3. A válságköltségvetés - függetlenül attól, hogy a Har. tv. rendelkezéseit figyelembe véve kell elfogadni - a helyi önkormányzat rendelete, amelynek elfogadására kizárólag a helyi önkormányzat képviselő-testülete lehet jogosult. Éppen ezért a válságköltségvetésről szóló rendelet esetleges jogszabálysértése, a Har. tv. rendelkezéseinek be nem tartása esetén nincsen lehetőség ezen válságköltségvetési rendeletnek az adósságrendezési eljárás keretében az adósságrendezési eljárást lefolytató bíróság előtt való megtámadására. Olyan formában sem, hogy kifogásként a pénzügyi gondnokkal szemben érvényesíti valamely hitelező, vagy az eljárásban résztvevő fél azt az igényét, hogy a pénzügyi gondnok ne járuljon hozzá szavazatával az adósságrendezési bizottságban a válságköltségvetés-rendelettervezet támogatásához. Erre nincsen lehetőség, azonban álláspontom szerint ez jelentős jogalkalmazási problémát - az előző kérdéskörben felvetetten túl - nem jelent. A válságköltségvetési rendelet alapján is csak a pénzügyi gondnok ellenjegyzésével teljesíthetők kifizetések. Ebből az következik, hogy a válságköltségvetés olyan rendelkezése, amely lehetővé tenne a Har. tv. rendelkezéseit meghaladó kifizetéseket, nem alkalmazható. Probléma tehát csak akkor merül fel, hogyha a válságköltségvetési rendeletből valamely kötelezően ellátandó feladathoz szükséges kifizetésre vonatkozó előirányzat hiányzik.
4. Az adósságrendezési eljárás kapcsán hitelezőnek azok tekinthetők, akik az adósságrendezési eljárás megindítását megelőzően a helyi önkormányzattal vagy annak költségvetési szervével szemben vagyoni követeléssel rendelkeznek, az adósságrendezési eljárás megindítását követően pedig azok, akiknek a követelését a hitelezői igény bejelentésére nyitva álló idő alatt a pénzügyi gondnok elfogadta és nyilvántartásba vette, valamint azok is, akiknek az igénye vitatottként került nyilvántartásba vételre. Ezen jogszabályi rendelkezés alkalmazása során felmerült az a kérdés, hogy a pénzügyi gondnok jogosult-e a már nyilvántartásba vett hitelezők hitelezői igényét újra megvizsgálni és esetlegesen a hitelezői igény elutasításáról dönteni.
A felszámolási eljárásban ilyen eljárásra - a jogalkalmazói gyakorlat szerint - a kijelölt felszámolónak joga van. Éppen ezért erre való hivatkozással merülhet fel ilyen igény a pénzügyi gondnokként kijelölt gazdálkodó szervezet részéről. Álláspontom szerint - tekintettel a helyi önkormányzatok adósságrendezése során betartandó szoros határidőkre, illetőleg arra, hogy a Har. tv. ilyen kifejezett jogot nem biztosít a pénzügyi gondnok részére - a jogszabályt szigorúan értelmezve azt kell megállapítani, hogy nincsen lehetősége a pénzügyi gondnoknak a hitelezői igények nyilvántartásba vételét követő ismételt megvizsgálására és azok esetleges elutasítására.
E körben azt tartom lényegesnek, hogy a 60 napos hitelezői igénybejelentési határidő elmulasztása esetén a jogszabály úgy rendelkezik, hogy az ilyen követeléssel rendelkező hitelezők az igényüket már semmiképpen nem érvényesíthetik az adósságrendezési eljárásban, csak annak jogerős lezárását követő két éven túl léphetnek fel az önkormányzattal szemben. Ez a szigorú jogvesztő határidő azt igazolja, a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a 60 napos igénybejelentési határidő elteltét követően már ismertté váljon az önkormányzat valamennyi, az adósságrendezési eljárásba bevont tartozása. Ezzel lehetővé téve, hogy az önkormányzat az adósságrendezési eljárásban részes hitelezőkkel egyeztethessen, illetőleg az egyezségkötés az előírt határidőben megtörténhessen. Abban az esetben, ha a felszámolási eljárásban kialakult joggyakorlatot analógiaként alkalmazva lehetővé tenné az eljáró bíróság a pénzügyi gondnokok részére, hogy a nyilvántartásba vett hitelezői igényeket felülvizsgálhassák, azt módosíthassák, ez olyan bizonytalanságot eredményezhetne, mely akadályozhatná az eljárás eredményes befejezését.
5. A gyakorlatban több felszámoló szervezet is bizonytalannak mutatkozott abban a kérdésben, hogy mi a sorsa azon hitelezői igényeknek, amelyek bejelentésre határidőben nem kerülnek.
Hasonlóan a csődeljáráshoz, itt is egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a határidő elmulasztása jogvesztést nem eredményez a hitelező részéről, csak az adott eljárásban való igényérvényesítéstől zárja el a hitelezőt.
Éppen ezért semmi akadálya nincsen annak, hogy a törvény által meghatározott határidő, azaz az adósságrendezési eljárást befejező végzés jogerőre emelkedését követő két év elteltével az önkormányzattal szemben az igény érvényesítésre kerüljön.
Ez a rendelkezés a gyakorlatban azt a problémát vetheti fel, hogy egyes hitelezők arra számítva, miszerint az eljárásban csak a hitelezői igény egy részéhez juthatnának hozzá, szándékosan az eljárásból kimaradnak, vállalják a két éves várakozási időt és ezt követően az egész hitelezői igényüket érvényesítik az önkormányzattal szemben, már az eljáráson kívül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
