Ha nem is túlságosan nagy számban, de léteznek olyan ítéletek, amikor a bíróság a jogszabállyal követett törvényhozói célra támaszkodva minősített bizonyos magatartásokat joggal való visszaélésnek.
A törvényhozói célra (illetve pontosabban a törvényhozó által fokozottan védeni kívánt érdekre) alapította ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. hatálybalépését követő első "valódi" joggal való visszaélési ügyben.
Alperesek azt kérték a bíróságtól, hogy felperes helyett adjon hozzájáruló nyilatkozatot arra nézve, hogy az OTP felfedhesse, vajon a felperesnek létezik-e 80.000 Ft-ról szóló takarékbetétkönyve. Alperesek azt gyanították, hogy a felperes az időközben elhunyt édesapjukkal folytatott közös gazdálkodás eredményét - kizárólag a saját nevére szóló - takarékbetétbe helyezte, amelynek létét azonban később tagadta. Az elsőfokú bíróság a felperes által megtagadott nyilatkozatot ítéletével pótolta, a Legfelsőbb Bíróság azonban az ítéletet megváltoztatva kifejtette, hogy a tilalom feloldásától való felperesi elzárkózás joggal való visszaélésnek nem tekinthető.
Az ítélet indokolása elismeri ugyan, hogy "... jelentős köz-, illetőleg egyéni érdeket sérthet a betétesnek az a törvényes joga, mely szerint akarata ellenére betéti követeléséről a pénzintézet felvilágosítást nem adhat", a bíróság azonban a törvényhely tartalmából arra következtet, hogy a törvényalkotó kivételezett helyzetbe kívánta hozni a betéteseket. A kivételes helyzetet pedig a bíróság szerint a takarékbetétek összegének növeléséhez fűződő társadalmi érdek alapozza meg.
A bíróság a következményekre figyelemmel megállapította azt is, hogy "a Ptk. 5. § (3) bekezdésének alkalmazása alkalmas lenne annak a bizalomnak a megrendítésére, amelyet a tvr. igen fontos népgazdasági érdekek biztosítására megalapítani kívánt."[1]
Az ítéletből jól látszik, hogy a bíróság szinte kényszerítve volt arra, hogy az alapvetően helyes ítélet indokolása során ugyanazon érveket vesse be, mint amivel a Ptk. 5. § (3) bekezdésének alkalmazását kérő felek operáltak: a társadalmi érdek, illetve a népgazdasági érdek kategóriáját. Egy tipikusan magánjogi ügyben aligha lett volna erre szükség, ha a társadalmi, illetve a népgazdasági érdek kategóriái nem lettek volna erős argumentumok a joggal való visszaélésre hivatkozó felek oldalán.
Kifejezetten az egyes jogok céljára alapította ítéletét a Legfelsőbb Bíróság abban az esetben, amikor a tulajdonostársak egyike úgy értékesítette az őt megillető tulajdoni illetőségnek megfelelő nagyságú telket, hogy először még a közös tulajdonnak az ingatlan természetbeni megosztása útján való megszüntetését kellett kérnie. A többi tulajdonostárs úgy érezte, hogy ily módon jogtalanul esik el az elővásárlási jog gyakorlásától, és egyikük elővásárlási jogát bíróság útján kívánta érvényesíteni. A bíróság megítélése szerint voltaképpen arról kellett döntést hozni, hogy a (társtulajdonos kö-
- 216/217 -
zös tulajdon megszüntetéséhez fűződő joga vagy a többi tulajdonostárs elővásárlási joga erősebb-e. A jogok "összeütközésének" problémáját a bíróság kifejezetten a jogok céljából levont következtetéssel oldotta meg.
Ennek során a bíróság döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban a Ptk. megfelelő rendelkezése "parancsolóan rendeli, hogy a közös tulajdont természetben kell megszüntetni, ha az egyáltalán lehetséges." Az elővásárlási jogról ugyanakkor azt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy az "tartalmát tekintve a közös tulajdon megszüntetésénél a megváltás intézményével esik össze, amely azonban a közös tulajdon megszüntetésének sorrendben csak második legkívánatosabb módja. Az elővásárlási jog - folytatta a Legfelsőbb Bíróság - természetével kapcsolatban megállapítható, hogy annak rendeltetése igen nagy mértékben, mondhatni elsősorban arra irányul, hogy egy dolognak minél kevesebb tulajdonosa legyen azért, mert a közös tulajdon kezeléséből, használatából különböző súrlódások keletkezhetnek." Ebből a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ha a közös tulajdon természetben megszüntethető, akkor ennek a célnak az illető esetben nincs jelentősége, következésképpen a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó tulajdonostársi jog megelőzi az elővásárlási jogot.[2]
Analógia segítségével vont le a Legfelsőbb Bíróság következtetést az alanyi jog céljára alapozottan abban az esetben, amikor a tulajdonosnak a haszonélvezővel szemben fennálló előbérleti jogát állapította meg.
Összhangban a személyi tulajdon szocialista koncepciójával a személyi tulajdon elsődleges rendeltetését a bíróság abban látta, hogy az a tulajdonos illetve használó személyes szükségleteinek kielégítését szolgálja. Ezért biztosított a törvényhozó közös tulajdon esetében valamennyi tulajdonostárs számára előbérleti jogot. A bíróság szerint ugyanezen jogpolitikai megfontolás kívánja meg azt is, hogy a haszonélvezőtulajdonos jogviszonyban a dolgot bérbe venni szándékozó tulajdonos javára előbérleti jog biztosíttassék. Ennek megtagadása a haszonélvező részéről a haszonélvezeti (tágabban a személyi tulajdoni) jog rendeltetésellenes gyakorlását képezi.[3]
Kifejezetten az alanyi jog rendeltetésére alapította ítéletét a bíróság a következő esetben:
A nemzetközi díjjal is kitüntetett perbeli kisjátékfilm alkotói a filmet munkaviszony alatt, munkaköri kötelességük teljesítése keretében hozták létre. Mikor munkáltatójuk később megrendelésre egy zenei együttes szerzeményéhez videóklippet készített, ehhez a perbeli kisjátékfilm több részletét is felhasználta. A részletek ugyan nem a filmbeli sorrendben követték egymást, származásuk azonban egyértelműen megállapítható volt. A munkáltató a videóklipp elkészítéséhez a film alkotóinak hozzájárulását nem kérte. Az alkotók munkáltatójuk ellen pert indítottak, amelyben annak megállapítását kérték, hogy a kisjátékfilm anyagának a videóklippben történt felhasználása jogosulatlanul történt.
Az elsőfokú bíróság az ítéletben megállapította, hogy a film munkaviszony keretében alkotó szerzőit csak az a jog illeti meg, hogy - abban az esetben, ha a munkáltató által alkotott mű tartalmával nem értenek egyet - nevük feltüntetésének mellőzését kérjék. Mivel a videóklipp a szerzők nevét egyébként sem tüntette fel, az elsőfokú bíróság a szerzők keresetét elutasította.
A fellebbezési eljárás keretében eljáró Legfelsőbb Bíróság viszont a munkáltatói felhasználói jog rendeltetésellenes gyakorlására hivatkozva a munkáltató oldalán jogsértést állapított meg. A bíróság - utalva a Munka Törvénykönyve által tartalmazott visszaélési tilalomra - kifejtette, hogy "a felperesek által alkotott művészi kisjátékfilmnek (amelynek képsorai egyébként megrázó erővel jelenítik meg az emberiséget fenyegető pusztulás lehetőségét) a reklámcélokat szolgáló videóklippben mennyiségi szempontból és a zeneszám gondolati tartalmát kifejező képi megjelenítés szempontjából meghatározó, ugyanakkor a film alkotói eredetiségét képviselő snitt-sorozatát önkényesen megváltoztató átvétele .... az alperes részéről a felhasználási jog olyan gyakorlása, amely a felperesek hozzájárulásának hiányában e jog társadalmi rendeltetésével ellentétes." Mivel pedig a videóklippből a kisjátékfilm és a felperesek személye is felismerhető, a számukra névtelenséget biztosító törvényi rendelkezés tartalmatlanná válik, jogaik és törvényes érdekeik csorbát szenvednek.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
