Elsősorban megkövetem Gadó Gábort. Bár nem állítottam, hogy egyedül az IRM felelős e bontóoknak a törvényszövegbe kerüléséért, talán ezt vélte kiérezni soraimból. Utána néztem a dolognak: valóban, már a szerkesztőbizottság javaslatában is szerepel a tétel, csak akkor nem figyeltem fel rá, ezért egyáltalán nem észrevételeztem, nemhogy azzal a súllyal, amit a javasolt változtatás megkíván. Noha, mint a Bizottság tagjának, módomban állott volna.
Úgy tűnik, akik tudatosították magukban, miről van szó, Gadó Gábor formállogikailag támadhatatlan érvelését fogadták el: A házasság két különnemű ember életközössége. Ez lényeges feltétel, a különneműség: egyneműek a magyar Alkotmány szerint, magyar jog szerint nem köthetnek házasságot. Ha tehát egyik fél nemet változtat és a másikkal azonos neművé válik, megszűnik köztük a házasságot házassággá tevő minőségi feltétel fennállása. Lehetetlenül a házasságuk. Jogilag a lehetetlenre senki sem köteles, a lehetetlen nem lehet jogi tény, valóság: a házasság megszűnik.
Ámde a javaslat szövege szerint e megszűnést megelőzi, előidézi, hogy az egyik házasfél nemet változtat. Nem sorscsapás éri: ilyen nem létezik. Akarati tény az, ami a változást előidézi. Nekem ott van a gondom, hogy természetellenes, de legalább is természetes igazságot, létminőséget megfordító egyéni akaratot, döntést a javasolt szöveg úgy kezel, mint emberi méltóságunkból folyó természetes jogot, amit a társadalom is, a velünk nemi azonosságunk alapján kapcsolatra jutott személyek köre is elfogadni és ahhoz igazodni tartozik.
Ha szerződésben vállalok valamit, emberi méltóságom és személyes autonómiám alapján fennálló szerződési szabadságom körében, az kötelez a társadalmi rend szerint, az megkövetelhető tőlem, behajtható rajtam. A szabad házasságkötésre vezető akaratnyilvánítás nem ér annyit, mint a szerződést létesítő nyilatkozat? A másik félnek a nem változásához, a házasság megszűnéséhez a hozzájárulása közömbös? A szerződéses akaratnyilvánítás kötelez azzal szemben, akivel szemben a kötelezettséget vállalták. Házasságkötési akarat nyilvánítása nem kötelez arra, hogy amit férfiként, nőként vállalt valaki, így teljesítse is?
Ha gyermeket nemz és apa lesz, ha szül és anyává lesz a személy, nem köteles-e ezen minőségében gyermekével a viszonyt az ő érdekében és hasznára fenntartani? írott malaszt az Alkotmány 67. §-a? A 15. és 16. §§-ai? A gyermektelen felek házasságának felbontásához, a társadalmi érdek megfontolása miatt, szükséges a bírói döntés. Itt a teljesen személyes egyoldalú át-hangolódás kapcsán nem kell felvetni az érintett további családtagok érdekeit? A társadalom érdekét? Avagy a szöveg mögött távolabbi célként a házasság önhatalmú bontásának korlátlan lehetővé tétele rejtőzik?
Amíg mindezt végig nem gondolta a jogalkotó és nem fontolta meg a társadalom, a kifogásolt házasságot megszüntető ok valóban sérti a jogállam és az alkotmányos családvédelem tételeit. Akkor is, ha nem figyeltünk fel erre idejében, sem mi a szerkesztőbizottságban, sem az IRM, sem a törvényhozó testület." ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, PPKE JÁK, Budapest
Visszaugrás
