Az államelleni bűncselekmények kodifikációját történeti és összehasonlító módszerrel vizsgálom annak érdekében, hogy a bűncselekmény-csoport sajátosságai felismerhetők legyenek. A sajátosságok a jogtárgy mellett a speciális joghatósági elv kodifikálásában is megjelennek. Az 1. rész az elmúlt 60 év magyar szabályozását tekinti át, a 2. rész külföldi kitekintést ad, a 3. rész a kodifikáció számára levonható következtetéseket foglalja magában.
A II. világháború után a rendkívüli körülmények között megalkotott büntető jogszabályok reagáltak a hatályba lépésük előtt elkövetett politikai cselekményekre is. A politikai bűncselekményeket jellemzően rendeleti formában szabályozták. Az ideiglenes nemzetgyűlés Debrecenben 1944. december 21-én és 22-én adott felhatalmazása alapján születtek az ideiglenes nemzeti kormánynak a népbíróságról kibocsátott rendeletei.
- 193/194 -
A népbíróságról szóló 81/1945. M. E. sz. rendelet megsértette a nullum crimen sine lege elvét két vonatkozásban is. Egyrészt azzal, hogy nem törvény, hanem rendelet állapított meg büntető tényállásokat, másrészt sértette a visszaható hatály tilalmát. A rendelet általános része úgy fogalmazott, hogy a rendeletben írt bűncselekmény akkor is büntethető, ha a cselekmény a rendelet életbe léptekor már befejezett és a cselekmény befejezésének időpontjában fennállott törvényes rendelkezések alapján az nem volt büntethető.
A rendelet különös részében írt tényállások politikai tevékenységeket nyilvánítottak bűncselekménnyé. Eszerint háborús bűnös
- aki a vezető állásban kifejtett tevékenységével vagy magatartásával elősegítette az 1939. évi háborúnak Magyarországra való kiterjedését vagy Magyarországnak a háborúba mind fokozottabb mértékben történt belesodródását,
- aki mint a kormány, országgyűlés tagja vagy vezető állást betöltő közalkalmazott - bár a következményeket előre láthatta - kezdeményezője vagy részese volt olyan határozat hozatalának, amely a magyar népet az 1939. évben kitört világháborúba sodorta,
- aki a fegyverszünet megkötését erőszakkal vagy befolyásának kihasználásával megakadályozni igyekezett.
A politikai jelleg kifejezésre jutott abban is, hogy a nyilas hatalomátvételben való közreműködést szintén háborús bűncselekménynek minősítették a következők szerint:
- aki vezető jellegű cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megszerzésére irányuló lázadáshoz, a hatalom megtartásához, vagy aki e hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas kormányzatban, közigazgatásban vagy honvédelem keretében életet fenyegető kényszerű szükség nélkül vezető állást vállalt. (Vezető állás alatt miniszteri, államtitkári, főispáni, főpolgármesteri, hadsereg-parancsnoki, hadtest-parancsnoki vagy hasonló fontosságú állást kellett érteni.)
A politikai bűncselekmények mellett a hagyományos értelemben vett katonai bűncselekménynek minősülő cselekmény pönalizálását is megtaláljuk a következők szerint:
- aki a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette vagy a visszacsatolt területek lakosságával a reábízott hatalommal visszaélve kegyetlenkedett, vagy aki általá-
- 194/195 -
ban akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának.[1]
A következő rendelkezés a háborús propagandát nyilvánította bűncselekménnyé: aki nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt elmondott beszédben vagy rádió útján huzamosabb időn át olyan tevékenységet fejtett ki, amely alkalmas volt arra, hogy az ország háborúba lépése, illetőleg a háború fokozottabb mértékben való folytatása érdekében a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolta.
A felsorolt bűncselekményekre főbüntetésként halált vagy életfogytig tartó kényszermunkát, vagy tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházat lehetett alkalmazni.
Enyhébb szankció alkalmazásának lehetősége mellett háborús bűnösnek minősült az is:
- aki nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban) gyülekezet előtt elmondott beszédében vagy rádió útján a háborúba lépésre vagy a háború fokozottabb mértékben való folytatására izgatott,
- aki valamilyen katonai jellegű alakulatnak személy- vagy vagyontárgy ellen elkövetett erőszakos cselekményéhez segítséget nyújtott,
- aki nem vezető jellegű cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megszerzéséhez vagy megtartásához,
- aki e hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas közigazgatásban vagy honvédelem keretében önként a korábban fel nem sorolt egyéb fontos állást vállalt,
- aki magyar állampolgár létére a német hadsereg vagy biztonsági szolgálat (SS, Gestapo stb.) kötelékébe lépett,
- aki valamilyen német alakulatban a magyarság érdekeit sértő adatokat szolgáltatott, vagy mint besúgó működött,
- aki a háborús hírverés szolgálatában jelentős szellemi munkát végzett,
- aki bármilyen formában olyan tevékenységet fejtett vagy fejt ki, illetőleg mozdított vagy mozdít elő, amely a népek háború utáni békéjének vagy együttműködésének megnehezítésére vagy megbontására avagy nemzetközi viszály előidézésére alkalmas.
Az utóbb felsorolt bűncselekményekre halál vagy kényszermunka helyett főbüntetésként öttől tíz évig terjedő börtönbüntetést szabhattak ki.
A rendelet szerint népellenes bűncselekményben bűnös:
- 195/196 -
- a minisztériumnak, az országgyűlésnek az a tagja, vagy az a vezető állást betöltő közalkalmazott, aki a nép érdekeit súlyosan sértő jogszabály kezdeményezője volt, vagy annak meghozatalában tudatosan részt vett,
- aki az 1939. szeptember 1. napját követő időben közhivatali ténykedése során a nép egyes rétegei ellen irányuló törvények és rendeletek végrehajtásában a számára előírt ténykedést túlhaladva, olyan tevékenységet fejtett ki, amely a személyes szabadságot vagy a testi épségét veszélyeztette, vagy egyes személyek vagyoni romlását elősegítette,
- az a joghatósággal bíró közalkalmazott, aki következetesen népellenes, fasiszta barát hivatali működést fejtett ki,
- aki nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt elmondott beszédben vagy rádió útján huzamosabb időn át olyan jellegű és folyamatos tevékenységet fejtett ki, amely alkalmas volt arra, hogy a fasiszta és demokráciaellenes irányzatok elterjesztése és megerősítése végett vagy a faji és felekezeti gyűlölet felkeltése, illetőleg ébrentartása céljára a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolja és az országra káros irányba terelje,
- aki a fasiszta és demokráciaellenes törekvéseknek vagy a társadalom egyes rétegei üldözésének célját szolgáló hivatalos szerv, párt vagy társadalmi szervezet besúgójaként működött vagy annak számára adatokat szolgáltatott,
- aki a fasiszta és demokráciaellenes uralmi rendszer hatalmi eszközeinek saját célra való felhasználásával szemérem, vagyon, vagy személyes szabadság elleni bűncselekményt követett el,
- aki anélkül, hogy evégből vele szemben közvetlenül vagy közvetve kényszert alkalmaztak volna, a németek által Magyarországon szervezett Volksbundba tagként belépett vagy fasiszta, illetőleg demokráciaellenes pártban, vagy szervezetben, vagy alakulatban tisztséget vállalt, avagy tagként tevékeny működést fejtett ki,
- aki nyomtatványban (bármilyen iratban) gyülekezet előtt, rádió útján vagy egyébként nyilvánosan nép- vagy demokráciaellenes intézkedéseket meghozatalát sürgette vagy a meghozottakat feldicsérte,
- aki kényszerű szükség nélkül a nép- vagy demokráciaellenes hírverés szolgálatába szegődött,
- aki magatartásával fasiszta (nyilas, német, háború) ellenes vélemény nyilvánítását akadályozta,
- 196/197 -
A rendelet hatályba lépése előtt elkövetett magatartások mellett a kialakuló új rend védelmét szolgálta az a tényállás, amely szerint az a közhivatalnok, aki hivatali kötelességét szándékosan súlyosan megsérti, különösen felettes hatóságának törvényszerű szolgálati utasítását nem teljesíti, vagy rosszhiszeműen nem a kellő időben, vagy nem a megszabott módon teljesíti, ha ezáltal a demokratikus kormányzat rendelkezéseinek zavartalan végrehajtását súlyosan veszélyezteti, vagy az ország népi és demokratikus szellemben való újjászervezését ténylegesen akadályozta, szintén népellenes bűncselekményt követett el.
A népellenes bűncselekményekre főbüntetésként öt évig terjedő börtönbüntetést lehetett kiszabni.
A nemzetgyűlés felhatalmazta a kormányt arra, hogy rendelettel állapítson meg büntető tényállásokat. Ez a felhatalmazás 1946. szeptember 3-ig tartott. Az említett napon hirdették ki az 1946. évi XVI. törvényt, amely szabályozta a rendeletalkotás részleteit és e tárgykörből kizárta az új bűntett megállapítását vagy a súlyosabb büntetés előírását. Ennek megfelelően a népbírósági rendeletben foglaltakat az 1945. évi VII. törvény 1945. szeptember 16-án törvényerőre emelte.
A nullum crimen sine lege elv sérelme közvetlenül a világháború után a politikai bűncselekményeket illetően történelmi szükségszerűségnek volt tekinthető, mert a II. világháború során elkövetett olyan cselekményeket is bűncselekménynek kellett nyilvánítani, amelyeket az elkövetés idején hatályos jogszabályok megengedtek vagy egyenesen előírtak. Ez a rendkívüli helyzet nemcsak hazánkra volt jellemző. "Annak felismeréséből kiindulva, hogy a fasizmus jogtiprásainak jóvátétele a pozitivizmus alapján állva nem lehetséges, a nyugat-német bíróságok a törvény és a jog fogalmi megkülönböztetése útján, a természetjog elveinek segítségével keresték a megoldást."[2]
- 197/198 -
A törvény két olyan tényállást tartalmazott, amelynek büntetése halál vagy életfogytig tartó kényszermunka. A többi cselekmény büntetése kényszermunka vagy különböző időtartamban meghatározott fegyház volt.
A halálbüntetéssel fenyegetett egyik cselekményt az követte el, aki a demokratikus államrend vagy demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló cselekményt követ el, mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez, vezet vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti.
A másik tényállás szerint, aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul,
- hogy a köztársasági elnököt életétől, testi épségétől, személyes szabadságától vagy alkotmányos hatalmától megfossza,
- avagy jogellenes módon arra kényszerítse, hogy alkotmányos hatalmát meghatározott irányban gyakorolja vagy ne gyakorolja.
Bűntettnek minősült
- a mozgalomban vagy szervezkedésben való részvétel vagy annak előmozdítása,
- a demokratikus államrend vagy köztársaság megváltoztatására lázítás,
- a demokratikus államrend vagy annak alapintézményei ellen gyűlöletre izgatás,
- egyes személyek vagy csoportok ellen azok demokratikus vagy köztársasági meggyőződése miatt gyűlöletre izgatás,
- az állampolgári szabadság vagy jogegyenlőség érvényesülése ellen nemzetiségi, faji, felekezeti gyűlölködésre izgatás, illetőleg annak felkeltésére alkalmas más cselekmény.
Vétségnek minősült,
- a háborús vagy népellenes bűncselekmény felmagasztalása, vagy elkövetőjének feldicsérése,
- két vagy több személy jelenlétében olyan valótlan tény vagy való tény olyan módon történő állítása, vagy híresztelése, amely alkalmas arra, hogy az államrend vagy köztársaság iránt megvetést keltsen, vagy nemzetközi megbecsülését csorbítsa.
Bűntett miatt volt büntetendő, a halálbüntetéssel is fenyegetett bűncselekmények valamelyikének elkövetésére mással szövetkezés, a véghezvitel előkészítésére irányuló más cselekmény, avagy az említett bűncselekmé-
- 198/199 -
nyek valamelyikének elkövetésére izgatás, felhívás, ajánlkozás vagy vállalkozás.[3]
Az 1948. évi LIV. törvény szerint a háborús vagy népellenes bűntett, úgyszintén az 1946. VII. évi törvényben és az azt kiegészítő és módosító jogszabályokban meghatározott bűncselekmény miatt történt elítélés esetében a hátrányos jogkövetkezmények utólagos megszüntetésének csak államfői kegyelem alapján lehet helye.
"A hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása (BHÖ)" című igazságügyi kötetben az 1952. augusztus 31-én hatályban lévő anyagi büntetőjogi rendelkezéseket tették közzé.
A BHÖ-ben kialakított különös rendelkezések új rendszere 5 részre (és ezen belül 21 fejezetre) oszlott. A BHÖ különös rendelkezéseinek első része a Népköztársaság elleni bűncselekmények címet viseli. Ennek I. fejezete az állam belső biztonsága elleni, a II. fejezete az állam külső biztonsága elleni, a III. fejezete a honvédelem érdekeit sértő bűncselekményeket tartalmazza. A IV. fejezetbe sorolták a béke elleni, a háborús és nép elleni bűncselekményeket.
Az I. fejezetben szerepeltek a népi demokratikus államrend elleni és a Népköztársaság elleni bűntettek. Ezek a bűncselekményi tényállások alapvetően az 1946. évi VII. törvénynek az új alkotmányhoz igazított rendelkezésein alapultak. Ezt egészítették ki az 1937-ben és 1948-ban hozott jogszabályok. A felségsértésről szóló BHÖ 13-16. pontja a Csemegi Kódexen, a lázadásról szóló 17-24. pontja vegyesen a Csemegi Kódexen és az 1946. évi XIV. törvényen, a fegyveres csapat tiltott szervezéséről szóló 25. pont, egy 1940. évi törvényen alapult. Az izgatás cím alatt 26-32. pontig alapvetően a Csemegi Kódex rendelkezéseit vették át. A termelőszövetkezeti csoportok és tagjaik ellen elkövetett bűntetteket 1949-ben rendelettel határozták meg. A visszaélés robbanóanyaggal vagy robbanószerrel az 1924. évi XV. törvényen, a visszaélés lőfegyverrel és lőszerrel egy 1946. évi rendeleten alapult.
Az állam külső biztonsága elleni bűncselekmények a II. fejezetben a hazaárulás és a kémkedés (BHÖ 35-47. pont) különböző formáit jelentették. Az említett pontok az 1930-ban és 1934-ben meghozott jogszabályokat tartalmazták. Szocialista szemlélet alapján kerültek az államelleni
- 199/200 -
bűncselekmények közé a tiltott határátlépés és a hozzá kapcsolódó bűncselekmények.
A III. fejezetbe a honvédelmi kötelezettséggel összefüggő bűncselekmények cím alatt főleg az 1939. évi II. törvény rendelkezéseit vették át. A hadiszállításokkal kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozó 62-69. pontok az 1915. évi XIX. törvényben írt szabályokat tartalmazták. A honvédelem érdekét veszélyeztető egyéb bűncselekmények az 1939. évi II. törvény büntető rendelkezéseit emelték a BHÖ-be.
Külön kell szólni a 93. pontban foglalt, az elévüléssel kapcsolatos rendelkezésekről. A háborús és a népellenes bűncselekmények tekintetében az elévülésre vonatkozó rendelkezéseket úgy kellett alkalmazni, hogy az 1941. június 21. napja után a fegyverszünet megkötéséig elkövetett bűncselekményekre az elévülés 1945. január 26-án veszi kezdetét. Az 1919. évben és az azt követően elkövetett azoknak a politikai bűncselekményeknek az elévülése, amelyeknek emberélet esett áldozatul, úgyszintén a sajtó útján elkövetett, azoknak a bűncselekményeknek az elévülése, amelynek a tényállását a jelen fejezet határozta meg, és amelynek üldözését az uralmon volt hatalom megakadályozta, 1944. december 21. napján vette kezdetét.
Az 1961. évi V. törvény általános indokolása II. pontjában olvashatjuk, hogy az új Büntető Törvénykönyv alkotásának szükségessége már korábban is felmerült. A proletárdiktatúra megteremtése és az Alkotmány megalkotása után napirendre került az anyagi büntetőjog új szocialista elvi megalapozása. Ennek jegyében született az általános részről szóló 1950. évi II. törvény (Btá). A különös részt egyelőre a BHÖ pótolta.[4]
A Btk. miniszteri indokolása szerint a törvényességet szolgálja a javaslat rendszere is. Ez a rendszer természetesen a szocialista társadalomban érvényesülő magasabb etikai elvekre épül, amelyek a társadalom tagjaitól más magatartást követelnek, mint amilyen követelményekkel a burzsoá állam fellép. Az egyes magatartások büntetőjogi értékelésénél ezeket a megváltozott magasabb követelményeket kell alapul venni.[5]
- 200/201 -
A Btk. a BHÖ szerkezetét a Különös Résszel kapcsolatban is irányadónak tekintette, és alapvető változásokat ezen a területen sem kívánt bevezetni, de az absztrahálás és tömörítés már a fejezetek kialakítása során is érvényesült. A Különös Rész fejezeteinél folytatta az Általános Rész számozását, ezért az Államelleni bűntettek a IX. fejezetbe kerültek.
A Btk. miniszteri indokolása rámutatott arra, hogy az államelleni bűncselekményeknek az első fejezetbe történő besorolása kifejezi, hogy a jogalkotó "a legfontosabb feladatának állami, társadalmi és gazdasági rendünk védelmét tekinti".[6]
Az államelleni bűntettekkel kapcsolatban talán a legjelentősebb jogpolitikai szemléletváltásra utal, hogy a tiltott határátlépést és az ahhoz kapcsolódó bűncselekményeket már nem az államelleni, hanem a közbiztonság és a közrend elleni bűncselekmények közé helyezte el a törvény.
Az államelleni bűntetteknél fejezetalakító ismérv volt az ellenforradalmi jelleg. Az ellenforradalmi jelleget többféle módon tartalmazták a törvényi tényállások. Léteztek olyan tényállások, amelyeknél a cselekmény irányultsága fejezte ki az ellenforradalmi jelleget. Ezeknél a tényállást úgy fogalmazták, hogy a cselekmény az állami, társadalmi vagy gazdasági rend ellen irányult. Másik formája lehetett a célzat beépítése a törvény tényállásba. Ilyen célzatos tényállás volt a kártevés, a rombolás, a hazaárulás, az ellenség támogatása. Voltak olyan tényállások, amelyek megvalósulásához nem kellett a szubjektív célzat, elég volt a cselekmény objektív irányultsága, az ellenforradalmi jellege. Ilyen kodifikációs technika jellemezte az összeesküvést és a lázadást.
Az izgatás tényállásában a gyűlölet keltésére alkalmas cselekmény volt az elkövetési magatartás. A cselekmény irányulhatott a magyar nemzet, az államrend, bizonyos nemzetközi kapcsolatok, valamint valamely nép, nemzetiség, felekezet vagy faj, továbbá szocialista meggyőződésük miatt egyes csoportok vagy személyek ellen.
Az 1978. évi Btk. az államelleni bűncselekményeket a X. fejezetben szabályozta, követve az előző Btk. kodifikációját. Szabályozták az összeesküvést, a lázadást, a kártevést, a rombolást, a merényletet, a hazaárulást, a hűtlenséget, az ellenség támogatását és a kémkedést. A fejezetalkotó
- 201/202 -
ismérv változatlanul az ellenforradalmi jelleg volt, amely az előző Btk-hoz hasonló kodifikációs technikával jelent meg az egyes tényállásokban.
Változást észlelhettünk az izgatás szabályozásában. Az izgatás jogi tárgyai a kommentár szerint a következők voltak:
- a magyar nemzet vagy valamely nemzetiség,
- a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje,
- a Magyar Népköztársaság szövetségi, barátsági vagy együttműködésre irányuló egyéb nemzetközi kapcsolata,
- valamely nép, felekezet vagy faj,
- szocialista meggyőződésük miatt egyes csoportok vagy személyek.[7]
Ugyanezeket a jogtárgyakat védte a 269. §-ba foglalt Közösség megsértése című tényállás. A két bűncselekmény megkülönböztetésére a célzatban és az elkövetési magatartásban került sor. Államelleni bűncselekménynek minősítette a Btk. a gyűlölet szítása céljából, "ennek felkeltésére alkalmas cselekmény" elkövetését. Az izgatás tényállásában tehát az ellenforradalmi jelleg a célzatban került megfogalmazásra. Az elkövetési magatartás pedig a gyűlölet felkeltésére alkalmas cselekmény volt. Ezt az alkalmasságot magyarázva a kommentár szerint az izgatás veszélyeztetési bűncselekmény, s ezért "nem feltétele a tényállás megvalósulásának az, hogy tényleges gyűlöletet váltson ki. Gyűlölet keltésére alkalmas cselekmény - tartalmát tekintve - hátrányos értékítélet kinyilvánítása, közlése a védett jogtárgy vonatkozásában; hatását tekintve pedig gyűlöletkeltő. Az izgatás bármely cselekvéssel megvalósítható, amely ellenséges érzelem felkeltésére, kiváltására alkalmas. Mivel a gyűlölet keletkezésének csupán az absztrakt veszélye szükséges, az alkalmasságot objektíve - a cselekmény tartalma, jelentése alapján - kell vizsgálni és nem az észlelő személyekre tekintettel."[8]
A közösség megsértése elnevezésű 269. § elkövetési magatartása a "gyűlöletkeltésére alkalmas cselekmény". A közösség megsértésének a (2) bekezdése enyhébben büntetendő bűncselekményként a "lealacsonyító kifejezést használ, avagy egyéb ilyen cselekményt követ el" fordulatot tartalmazta. A két tényállás összevetése alapján az a gyakorlat alakult ki, hogy a közösség megsértését kell megállapítani, ha az elkövető a kijelentéseit nem ellenséges politikai célból tette.[9]
- 202/203 -
A legtöbbször előforduló államelleni bűncselekménynek, az izgatásnak új szabályozása bizonyos politikai enyhülésre utalt és ezzel a szabályozással elkerülték, hogy a részeg emberek valamilyen konkrét elégedetlenségből fakadó szitkozódása az államelleni bűntettek statisztikáját növelje.
Az 1989. évi XVI. törvény az államelleni bűncselekmények körében a halálbüntetés helyett csak határozott ideig vagy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására adott lehetőséget. Ezt a törvényt 1989. június 15-én hirdették ki.
Az 1989. évi XXV. törvény, amelyet október 15-én hirdettek ki, újra szabályozta az államelleni bűncselekményeket. A szocialista szemlélet szerint az államelleni bűncselekmények jellemzője az objektív ellenforradalmi irányultság, vagy az ellenforradalmi célkitűzés. Az új törvényben a rendszerváltozás ideológiájának megfelelően a büntetőjogi védelem tárgya az alkotmányos rend lett és bűncselekményt képezett az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása és az alkotmányos rend elleni szervezkedés. A lázadás törvényi tényállásában meghatározták a védelem tárgyait, amelyek az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Legfelsőbb Bíróság és a Minisztertanács voltak, s ezek alkotmányos jogköre gyakorlásának zavarása képezett bűncselekményt. A rombolásnál a célzat az alkotmányos rend megzavarásában jelent meg. Újra szabályozták a hűtlenség, a kémkedés és az állam vagy katonai szolgálati titok kiszolgáltatása tényállását.
A közösség elleni izgatás új tényállásában súlyosabban büntetendő fordulat volt a "gyűlöletre uszít", enyhébben büntetendő pedig a sértő vagy lealacsonyító kifejezés használata. Megszüntették az izgatás államelleni bűncselekménykénti szabályozását és a közösség elleni izgatást a köznyugalom elleni bűncselekmények között helyezték el.
Az 1989. évi XXXVI. törvény az 1956. október 23. és 1963. április 4-e között a népfelkeléssel összefüggésben elkövetett politikai bűncselekmény, valamint az ezzel a bűnhalmazattal - harci cselekmények során - elkövetett emberölés, rablás, közveszély okozás vagy személy elleni erőszak miatti elítéléseket semmissé nyilvánította. A törvény értelmező rendelkezésében - a BHÖ-re, Ktbtk-ra,[10] a Btk. vonatkozó szakaszaira hivatkozva - meghatározta a politikai és a köztörvényes bűncselekmények fogalmát.
- 203/204 -
Az 1992. évi XI. törvény rendelkezett az 1963. és az 1989. között elkövetett egyes állam- és közrend elleni bűncselekmények miatti elítélések semmissé nyilvánításáról. A törvény bevezető rendelkezése szerint 1963 után is változatlanul hatályban maradtak azok az állam- és közrend elleni bűncselekményeket megállapító rendelkezések, amelyek alapján folytatott gyakorlat ellentétes az emberi jogokra vonatkozó általánosan elismert elvekkel és szabályokkal, valamint a társadalom erkölcsi értékrendjével. Ezért a törvény semmissé nyilvánította a felsorolt bűncselekmények miatt 1963. április és 1989. október 15. között történt elítéléseket. A felsorolásban szerepeltek államelleni bűncselekmények és számos olyan bűncselekmény, amely ugyan a közrend elleni bűncselekmények csoportjába helyezték, de lényegében az ezekért való elítélés mögött politikai szemlélet rejlett. Ilyen volt például a közösség megsértése, a tiltott határátlépés, hazatérés megtagadása, sajtórendészeti vétség és a különböző bűncselekményekhez kapcsolódó bűnpártolás.
A rendszerváltozás a kodifikáció technikájában nem hozott újat, alapvetően követte a korábbi belső tagolást. Néhány tényállást hatályon kívül helyezett, a megmaradtaknál pedig a jogi tárgyat az alkotmányos rendben jelölte meg. A lázadás, a rombolás, a hazaárulás, a hűtlenség, az ellenség támogatása, a kémkedés és a feljelentés elmulasztása című tényállások elnevezése megmaradt.
Jelentősen módosította az új kodifikáció a 139. §-t, amely korábban az összeesküvés címet viselte. Az újabb törvényi tényállás az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló törekvést rendeli büntetni. Ki kell emelni azt a tényt, hogy nem változott a hazaárulás és a hűtlenség tényállásában a tettes személyre utalás. Megmaradt, hogy mindkét említett bűncselekmény tettese csak magyar állampolgár lehet, amely a joghatóság szempontjából jelentett problémát. Ennek részletezésére a 3. pontban térek vissza.
- 204/205 -
A német Btk. 5. §-a szerint a cselekmény elkövetésének helyétől függetlenül a német büntető törvény rendelkezéseit kell alkalmazni az alábbi, külföldön elkövetett bűncselekmények esetében:
1. támadó háború előkészítése (80. §),
2. hazaárulás (81-83. §),
3. a demokratikus jogállam veszélyeztetése.
a) a 89. §, 90a. § (1) bekezdése és a 90b. § esetében, ha az elkövető német és e törvény hatálya alá tartozó területen él, és
b) a 90. § és a 90a. § (2) bekezdése esetén,
4. hűtlenség és az állam külső biztonságának veszélyeztetése (94-100a. §),
5. a honvédelem érdekeit sértő bűncselekmények
a) a 109. § és 109e-100g. § eseteiben,
b) a 109a, 109d, és 109h. § eseteiben, ha az elkövető német és e törvény hatálya alá tartozó területen él.
A fentieket részletezve:
A 80. §-ban szabályozott Támadó háború előkészítése elnevezésű bűncselekmény a Német Szövetségi Köztársaság elleni háború veszélyének felidézését rendeli büntetni.
A 81. § az NSZK területi épségének és alkotmányos rendjének erőszakos megváltoztatását, a 82. § a tartományok elleni hasonló cselekményeket, 83. § a hazaárulásra irányuló előkészületet rendeli büntetni.
A demokratikus jogállam veszélyeztetése cím alatt felsorolt bűncselekményekből a 89. § a szövetségi véderő és az állambiztonsági szervek alkotmányellenes befolyásolását, a 90. § a szövetségi elnök gyalázását, a 90a. § az állam és a felségjelvények gyalázását, a 90b. § az Alkotmány alapján létesült szerv alkotmánysértő gyalázását rendeli büntetni.
A 94. § hűtlenség címén az államtitokkal történő különféle visszaéléseket, a 95. § az államtitok nyilvánosságra hozatalát, a 96. § az államtitok megszerzését és kikémlelését, a 97. § az államtitok hanyag kezelését, a 98. § a hírszerző ügynöki tevékenységet, a 99. § a titkosszolgálati hírszerző tevékenységet, a 100. § a békét veszélyeztető kapcsolatok fenntartását, a
- 205/206 -
100a. § a hamis hírekkel az NSZK biztonságát vagy külkapcsolatát veszélyeztetését rendeli büntetni.
A 109. § az öncsonkítást, a 109a. § a honvédelmi kötelezettség alóli kibújást, a 109.d. § a Szövetségi Véderőt sértő propagandát, a 109g. § az állam biztonságát veszélyeztető cselekményt, a 109h. § az idegen fegyveres erők számára történő toborzást rendeli büntetni.
Az Osztrák Btk. 64. §-a azokat a külföldön elkövetett cselekményeket sorolja fel, amelyek az elkövetés helyének törvényeire tekintet nélkül büntetendők. Ebben szerepel a felségsértés, a felségsértés előkészülete, az államelleni összeesküvés, a felső állami szervek elleni támadások, a hűtlenség és a szövetséges haderő elleni büntetendő cselekmények.
A felségsértés alatt a 242. § az Osztrák Köztársaság vagy szövetségi tartományai alkotmányának erőszakkal vagy erőszakkal való fenyegetéssel történő megváltoztatására irányuló vállalkozást vagy az Osztrák Köztársasághoz tartozó terület elszakítását érti.
A 246. § szerint államellenes szövetkezés miatt büntetendő az olyan szövetség alapítása, amelynek ha nem is kizárólagosan, de célja, hogy az Osztrák Köztársaság vagy szövetségi tartomány függetlenségét vagy alkotmányos intézményeit törvényellenesen támadja.
A 249. § szerint büntetendő, aki arra vállalakozik, hogy erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel az állam elnökét tisztségétől megfossza vagy jogainak gyakorlásában akadályozza.
A 252-258. § szerint hűtlenség címén felel, aki idegen hatalom számára államtitkot hozzáférhetővé tesz, hírszolgálatot végez vagy ellenséges hatalmat támogatja.
A 259. és 260. § rendeli büntetni a szövetséges haderők elleni bűncselekményeket.
A Svájci Btk. 4. cikke a külföldön elkövetett alábbi államellenes bűntetteteket vagy vétséget rendeli büntetni:
- a hazaárulást (265. cikk),
- az Államszövetség függetlensége elleni támadást (266. cikk),
- 206/207 -
- a Svájc biztonsága ellen külföldön elkövetett bűncselekményeket (266-II cikk),
- a diplomáciai hűtlenséget (267. cikk),
- az állami határjel megváltoztatását (268. cikk),
- a svájci felségjelek elleni támadást (270. cikk),
- a külföldi államelleni cselekményeket (271. cikk),
- a tiltott politikai, gazdasági vagy katonai hírszerző tevékenységet (272-274. cikk),
- az alkotmányos rend elleni támadást (275. cikk),
- az államellenes propagandát (275-II cikk),
- a tiltott egyesületben való részvételt (275-III cikk),
- a honvédelem érdekeit veszélyeztető cselekményeket (276. és 277. cikk).
A finn Btk. 3. cikke Finnország ellen irányuló bűncselekmény cím alatt kimondja, hogy a finn törvényt kell alkalmazni a Finnországon kívül elkövetett bűncselekményre, ha az Finnország ellen irányul. E cikk (2) szerint vélelmezni kell, hogy a bűncselekmény Finnország ellen irányul, ha a bűncselekmény hazaárulás vagy felségárulás.
A 8. Fejezet a felségárulás különféle formáit rendeli büntetni. A felségárulás lényege a finn alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása.
A finn Btk. 12. Fejezete a hazaáruló bűncselekményeket foglalja magába.
Az 1. cikk Finnország szuverenitásának erőszakkal vagy erőszakkal való fenyegetéssel, illetőleg katonai vagy gazdasági nyomással, vagy külföldi állam támogatásával való veszélyeztetéséről szól.
A 2. cikk háborús uszításként rendeli büntetni a Finnország hadba szállását célzó tevékenységet.
A 3-7. cikk az államtitoksértés és a hírszerzés különböző formáit, valamint a hazaáruló összeesküvést rendeli büntetni.
A Svéd Btk. 3. szakasza előírja, hogy a svéd jog szerint és a svéd bíróság útján kell elbírálni a királyságon kívül elkövetett bűncselekményeket, ha az elkövetett bűncselekmény a svéd nemzet, valamely svéd helyhatóság vagy más közgyűlés, vagy valamely svéd közintézmény elleni bűncselekmény volt.
- 207/208 -
A Btk. 18. fejezete tartalmazza a felségsértési bűncselekményeket. Ezek között találjuk a lázadást, a jogrend elleni fegyveres fenyegetést, a jogellenes katonai tevékenységet, a polgári szabadságjogok elleni bűncselekményt, a honvédelmi kötelezettség alóli kibújást.
A 19. fejezet a királyság biztonsága elleni bűncselekmények címen belül tartalmazza a felségárulást, a háborús bujtogatást, a külföldi hatalommal folytatott tárgyalás során tanúsított hűtlenséget és önkényes magatartást, a kémkedést, a titkos információk engedély nélküli kezelését, a jogellenes toborzást, valamint a 11. szakasz szerint, az élet és testi épség elleni, valamint a szabadság és béke elleni bűncselekményeket, ha azokat külföldi hatalom államfője vagy a svéd királyságbeli képviselője ellen követték el.
A 22. fejezet az árulás címet viseli, amelyben a királyság védelmének jelentős hátrányt okozó cselekményt a királyság biztonságát veszélyeztető rémhírek terjesztését és több nemzetközi jog elleni bűncselekményt tartalmaz.
A francia Btk. 113-10. cikke szerint a francia büntetőtörvény alkalmazásának van helye a nemzet alapvető érdekeit veszélyeztető, a IV. könyv I. Címe alatt büntetni rendelt bűntettek és vétségek, valamint minden bűntett és vétség esetén, amelyet francia diplomáciai vagy konzuli képviselők, illetve helyiségek ellen - a Köztársaság területén kívül - követnek el.
A hivatkozott I. Cím szól a nemzet alapvető érdekei elleni bűncselekményekről. Ebben a 410-1. cikk meghatározza, hogy mit kell a nemzet alapvető érdekei alatt érteni. E szerint a nemzet függetlenségének, területi épségének, biztonságának, intézményei köztársasági formájának, védelmi eszközeinek és diplomáciájának, népessége érdekeinek Franciaország területén és külföldön való védelmének, a természet állapota és a környezet egyensúlyának, tudományos és gazdasági potenciáljának, kulturális örökségének az alapvető érdekeit kell érteni.
E Cím I. Fejezete a hazaárulási és kémkedési tényállásokat tartalmazza. A 411-1. cikk szerint a 411-2-11. cikkekben meghatározott cselekmények akkor minősülnek hazaárulásnak, ha francia vagy Franciaország szolgálatában álló katona követi el, kémkedésnek pedig akkor, ha bármilyen más személy az elkövető.
- 208/209 -
A hivatkozott bűncselekmények a következők:
- a nemzeti terület, a fegyveres erők vagy katonai felszerelés egészének vagy egy részének külföldi hatalom számára való kiszolgáltatása 411-1-3. cikk,
- az idegen hatalommal való összejátszás (411-4-5. cikk),
- információ szolgáltatása külföldi hatalom számára (411-6-8. cikk),
- szabotázs (411-9. cikk),
- hamis információ szolgáltatása (411-10. cikk).
A Köztársaság intézményei vagy a nemzeti terület integritása elleni más bűncselekmények elnevezés alatt a következőket találjuk:
- merénylet és összeesküvés (412-1-2. cikk),
- olyan kollektív erőszak, amely veszélyezteti a Köztársaság intézményeit vagy sérti a nemzeti terület integritását/sértetlenségét (412-3-6. cikk),
- parancsnoksággal való visszaélés, a fegyveres erők zendülése és tiltott fegyverkezésre uszítás (412-7-8. cikk),
- a nemzetvédelem elleni más bűncselekmények (413-1-8. cikk),
- a nemzetvédelmi titkok sérelmére elkövetett bűncselekmények (413-9-12. cikk).
A terrorizmus megnevezés alatt találjuk a terrorcselekményeket (421-1-5. cikk).
Az államhatalom elleni bűncselekmények cím a következőket tartalmazza:
- a szólásszabadság, a munkavégzés szabadsága, az egyesülési, a gyülekezési vagy a tüntetés/megmozdulás (manifestation) szabadsága gyakorlásának akadályozása (431-1-20. cikk).
Az olasz Btk. 7. § szerint az olasz törvény szerint büntetendők a Btk. első címének első fejezetében meghatározott az állam szuverenitása elleni bűntettek, amelyek elkövetője akár belföldi, akár külföldi állampolgár.
A 8. § szerint büntetendők a külföldön elkövetett olyan politikai bűncselekmények, amelyek nem esnek az előbbi szakasz alá, ha az igazságügy miniszter az eljárást kezdeményezi, elkövetőjük akár olasz, akár külföldi állampolgár.
A büntető törvény alkalmazásában politikai bűncselekmény minden olyan bűncselekmény, mely az állam politikai érdekeit vagy az állampol-
- 209/210 -
gárok politikai jogait sérti. Politikai bűncselekménynek kell tekinteni továbbá az olyan közönséges bűncselekményt is, mely teljesen vagy részben politikai indító okokra vezethető vissza.
A Különös Rész első címének első fejezetében foglalt az állam nemzetközi szuverenitása elleni bűntettek, amelyek a következők:
- az állam területi épsége, függetlensége vagy egysége elleni támadások (241. §),
- saját állampolgár fegyveres fellépése az olasz állam ellen (242. §),
- külföldivel való kapcsolatfelvétel az olasz állam elleni háború céljából (243. §),
- valamely idegen állam elleni olyan ellenséges cselekmény, amely az olasz államot a háború veszélyének teszi ki (244. §),
- külföldivel való kapcsolat abból a célból, hogy az olasz államot semlegességre, vagy háborúra kényszerítse (245. §),
- háború idején külföldivel abból a célból szövetkezik, hogy az ellenség hadműveleteit az olasz állam hátrányára elősegítse (247. §).
- A háború idején elkövetett gazdasági bűncselekmények (248-252. §).
- A katonai műtárgyak elpusztítása vagy rongálása (253. § és 254. §).
- Az állam biztonságára vonatkozó ügyiratok és okmányok megsemmisítése, hamisítása vagy elsikkasztása (255. §).
- Az állam biztonságával kapcsolatos hírszerzés (256. §).
- A politikai vagy katonai kémkedés (257. § és 258. §).
- A titkos behatolás katonai helyiségbe és kémkedésre felhasználható tárgyak jogosulatlan birtoklása (260. §).
- Az államtitkok elárulása (261. §).
- A titoknak minősített adatok nyilvánosságra hozatala (262. §).
- Az államtitok tiltott felhasználása (263. §).
- A hűtlenség (264. §).
- A politikai bomlasztás (265. §).
- A katonai személyekhez intézett felhívás a függelemsértésre (266. §).
- A 269. § saját állampolgár nemzetellenes tevékenysége, amelyet külföldön követ el (269. §).
- Az állam gazdasági vagy társadalmi rendjének felforgatására irányuló szövetkezés (270. §).
- 210/211 -
A történeti áttekintésből és a nemzetközi kitekintésből levonható az a következtetés, hogy az államelleni bűncselekmények nem képeznek homogén kategóriát. Az államok a történelmi körülményeknek és a saját hagyományaiknak megfelelően különféle törvényi tényállásokat sorolnak ebbe a bűncselekmény-csoportba. Talán ez is az indoka, hogy nem tapasztalható harmonizációs törekvés az Európai Unión belül sem. Az államelleni bűncselekményeket illetően azt lehet mondani, hogy a kodifikációt változatlanul a szuverenitásban kifejezésre jutó nemzeti tapasztalatok irányítják.
Egységes szemléletet csak abban lehet észlelni, hogy az önvédelmi elvet valamennyi kodifikáció alkalmazza. Ennek részletei azonban közel sem egységesek. Nem egységesek atekintetben, hogy az önvédelmi elvet bűncselekményenként felsorolva vagy tartalmi fogalmazással építik be a Btk-ba.
A jelenlegi magyar szabályozás fejezetre utalással rendelkezik az önvédelmi elv alkalmazásáról. A Btá. 4. § b) pontja viszont a védett jogtárgyak meghatározásával kodifikált. Ilyen jellegű szabályozást találunk a finn és a svéd Btk-ban is.
A többi külföldi törvény bűncselekmények szakaszonkénti megjelölésével vagy fejezetekre utalással pontosítja az önvédelmi elv alkalmazásának körét. A külföldi kitekintésből levonható az a következtetés, hogy az önvédelmi elv jóval szélesebb körben kerül alkalmazásra, mint ahogy azt a hatályos magyar Btk. teszi. Ez a megállapítás csak a kodifikáció figyelmét hívja fel arra, hogy a hatályos Btk. rendelkezése viszonylag szűk körben alkalmazza az önvédelmi elvet.
A magyar Btk. 144. §-ában írt hazaárulás és a 145. §-ban írt hűtlenség tettese csak magyar állampolgár lehet, mert a törvényalkotó a tényállást speciális alannyal kezdi. Ez a törvényben úgy jelenik meg, hogy "Az a magyar állampolgár, aki...". A Btk. hatályba lépése után a kommentár azt írta, hogy "A bűncselekmény elkövetője csak magyar állampolgár lehet. Felbujtóként vagy bűnsegédként azonban a nem magyar állampolgár is büntethető."[12]
- 211/212 -
A fenti idézet tartalmi kritikájára később visszatérek. Itt csak arra kell felhívni a figyelmet, hogy a kommentárban foglaltak önellentmondóak. Az első mondat ugyanis azt mondja, hogy a bűncselekmény elkövetője csak magyar állampolgár lehet. A törvény szerint az elkövető alatt a tetteseket és a részeseket is érteni kell, tehát az idézet utolsó mondatának a megállapítása, amely a felbujtóra vagy a bűnsegédre vonatkozik, mind a törvény definíciójának, mind az első mondatának ellentmond. A kommentár a hűtlenség tárgyalásakor a hazaárulásra utal vissza.
A későbbi kommentár[13] a két bűncselekménynél azt írja, hogy az alany tettesként csak magyar állampolgár lehet, viszont a részesekről nem szól.
Az ELTE Jogi Karán oktatott tankönyv[14] a hazaárulásnál azt írja, hogy tettese csak magyar állampolgár lehet, majd ezt követően azt írja, hogy a részesekre ez a megszorítás értelemszerűen nem vonatkozik. A hűtlenségnél már csak a hazaárulásnál elmondottakra utal.
Szemben az előbb ismertetett álláspontokkal, amelyek a részesség kérdését felelősségtani problémaként kezelve jutottak a megoldáshoz, véleményem szerint a probléma nem felelősségtani, hanem joghatósági. Ezt a következő érveléssel lehet alátámasztani:
Ha a tényállás nem tartalmazná speciális alanyként a magyar állampolgárt, a magyar állampolgár az aktív személyi elvre vonatkozó törvényi rendelkezést[15] figyelembe véve, mindenképpen felelősségre vonatható lenne. A magyar állampolgárral szemben nincs szükség az önvédelmi elv alkalmazására akkor sem, ha a cselekményt külföldön követi el.
A speciális alany elkövető külön törvényi szabályozására csak azért lehet szükség, hogy a külföldön történő elkövetés esetén különböztetni lehessen a tettes és a részes között. Ez a megkülönböztetés elsősorban a külföldi elkövetőkre vonatkozik.[16] Ha ugyanis a hazaárulás és a hűtlenség részese a büntetendő cselekményt magyar felségterületen követi el, akkor vele szemben a területi elv alapján lehet eljárni, tehát nincs szükség a védelmi
- 212/213 -
elv alkalmazására. A védelmi elv alkalmazására akkor kell sort keríteni, ha a bűncselekményt külföldön követik el.
Ha a magyar részes a büntetendő cselekményét külföldön követi el, vele szemben az önvédelmi elvet rangsorban megelőző aktív személyi elv kerül alkalmazásra. Ha a külföldi részes a részesi cselekményt belföldön követi el, akkor a területi elv alapján lehet eljárni. Viszont, ha a külföldi részes a részesi cselekményt külföldön követi el, akkor a tényállás speciális szabályozására tekintettel az önvédelmi elvet vele szemben nem lehet érvényesíteni.
Ha tehát a speciális tettes mellett cselekvő részesek felelősségét vizsgáljuk az államelleni bűncselekményeknél, akkor a kérdést nem lehet a felelősségtan általános szabályainak alkalmazásával megoldani. Az államelleni bűncselekményeknél alkalmazásra kerülő önvédelmi elv alkalmazása büntetőpolitikailag helyesebb eredményre vezet, mert a külföldi elkövető részes külföldi cselekményével kapcsolatban kizárja a büntetőjogi felelősséget.
* * *
The study analyses the codification of crimes against the state, in consideration of the historical and comparative aspects of the topic. In the first chapter of the article the author scrutinizes the relevant provisions of acts and criminal codes adopted in Hungary from 1946-1999. The second chapter compares the regulations of crimes against the state in several European jurisdictions. The author emphasizes that the diversity of regulations could hinder the harmonization of the relevant provisions, even in the European Union. The last chapter summarizes the proposals of the author for the recodification of the Hungarian Criminal Code with special regard to the questions of jurisdiction over treason.■
- 213 -
JEGYZETEK
[1] Ez utóbbi két fordulattal kapcsolatban feljelentési kötelezettséget is előírtak, amelynek elmulasztását szintén büntették.
[2] schneider, p.: Naturrechtliche Strömungen in deutscher Rechtsprechung. Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, XLII-1956. 498-499. oldalon tett megállapítását idézi Péteri Z.: Az "újjáéledt" természetjog néhány jogelméleti kérdése a második világháború után. Állam- és Jogtudomány, V. köt. (1962) 4. sz. 498-499.
[3] Az utóbbi elkövetési magatartásokat napjainkban előkészületként értékeljük.
[4] A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve. KJK, Budapest, 1962. 18-19.
[5] Uo. 26.
[6] Uo. 32.
[7] A Büntető Törvénykönyv magyarázata. KJK, Budapest, 1986. 407.
[8] Uo. 409.
[9] BJD 9104.
[10] 1948. évi LXII. Törvény.
[11] A külföldi btk-k ismertetése során használt terminológia az Igazságügyi Minisztériumban a kodifikáció előkészítését szolgáló nem hivatalos fordításokon alapul.
[12] A Büntető Törvénykönyv magyarázata (szerk.: László J.). KJK, Budapest, 1986. 397.
[13] A Büntető Törvénykönyv magyarázata. Különös Rész (szerk.: Györgyi K.-Wiener A. I.). KJK, Budapest, 1996. 280.
[14] BELOVICS, E.-MOLNÁR, G.-SINKU, P.: Büntetőjog. Különös Rész. HVGORAC, Budapest, 2003. 300.
[15] 3. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni ... a magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény.
[16] 4. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az b) államelleni bűncselekmény (X. fejezet).
Lábjegyzetek:
[1] Wiener A. Imre, Tudományos tanácsadó, MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, E-mail: wiener@jog.mta.hu
Visszaugrás
