Magyarország az idei évben szeretné befejezetté tenni a jogharmonizációs folyamatot, lezárni a még nyitott tárgyalási fejezeteket. A még le nem zárt fejezetek egyike a versenyjogi fejezet, amelybe beletartozik az állami támogatások, ezen belül pedig az adókedvezmények tárgyköre. Az 1999-ben kezdődött tárgyalások korán felszínre hozták, hogy a mai állami támogatások jelentős része nem EU konform. A támogatási rendszer átalakításának szükségességét senki nem vitatta, ám az átalakítandó támogatások köre és az átalakítás ideje tekintetében a két fél álláspontja gyökeresen eltért. Az Unió álláspontja szerint az adókedvezmények mindig is az állami támogatások körébe tartoztak és uniós szabályokkal ütköző adókedvezményeket már jelenleg sem lehetne bevezetni, a már meglévő kedvezményeket pedig lehetőleg még a csatlakozás időpontja előtt, de legkésőbb azzal egyidőben meg kell szüntetni. A magyar álláspont szerint az állami támogatásoknak nem létezett tételes meghatározása, ezért nem volt egyértelmű, hogy az adókedvezmények ebbe a körbe tartoznak-e. Egyébként sem indokolt az adókedvezmények befektetés-ösztönző hatásáról lemondani addig, amíg az országnak nincs lehetősége a tagsággal járó támogatások igénybevételére. Ezt a magyar álláspontot tükrözik a 2001-ben elfogadott jogszabályi módosítások is. Amennyiben a magyar álláspont érvényesül, a belépés után ugyan nem lehetne az EU normákkal ellentétes támogatást nyújtani, azonban a belépés előtt adott egyes határozott idejű kedvezmények még maximum öt évig érvényesek maradhatnának.
A Római Szerződés1 hatályos 87. cikkében megfogalmazott, állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok a tagállamok minden olyan intézkedésére vonatkoznak - azok formájától függetlenül -, amelyek torzító hatással vannak az Unión belüli piaci versenyre és kereskedelemre. Ennek megfelelően az általános szabályok érvényesek a tagállamok által az adórendszeren keresztül biztosított állami támogatásokra is, bár ezt a Római Szerződés tételesen nem mondta ki és hallgatólagosan eltűrte a tagállamok által létrehozott speciális rendszereket (pl. Ír pénzügyi központok). Az adórendszeren keresztül megvalósuló állami támogatások kérdése csak 1997 végén került előtérbe, amikor a nem kötelező érvényű, de így is igen hatásos politikai eszköznek bizonyuló Magatartási Kódex2 felhívta rá a figyelmet. Az Európai Bizottság ezután hivatalosan is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy "egy adórendelkezés minősülhet-e a Római Szerződés 87. cikke szerinti támogatásnak"3. Az 1998 végén közzétett Közlemény igyekszik tisztázni, hogy mely rendelkezések minősülnek károsnak az egységes piac működésének szempontjából4. A Közlemény szerint az alábbi négy feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy rendelkezés a 87. cikk értelmében "támogatásnak" minősüljön: a rendelkezés kedvezményes elbánást biztosít a jogosult számára; a kedvezményes elbánást az állam biztosítja; a rendelkezés torzítja a Közösségen belüli piaci versenyt; és végül, a rendelkezés konkrét vagy szelektív5. Adózási szempontból a kedvezményes elbánás az adóteher csökkenését eredményezi. Erre többféleképpen is sor kerülhet, például különleges adókulcsok (pl. a külföldön tevékenységet végző társaságokra érvényes 3%-os adókulcs), az adóalap csökkentése (pl. a Magyarország bizonyos területein végrehajtott gépberuházások után járó a beruházás értékével megegyező mértékű adóalap-csökkentés), az adóköteles összeg teljes vagy részleges csökkentése (gyakorlatilag valamennyi magyarországi beruházási adókedvezmény), vagy az adókötelezettség halasztása, törlése vagy egyéb átütemezése révén6. Az állami támogatások közé tartoznak a regionális és helyi állami szervek által biztosított támogatások is7 (valamennyi magyarországi helyi adókedvezmény ebbe a kategóriába esik). A kedvezmények konkrét illetve szelektív jellegére vonatkozó feltétel szintén különös jelentőséggel bír Magyarország szempontjából, mivel a legtöbb hazai adókedvezmény a termelőtevékenységekre illetve a szálláshelyek biztosítására vonatkozik. A kedvezmény szelektivitása származhat az adórendelkezések alól a jogalkotók vagy a jogalkalmazók által biztosított mentességből, illetve az adóhatóság méltányossági gyakorlatából8. Az általános szabály alól csak néhány kivétel lehetséges. Megengedettek a szociális segélyek, természeti katasztrófa miatti segélyek, az elmaradott területek fejlesztését és a kisvállalkozásokat segítő támogatások, illetve bizonyos közösségi célokat elősegítő támogatások9.
Az Európai Közösségek és azok tagállamai, illetve Magyarország között létrejött - és a magyar jogközelítés alapját képező - Európai Megállapodás10 62. cikk (1) bekezdésének iii) pontja kimondja, hogy a Megállapodás megfelelő működésével összeegyeztethetetlen "bármely állami támogatás, amely azáltal, hogy előnyben részesít egyes vállalatokat vagy egyes áruk termelését, torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget." A megállapodás nem definiálta az állami támogatások fogalmát, sőt a 63. cikk végrehajtási rendeletei11 is hallgattak erről a kérdésről. Ez lehetőséget teremtett egy olyan értelmezésre, amely az állami támogatások körét a lehető legszűkebbre vonja.
1994-től Magyarország megszüntette a vegyesvállalati adókedvezményeket. Ugyanakkor a következő évek mindegyikében bevezetett valamilyen beruházási kedvezményt, amelyek közül csak néhány vonatkozott elmaradott térségekre és egyik sem volt szektorsemleges, hiszen általában termelő tevékenységre, vagy szálláshelyekre vonatkozott. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény meghatározta azt az évet is, amikor a beruházási kedvezmények utoljára igénybe vehetők. Néhány kedvezmény esetén ez a dátum messze a tervezett csatlakozás időpont utánra esik. Az önkormányzatok jelentős adókedvezményeket nyújtottak és nyújtanak ma is annak érdekében, hogy tőkebefektetéseket vonzzanak a területükre és ezzel jelentős bevételi forráshoz, többlet infrastruktúrához, illetve új munkalehetőségekhez jussanak.
Ugyanerre az időszakra tehető az adókedvezményekkel kapcsolatos első jogesetek és bírósági döntések megjelenése is. Az eseti döntéseken túlmenő elvi jelentősége van a 9/1994. és 16/1996. számú alkotmánybírósági határozatoknak, melyek kimondják, hogy a határozott időtartamú adókedvezmények fokozott alkotmányossági védelmet élveznek, azokat a kedvezmény lejárta előtt nem lehet megváltoztatni, mivel ez ellentétes a jogbiztonság alkotmányos elvével.
Az állami támogatások kérdését a felek a csatlakozási tárgyalások során általános értelemben12 és az uniós versenyre vonatkozó fejezet keretén belül egyaránt megvitatták. A magyar fél kiinduló tárgyalási álláspontja 1999 februárjából származik, míg az EU álláspontját kifejtő dokumentumot három hónappal később adták át.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
