A Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jei hatálybalépése óta eltelt hat év kellő távlatot ad ahhoz, hogy megvizsgáljuk annak hatályosulását. A törvény egyik jelentős újítása az engedélyezési eljárás bevezetése a felülvizsgálati eljárásban. Jelen, két részes tanulmány az engedélyezési eljárás bevezetése indokai áttekintése után az egyes ügyekben hozott határozatok alapján összegzi a Kúria gyakorlatát a legfontosabb kérdésekben. Az első rész az engedélyezési eljárás bevezetésének indokait, az engedélyezés alá eső ügyek körét és a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem alaki és tartalmi követelményeit tekinti át.
The five years that have elapsed since the entry into force of Act CXXX of 2016 on the Code of Civil Procedure on 1 January 2018 provide sufficient time to examine how it works in practice. One of the significant innovations of the Act is the introduction of an admission procedure in the review procedure. This two-part study summarises the practice of the Curia on the most important issues, based on the decisions in the individual cases, after reviewing the reasons for the introduction of the admission procedure. The first part reviews the reasons for the introduction of the admission procedure, the scope of the cases subject to admission procedure and the formal and substantive requirements for an application for admission.
A Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2018. január 1-jei hatálybalépése óta eltelt hat év kellő távlatot ad ahhoz, hogy megvizsgáljuk annak hatályosulását. A Pp. - miközben fenntartotta a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) számos időtálló rendelkezését és jogintézményét - számos területen igyekezett új jogintézményekkel gazdagítani a polgári eljárásjog eszköztárát, megszüntetni egyes diszfunkciókat és a korábbi szabályozást pontosítani, kiegészíteni, illetve annak egyes hibát kijavítani.
Nincs ez másképpen a felülvizsgálati eljárás szabályai tekintetében sem, ahol számos újrafogalmazott, pontosított szabály mellett egy lényeges új jogintézmény, a felülvizsgálat engedélyezése jelent meg az új törvényben. A Pp. kodifikációja során abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a rendkívüli perorvoslati munkabizottság felülvizsgálati szabályokat megalkotó munkacsoportjának tagjaként az én feladatom volt az engedélyezés szabályainak kidolgozása, így valóban első kézből származó ismereteim vannak a jogintézmény megalkotásának indokait, a "jogalkotó akaratának" tartalmát illetően. Ennek fényében még érdekesebb a gyakorlat mikénti alakulását számba venni,[1] és - az állami szuverenitás igazságszolgáltatást megillető részjogosítványaiból fakadó kompetenciák messzemenő tiszteletben tartása mellett - azt röviden értékelni.
Az elmúlt bő százötven évben mindig is vitatott volt a legfelsőbb bírósági fórum hatáskörébe utalt felülvizsgálat alapvető funkciója, annak kettős természete miatt: egyrészt mint rendkívüli perorvoslati formának, van egy jogorvoslati szerepe, hiszen az eredményes felülvizsgálat eredményeként a jogszabálysértő jogerős határozat felülvizsgálatot kérő félre kedvező megváltoztatására (de legalábbis jogerejének feloldására) kerülhet sor; másrészt mint a legfelsőbb bírósági szerv hatáskörébe utalt jogorvoslatnak, van egy jogegységi funkciója is, hiszen az egyedi ügyekben ez teszi lehetővé a legfelsőbb bírósági szint álláspontjának érvényesítését. A szabályozás e kettős természet erőterében változott.
Az első időszakban egyértelműen a jogorvoslati funkció dominált. A polgári törvénykezési rendtartás tárgyában elfogadott 1868. évi LIV. törvénycikk 297-305. §-aiban szabályozott, a fél által benyújtható semmisségi panasz meghatározott jogszabálysértések esetén mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság határozata (méghozzá nemcsak az eljárás befejező határozata!) ellen előterjeszthető volt, és azt minden esetben a Kúria Semmitőszéki Osztálya bírálta el. Ez igen jelentős ügyterhet jelentett a Kúriának, ezért a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. törvénycikk módosítása tárgyában elfogadott 1881. évi LIX. törvénycikk megszüntette a semmisségi panasz intézményét, és egy második fellebbezést tett lehetővé a másodfokú bíróság ítélete ellen (32. § 2. pont), a hatáskört megosztva az ítélőtáblák és a magyar királyi Curia között, egyidejűleg - a jogegység biztosítása érdekében - bevezette a teljes ülési határozat intézményét (4. §), amely e funkcióját tekintve megfeleltethető a mai jogegységi határozatnak. A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvény (a továbbiakban: Plósz-Pp.) ugyan megszüntette a másodfellebbezés intézményét, de helyébe megalkotta a felülvizsgálatot (520. §), amelynek elbírálására vonatkozó hatáskört ugyancsak megosztotta az ítélőtáblák és a magyar királyi Curia között (525. §).
A második fejlődési szakaszban a törvényesség mint közérdek szempontja dominált. A felülvizsgálat intézményét az igazságügyi szervezettel kapcsolatos hatásköri és eljárási szabályok módosításáról szóló 1950. évi 46. törvényerejű rendelet 7. §-ának (3) bekezdése
- 157/158 -
törölte el, helyébe a polgári ügyekben a törvényesség érdekében használható perorvoslat tárgyában hozott 210/1950. (VIII. 20.) MT rendelet egy, a legfőbb ügyész által előterjeszthető [1. § (2) bekezdés] rendkívüli perorvoslati eszközt állított, amelynek elbírálását a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságnak elvi tanácsa hatáskörébe utalta (3. §). A régi Pp. eredetileg ezt a szabályozást vette át, a jogorvoslat elbírálását a Legfelsőbb Bíróság öt, illetve héttagú tanácsának hatáskörébe utalva (271. §), egyidejűleg kimondva, hogy a határozatnak a felekre nézve kiható hatálya van, ha a legfőbb ügyész a kérelmet a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül nyújtja be [273. § (1) bekezdés]. Ezt az intézményt váltotta fel a régi Pp.-ben 1954. augusztus 1-jével a törvényességi óvás intézménye, amelyet a legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke emelhetett a jogerős határozat ellen, ha a határozat törvénysértő vagy megalapozatlan volt, és azt a Legfelsőbb Bíróság három vagy öttagú tanácsban bírálta el.
A harmadik fejlődési szakaszban a szabályozás visszatért a jogorvoslati funkció elsődlegességéhez. A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke által előterjeszthető törvényességi óvás intézményét az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB határozatával 1992. december 31. napjával megsemmisítette, és a jogalkotó 1993. január 1-jével a felek által jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezhető felülvizsgálattal helyettesítette, amelynek elbírálása ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság három, illetve öt tagból álló tanácsának hatáskörébe tartozott. Az alanyi jogon járó felülvizsgálat Legfelsőbb Bíróság kizárólagos hatáskörébe utalása, a háromszintű bírósági szervezetből fakadó másodfokú hatáskör megtartása mellett, a legfőbb bírósági fórum ügyterhének aránytalan megnövekedésével és a felülvizsgálati pertartamok drámai megnövekedésével járt: a 2000-es évek elején egy-egy tanács előtt több száz (olykor ezer) ügy volt folyamatban, és az átlagos elbírálási idő két évre nőtt. A helyzet megoldása érdekében a jogalkotó egyrészt a négyszintű igazságszolgáltatási szervezet megteremtésével a másodfokú hatáskör, másrészt a felülvizsgálati szabályok módosítása révén a felülvizsgálat lehetőségének szűkítésére törekedett.
Ez utóbbi körben a jogalkotó 1998. január 1-jétől a felülvizsgálatot engedélyezéshez kötötte, ha a kérelmező által vitatott határozatban, illetve a határozat vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés értéke a kettőszázezer forintot nem haladta meg; a felülvizsgálati kérelem előterjesztését akkor és csak akkor kellett engedélyezni, ha az ügyben hozott jogerős határozat jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság határozatától eltért, vagy ha az adott jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság még nem határozott [régi Pp. 271. § (3)-(5) bekezdés]. Ez a szabályozás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért 2000. január 1-jétől a régi Pp. 271. §-ának (3) bekezdése kizárta a felülvizsgálatot olyan vagyonjogi ügyekben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötszázezer forintot nem haladta meg. Ez a szabályozás azonban nem hozott gyors eredményt, ezért a jogalkotó 2002. január 1-jével bevezette az ún. egyesbírói engedélyezés rendszerét, amelyben a felülvizsgálat engedélyezésének előfeltétele volt, hogy az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő legyen, és a határozat eltérjen a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel a határozattal kapcsolatban olyan elvi jelentőségű jogkérdés merült fel, és a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdést illetően - a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon - még nem hozott döntést, illetve a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést döntött el, amelyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé. Ez a szabályozás arra törekedett, hogy a jogorvoslati funkció mellett egyenrangúvá tegye a jogegységi szempontot, ez a szabályozás azonban nem állta ki az alkotmányosság próbáját, és ezt a feltételrendszert az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozatával azonnali hatállyal megsemmisítette. A jogalkotó erre válaszul 2006. január 1-jével vagyonjogi perekben egy egymillió forintos értékhatárt vezetett be [régi Pp. 271. § (2) bekezdés], egyben néhány pertípusban (szomszédjogi, birtokvédelmi, birtoklással és használattal kapcsolatos, végrehajtási perek, gyermek elhelyezése, elhelyezésének a megváltoztatása, továbbá a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti ügyek) kizárta a felülvizsgálatot, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta [régi Pp. 271. § (3) bekezdés].
A fenti előzmények után merült fel a felülvizsgálati szabályok új polgári perrendtartás keretében történő újraszabályozásának kérdésköre. Itt utalnunk kell arra, hogy ezt a kodifikációs folyamatot megelőzte az új alkotmányos rendszer kiépítésével kapcsolatos kodifikációs folyamat, ahol a legfelsőbb bírósági fórum jogegységi szerepére tekintettel már felvetődött a jogegységi eszköztár újraszabályozásának kérdése, amelynek keretében a Legfelsőbb Bíróság régi Pp.-t alkalmazó két kollégiuma alapvetően eltérő álláspontot foglalt el a felülvizsgálat szerepét illetően.[2] A Pp. kodifikációja során azonban elegendő szakmai érv gyűlt össze annak kimondásához, hogy a közigazgatási per számos olyan sajátossággal rendelkezik, akár az alapelveket, akár a részletszabályokat illetően, amely indokolja egy önálló közigazgatási perrendtartás megalkotását, így a folyamat korai szakaszában elvált egymástól a Pp. és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) kodifikációja, noha - minthogy a Pp. a Kp.-nek is mögöttes szabálya -az elkülönülés nem jelentette egyben az együttműködés hiányát.
A felülvizsgálat szabályainak kialakítását illetően alapvetően három fontos szempont játszott szerepet. Az első a jogegységi feladat hatékony ellátása, vagyis annak biztosítása, hogy a Kúria biztosítani tudja az egységes és magas szintű jogalkalmazást az egész országban. A
- 158/159 -
második a Kúria ügyterhének hosszú távú normalizálása, hiszen abban az esetben, ha a Kúria ügyterhe túlzottan nagy, akkor nem tudja hatékonyan betölteni jogegységi funkcióját sem. A harmadik a felülvizsgálat jogorvoslati funkciójának fenntartása volt; ez utóbbi talán nem kapott akkora hangsúlyt a viták során, de ennek az oka egyszerűen az volt, hogy ebben nem volt vita;[3] a viták alapvetően az első két, részben ellentétes szempont gyakorlati érvényesítése körében folyt. Az egyik felvetés az volt, hogy a túl sok felülvizsgálati ügy túlterheli a Kúria szervezetét és a pertartamok eltúlzott hosszát eredményezi, ráadásul feleslegesen, mert a felülvizsgálati kérelmek jelentős részben nem vetnek fel elvi kérdést, hanem egyedi jogalkalmazási hibákat, hiányosságokat állítanak, sőt sok esetben - az alsóbb fokú bíróságok mérlegelési jogkörébe tartozó, annak kereteit túl nem lépő - döntéseket vitatnak. Ezzel szemben a másik felvetés viszont arra mutatott rá, hogy a felülvizsgálat lehetőségének szűkítése csökkenti a Kúria beavatkozási lehetőségét a felülvizsgálatból kizárt ügykörbe tartozó egyedi ügyekben, így csökkenti a jogegység biztosítása körében a Kúria jelentőségét és mozgásterét; az értékhatár felülvizsgálati korlátként való felhasználása ráadásul nem oldja meg a kérdést, hiszen gyakran a kis felülvizsgálati értékű ügyekben merülnek fel komoly elvi, dogmatikai problémák.
Mindezek a szempontok indokolták azt, hogy a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének lehetőségét, a kizárt ügyköröket újragondolják a kodifikáció kapcsán. Az előzetes vitákban több megoldás is felmerült, így például a kétfokú fellebbezési rendszer bevezetése egy vagy két bemeneti szinttel, amely növelte volna az ítélőtáblák szerepét, a Kúria szerepét radikálisan a jogegységesítésre koncentrálva.[4] A többségi vélemény azonban az volt, hogy a perorvoslati rendszer alapvető átalakítása nem indokolt, továbbra is két bemeneti szinttel, rendes perorvoslatként a törvényszék és az ítélőtábla hatáskörébe utalt egyfokú fellebbezésre és egy rendkívüli perorvoslatként szabályozott, a Kúria kizárólagos hatáskörében tartott felülvizsgálatra van szükség.[5] Az új Polgári perrendtartás koncepciója azonban hangsúlyozta: "A jogerő védelme érdekében a felülvizsgálatra csak indokolt esetben kerülhetne sor, amit az engedélyezéshez kötött felülvizsgálat biztosíthatna".[6] Ennek kapcsán a témabizottság, majd a koncepció figyelembe vette az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a polgári és a kereskedelmi jog területén jogorvoslati eljárások és rendszerek bevezetéséről és gyakorlásának javításáról szóló R (95) 5 számú Ajánlását (a továbbiakban: Ajánlás), az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában foglaltakat és a német ZPO szabályozását, ugyanakkor konkrét feltételrendszert nem határozott meg.[7]
A Koncepció alapján felmerült, hogy vajon az engedélyezés milyen körben legyen kötelező. Volt ugyan olyan álláspont - és maga a Koncepció szövege is erre utal - amely valamennyi ügyben előírta volna az engedélyezést, ahogyan az később a Kp. befogadás keretében a közigazgatási ügyekben meg is valósult. Ez azonban a Kúria Polgári Kollégiumán belül nem nyert el többségi támogatást, hiszen ez nagymértékű koncepcióváltást jelentett, ráadásul az egyesbírói rendszer kudarca is aggályokat vetett fel az engedélyezési rendszer hatékonyságával kapcsolatban; így inkább az a kompromisszumos megoldás született, hogy egy szűkebb körben legyen kötelező az engedélyezés; ha a rendszer beválik, utóbb kiterjeszthető valamennyi felülvizsgálati ügyre. Az egyértelmű volt, hogy az engedélyezés dogmatikai alapja az, hogy a felülvizsgálat elrendeléséhez nem elég az állított jogszabálysértés kiküszöböléséhez szükséges magánérdek, hanem a joggyakorlat egységéhez vagy továbbfejlesztéséhez fűződő közérdek is.
Az egyesbírói rendszer kudarcára és a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban foglaltakra tekintettel az lett a konkrét megoldás logikája, hogy a felülvizsgálat kivételes engedélyezése csak olyan ügyek tekintetében merülhet fel, ahol az alanyi jogon járó felülvizsgálatot a törvény kizárja, így az engedélyezés megtagadása nem egy meglévő alanyi jogot von el, ellenben a felülvizsgálat engedélyezése többletjogot biztosít. Az engedélyezés alá eső ügyek körét illetően önmagától adódott a felülvizsgálati értékhatár alatti ügyek köre, e mellett felmerült az egybehangzó ítéletek elleni felülvizsgálat általános jelleggel történő kizárása, figyelemmel arra, hogy ebben az esetben vélelmezhető, hogy nem merült fel jogértelmezési-jogalkalmazási probléma, ha két különböző fokú bíróság azonos jogi érvelés mellett, azonos érdemi döntésre jutott.[8]
Abban egyetértés volt, hogy az engedélyezés közérdekű feltételei a Kúria jogálláshoz és feladatköréhez igazodjanak, vagyis (1) a jogegységesítéshez, (2) a joggyakorlat fejlesztéséhez, (3) a végső fórum uniós jogból fakadó előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésre vonatkozó kötelezettséghez kapcsolódnak. A munkabizottsági javaslat ennek alapján
- 159/160 -
alapvetően négy engedélyezési esetkört különböztetett meg: ha a jogerős határozat a) jogszabálynak a Kúria által közzétett iránymutatásában vagy határozatában - illetve az uniós jog Európai Unió Bírósága által kifejtett - értelmezésétől eltérő értelmezésén alapul; b) olyan elvi kérdésben, amelyben a Kúria nem foglalt még állást, a (változatlan tartalmú!) jogszabályt a korábban kialakult (alsóbírósági) gyakorlattól eltérően értelmezte; c) olyan elvi kérdésben foglal állást egy új jogszabály alapján, amelyben a Kúria nem foglalt még állást, de arra a jogegység érdekében szükség lenne; d) az uniós jog - a jogvita eldöntése szempontjából releváns - rendelkezésének értelmezésén alapul, és az Európai Unió Bírósága az adott jogkérdésben még nem foglalt állást.[9] A konkrét szabályozás megalkotásánál további célunk volt, hogy a felek számára pontosan meghatározzuk, milyen feltételekkel kérhetik az engedélyezést, ugyanakkor a Kúriának ne jelentsen aránytalan munkaterhet az engedélyezési feltételek fennálltának ellenőrzése. Erre tekintettel a szabályozás az engedélyezési eljárásban is érvényesítette a kérelemhez kötöttség elvét, amivel mentesítette a Kúriát a hivatalbóli vizsgálódás alól.[10] Az eredeti javaslat ezért valamivel pontosabban határozta meg az engedélyezési kérelem feltételeit és a kérelem tartalmi elemeit, a mérlegelendő kérdések körét a lehető legszűkebb, az engedélyezés lényegét adóra szorítva; az elfogadott szabályozás ezt némiképpen "felpuhította", növelve a Kúria mérlegelési jogkörét. A szabályozás - szemben a Kp. szabályozásával - kezdettől fogva világosan megkülönböztette a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet a felülvizsgálati kérelemtől;[11] a gyakorlat ugyan elfogadja a két kérelem egy okiratba foglalását, de a két kérelmet ebben az esetben is világosan el kell különíteni egymástól.[12]
A Pp. elfogadott normaszövege - bár elvi kérdésekben nem tért el a munkabizottsági javaslattól - némiképp egyszerűbb szabályozást tartalmazott, így számos, a munkabizottsági javaslatban szabályozott kérdést nem rendezett. Erre tekintettel a Kúria a Pp. hatálybalépése előtt elfogadta a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2017. (XI. 13.) PK véleményét, amelyben számos, a normaszövegből mellőzött rendelkezést átvett a korábbi munkabizottsági javaslatból. A 2020. április 1-jén hatályba lépett módosítás - a jogegységi eszköztár újraszabályozásával és a jogegységi panaszeljárás bevezetésével összefüggésben - az engedélyezés feltételeit is módosította. A 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény helyébe - az időközben szerzett tapasztalatok és a jogszabályváltozások nyomán - a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény lépett.
A Pp. 409. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálat engedélyezésének akkor van helye, ha a felülvizsgálatnak a Pp. 408. §-a alapján nem lenne helye; feltéve, hogy törvény a felülvizsgálatot más okból nem zárja ki. Az engedélyezés körét tehát alapvetően három kritérium határozza meg: a támadott határozat 1.) felülvizsgálatát a Pp. 406. §-a vagy külön törvény lehetővé teszi; 2.) nem esik a Pp. 407. §-ában, a Pp. különleges szabályaiban vagy külön törvényben meghatározott felülvizsgálatot kizáró szabály hatálya alá; 3.) a Pp. 408. §-ának hatálya alá esik. Ahogy a Pp. indokolása is rámutat, a Pp. 407. §-ában (valamint a különleges eljárási szabályokban) meghatározott kizáró okok abszolút, míg a Pp. 408. §-ában meghatározott kizáró szabályok relatív jellegűek.
A PK vélemények szerint "[h]a (...) a jogerős ítélet felülvizsgálatának törvény kizáró rendelkezése folytán nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet - az engedélyezés iránti kérelem vizsgálata nélkül - visszautasítja."[13] A Kúria ennek indokaként rámutatott: "az engedélyezés iránti kérelem érdemi vizsgálata csak arra szorítkozhat, hogy a félnek megadható-e a felülvizsgálat iránti engedély: ebben a szakaszban kizárólag (.) arról kell dönteni, hogy a felülvizsgálat engedélyezhető-e. Nyilvánvalóan nem kell azonban vizsgálni az engedélyezés iránti kérelmet, ha a jogerős ítélet felülvizsgálatának nincs helye. Ha például a fél olyan jogerős ítélet felülvizsgálatát kéri, amelynek felülvizsgálata a per tárgyára tekintettel egyébként is kizárt, vagy a fél több évvel a felülvizsgálati kérelem benyújtása előtt jogerőre emelkedett ítéletet támad felülvizsgálati kérelemmel, az engedélyezési okok vizsgálata okafogyottá válik, tekintettel arra, hogy felülvizsgálatnak egyébként sincs helye. Ilyen esetben a Kúria a felülvizsgálati kérelmet (és nem a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet) az engedélyezés iránti kérelem vizsgálatát mellőzve visszautasítja."[14]
A joggyakorlat a fentiekre tekintettel nem teszi lehetővé a felülvizsgálat engedélyezését az olyan határozat, illetve annak olyan rendelkezése tekintetében, amely nem esik a Pp. 406. §-a körébe. Így a Kúria nem engedte meg a jogerős részítéletnek az egyik kereseti kérelem tárgyában hozott elsőfokú ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyező rendelkezéséhez kapcsolódó részperköltség
- 160/161 -
megállapítása,[15] az eljárást részben megszüntető jogerős határozat,[16] továbbá a Pp. 406. § (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó keresetlevelet visszautasító végzés[17] elleni felülvizsgálat engedélyezését. Minthogy a Pp. 406. § (2) bekezdése értelmében az ott megjelölt végzések ellen a Pp. 406. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelem benyújtásának, "a »megfelelő alkalmazás« kritériuma e körben azt jelenti, hogy ezek a végzések - az ítélethez és az ügy érdemében hozott végzésekhez hasonlóan - a [Pp.] 408. § (1) és (2) bekezdésében előírt korlátozás alá esnek. Ha tehát a keresetlevelet visszautasító vagy az eljárás megszüntető végzés tekintetében a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötmillió forintot nem haladja meg, vagy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azonos jogszabályhelyre és jogi indokolásra utalással helybenhagyta, a félnek kérnie kell a felülvizsgálat engedélyezését".[18] A fentiek csak azokra az esetekre vonatkoznak, ha az eljárás megszüntetése a Pp. hivatkozott rendelkezésein alapul.
A Pp. 408. § (1) bekezdése értelmében nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi perben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötmillió forintot nem haladja meg; ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése iránt indított perekre, valamint a tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék iránt indított perekre. A Pp. 408. § (2) bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben. Mindkét esetben a kizáró szabály alkalmazásának feltétele, hogy az adott per - vagy nemperes eljárás[19] - vagyonjogi tárgyú legyen. A vagyonjogi per fogalmát a Pp. 7. §-a (1) bekezdésének 18. pontjában foglalt értelmező rendelkezés pontosítja, eszerint a vagyonjogi per "az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul, vagy az igény értéke pénzösszegben kifejezhető." A Kúria számos határozatban értelmezte a vagyonjogi per fogalmát.
A Kúria gyakorlata rámutatott: "a Pp. három pertípust különböztet meg: személyállapoti, személyiségi jogi és vagyonjogi pereket. A Pp. 7. § 18. pontja alapján vagyonjogi per az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető. A Pp. alapján a vagyonjogi per fogalma a korábbi gyakorlathoz képest kiegészült azokkal a pénzösszegben nem meghatározható értékű perekkel, amelyekben a perben érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul. A polgári jog ugyanis a felek személyi állapotát, személyiségi jogait és vagyoni viszonyait szabályozza - az utóbbi jogviszonyok tárgyában indított perek is vagyonjogi perek, mert alkalmasak arra, hogy a per által a felek vagyonában változás következzen".[20] Ezen az elvi alapon a Kúria vagyonjogi tárgyúnak minősítette a cégügyeket, illetve a változásbejegyzési kérelem alapján indult nemperes eljárásokat[21], a társasági határozat felülvizsgálata iránti pert[22], a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti pert[23], a csődeljárásokat,[24] a felszámolási eljárásokat,[25] az rPtk. 209/B. § (1) bekezdésében szabályozott - az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 5. § e) pontja szerint a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó szervezet által is megindítható - közérdekű pert,[26] az iparjogvédelemmel kapcsolatos pert és nemperes eljárást,[27] ideértve a védjegybejelentés tárgyában indult eljárást,[28] a közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése iránti pert,[29] a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti pert,[30] általában a sérelemdíj megfizetése iránti pert,[31] a lakáshasználat rendezése iránti pert,[32] szerzői jog megsértéséből származó jogalap nélküli gazdagodás megtérítését,[33] a szerző vagyoni jogain alapuló szerzői jogi igények tárgyában folyó eljárásokat,[34] a végrehajtás megszüntetése iránti pereket.[35]
Lényegében ezt a gyakorlatot foglalja össze és általánosítja az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény, amely szerint "a vagyonjogi perek (és az ilyen tárgyú nemperes eljárások) körébe tartoznak azok is, amelyek esetén az érvényesített igény a fél vagyoni jogain - azaz valamilyen társasági jogi, dologi, kötelmi vagy öröklési jogi jogosultságon - alapul, tekintet nélkül arra, hogy az igényt milyen eljárásban bírálják el. ... Ilyennek minősülnek a jogi személyekhez kapcsolódóan a jogi személyek határozatai felülvizsgálata iránt indított perek, egyéb, a Pp. 7. § (1) bekezdés 9. pontjában említett perek, a cégekkel kapcsolatos külön törvényben szabályozott perek és nemperes eljárások, valamint a fizetésképtelenséggel kapcsolatos eljárások és a vagyonrendezési ügyek. A dologi jogi perek köréből vagyonjoginak minősülnek egyebek mellett a birtokviták, a tulajdoni perek különböző formái (így különösen a tulajdonjog megszerzésével, gyakorlásával, korlátaival és megszüntetésével kapcsolatos ügyek), a társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránti, valamint a földtulajdonosi közösség határozatának felülvizsgálata iránt indított perek is. Vagyoni természetük folytán vagyonjogi pernek minősülnek a nem közvetlenül pénzkövetelésre irányuló
- 161/162 -
kötelmi ügyek (így egyebek mellett a szerződés létrehozására, érvénytelenségének, hatálytalanságának megállapítása irányuló vagy szavatossági jogok gyakorlása iránt indított perek vagy a zálogjog érvényesítése iránt indított nemperes eljárások) és öröklési jogi jogviták (például a végintézkedés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perek) is".[36]
A Kúria nem a jogviszony általános jellegének tulajdonít elsődleges jelentőséget, így a nem kifejezetten vagyoni tárgyú jogviszonyokból is keletkezhetnek olyan igények, amelyek vagyoni jellegűek, így az érvényesítésükre irányuló eljárások a vagyoni tárgyú ügy fogalma vonhatók. Az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény szerint "a személyiségi jogi perek közül vagyonjogi pernek minősülnek a sérelemdíj, illetve a személyiségi jogi jogsértéssel összefüggésben okozott kár megtérítése iránt indított perek. A szellemi alkotásokkal kapcsolatos igények közül e körbe tartoznak például a szerző vagyoni jogain alapuló szerzői jogi igények, illetve az iparjogvédelmi (peres és nemperes) eljárások is. (...) nyilvánvalóan nem vagyonjogi perek az objektív szankciók érvényesítése iránt indított személyiségi jogi perek, a sajtó-helyreigazítási perek, valamint a szerző személyiségi jogain alapuló szerzői jogi igények, a személyállapoti perek és - személyegyesítő jellegük folytán - a civil szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárások, illetve a civil szervezetek határozatainak hatályon kívül helyezése iránt indított perek. (...) vagyonjogi pernek minősülnek a családjog körébe tartozó vagyoni természetű jogviták (tipikusan a házassági, élettársi vagyonjogi, illetve tartásdíj érvényesítése iránt indított perek)".[37]
A különleges eljárások kapcsán az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény kimondta: "a vagyoni jelleg megítélése - a munkaügyi perek kivételével - attól függ, hogy a konkrét igény pénzkövetelésre irányul-e, illetve a fél vagyoni jogain alapul-e. (...) A végrehajtással kapcsolatos eljárások megítélése attól függ, hogy az azzal érintett határozat vagyoni jogviszonyon alapul-e (ugyanez irányadó például a külföldi határozat tanúsítvánnyal való ellátásával összefüggésben benyújtott felülvizsgálati kérelem megítélésére is). A fentiek ellenében nem minősülnek vagyonjogi pernek a választottbírósági ítéletek érvénytelenítése iránt indított perek sem, figyelemmel arra, hogy ezekben kizárólag a határozat eljárásjogi szempontú, szűk körű felülbírálata történik".[38]
A Pp. 408. § (1) bekezdésében foglalt kizáró szabállyal kapcsolatban alapvetően két különleges[39] kérdés merül fel a gyakorlatban: alkalmazni kell-e ezt a szabályt a Pp. 406. § (2) bekezdésében meghatározott végzések tekintetében, valamint mi a helyzet azokban a vagyonjogi tárgyú perekben, amikor a per tárgyának értéke nem határozható meg.
Az első kérdést az 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény, illetve az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 12. pontja igenlően válaszolta meg. Ha tehát a felülvizsgálati érték nem éri el a felülvizsgálati értékhatárt, és a fél nem terjeszt elő engedélyezés iránti kérelmet, a Kúria a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontjára és a Pp. 408. § (1) bekezdésére hivatkozással visszautasítja az ítélet[40], permegszüntető vagy a keresetlevelet visszautasító jogerős végzés[41] elleni felülvizsgálati kérelmet.[42]
A másik kérdést - a gyakorlat tapasztalatai alapján - az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 12. pontjához fűzött indokolása válaszolta meg akként, hogy "ha a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható, akkor a 408. § (1) bekezdése szerinti értékhatáron alapuló korlátozás nem alkalmazható, következésképpen e körben kizárólag a (2) bekezdés szerinti feltételek teljesülése esetén kizárt a jogerős ítélet felülvizsgálata".
A Pp. 408. § (2) bekezdésében foglalt kizáró szabállyal kapcsolatban a gyakorlatban nem merült fel kétely abban a tekintetben, hogy azt a Pp. 406. § (2) bekezdésében meghatározott végzések tekintetében is alkalmazni kell, noha a 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény, illetve az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 12. pontja erre is iránymutatást ad. Ha tehát a fél nem terjeszt elő engedélyezés iránti kérelmet, a Kúria a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontjára és a Pp. 408. § (2) bekezdésére hivatkozással visszautasítja a vagyonjogi perben hozott, elsőfokú határozatot helyes indokaira tekintettel helybenhagyó ítélet,[43] a vagyonjogi
- 162/163 -
perben hozott, keresetlevelet visszautasító elsőfokú határozatot helyes indokaira tekintettel helybenhagyó végzés,[44] valamint a vagyonjogi perben hozott, permegszüntető végzést helyes indokaira tekintettel helybenhagyó végzés[45] elleni felülvizsgálati kérelmet. A gyakorlatban sokszor nehezen megválaszolható kérdés, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta-e helyben. Gyakorta előfordul ugyanis, hogy a másodfokú bíróság nem egyszerűen a helyes indokaira utalással hagyja helyben az elsőfokú bírság határozatát [vö. Pp. 386. § (4) bekezdés], hanem - az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokainak helytálló voltát ténylegesen nem vitatva, a fellebbezés érveire tekintettel - további indokokat is felhoz az elsőfokú bíróság határozatának érdemi helyessége mellett. A másodfokú határozat indokolásából azonban nem mindig világos, hogy a további indokok felhozatalának az-e az oka, hogy a másodfokú bíróság elégtelennek tekintette-e az elsőfokú bíróság által adott indokolást, vagy nem.
Minthogy ezt alapvetően a másodfokú bíróság tudja egyértelműen eldönteni, ezért a 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 11. pontja azt az álláspontot foglalta el, hogy ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyja helyben, ezt a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában egyértelműen - a Pp. vonatkozó rendelkezésére utalással - fel kell tüntetni. Az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 11. pontja ezzel szemben - a másodfokú bíróságok jelzései alapján - már úgy foglalt állást, hogy a másodfokú ítélet indokolásában hivatkozott jogszabályhely vagy az indokolás tartalma alapján a Kúria állapítja meg, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta-e helyben.
Azzal természetesen egyet lehet érteni [ahogyan arra az 59/2021. (VII. 12.) PK vélemény 11. pontjának indokolása is utal], hogy a Kúria a Pp. 408. § (2) bekezdésében foglalt feltétel fennálltát hivatalból vizsgálja, és e körben nincs kötve a másodfokú bíróság álláspontjához, így ahhoz sem, hogy az indokolásában kifejezetten rögzítette-e, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokait elégségesnek és helyesnek ítélte az érdemi döntés alátámasztására. Azzal viszont már lehet vitatkozni, hogy vajon a másodfokú bíróságnak vagy a Kúriának jelent-e több terhet az egyik vagy másik megoldás követése. A joggyakorlatban több kérdés is felmerült e szabály alkalmazása kapcsán. Így a Kúria egy eseti döntésében rámutatott: "azonos jogszabályi rendelkezésre és indokolásra utalásnak tekintendő, ha az elsőfokú bíróság ugyan végzésében kifejtette, hogy több okból sem hagyható jóvá a csődegyezség, ám a másodfokú bíróság a felsorolt okok közül csak egyet talált megalapozottnak. Bármelyik ok fennállása esetén ugyanis kizárt a csődegyezség jóváhagyása, ezért lényegtelen, hogy minden ok fennállásában és megítélésében egyetértettek-e a bíróságok. Ha egy fennállását mind a ketten megállapították, amely megakadályozta a csődegyezség jóváhagyását, ez önmagában elegendő a Pp. 408. § (2) bekezdése szerinti helyzet megállapításához.[46]
Ugyancsak következetes a gyakorlat abban, hogy nincs helye felülvizsgálatnak, ha a másodfokú bíróság alapvetően azonos jogi indokolással hagyja helyben az elsőfokú ítéletet, ugyanakkor a döntés indokait további érvekkel is kiegészíti.[47] Ennek kapcsán a Kúria egyik határozatában kimondta: "[a]nnak (...), hogy a további bizonyítás mellőzését az elsőfokú bíróság nem indokolta, hanem azt a másodfokú bíróság pótolta, a jogvita eldöntése szempontjából nem volt jelentősége. A jogerős ítélettel eljárási okból kiegészített indokolás ugyanis az elsőfokú bíróság által érdemben kifejtett jogi álláspont alátámasztására szolgált. Mindezekre figyelemmel tehát a felperesnek felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet elő kellett terjesztenie."[48]
A Kúria egy eseti határozatában elfogadta egybehangzónak a határozatokat, amikor a jogerős ítéletben "a másodfokú bíróság kifejtette, hogy egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és nagyobb részben annak indokaival is".[49] Hasonlóan foglalt állást az 1/2021. PK vélemény 11. pontjához fűzött indokolás: "ide tartozik az az eset, amikor a kizárólag hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezés minden tekintetben alaptalannak bizonyul, s ezért a másodfokú bíróság a Pp. 382. §-a alapján - az ügy érdemét nem érintve - helybenhagyja az elsőfokú ítéletet. (.) Az említett szabály alkalmazásának nem akadálya az sem, ha a másodfokú bíróság az általa elvégzett anyagi pervezetést követően jut az elsőfokú bírósággal azonos végkövetkeztetésre, (.) anyagi pervezetés esetén is minden esetben a másodfokon meghozott döntés és az
- 163/164 -
elsőfokú ítélet összevetése alapján állapítható meg, hogy az elemzett szabály szerinti feltételek fennállnak-e".[50]
Tovább bővíti e szabály alkalmazását az 1/2021. PK vélemény 11. pontjához fűzött indokolás: "[a]mennyiben a perben több keresetről kell dönteni (valódi tárgyi keresethalmazat) a Pp. 408. § (2) bekezdése érvényesülését keresetenként kell vizsgálat tárgyává tenni. Ilyen esetben a fél engedélyezési kérelme csak azokra a keresetekre terjedhet ki, amelyeket érintően a hivatkozott bekezdés szerinti feltételek teljesülnek. Ezzel ellentétben egyazon kereset esetén egyes jogkérdések egybehangzó eldöntése nem zárja ki a fél által állított jogszabálysértés alapján az érintett jogkérdés szempontjából a jogerős ítélet felülvizsgálatát". Mindig keresetenként kell tehát vizsgálni, hogy az adott kereset tárgyában meghozott másodfokú ítéleti rendelkezés azonos jogszabályi rendelkezéseken alapul-e, mint az elsőfokú ítélet ugyanazon kereset tárgyában hozott rendelkezése. Így akár az is előfordulhat, hogy egy formailag megváltoztató (például a marasztalási összeget leszállító) másodfokú ítélet elleni felülvizsgálat adott kereseti kérelem tekintetében a Pp. 408. § (2) bekezdése alapján kizárt.
A Pp. 410. §-ának (3) bekezdése értelmében az engedélyezés iránti kérelem tekintetében is alkalmazni kell a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálására és visszautasítására vonatkozó rendelkezéseket. Így a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is vissza kell utasítani, ha azt nem arra jogosult nyújtotta be [Pp. 415. § (1) bekezdés a) pont]; az engedélyezési eljárási illetéket - hiánypótlási felhívás ellenére - nem rótták le [Pp. 415. § (1) bekezdés b) pont][51]; az engedélyezési kérelem elkésett [Pp. 415. § (1) bekezdés b) pont];[52] a fél -felhívás ellenére - nem gondoskodik jogi képviseletéről [Pp. 74. § (3)-(4) bekezdés];[53] valamint, ha a kérelem a törvényi feltételeknek nem felel meg [Pp. 410. § (4) bekezdés; Pp. 415. § (1) bekezdés f) pont]. Ha viszont a jogerős ítélet felülvizsgálatának törvény kizáró rendelkezése folytán nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet utasítja vissza, az engedélyezés iránti kérelem vizsgálata nélkül.[54]
A Kúria visszautasítja a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet akkor is, ha a fél azzal együtt nem nyújtott be felülvizsgálati kérelmet,[55] vagy az nem különül el a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemtől.[56] Ahogy a Kúria egy eseti határozata indokolásában rámutatott: "a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem és a felülvizsgálati kérelem tartalmi azonossága kizárt, amelynek külön hangsúlyt ad a két kérelem önálló szabályozása: a kötelező tartalmi elemeik [Pp. 410. § (2) bekezdése, 413. §], és a tartalmi hiányukhoz fűződő jogkövetkezmény [Pp. 410. § (4) bekezdése, 415. §] tekintetében. (.) A felülvizsgálat és a felülvizsgálat engedélyezése önálló szabályozására tekintettel a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem nem alapozható a felülvizsgálati kérelem indokolására, a félnek a rendkívüli perorvoslati eljárás keretében orvosolni kért jogsérelmeire".[57] Egy másik ügyben a Kúria kimondta: "pusztán azzal, hogy a fél a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében visszautal a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra, nem tesz eleget a Pp. 410. § (2) bekezdésében foglaltaknak".[58]
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati kérelem önállósága azonban nem abszolút. A felülvizsgálati kérelmek engedélyezése tárgyában hozott PK vélemények is rámutatnak: "[a] felülvizsgálat engedélyezése körében a Kúria csak a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben foglaltakat vizsgálja, (.). Ha azonban a jogerős ítélet felülvizsgálatának törvény kizáró rendelkezése folytán nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet - az engedélyezés iránti kérelem vizsgálata nélkül - visszautasítja".[59] A Kúria ezen túlmenően adott ügyben - az engedélyezés iránti kérelem elbírálásának mellőzésével - a felülvizsgálati kérelmet utasította vissza akkor is, amikor a felülvizsgálati kérelem szenvedett az érdemi elbírálást akadályozó tartalmi hiányosságban.[60]
A Kúria a PK véleményekben kimondta: "[a] Kúria nem engedélyezheti a felülvizsgálatot olyan okból, amelyre a fél nem hivatkozik az engedélyezés iránti kérelmében",[61] ezért "[a] felülvizsgálat engedélyezése körében a Kúria
- 164/165 -
csak a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben foglaltakat vizsgálja, a jogerős ítélet vizsgálatát tehát csak az engedélyezés feltételei szempontjából végzi el.".[62] Ennek indoka, hogy "[a] Pp. 2. § (2) bekezdése szerint a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Ez a szabály a felülvizsgálat engedélyezése körében is érvényesül, ebből következően a Kúria nem engedélyezheti a jogszabálysértés felülvizsgálatát olyan okból, amelyre a fél nem hivatkozik engedélyezés iránti kérelmében. A felülvizsgálat engedélyezése minden esetben a fél kérelmén alapul, azon a Kúria akkor sem terjeszkedhet túl, ha az engedélyezés vizsgálata körében kirívóan jogszabálysértő döntést észlel."[63] Ez lényeges különbség a Kp.-ban szabályozott befogadási eljáráshoz képest, ott ugyanis - bár a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a befogadás okát - a Kúria hivatalból vizsgálja valamennyi befogadási okot.
A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben tehát meg kell határozni a felülvizsgálat engedélyezésének jogalapját, ennek hiányában a Kúria a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet visszautasítja.[64] Abban azonban, hogy mikor tekinthető megjelöltnek az engedélyezés megalapja, kétféle megközelítés létezik. A szigorúbb megközelítés szerint, minthogy a fél "kérelmében a felülvizsgálat engedélyezését a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja alapján kérte, ugyanakkor a felülvizsgálat engedélyezését csak a joggyakorlat egységének biztosítása körében indokolta, így nem állapítható meg egyértelműen a felülvizsgálat engedélyezésének . kért oka."[65] A megengedőbb gyakorlat szerint viszont azt az esetet csak akkor tekinti visszautasítási oknak, ha "[a] tartalom szerinti elbírálás [Pp. 110. § (3) bekezdés] alapján sem állapítható meg, hogy a felperes a bírói gyakorlat egységességét hiányolja, vagy kialakult és egységes bírói gyakorlatot állítva annak továbbfejlesztését kéri".[66] Van azonban olyan eseti határozat is, amely ezt a megtagadás egyik okaként hozza fel.[67]
A Pp. 410. § (2) bekezdése sorolja fel a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem kötelező tartalmi elemeit; ezek hiánya jogkövetkezményei tekintetében a Kúria gyakorlata bizonyos mértékben megosztott. A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amellyel szemben a fél a felülvizsgálat engedélyezését kéri [Pp. 410. § (2) bekezdés a) pont], ennek hiányában a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet a Kúria visszautasítja.[68]
Ugyancsak meg kell határozni az ügy érdemére kiható jogszabálysértést, a megsértett jogszabály pontos megjelölésével [Pp. 410. § (2) bekezdés b) pont].[69] A Kúria egyik eseti határozatában rámutatott: "[a]z ügy érdemére kiható jogszabálysértés egyértelmű megjelölése elengedhetetlen, mert a felülvizsgálat engedélyezését kérő félnek az általa állított jogszabálysértésből kiindulva kell megjelölnie azokat az okokat, amelyekre kérelmét alapítja [Pp. 410. § (2) bekezdés b) pont és c) pont ca) alpont], valamint a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdést [a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 1-2. pont],"[70] hiszen "[e]lvi jelentőségű jogkérdésnek minősül minden olyan jogkérdés, amely egy jogszabály rendelkezésének értelmezésével, az alkalmazandó norma alapvető tartalmával és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezményekkel összefügg".[71] A megsértett jogszabály feltüntetésének hiányát a gyakorlat általában visszautasítási oknak tekinti,[72] de előfordulnak olyan
- 165/166 -
határozatok, amelyekben a jogszabály megjelölésének teljes hiánya[73] csak a megtagadás (egyik) indoka.[74]
Az egyes engedélyezési okokhoz kapcsolódó feltételeket a Pp. 410. § (2) bekezdés c) pontja határozza meg. Bár a törvény szövegéből első olvasatra nem tűnik ki, hiszen csak a Pp. 410. § (2) bekezdés c) pont cb) és cc) alpontjai utalnak kifejezetten erre, de valamennyi engedélyezési ok esetén elengedhetetlen annak az elvi jelentőségű jogkérdésnek a megjelölése, amely tekintetében a fél a felülvizsgálat engedélyezését kéri.
Az e tárgyban elfogadott kollégiumi vélemények ugyanis kiemelik: a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjának első fordulata alapján "[a] joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálat akkor engedélyezhető, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria jogegységi határozatában, kollégiumi véleményében, az elvi irányítás még hatályos korábbi eszközeiben (irányelv, elvi döntés, kollégiumi állásfoglalás), illetve az általa közzétett eseti határozatban . még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy az eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn"[75]; a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjának második fordulata alapján "a felek a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségességére akkor hivatkozhatnak, ha egy elvi kérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, de e gyakorlat követése a továbbiakban változatlan formában nem támogatható".[76]
A Kúria számos eseti határozatban kimondta azt is, hogy a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján sem elegendő a kérelemben feltüntetni a Kúria közzétett határozatát és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér, hanem meg kell jelölni azt a jogkérdést is, amely tekintetében a közzétett kúriai határozat és a támadott határozat jogértelmezése eltér.[77] "Ha a felülvizsgálattal támadott határozat nem tartalmaz jogértelmezést abban a jogkérdésben, amelyre a felülvizsgálatot kérő fél az engedélyezési okot alapítja, akkor fel sem merülhet annak lehetősége, hogy a Kúria a saját közzétett határozatától való eltérést vizsgálja."[78]
Ehhez képest a jogkérdés megjelölésének teljes hiánya visszautasítási ok nemcsak a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjára,[79] hanem a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjára[80] és a Pp. 409. § (3) bekezdésére[81] alapított engedélyezési kérelmek esetén is. Ennek ellenére előfordul, amikor a megtagadó végzésben hivatkozik a Kúria a jogkérdés megjelölésének hiányára, azt akár a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjára,[82] akár a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjára,[83] akár a Pp. 409. § (2) bekezdés c)
- 166/167 -
pontjára,[84] azt akár a Pp. 409. § (3) bekezdésére[85] alapították.
A PK vélemények fogalommeghatározása szerint: "[e]lvi jelentőségű jogkérdésnek minősül minden olyan jogkérdés, amely egy jogszabály rendelkezésének értelmezésével, az alkalmazandó norma alapvető tartalmával és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezményekkel összefügg."[86] A Kúria gyakorlata szerint "a jogerős ítélettel szemben állított jogszabálysértés nem azonos az engedélyezést megalapozó jogkérdéssel; a felülvizsgálati kérelem engedélyezését kérő félnek az általa állított jogszabálysértésből kiindulva kell megjelölnie azt a jogkérdést, amelynek különleges súlyára, illetve társadalmi jelentőségére alapítja a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét, a jogkérdés fél általi megjelölése elengedhetetlen, hiszen a Kúria a fél kérelméhez kötve van, nem engedélyezheti a felülvizsgálatot olyan okból, amelyre a fél nem hivatkozott [PK vélemény 6. pont], és csak a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben foglaltakat vizsgálja [PK vélemény 7. pont]".[87]
"A jogerős ítélet által felvetett, a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem megalapozására megjelölt elvi jelentőségű jogértelmezési kérdés és a felülvizsgálati kérelemben megsértettként megjelölt jogszabályi rendelkezés között adekvát kapcsolatnak kell lenni ahhoz, hogy a jogszabálysértésre korlátozott rendkívüli perorvoslat engedélyezhető legyen."[88] A fél által felvetett kérdés elvi jellegét,[89] a hivatkozott jogszabálysértéssel, egyáltalán a jogerős határozattal fennálló adekvát kapcsolatát[90] általában az engedélyezés körében vizsgálja a Kúria, de előfordul, amikor visszautasítási indokként jelenik meg;[91] ez utóbbi esetekben tehát a Kúria úgy tekinti, hogy a fél nem jelölt meg a kérelmében olyan elvi jelentőségű jogkérdést, amit a törvény és a joggyakorlat megkövetel.
A félnek az egyes engedélyezési okok fennálltát indokolnia kell. A Kúria gyakorlata azonban nem teljesen egységes abban, hogy az indokolás hiányosságának vagy hiányának milyen jelentőséget tulajdonít.
A Kúria a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem kapcsán rámutatott: az engedélyezés "elengedhetetlen feltétele az is, hogy a fél az eltérő bírói döntéseket az engedélyezés iránti kérelmében egyértelműen azonosítható módon megjelölje, valamint előadja: a Kúria joggyakorlategységesítő, illetve -fejlesztő tevékenységét - a széttartó vagy fenn nem tartható bírói gyakorlatra tekintettel -milyen indokok alapján látja szükségesnek".[92] Így "az a hivatkozás, hogy a Kúria egy adott jogkérdésben még nem foglalt állást, önmagában nem alapozhatja meg a felülvizsgálat engedélyezését, mivel annak elengedhetetlen feltétele az is, hogy a fél előadja: a Kúria joggyakorlat-egységesítő, illetve -fejlesztő tevékenységét - a széttartó vagy fenn nem tartható bírói gyakorlatra tekintettel - milyen indokok alapján látja szükségesnek'.[93]
Így a Kúria általában visszautasítja a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, ha a fél nem jelölte meg a széttartó vagy meghaladott gyakorlatot reprezentáló határozatokat,[94] illetve nem indokolta meg miért kell a
- 167/168 -
joggyakorlatot egységesíteni, illetve továbbfejleszteni,[95] bár esetenként a határozatok megjelölésének,[96] illetve az indokok kifejtésének[97] hiányát a megtagadás körében rója fel.
A Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem körében a Kúria általában visszautasítja a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, ha nem indokolja meg az általa megjelölt elvi jogkérdés különleges súlyát, társadalmi jelentőségét;[98] bár esetenként előfordul, hogy a jogkérdés különleges súlya,[99] illetve társadalmi jelentősége megjelölésének[100] hiányát a megtagadás körében bírálja el.
A Pp. 409. § (3) bekezdésére [korábban: Pp. 409. § (2) bekezdés d) pontjára] alapított felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben - a Pp. 410. § (2) bekezdés c) pont cd) alpontja szerint - meg kell jelölni a Kúria közzétett határozatát és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér. A Kúria általában visszautasítja a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, ha az nem jelöli meg a konkrét kúriai határozatot,[101] illetve az nem
- 168/169 -
minősül a Kúra közzétett határozatának,[102] vagy nem jelölte meg, miben tér el tőle a támadott határozat;[103] ugyanakkor vannak olyan határozatok is, amelyek a fenti hiányosságokat (a konkrét kúriai határozat megjelölésének elmaradását;[104] annak nem megfelelő voltát;[105] az eltérés megjelölésének hiányát[106]) a megtagadás körében értékeli.
A Kúria gyakorlatában található néhány olyan határozat, amely a határozott kérelem hiányában utasította vissza a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet. A határozatok indokolása szerint "[a] felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemnek - egyebek mellett, a Pp. 410. § (3) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 413. § (1) bekezdés d) pontja értelmében - tartalmaznia kell a Kúria döntésére vonatkozó határozott kérelmet. Az adott esetben a felperesek kérelme - mely szerint »Amennyiben a T. Kúria arra az álláspontra helyezkedne, hogy egyes kérdésekben a felülvizsgálat engedélyezésének lenne helye, akkor (...) ezen kérdések tekintetében engedélyezze (...) a felülvizsgálatot« -, nem felel meg a határozott kérelem követelményének. A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem a fél egyértelmű és világos jognyilatkozata, amellyel a bíróságtól a Pp. 409. §-ában meghatározott valamely okból a felülvizsgálat engedélyezését kéri. A Pp.-nek a felülvizsgálat kivételes engedélyezésére vonatkozó előírásából következik, és nem a Kúria mérlegelésén (»Amennyiben a [...] Kúria arra az álláspontra helyezkedne, hogy egyes kérdésekben a felülvizsgálat engedélyezésének lenne helye, akkor [...] engedélyezze«) múlik, hogy szükséges-e a felülvizsgálati eljárás megindításához a felülvizsgálat engedélyezése, ehhez pedig a félnek erre irányuló határozott kérelmet kell előterjesztenie. Az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 11. pontjában írt eset sem azt jelenti, hogy a felülvizsgálat engedélyezésének szükségessége a Kúria mérlegelésén múlna, hiszen ilyenkor csak a Pp. 408. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállását vizsgálja. A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem - annak tartalmi hiánya miatt - a Pp. 410. § (3) bekezdése, és Pp. 413. § (4) bekezdése alapján - hiánypótlásra nem adható vissza. A Kúria kérelem hiányában (hivatalból) nem engedélyezheti a felülvizsgálatot, a felek rendelkezési jogából [Pp. 2. § (1) bekezdése] következően egyedül a fél jogosult dönteni a kérelem előterjesztéséről. Tekintettel arra, hogy a felperesek fent idézett, feltételesen előterjesztett felülvizsgálat engedélyezés iránti kérelme nem tekinthető a Pp. által megkívánt határozott kérelemnek, Kúria a Pp. 410.§ (4) bekezdése alapján visszautasította a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet".[107]
Ez az érvelés némiképp vitatható, minthogy az eshetőlegesen előterjesztett kérelem is határozott kérelem. Az adott esetben a fél pusztán abban nem volt biztos, hogy van-e felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemnek helye. Minthogy az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 11. pontja szerint a másodfokú ítélet indokolásában hivatkozott jogszabályhely vagy az indokolás tartalma alapján a Kúria állapítja meg, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta-e helyben, ez a bizonytalanság a fél részéről indokolt lehet.
Tanulmányunk jelen, első részében áttekintettük az engedélyezési eljárás bevezetésének indokait, az engedélyezés alá eső ügyek körét és a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem alaki és tartalmi követelményeit.
A határozatok alapján jól látható, hogy a Kúria gyakorlata az e tárgyban elfogadott kollégiumi véleményekre épül, azonban a Kúria gyakorlata egyben tovább is lépett azon, számos kérdésben pontosította és továbbfejlesztette azt, számos határozatban konkretizálta például a vagyonjogi tárgyú ügyek vagy az egybehangzó ítéletek fogalmát. Megállapítható ugyanakkor, hogy néhány olyan kérdés is felmerült a gyakorlatban, amellyel a kollégiumi vélemények nem foglalkoztak, és amelyben a gyakorlat sem teljesen egységes, így például némi bizonytalanság mutatkozik abban a tekintetben, hogy az engedélyezési kérelem bizonyos hiányosságai a
- 169/170 -
kérelem visszautasítására vagy az engedélyezés megtagadására vezetnek-e. Tanulmányunk második, befejező részében majd azt a kérdést tesszük vizsgálat tárgyává, hogy az engedélyezési eljárás érdemi szakaszában hogyan értelmezi a Kúria az egyes engedélyezési okokat, és ehhez képest milyen indokok vezetnek az engedélyezés megtagadásához.
[1] A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény
[2] A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény
[3] Az új Polgári perrendtartás koncepciója - A Kormány 2015. január 14. napján megtartott ülésén elfogadott Koncepció. kormany.hu
[4] Szakértői Javaslat az új Polgári Perrendtartás kodifikációjára (szerk.: Varga István - Éless Tamás), Budapest, HVG-ORAC, 2016.
[5] Mfv.I.10.254/2019/2.
[8] Pfv.I.20.834/2019/2
[9] Pfv.V.20.916/2019/2.
[10] Pfv.VI.21.219/2019/3.
[11] Pfv.II.21.258/2019/3.
[12] Pfv.V.21.333/2019/2.
[13] Pfv.II.21.360/2019/5.
[14] Pfv.V.21.488/2019/3
[15] Pfv.VI.21.510/2019/2.
[16] Pfv.III.21.534/2019/4.
[17] Pfv.V.21.646/2019/2.
[19] Gfv.VII.30.337/2019/3.
[20] Gfv.VII.30.408/2019/2.
[21] Gfv.VII.30.414/2019/4.
[22] Gfv.VII.30.432/2019/2.
[23] Gfv.VII.30.437/2019/2.
[24] Gfv.VII.30.445/2019/4.
[25] Pfv.IV.20.027/2020/4.
[26] Pfv.VI.20.057/2020/2.
[27] Pfv.V.20.132/2020/3.
[28] Pfv.III.20.153/2020/2.
[29] Pfv.V.20.219/2020/2.
[30] Pfv.V.20.235/2020/2.
[31] Pfv.III.20.238/2020/3.
[32] Pfv.I.20.282/2020/2.
[33] Pfv.I.20.304/2020/2.
[34] Pfv.I.20.328/2020/3.
[35] Pfv.VI.20.329/2020/3.
[36] Pfv.VI.20.331/2020/4.
[37] Pfv.VI.20.340/2020/2.
[38] Pfv.I.20.470/2019/6.
[40] Pfv.I.20.834/2019/2.
[41] Pfv.V.20.916/2019/2.
[42] Pfv.VI.21.146/2019/12.
[43] Pfv.VI.21.219/2019/3.
[44] Pfv.V.21.333/2019/2.
[45] Pfv.V.21.448/2019/2.
[46] Pfv.VI.21.510/2019/2.
[47] Pfv.III.21.534/2019/4.
[48] Pfv.I.21.635/2019/2.
[49] Pfv.V.21.646/2019/2.
[50] Gfv.VII.30.288/2019.
[52] Gfv.VII.30.408/2019/2.
[53] Gfv.VII.30.414/2019/4.
[54] Gfv.VII.30.432/2019/2.
[55] Pfv.V.20.044/2020/2.
[56] Pfv.VI.20.057/2020/2.
[57] Pfv.III.20.153/2020/2.
[58] Pfv.V.20.219/2020/2.
[59] Pfv.V.20.235/2020/2.
[60] Pfv.III.20.238/2020/3.
[61] Pfv.I.20.272/2020/2. (BH 2020.325.)
[62] Pfv.I.20.304/2020/2.
[63] Pfv.I.20.328/2020/3.
[64] Pfv.VI.20.329/2020/3.
[65] Pfv.VI.20.331/2020/4.
[66] Pfv.VI.20.340/2020/2.
[67] Pfv.V.20.348/2020/2.
[68] Pfv.VII.20.353/2020/2.
[69] Pfv.VI.20.355/2020/2.
[70] Pfv.I.20.408/2020/3.
[71] Pfv.I.20.421/2020/2.
[72] Pfv.IV.20.513/2020/2.
[73] Pfv.III.20.517/2020/5.
[74] Pfv.I.20.593/2020/2.
[75] Pfv.VI.20.599/2020/2.
[76] Pfv.VI.20.601/2020/2.
[77] Pfv.V.20.617/2020/3.
[78] Pfv.I.20.624/2020/2.
[79] Pfv.V.20.681/2020/2.
[80] Pfv.VI.20.683/2020/2.
[81] Pfv.I.20.700/2020/2.
[82] Pfv.I.20.708/2020/2.
[83] Pfv.IV.20.720/2020/4.
[84] Pfv.V.20.731/2020/2.
[85] Pfv.IV.20.751/2020/3.
[87] Pfv.IV.20.788/2020/4.
[88] Pfv.II.20.797/2020/4.
[89] Pfv.V.20.824/2020/2.
[90] Pfv.III.20.886/2020/5.
[91] Pfv.VI.20.888/2020/2.
[92] Pfv.IV.20.895/2020/4.
[93] Pfv.V.20.904/2020/3.
[94] Pfv.III.20.916/2020/3.
[95] Pfv.I.20.929/2020/2.
[96] Pfv.VII.20.930/2020/2.
[97] Pfv.III.20.980/2020/2.
[98] Pfv.VII.20.997/2020/4.
[99] Pfv.V.21.008/2020/2.
[100] Pfv.III.21.009/2020/2.
[101] Pfv.VI.21.021/2020/2.
[102] Pfv.I.21.031/2020/2.
[103] Pfv.III.21.049/2020/2.
[104] Pfv.V.21.051/2020/3.
[105] Pfv.V.21.055/2020/2.
[106] Pfv.II.21.057/2020/3.
[107] Pfv.III.21.059/2020/2.
[108] Pfv.V.21.062/2020/6.
[109] Pfv.V.21.072/2020/2.
[110] Pfv.I.21.076/2020/2.
[111] Pfv.IV.21.080/2020/2.
[112] Pfv.VI.21.097/2020/2.
[113] Pfv.II.21.105/2020/4.
[114] Pfv.I.21.123/2020/3.
[115] Pfv.II.21.142/2020/10.
- 170/171 -
[116] Pfv.V.21.145/2020/2.
[117] Pfv.VI.21.146/2020/2.
[118] Pfv.VI.21.149/2020/2.
[119] Pfv.I.21.170/2020/2.
[120] Pfv.VII.21.171/2020/2.
[121] Pfv.V.21.173/2020/2.
[122] Pfv.IV.21.183/2020/4.
[123] Pfv.II.21.246/2020/2.
[124] Pfv.I.21.312/2020/3. (BH 2021.165.)
[125] Pfv.I.21.316/2020/2.
[126] Pfv.V.21.317/2020/2.
[127] Pfv.V.21.324/2020/2.
[128] Pfv.II.21.335/2020/2.
[129] Gfv.VII.30.016/2020/2.
[130] Gfv.VII.30.048/2020/2.
[131] Gfv.VII.30.056/2020/2.
[132] Gfv.VII.30.097/2020/3.
[133] Gfv.VII.30.105/2020/3.
[134] Gfv.VII.30.267/2020/3.
[135] Gfv.VII.30.287/2020/3.
[136] Gfv.VII.30.292/2020/2.
[137] Gfv.VII.30.327/2020/5.
[138] Gfv.VII.30.344/2020/2.
[139] Gfv.VII.30.383/2020/2.
[140] Gfv.VII.30.391/2020/2.
[141] Gfv.VII.30.458/2020/2.
[142] Gfv.VII.30.466/2020/4.
[143] Pfv.I.20.038/2021/3.
[144] Pfv.VI.20.044/2021/2.
[145] Pfv.V.20.057/2021/4.
[146] Pfv.V.20.059/2021/2.
[147] Pfv.III.20.117/2021/2.
[148] Pfv.V.20.144/2021/2.
[149] Pfv.V.20.173/2021/8.
[150] Pfv.IV.20.175/2021/4.
[151] Pfv.IV.20.177/2021/3.
[152] Pfv.IV.20.191/2021/3.
[153] Pfv.VI.20.240/2021/2.
[154] Pfv.VI.20.242/2021/2.
[155] Pfv.VI.20.256/2021/5.
[156] Pfv.I.20.337/2021/2.
[157] Pfv.II.20.338/2021/2.
[158] Pfv.I.20.344/2021/4.
[159] Pfv.V.20.363/2021/2.
[160] Pfv.V.20.375/2021/2.
[161] Pfv.III.20.388/2021/2.
[162] Pfv.IV.20.403/2021/2.
[163] Pfv.V.20.435/2021/2.
[164] Pfv.III.20.441/2021/2.
[165] Pfv.V.20.458/2021/2.
[166] Pfv.V.20.470/2021/4.
[167] Pfv.V.20.471/2021/5.
[168] Pfv.IV.20.476/2021/2.
[169] Pfv.V.20.492/2021/3.
[170] Pfv.I.20.512/2021/2.
[171] Pfv.V.20.515/2021/2.
[172] Pfv.V.20.520/2021/4.
[173] Pfv.V.20.521/2021/2.
[174] Pfv.III.20.524/2021/2.
[175] Pfv.V.20.527/2021/2.
[176] Pfv.I.20.536/2021/3.
[177] Pfv.III.20.547/2021/2.
[178] Pfv.V.20.556/2022/2.
[179] Pfv.V.20.569/2021/2.
[180] Pfv.II.20.573/2021/3.
[181] Pfv.V.20.575/2021/5.
[182] Pfv.V.20.585/2021/2.
[183] Pfv.V.20.593/2021/7.
[184] Pfv.V.20.621/2021/3.
[185] Pfv.V.20.633/2021/2.
[186] Pfv.II.20.640/2021/2.
[187] Pfv.I.20.641/2021/2.
[188] Pfv.VI.20.648/2021/2.
[189] Pfv.II.20.657/2021/3.
[190] Pfv.V.20.669/2021/2.
[191] Pfv.III.20.677/2021/2.
[192] Pfv.I.20.681/2021/2.
[193] Pfv.III.20.689/2021/2.
[194] Pfv.V.20.698/2021/2.
[195] Pfv.V.20.735/2021/2.
[196] Pfv.II.20.737/2021/4.
[197] Pfv.V.20.749/2021/2.
[198] Pfv.I.20.752/2021/5.
[199] Pfv.V.20.755/2021/2.
[200] Pfv.V.20.757/2021/2.
[201] Pfv.VI.20.772/2021/2.
[202] Pfv.II.20.775/2021/2.
[203] Pfv.III.20.785/2021/2.
[204] Pfv.V.20.797/2021/2.
[205] Pfv.II.20.802/2021/2.
[206] Pfv.V.20.803/2021/2.
[207] Pfv.V.20.826/2021/2.
[208] Pfv.II.20.833/2021/2.
[209] Pfv.II.20.835/2021/4.
[210] Pfv.I.20.847/2021/4.
[211] Pfv.II.20.854/2021/5.
[212] Pfv.II.20.855/2022/2.
[213] Pfv.V.20.869/2021/2.
[214] Pfv.V.20.876/2021/7.
[215] Pfv.II.20.884/2021/2.
[216] Pfv.V.20.891/2021/8.
[217] Pfv.V.20.895/2021/8.
[218] Pfv.II.20.921/2021/2.
[219] Pfv.II.20.967/2021/3.
[220] Pfv.V.20.901/2021/2.
[221] Pfv.I.20.905/2021/4.
[222] Pfv.I.20.919/2021/2.
[223] Pfv.V.20.925/2021/2.
[224] Pfv.IV.20.932/2021/2.
[225] Pfv.I.20.934/2021/5.
[226] Pfv.V.20.942/2021/5.
[227] Pfv.IV.20.945/2021/6.
[228] Pfv.V.20.955/2021/2.
[229] Pfv.V.20.984/2021/2.
[230] Pfv.V.20.992/2021/3.
[231] Pfv.II.21.010/2021/7.
[232] Pfv.I.21.017/2021/4.
[233] Pfv.V.21.044/2021/2.
[234] Pfv.V.21.046/2021/2.
[235] Pfv.V.21.052/2021/2.
[236] Pfv.III.21.056/2021/2.
[237] Pfv.V.21.059/2021/2.
[238] Pfv.III.21.062/2021/2.
[239] Pfv.III.21.067/2021/2.
[240] Pfv.V.21.078/2021/2;
[241] Pfv.V.21.081/2021/2.
[242] Pfv.V.21.088/2021/2.
[243] Pfv.III.21.091/2021/2.
[244] Pfv.V.21.093/2021/2.
[245] Pfv.II.21.100/2021/5.
[246] Pfv.I.21.104/2021/2.
[247] Pfv.V.21.106/2021/2.
[248] Pfv.IV.21.110/2021/2.
[249] Pfv.II.21.111/2021/2.
- 171/172 -
[250] Pfv.V.21.117/2022/2.
[251] Pfv.V.21.142/2021/2.
[252] Pfv.II.21.147/2021/2.
[253] Pfv.II.21.160/2021/2.
[254] Pfv.V.21.169/2021/3.
[255] Pfv.II.21.170/2021/3;
[256] Pfv.II.21.172/2021/2.,
[257] Pfv.V.21.173/2021/2.
[258] Pfv.I.21.185/2021/4.
[259] Pfv.I.21.223/2021/2.
[260] Pfv.II.21.224/2021/2.
[261] Pfv.III.21.243/2021/2.
[262] Pfv.III.21.261/2021/2.
[263] Pfv.III.21.263/2021/2.
[264] Pfv.I.21.280/2021/2.
[265] Pfv.I.21.287/2021/2.
[266] Pfv.I.21.294/2021/2.
[267] Pfv.III.21.302/2021/4.
[268] Pfv.I.21.317/2021/2.
[269] Pfv.V.21.317/2021/2.
[270] Pfv.I.21.322/2021/2.
[271] Pfv.V.21.341/2021/2.
[272] Pfv.I.21.365/2021/3.
[273] Pfv.V.21.381/2021/2.
[274] Pfv.V.21.387/2021/2.
[275] Pfv.II.21.394/2021/2.
[276] Pfv.III.21.402/2021/2.
[277] Pfv.I.21.403/2021/4.
[278] Pfv.III.21.411/2021/2.
[279] Pfv.II.21.427/2021/2.
[280] Pfv.II.21.453/2021/6.
[281] Pfv.III.21.456/2021/2.
[282] Pfv.V.21.457/2021/2.
[283] Pfv.II.21.468/2021/2.
[284] Pfv.I.21.475/2021/3.
[285] Pfv.V.21.480/2021/2.
[286] Pfv.III.21.488/2021/4.
[287] Pfv.II.21.495/2021/2.
[288] Pfv.II.21.507/2021/3.
[289] Pfv.II.21.512/2021/2.
[290] Pfv.III.21.539/2021/2.
[291] Pfv.I.21.541/2021/3.
[292] Gfv.VII.30.096/2021/2.
[293] Gfv.VI.30.138/2021/3.
[294] Gfv.VI.30.139/2021/2.
[295] Gfv.VI.30.179/2021/2.
[296] Gfv.VI.30.287/2021/2.
[297] Gfv.VII.30.269/2021/2.
[298] Gfv.VI.30.307/2021/2.
[299] Gfv.VI.30.319/2021/3.
[300] Gfv.VI.30.320/2021/3.
[301] Gfv.VI.30.358/2021/2.
[302] Gfv.VI.30.362/2021/2.
[303] Gfv.VI.30.384/2021/2.,
[304] Gfv.VI.30.398/2021/2.
[305] Gfv.VI.30.408/2021/2.
[306] Gfv.VI.30.433/2021/2.
[307] Gfv.VI.30.435/2021/2.
[308] Gfv.VI.30.440/2021/6.
[309] Gfv.VI.30.447/2021/2.
[310] Gfv.VI.30.509/2021/5.
[311] Gfv.VI.30.517/2021/3.
[312] Gfv.VI.30.527/2021/9.
[313] Gfv.VI.30.550/2021/2.
[314] Mfv.VIII.10.117/2022/2.
[315] Mfv.VIII.10.136/2022/2.
[316] Pfv.I.20.003/2022/4.
[317] Pfv.I.20.004/2022/2.
[318] Pfv.IV.20.013/2022/4.
[319] Pfv.I.20.019/2022/2.
[320] Pfv.II.20.029/2022/3.
[321] Pfv.I.20.039/2022/2.
[322] Pfv.V.20.043/2022/3.
[323] Pfv.III.20.044/2022/2.
[324] Pfv.V.20.051/2022/6.
[325] Pfv.I.20.062/2022/2.
[326] Pfv.II.20.074/2022/2.
[327] Pfv.II.20.084/2022/3.
[328] Pfv.I.20.095/2022/5.
[329] Pfv.I.20.102/2022/2.
[330] Pfv.V.20.119/2022/2.
[331] Pfv.V.20.134/2022/2.
[332] Pfv.I.20.141/2022/2.
[333] Pfv.I.20.142/2022/2.
[334] Pfv.I.20.147/2022/2.
[335] Pfv.V.20.157/2022/2.
[336] Pfv.V.20.163/2022/8.
[337] Pfv.II.20.168/2022/2.
[338] Pfv.I.20.182/2022/2.
[339] Pfv.III.20.190/2022/3.
[340] Pfv.II.20.209/2022/2.
[341] Pfv.II.20.214/2022/2.
[342] Pfv.IV.20.223/2022/2.
[343] Pfv.II.20.227/2022/2.
[344] Pfv.III.20.241/2022/2.
[345] Pfv.II.20.243/2022/3.
[346] Pfv.III.20.245/2022/2.
[347] Pfv.III.20.250/2022/6.
[348] Pfv.II.20.270/2022/4.
[349] Pfv.III.20.271/2022/2.
[350] Pfv.II.20.273/2022/4.
[351] Pfv.I.20.292/2022/2.
[352] Pfv.I.20.295/2022/2.
[353] Pfv.III.20.296/2022/2.
[354] Pfv.III.20.299/2022/2.
[355] Pfv.II.20.317/2022/2.
[356] Pfv.I.20.326/2022/2.
[357] Pfv.V.20.353/2022/2.
[358] Pfv.I.20.361/2022/2.
[359] Pfv.II.20.364/2022/3.
[360] Pfv.II.20.379/2022/2.
[361] Pfv.II.20.393/2022/5.
[362] Pfv.I.20.397/2022/2.
[363] Pfv.I.20.425/2022/4.
[364] Pfv.II.20.445/2022/2.
[365] Pfv.V.20.446/2022/4.
[366] Pfv.II.20.462/2022/3.
[367] Pfv.III.20.469/2022/6.
[368] Pfv.V.20.471/2022/2.
[369] Pfv.I.20.473/2022/2.
[370] Pfv.V.20.494/2022/3.
[371] Pfv.I.20.497/2022/2.
[372] Pfv.II.20.510/2022/2.
[373] Pfv.V.20.514/2022/2.
[374] Pfv.II.20.530/2022/2.
[375] Pfv.III.20.536/2022/2.
[376] Pfv.II.20.548/2022/2.
[377] Pfv.II.20.555/2022/2.
[378] Pfv.I.20.560/2022/2.
[379] Pfv.I.20.563/2022/8.
[380] Pfv.I.20.564/2022/6.
[381] Pfv.I.20.610/2022/2.
[382] Pfv.III.20.619/2022/2.
[383] Pfv.I.20.642/2022/3.
- 172/173 -
[384] Pfv.V.20.645/2022/2.
[385] Pfv.V.20.648/2022/5.
[386] Pfv.V.20.675/2022/2.
[387] Pfv.V.20.713/2022/2.
[388] Pfv.V.20.721/2022/2.
[389] Pfv.IV.20.723/2022/2.
[390] Pfv.I.20.737/2022/2.
[391] Pfv.I.20.742/2022/2.
[392] Pfv.III.20.744/2022/2.
[393] Pfv.I.20.762/2022/2.
[394] Pfv.I.20.770/2022/2.
[395] Pfv.I.20.771/2022/9.
[396] Pfv.V.20.773/2022/3.
[397] Pfv.II.20.782/2022/3.
[398] Pfv.IV.20.785/2022/2.
[399] Pfv.V.20.788/2022/3.
[400] Pfv.I.20.830/2022/2.
[401] Pfv.I.20.832/2022/4.
[402] Pfv.II.20.838/2022/3.
[403] Pfv.I.20.864/2022/2.
[404] Pfv.V.20.879/2022/2.
[405] Pfv.IV.20.881/2022/2.
[406] Pfv.I.20.912/2022/2.
[407] Pfv.IV.20.940/2022/2.
[408] Pfv.III.20.976/2022/3.
[409] Pfv.IV.20.984/2022/2.
[410] Pfv.II.20.986/2022/2.
[411] Pfv.II.21.038/2022/2.
[412] Pfv.II.21.070/2022/2.
[413] Pfv.I.21.071/2022/3.
[414] Pfv.II.21.083/2022/2.
[415] Pfv.II.21.091/2022/2.
[416] Pfv.I.21.092/2022/2.
[417] Pfv.I.21.097/2022/2.
[418] Pfv.II.21.101/2022/2.
[419] Pfv.II.21.107/2022/2.
[420] Pfv.I.21.138/2022/2.
[421] Pfv.I.21.148/2022/2.
[422] Pfv.V.21.196/2022/2.
[423] Pfv.V.21.246/2022/2.
[424] Pfv.V.21.274/2022/2.
[425] Gfv.I.30.126/2022/2.
[426] Gfv.I.30.169/2022/3.
[427] Gfv.I.30.173/2022/2.
[428] Gfv.I.30.185/2022/2.
[429] Gfv.I.30.204/2022/2.
[430] Gfv.I.30.211/2022/2.
[431] Gfv.I.30.225/2022/2.
[432] Gfv.III.30.256/2022/2.
[433] Gfv.V.30.294/2022/2.
[434] Gfv.V.30.479/2022/2.
[435] Gfv.VI.30.015/2022/2.
[436] Gfv.VI.30.028/2022/2.
[437] Gfv.VI.30.045/2022/4.
[438] Gfv.VI.30.070/2022/2.
[439] Gfv.VI.30.080/2022/2.
[440] Gfv.VI.30.101/2022/2.
[441] Gfv.VI.30.116/2022/2.
[442] Gfv.VI.30.117/2022/2.
[443] Gfv.VI.30.131/2022/2.
[444] Gfv.VI.30.134/2022/2.
[445] Gfv.VI.30.142/2022/2.
[446] Gfv.VI.30.154/2022/3.
[447] Gfv.VI.30.160/2022/2.
[448] Gfv.VI.30.198/2022/2.
[449] Gfv.VI.30.228/2022/3.
[450] Gfv.VI.30.249/2022/2.
[451] Gfv.VI.30.258/2022/2.
[452] Gfv.VI.30.264/2022/2.
[453] Gfv.VI.30.304/2022/2.
[454] Gfv.VI.30.305/2022/2.
[455] Gfv.VI.30.325/2022/2.
[456] Gfv.VI.30.342/2022/2.
[457] Gfv.VI.30.397/2022/2.
[458] Gfv.VI.30.411/2022/2.
[459] Gfv.VI.30.421/2022/2. ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmány a 2022. december 31-ig meghozott kúriai határozatokat dolgozza fel.
[2] A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma azon az állásponton volt, hogy a jogegységet kizárólag az egyedi ügyekben hozott felülvizsgálati határozatokkal lenne helyes irányítani, míg a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma az akkor hatályos szabályok szerint elvi irányítási eszközök fenntartását támogatta, a felülvizsgálat jogegységi szerepének megerősítése mellett.
[3] Noha tagja voltam a hatásköri és perorvoslati témabizottságnak, a rendkívüli perorvoslati munkabizottságnak és jegyzőkönyvvezetőként részt vettem a Kúria Polgári Kollégiumának testületi tanácskozásain, nem emlékszem arra, hogy valaha komolyan felmerült volna a felülvizsgálat felekre kiható hatályának megszüntetése vagy a felülvizsgálat kezdeményezésének felektől való elvonása.
[4] A Perorvoslati Témabizottságban Osztovits András vetette fel, hogy a francia rendszer mintájára a járásbíróságok és megyei bíróságok kizárólag elsőfokú bíróságként működjenek, és az ítélőtáblák lássák el a tény- és jogkérdésre kiterjedő fellebbezések elbírálását, míg egy jogkérdésre korlátozódó másodfellebbezés lett volna igénybe vehető az ítélőtáblák határozatai ellen. A magam részéről ugyanebben a testületben támogattam a Plósz-Pp. megoldásának felújítását, megosztva a jogkérdésre kiterjedő másodfellebbezésnek tekinthető felülvizsgálati hatáskört a Kúria és az ítélőtáblák között, kiegészítve egy, a büntetőeljárásjogban már bevett "jogorvoslat a törvényesség érdekében" jogintézménnyel, amely az ítélőtáblák felülvizsgálati határozatai ellen lettek volna igénybe vehetők. Ezekre a javaslatokra és vitákra utal: Az új Polgári perrendtartás koncepciója - a Kormány 2015. január 14. napján megtartott ülésén elfogadott Koncepció. kormany.hu, 49., 77.
[5] Uo. 16. A döntés indokaira lásd 77.
[6] Uo. 16.
[7] Uo. 79-83.
[8] Az elfogadott szabályozás, a Pp. 408. § (2) bekezdése végül a vagyonjogi perekre korlátozta ezt az általános kizáró szabályt, az értékhatárra vonatkozó szabályhoz [Pp. 408. § (1) bekezdés] hasonlóan.
[9] Lásd Szakértői Javaslat az új Polgári Perrendtartás kodifikációjára (szerk.: Varga István - Éless Tamás), Budapest, HVG-ORAC, 2016, 578-580.
[10] Uo. 582.
[11] Az eredeti javaslatom az volt, hogy a fél előbb az engedélyezési kérelmet terjessze elő, és ha a Kúria engedélyezi a felülvizsgálatot adott elvi jogkérdésben, akkor terjessze elő a fél - az engedély keretei között, rövid határidővel - a felülvizsgálati kérelmét, és az ellenérdekű fél már csak az engedélyezett körben előterjesztett felülvizsgálati kérelemre reagálhasson. A munkacsoport ezt nem támogatta, mert elhúzta volna az eljárást, így a munkabizottsági javaslat a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemmel együtt - lényegében az engedélyezési kérelem mellékleteként - a felülvizsgálati kérelem csatolását is előírta. Lásd uo. 580-581.
[12] Pfv.VI.20.242/2021/2.; Pfv.V.20.527/2021/2.; Pfv.V.20.633/2021/2.; Pfv.V.20.757/2021/2.; Pfv.V.21.381/2021/2.; Pfv.VI.20.764/2020/3., Pfv.V.20.527/2021/2.
[13] 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 7. pont utolsó mondata; 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 7. pont utolsó mondata.
[14] Lásd 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 7. pontjához fűzött indokolás; ezzel lényegileg azonos: 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 7. pontjához fűzött indokolás.
[15] Gfv.VI.30.139/2021/2.
[16] Pfv.V.21.078/2021/2; Pfv.V.21.480/2021/2.
[17] Pfv.II.20.548/2022/2.
[18] Az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 12. pontjához fűzött indokolás hatodik bekezdése.
[19] A 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 13. pontja, illetve az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 13. pontja értelmében a Pp.-nek az engedélyezési okokra vonatkozó rendelkezéseit - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a vagyonjogi tárgyú nemperes eljárásokban is alkalmazni kell.
[20] Gfv.VII.30.408/2019/2.; Gfv.VII.30.307/2019/4.
[21] Gfv.VII.30.408/2019/2.
[23] Gfv.VI.30.384/2021/2., Gfv.VI.30.142/2022/2., Gfv.VI.30.080/2022/2.
[24] Gfv.VII.30.288/2019.; Gfv.VII.30.267/2020/3.
[25] Gfv.VII.30.016/2020/2.
[26] Gfv.VII.30.414/2019/4.
[27] Pfv.IV.20.751/2020/3., Pfv.IV.20.788/2020/4.
[29] Pfv.III.21.302/2021/4., Pfv.III.20.250/2022/6.
[30] Pfv.III.20.886/2020/5.
[31] Pfv.III.21.056/2021/2.
[33] Pfv.IV.20.223/2022/2.
[34] Pfv.IV20.177/2021/3.; Pfv.IV.20.191/2021/3.
[35] Pfv.I.20.681/2021/2.
[36] Az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 12. pontjához fűzött indokolás második és harmadik bekezdése.
[37] Uo.
[38] Az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 12. pontjához fűzött indokolás első öt bekezdése.
[39] Természetesen a gyakorlatban felmerültek a felülvizsgálati érték számításával kapcsolatos általános kérdések is, de ezeket most nem elemezzük.
[40] Pfv.III.20.886/2020/5; Pfv.IV.21.080/2020/2.; Pfv.III.21.059/2020/2.; Pfv.VI.21.021/2020/2.; Pfv.V.21.173/2020/2.; Pfv.V.21.145/2020/2.; Pfv.V.21.055/2020/2.; Pfv.V.21.072/2020/2.; Pfv.IV.20.720/2020/4.; Pfv.I.20.408/2020/3.; Pfv.I.20.038/2021/3.; Pfv.VI.21.097/2020/2.; Pfv.IV20.177/2021/3.; Pfv.IV.20.191/2021/3.; Pfv.I.20.344/2021/4.; Pfv.V.20.363/2021/2.; Pfv.III.20.388/2021/2.; Pfv.II.20.556/2021/2., Pfv.I.20.681/2021/2.; Pfv.II.20.775/2021/2.; Pfv.V.20.876/2021/7.; Pfv.II.20.884/2021/2.; Pfv.I.20.919/2021/2.; Pfv.V.21.052/2021/2.; Pfv.III.21.056/2021/2.; Pfv.V.21.081/2021/2.; Pfv.I.21.104/2021/2.; Pfv.II.21.172/2021/2., Pfv.I.21.294/2021/2.; Pfv.I.21.403/2021/4.; Pfv.II.21.468/2021/2.; Pfv.II.20.227/2022/2.; Pfv.II.21.111/2021/2.; Pfv.III.21.263/2021/2.; Pfv.V.21.341/2021/2.; Pfv.III.21.411/2021/2. Pfv.II.21.507/2021/3.; Pfv.II.20.273/2022/4.; Pfv.I.20.292/2022/2.; Pfv.V.20.514/2022/2.;
[41] Pfv.I.20.700/2020/2.; Pfv.III.20.517/2020/5.; Pfv.I.21.635/2019/2.; Pfv.I.20.708/2020/2.; Pfv.III.20.980/2020/2.
[42] Érdekességként megjegyzem, hogy egy esetben (Pfv.I.21.170/2020/2.) a pénzbírságot kiszabó végzés elleni felülvizsgálati kérelmet utasította vissza a Kúria az értékhatárra hivatkozással, holott az eleve nem tartozik a felülvizsgálható határozatok körébe.
[43] Pfv.V.20.044/2020/2.; Pfv.V.21.448/2019/2.; Pfv.I.20.421/2020/2.; Pfv.V.20.681/2020/2.; Pfv.III.21.049/2020/2.; Pfv.VI.21.021/2020/2.; Pfv.V.21.051/2020/3.; Pfv.V.21.055/2020/2.; Pfv.V.21.072/2020/2.; Pfv.V.20.617/2020/3.; Pfv.I.20.593/2020/2.; Pfv.IV.20.895/2020/4.; Pfv.I.21.123/2020/3.; Pfv.II.20.797/2020/4.; Pfv.IV.21.183/2020/4.; Pfv.1.21.076/2020/2.; Pfv.II.21.105/2020/4.; Pfv.I.21.031/2020/2.; Pfv.VI.20.240/2021/2.; Pfv.I.20.512/2021/2.; Pfv.V.20.585/2021/2.; Pfv.III.20.441/2021/2.; Pfv.V.20.698/2021/2.; Pfv.V.20.435/2021/2.; Pfv.V.20.575/2021/5.; Pfv.I.20.641/2021/2.; Pfv.V.20.749/2021/2.; Pfv.V.20.755/2021/2.; Pfv.III.21.302/2021/4.; Pfv.IV.20.403/2021/2.; Pfv.I.20.536/2021/3.; Pfv.III.20.547/2021/2.; Pfv.V.20.797/2021/2.; Pfv.V.20.869/2021/2.; Pfv.IV.20.945/2021/6.; Pfv.V.20.984/2021/2.; Pfv.II.21.010/2021/7.; Pfv.II.21.100/2021/5.; Pfv.IV.21.110/2021/2.; Pfv.II.21.170/2021/3; Pfv.IV.20.175/2021/4.; Pfv.III.21.261/2021/2.; Pfv.I.21.287/2021/2.; Pfv.II.21.394/2021/2.; Pfv.II.21.495/2021/2.; Pfv.I.20.004/2022/2.; Pfv.I.20.062/2022/2.; Pfv.I.20.095/2022/5.; Pfv.1.20.147/2022/2.; Pfv.1.20.147/2022/2.; Pfv.II.20.209/2022/2.; Pfv.III.20.241/2022/2.; Pfv.III.20.245/2022/2.; Pfv.III.20.299/2022/2.; Pfv.I.20.326/2022/2.; Pfv.II.20.393/2022/5.; Pfv.V.20.458/2022/2.; Pfv.II.20.445/2022/2.; Pfv.II.20.510/2022/2.; Pfv.II.20.530/2022/2.; Pfv.I.20.560/2022/2.; Pfv.II.20.737/2021/4.; Pfv.IV.20.223/2022/2.; Pfv.III.20.250/2022/6.;
[44] Pfv.VI.21.46/2019/12.; Pfv.V.20.891/2021/8.; Pfv.V.21.044/2021/2.; Pfv.V.21.046/2021/2.
[45] Pfv.II.21.335/2020/2.; Pfv.III.20.785/2021/2.; Pfv.V.20.895/2021/8.
[46] Gfv.VII.30.267/2020/3.
[47] BH 2020.325.
[48] Pfv.V.20.669/2021/2.
[50] Az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 11. pontjához fűzött indokolás második és ötödik bekezdése.
[51] Pfv.VII.20.997/2020/4.; Pfv.II.20.835/2021/4.; Gfv.VI.30.045/2022/4.
[52] Pfv.V.20.521/2021/2.; Pfv.V.20.621/2021/3.; Pfv.V.20.879/2022/2.; Pfv.V.20.879/2022/2.
[53] Pfv.V.20.520/2021/4.
[54] 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 7. pont második fordulata; 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 7. pont harmadik bekezdése.
[55] Gfv.I.30.126/2022/2.; Gfv.VI.30.131/2022/2.; Pfv.V.20.879/2022/2.; Pfv.V.20.879/2022/2.; Mfv.VIII.10.136/2022/2.
[56] Pfv.VI.20.764/2020/3.; Pfv.V.21.008/2020/2.; Pfv.VI.20.242/2021/2.; Pfv.V.20.492/2021/3.; Pfv.V.20.527/2021/2.; Pfv.V.20.633/2021/2.; Pfv.V.20.757/2021/2.; Pfv.I.20.182/2022/2.; Pfv.I.20.295/2022/2.; Pfv.V.20.353/2022/2.; Gfv.1.30.169/2022/3.; Gfv.I.30.225/2022/2.; Gfv.I.30.204/2022/2.; Gfv.VI.30.249/2022/2.; Gfv.1.30.173/2022/2.; Gfv.V.30.294/2022/2.; Pfv.I.20.742/2022/2.; Pfv.I.20.864/2022/2.; Pfv.V.20.446/2022/4.; Pfv.I.20.742/2022/2.; Pfv.I.20.864/2022/2.; Pfv.I.20.832/2022/4.; Gfv.III.30.256/2022/2.; Pfv.IV.20.881/2022/2.; Pfv.IV.20.940/2022/2.; Gfv.VI.30.258/2022/2.; Pfv.I.20.832/2022/4.; Gfv.VI.30.228/2022/3.
[57] Pfv.V.21.381/2021/2. lásd még: Pfv.VI.20.331/2020/2., Pfv.VI.20.057/2020/2.
[58] Pfv.V.20.633/2021/2.
[59] 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 7. pont. Lásd még: 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 7. pont első és negyedik bekezdése.
[60] Pfv.I.21.092/2022/2.
[61] 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 6. pont; 1/2021. (VII.
[62] 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 7. pont; 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 7. pont.
[63] Lásd 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 1. pontjához fűzött indokolás második bekezdése; 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 1. pontjához fűzött indokolás harmadik bekezdése.
[64] Pfv.IV.20.513/2020/2.; Pfv.I.21.317/2021/2.; Pfv.II.21.057/2021/9.; Pfv.V.20.119/2022/2.; Pfv.I.21.322/2021/2.; Pfv.V.21.381/2021/2.; Pfv.III.21.402/2021/2.; Pfv.III.21.456/2021/2.; Pfv.I.21.475/2021/3.; Pfv.V.21.480/2021/2.; Pfv.I.21.541/2021/3.; Gfv.VII.30.269/2021/2.; Pfv.V.20.043/2022/3.; Pfv.III.20.044/2022/2.; Pfv.III.20.153/2022/2.; Pfv.III.20.190/2022/3.; Pfv.V.20.353/2022/2.; Pfv.I.20.361/2022/2.; Pfv.III.20.469/2022/6.; Pfv.I.20.473/2022/2.; Pfv.I.20.497/2022/2.; Pfv.I.20.610/2022/2.; Pfv.I.20.642/2022/3.; Pfv.V.20.645/2022/2.; Pfv.V.20.721/2022/2.; Pfv.I.20.762/2022/2.; Pfv.I.20.770/2022/2.; Pfv.I.20.830/2022/2.; Pfv.V.20.904/2020/3.; Pfv.I.21.071/2022/3.; Pfv.I.21.097/2022/2.; Pfv.I.21.138/2022/2.; Pfv.I.21.170/2022/2. Gfv.I.30.185/2022/2.; Gfv.VI.30.264/2022/2.; Gfv.V.30.294/2022/2.; Gfv.VI.30.411/2022/2.;
[65] Pfv.I.21.475/2021/3.; lásd még az a pontra: Pfv.I.20.610/2022/2.; a b) pontra: Pfv.I.21.541/2021/3.
[66] Pfv.III.20.153/2022/2.]; lásd még: Pfv.I.20.361/2022/2.; elfogadta tartalma szerint: Pfv.I.20.425/2022/4.
[67] Pfv.V.20.471/2022/2.
[68] Pfv.IV.20.513/2020/2.; Pfv.VI.20.057/2020/2.; Pfv.I.20.771/2022/9.; Pfv.II.20.986/2022/2.; Pfv.I.21.148/2022/2.; Pfv.I.21.170/2022/2.
[69] A jogszabályhely pontos megjelölésére lásd a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontját és az ahhoz fűzött indokolást.
[70] Pfv.I.21.475/2021/3.
[71] Lásd 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 1. pontjához fűzött indokolás második bekezdése; 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 1. pontjához fűzött indokolás harmadik bekezdése.
[72] Pfv.VI.20.057/2020/2.; Pfv.IV.20.513/2020/2.; Pfv.VI.21.149/2020/2.; Pfv.I.20.847/2021/4.; Pfv.I.20.934/2021/5.; Pfv.II.21.224/2021/2.; Pfv.V.21.480/2021/2.; Pfv.V.20.446/2022/4.; Pfv.I.20.642/2022/3.; Pfv.V.20.645/2022/2.; Pfv.I.20.771/2022/9.; Pfv.IV.20.881/2022/2.; Pfv.II.20.986/2022/2.; Pfv.V.21.117/2022/2.; Pfv.I.21.148/2022/2.; Pfv.I.21.170/2022/2.; Gfv.VI.30.228/2022/3.; Gfv.VI.30.258/2022/2.; Gfv.VI.30.342/2022/2.;
[73] Azokat az eseteket, nem soroltam ide, ahol a felülvizsgálatot megtagadó határozat indokolása szerint a fél ugyan jelölt meg valamilyen konkrét jogszabálysértést, de az bármely okból (tipikusan azért, mert az ügy érdemi elbírálása szempontjából irreleváns volt) nem volt figyelembe vehető.
[74] Gfv.VI.30.435/2021/2.; Gfv.VI.30.440/2021/6.; Pfv.V.20.648/2022/5.; Pfv.V.20.713/2022/2.; Pfv.V.21.196/2022/2.; Gfv.VI.30.015/2022/2.; Gfv.VI.30.028/2022/2.; Gfv.VI.30.070/2022/2.; Gfv.VI.30.325/2022/2.; Pfv.V.20.648/2022/5.; Pfv.V.20.675/2022/2.; Pfv.V.20.713/2022/2.; Gfv.VI.30.304/2022/2.
[75] Lásd 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 1. pontjához fűzött indokolás első bekezdése; 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 1. pontjához fűzött indokolás második bekezdése.
[76] Uo.
[77] Pfv.V.20.633/2021/2.; Gfv.VI.30.447/2021/2.; Gfv.VI.30.362/2021/2.; Pfv.III.20.153/2022/2.; Pfv.I.20.295/2022/2.; Pfv.I.20.397/2022/2.; Pfv.I.20.473/2022/2.; Pfv.V.20.556/2022/2.
[78] Pfv.I.21.312/2020/3. (BH 2021.165,)
[79] Kizárólag ez a visszautasítás indoka: Pfv.I.21.185/2021/4.; Pfv.II.20.921/2021/2.; Pfv.I.21.280/2021/2.; Pfv.II.20.270/2022/4.; Pfv.V.20.556/2022/2.; Pfv.I.21.223/2021/2. Egyike a visszautasítás indokainak: Gfv.VI.30.447/2021/2.; Gfv.VI.30.362/2021/2.; Pfv.V.20.593/2021/7.; Pfv.VI.20.057/2020/2.; Pfv.V.20.492/2021/3.; Pfv.II.20.243/2022/3.; Pfv.VI.21.149/2020/2.; Pfv.V.20.527/2021/2.; Pfv.I.21.317/2021/2.; Pfv.V.20.633/2021/2.; Gfv.VI.30.160/2022/2.; Pfv.III.21.488/2021/4.; Pfv.I.20.847/2021/4.; Pfv.I.20.642/2022/3.; Pfv.V.20.645/2022/2.Pfv.V.20.721/2022/2.; Pfv.I.20.737/2022/2.; Pfv.I.20.770/2022/2.; Pfv.V.20.773/2022/3.; Pfv.I.21.097/2022/2.; Pfv.I.21.138/2022/2.; Pfv.V.21.274/2022/2.
[80] Kizárólag ez a visszautasítás indoka: Pfv.I.20.425/2022/4.; Pfv.I.21.280/2021/2. Egyike a visszautasítás indokainak: Pfv.I.20.934/2021/5.; Pfv.I.21.475/2021/3.; Gfv.VI.30.447/2021/2.; Gfv.VI.30.362/2021/2.; Pfv.V.20.593/2021/7.; Pfv.VI.20.057/2020/2.; Pfv.II.20.921/2021/2.; Pfv.V.20.492/2021/3.; Pfv.II.20.270/2022/4.; Pfv.II.20.243/2022/3.; Pfv.VI.21.149/2020/2.; Pfv.V.20.527/2021/2.; Pfv.V.20.633/2021/2.; Pfv.I.21.317/2021/2; Pfv.V.20.556/2022/2.; Pfv.V.20.645/2022/2.; Pfv.V.20.721/2022/2.; Pfv.I.20.737/2022/2.; Pfv.V.20.773/2022/3.; Pfv.V.20.788/2022/3.; Pfv.I.20.830/2022/2.; Pfv.II.21.038/2022/2.; Pfv.II.21.070/2022/2.; Pfv.I.21.138/2022/2.; Pfv.V.21.274/2022/2.; Gfv.VI.30.397/2022/2.;.
[81] Egyike a visszautasítási indokoknak: Pfv.I.21.317/2021/2.; Pfv.V.20.556/2022/2.; Pfv.V.20.633/2021/2.; Gfv.VI.30.447/2021/2.; Gfv.VI.30.362/2021/2.
[82] Gfv.VI.30.358/2021/2.; Pfv.III.20.619/2022/2.; Pfv.III.21.091/2021/2.; Pfv.V.20.163/2022/8.; Mfv.VIII.10.117/2022/2.; Pfv.II.21.246/2020/2.; Pfv.III.20.916/2020/3.; Pfv.VI.20.329/2020/3.; Pfv.V.21.106/2021/2.; Pfv.VI.20.340/2020/2.; Pfv.V.21.173/2021/2.; Pfv.I.20.337/2021/2.; Pfv.II.20.640/2021/2.; Pfv.III.21.067/2021/2.; Pfv.IV.20.984/2022/2.; Pfv.II.21.101/2022/2.
[83] Pfv.V.20.826/2021/2.; Pfv.V.20.458/2021/2.; Pfv.II.20.640/2021/2.; Pfv.III.21.062/2021/2.; Pfv.V.21.173/2021/2.; Pfv.IV.20.984/2022/3. Pfv.I.20.905/2021/4.; Pfv.V.20.788/2022/3.; Pfv.I.20.830/2022/2.; Pfv.II.20.967/2022/2.; Pfv.II.20.986/2022/2.; Pfv.I.21.170/2022/2.; Pfv.V.21.274/2022/2.; Gfv.V.30.294/2022/2.
[84] Gfv.VII.30.414/2019/4.; Gfv.VII.30.391/2020/2.; Gfv.VI.30.117/2022/2.
[85] Pfv.II.21.246/2020/2.; Pfv.V.20.134/2022/2.; Pfv.V.20.157/2022/2.; Pfv.II.20.640/2021/2.; Pfv.I.20.834/2021/4.; Gfv.VI.30.154/2022/3.; Gfv.VI.30.305/2022/2.
[86] Lásd 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 1. pontjához fűzött indokolás harmadik bekezdése; 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 1. pontjához fűzött indokolás negyedik bekezdése.
[87] Pfv.I.21.223/2021/2.; Pfv.I.21.365/2021/3.
[88] Pfv.V.21.381/2021/2.
[89] a) pont: Gfv.VI.30.435/2021/2.; Pfv.III.21.539/2021/2.; Pfv.V.20.826/2021/2.; Pfv.I.20.752/2021/5.; Pfv.III.20.536/2022/2.; Pfv.II.21.057/2020/3.; Pfv.V.20.470/2021/4.; Pfv.VI.21.146/2020/2.; Gfv.VI.30.527/2021/9.; Pfv.III.21.062/2021/2.; b) pont: Pfv.III.21.243/2021/2.; Pfv.V.20.955/2021/2.; Pfv.V.20.735/2021/2.; Pfv.V.20.470/2021/4.; Pfv.III.21.067/2021/2.; (3) bekezdés: Pfv.VI.20.044/2021/2.
[90] a) pont: Gfv.VI.30.435/2021/2.; Pfv.VI.20.648/2021/2.; Pfv.II.20.967/2021/3.; Pfv.V.20.057/2021/4.; Pfv.VI.20.772/2021/2.; Pfv.I.21.017/2021/4.; Pfv.V.20.471/2021/5.; Pfv.V.20.515/2021/2.; b) pont: Pfv.V.20.219/2020/2.; Pfv.V.20.235/2020/2.; Pfv.V.21.646/2019/2.; Gfv.VII.30.458/2020/2.; Gfv.VI.30.320/2021/3.; Gfv.VI.30.319/2021/3.; Pfv.VI.20.683/2020/2.; Pfv.III.20.117/2021/2.; Pfv.V.20.057/2021/4.; Pfv.V.20.515/2021/2.; Pfv.V.20.901/2021/2.; Pfv.V.20.925/2021/2.; Pfv.V.21.093/2021/2.; Pfv.II.20.854/2021/5.; Pfv.II.21.453/2021/6.; Pfv.V.20.648/2022/5. c.) pont: Gfv.VII.30.097/2020/3.; (3) bekezdés: Pfv.V.20.157/2022/2.; Gfv.VI.30.433/2021/2.; Pfv.V.20.059/2021/2.; Gfv.VII.30.391/2020/2.; Gfv.VII.30.466/2020/4.; Gfv.VI.30.179/2021/2.; Gfv.VI.30.550/2021/2.; Gfv.VI.30.527/2021/9.; Gfv.VI.30.307/2021/2.; Pfv.I.21.312/2020/3.; Pfv.V.20.675/2022/2.
[91] Kizárólag ez a visszautasítás oka: Pfv.I.21.365/2021/3.; Pfv.I.20.039/2022/2. A visszautasítás egyik indoka: Pfv.I.20.295/2022/2.; Pfv.I.20.397/2022/2.; Pfv.I.20.610/2022/2.; Pfv.V.21.381/2021/2.; Pfv.III.20.153/2022/2.; Pfv.I.20.361/2022/2.; Pfv.V.20.494/2022/3.; Pfv.III.20.271/2022/2.; Pfv.I.21.541/2021/3.; Pfv.III.20.153/2022/2.; Pfv.I.20.473/2022/2.; Pfv.V.20.051/2022/6.; Pfv.V.20.119/2022/2.; Pfv.I.20.497/2022/2.
[92] Pfv.II.20.921/2021/2.
[93] Pfv.II.20.657/2021/3.
[94] Kizárólag ez a visszautasítás oka: Pfv.VI.20.331/2020/4.; Pfv.VI.20.599/2020/2.; A visszautasítás egyik indoka: Pfv.VI.21.510/2019/2.; Pfv.VI.20.057/2020/2.; Pfv.VI.20.764/2020/3.; Pfv.VI.21.149/2020/2.; Pfv.VII.21.171/2020/2.; Pfv.V.21.317/2020/2.; Pfv.II.20.338/2021/2.; Pfv.V.20.593/2021/7.; Pfv.II.20.921/2021/2.; Pfv.II.21.147/2021/2.; Pfv.I.21.317/2021/2.; Pfv.V.21.381/2021/2.; Gfv.VI.30.447/2021/2.; Gfv.VI.30.362/2021/2.; Pfv.V.20.043/2022/3.; Pfv.V.20.051/2022/6.; Pfv.II.20.270/2022/4.; Pfv.I.20.361/2022/2.; Pfv.II.20.379/2022/2.; Pfv.I.20.397/2022/2.; Pfv.I.20.473/2022/2.; Pfv.V.20.494/2022/3.; Pfv.II.20.555/2022/2.; Pfv.V.20.556/2022/2.; Pfv.I.20.737/2022/2.; Pfv.I.20.770/2022/2.; Pfv.V.20.773/2022/3.; Pfv.I.20.830/2022/2.; Pfv.I.21.138/2022/2.; Pfv.V.21.274/2022/2.; Gfv.VI.30.080/2022/2.; Gfv.I.30.211/2022/2.; Gfv.VI.30.198/2022/2.
[95] Kizárólag ez a visszautasítás oka: Pfv.VI.20.331/2020/4.; Pfv.VI.20.599/2020/2.; Pfv.II.21.147/2021/2.; Gfv.I.30.211/2022/2. A visszautasítás egyik indoka: Pfv.VI.20.057/2020/2.; Pfv.V.20.904/2020/3.; Pfv.VI.21.149/2020/2.; Pfv.VI.20.242/2021/2.; Pfv.V.20.492/2021/3.; Pfv.V.20.527/2021/2.; Pfv.V.20.593/2021/7.; Pfv.V.20.633/2021/2.; Pfv.II.20.921/2021/2.; Pfv.II.21.057/2021/9.; Pfv.II.21.147/2021/2.; Pfv.V.21.317/2021/2.; Pfv.I.21.322/2021/2.; Pfv.V.21.480/2021/2.; Pfv.III.21.488/2021/4.; Gfv.VI.30.447/2021/2.; Gfv.VI.30.362/2021/2.; Pfv.V.20.051/2022/6.; Pfv.III.20.153/2022/2.; Gfv.I.30.211/2022/2.; Pfv.II.20.243/2022/3.; Pfv.III.20.271/2022/2.; Pfv.I.20.295/2022/2.; Pfv.I.20.361/2022/2.; Pfv.V.20.446/2022/4.; Pfv.I.20.473/2022/2.; Pfv.I.20.770/2022/2. Pfv.I.20.830/2022/2.; Pfv.II.21.038/2022/2.; Pfv.II.21.070/2022/2.; Gfv.VI.30.160/2022/2.; Gfv.VI.30.397/2022/2.;
[96] Pfv.V.20.471/2022/2.; Gfv.VI.30.435/2021/2.; Pfv.V.20.826/2021/2.; Pfv.V.20.163/2022/8.; Pfv.III.21.091/2021/2.; Pfv.V.21.173/2021/2.; Gfv.VII.30.307/2019/4.; Gfv.VII.30.408/2019/2.; Pfv.I.20.102/2022/2.; Pfv.I.20.304/2020/2.; Pfv.I.20.470/2019/6.; Pfv.I.20.624/2020/2.; Pfv.I.20.834/2019/2.; Pfv.I.20.929/2020/2.; Pfv.II.20.317/2022/2.; Pfv.II.20.854/2021/5.; Pfv.III.20.296/2022/2.; Pfv.III.21.534/2019/4.; Pfv.IV.20.685/2019/2.; Pfv.V.21.457/2021/2.; Pfv.V.20.057/2021/4.; Pfv.V.20.144/2021/2.; Pfv.V.20.173/2021/8.; Pfv.V.20.731/2020/2.; Pfv.VI.20.355/2020/2.; Pfv.VI.20.888/2020/2.; Gfv.VII.30.432/2019/2.; Gfv.VII.30.097/2020/3.; Gfv.VII.30.391/2020/2.; Gfv.VII.30.292/2020/2.; Gfv.VII.30.096/2021/2.; Gfv.VII.30.383/2020/2.; Gfv.VII.30.458/2020/2.; Gfv.VI.30.287/2021/2.; Gfv.VI.30.319/2021/3.; Gfv.VI.30.134/2022/2.; Gfv.VI.30.116/2022/2.; Pfv.I.20.019/2022/2.; Pfv.I.20.141/2022/2.; Pfv.I.20.142/2022/2.; Pfv.II.20.084/2022/3.; Pfv.II.20.462/2022/3.; Pfv.II.20.833/2021/2.; Pfv.II.21.142/2020/10.; Pfv.II.21.160/2021/2.; Pfv.III.20.524/2021/2.; Pfv.III.20.677/2021/2.; Pfv.III.21.009/2020/2.; Pfv.IV.20.476/2021/2.; Pfv.V.21.169/2021/3.; Pfv.V.20.375/2021/2.; Pfv.V.20.569/2021/2.; Pfv.V.20.791/2021/2.; Pfv.V.20.803/2021/2.; Pfv.V.20.824/2020/2.; Pfv.V.20.916/2019/2.; Pfv.V.21.062/2020/6.; Pfv.V.21.142/2021/2.; Pfv.V.21.324/2020/2.; Pfv.V.21.333/2019/2.; Pfv.III.20.619/2022/2.; Pfv.V.20.348/2020/2.; Pfv.IV.20.932/2021/2.; Pfv.I.20.905/2021/4.; Pfv.I.20.834/2021/4.; Gfv.VI.30.408/2021/2.; Gfv.VII.30.327/2020/5.; Gfv.VII.30.287/2020/3.; Gfv.VII.30.048/2020/2.
[97] Pfv.I.20.361/2022/2.; Pfv.I.20.473/2022/2.; Pfv.VI.20.057/2020/2.; Pfv.II.20.921/2021/2.; Pfv.V.21.317/2021/2.; Pfv.V.20.593/2021/7.; Gfv.I.30.211/2022/2.; Pfv.II.21.147/2021/2.; Gfv.VI.30.398/2021/2.; Gfv.VI.30.447/2021/2.; Gfv.VI.30.362/2021/2.; Pfv.VI.21.149/2020/2.; Pfv.II.20.270/2022/4.; Pfv.V.20.556/2022/2.; Pfv.II.20.379/2022/2.; Pfv.II.20.555/2022/2.; Pfv.II.20.338/2021/2.; Pfv.VI.20.599/2020/2.; Pfv.VII.21.171/2020/2.; Pfv.I.20.397/2022/2.; Pfv.I.20.563/2022/8.; Pfv.I.20.564/2022/6.; Pfv.IV.20.723/2022/2.; Pfv.II.20.855/2022/2.; Pfv.III.20.976/2022/3.; Pfv.V.21.246/2022/2.;
[98] Kizárólag ez a visszautasítás indoka: Pfv.II.20.338/2021/2.; Pfv.II.20.657/2021/3.; Pfv.II.20.802/2021/2. A visszautasítás egyik indoka: Pfv.VI.20.599/2020/2.; Pfv.VI.21.149/2020/2.; Pfv.VI.20.242/2021/2.; Pfv.V.21.317/2021/2.; Pfv.V.21.381/2021/2.; Pfv.III.21.402/2021/2.; Pfv.III.21.488/2021/4.; Pfv.V.20.593/2021/7.; Pfv.III.20.153/2022/2.; Pfv.I.20.295/2022/2.; Gfv.VI.30.160/2022/2.
[99] Kizárólag ez a megtagadás indoka: Pfv.VI.20.256/2021/5.; Pfv.II.20.782/2022/3.; Pfv.IV.20.984/2022/2.; Pfv.III.20.744/2022/2.; Pfv.II.21.083/2022/2.; Pfv.II.21.091/2022/2. A megtagadás egyik indoka: Pfv.VI.21.219/2019/3.; Pfv.V.20.219/2020/2.; Pfv.V.20.235/2020/2.; Pfv.III.20.524/2021/2.; Pfv.V.20.942/2021/5.; Pfv.II.20.838/2022/3.
[100] Pfv.VI.21.219/2019/3.; Pfv.III.20.153/2020/2.; Pfv.VI.20.355/2020/2.; Pfv.I.20.929/2020/2.; Pfv.V.20.942/2021/5.; Pfv.III.21.243/2021/2.; Pfv.II.21.512/2021/2.; Pfv.II.20.782/2022/3.; Pfv.II.20.838/2022/3.; Pfv.IV.20.984/2022/2.; Pfv.III.20.744/2022/2.; Pfv.II.21.083/2022/2.; Pfv.II.21.091/2022/2.
[101] Gfv.VI.30.398/2021/2.; Gfv.VI.30.447/2021/2.; Gfv.VI.30.362/2021/2.; Pfv.I.21.322/2021/2.; Pfv.II.20.364/2022/3.; Pfv.V.20.788/2022/3.; Gfv.VI.30.198/2022/2.
[102] Pfv.II.20.074/2022/2.; Pfv.I.20.912/2022/2.; Pfv.II.21.107/2022/2.Pfv.I.21.148/2022/2.; Pfv.V.21.274/2022/2.; Gfv.VI.30.249/2022/2.
[103] Pfv.I.21.322/2021/2.; Pfv.II.20.364/2022/3.; Pfv.VI.20.599/2020/2.; Pfv.I.20.295/2022/2.; Pfv.V.20.556/2022/2.; Pfv.I.20.397/2022/2.; Pfv.I.20.610/2022/2.; Pfv.I.20.425/2022/4.; Pfv.V.20.757/2021/2.; Pfv.I.21.071/2022/3.
[104] Kizárólag ez a megtagadás oka: Gfv.VI.30.117/2022/2. A megtagadás egyik indoka: Pfv.V.20.916/2019/2.; Pfv.V.21.333/2019/2.; Pfv.III.21.534/2019/4.; Pfv.III.20.238/2020/3.; Pfv.III.21.009/2020/2.
[105] Kizárólag ez a megtagadás oka: Pfv.III.20.916/2020/3.; Gfv.VII.30.105/2020/3.; Gfv.VII.30.344/2020/2.; Pfv.II.20.573/2021/3.; Pfv.V.21.059/2021/2.; Pfv.V.21.387/2021/2.; Pfv.II.21.427/2021/2.; Pfv.III.20.689/2021/2; Gfv.VI.30.517/2021/3.; Gfv.VI.30.509/2021/5. A megtagadás egyik indoka: Pfv.VI.21.219/2019/3.; Pfv.V.20.348/2020/2.; Pfv.VI.20.355/2020/2.; Pfv.I.21.312/2020/3.; Pfv.VI.20.044/2021/2.; Pfv.VI.20.256/2021/5.; Pfv.V.20.735/2021/2.; Pfv.V.20.992/2021/3.; Pfv.V.21.088/2021/2.; Gfv.VI.30.138/2021/3.; Pfv.I.20.003/2022/4.; Pfv.II.20.168/2022/2.; Pfv.I.20.003/2022/4.; Pfv.II.20.214/2022/2.
[106] Kizárólag ez a megtagadás oka: Pfv.VI.20.601/2020/2.; Gfv.VII.30.056/2020/2.; Pfv.IV.20.013/2022/4.; Pfv.III.20.536/2022/2.; Gfv.V.30.479/2022/2. A megtagadás egyik indoka: Pfv.III.20.238/2020/3.; Pfv.I.20.328/2020/3.; Pfv.VII.20.353/2020/2.; Pfv.VII.20.930/2020/2.; Pfv.III.21.009/2020/2.; Pfv.II.21.246/2020/2.; Pfv.I.21.316/2020/2.; Gfv.VI.30.433/2021/2.; Pfv.II.20.029/2022/3.; Gfv.VI.30.421/2022/2.; Pfv.IV.20.785/2022/2.; Gfv.VI.30.101/2022/2.; Pfv.V.20.675/2022/2.; Gfv.VI.30.154/2022/3.
[107] Gfv.1.30.169/2022/3. [8]-[10]; hasonlóképpen: Gfv.I.30.225/2022/2. [8]-[10]; Gfv.I.30.204/2022/2. [9]-[11]. Hasonlóképpen foglalt állást: Gfv.1.30.173/2022/2.; Gfv.III.30.256/2022/2.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD főtanácsadó, Kúria (Werbőczy István Országbírói Kutatóintézet); megbízott oktató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
