Az Igazságügyi Minisztériumhoz egy érdekes családjogi tárgyú állampolgári megkeresés érkezett gyermek névváltoztatása tárgyában.
A konkrét megkeresés szerint a gyámként kijelölt hozzátartozó egy olyan kiskorú gyermek vezetéknevének megváltoztatását szerette volna kezdeményezni, akinek az édesanyja az apa által elkövetett bűncselekmény áldozataként halt meg. Álláspontja szerint a jelenlegi jogszabályi háttér ilyen esetekben, amikor a gyermek szülei nem járhatnak el a gyermek törvényes képviselőjeként, nem biztosítja annak a lehetőségét, hogy a gyermek névváltoztatására nagykorúvá válásáig sor kerülhessen.
A megkeresés tulajdonképpen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) módosítását indítványozta a tekintetben, hogy a gyermek gyámjának is legyen jogköre arra, hogy a gyámsága alatt álló gyermek nevének megváltoztatását kezdeményezhesse.
Tárgybeli esetben a jogszabályi háttér a következő: A Ptk. a szülői felügyelet tartalma körében a 4:150. §-ában rendelkezik a gyermek nevének meghatározásáról. E szerint "A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli. Ha a szülők nem kötöttek házasságot, a gyermek nem viselheti az anyja más személlyel kötött házassága folytán viselt nevét, ha azt az anya a házasságra utaló toldással viseli. A gyermek családi névként szüleinek összekapcsolt családi nevét is viselheti, akkor is, ha a szülők a házasságkötés után családi nevüket nem kapcsolták össze vagy a szülők nem kötöttek házasságot. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet." A szülők a gyermek nevét akkor is közösen választják meg vagy változtathatják meg, ha már nem élnek együtt és a szülői felügyeletet nem közösen gyakorolják, figyelemmel a Ptk. 4:175. §-ában foglaltakra. A Ptk. 4:175. § (2) bekezdése szerint ugyanis a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések közé sorolja a törvény többek között a gyermek nevének meghatározását, illetve megváltoztatását is.
A tárgybeli esetben - a megkeresésben foglaltak szerint - a gyermek nem áll szülői felügyelet alatt, hanem részére gyámot rendeltek ki. A Ptk. 4:223. § alapján az a kiskorú, aki nem áll szülői felügyelet alatt, gyámság alá tartozik. Gyám kirendelésére tehát csak akkor kerülhet sor, ha a kiskorú törvényes képviseletét egyik szülője sem láthatja el. Ennek oka lehet az, hogy mindkét szülő meghalt, szülői felügyeleti jogukat a bíróság megszüntette (Ptk. 4:191. §) vagy a szülők szülői felügyeleti joga szünetel (4:186. §). A Ptk. pontosan meghatározza a gyám jogait, mely szerint a gyám - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - a gyámsága alatt álló gyermek gondozója, nevelője, vagyonának kezelője és a gyermek törvényes képviselője. De bizonyos, szülő által megtehető jognyilatkozatokra a gyám valóban nem jogosult. A Ptk. 4:235. §-a taxatíve felsorolja azokat a jognyilatkozatokat, amelyeket a gyám egyrészről egyáltalán nem tehet meg, másrészről azokat, amelyek csak gyámhatósági jóváhagyással érvényesek. Így valóban a gyám jogkörének korlátai körébe tartozik, hogy többek között nincs joga a gyermek nevének meghatározására vagy megváltoztatására.
Az említett esetben - bár a kirendelt gyám a gyermek nevének megváltoztatását valóban nem kezdeményezheti - ugyanakkor lehetőség van arra, hogy a gyámhatóság a gyám vagy a gyermek kérésére, illetve hivatalból eseti gyámot rendeljen ki a gyermek képviseletére, ha a gyám mint törvényes képviselő a Ptk. fent hivatkozott rendelkezései alapján nem járhat el. Az eseti gyám kirendeléséről, illetve annak eseteiről a Ptk. 6:20. §-a szól. A Ptk. 6:20. § (1) bekezdése szerint: "(1) A gyámhatóság eseti gondnokot rendel, ha a gondnok jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el.' A Ptk. 6:20. § (5) bekezdése pedig egy utaló szabállyal teszi egyértelművé, hogy "az eseti gyámra az eseti gondnokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.'
A megkeresésben ismertetett esetben jogszabályi rendelkezés miatt nem járhat el a kiskorú gyermek gyámja, ezért a számára kirendelt eseti gyám képviselheti a gyermeket gyámhatósági kirendelő határozat alapján a névváltoztatási kérelem benyújtása kapcsán. Vagyis a tárgybeli esetben is van mód - eseti gyám útján - a gyermek érdekeit megfelelően mérlegelve névváltoztatásra.
Természetesen a fentiek nem zárják ki annak lehetőségét, hogy maga a gyermek nagykorúvá válását követően önállóan kezdeményezze nevének megváltoztatását, amennyiben ezt valóban indokoltnak tartja.
- 46/47 -
A kérdés arra irányult, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagjai által rendelkezésre bocsátott pótbefizetés visszatérítéséről a tagok lemondhatnak-e. A kérdéses esetben a tagok a társaság tőkeszerkezetének rendezése érdekében le kívántak mondani a korábban teljesített - de fel nem használt - pótbefizetésekről, és nem volt világos, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:183. § (5) bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint "a veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a visszafizetés időpontjában a tagjegyzékben szereplő tagok részére vissza kell fizetni", kötelezően követendő eljárást rögzít, vagy a Ptk. diszpozítivitása lehetőséget ad-e más megoldásra is. A kérdés értelmezési példaként utal az 59/2007. számú számviteli kérdésre.
1. A Ptk. jogi személy könyvének azon rendelkezéseinek alkalmazása és értelmezése, amelyek nem tisztán magánjogi jellegűek, hanem a tágabb értelemben vett gazdasági jogiak, nehezebb, hiszen nem ítélhetőek meg pusztán a Ptk. vagy más törvény rendelkezései alapján.
A pótbefizetés tekintetében a Ptk. a korábbi társasági rendelkezésektől eltérően lehetővé teszi, hogy a pótbefizetés ne csak pénzbeli befizetéssel, hanem nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával történhessen [Ptk. 3:183. § (2) bekezdés]. A pótbefizetés elrendelésére kizárólag a társaság veszteségeinek fedezése céljából kerülhet sor, ebből következik, hogy ha e cél megszűnt, a társaságnak főszabály szerint vissza kell fizetnie (adnia) a fel nem használt pótbefizetést. E rendelkezés abból a társasági jogi felfogásból következik, hogy a pótbefizetés nem minősül a tagok vagyoni betétjének, vagyis arra a tagnak visszakövetelési joga áll fenn. (Ez igaz még akkor is, ha a Ptk. a visszafizetés lehetőségét a törzsbetétek teljes befizetése után teszi lehetővé.)
A pótbefizetés lehetősége a társasági szerződés rendelkezésén alapszik, vagyis a társaság és a tag között a pótbefizetéssel összefüggésben is speciális szerződéses, társasági jogi jogviszony jön létre. A Ptk. 3:4. § (2) bekezdése a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok között rögzíti, hogy "a jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - eltérhetnek e törvénynek a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól." A Ptk. 6:59. § (2) bekezdése e körben is megfelelően értelmezhető, vagyis a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha a Ptk. az eltérést nem tiltja.
A fenti szabályok alapján magánjogilag, illetve társasági jogilag nem kizárt, hogy a társaság tagja a társaság veszteségeinek fedezésére fel nem használt pótbefizetés összegének "elszámolásáról" a társasággal a Ptk. 3:183. § (5) bekezdésétől eltérően állapodjon meg. A Ptk. visszafizetési rendelkezése csupán azt a garanciát biztosítja a tagok részére, hogy ha eltérő megállapodás nincs, a társaság köteles legyen visszafizetni (visszaszolgáltatni) a fel nem használt pótbefizetést. Nincs akadálya annak azonban, hogy a felek másként állapodjanak meg, és a társaság és a tag között értelmezhető más jogviszonyba vonják be a tag korábbi teljesítését mint szerződéses szolgáltatást. Ebben az értelemben tehát lemond a visszakövetelési jogáról a tag, azonban valójában nem lemondásról van szó, hanem arról, hogy a már teljesített szolgáltatást más jogviszonyba emelik át a felek. A társasági jog nem szabályoz olyan jogintézményt vagy társasági jogi döntést, amelynél a tag ténylegesen és ingyenes mond le a társaság javára juttatott vagyonáról, így valamilyen jogcímet meg kell jelölni a "lemondásként" értelmezhető korábbi tagi vagyoni szolgáltatás társaság általi felhasználásához.
A tag a fel nem használt pótbefizetést akár időlegesen, akár véglegesen is átengedheti a társaságnak. Időleges az átengedés, ha például tagi kölcsönné alakítják a felek a fel nem használt pótbefizetést, és végleges az átengedés, ha az összegből tőkeemelésre kerül sor.
2. A pótbefizetés rendeltetését a Ptk. határozza meg, azonban a számviteli mérlegben elfoglalt helyét, a könyvelt tétel kezelésével kapcsolatos szabályokat a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) határozza meg. E szerint "a lekötött tartalék a tőketartalékból, illetve az eredménytartalékból lekötött összegeket és a kapott pótbefizetés összegét foglalja magában" [Szt. 38. § (1) bekezdés].
Az Szt. határozza meg a lekötött tartalékból való kivezetés szabályait is:
38. § "(4) Lekötött tartalékként kell kimutatni a gazdasági társaságnál a veszteségek fedezetére kapott pótbefizetés összegét, a pótbefizetés visszafizetéséig, elszámolása a pénzmozgással, az eszközmozgással egyidejűleg történik."
38. § "(10) Amennyiben a gazdasági társaság veszteségének fedezetére szolgáló - törvényi előíráson alapuló - korábban teljesített pótbefizetés visszafizetésének a teljesítése nem pénzeszközzel történik, akkor a teljesítésként átadott eszközt - az eszközmozgással egyidejűleg - az értékesítés szabályai szerint kell elszámolni, azzal, hogy az így keletkezett követeléssel szemben kell a lekötött tartalékot csökkenteni."
37. § "(1) Az eredménytartalék növekedéseként kell kimutatni: [...]
d) a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a veszteség pótlásához nem szükséges - korábban ilyen címen adott - pótbefizetés visszakapott összegét a pénzmozgással, az eszközmozgással egyidejűleg,"
A fentiek alapján azt lehet megállapítani, hogy az Szt. jelenleg abból a feltételezésből indul ki, hogy a fel nem használt pótbefizetés a Ptk. 3:183. § (5) bekezdés szerinti módon, pénzben vagy pénz helyett eszközátadással ténylegesen visszafizetésre kerül a jogosult számára. Annak nincs akadálya, hogy akár még ugyanaznap - más jogcímen "visszavegye" a társaság az összeget. Társasági jogi szempontból az eredménytartalékba való átvezetés tűnik kiemelten relevánsnak, hiszen az eredménytartalék
- 47/48 -
terhére tőkeemelést lehet lefolytatni törzstőkén felüli vagyonból történő tőkeemelés címén (Szt. 40. §, Ptk. 3:201. §). Ugyanakkor indokolt lenne lehetőséget biztosítani arra az Szt.-ben, hogy ha a társaság és a tagok között ilyen megállapodás (társasági határozat) születik, feleslegesnek tűnő adminisztratív terhek nélkül a könyvelésben a lekötött tartalékból közvetlenül más számviteli kategóriába kerüljön át a pótbefizetés fel nem használt összege (része). Bár valóban nincs jogszabályi alapja az 59/2007. számú számviteli kérdés szerinti megoldásnak, azonban az mégis életszerű megoldást tartalmaz.
3. Összességében tehát a Ptk. alapján nem kizárt, hogy a fel nem használt pótbefizetés összegéről a társaság és a tag úgy állapodjon meg, hogy az nem visszafizetésre kerül a tag részére, hanem az továbbra is a társaság működését szolgálja - valamely más jogcímen. Fontos hangsúlyozni, hogy a társaság és a tag közötti megállapodásnak határozottnak és egyértelműnek kell lennie. Mivel az érintett követelés a tagot illeti meg, arról a társaság a tag kifejezett rendelkezése nélkül nem dönthet, nem tarthatja meg és nem fordíthatja más célra.
* * * Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs. * * * ■
JEGYZETEK
* Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs.
Visszaugrás
