A compliance, vagyis a megfelelés, napjainkban egyre fontosabb szerepet kap a vállalatok és intézmények működésében. Ez a fogalom a jogi és etikai normák betartását jelenti, és célja a jogszabályok megsértésének megelőzése vagy enyhítése.
A compliance szó eredete vitatott, egyesek szerint a latin complere szóból származik, míg mások az angol to comply igére vezetik vissza. A fogalom az 1980-as években kezdett elterjedni az Egyesült Államokban, főként a vállalati csődök és pénzügyi válságok hatására. Európában a 2000-es évek elején vált hangsúlyossá, részben az EU direktívák miatt. A compliance-rendszerek kialakítása és működtetése kulcsfontosságú a vállalatok számára, mivel a normasértések komoly versenyhátrányt jelenthetnek. A jogrendszerekben a megfelelés fogalma országonként és szakterületenként változhat, de mindenhol fontos a jogi és erkölcsi normák betartása. A compliance-rendszerekben fontos szerepet kap a whistleblowing, vagyis a visszaélések bejelentése, amely az átláthatóságot és elszámoltathatóságot segíti elő. Az Európai Unió szintjén is folyamatosan dolgoznak az egységes jogalkalmazás biztosításán, különösen a bejelentővédelem területén. A compliance-rendszerek hatékony működése érdekében fontos a folyamatos képzés és a bejelentési eljárások átláthatósága. Célunk a fogalom tartalmának vizsgálata a magyar társadalomban.
Ahogy említettük, a compliance szó egyes vélemények szerint a latin complere szóból származik, mely jelentése: "teljesíteni", "kiegészíteni". A compliance fogalmának alkotórészei különösen jogi, etikai, kockázatkezelési, belső irányítási és ellenőrzési, tréning, valamint szankciókezelési követelmények. Más vélemények szerint A compliance szó az angol to comply igéből származik, amely annyit jelent, mint "megfelelni" vagy "betartani".[1] Ismét más vélemények szerint az a complir ó-francia kifejezésből származik, de e szó is körülbelül megfelelést jelent.[2]
A ma klasszikusnak ítélt jogrendszerek a történelem során számos változáson mentek keresztül. Badó például számos jogrendszert különböztet meg:
a) Római-germán jogrendszer: A kontinentális Európában elterjedt, az írott jog túlsúlyával jellemezhető. A germán jogrendszer a római jog hagyományaira épül.
b) Angolszász (common law) jogrendszer: Az Egyesült Királyságban, az USA-ban és más angolszász országokban dominál. Az esetjog (precedensek) és a bírói döntések jelentős szerepet kapnak.
c) Szocialista jogrendszer: A volt szovjet tagköztársaságokban és szocialista országokban alakult ki, pártállami túlsúllyal. Ma még Kína, Kuba, Észak-Korea és Vietnám jogrendszereiben található meg.
d) Vallási és hagyományos jogrendszerek: Ide tartozik például az iszlám saría, valamint a távol-keleti konfuciánus és buddhista rendszer, ezek gyakran nem intézményesített formában működnek, vagy ilyen az indiai jogrendszer, mely Manu törvénykönyvein alapul.
e) Kevert jogrendszerek: Ide tartoznak Japán és Kína jogrendszerei, melyek a német és szovjet jogrendszer hatásait tükrözik, miközben tartalmaznak számos hagyományos elemet is.[3]
A compliance-rendszer jognak megfelelése tehát meglehetősen árnyalt. Jancsó szerint a jogrendszernek való megfelelés compliance-fogalma az 1980-as években kezdett elterjedni, elsősorban az Egyesült Államokban, amikor a vállalati csődök és hitelválságok hatására szükségessé vált a jogszabályok betartását biztosító rendszerek kialakítása.[4] Európában a compliance koncepciója a 2000-es évek elején jelent meg hangsúlyosan, például az EU-s direktívák hatására. Azóta a compliance a vállalatok működésének alapvető részévé vált, túlmutatva a jogi megfelelésen, etikai normák betartását is magában foglalva.
A jog sem homogén struktúra. A jog Pokol szerint[5] például három rétegre osztható: a szövegre, a jogdogmatikai rétegre és a felsőbíróságok esetjogára. E három réteg mellett megjelenik az aktivista alkotmánybíróság gyakorlata is.
A compliance-fogalom tehát országonként, szakterületenként is változhat. Fontos, illetve törvényben előírt kötelezettsége a vállalatoknak a jogi és erkölcsi/etikai normák megsértésének megelőzése, elkerülése, hatásuk enyhítése, ugyanis a normasértések komoly versenyhátrányt is jelenthetnek.[6] A compliance alkalmazása visszatükröződik a bírósági gyakorlatban, ennek alapján megkülönböztethetjük a compliance-fogalom főbb elemeit Magyarországon.
A compliance mint megfelelésfogalom véleményem szerint az adott államhoz köthető. Nem nehéz kikövetkeztetni azt sem, melyik lehetett a megfelelés legősibb területe, hiszen a Montevideói egyezmény[7] az állam fogalmát a terület, népesség, főhatalom hármasához köti. Az első sumér eredetű írás azonban már tartalmazza az adókivetést, mely mindhárom fogalmat magában foglalja, hiszen adót csak területtel, népességgel és (fő)hatalommal rendelkező entitás vethet ki.[8]
Egyértelmű az is, hogy a megfelelés kezdetben a klasszikus jogrendszernek való megfelelést jelentette, különösen a következő területeken: alkotmányjog, közigazgatási jog, polgári jog, büntetőjog. A jog és az erkölcs kezdetben nem különült el. Mindkettő a társadalom normáinak szabályozására szolgált, gyakran vallási vagy szakrális alapokon nyugodva. A társadalmi munkamegosztás és az állam kialakulásával a jog fokozatosan elkülönült az erkölcstől, de számos erkölcsi norma jogi szabállyá vált. Hámori szerint a tételes jog megalkotása és alkalmazása sem történhet önkényesen, mert igazodnia kell például a fizikai, biológiai, pszichológiai, társadalmi törvényszerűségekhez, s figyelembe kell vennie az etika szempontjait.[9]
Az államban a megfelelés tehát az akkor és ott érvényben lévő jogi és etikai szabályoknak való alávetettséget jelenti.
- 27/28 -
A compliance-rendszer első elemei a társadalom érdekeit tükröző törvényekben jelentek meg először az USA-ban. Ez összeforrt a whistleblowing-jelenséggel, melyben különösen öt faktor játszott szerepet: a bürokrácia transzparenciára való törekvése, a bejelentésre bátorító, illetve a bejelentők hatásos védelmét megteremtő jogszabályi környezet megteremtése, az intézményi whistleblower-védelem, valamint az a kulturális változás, amely a whistleblowerben már nem ellenséges "besúgót", hanem a társadalom érdekeit szolgáló személyt lát.[10]
Evils of War Acts (1861) - Az amerikai polgárháború idején létrehozott törvény célja a pazarlás és a kormányszerződésekben létrehozott csalások csökkentése volt a háború idején.
False Claim Act (1863) - Az USA-ban a törvény elsőként hozott létre jogi kereteket az állammal szembeni fals követelésekkel szemben. A törvény lehetővé tette magánszemélyek részére, hogy bejelentést tegyenek az államot megkárosító magatartások ellen.
A Civil Service Reform Act (1978) szintén kulcsfontosságú volt a szövetségi munkaerő átalakításában az érdemeken alapuló rendszer előmozdításával, egy új felügyeleti szerv (OPM) létrehozásával, a teljesítménymenedzsmenten keresztüli elszámoltathatóság fokozásával, a visszaélést bejelentő személyek védelmével és a humánerőforrás-gyakorlatok nagyobb rugalmasságával. A törvény előnyei közé tartozott, hogy előírta a tisztviselők diszkriminációmentes, neutrális magatartását munkavégzésük során.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
