A széles területen publikáló szerző munkáinak gyűjteményes kötetével nem váratlanul lepte meg az olvasóközönséget, mivel e kötete folytatja a bankjog szűkebb területén korábban megjelent válogatást.[1] A kötet hét részre, azon belül további fejezetekre, esetleg - mint a kartelljog szerző által legszívesebben művelt jogterülete esetében - további alfejezetekre oszlik. A hét rész a következő: a fejlődésben lévő kartelljog, szabályozott piacok, az uniós jog és az európai integráció, a német föderalizmus, a munkajog, az iparjogvédelem és végül egy személyes beszámoló a politikai tanácsadás köréből.
1. A majd' 900 oldalas műről átfogó képet adni a témák sokszínűsége miatt a lehetetlennel határos, inkább a - Magyarországon is jól ismert - szerző gondolkodásmódjába lehet egy recenzió keretében bepillantásra lehetőséget adni. A versenykorlátozások elleni (kartell-) jog fejlődésmenetével foglakozó írások éppúgy foglalkoznak a versenykorlátozási jog versenypolitikai-versenyelméleti alapjaival, mint a német jog 100 éves fejlődésmenetével. Az első témakörön belül találkozunk a versenyjognak a jogtudomány és a közgazdaságtudomány határán mozgó jelensége elemzésével, vagy a verseny, mint gazdasági "rend", a gazdaság létformája (a lefordíthatatlan "Wettbewerbsordnung") mibenlétével, mint a versenyjog által védett értékekkel és célokkal, és egy általános alapkérdéssel: a tulajdonosi rend funkcióival.
2. A második témakör a német versenykorlátozások elleni joganyag sikeres és árnyoldalait egyaránt felmutatja, állást foglalva a vállalatok US-amerikai példa nyomán fontolóra vett szétdarabolásával kapcsolatban, és bemutatva a német jog előtt álló új kihívásokat. A három alfejezetre oszló fejezet egyrészt a kartelljogról, másrészt a kartelltilalomnak a gazdasági erőfölénnyel való visszaéléshez való viszonyáról, végül a fuziókontrollról szóló fejtegetéseket tartalmaz.[2]
A harmadik témakör az európai versenyjog fejlődésmenetére tekint ki: számos érdekes résztéma mellett az olvasó figyelmét különösen a meghozatala előtt és után is sok vitát kiváltó 1/2003 tanácsi rendelet értékelése kelti fel.[3] Möschel - annak idején (2000-ben) a jelentős súllyal bíró tanácsadó-véleményező bizottság: a német Monopolkommission elnöke - élesen bírálta az uniós versenyjogban bekövetkezett rendszertani változásokat és a kartelltilalom alóli mentesülésnek adminisztratív-bizottsági szintről a törvényes kivétel [EUMSz 101. cikk (3) bek.)] jogintézményévé történő átalakítását. Kifogásai - melyeket további írásaiban más aspektusokból egészített ki[4] - a szabályozás koherenciáját, a kartellek mentesítésével kapcsolatban az ex ante- és ex post-ellenőrzés előnyeit és hátrányait, a jogbiztonság kérdését és az ex post-ellenőrzésből adódó kockázatait, versenypolitikai hatékonyságát veszik górcső alá. Aggályait - melyek a rendelet bevezetésekor a német jogtudományban többségi véleménynek számítottak - az idő elhalványította: ma már a német jogirodalom a rendeletre differenciáltabban tekint.[5]
3. A kartell okozta károk megtérítésével kapcsolatos forrásban lévő vitáról szól a versenykorlátozási jog hatósági, vagy magánjogi érvényre juttatásával kapcsolatos dilemmákat feszegető tanulmány.[6] A téma sok év óta az EU "asztalán" hever: a Bizottság 2008-ban Fehér Könyvet (2004.02.08, KOM (2008) 165. final) is kiadott ebben a témában - a tagállami kártérítési és versenyjogok harmonizálását célzó - szabályozási javaslatokat bocsátva vitára, azonban az elkészült tervezet egyelőre vita alatt áll. A szerző álláspontja ebben az igen vitatott kérdésben egyértelmű: a számos kiágazással bíró problematika vizsgálatánál a hangsúlyt a versenykorlátozási jog, mindenek előtt a kartelltilalom érvényre juttatásának hatékonyságával kapcsolatos intenzi-
- 452/453 -
fikálási jogpolitikai törekvésekre helyezi. A gyakran hivatkozott US-amerikai példa alapos elemzésével (ahol a kartelltilalom megsértésének 90%-a magánjogi jogérvényesítés útján kerül elbírálásra) vázolja azokat a pozitív és negatív vonásokat, amelyek ebből a rendszerből adódnak. Möschel szerint a kartelltilalom megsértésének hármas (közigazgatási jogi: a magatartás megtiltásával, szabálysértési jogi: bírság kiszabásával, és magánjogi: egyfajta passzív szankcióként a szerződés semmisségével és aktívként a kártérítéssel való) szankcionálása az egyes országok jogrendszereiben ismert, legfeljebb súlya, jelentősége változó. Mindenesetre a magánjogi jogérvényesítés csak az USA-ban meghatározó. A szerző az európai tapasztalatokat elenyészőnek tekinti, és utal az Európai Bíróság sokat hivatkozott, kiindulási alapnak tekintett Courage-ítéletére. Szerinte az ítélet értelmezése nem ad alapot egy amerikai típusú jogérvényesítési modell bevezetésének követelésére. Egy angol bíróság által feltett előzetes kérdés alapján hozott ítélet obiter dictum-a csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy az Európai Bíróság nem tartotta az uniós joggal összeegyeztethetőnek azt, ha a kartellen kívüli károsult nem jut kártérítéshez, viszont elfogadhatónak tartotta, ha a kártérítés kizárására a verseny torzításában közreműködő, azzal kapcsolatba hozható fél tekintetében került sor. A szerző az előnyök-hátrányok mérlegelése alapján arra a következtetésre jut, hogy a kontinentális jogfelfogásnak (amely pl. kizárja az amerikai antitröszt egyik oszlopát képező háromszoros kártérítés követelését, vagy az ott ismert eljárásjogi intézményt: a discovery-t), nem felel meg az alapvetően a hatósági jogérvényesítés koncepciójáról való letérés. A magánjogi jogérvényesítés előnyeit ehhez képest szerényeknek látja - szerinte a kárt a kártérítési jog keretei között, és nem a versenykorlátozási jog eszközeivel kell egyszerűbb és gyorsabb eljárást, perlést lehetővé téve megoldani.
4. A kötet a felölelt széles tárgykörre figyelemmel a gazdasági jog művelői - gyakorlati és elméleti szakemberek - számára egyaránt hasznos olvasmány: ezen a körön kívül is közgazdászok, politikatudományt művelők számára is tartogat fontos megfontolni valót. A kötetbe foglalás ugyanis megtakarítja az érdeklődő számára, hogy a szerző munkásságát számtalan forrásból keresse "össze" - itt: az életmű összefoglalásában mindent egy helyen megtalál. ■
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
