I. Köztudott, hogy az egész országot utak hálózzák be, s a természetben élő vad az egész országban - ösztönei által vezérelve - szabadon mozog. A gépjárművek útja és a vad útja gyakorta keresztezi egymást, s bekövetkezik a tragédia. Az is köztudott - legalábbis annak kellene lennie -, hogy a szabadon mozgó vad nem ismeri a KRESZ-t, s nem tesz különbséget az utak különböző fajtái között. Ha ösztönei, természeti adottságai úgy diktálják, bizony átmegy a természetbe való emberi beavatkozások alapján létesült utakon, mégpedig akár autópályáról, akár autóútról, akár valamilyen másfajta útról van szó. Sőt, nemcsak az utakon megy át, hanem a vasúti töltéseken is, amelyek a vasúti járművek "mozgásterei".
Vad és gépjármű ütközése rendszerint kár bekövetkezésével jár: a vad elpusztul, a gépjármű pedig megrongálódik. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor felmerül a kártérítési felelősség kérdése. A korábbi szabályozás "eredménye" ismeretes: szinte mindig a vadászatra jogosult húzta a rövidebbet.
Ezen a rendkívül méltánytalan helyzeten változtatott - helyesen - a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló - 1997. március 1. napján hatályba lépett -1996. évi LV. törvény (Vtv.), amely akként rendelkezett, hogy a vadászatra jogosult a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt [72. § (3) bek.]. A károknak ebbe a kategóriájába tartozik a vad és gépjármű (vasúti jármű) "ütközése" folytán bekövetkezett kár is.
Alkalmazni kell tehát a Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.) a veszélyes üzem működéséből eredő károkra vonatkozó szabályait. Az alább említendő ítéletekkel kapcsolatban - a jogi probléma jobb megérthetősége érdekében - szükséges ezek, valamint az előbb említett vadvédelmi törvény végrehajtásáról szóló jogszabály egyik rendelkezésének ismertetése.
1. Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik [Ptk. 345. § (1) bek.].
2. Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott [Ptk. 345. § (2) bek.].
3. Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymás közti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni [Ptk. 346. § (1) bek.].
4. Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni [Ptk. 346. § (2) bek.].
5. Ha a kárt mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség okozta, továbbá, ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában -mindegyik fél maga viseli [Ptk. 346. § (3) bek.].
6. Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 339. § (1) bek. Ez az általános felelősségi szabály].
7. A vadászatra jogosult felróható magatartásának minősül, ha a vad gépjárművel közúton történő ütközése közvetlenül a vadászat miatt következett be. A vadászatra jogosult felróható magatartásának minősül továbbá, ha a vad gépjárművel közúton történő ütközése amiatt következik be, mert a jogosult a közút száz méteres körzetébe telepített etetővel, sózóval, szóróval, mesterséges hatóval vagy dagonyával a vadat odaszoktatta [a vadvédelmi törvény előbb már említett 75. § (3) bekezdéséhez a 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet 58. §-ában megállapított végrehajtási rendelkezés].
8. A 7. pontban említett szabályt a 11/2000. (III. 27.) FM rendelet módosította, és az 58. § új szövegét a következőképpen állapította meg:
"A vadászatra jogosult felróható magatartásának minősül, ha a vad gépjárművel közúton, illetve vasúti járművel közforgalmi vasúti pályán történő ütközése közvetlenül a vadászat miatt következett be. A vadászatra jogosult felróható magatartásának minősül különösen, ha vad gépjárművel közúton vagy közforgalmú vasúti pályán történő ütközése amiatt következik be, mert a jogosult a közút, illetve a közforgalmú vasúti pálya százméteres körzetébe telepített és működtetett vadetetővel, sózóval, itatóval, dagonyával vagy művelt vadfölddel a vadat odaszoktatta".
Megjegyzendő, hogy az alább ismertetendő két baleset bekövetkezése és legfelsőbb bírósági ítéletek meghozatala idején a fenti 7. pontban ismertetett rendelkezés volt hatályban.
II. Vad és gépjármű (vasúti jármű) "ütközése" esetében mind a vadászatra jogosultat, mind pedig a gépjármű tulajdonosát (használóját) rendszerint valamilyen kár éri. Lehet, hogy kicsi, de lehet, hogy igen nagy. A felelősségnek az 1. pontban ismertetett jogszabályi rendelkezések szerint kell alakulnia.
De így alakul-e a bírósági gyakorlatban? Ezzel kapcsolatban mutatkozik szükségesnek a BH 2000/9. számában 401. és 402. szám alatt közölt két legfelsőbb bírósági ítélet szemügyre vétele. A párhuzamba állítás azért is indokolt, mert mindkét vadgázolás 1977-ben szinte azonos időpontban történt, s mindkét perben 1998-ban hozott a Legfelsőbb Bíróság - felülvizsgálat folytán - ítéletet. No meg persze azért is indokolt a figyelem felhívása a legfőbb bírósági szervnek ezekre a döntéseire, mert a Bírósági Határozatokban (BH) a legutóbbi időben (2000 szeptemberében) láttak napvilágot, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy az adott irányításnak megfelelően alakuljon a bíróságok ítélkezési gyakorlata szerte az országban. De mit is mond e két ítélet ?
a) Az egyik perben (BH 2000/9. szám, 401.) a felperes a gépkocsijában az alperes vadásztársaság vadász-területéről kiváltott őzzel történt ütközés folytán keletkezett kára megtérítését kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, s az alperes vadásztársaságot 176 604 forint megfizetésére kötelezte. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság - eltérő indokolással - helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyet a Legfelsőbb Bíróság nem talált alaposnak az alábbi indokolással:
"Arra alappal hivatkozik a felülvizsgálati kérelem, hogy téves a jogerős ítéletnek az a jogi indokolása, amely szerint önmagában a vad közúton - nem gyorsforgalmi útról van szó - való megjelenése az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességként lenne értékelhető. Ugyanakkor az eljárt bíróságok mégis jogszabálysértés nélkül állapították meg az alperes kártérítési felelősségét, mert az alperes felróhatósága, ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt ítélete indokolásában - a kár-megelőzési kötelezettség elmulasztása kapcsán megállapítható volt".
Az ítéletnek a BH-ban közölt szöveg elején vastag betűkkel kiemelt elvi magja a következő:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
