Ügyszám: BH 2023.304.
Címszavak: jelzálogjog; végrehajtási eljárás; harmadik személy teljesítése a személyes adós helyett; árverési vétel; jogalap nélküli gazdagodás; jogalap nélküli birtoklás; tulajdonjog eredeti és származékos megszerzése
A per korábbi I. r. alperesének tulajdonában álló ingatlant több jelzálogjog is terhelte, különböző zálogjogosultak javára. A jelzálogjogokkal terhelt ingatlant az I. r. alperes a 2013. május 24-i adásvételi szerződéssel eladta az alperesnek. Az alperes a kikötött 349 250 000 Ft vételárat az I. r. alperes tagjai által nyújtott és az alperesre engedményezett tagi kölcsön követelés beszámításával teljesítette. Az alperes az adásvételi szerződés alapján 2013. május 24-én benyújtotta kérelmét tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránt. Az ingatlanügyi hatóság a bejegyzési eljárást felfüggesztette, mivel a korábbi I. r. alperes a 2013. május 24-i adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására időközben peres eljárást kezdeményezett.
Az önálló bírósági végrehajtó az I. r. alperessel szemben indult végrehajtási eljárásban 2015. március 30-án árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával értékesítette a felperes részére a perbeli ingatlant. A felperes a 90 000 000 Ft vételárat megfizette, amelyből a végrehajtó felosztással egyenlítette ki a jelzálogjogok és a végrehajtási jogok jogosultjait.
A felperes az ingatlant 2015. április 1-től - az ingatlan végrehajtó általi átadásától - egészen 2019. február 20-ig birtokolta, ekkor átadta az alperesnek.
A korábbi I. r. alperes 2015. június 4-től kényszertörlési eljárás, majd 2015. október 16-tól felszámolás hatálya alatt állt. A jelzálogjogosultak a felszámolási eljárásban hitelezői igénybejelentést tettek. A törvényszék a felszámolási eljárást az adós jogutód nélküli megszüntetésével 2022. április 13-án befejezte. Ezt követően a korábbi I. r. alperest 2022. május 6-án törölték a cégjegyzékből.
A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát megszerezte. Másodlagos keresete az alperesek egyetemleges marasztalására, 90 000 000 Ft jogalap nélküli gazdagodás és annak késedelmi kamata megfizetésére irányult.
A felperes másodlagos keresetét véglegesen úgy tartotta fenn, hogy a perben egyedüli alperesként maradt (korábbi II. rendű) alperest a megfizetett vételárból a jelzálogjogosultaknak kifizetett összesen 81 223 225 Ft tőke és törvényes késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:579. § (1) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróság a másodlagos keresetet - a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint - megalapozottnak találta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 81 223 225 forintot és annak a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatát.
Az elsőfokú bíróság szerint az alperes az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével dologi jelzálogkötelezetté vált, az ingatlan tehermentesítésének költsége terhelte. Azzal, hogy a végrehajtó a felperes által megfizetett árverési vételárból a jelzálogjogosultak javára összesen 81 223 225 forintot kifizetett, az alperes ingatlanát terhelő jelzálogjogok megszűntek, így az alperes mentesült az őt dologi kötelezettként terhelő végrehajtástűrési (végső soron fizetési) kötelezettség alól. Mindez anélkül következett be, hogy az alperes és a felperes között erre irányuló bármilyen jogviszony fennállt volna. Mivel az ingatlan végrehajtásának tűrésével egyenértékű kötelezettségét az alperes helyett a felperes teljesítette, közöttük megvalósult a jogalap nélküli gazdagodás tényállása.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítésével - részben eltérő jogi indokok mellett - egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével. Kifejtette, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak szubszidiárius (kiegészítő) jellege miatt nem a Ptk. 6:579. §-a, hanem a Ptk. zálogjogi szabálya irányadó arra, ha a zálogjogosult követelését nem a követelés kötelezettje (a személyes adós/kötelezett), vagy a zálogtárgy tulajdonosa, hanem harmadik személy elégíti ki. A Ptk. 5:142. § (2) bekezdése értelmében a zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére fennmarad a zálogjog a követelést kielégítő személyt megillető megtérítési követelés biztosítására.
A másodfokú bíróság szerint azzal, hogy a felperes a saját nevében - és nem az adós teljesítéseként - teljesített a végrehajtó felé, rajta keresztül elégítette ki a jelzálogjoggal biztosított követelések jogosultjait, ezért a felperesnek a teljesítéssel megtérítési igénye keletkezett. Ez egyben azzal is járt, hogy az ingatlanon fennállt - az eredeti követelést biztosító - jelzálogjog nem szűnt meg, hanem a törvény erejénél fogva a felperesre szállt át. A felperes az általa megfizetett összeg erejéig a megtérítési követelése biztosítására, az ingatlanon fennálló jelzálogjog jogosultjává vált, és követelhette zálogjoga bejegyzését. Tévesnek találta ezért az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy a felperes a vételár végrehajtó részére történő befizetésével az ingatlant tehermentesítette. A perbeli ingatlanra bejegyzett jelzálogjog a teljesítés-
- 299/300 -
sel nem szűnt meg, az ingatlan-nyilvántartáson kívül, a törvény alapján szerzett jogként a felperes javára fennmaradt.
A másodfokú bíróság rögzítette továbbá, hogy a felperes az idegen dologra fordított költségei megtérítésére a Ptk. 5:10-5:11. §-ai alapján tarthat igényt. Álláspontja szerint a felperes a végrehajtótól történő birtokbavételtől 2018. november 12-ig (az alperesek között 2013. május 24-én létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a Kúria által 2018. október 25-én hozott részítélet részére mint beavatkozó részére történő kézbesítéséig) a perbeli ingatlan jóhiszemű jogalap nélküli birtokosa volt, amelyre tekintettel igényt tarthatott az elszámolásra az alperessel szemben. Ennek alapján pedig a dologra fordított szükséges, valamint a hasznos költségei megtérítését is követelhette. A másodfokú bíróság ítélete szerint a felperes mint árverési vevő a jelzálogjogosultaknak kifizetett 81 223 225 Ft megtérítését az ingatlanra fordított hasznos költségként igényelhette a Ptk. 5:10. § (2) bekezdése alapján.
Felülvizsgálati kérelmében az alperes többek között arra hivatkozott, hogy a felperesre átszállt jelzálogjog megszűnt. A felperes követelhette volna a jelzálogjog javára történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzését, ennek hiányában azonban a zálogjog megalapítására nem került sor, az alperes pedig a zálogjog megalapítása hiányában nem vált dologi zálogkötelezetté. A felperes 2015. március 30-tól kérhette volna a jelzálogjog bejegyzését, így a bejegyzés iránti kötelmi igény 2020. március 30-ával elévült. Állította továbbá azt is, hogy tévesen döntött a másodfokú bíróság az alperes zálogkötelezetti marasztalásáról, hiszen felelőssége és a felperes igénye vele szemben csak tűrésre irányulhatott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
