Quo vadis? Tehetjük fel bizonytalanul a klasszikus kérdést, ha a hazai médiaszabályozás jövőjére gondolunk. Túl egy többéves, az európai jogharmonizációra is kiemelt figyelmet fordító kodifikációs előkészítő munka, a Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia megalkotásán, és egy - a kritikák és észrevételek folytán többszöri módosítást megélt, de elfogadásra mégsem került - médiaszolgáltatásokról szóló törvénytervezeten, jelen pillanatban nehéz a kérdés megválaszolása. A helyzet bonyolultságát tovább fokozza, hogy 2009. december 19-én lejárt a 89/552 EGK a "határok nélküli televíziózásról" szóló irányelv második módosításának, a 2007/65 EK irányelv (továbbiakban: irányelv) közösségi normáinak átültetésére szabott határidő. Az irányelv legfontosabb vívmánya a tárgyi hatály kiszélesítése a hagyományos televíziós műsorszolgáltatás mellett a lekérhető médiaszolgáltatásokra.1 Az implementáció elmaradása miatt a hazai szabályozás azonban továbbra is az 1996. évi I. törvény meghaladott, kizárólag a műsorszolgáltatókra kialakított rendelkezéseire épül.
E tanulmány, szem előtt tartva az irányelv implementációs kötelezettség alá eső rendelkezéseit, a hazai jogalkotói mozgástér lehetőségeit, az audiovizuális médiaszolgáltatások új intézményeinek, a kapcsolódó szabályozási terhek, jogtechnikai eszközök bemutatására kíván kísérletet tenni.
Ahhoz, hogy az európai médiaszabályozással harmonizáló implementáció megvalósuljon, a tagállami jogalkotóknak szem előtt kell tartaniuk az irányelv módosításának alapvető célkitűzéseit, az irányadó jogalkotói akaratot, és a közösségi médiapolitika fő törekvéseit. A nemzeti médiaszabályok alakulását behatárolja ugyan a közösségi jog, de e keretek között a tagállamok figyelemmel lehetnek meglévő struktúráikra, sajátos jogi hagyományaikra, az összehangolt területeken pedig szigorúbb és részletesebb szabályokat alkothatnak. Az alábbiakban a közösségi médiaszabályozás fundamentumát képező új irányelvi törekvéseket és sajátosságokat foglaljuk össze.
1. Az irányelv átviteli technikától független, tisztán platform-semleges környezetben fektette le rendelkezéseit. Az infokommunikációs technológiák rohamos fejlődésével az audiovizuális médiaszolgáltatások fogyasztóhoz juttatásának lehetősége egyre színesebb képet mutat. Az átvitel akár digitálisan, kábel vagy műhold útján is történhet, s a későbbiekben további lehetőségek állhatnak elő. Egyre elfogadottabbá vált az a törekvés, mely szerint egy komplex, áttekinthető és követhető jogi környezet kialakításához az átvitel és a tartalom szabályozásának kérdését szét kell választani, és a tartalomnak az átvitel módjától független, egységes elbírálás alá kell esnie. Előbbi a hírközlési szabályozás, utóbbi pedig a médiaszabályozás területéhez tartozik. Az elektronikus hírközlésre vonatkozó új szabályozási keretrendszer már közösségi és hazai szinten is kialakult, míg a valamennyi médiaszolgáltatásra alkalmazandó, a fogyasztói hozzáférés alapján különböztető komplex médiaszabályozás, csak közösségi szinten valósult meg.
2. "A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások jellegzetessége, hogy a televíziós szolgáltatásokhoz hasonlóak, vagyis ugyanazon közönségért versengenek, mint a televíziós műsorszolgáltatások."2 Az új közösségi szabályozás kiindulópontja szerint minden audiovizuális médiaszolgáltatásra egységes minimumszabályozásnak kell vonatkoznia, tekintettel a versenytorzulás elkerülésére, a jogbiztonság javítására, illetve a belső piac megvalósításának elősegítésére. A jogalkotói szándékot vizsgálva, az irányelv egyik fő célkitűzése a médiaszolgáltatások egészét magába foglaló, határok nélküli, liberalizált médiapiaci környezet kialakítása. Mivel az irányelv erősíteni kívánja a terület piaci szemléletét, az új rendelkezések egyértelműen a médiapiac támogatása, a verseny élénkítése felé mutatnak. Az európai szolgáltatók támogatása, az iparág versenyképessé tétele a tagállami jogi környezet kialakításakor is elsődleges szempontok.
3. Fentiekkel szorosan összefügg az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó speciális reklámszabályok liberalizálása, a korábbiaknál rugalmasabb audiovizuális kereskedelmi kommunikáció kialakítása. A változás legfőbb indoka az új platformokhoz kapcsolódó fogyasztói reklámkerülés veszélye. A gazdasági reklámok közzététele a médiaszolgáltatók meghatározó bevételi forrása, ezért az irányelv támogatja az új reklámtechnikák (osztott képernyő, interaktív reklám stb.) alkalmazását, enyhíti a televíziós reklámra, és a támogatásra nehezedő terheket, illetve új kereskedelmi közleményformák alkalmazását teszi lehetővé (pl. termékelhelyezés). Ezen másodlagos reklámszabályok átültetése során fokozott figyelemmel kell lennünk a hazai reklámjog rendszerében elfoglalt speciális helyükre, az elsődleges reklámszabályokkal történő belső harmonizációjuk megteremtésére.
Mivel az irányelv gazdasági megközelítésben kezeli a médiaszolgáltatásokat, és így - ahogy az elnevezésében is benne van - a kereskedelmi közleményeket is, érdekes kérdést vet fel a társadalmi célú reklámok megítélése. Az irányelvben egyetlen helyen találkozhatunk velük: a 26. preambulum-bekezdés leszögezi, hogy az ingyenesen sugárzott közérdekű közlemény és jótékonysági felhívás nem audiovizuális kereskedelmi közlemények.3 Ebből a megállapításból viszont a contrario arra lehet következtetni, hogy a visszterhes társadalmi célú reklámok kereskedelmi közleménynek minősülnek, s mint ilyenek, kérdés, hogy miként feleltethetőek meg a vonatkozó minőségi és mennyiségi kritériumoknak.
4. A közösségi szabályozás további célkitűzése a plurális médiarendszer kialakítása, más megközelítésben mind a belső mind a külső médiapluralizmusnak megfelelő sokszínűség biztosítása. "A sokszínűség végső soron a médiarendszer működésének eredményeként megjelenő tartalomkínálatra vonatkozó követelmény: a média által létrehozott és működtetett nyilvánosságban a lehető legtöbb társadalmi csoport álláspontjának, illetve a kulturális értékek lehető legszélesebb körének meg kell jelennie."4 A médiapluralizmus kérdésének felvetésével először a német alkotmánybíróság ún. harmadik televíziós határozatában találkozhattunk.5 A belső pluralizmus meglétét - noha a későbbiekben a kereskedelmi műsorszolgáltatókra is alkalmazhatónak látja - alapvetően a közszolgálati műsorok esetében hangsúlyozta: a műsorok összességében egyensúlyi állapot kell, legyen a társadalomban találkozó egyes nézetek tekintetében. A magyar Alkotmánybíróság is ezen az állásponton van, amikor azt szintén e szűk körben látja alkalmazhatónak.6 A külső médiapluralizmus ezzel szemben a médiarendszer szolgáltatói oldalára utal, melyben magának az iparágnak a sokszínűsége mutatkozik meg. A tagállamoknak olyan szabályozási eszközöket és módokat kell találniuk, melyek hozzájárulnak a médiapluralizmus teljes körű előmozdításához.
5. Az új közösségi médiaszabályokban kiemelt közérdekű célként fogalmazódik meg a fogyasztói érdekek fokozott védelme. A felhasználók a szolgáltatás jellegéből és a hozzáférés módjából kiindulva elvárhatják, hogy bármely médiaszolgáltatással szemben megfelelő védelemben részesüljenek. Az irányelv e törekvését fejezi ki például a szerkesztői felelősség kategóriájának beépítése, a szolgáltatói beazonosíthatóság kötelezővé tétele, illetve a kereskedelmi közleményeknél elvárt fogyasztói tájékoztatási kötelezettség előírása.
A fogyasztóvédelem egyik preventív eszköze a médiatudatosság (media literacy) kialakítása. A médiatudatosság olyan készségeket, ismereteket és értelmezési képességeket feltételez, melyek segítségével a fogyasztók hatékonyan és biztonságosan tudják használni a médiát.7 A jövőt illetően a társadalom egyes tagjai versus szolgáltatók viszonyában a felkészült, ismeretekkel rendelkező, az információkat helyükön kezelő és megfelelően értelmező fogyasztói magatartás kialakítása a leghatékonyabb fogyasztóvédelmi eszköz lehet.
A fogyasztóvédelem tárgyi hatályát két szinten kell értelmezni: egyfelől a minden médiafogyasztóra alkalmazandó általános, másfelől az egyes védett csoportok esetében irányadó speciális rendelkezéseken keresztül (pl. kiskorúak különös védelme, hátrányos helyzetűek hozzáférési lehetőségének elősegítése). Mivel a fogyasztóvédelem olyan kiemelt közérdekű terület, melyet a tagállamok önállóan nem tudnak kezelni, annak közösségi és tagállami szinten megvalósuló maximális összehangolása mindkét megközelítésben elengedhetetlen.
Az irányelv legfőbb érdemeként a tárgyi hatály a lineáris műsorszolgáltatás mellett a lekérhető médiaszolgáltatásokra, így az audiovizuális médiaszolgáltatások teljes körére kiterjed. A kérdésfeltevés a továbbiakban arra irányul, hogy e szolgáltatásokat az irányelv mely kritériumrendszer szerint határozza meg.
A médiaszolgáltatásokra adott generális megfogalmazásában az alábbi tényállási jegyek találhatóak:
a) olyan szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel;
b) elsődleges célja műsorszámoknak a közönséghez történő eljuttatása;
c) tájékoztatás, szórakoztatás vagy nevelés céljából;
d) elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.
Kérdés, hogy milyen további részletes tartalmi ismérvek alapján határozhatóak meg e normatív elemek, és az egyes szolgáltatásokat - különösen a lekérhető médiaszolgáltatásokat - miként lehet ezeknek megfeleltetni.
A médiaszolgáltatások egyik meghatározó eleme a médiaszolgáltató szerkesztői felelőssége, mely az irányelv 1. cikk c) bekezdése szerint a műsorszámok kiválasztása és összeállítása - televíziós műsorszolgáltatás esetében a műsorszámok időbeli összeállítása, lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások esetében pedig a műsorkínálat összeállítása - során megvalósuló tényleges ellenőrzés. (A szerkesztői felelősség nem eredményez szükségszerűen a nemzeti jog szerinti jogi felelősséget a nyújtott tartalom vagy szolgáltatás tekintetében.) A szerkesztői felelősség tartalmát a tagállamok szabadon határozhatják meg. Lehetőségük van a "tényleges ellenőrzés", de akár más elemének pontosabb körülírására is.8 Az irányelv átlátható kötelezettségeket állít fel a szolgáltatásnyújtók számára, amikor kiemeli, hogy azok felelősek cselekedeteikért. Ahhoz, hogy a felhasználók konkrét esetben el tudják dönteni ki a tartalomért felelős személy, kötelező elvárás a szerkesztői felelősség felvállalásához kapcsolódó beazonosíthatóság. Ez arra kötelezi a szolgáltatásnyújtókat, hogy a szerkesztői döntéshozók számontartása érdekében adatot szolgáltassanak magukról. Ezeket az információkat könnyen és közvetlenül elérhetővé kell tenni a fogyasztó számára. A kötelezően közzéteendő tartalmi elemek felsorolásán felül a közzététel mikéntjének szabályozása a tagállamok hatáskörébe tartozik.9
A szerkesztői felelősség (illetve cselekmény) valószínűsíthetően az a normatív elem, melyen egy szolgáltatás - és itt tipikusan a lekérhető szolgáltatási módokra gondolunk - médiaszolgáltatássá minősítése eldől. Ha a szolgáltatáshoz nem kapcsolódik szerkesztői tevékenység, következésképp nincs szerkesztői felelősség sem, akkor nem tekinthető médiaszolgáltatásnak. Mivel a szerkesztői felelősség a szolgáltatások kategorizálásának komoly elhatárolási eleme, ezért annak pontos, átgondolt tartalmi körülírása mindenképp szükséges.
A preambulumban a fenti normatív kritériumokon túl a médiaszolgáltatások további sajátosságai is megtalálhatóak: olyan tömegkommunikációs szolgáltatások, melyeket a közvélemény széles rétegeinek szánnak, és egyértelműen befolyásolhatják azt; minden olyan szolgáltatás idetartozik, amely versenyben áll a televíziós műsorszolgáltatással, vagyis elsődleges célja alapvetően a műsorszolgáltatás; gazdasági és kulturális szolgáltatások is egyben; szokásos fogyasztói eszközökkel foghatóak (ezek körét a tagállami nemzeti hatóság határozhatja meg).10 Előbbiek alapján nem minősülnek médiaszolgáltatásnak például a magáncélú weboldalak, az elsődlegesen nem műsorszolgáltatási célú weboldalak fenntartása, magánszemélyek saját maguk által készített, hozzáférhetővé tett és terjesztett audiovizuális tartalmak az azonos érdeklődésű közösségen belüli megosztás és csere céljából, továbbá a magánlevelezés, szerencsejátékok, online játékok és keresőmotorok, a hírlap és folyóirat elektronikus változata.11
Fenti meghatározás mellett az irányelv a médiaszolgáltatások három nevesített területét különbözteti meg:
1. Televíziós műsorszolgáltatás - lineáris médiaszolgáltatás
E kategóriába tartozik a hagyományos televíziózás, mely a felhasználók számára a programok meghatározott műsorrend szerinti, egyidejű megtekintését teszi lehetővé (pl. analóg, digitális televízió, élő streaming, webtelevízió.).
2. Lekérhető médiaszolgáltatás - nem lineáris médiaszolgáltatás
A fogyasztó a szolgáltató által készített műsorkínálatból egyéni lekérés alapján, az általa választott időpontban tekintheti meg a műsort (video on demand szolgáltatások).
3. Audiovizuális kereskedelmi közlemény
A reklámnál szélesebb tárgyi kört felölelő ellenérték fejében történő közvetlen vagy közvetett kereskedelmi népszerűsítés eszközei sorolhatóak ide. Az irányelv erre vonatkozóan is egy általános meghatározást ad, majd speciális eseteket nevesít (támogatás, termékmegjelenítés, televíziós reklám, televíziós vásárlás).
Első kettő a médiaszolgáltatások fogyasztói hozzáférés alapján történő megkülönböztetésén alapuló két fő kategória, a harmadik az audiovizuális kereskedelmi kommunikáció új csoportja.
Az irányelv valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatásra vonatkozóan legalább alapszinten összehangolt, egységes minimumszabályok alkalmazása mellett - differenciált,12 mivel a lekérhető és a televíziós médiaszolgáltatásokra további különös szabályokat ad.13 Közös szabályaival lefedi a hagyományos és a lekérhető szolgáltatásokat is, de mégis az audiovizuális médiaszolgáltatások két különböző kategóriájaként kezeli őket.
Az irányelv minden médiaszolgáltatóra vonatkozó kötelező elvárásként rögzíti a gyűlöletkeltés tilalmát, mely szerint a tagállamoknak megfelelő eszközökkel biztosítaniuk kell, hogy a joghatóságuk alá tartozó audiovizuális médiaszolgáltatások ne tartalmazzanak fajon, nemen, vallási vagy nemzetiségi hovatartozáson alapuló gyűlöletkeltést.14
Másik, inkább ajánlás jellegű rendelkezése szerint, a látási vagy hallási fogyatékkal élők számára a szolgáltatások hozzáférhetőségét kívánja a megfelelő intézkedések ösztönzésével garantálni.15
A filmalkotások védelmében pedig már nem csak a televízió műsorszolgáltatás, hanem a lekérhető médiaszolgáltatások esetében is elvárás, hogy a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotást ne közvetítsenek a jogosulttal létrejött megállapodásban kikötött időszakon kívül.16
Médiafinanszírozási vívmány a kereskedelmi kommunikáció megújítása, új reklámtechnikák és módok alkalmazásának lehetősége. Az audiovizuális kereskedelmi közlemények teljes körére felállított követelmények a korábbiakban a reklámmal szemben megfogalmazott elvárások kiterjesztését jelentik. Emellett a támogatásra, mint sajátos vagyoni értékkel bíró hozzájárulási módra, illetve a termékelhelyezésre, mint a kereskedelmi közlemény új megjelenési formájára rendelt normákat a lineáris és a lekérhető médiaszolgáltatást nyújtóknak is szem előtt kell tartaniuk.
A) Általános korlátozások, tilalmak
A kereskedelmi közlemény nem sértheti az emberi méltóságot; nem tartalmazhat, illetve támogathat a nemen, faji vagy etnikai származáson, nemzetiségen, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést; nem bátoríthat egészségre vagy biztonságra ártalmas magatartásra; és nem bátoríthat a környezetvédelem szempontjából nagymértékben káros magatartásra sem.17
Bármely kereskedelmi kommunikáció esetén további tartalmi elvárásként rögzített a kiskorúak védelme. Az audiovizuális kereskedelmi közlemény nem okozhatja kiskorú fizikai vagy erkölcsi romlását, nem buzdíthat kiskorúakat termék vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérbevételére tapasztalatlanságuk vagy hiszékenységük kihasználásával, közvetlenül nem bátoríthat kiskorúakat arra, hogy rábeszéljék szüleiket vagy másokat a reklámozott termék vagy szolgáltatás megvásárlására, nem használhatja ki a kiskorúak szüleik, tanáraik és más személyek iránti különleges bizalmát, és indokolatlanul nem ábrázolhat kiskorút veszélyes helyzetekben.18
B) Speciális korlátok, tilalmak
Az egyes termékekre vonatkozó korábbi speciális reklámkorlátozások és tilalmak kiszélesítése a kereskedelmi közlemények teljes körére megvalósult. Nevezetesen tilos a cigarettára és más dohánytermékekre vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közlemény minden formája; tilos a csak vényre kapható gyógyászati termékek, illetve gyógykezelések audiovizuális kereskedelmi közleménye; az alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi kommunikáció pedig nem célozhat kifejezetten kiskorúakat, és nem bátoríthat az ilyen italok mértéktelen fogyasztására.
Már nem a szigorú térben és időben történő elkülönítés elve az irányadó, hanem a kereskedelmi közlemények könnyű felismerhetősége.
Az új fogyasztói hozzáférési technológiák megjelenésével a reklámkerülés veszélye komoly gazdasági fenyegetést jelent a médiapiac szereplőire nézve. Ennek kivédésére az irányelv több ponton is, így a minőségi megjelenés mellett formai és mennyiség szempontból is liberalizálta a kereskedelmi kommunikációt. Az egyik ilyen formai változtatás a kereskedelmi közlemény műsorba helyezésének lehetősége: már nem a szigorú térben és időben történő elkülönítés elve az irányadó, hanem a kereskedelmi közlemények könnyű felismerhetősége (ezt a kritériumot az irányelv a televíziós reklámra és vásárlásra a későbbiekben tovább differenciálja). Szigorúan rögzített továbbá a burkolt audiovizuális kereskedelmi közlemény, és a tudatosan nem észlelhető technikák alkalmazásának tilalma.19
A támogatás, mint eddig is létező finanszírozási eszköz szabályainak rugalmasabbá tételével, a műsorszámok támogatásában rejlő "megjelenési" lehetőségek kihasználásával új utak nyílnak a reklámozás terén. Az irányelv a támogatást olyan hozzájárulási formaként kezeli, melyet köz- vagy magánvállalkozás, illetve természetes személy médiaszolgáltatás vagy műsorszámok finanszírozására nyújt nevének, védjegyének, arculatának, tevékenységének vagy termékének népszerűsítése céljából.20
A) Alanyi és tárgyi tilalmak
Továbbra is jelentős alanyi korlátozást jelent, hogy nem nyújthat támogatást az a vállalkozás illetve természetes személy, amely audiovizuális médiaszolgáltatás nyújtásával, vagy audiovizuális alkotások készítésével foglalkozik. Kizárt továbbá a támogatói körből az elsődleges tevékenységként cigaretta vagy egyéb dohánytermék gyártásával vagy értékesítésével foglalkozó vállalkozás.
A tárgyi korlátok tekintetében meghatározott műsorok - a hírek, és az aktuális témákról szóló műsorszámok - kizártak a támogatható műsorok közül. A támogatott médiaszolgáltatóra vonatkozóan nem tartalmaz kizárást az irányelv, így az egyéb tilalmak és korlátok figyelembevétele mellett bármely médiaszolgáltatás támogatható.
B) Alanyi és tárgyi korlátok
Nem tiltott, mégis szigorú szabályok figyelembevétele szükséges a további alanyi és egy tárgyi korlátozás kapcsán. A gyógyszerkészítmények gyártásával, értékesítésével, és a gyógykezeléssel foglalkozó vállalkozás által támogatott audiovizuális médiaszolgáltatások vagy műsorszámok népszerűsíthetik ugyan a vállalkozás nevét vagy arculatát, de nem népszerűsíthetnek vény ellenében hozzáférhető gyógyszerkészítményeket vagy gyógykezeléseket.
C) A támogatott műsorok tartalmi követelményei
A támogatott műsorok (és értelemszerűen a támogatott műsorszolgáltatás műsorai) tartalma és műsorrendje semmilyen körülmények között nem befolyásolható oly módon, hogy ez hatással legyen a médiaszolgáltató felelősségére és szerkesztői függetlenségére. Egyebekben a műsorok nem bátoríthatnak közvetlenül - különösen különleges vásárlásösztönző utalások révén - áru vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérlésére.21
D) Támogatói üzenet követelményei
A fogyasztó megfelelő tájékoztatása a kereskedelmi közlemények vonatkozásában is az irányelv egészében fokozottan érvényesülő fogyasztóvédelem egyik pillére. A támogatástól, mint a médiaszolgáltatásoknak juttatott vagyoni értékű hozzájárulástól, meg kell különböztetni a támogatói üzenetet, mely a támogatás tényének a fogyasztó számára történő egyértelmű nyilvánvalóvá tétele. A fogyasztói tájékoztatás célja tehát, hogy a fogyasztó tudomással bírjon a támogatói megállapodás létéről. Azt, hogy ez milyen módon történhet, az irányelv részben kötelező, részben implementációs mozgásteret biztosító rendelkezésekkel határozza meg. Egyfelől a támogatói üzenet tartalmára nézve kötelező elvárás a támogató nevének megjelölése, másfelől a logót és/vagy egyéb, a támogatóra utaló jelzést lehet még feltüntetni. Támogatóra utaló jelzés lehet a támogató egy vagy több termékére, szolgáltatására való utalás, esetleg ezek megkülönböztető jelének felmutatása.22 A támogatói üzenet megjelenítési módját illetően elvárás, hogy azt a műsorszám elején mindenképp, egyebekben a műsor folyamán és/vagy végén a műsorszámtól függően alkalmas módon, egyértelmű megjelölés alkalmazásával kell megvalósítani.
Implementációs hatáskörbe tartozik a támogatói logó gyermekműsorok, a dokumentumfilmek és a vallási műsorok közben történő megjelenítésének tilalma. Ez a lehetőség a támogatói üzenet műsorszám folyamán történő megjelenítésének szigorítását oly módon biztosítja a tagállamok számára, hogy azok a logó megjelenítésének kizárására szorítkozhatnak. Fentieket összegezve a név feltüntetése a műsor elején mindenképp kötelező. Ezt követően lehetőség van a név műsor folyamán és/vagy a végén való feltüntetésére. Ezen túlmenően külön kérdés a logó (vagy más jelzés) műsor közben való megjelenítése. Ha a tagállam általában megengedi is alkalmazását, akkor is lehetősége van egy negatív lista készítésével a fenti műsorok esetében kizárással élni.23
A termékmegjelenítés tengerentúlon alkalmazott népszerű reklámozási mód, melynek egyedi sajátossága pontosan abban rejlik, hogy a reklámozás minden esetben a műsorba dramaturgiailag beépítve történik. Ahogy az irányelv megfogalmazza: termékmegjelenítésnek minősül az audiovizuális kereskedelmi közlemény bármely olyan formája, amely terméket, szolgáltatást, ezek védjegyét vagy ezekre való utalást tartalmaz oly módon, hogy az - fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében - egy műsorszámban jelenik meg.24
A kereskedelmi kommunikációs e formája a reklámkerülés elleni védekezés leghatékonyabb eszköze lehet, hiszen a fogyasztó nem tudja a műsorról leválasztani a reklámot, legfeljebb ha alkalmazása zavaró méreteket ölt, már-már a műsor minőségének rovására megy, a fogyasztó - a szolgáltató számára még kedvezőtlenebb - "műsorkerülést" választhatja.
Jogtechnikailag az irányelv meglehetősen sajátosan kezeli: tilos a termékmegjelenítés, de ha egy tagállam másként nem határoz, akkor az meghatározott esetekben mégis megengedett.25 Ebből az ellentmondásos megfogalmazásból az a következtetés szűrhető le, hogy a tagállamok szabadon dönthetnek a termékelhelyezés alkalmazásáról, ha másképp nem rendelkeznek, akkor nem a tiltás, hanem a következő engedő szabályok az irányadóak.
A) Tiltott termékek
A szokásos speciális reklámtilalom alatt álló termékek megjelenítése természetesen a műsorban sem lehetséges. Tiltott tehát dohányterméket, cigarettát vagy más, olyan vállalkozástól származó terméket, amelynek elsődleges tevékenysége cigaretta vagy egyéb dohánytermék gyártása vagy értékesítése, illetőleg vényre adható gyógyszerkészítményeket, gyógykezeléseket a műsorban elhelyezni.
B) Lehetőségek és korlátok
Az irányelv feljogosítja a médiaszolgáltatókat pozitív lista készítésére azokról a műsorokról, amelyekben a termékelhelyezést engedélyezni kívánják. (Vagyis az egyértelmű és követhető szabályozás érdekében, lehetőleg jellegük pontos körülírásával, nevesíteni kell a műsorfajtákat.) Ha nem szabályozza e kört, a termékelhelyezés az irányelv által meghatározott műsorok esetében alkalmazható. Ilyenek a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotások, az audiovizuális médiaszolgáltatások céljára készült filmek és sorozatok, a sportműsorok és a könnyű szórakoztató műsorszámok.
Elfogadható a termékmegjelenítés a fentieken túl akkor is, amikor ingyenes termékeket és szolgáltatásokat tartalmaz valamely műsor (pl. produkciós kellékek, díjak).26 Az ingyenes termékelhelyezés a gyermekműsorokban is megengedett, de természetesen a tagállam egyedi szabályainak kialakításakor tilthatja, vagy esetlegesen korlátok beépítésével engedélyezheti.
Az irányelv további szűkítések beépítését teszi lehetővé: például, hogy a tagállam csak olyan műsorszámokban engedélyezze a termékmegjelenítést, melyeket nem kizárólag nála gyártottak.27
Tartalmi korlátozásként kötelezően elvárt, hogy a műsorszámok tartalma, illetve a műsorrend nem befolyásolható a médiaszolgáltató felelősségére és szerkesztői függetlenségére hatással; a műsorok nem bátoríthatnak közvetlenül - különösen különleges vásárlásösztönző utalások révén - áru vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérlésére; és a műsorok nem adhatnak indokolatlan hangsúlyt a szóban forgó terméknek.28
C) A termékmegjelenítés módja
A termékmegjelenítés termék, szolgáltatás, ezek védjegye vagy ezekre való utalás műsorszámban történő megjelenítése. Elhatárolva a támogatástól: előbbi gazdasági hozzájárulás nyújtása a médiaszolgáltatás vagy valamely konkrét műsor részére, utóbbi a kereskedelmi közlemény egy formája.
Míg a támogatás gazdasági hozzájárulás nyújtása a médiaszolgáltatás vagy valamely konkrét műsor részére, addig a termékelhelyezés a kereskedelmi közlemény egy formája. A termékelhelyezés a műsor cselekményébe dramaturgiailag beépítve (annak részét képezve), míg a támogatói üzenet a műsor folyamán, attól elkülönülten (nem a cselekmény részeként) jelenik meg.
A nemzeti jogalkotási folyamatban kiemelt feladat a "termékmegjelenítés" tartalommal megtöltése, s a későbbi joggyakorlatban fokozatosan tisztázandóak az olyan tényállási elemek, mint például az "ezekre való utalás", vagy "hasonló ellenszolgáltatás".
D) A termékmegjelenítéshez kapcsolódó fogyasztói tájékoztatás
A nézőket mindenkor "megfelelően" tájékoztatni kell arról, hogy a műsorban termékelhelyezéssel találkozhatnak. A 61. preambulum-bekezdés értelmében, ha ennek eleget tesznek, nem burkolt reklámról, hanem jogszerű termékmegjelenítésről van szó.
A tájékoztatás módját illetően az irányelv kötelező elvárása, hogy a termékmegjelenítést tartalmazó műsorszámot a nézők félrevezetésének elkerülése érdekében a műsorszám elején és végén, valamint amikor a reklámblokkokat követően a műsorszám folytatódik, a megfelelő módon meg kell jelölni. Kérdés, hogy mi minősül megfelelő tájékoztatásnak. Erre vonatkozóan az irányelv nem ad tartalmi támpontot. Ennek tartalommal megtöltése a tagállami jogalkotó hatáskörébe tartozik. A közösségi elvárás csupán az, hogy a fogyasztó egyértelmű, félreérthetetlen tájékoztatást kapjon a termékmegjelenítés alkalmazásának tényéről. Ha a műsorszámot nem maga a médiaszolgáltató vagy egy azzal kapcsolatban álló társaság készítette vagy rendelte meg, a tagállamok eltekinthetnek a tájékoztatási kötelezettségtől.
A támogatói üzenet szabályait vizsgálva, látszólag átfedést találunk a termékmegjelenítéssel, hiszen támogatóra utaló jelzés lehet a támogató egy vagy több termékére, szolgáltatására való utalás, esetleg ezek megkülönböztető jelének felmutatása is. Az egyértelmű különbség azonban abban jelölhető meg, hogy míg támogatás esetén fentieket a műsor folyamán jelenhetik meg, addig termékmegjelenítésnél a műsorban történő elhelyezésről van szó. Utóbbi a műsor cselekményébe dramaturgiailag beépítve (annak részét képezve), míg a támogatói üzenet a műsor folyamán, attól elkülönülten (nem a cselekmény részeként) jelenik meg.
A lekérhető médiaszolgáltatások esetében a fenti elvárásokat - mivel azok tehát fogyasztó hozzáférés jellegétől függetlenül valamennyi médiaszolgáltatóra minimumszabályozást adnak - a lekérhető szolgáltatóknak is mindenképp alkalmazniuk kell. Továbbiakban az irányelv a lekérhető szolgáltatások egyedi sajátosságait alapul véve, ajánlás jelleggel közelíti meg a speciálisan kiemelt két területet.
Mivel a televíziós műsorszolgáltatásra a kiskorúak védelmében már a korábbi 97/36/EK irányelv módosítása megfogalmazta a közösségi elvárásokat, e közérdekű kérdésben csak az újonnan bevont lekérhető szolgáltatásokra indokolt a rendezés. Az ösztönző jelleggel lefektetett rövid elvárás alapján, a tagállamoknak meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan károsító lekérhető szolgáltatások csak úgy legyenek elérhetők, hogy a kiskorúak rendes körülmények között nem láthatják vagy hallhatják azokat.29
A lekérhető szolgáltatások esetében tehát a kiskorúakat mindenképp "távol kell tartani" a súlyosan károsító tartalmaktól. Az egyéb kiskorúakra káros tartalmak szabályozására a tagállam szabad kezet kap. A szabályozási sajátosságaik alapján, egyedileg dönthetik el, hogy a kiskorúak védelmében mennyire szigorítják meg a lekérhető szolgáltatásokat.
A feladat megvalósítására megfelelő intézkedésként a már ismert olyan eszközök alkalmazását nevesíti az irányelv, mint pin kódok, szűrőrendszerek, illetőleg jelölés alkalmazása.30
Kifejezett rögzítést nyer, hogy a kiskorúak védelmében hozott egyik rendelkezés kapcsán sem megkívánt, hogy azok - illetőleg a rájuk épülő intézkedések - betartatását a tagállamok előzetes közigazgatási kontrollnak vessék alá. Előzetes kontrollra tehát nincs szükség, de természetesen a kiskorúak védelme érdekében az új platformokon megjelenő médiatartalmak ellenőrzése minden médiaszolgáltatás esetén indokolt.
Az európai művek védelmében szintén sajátos megoldást alkalmaz az irányelv, hiszen ajánló jellegű megfogalmazásával széles körű mozgásteret biztosít a tagállami jogalkotó számára. Valójában csak a cél kijelölése történik meg, amikor is rögzíti, hogy - "amennyiben lehetséges"- a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a lekérhető szolgáltatások az erre alkalmas eszközökkel támogassák az európai művek előállítását és az ilyen alkotásokhoz való hozzáférést. A támogatás lehetséges eszköze például az előállításukhoz, jogaik megszerzéséhez nyújtott pénzügyi hozzájárulás, a műsorkínálatban (katalógusban) történő nagyobb arányú és/vagy hangsúlyosabb szerepeltetésük (minimális arány meghatározása), illetőleg az európai alkotásoknak "az elektronikus műsorkalauzokban" történő vonzó bemutatása lehet.31
A hagyományos televíziós műsorszolgáltatásra lefektetett új rendelkezések a korábban már szabályozott területek liberalizálását, az új szellemiségnek és technikai környezetnek megfelelő modernizálását adják meg.
A médiapluralizmus, a tájékozódás alapszabadságának biztosítása indokolja a nagy közérdeklődésre számot tartó események esetén a rövid részletek hírműsorokban való felhasználási jogát. Korábbiakban a kizárólagos jog szabályozása mellett egyes államok a rövid tudósításokra is vezettek be szabályokat, míg mások nem. A harmonizáció hiánya jogbizonytalanságot okozott. Az irányelv megerősíti, hogy a szolgáltatóknak a közösségi jog szerint egyenlő jogaik vannak, s ezen szabályokat oly módon kell részletezni, hogy a kizárólagos jog gyakorlása mellett a rövid híradáshoz való jog is ugyanolyan nyomatékkal érvényesüljön.32
Az új technológiák alkalmazásából adódóan megnövekedett azon lehetőségek száma, melyek révén a nézők elkerülhetik a reklámokat, a passzív médiafogyasztás körében az irányelv korszerűsítette a televíziós hirdetésekre vonatkozó szabályokat. Nem indokolt ma már a televíziós műsorszolgáltatásban sem a nézők érdekeit védő reklámelhelyezésére vonatkozó részletes szabályok alkalmazása, sőt a szabályozás kifejezetten támogatja e területen az új reklámozási technikák és módok megjelenését.33
Az "elkülönítési elv" újraértelmezésével a televíziós reklámra és vásárlásra az eddig térben és időben elkülönült reklámmegjelenítés helyett három új követelményt ragadhatunk ki:
- azonnal felismerhető,
- a szerkesztői tartalomtól megkülönböztethető,
- a műsorszám több részétől kellően elhatárolt. 34
A televíziós reklámok már a műsorban, így azonos időpontban is elhelyezhetőek, viszont ezt oly módon kell megtenni, hogy annak reklámjellege egyértelműen felismerhető, elhatárolható és megkülönböztethető legyen. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy a műsorszámba beiktatott reklám - figyelembe véve a természetes szüneteket, a műsor időtartamát és természetét - ne sértse a műsorszám egységét, valamint a jogosultak jogait.
A televíziós reklámbejátszásokra és a televíziós vásárlási bejátszásokra a minden műsoridőben egész órától egész óráig tartó időtartamon belül maximum 20%-os korlátozás került bevezetésre.35 Nem tartoznak bele az óránként 12 perc reklámidőbe a műsorszolgáltató által saját műsorszámairól, vagy a közvetlenül ezekből a műsorszámokból származó termékekről (merchandising) szóló hirdetések, a támogatói üzenet, és a termékmegjelenítés időtartama. Ez a lista szigorúan értendő, tovább nem bővíthető.
Az alaptétel szerint a reklám nem bonthatja meg indokolatlanul a műsorszámok egységét. Az európai televíziózás, illetőleg a gyermekek védelme érdekében, továbbá egyes műsorkategóriák esetében a televíziós reklámot, és a televíziós vásárlást lehetőleg a műsorszámok között kell elhelyezni. A védendő érdekekre figyelemmel minden egyes műsorrend szerint legalább 30 perc hosszúságú időszakban egyszer szakíthatóak meg a televíziós célra készült filmek (kivéve: "fikciós és nem-fikciós sorozat, dokumentumműsorok) filmszínházi bemutatásra szánt alkotások, hírműsorok, a 30 percnél hosszabb gyermekműsorok, és egyáltalán nem szakíthatóak meg reklámmal a vallási szertartásról szóló műsorok.36
A fentiekben összefoglaltuk mindazon rendelkezéseket, melyeket az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv a média-, és főként a tartalomszabályozás terén érint. Sajátosan vetődik fel a továbbiakban az a kérdés, hogy célszerű-e az ismertetett rendelkezésekhez mérten szigorúbb, illetve részletesebb tagállami szabályozást alkotni.
Az irányelv egyértelműen deklarálja, hogy a médiaszolgáltatások gazdasági és kulturális szolgáltatásoknak minősülnek. Mint kulturális szolgáltatások a közvélemény széles rétegeit befolyásolják, ezért az alkotmányos értékek, illetve a közérdekű területek védelmének biztosítása a szabályozáson és hatékony felügyeleten keresztül mindenképp alapvető elvárás. Ennek garantálása csak kellő igényességgel és alapossággal kialakított jogi garanciák mellett lehetséges. A kérdések részletes megválaszolása egy másik tanulmány tartalmi kereteit töltheti meg, így az alábbiakban csak a terület megfelelő elhelyezéséhez szükséges paramétereket ismertetjük.
Hol húzható meg a határ: meddig kell részletezni és szigorítania e szabályozást ahhoz, hogy a védelem kellő szinten biztosított legyen? Milyen legyen az a tartalomszabályozás, amely a médiaiparág működését, szabad versenyét indokolatlanul nem korlátozza? S mint gazdasági szolgáltatás, meddig tűrhető az effajta beavatkozás az audiovizuális piac működésébe?
A tagállami szabályozást illetően ismét le kell szögezni, hogy az irányelv az összehangolt területekre minimumszabályozást ad, melyhez képest a tagállami szabályozás szigorúbb és részletesebb lehet. Alapvető feltétel a közösségi szabályozásnak megfelelő harmonizáció. A szigorúbb szabályok - és ezek alapvetően, mint kulturális szolgáltatásnak a közérdekű területek védelme érdekében alkalmazható tartalomszabályozási eszközök - alkalmazása kapcsán komoly veszélyt jelent a túlszabályozás, esetlegesen a médiaszolgáltatók (főként műsorszolgáltatók) elvándorlása (Bár ez utóbbiban komoly tényező a tagállamnak a médiaszolgáltatásokkal, mint vállalkozásokkal szemben támasztott gazdasági elvárások szigora is.).
A médiaszolgáltatások és a joghatóság összefüggésében két elv érvényesül. A származási ország elve továbbra is központi eleme az irányelvnek, amelyet minden médiaszolgáltatóra alkalmazni kell. Ennek eredményeként egy médiaszolgáltató felett csak egy tagállam rendelkezhet joghatósággal. Szorosan kapcsolódik ehhez a másik alapelv, a letelepedés szabadsága. Eszerint a médiaszolgáltatások szabadon választhatják meg mely tagállamban telepednek le, ezáltal mely állam joghatósága alá kerülnek. Az irányelv pontosan körülírja, hogy milyen kritériumok mellett tekinti a szolgáltatót az adott tagállamban letelepedettnek.37
A médiaiparág e szabadságának korlátozására a fenti tartalomszabályozási indokok alapján két védelmi intézkedés alkalmazható. Az egyik a joghatóság megkerülésének kivédése. Erre akkor van lehetőség, ha a tagállam élt a közérdekű területeken a szigorúbb és részletesebb szabályok alkotásának jogával, és megállapítható, hogy egy televíziós műsorszolgáltató azok megkerülése céljából - szolgáltatását teljesen vagy legnagyobbrészt a szigorúbb szabályokat támasztó tagállam területére irányítva - egy másik tagállam joghatósága alá telepedett le. A szolgáltatással érintett tagállam a joghatóság megkerülésére hivatkozva a joghatósággal bíró tagállammal lefolytatott együttműködési eljárást követően, ha ez eredménytelen, meghatározott feltételek betartás mellett a közösségi joggal összhangban álló intézkedéseket tehet. Az intézkedés alapja tehát csak a közérdekű területeken alkalmazott szigorúbb szabályok megkerülése lehet, gazdasági okokra hivatkozva nem avatkozhat be a tagállam.
A másik lehetőség, a vételi és továbbítási szabadság korlátozása mindkét médiaszolgáltatásnál lehetséges védelmi intézkedésként funkcionál. A televíziós műsorszolgáltatások esetén a hatályos médiatörvény a kiskorúak védelme érdekében - tehát ismét szigorúan a megfelelő tartalom biztosítására hivatkozva - lehetőséget biztosít akár a szolgáltatás felfüggesztésére is.38 Az irányelv ma már a gyűlöletkeltés tilalmába ütköző tartalom esetén is lehetővé teszi a műsorszolgáltatóval szemben alkalmazható tagállami intézkedést. Míg a televíziós műsorszolgáltatásnál a vételi szabadság korlátozása kizárólag a kiskorúak védelme, és a gyűlöletkeltés tilalma érdekében történhet, addig erre a lekérhető szolgáltatásoknál szélesebb tartalmi indokokra hivatkozva van lehetőség.39 A tagállamok az alapvető emberi jogok, a közérdekű területek, közpolitikai célok (közrend, közbiztonság, fogyasztóvédelem stb.) védelmében élhetnek intézkedéssel. Alkalmazása előtt azonban - kivéve a sürgős esetben biztosított szabad eljárás lehetőségét - az irányelvben meghatározott együttműködési eljárás lefolytatása itt is kötelező.40
Végezetül fontosnak érezzük kiemelni a jogi szabályozás mellett a médiaszabályozás komplex rendszerében alkalmazható egyéb eszközök jelentőségét is. A médiaszabályozás optimális módja a társ- és önszabályozás harmonikus összehangolása lehet. Az irányelv hangsúlyozza az önszabályozás fontosságát, ugyanakkor kifejezetten rögzíti, hogy ez csak kiegészítő és nem önálló módszer a jogalkotás szintjén megjelenő normák lefektetése mellett.41 Valójában az önszabályozás kiegészítője a hatályos jogszabályoknak, a bírósági vagy közigazgatási mechanizmusoknak. Mivel a nemzeti jogalkotó implementációs kötelezettségét az önszabályozás nem válthatja ki, a fent ismertetett közösségi rendelkezéseknek a jogi szabályozás szintjén kell megjelenniük.
A jogkövető szolgáltatói magatartás azonban könnyebben elérhető, ha a médiaiparágat megfelelő fórumokon keresztül bevonják a jogi normák kialakításába. A közérdekű célok elérése (mint például a fogyasztóvédelem, a kiskorúak védelme) hatékonyabban biztosított, ha a szolgáltatók aktívan támogatják azt. E területeken az állami beavatkozás kiemelten indokolt, de e jogi keretek mellett az önszabályozásra bízható a terület részletezése, esetleges szigorítása.42 Egy kellően előkészített és kidolgozott összehangolás eredményeként a hatályos jogszabályokkal együttműködő önszabályozás hatékony társszabályozást eredményezhet.
A tagállamoknak a törvényi, rendeleti és közigazgatási szinten átültetett rendelkezésekről haladéktalanul tájékoztatniuk kell az Európai Bizottságot. A tagállami jelentésben ki kell térni többek között a kiskorúak védelme, médiatudatosság, társ- és önszabályozás, illetve a gyermekműsorokat kísérő vagy bennük szereplő kereskedelmi közlemények tekintetében elért eredményekre, kihívásokra is. Az irányelv jogi szabályozást igénylő normáit tehát minél előbb át kell ültetnünk jogrendszerünkbe, meg kell hozni a szükséges intézkedéseket, és ki kell építeni az implementáció szükséges garanciáit. Tekintettel médiaszabályozási sajátosságainkra, az átalakuló területekre, a hazai tendenciákra ez a jogalkotót több szinten is kihívások elé fogja állítani. A médiaszolgáltatások gazdasági és kulturális kettősségéből kiindulva úgy véljük, hogy az egyik sarkalatos kérdés a tartalommal szemben támasztott hatékony jogi garanciák és a médiaiparág vonzó hazai működési feltételei közötti egyensúly megteremtése lesz. Ha a hazai médiaiparágat versenyképessé kívánjuk tenni, olyan gazdasági és tartalmi szabályozást kell adnunk, melyek a hazai jogi környezetet vonzóvá teszik a letelepedni szándékozó médiaszolgáltatók számára, viszont e verseny-centrikus, liberalizált rendezés mellett sem lehet eltekinteni a megfelelő médiatartalommal szemben támasztott szigorú követelményektől. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány a Jogi Fórum által 2009. október 29-én " A médiajog aktuális kérdései" címmel megrendezett konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.
1 A irányelv címváltozása is a szabályozási terület kibővülését tükrözi: "Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról".
2 Irányelv (17) preambulum-bekezdése
3 Irányelv (26) preambulum-bekezdése
4 Polyák Gábor: Pluralizmus és médiaszabályozás. Jogtudományi közlöny, Budapest, 2009. május. 208. p.
5 BVerfGE 295, 322-3 (1981)
6 37/1992. (VI. 10.) AB. határozat
7 Irányelv (37) preambulum-bekezdése
8 Irányelv (23) preambulum-bekezdése
9 Lásd részletesen Irányelv 3a. cikke és a (43) preambulum-bekezdése
10 A médiaszolgáltatások meghatározásához lásd részletesen: Polyák Gábor: Az audiovizuális médiaszolgáltatások meghatározása és szabályozási terhei. AKTI füzetek 17. Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet, Budapest, 2007.
11 Lásd ehhez Irányelv (16)-(25) preambulum-bekezdéseit
12 A tartalomszabályozás differenciált terheiről lásd: Polyák Gábor: A médiarendszer kialakítása. HVG-ORAC Kiadó. Budapest, 2008. 159-164. p.
13 Irányelv (11) preambulum-bekezdése
14 Irányelv 3b. cikke
15 Irányelv 3b.-3c. cikkei
16 Irányelv 3d. cikke
17 Irányelv 3e cikk (1) bekezdése c) pontja
18 Irányelv 3e cikk (1) bekezdése g) pontja
19 Irányelv 3e cikk (1) bekezdése a)-b) pontja
20 Irányelv 1. cikk. k) pontja
21 Irányelv 3f cikk (1) bekezdés a) b) pontjai
22 Irányelv 3f. cikk (1) bekezdés c) pontja
23 Irányelv 3f cikk (4) bekezdése
24 Irányelv 1. cikk m) pontja
25 Irányelv 3g. cikk (1)-(2) bekezdései
26 Ez abból a szempontból érdekes, hogy a termékmegjelenítésnek fogalmi eleme a visszterhesség.
27 Irányelv (62) preambulum-bekezdése
28 Irányelv 3g cikk c) pontja
29 Irányelv 3h cikke
30 Irányelv (45) preambulum-bekezdése
31 Irányelv (48) preambulum-bekezdése
32 A rövid híradások idejét a tagállamok határozhatják meg. Annak maximális ideje 90 másodperc lehet.
33 Irányelv (57) preambulum-bekezdése
34 Irányelv 10. cikk (1) bekezdése alapján az elhatárolás lehetséges módjai: képi eszközzel, hangeszközzel, térbeli eszközzel, képi és hangeszközökkel, képi és térbeli eszközökkel, hang- és térbeli eszközökkel, képi, hang és térbeli eszközökkel.
35 Irányelv 18. cikke
36 Irányelv 11. cikk (2) bekezdése
37 Irányelv 2. cikke
38 A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. 52/A. §
39 Ennek indokait lásd részletesen: Nyakas Levente: A magyar médiaszabályozás lehetőségei az európai audiovizuális politika fényében. www. mediakutato.hu. 2008/2.
40 Irányelv 2a cikke
41 Irányelv (36) preambulum-bekezdése
42 Az irányelv kifejezetten ösztönzi a gyermekműsorok között elhelyezett élelmiszerreklámokra nézve a nemzeti magatartáskódexek alkalmazását.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense.
Visszaugrás
