egyúttal válaszra vár a kérdés: hogyan valósul meg, a szövetkezeti szabályozás?

A valóságban kialakult helyzet, a korábbi szabályozások, a bírói jogalkalmazás tapasztalatai, az EU szövetkezeti és társasági jogfejlődése, az új Ptk. monista felfogása megköveteli a szövetkezeti szabályok korszerűsítését, az összhang megteremtését. E követelményeket figyelembe véve a Ptk. külön könyvben a jogi személyek fejezetében szabályozza a szövetkezetet.

A szabályozás főbb területei: a nemzetközi szövetkezeti elvek érvényesítése; a bevált magyar tradíciók továbbvitele; a társasági jogban meghonosodott megoldások hasznosítása; a tisztségviselők felelőssége, a hitelezők védelmében való fejlesztése, egységesítése; a státusváltozási átalakulási szabályok egyszerűsítése (a nem idetartozó szabályok: érdekképviseleti szervek jogállása, cégszabályok stb. elhagyása, a bürokratikus szabályok egyszerűsítése); az önkormányzati döntések növelése; a taggal való elszámolás határidejének egységesítése. Az új Ptk.-ban a szövetkezeteket érintő fontosabb változtatások:

a) a szövetkezet fogalmának újrafogalmazásánál részben figyelembe veszi a szövetkezeti elveket a klasszikus magyar kereskedelmi törvényben alkalmazott megoldást, elhagyja viszont a részjegyre, a befektető részjegyre történő utalást és csak a személyi vagyoni hozzájárulás fogalmi elemét érinti;