Dr. Bori Beáta négy részben dolgozza fel választott tárgyát. Az első részben a hitelezővédelem, majd a jelenleg hatályos Gt. és a kapcsolódó jogszabályok felelősség áttörési szabályait veszi át, aztán az egyes felelősség-áttörési eseteket taglalja részletesebben - ezek között a Gt. 50. §-a szerinti korlátolt felelősséggel való visszaélés esetét és az ellenőrzött társaság tekintetében fennálló befolyáshoz kötött felelősség-áttörési eseteket; sorra veszi a minősített befolyással rendelkező tag hátrányos üzletpolitikáért való felelősségét, a kényszertörlési eljárással törölt társaság legalább többségi befolyással rendelkező tagjának felelősségét, a vagyoni érdekeltségét, részesedését átruházó többségi befolyással rendelkező tag felelősségét és a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítását. Végül vizsgálja a jogszerűtlen gazdálkodás jogintézményét, mint a vezető tisztségviselővel szembeni felelősség által felvetett kérdéskört.
A jelenleg hatályos 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról (a továbbiakban: Gt.) a magánjog része, a társasági jogban fellelhetők magánjogi alapelvek (például a tulajdonvédelem), illetve a társasági jogi jellegből adódó elemek is (hitelezővédelem). A Gt. 9. § (2) bekezdése rögzíti is, hogy a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
A magyar jogban a hitelezővédelem "ex ante" módon van szabályozva, ami azt jelenti, hogy a Gt. előírja a társaságoknak, hogy folyamatosan rendelkezzenek egy minimális tőkével, jegyzett tőkével, amelyről a hitelező is információval bír a nyilvános cégnyilvántartás adataiból (tőkevédelmi szabály a visszaélésszerű magatartások megakadályozására). Amikor a jogalkotó utólag szankcionálja a visszaélésszerű magatartásokat, akkor "ex-post" megoldást választ a csalárdan eljáró, a társasági jog eszközét célzatosan, rosszhiszeműen felhasználó személyekkel szemben. A szerző említés szintjén rögzíti, hogy a jelenleg hatályos Gt. általános részében rögzített korlátlan tagi felelősségi szabályok csoportosíthatók akként, hogy a társaság felé állnak fenn, vagy kifelé, harmadik
- 44/45 -
személyekkel szemben, továbbá aszerint is, hogy a taggal vagy a vezető tisztségviselővel szembeni felelősségi szabályokról van-e szó.
A korlátozott tagi felelősség áttörése, a felelősség-átvitel kiindulópontja az, hogy a korlátolt felelősségű társaság (kft.) tagja és a részvénytársaság (rt.) részvényese a társaság tartozásaiért a társaság fennállása alatt - a törvényben meghatározott kivétellel - nem felel. A vonatkozó szabályozás szerint a korlátolt felelősségű társaság tagjának kötelezettsége a társasággal szemben csak a törzsbetétjének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított, egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki [Gt. 111. § (1) bekezdés]; részvénytársaság esetében pedig a tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki, a részvénytársaság kötelezettségeiért a törvényben meghatározott kivétellel a részvényes nem felel [171. § (1) bekezdés]. A fenti két társasági forma megszűnése esetére a Gt. 68. § (3) bekezdése szerinti főszabály, hogy ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn. Hasonlóképpen a betéti társaság kültagja csak vagyoni betétjének szolgáltatására kötelezhető, a társaság kötelezettségeiért egyébként nem felel.
E fenti korlátozott felelősségét teszi korlátlanná a felelősség-áttörés intézménye: a hitelezők irányában a felelősség átfordulása a társaságról a tagokra. A felelősség-áttörési esetek tágabb értelemben vett, mögöttes felelősséget jelentenek, és lényegük, hogy mindazon társaságokban, ahol a tagnak, részvényesnek a felelőssége csak korlátozott, ám e korlátozott felelősséggel a tag vagy a részvényes visszaélt, és ez a magatartás a hitelezők megkárosítására vezetett, a tag, illetve a részvényes korlátlanul és egyetemlegesen felel a jogutód nélkül megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért.
A szerző által kiemelt egyes felelősség-áttörési esetek a következők.
A Gt. 50. §-a szerint a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes), aki ezzel visszaélt. Azon tagok (részvényesek) tehát, akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. A (2) bekezdés szerint a tagok (részvényesek) e felelőssége különösen akkor állapítható meg, ha a társaság vagyonáról a sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni. A (3) bekezdés szerint az (1) és (2) bekezdés szabályait megfelelően kell alkalmazni a betéti társaság kültagjára is. (Ez az egyedüli felelősség áttörési eset, amely bt. kültagjára is irányadó.) E felelősség-áttörési szabály kettős feltétele, hogy a tag a korlátolt tagi felelősséggel visszaéljen és a társaság jogutód nélkül megszűnjön.
- 45/46 -
Jogellenes tagi magatartást megvalósító tényállás kiemelten a társasági vagyonnal sajátjaként történő rendelkezés, a vagyoncsökkentés, azaz összességében olyan visszaélést megvalósító magatartás tanúsítása, amely a hitelezők rovására történt, őket megkárosította. Ha azonban a visszaélés ellenére a hitelező követelése teljes egészében kielégítésre került, a visszaélést megvalósító tag felelőssége nem állapítható meg. A felelősség mértéke kapcsán elmondható, hogy csak a felelősség-áttörésre okot adó magatartással összefüggésben keletkezett, ki nem elégített társasági tartozás mértékéig kell helytállni.
Felmerül a kérdés, hogy az Gt. 50. §-a szerinti fenti felelősségi szabály, milyen viszonyban áll a Gt. 13. § (4) bekezdésben írt szabállyal, amely a tagok társasággal szembeni felelősségét szabályozza. Ezen jogszabályhely alapján a megszűnéskori tagok ellen indítható marasztalási per, a megszűnéstől számított 5 évig; alapja, hogy a tag nem hivatkozhat a korlátolt felelősségére.
Az ellenőrzött társaság tekintetében fennálló befolyáshoz kötött felelősség-áttörési esetekben a felelősség-áttörés alapfeltétele a tag minősített, vagy többségi befolyásának fennállása. [A Gt. 52. § (2) bekezdése szerint minősített többséget biztosító befolyásnak számít, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaságban - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább 75 %-ával rendelkezik. A közvetett befolyást a Ptk. 685/B. § (3) bekezdése szerint kell megállapítani.]
A szerző e körben négy esetet hoz fel, amelyek az alábbiak: a Gt. 54. § (2) bekezdése szerinti minősített befolyással rendelkező tag hátrányos üzletpolitikáért való felelőssége, a kényszertörlési eljárással törölt társaság legalább többségi befolyással rendelkező tagjának felelőssége a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 118/A. § (1) bekezdés alapján, a vagyoni érdekeltségét, részesedését átruházó többségi befolyással rendelkező tag felelőssége a Ctv. 118/A. § (2) bekezdése alapján és végül a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítása a Cstv. 63/A. §-a alapján.
Az első eset a Gt. 54. § (2) bekezdése szerinti minősített befolyással rendelkező tag hátrányos üzletpolitikáért való felelőssége, amely a Gt. 63. § (2) bekezdésben rögzített utaló szabályra figyelemmel, az ott írt tényállás esetén is alkalmazandó. Ha az ellenőrzött társaság jogutód nélkül megszüntetésre került, a minősített befolyást szerző korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését az eljárás során az adós társasági vagyona nem fedezi. Természetesen ennek feltétele, hogy a hitelezők a felszámolási eljárás során vagy a társaság jogutód nélküli megszűnését követően törvényben meghatározott határidőn belül benyújtott keresete alapján a bíróság az adós társaság felé érvényesített, tartósan hátrányos üzletpolitikára figyelemmel megállapítsa a minősített befolyást szerző tag korlátlan és teljes felelősségét. (Egyszemélyes kft.-nél és egyszemélyes rt.-nél is fennáll ez a felelősség-áttörési szabály.)
Az üzletpolitika fogalmát a törvény nem határozza meg, azt a Fővárosi Ítélőtábla egy határozatában akként definiálta, hogy olyan üzleti cselekvési program, amely a stratégiai, piaci műveletek hosszabb távú meghatározását, tervezését, a cégre jellemző gazdálkodási koncepció kialakítását, az üzleti célok, irányelvek megfogalmazását foglalja magában. Amennyiben ez a
- 46/47 -
cselekvési program nem a társaság érdekét szolgálja, adott esetben azzal ellentétes - a társaságnak tartósan bevételkiesést vagy más hátrányt okoz -, a hátrányos üzletpolitika megvalósul (Fővárosi Ítélőtábla 16. Gf. 40.080/2004/3.). A hátrányos üzletpolitikát a bírói gyakorlat az ellenőrzött társaság szempontjából vizsgálja, és viszonylag hosszabb idejű folyamatos, szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartást tekint hátrányosnak. Fontos kiemelni, hogy a később hibásnak bizonyult olyan gazdaságtalan üzleti döntés vagy döntések sorozata, ami a tag szempontjából is hátrányos, nem valósítja meg a hátrányos üzletpolitikát.
A tartós, hátrányos üzletpolitika eltérő jogkövetkezményekkel járhat attól függően, hogy az hogyan hat ki a társaság kötelezettségeinek teljesítésére. Ha a hátrányos üzletpolitika csak veszélyezteti (jelentősen veszélyezteti) a kötelezettség teljesítését, a hitelező kérelmére a cégbíróság a befolyásszerzőt biztosítékadására kötelezheti, és ha e kötelezettségének nem tesz eleget, törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhat. Amennyiben a tartósan hátrányos üzletpolitika folytán a társaság felszámolás alá vagy jogutód nélküli megszüntetésre kerül, a hitelezőnek a felszámolási eljárás során vagy a társaság jogutód nélküli megszűnését követően törvényben meghatározott időn belül benyújtott keresete alapján a bíróság megállapíthatja a befolyásszerző korlátlan és teljes felelősségét. Ilyen esetben a befolyásszerző korlátlan felelősséggel tartozik az ellenőrzött társaság vagyona által nem fedezett kötelezettségekért [vö. Ctv. 118/A. § (1) és (2) bekezdésében szabályozott, a kényszertörlési eljárás befejezésétől számított 90 napos jogvesztő határidőn belül a többségi befolyással rendelkező taggal szemben, illetve a részesedését 3 éven belül átruházó többségi befolyással rendelkező taggal szemben a hitelező által indítható per].
A jogalkotó 2012. március 1-jei hatállyal kiegészítette a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényt a 118/A. § rendelkezéseivel és ekként a kényszertörlési eljárás új jogintézményével összefüggésben létrehozta a megszűnt gazdasági társaságok tartozásaiért fennálló új felelősségi szabályokat. Ezek szerint a törölt cég hitelezője megállapítási keresetet nyújthat be a bírósághoz a törölt cég bejegyzett székhelye szerinti törvényszék előtt, amennyiben a cégbíróság a kényszertörlési eljárást követően a cégjegyzékből úgy törölte a céget, hogy az ki nem elégített tartozást hagyott hátra. A keresetet a kényszertörlési eljárás jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül kell előterjeszteni.
Látható, hogy ez a társasági törvénynek a tag, illetve a részvényes számára korlátozott felelősséget biztosító rendelkezést szintén áttörő szabályozás.
A Ctv. 118/A. § (2) bekezdése alapján annak megállapítását is kérheti a cég hitelezője kereseti kérelmében, hogy a kényszertörlési eljárás megindítását megelőzően három éven belül részesedését - akár ellenérték fejében, akár ingyenesen - átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért. A felelősség alóli kimentésre csak annak bizonyítása esetén van mód, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában a cég még fizetőképes volt, vagy a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetőleg a cég nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.
- 47/48 -
Utolsó eset a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítása a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 63/A. §-a alapján. Ez a csődtörvényi rendelkezés a volt tulajdonosok felelősségét rendezi; azok a volt tulajdonosok, akik tulajdoni részüket korábban értékesítették, bizonyos mértékben és feltételek mellett felelhetnek a felszámolt adós tartozásaiért. A felelősség feltétele főszabályként az, hogy a tartozás meghaladja az adós jegyzett tőkéjének 50 %-át. A szabályozás vissza kívánja tartani a tulajdonosokat attól, hogy felelőtlenül növeljék az adós tartozásait. Akkor mentesülnek a felelősség alól, ha bizonyítják, hogy a tartozás azt követően keletkezett, hogy ők tulajdoni hányadukat már eladták vagy a tulajdonátruházás részükről jóhiszemű volt. A felelősséget a bíróság állapítja meg perben.
A szerző végül a vezető tisztségviselőkkel szembeni felelősséget hozza fel, azaz a jogszerűtlen gazdálkodás jogintézményét. A Gt. 30. § (3)bek. szerint a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére - ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált vagy külön jogszabály szerint a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül, jogutód nélkül megszüntették - előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét. A vezető tisztségviselők helytállási kötelezettsége a társaság tartozásaiért akkor is fennállhat, ha társasági vagyon hiányában a bíróság nem vizsgálja külön a fizetésképtelenséget, hanem egyszerűsített eljárásban szünteti meg jogutód nélkül a társaságot.
- 48/49 -
Szabó Marcel kritikus hangvételű cikkére az új globális jogrend fogalmának ismertetése miatt tartjuk szükségesnek felhívni a figyelmet.
A szerző kiinduló megállapítása szerint az Európai Unió Bíróságának (EuB) döntései, amelyek a nemzetközi jog elveit vagy tanait tárgyalják, kételyeket ébreszthetnek, néhány ítélet azonban hozzájárult a nemzetközi jog fejlődéséhez. Az EuB joggyakorlata, de akár az európai intézményeknek az EuB előtti peres ügyekben tett hivatalos állásfoglalásai is könnyen felkelthetik a nemzetközi jog szakértőinek figyelmét, ezzel is befolyásolva a nemzetközi jog elméletét. Az EuB és a Törvényszék (TvSz) döntéseit nem érte még bírálat a nemzetközi joggal foglalkozó irodalomban, azonban egyes, a nemzetközi jogot is érintő döntésekben (Racke, Odigitria, Showa Denko KK) szereplő megállapítások könnyen megkérdőjelezhetők. Mindezekből azt a következtetést kell levonni, hogy az EuB-nak és a TvSz-nek a jövőben nagyobb körültekintéssel kell eljárnia az ún. "nemzetközi bírósági" szerepük betöltése során.
A nemzetközi jog a nemzetközi bíróságok "elburjánzásából" adódóan fragmentált.
A nemzetközi jog fragmentációja miatti aggodalmak miatt is talán egy új irányzat ütötte fel a fejét azon nemzetközi jogászok körében, akik a nemzetközi jog fejlődését az európai jog - egy szerződés alapú vámuniótól egy új nemzetközi jogrend felé tartó - fejlődésével párhuzamosan szeretnék előmozdítani. Yitzai Blank, az irányzat egyik legkiemelkedőbb képviselője, a nemzetközi jog ezen új irányzatát "új globális jogrend"- ként aposztrofálta. Mark Leonard, a Why Europe will run the 2lst century című könyvében kifejtette: Európa fegyvereként szolgál a jog, és az uniós acquis 80 000 oldalának tényleges transzformatív hatása van a tagjelölt országokra, sőt, az Európai Unió (EU) - a különleges megállapodás rendszerének segítségével - képes tovább szélesíteni befolyási körét a Mediterráneum és Afrika felé. Ezt a modellt, mint egy sikeres kísérletet igen sok szerző elemezte; a modellt a nemzetközi jognak magának is követnie kell. Aleen Denza az európai jog specifikus vonásainak vizsgálatára hív fel annak megállapítása céljából, hogy azok mennyiben járulhatnak hozzá a nemzetközi jog fejlődéséhez. Az EU jogalkotása egy teljesen átlátható és kiszámítható menetrend alapján beleépül a nemzeti jogrendszerekbe, továbbá tényleges bírósági kontrollal rendelkezik, amely az egyének számára hatékony jogvédelmet biztosít. Mások rámutattak, hogy a nemzetközi jog fejlődésének kulcsa lényegében abban áll, hogy az valóban képes legyen az államok belső jogalkotásának és társadalmi politikájának befolyásolására, valamint szorítsa rá a nemzeti intézményeket a globális célok követésére. Az új globális jogrend lényegi vonása, hogy az a helyi kormányokat világméretű politika előmozdítására ösztönözze. A nemzetközi közjog új irányának legmeghatározóbb lépése lenne, ha az egy teljesen államközi nemzetközi jogból egy - akár részben
- 49/50 -
- államon belül érvényesülő jogrenddé alakulna át; erre láthatók törekvések. Például az ENSZ Biztonsági Tanács által a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető terrorista cselekmények ellen 2001. szeptember 28-án elfogadott 1373-as határozat végrehajtása sok tekintetben egy uniós irányelv végrehajtásához hasonlít. A határozat által létrehozott Terror-ellenes bizottság őrködik a határozat megfelelő végrehajtása felett, ahogy azt az Európai Bizottság teszi az irányelvek vonatkozásában. Az államok pedig kötelesek jelentést tenni a Terror-ellenes bizottságnak. Az 1540-es határozat, amelynek célja megakadályozni a tömegpusztító fegyverek elterjedését, szintén arra kötelezi az államokat, hogy azok bizonyos nemzeti rendelkezéseket újraszabályozzanak, illetve, hogy megtiltsák bizonyos nem kormányzati szervek számára tömegpusztító fegyverek előállítását vagy birtoklását. Oliver Gerstenberg és Grainne de Búrca a nemzetközi közjog ezen új irányát a nemzetközi közjog alkotmányosodásaként értelmezik.
A fentiekre figyelemmel az EU bíróságai által hozott döntések hatását a Nemzetközi Bíróság és a Nemzetközi Jogi Bizottság is egyre tisztábban érzékeli; az általuk adott válaszokból világosan körvonalazódik az EuB és a TvSz jogfejlesztő szerepe.
Mint a szerző gyakorlati példák, jogesetek ismertetése folytán rámutat, az EU jogrendszere
- gyermekbetegségeiből kinőve - egyre inkább követendő példává válik a nemzetközi közjog számára. Olyan folyamatról van szó, melynek következtében nemcsak az európai jog működését, hanem az EU értékeit is egyre inkább elismerik nemzetközi jogi színtéren. Az EU a fentiek alapján tudatában kellene legyen annak, hogy képes olyan modellt állítani a nemzetközi közjog fejlődése számára, amely magában foglalja a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását. Az EuB azonban nem mindig hivatkozott megfelelő módon nemzetközi jogra. Így a "körülmények alapvető megváltozása" doktrínájának értelmezésekor a Bíróság a nemzetközi jog fejlesztésének kiváló lehetőségét szalasztotta el. A valódi kapcsolat és a diplomáciai mentesség fogalmait félreértette, illetve rosszul értelmezte azokat. Egy másik döntésében figyelmen kívül hagyta a ne bis in idem nemzetközi jogelv létezését. Máskor negligálta a Nemzetközi Bíróság által a Gabcíkovo-Nagymaros ügyben hivatkozott egyik feltételt, a változások előre nem látható jellegét (egy viszály kirobbanása teljességében előreláthatatlan a nemzetközi közösség számára). Másik oldalról a nemzetközi jognak bizonyos EuB-határozatok kihirdetése nyomán fel kell ismernie, hogy az állam és állampolgára közötti valódi kapcsolat fogalma az EU-ban már túlhaladott. Nem más ez, mint desuetudo, az uniós jog által a regionális nemzetközi szokásjogban eredményezett változás.
Az európai jog és a nemzetközi jog tehát, mint a fentiekből látható, kölcsönösen hatást gyakorolhatnak egymásra, mindkét rendszer meríthet a másik által alkalmazott megoldásokból. A nemzetközi jogra való kellő odafigyeléssel az európai jog hatóköre is kiterjeszthető, mint például a nyílt tengerek feletti joghatóság tekintetében.
Az európai jogelméletben szükség lenne a lehetőségek rendszeres feltérképezésére, és az elérhető célok, valamint az ehhez szükséges módszerek tanulmányozására annak érdekében, hogy az EU sikeresen hozzájárulhasson a nemzetközi jog fejlődéséhez. Szintén a jogelmélet területére vár, hogy az európai és a nemzetközi jog közötti kapcsolatot teljes komplexitásában
- 50/51 -
bemutassa kiaknázva az európai, valamint a nemzetközi jog autonóm alrendszerei közötti sokrétű kölcsönhatást. Mivel úgy tűnik, hogy az EuB a legmegfelelőbb jogi fórum arra, hogy meghatározza a regionális nemzetközi szokásjogi normák európai kontinensre érvényes természetét és tartalmát, az egész nemzetközi közösség hasznára válhat, ha az EuB a nemzetközi jog értelmezése során az európai hagyományok legértékesebb elemeit jeleníti meg.
A fentiekre tekintettel az EuB-nak több figyelmet kell szentelnie nemzetközi bírósági mivoltára; mérlegelve a nemzetközi közösség felé fennálló felelősségét. És akkor - ahogyan azt Mark Leonard megjósolta - valóban Európa fogja meghatározni századunk fejlődését; zárja gondolatébresztő cikkét a szerző.■
Visszaugrás
