Németh János már egy 1997-es előadásában rámutatott arra, hogy milyen komoly kihívást jelent egy állam igazságszolgáltatásának, olyan külföldi joganyag átvétele és alkalmazása, mely esetenként idegen, az adott jogrendszerbe nem illő jogintézményeket és megoldásokat tartalmaz.1 Ilyen joganyagot jelent az uniós jog egésze, melynek ismerete és alkalmazása 2004. május 1-je után fontos feladatává vált a magyar igazságszolgáltatásának is. Előre borítékolni lehetett, hogy az első problémák egyike, mely a közösségi jog alkalmazásánál mutatkozik, az időbeli hatály kérdése lesz. A magyar bíróságoktól kiinduló első, előzetes döntéshozatali ügyek némelyike éppen ezt a kérdést vetette fel.
Közismert, hogy az Európai Bíróság az Ynos és a Lakép ügyekben hatáskör hiányában érdemben megtagadta a választ a magyar bíróságok által előterjesztett kérdésekre.2 E luxemburgi határozatok, azonban egyes esetekben olyan értelmezést kaptak a hazai bírósági joggyakorlatban, hogy a közösségi jog alkalmazása kizárt olyan ügyekben, melyeknek tényállása csatlakozás előtt valósult meg (lásd pl. BH 2007. 250.; LB-H-KJ-2007-104.; BDT 2006. 1390.)3 Álláspontom szerint ez az értelmezés nem megalapozott. A két határozat - bizonyos fenntartásokkal - alapként szolgálhat esetlegesen az előzetes döntéshozatali indítványok elutasítására, vagy a döntéshozatali kérelemről szóló végzés hatályon kívül helyezésére (pl. BH 2006. 235.); nem szolgálhat azonban alapul az előbbi, általános következtetés levonására. A következőkben emellett kívánok érvelni.4
Látni kell, hogy az Ynos ügyben, az Európai Bíróság rendkívül komoly elvi problémákkal nézett szemben. Ezt mutatta az is, hogy nagytanács járt el az ügyben. Az ítélet érdemi indokolása ráadásul 10-12 sor (lásd 35-37. pontok), és ez is meglehetősen talányos. A hatáskör hiányát megállapító döntéshez vezető következtetés háromlépcsős. (1) Az ügy tényállása Magyarország csatlakozása előtt valósult meg. (2) A Bíróság a kérdéses irányelv értelmezésére, a tagállam vonatkozásában, annak uniós csatlakozásától (itt 2004. május 1.) kezdődő alkalmazása tekintetében rendelkezik hatáskörrel. (3) Ebből következően (mivel az ügy csatlakozás előtti), a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az irányelv értelmezésére.
Az Ynos-ítélet ezen rövid, érdemi indokolásával összefüggésben, legalább három alapvető probléma észlelhető.
(i) A bíróság következtetésével kapcsolatban az egyik probléma az, hogy hiányos. A következtetés, abban a formában, ahogy az ítéletben megjelenik, logikailag nem szolgál a döntés alapjául. A (2) lépésben megjelenő érv nem illik az Ynos ügyben megjelenő azon körülményhez, hogy a kérdéseket előterjesztő szombathelyi bíróság a kérdéses irányelvet már a csatlakozás után kívánta alkalmazni az előtte fekvő ügyben. Így csatlakozás utáni alkalmazásáról van szó (bár csatlakozás előtti ügyben), az előterjesztő bíróság és az Európai Bíróság esetében is, így az (1) és (2) érv összekapcsolásából nem következik a (3) lépésben megjelenő következtetés. A döntésből visszavezethető, és azt megalapozó, logikailag helyesebb premissza a következő lehetne: a Bíróságnak nincs hatásköre az irányelv értelmezésére, amikor az olyan ügyben alkalmazandó, melynek tényállása a csatlakozás előtt valósult meg, függetlenül attól, hogy mikor kívánják a tagállami hatóságok a jogszabályt az ügyben alkalmazni. Ez nem csak megfogalmazás kérdése. Ugyanis az így átírt premissza, további - a Bíróság által nem érintett - kérdéseket vetne fel, melyekkel az alábbiakban vetek majd számot.
(ii) A Bíróság indokolásával, nevezetesen a 36. pontban foglaltakkal összefüggő, további probléma, hogy nem ad választ arra, miszerint miért nem rendelkezik hatáskörrel a kérdéses irányelv értelmezésére, a tagállam uniós csatlakozását megelőző ügyben, de a csatlakozás utáni alkalmazás tekintetében (ha egyébként az előterjesztő bíróság hajlandónak látszik a közösségi jogszabály valamilyen formában történő alkalmazására)? Mivel alapozta ezt meg a Bíróság?
A szóhasználat a Csatlakozási Okmány (lásd a 2004. évi XXX. tv.-t), Bíróság által is hivatkozott, 2. cikkére utal vissza, mely szerint a csatlakozást megelőzően elfogadott közösségi jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és a megállapított feltételekkel, azaz esetünkben a csatlakozás időpontjától alkalmazandóak az új tagállamokban. Ebből a szerződéses rendelkezésből, azonban közvetlenül nem vezethető le a Bíróság hatáskörének hiánya, hiszen - ahogy az előzőekben utaltam rá - az előterjesztő bíróság már a csatlakozás után kívánta alkalmazni az irányelvet. A hatáskör hiányát az Európai Közösséget alapító szerződés (EKSz.) 234. cikkéhez lehetett volna kötni, mely alapján az előzetes döntéshozatali kérelem született.
A Bíróság az ítélet 36. pontjában lényegileg az Andersson ügyben hozott ítélet 31. pontját ismétli meg.5 Ebben az ügyben az volt az egyik alapvető kérdés, hogy egy svéd bíróságnak, a svéd csatlakozás után előterjesztett kérelmére, de csatlakozás előtti ügyben, a Bíróság értelmezheti-e az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló 1992-es egyezményt, melyet az Európai Közösség, és annak tagállamai kötöttek az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagállamaival, és amelynek Svédország eredetileg, mint az EFTA egyik tagállama volt részese. Bár az EGT-egyezmény, a közösségi jog részeként értelmezhető az EKSz. 234. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján, a Bíróság megtagadta az előzetes döntéshozatalt e tekintetben, mivel az EGT-egyezményt, csak "a közösségi jogrenden belül helyzetekben" van hatásköre értelmezni, és az adott ügyben a tényállás a csatlakozás előtti Svédországban, mint EFTA-tagállamban állt be. (Hasonló következtetésre jut az ugyanazon a napon hozott Rechberger-ítélet, valamint a későbbi Salzmann-döntés is.)6 Arra azonban az Andersson ügy sem ad választ, (noha az indokolása sokkal gazdagabb, mint az Ynos-ügyé), hogy egy csatlakozás előtti ügyben, de - az előterjesztő tagállami bíróság szerint -, mégis valamilyen jogi relevanciával bíró közösségi jogszabály (itt EGT-egyezmény), csatlakozás utáni értelmezésére, tulajdonképpen milyen alapon nincs lehetősége a Bíróságnak, ha a csatlakozási szerződés szövege egyébként nem zárja ki a közösségi jog esetleges joghatásait csatlakozás előtti tények tekintetében.7
Az Ynos-ítélet 36. pontjában lévő megállapítás, még az Andersson-ítélethez kötve is, a levegőben lóg. Ezen megállapítás alapját kifejtve, azt indokolva, a Bíróságnak elkerülhetetlenül meg kellett volna nyilatkoznia a közösségi jog időbeli hatályáról, így arról, hogy a közösségi jogszabályt lehet-e alkalmazni olyan ügyben, melynek tényállása a csatlakozás előtt valósult meg. Amennyiben nem lehet alkalmazni, a Bíróság a szükségesség hiányára alapozhatta volna az értelmezési kérelmet elutasító döntését, kifejezetten az EKSz. 234. cikkére utalva. Ugyanis, amennyiben az előterjesztő bíróság az értelmezendő közösségi jogszabályt az adott ügyben nem alkalmazhatja, akkor az előzetes döntéshozatal keretében nyújtott értelmezés nem szükséges, azaz nincs értelme. A Bíróság, azonban a közösségi jog esetleges, csatlakozás előtti hatályára vonatkozó megállapításokat az ítéletében elkerülte.8 Valószínű, éppen ez a törekvés akadályozta meg abban a Bíróságot, hogy közvetlenül az EKSz. 234. cikkéhez kösse a hatáskör hiányának megállapítását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
