A kanadai Fraser Institute 2016-ban 159 ország és tartomány gazdasági szabadságát mérte az Economic Freedom of the World (a továbbiakban: EFW) index, összesen 42 változó alapján. A megjelent adatok 2014-re vonatkoznak. (Gwartney, James - Lawson, Robert - Hall, Joshua, Economic Freedom of the World: 2016 Annual Report, https://www.fraserinstitute.org/sites/default/files/economic-freedom-of-the-world-2016.pdf letöltés ideje: 2016. 09. 16.) Magyarország az 57. hellyel a második negyedben helyezkedik el, az index értéke 2014-ben 7,30 volt. (Ez az érték a 2013. évihez képest az átlag vonatkozásában minimális javulást, ugyanakkor a rangsorban két hellyel való visszacsúszást jelent.) A mérés öt fő területen történik: az állam mérete, a jogrendszer és a tulajdonjog védelme, a stabil pénz, a külkereskedelem szabadsága, valamint a hitel-, munkaerő-piac és üzleti élet szabályozása. A témával összefüggésben a kiindulópontot Czeglédi azon állítása jelenti, mely szerint a komponensek közül egy (a jogrend és a tulajdonjogok védelme) felel meg a tulajdonjogok biztonságának, ami a gazdasági szabadság egyik alapvető összetevője, a másik négy elem pedig a szerződési szabadsággal, a gazdasági szabadság másik alapvető koncepciójával azonosítható. (Czeglédi Pál: Szerződési szabadság és gazdasági növekedés az átmeneti országokban, Competitio, 2006, 1, 70.) Jelen tanulmányunk célja egy polgári jogi jogintézmény, a szerződési szabadság gazdasági szempontú vizsgálata, a gazdasági összetevők bemutatása Magyarország vonatkozásában. Az EFW index alakulását kíséreljük magyarázni, rávilágítani arra, hogy milyen gazdasági-társadalmi folyamatok húzódnak meg annak változásában.
Ebben az elemzésben alapvetésnek tekintjük azt, hogy a jog és a gazdaság két önálló, ám egymásra jelentősen ható rendszer, amelyek dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással.
Nem könnyű és talán nem is lehetséges annak az ellentmondásnak a feloldása, amely szerint egyfelől a polgári demokratikus állam jogállam, amelyben a jog meghatározó szereppel bír, másfelől a gazdaság piacgazdaság, a jognak csak másodlagos szerepe lehet a piaci önszabályozás mellett. Mégis szükség van a gazdaság jogi szabályozására a stabilizálás, az üzleti kockázat kiszámíthatósága, a szereplők biztonsága érdekében. A jogalkotás e területével szembeni alapvető követelmény a túlszabályozás, a gazdasági fejlődés jog általi akadályozásának elkerülése. (Sárközy Tamás: A jog szerepe a gazdaságban, Magyar Tudomány, 2011, 5, 536-539.)
A szerződési szabadság a modern magánjog, a szabad társadalom egyik alapvető elve, az árutulajdon "kísérőjelensége". Megítélésünk szerint a szerződési szabadság önmagában is jelentős, a szerződések megkötésének előfeltételeként ugyanis a gazdaság egyik mozgatója, ilyenként a gazdasági szabadság érvényesülésének előfeltétele.
A konszenzuson alapuló megállapodások létrehozása során a felek magánautonómiája jut érvényre, amely többirányú: a felek maguk döntik el, kötnek-e szerződést, amennyiben igen, kivel, milyen típusút és milyen tartalommal. A szerződési szabadság a magántulajdonon alapuló társadalmi rend egyik legfontosabb velejárója, amely biztosítja a vagyoni forgalom magánautonómiáját. (Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2001, 137.)
A szerződési szabadság funkcióját csak akkor tudja betölteni, ha a szerződő felek gazdasági hatalma egyensúlyban van. Ez pedig a verseny által biztosítható. (Izsó Krisztina: Verseny és polgári jog az Európai Bíróság joggyakorlatának tükrében. In: Fuglinszky Ádám - Klára Annamária (szerk.), Európai jogi kultúra. Megújulás és hagyomány a magyar civilisztikában, ELTE Eötvös, Budapest, 2012, 509-510.) A verseny feltételeit azonban az államnak, a mindenkori kormánynak kell megteremteni. Ezzel összefüggésben a kormány szerepe a törvény és a rend fenntartása, a tulajdonjogok meghatározása, a szerződések kikényszerítése, a verseny elősegítése, a pénzügyi keretek garantálása, a technikai monopóliumok és a külső környezeti hatások megszüntetésében való közreműködés, amennyiben azok állami beavatkozást igényelnek. (Milton Friedman: Kapitalizmus és szabadság, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996, 39.)
A szerződési szabadság tétele rendkívül szorosan kapcsolódik a szerződés létrehozásának folyamatához, valójában a szerződéskötés előfeltételeit garantálja. A tárgyalt szerződési jogi alapelv hagyományos tétel mind a magyar magánjogban, mind a kontinentális és a common law jogrendszerben, és megjelenik az európai jogtudományban is. (A nemzetközi dokumentumokban való megjelenésről részletesebben lásd: Késmárki-Mészáros Gyöngyi: A szerződési szabadság elve, Themis, 2013, 1, 151-158.) Magyarországon 2013-ban született meg az új Polgári Törvénykönyv, amely 2014. március 15. napján lépett hatályba. A kódex kifejezetten tartalmazza a szerződési szabadság tételét, kifejezésre juttatva a korábbinál hangsúlyosabb, még szélesebb körben érvényesülő szerepét.
Relevánsnak tartjuk annak definiálását, hogy a közgazdaságtanban miként határozható meg a szerződés és a szerződési szabadság tartalma. E szerint a szerződés nem más, mint elköteleződés. Elköteleződés abban
- 20/21 -
az értelemben, hogy a szerződéssel valaki megköti a saját kezét, de tudatja a partnerével, hogy érdemes vele kezdeni, beruházásokat vállalni. (Szalai Ákos: A magyar szerződési jog gazdasági elemzése, L'Harmattan, Budapest, 2013, 20-21.)
A szerződési szabadság a szerződési jog alapköve. Így tesz a joggazdaságtan is: itt is a szerződési szabadság kérdéséből kell kiindulni. Csakhogy itt ez nem hivatkozási alap, hanem maga az első kérdés. A joggazdaságtan első feladata annak bizonyítása, hogy a felek szabad megállapodása az esetek többségében a társadalom számára optimális végeredményt hoz (másként fogalmazva, az alku társadalmilag optimális - a közgazdaságtan elnevezésével: Pareto-optimális - megoldáshoz vezet). (Szalai: i. m. 37.)
A gazdasági szabadság tételének kidolgozói, Gwartney és Lawson szerint a kulcselemek a következők: a személyek döntési, cselekvési szabadsága, amely alapján eldől, milyen terméket és szolgáltatást állítanak elő, illetve nyújtanak a gazdasági életben; az önkéntes csere; a verseny szabadsága, valamint a személyek és tulajdonuk védelme. A felsoroltak érvényesüléséhez szükséges infrastruktúrát az intézmények és a kormányzati politikák biztosítják. (Intézmények alatt működési szabályt vagy normát értünk - pl. jogszabályok, szerződések, etikai normák -, a gazdaság működési szabályainak összességét.) A jogrendszernek védenie kell a tulajdonosi jogokat és érvényt kell szereznie a szerződéseknek, azaz garantálni kell a kikényszerítés eszközét. Egy adott ország intézményrendszerének és gazdaságpolitikájának biztosítania kell továbbá az értékálló, stabil, megbízható pénzhez való hozzáférést. (Gwartney, James - Lawson, Robert: The concept and measurement of economics freedom, European Journal of Political Economy, 2003, 3, 406.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
