A tanulmányom megírása során arra a kérdésre kerestem választ, hogy a regionális politika által megfogalmazott célt - miszerint a jövőben országunk bármelyik felében, bármelyik településén lakó embernek közel azonos esélye legyen a kedvező életkörülmények megteremtésére - a magyar közjegyzőség mennyiben tudja támogatni, azt miként tudja elősegíteni. A kutatásom eredménye azt igazolta, hogy a közjegyzőség is hozzájárulhat az általa alkalmazott modern eszközrendszerrel ahhoz, hogy az állampolgárok az ország minden részében ugyanolyan magas színvonalú, minőségi hatósági jogszolgáltatást kapjanak.
A tanulmány I. részében a Magyar Köztársaság főbb általános mutatóit vázoltam föl, ezt követi a Magyarországon meglévő regionális különbségek részletes bemutatása.
A tanulmány II. része a magyar közjegyzőség részletes bemutatásával foglalkozik különböző - a konferencia szervezői által megadott - témakörök szerint.
A tanulmány III. részében a magyar térszerkezet és az egyes közjegyzői kamarák területén működő közjegyzők teljesítményét vetettem össze, azok kapcsolódási pontjait kerestem meg.
Magyarország közigazgatásilag 19 megyére és a fővárosra oszlik, Budapest további 23 kerületre tagolódik. Fő közigazgatási egységek: főváros, megyék, városok és a községek.2
Magyarország regionális területbeosztásáról 1999-ben határoztak az Európai Unió követelményeinek megfelelően. Azóta hét tervezési-statisztikai régiót alakítottak ki, melyek teljes egészében lefedik a megyéket, és létrejöttek a megyei és regionális területfejlesztési tanácsok. Régiók: Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld.
"A rendszerváltozás után a kilencvenes évek elején a területi különbségek látványosan kiéleződtek Magyarországon. Közel másfélmillió munkahely szűnt meg, a korábbi ipari központokban a termelés visszaesett, megkezdődött a gazdasági szerkezet átalakítása. Mindez sújtotta a munkaerőt kibocsátó térségeket is, így az ágazati válságok területi válsággá szélesedtek ki. A keleti piacok elvesztése a mezőgazdaságban szintén megingatta a korábbi szervezeti és termelési rendszert, amit csak mélyítettek a tulajdonviszonyok visszarendezésére vonatkozó politikai döntések. Az ország nyugati térségei gyorsabban tudtak alkalmazkodni a változásokhoz, mivel ezekben a régiókban már a kilencvenes évek elején lezajlott a privatizáció, a gazdasági kapcsolatok Nyugat-Európa felé irányultak, s a külföldi tőke kedvező telephelyi feltételeket talált.
A negatív hatások mellett számos előremutató folyamat is megindult, ezek együttesen hatottak a regionális szerkezetre. Az önkormányzati rendszer kiépülése új energiákat hozott felszínre, mivel a települések saját vagyonhoz és fejlesztési lehetőségekhez jutottak. A közszolgáltatások piaci alapú működése helyzetbe hozta a településeket, a nagy korábbi különbségek feltételei megszűntek, a források esetében mindenki lehetőséget kapott a felzárkózásra. Új helyi közösségek alakultak ki, amelyek együttesen léptek fel, s a körülmények eredőjeként új fejlesztési irányok, lehetőségek, aktivitások születtek, melyek a korábbiaktól eltérő - néhány sikeres esetben kedvezőbb - helyzetbe hozták a településeket és térségeket. A regionális különbségek főbb jellemzői a kilencvenes évek végére egyértelműekké váltak, lehetővé vált rendszerezésük.
Elsőként kell megemlíteni a főváros és a vidék különbségeinek újbóli kiéleződését. Már nem a munkahelyekben, a jobb megélhetésben vagy éppen a vásárlási lehetőségekben jellemzők ezek a differenciák, hanem a tudás, a fejlesztés, a gazdaság új vezető szektorainak jelenlétében. Ezek a tényezők erőteljesen koncentrálódnak a fővárosban, miközben a vidék, a nem-főváros mérsékelten vagy arányaiban jóval kisebb mértékben részesedik ezáltal az új javakból, szolgáltatásokból és információkból. Gondolunk itt arra, hogy a működőtőke minden második forintja a kilencvenes években Budapesten kerül befektetésre. A kutatás és a fejlesztés területi koncentrációja sem mérséklődött, sőt folyamatosan emelkedik, így annak 55 százaléka a fővárosban található, illetve ha a központi régiót nézzük, az arány 59 százalékra emelkedik. Az új gazdasági szektorként meghatározott pénzügyi szolgáltatások, azaz a bankok és biztosítótársaságok vezérkara szintén Budapestre telepítette székhelyét, így a pénzügyi szolgáltatások 53 százaléka koncentrálódik a fővárosban, és összesen 56 százaléka a központi régióban. Végezetül a szabadalmi bejelentések közel fele szintén az ország központjában született meg, de ha a központi régiót nézzük, akkor már 60 százalékban összpontosulnak az új regisztrált találmányok.
A következő szempont a nyugat és a kelet közötti különbségek kiéleződése. A régiók, országrészek helyzete megváltozott, azok, amelyek közelebb vannak a nagy európai központokhoz, s azokat gyorsabban elérhetik, potenciálisan kedvezőbb helyzetbe kerültek a fejlesztés szempontjából (pl. külföldi befektetések, szállítási költségek, információk, innovációk beszerzése). Az ország nagyobb fele számára az infrastrukturális feltételek nem váltak kedvezővé, továbbra sem érik el rövid idő alatt az ország központjait (főváros, regionális központok), de más európai csomóponti régiókat sem.
A regionális szerkezet átalakulásának harmadik mozgatója a településhálózatban elfoglalt helyzet. Erőteljesen elkülönülnek a települések is, nem csak a térségek. Kialakul a városhálózatban az a 40-50 centrum, ahol valójában a gazdasági erőforrások, a jövedelmek, de a szellemi potenciál is koncentrálódik, s közben a városhálózat többsége, közel 200, döntően közép- és kisváros tudásbázisa és innovációs képessége stagnál, megújítási potenciáljuk gyenge vagy nem is mérhető.
Régiók szerint is differenciált a kép, hiszen a Dunántúlon a kis- és középvárosok közül többen már bizonyos feltételekkel rendelkeznek a megújítást képviselő eszközök és intézmények fogadására, míg az Alföld és Észak-Magyarország térségében nagyobb mértékben koncentrálódnak azok a városi rangú települések, amelyek kedvezőtlen helyzetben vannak. Mindezt csak megerősíti, hogy a népesség területi preferenciáiban alapvető változás következik be. Míg a nyolcvanas években a főváros és a városok voltak a migráció célpontjai, a népességbefogadók, addig a kilencvenes évekre Budapest és a városok lettek a népességkibocsátók és a falvak a népességfogadók. Persze a népesség átstrukturálódásában a főváros és a nagyvárosok környékén lévő falvaknak lett kitüntetett szerepük (szuburbanizáció), de az alacsonyabb jövedelműek vidéki, falusias térségekbe való kiáramlása sem elhanyagolható.
Ha rendszerezni kívánjuk a magyar térszerkezet főbb elemeit, akkor öt kategória alapján rajzolhatjuk fel az ország térképét.
- Az első csoportba az innovációs, sikeres térségek tartoznak, amelyek az ország nyugati felében, a főváros környékén, a Balaton mentén és néhány regionális központ körül mint szigetek alakultak ki. Ezekben a megújítás szempontjából aktív zónákban magasabb a vállalkozások száma, jelentősebb a külföldi tőke, alacsonyabb a munkanélküliség, kedvezőbbek a lehetőségek a munkához jutáshoz, szélesebbek a fogyasztás terei.
- A potenciális innovációs térségek, így az osztrák-magyar határrégió, a nagy közlekedési tengelyek, főleg az autópályák menti övezetek, azok központjai elindultak a fejlődésben. Megjelenik a külföldi tőke, az új vállalkozások, mérsékeltebbek a foglalkozási feszültségek, a gazdaság újabb szektorai bukkannak fel, tehát az ott élők megélhetési lehetőségei javulnak.
- Már nem ilyen kedvező a belső perifériákon élők helyzete. Ezek a nagyvárosoktól és a főbb közlekedési tengelyektől távolabb fekvő vagy nehezebben elérhető térségek nem rendelkeznek szervező centrumokkal, alacsony a vállalkozási potenciál, kevés a munkahely, leépültek a települések.
- A külső perifériák a déli, keleti, északkeleti határtérségeket foglalják magukba. Nem tudnak a szomszédos országokból fejlesztési energiát nyerni, mert azok perifériáival érintkeznek.
- Vannak végül a válságtérségek, ahol az ágazati válság következményeit hosszú ideig nem lehetett felszámolni, valamelyest mérsékelni. Ezek a korábbi nehézipari térségek, az Alföld vidéki, döntően mezőgazdasági térségei, illetve a tartós társadalmi feszültségeket hordozó térségek (pl. az aprófalvak vagy ahol a roma népesség aránya meghatározó).
A regionális különbségek nem csökkentek az új évezred első felére, sőt sajnálatosan nőttek. A jövedelemtermelés megyei sorrendjében nem történt változás, vagy csak kisebb átrendeződés. Leszakadnak az alföldi (kelet-magyarországi) és észak-magyarországi megyék, s megtartják vezető helyzetüket az innovációs tengely mentén elhelyezkedő nyugati megyék. A gondot abban látjuk, hogy a különbségek nagysága nőtt, azaz csökkent a legszegényebbek jövedelemtermelése, a leggazdagabbaké viszont erőteljesen emelkedett. Ennek következtében nem konvergáltak egymáshoz az ország térségei, hanem divergáltak, azaz divatos szóval élve a kohézió, a térségi összetartozás gyengült az országban.
A rendszerváltozás után közel 3200 települési önkormányzat jött létre. A fejlesztési források alacsonyak, a működés költségei növekednek, tehát csak együttműködéssel lehet a növekvő feladatokat megoldani. Ugyanakkor nem megoldott a középszint helyzete, nem tudják, nem érzékelik az emberek a megye szerepét és funkcióit. Miközben a megyék a települések egy új szövetségének kialakítását ösztönzik, segítik.
Magyarország Közép-Európa térszerkezetében meghatározó szerepet játszik, nagyvárosaink és régióink fontos összekötő kapcsok lehetnek, így rendkívül fontos, hogy miként alakul a magyar térszerkezet, és hogy ezt a decentralizáció, a regionális intézmény- és forrásrendszer mennyiben segíti. A cél az, hogy a jövőben országunk bármelyik felében, bármelyik településén lakó embernek közel azonos esélye legyen a kedvező életkörülmények megteremtésére."
A Magyar Köztársaságban a rendszerváltást követően 1991-ben visszaállították a latin típusú közjegyzőséget. Azóta a közjegyzői létszám jelentősen megnövekedett: 1992. január 1-jével 218 közjegyző kezdte meg működését, 2006. április 1-jétől pedig már 313 közjegyző látja el az állam által ráruházott hatósági jogszolgáltató feladatát. A feladat- és hatáskörök a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényben és annak végrehajtására kiadott 13/1991. IM rendeletben kerültek meghatározásra.
Magyarországon közjegyzői tevékenységet csak az végezhet, aki a közjegyzői kamara tagja. A Magyar Országos Közjegyzői Kamarát (MOKK) a budapesti, győri, miskolci, pécsi és szegedi székhellyel működő területi közjegyzői kamarák alkotják. A területi kamarák tulajdonképpen a jelenlegi megyerendszertől eltérően egyszerre több megyét fednek le, regionálisan szervezettek.
A közjegyző illetékességi területe - történeti okokra visszavezethető okoknál fogva - általában annak a helyi bíróságnak az illetékességi területével egyezik meg, amely a közjegyző székhelyén működik. A Budapesten működő közjegyzők illetékessége a főváros egész területére kiterjed. Az igazságügyért felelős miniszter rendelettel állapítja meg annak a közjegyzőnek az illetékességi területét, akinek a székhelyén nem működik bíróság.
A közjegyzők létszáma limitált, új közjegyző belépésére nem a szabad piaci viszonyok, hanem a közjegyzők létszámáról és székhelyéről szóló 15/1991. (XI. 26.) IM rendelet az irányadó. A közjegyzők a hatóságokhoz, bíróságokhoz hasonlóan meghatározott székhelyen, meghatározott illetékességi területre kiterjedően végzik tevékenységüket. A közjegyző tehát nem az általa választott városban működik, hanem hivatalos helysége kizárólag a kinevezési okiratban szereplő székhelyen lehet. Az Alkotmánybíróság a 944/B/1994. AB határozatában kimondta, hogy a közjegyzői tevékenységre a vállalkozás szabadsága nem terjed ki. A közjegyzői álláshelyek száma az elmúlt 16 évben folyamatosan bővült a megnövekedett igények kielégítése, az ügyek időszerű intézésének garantálása miatt. A közjegyzői létszám a piac igényeihez igazodva igazgatási úton került megállapításra, de a tevékenység hatósági jellege továbbra is a kötött létszámban történő működést indokolja.
A közjegyzők létszámának jogszabályban történő rögzítése a tevékenységük függetlenségének és hatékonyságának egyik gazdasági eszköze. A közjegyzők létszámát ugyanis úgy próbálja meghatározni a jogalkotó, hogy az iroda megfelelő bevételekhez jusson. Egy irodája fenntartásával küszködő közjegyzőtől aligha várható el, hogy független és pártatlan képviselőként gyakorolja hivatását, és az sem, hogy mindenkor az ügyfelek rendelkezésére álljon. A közjegyzői közreműködést az IM rendeletben meghatározott székhelyen ugyanis folyamatosan biztosítani kell, ügyfélfogadást minden munkanapon kell tartani. A közjegyző bármely okból történő távolléte (szabadság, kiküldetés, átmeneti munkaképtelen állapot) esetén helyettesítéséről gondoskodni kell.
A közreműködési kötelezettség főszabálya alól csak törvényben meghatározott esetekben lehet eltérni, de akkor viszont kötelező a közreműködés megtagadása. (Ktv. 3. § és 5. §)
Létszám szerinti statisztikai adatok: 15/1991. IM rendelet alapján 2006. április 1-jétől összesen 313 közjegyző működik Magyarországon
Budapesten, a fővárosban működő közjegyzők száma: 77 fő.
Megyeszékhelyen: 87 fő.
Egyéb: 149 fő.
Területi kamarák sorrendje a létszámukat tekintve:
1. BKK, 2. MKK, 3. SZKK, 4. PKK, 5. GyKK
A közjegyző részben jogviták megoldására szakosodott jogszolgáltató hatóság, részben pedig a jogviták megelőzésére szolgáló tevékenységet folytat, illetve a közhitelességgel való felruházásból eredően jogi jelentőségű tényeket tanúsít.
A leglényegesebb közjegyzői hatáskörök Magyarországon az alábbiak:
1. Polgári nemperes eljárások: hagyatéki eljárás, értékpapír és okirat megsemmisítésére irányuló eljárás, zálogjogi nemperes eljárások (bejegyzés, törlés, módosítás az ingó jelzálogjogi nyilvántartásba) - ezen eljárásokban a közjegyző határozatot hoz, amely jogorvoslat szempontjából a helyi bíróság végzésével azonos hatályú. "A közjegyző hatáskörébe tartozó hagyatéki eljárás lefolytatása nem előfeltétele az örökség megszerzésének, de a vitás tények tisztázásával, az öröklés beálltának közhitelű tanúsításával, és nem utolsósorban a hagyaték átadásával az örökös jogainak érvényesülését segíti elő."4
2. Közjegyzői okiratkészítés (olyan kötelezettségek okiratba foglalása, amelyhez bírósági végrehajtási kényszer jogkövetkezménye kapcsolódik)
3. Speciális közjegyzői okiratok: végrendeletek és különböző tanúsítványok készítése (pl. aláírás valódiságáról, közhitelességű nyilvántartás tartalmáról, tanácskozásról és határozatról, versenytárgyalásról és sorsolásról...)
4. Okiratok és ezen belül végrendeletek megőrzése és nyilvántartása.
Ingatlannal kapcsolatos szerződésfajták a közjegyzői gyakorlatban
Az adásvételi szerződés, opció, ajándékozási szerződések aránya az összes közjegyzői okirathoz mérten sem kimagasló, hiszen a gyakorlat szerint az ügyfelek tradicionálisan ügyvédhez fordulnak ezen jogügyletekben. Statisztikailag is nagyon kevés a közokiratba foglalt ingatlan adásvételi szerződések száma (az összes ingatlan adásvételi szerződés kb. 0,5%-a!), a hagyományon túl ennek egyik oka az is, hogy a felek a szerződésben alacsonyabb vételárat tüntetnek fel, mint amennyi az a valóságban, és ennél közjegyző nem működhet közre.
A jelzálogbankok nagyszámú jelzálog-hitelszerződéseinek köszönhetően a közokiratba foglalt zálogszerződések száma kimagasló, csakúgy mint a hitel-/ kölcsönszerződések és tartozáselismerések, kezességvállaló szerződések közokiratba foglalása iránti megkeresések száma is. Haszonélvezet, szolgalom alapítása, bérleti, haszonbérleti szerződés és lakáshasználati szerződés a közjegyzői gyakorlatban ritkán fordul elő, az okirati statisztikák tanúsága szerint számuk elenyésző.
Pártatlanság, tanácsadási (kioktatási) kötelezettség és esélyegyenlőség biztosítása5
A rendszerváltással megindult gazdasági folyamatok, az egységes Európába történő integrálódási folyamat egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a közjegyzői tevékenység - különös tekintettel a közjegyző által készített közjegyzői okiratokra - egyre nagyobb súllyal játszik szerepet úgy a jogkereső közönség, mint a gazdasági élet résztvevői részéről, különösen a közokiratok közvetlen végrehajthatósága miatt.
A Ktv. bevezető rendelkezései között került megfogalmazásra, hogy a közjegyző a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújt, továbbá a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban - a felek esélyegyenlőségének biztosításával - tanácsadással6 segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében.
A közjegyzővel szembeni, a törvény által is megkövetelt feltétel a pártatlanság. A közjegyzői pártatlanság alapja a tanácsadási kötelezettség. A közjegyző mint az állam hiteles és felelős közvetítője a jogszabályokat tárgyilagosan, pontosan ismerteti az ügyfelekkel, mindig a legkedvezőbb jogi megoldásra törekedve, a felek érdekeinek messzemenő figyelembevételével, így tehát a jogkereső közönség - mint fogyasztó - minőségi jogszolgáltatással való ellátása biztosítja a jogbiztonság és a fogyasztóvédelmi követelmények legteljesebb érvényesülését. Fontos kiemelni, hogy a Ktv. a felek részére nyújtott tanácsadást kizárólagosan csak azon jogügyletek vonatkozásában teszi lehetővé - és egyben kötelezővé -, mely kifejezetten hatáskörébe tartozik.
A közjegyző eljárása során köteles mindig szem előtt tartani a jogbiztonság megvalósulásának követelményét, így főként az okiratszerkesztési tevékenysége kapcsán ügyelnie kell az okiratban szereplő tények megvalósíthatóságára, a törvényességére és a felek esélyegyenlőségének biztosítására. Ahhoz, hogy az okirat tartalmazza azokat a tényeket, melyeket a felek ténylegesen rögzíteni kívánnak, a közjegyzőnek a valós szándék felderítésén túl nagy hangsúlyt kell fektetnie a felek tájékoztatására jogaikról, kötelezettségeikről és döntésük következményeiről is. Ezért a közjegyzőnek nemcsak elvárható etikai, hanem törvényi kötelezettsége is, hogy a feleket megfelelő tanácsokkal lássa el az adott jogügyletük tekintetében, valamennyi jogi lehetőséget és kötelezettséget ismertetnie kell a felekkel. A tanácsadásnak meg kell valósítania, illetve magában kell foglalnia a tájékoztatást a vonatkozó jogszabályokról, a jogügylet anyagi természetű következményeiről, felhívva az ügyfél figyelmét az előnyökre és a jogügylet kapcsán esetlegesen felmerülő hátrányokra is.
A felek esélyegyenlőségének biztosítását két szempontból lehet megközelíteni:
- Egyrészről az eljárások során nagyobb számban laikus ügyfelek jelennek meg a közjegyző előtt, akik gyakran nincsenek tisztában a jogi lehetőségekkel, a jogi kifejezéseket, a szerződési elnevezéseket tévesen használják, így ebben az esetben a közjegyző feladata, hogy kiderítse a valódi szándékot. A közjegyző közreműködése segít abban, hogy függetlenül a képzettségtől, jogban jártasságtól, az egyszerű, tájékozatlan emberek is sikeres szerződéseket kössenek és maradéktalanul megvalósuljon a jogügylettel elérni kívánt cél.
- Másrészről megállapítható, hogy a differenciált gazdasági életben megjelenő szereplők "súlya", gazdasági ereje eltérő, így a közjegyző esélykiegyenlítő funkciója még fokozottabb a különbségek jogszerű kiegyenlítésében. A közjegyzőnek ilyen esetekben részt kell vennie az egyezség kialakításában, ahol a felek esetlegesen érdekellentétben vannak egymással, oly módon, hogy a tapasztalatlanabb illetve versenyképtelenebb fél ne kerüljön kedvezőtlenebb helyzetbe. Gyakori azoknak a szerződéseknek a köre, ahol például egy pénzintézet a szerződő fél, aki egyoldalúan maga határozza meg az általános szerződési feltételeit, komoly kötelezettséget és felelősséget róva a másik (magánszemély) félre, aki az erőfölénnyel bíró fél által diktált viszonyokat kényszerül elfogadni. A közjegyző ilyen esetekben főleg, de egyéb eljárása során is köteles a szerződés igazságosságának megvalósulása érdekében akár a ténybeli fölényt, akár a helyzetből adódó hátrányt kiegyenlíteni és a törvényes illetve alaki, formai eszközök felhasználásával védelmet biztosítani az ügyfelek számára.
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara Jogi Bizottsága évtizedes küzdelmet folytat a pénzügyi intézmények központi vezetésével annak érdekében, hogy az általuk központilag kidolgozott szerződési feltételek legalább a jogszabálysértő elemektől mentesek legyenek. Ennek eredményeképpen az elérhető volt, hogy a pénzügyi intézmények által megkötni kívánt szerződéseknek az általuk központilag kidolgozott szerződés-mintáiból a MOKK Jogi Bizottságával történt egyeztetés nyomán eltűnjenek a jogszabálysértő rendelkezések. Sajnos az is előfordult, hogy erre az együttműködésre a pénzügyi intézmény csak azt követően volt hajlandó, hogy az adott kikötéseket tartalmazó szerződéseknél az ország valamennyi közjegyzője elhárította a közreműködést, a kikötések jogszabálysértő, illetőleg lehetetlen szolgáltatásra irányuló volta miatt.
A közjegyzők és a közjegyzői kamara eszközei azonban ahhoz nem elegendőek, hogy a pénzügyi intézményeket az ügyfeleik érdekeit nagyobb mértékben figyelembe vevő szerződési feltételek kidolgozására, az eset egyedi körülményeit is értékelő szerződések kötésére kényszerítsék. Azokat a törekvéseinket, amelyek a tételes jogszabályba nem ütköző, ám az adósokra egyébként hátrányos feltételek megváltoztatásra vagy törlésére irányulnak, a pénzügyi intézmények a hitelezői üzleti kockázatra, a prudens működés követelményeire, a betétesek védelmére és a biztonságos banküzem követelményeire hivatkozva következetesen visszautasítják, e szerződési feltételek "nem jogszabálysértő" voltára hivatkozással.7
A közjegyzői tevékenység pénzbeli ellenértékét a közjegyzői díjszabásról szóló 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet határozza meg.
A közhiteles, független, pártatlan jogi szolgáltatás nyújtásához nélkülözhetetlen feltétel a jogszabályban rögzített díjak rendszere. A közjegyzői intézményrendszer hatósági jellege, az állami jogszolgáltatás pártatlanságához fűződő érdek feltétlenül indokolja azt, hogy a közjegyző tevékenységét ne a piaci szempontok orientálják. A díjszabás e koncepciója biztosítja a gazdaságilag gyengébb helyzetben lévő fogyasztó védelmét is, a közjegyzői szolgáltatást igénybe venni kívánó ügyfél pedig a közjegyző személyétől függetlenül, előre ki tudja számítani a szolgáltatás ellenértékét.
A közjegyzőt, mint igazságügyi hatóságot közreműködési kötelezettség is terheli, ebből következően nem válogathat az ügyek között az ügyérték, illetve jövedelmezőség szempontjából. Az ügy bonyolultsági fokától, az ügyértéktől és az ügyfél személyes körülményeitől függetlenül el kell intéznie a hatáskörébe tartozó valamennyi ügyet.
A közjegyzők jövedelmét az határozza meg, hogy az adott időszakban milyen típusú ügyeket látott el (mekkora volt azok ügyértéke), és a bevételét milyen típusú kiadások terhelték. Az említett szempontok alapján a közjegyzők jövedelme jelentősen eltér. Nagymértékben függ attól, hogy az irodája hol található (Budapesten, megyeszékhelyen, kisvárosban), a nagyobb jövedelmet biztosító okiratszerkesztés vagy egyéb ügyek fordultak-e elő nagyobb számban, továbbá hogy az iroda költségei mekkora hányadát tették ki a bevételeinek (az alkalmazottak munkabére, az iroda rezsiköltségei állandóak). A közjegyző jövedelme ellenőrzött, mivel díjrendeleten alapul, a bírósági ügyvitelhez hasonló szigorú nyilvántartási szabályok kötik - melyet a területi közjegyzői kamara folyamatosan ellenőriz - és ebből adódóan a személyi jövedelemadóra vonatkozó szabályok szerint valamennyi jövedelméből adózik.
A latin típusú közjegyzőség visszaállítását követően folyamatos és egymásra épülő technológiai fejlődés figyelhető meg a magyar közjegyzőség életében. A digitális levéltár, az elektronikus közokirat irányába mutató fejlődés lépései címszavakban a következők:8
- 1992. a mechanikus írógéptől a számítógépig és a fénymásolóig - Műszertechnika alapcsomag közjegyzői irodák részére
- 1993. végintézkedések országos nyilvántartása (VONY) - fejlesztés három fokozatban
- 1996. zálogjogi nyilvántartás létrehozása (ZONY)
- 2000. első honlap: www.kozjegyzo.hu, belső levelező rendszer (saját fejlesztésű, zárt e-mail)
- 2001. egységes vírusvédelem a közjegyzői irodákban
- 2004. digitális levéltár (KDL) - számítástechnikai eszközökkel működtetett központi adatbázis, amelyben a közjegyző az általa készített közokirat digitális másolatát saját elektronikus aláírásával hitelesíti és elektronikus adatátvitellel tárolja
- 2006. digitális aláírást létrehozó chipkártya használata (a cégeljárásban már használható is).
A mai közjegyzői iroda felszerelése magában foglalja a fenti saját rendszerekhez való hozzáférést és ezen kívül többek között az internethasználatot, a cégnyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, az elektronikus jogszabálygyűjtemények használatát és más korszerű távközlési eszközöket. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara évről-évre egyre szigorúbban szabályozza a közjegyzői iroda megfelelőségének minimális feltételeit, melyek meglétét már az irodanyitáskor ellenőrzi.
- A képviselet igazolása a Nyilvános Cégadatok Kivonatának használatával akár aláírás hitelesítés, akár közokiratkészítés során a közjegyző irodájából a Cégnyilvántartáshoz történő közvetlen kapcsolódás révén azonnal megvalósítható.
- A Közjegyzői Ügyvitel Szabályairól szóló 37/2003. (X. 29.) IM rendelet kötelezővé is tette egyes közjegyzői nyilvántartások elektronikus vezetését (pl. közjegyzői lajstrom).
A Ktv. 166/A. §-a szerint a közjegyző köteles az általa készített közjegyzői okirat hiteles kiadmányát - a záradéki tanúsítvány kivételével -, valamint a külön jogszabályban meghatározott, a nemperes eljárásban hozott jogerős határozatot a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elektronikus úton vezetett levéltárában elhelyezni. Az archiválás alkalmával a közjegyző elkészíti a közokirat digitalizált másolatát, és azt a hivatali elektronikus aláírásával hitelesíti, továbbá az okirat kísérő lapján feltünteti annak jellemző adatait. Az elektronikus levéltárra vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.
- A digitális levéltározás megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltat a hamisított közjegyzői okiratokkal szemben, az elektronikus okirati forgalom pedig képes a hamisított okiratokkal kapcsolatos visszaélések teljes felszámolására és ez megnöveli a közjegyzői eljárások biztonságát. Távlatilag a levéltár összekapcsolható más elektronikai eszközökkel működtetett közhitelű nyilvántartásokkal, hatóságokkal (cég, telekkönyv, önkormányzat), ahova posta igénybevétele nélkül küldhetünk okiratokat. Az ügyfél bármely közjegyző okiratáról bármely közjegyző irodájában hozzájuthat a hiteles kiadmányhoz.
- Takarnet rendszer - On-line hozzáférés az ingatlan-nyilvántartás adataihoz9
A közjegyzői kar új jogszolgáltatással segíti a lakosság ingatlanhoz kapcsolódó jogügyleteinek lebonyolítását: az ország bármely közjegyzői irodájában egy órán belül, sorban állás nélkül beszerezhető hiteles Tulajdoni lap másolat (pl. lakossági vagy céges ingatlan ügyletek illetve lakossági hiteligénylés keretében). A közjegyzők Takarnet rendszerhez való csatlakozása lehetővé teszi, hogy az ügyfelek lakóhelyükön beszerezhessék telkük, nyaralójuk, telephelyük vagy másik lakásuk tulajdoni lapjának másolatát, akárhol is van az az országban. A hálózat egységes rendszerbe integrálja a földügyi ágazat hivatalait.
A közjegyző on-line rendszeren lekéri a megadott ingatlan Tulajdoni lap másolatát és hitelesíti azt. Ez a hiteles másolat egyenértékű a Földhivatal által kiadott Tulajdoni lap másolattal.
- Az ingó jelzálogjog és vagyont terhelő zálogjog nyilvántartásának vezetésére vonatkozó részletes szabályokat megállapító 11/2001. (IX. 1.) IM rendelet 2. § (4) bekezdése szerint lekérdező rendszert bárki működtethet, ha biztosítja az üzemeltetés megfelelő technikai követelményeit és vállalja a rendszerbelépéssel, illetve a rendszer használatával kapcsolatos díjak megfizetését, és erről, valamint a rendszer használatának egyéb feltételeiről a Kamarával szerződést köt. Ezzel a lehetőséggel elsősorban bankok, ügyvédi irodák élnek, akik a rendszer közvetlen használatával információt kaphatnak arról, hogy a zálogkötelezett szerepel-e a nyilvántartásban.
- A 2006. évben a Magyar Országos Közjegyzői Kamara lépéseket tett a korszerű és minden tekintetben biztonságosnak mondható minősített elektronikus aláírás bevezetésére a közjegyzői munkában. A bevezetett minősített elektronikus aláírással lehetővé válik a nyilvántartás korszerűsítése is, amelynek előkészítő munkái 2007. év őszén várhatók.
- Jelenleg folyamatban van a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) által működtetett központi személyiadat- és lakcímnyilvántartáshoz történő on-line csatlakozás kiépítése. A tervezet szerint 2008. január 1-jétől közvetlen hozzáférést biztosítanak a közjegyzőknek, bírósági végrehajtóknak és ügyvédeknek az adatnyilvántartáshoz. Ezáltal az ingatlannal kapcsolatos és egyéb, pl. cégalapítási ügyletekben szélesebb lehetőség nyílik a valódi személyazonosság megállapítására. Ennek eredményeképpen kiszűrhetőek lesznek a hamis okmányok felhasználói, vissza lehet szorítani az ingatlanokkal összefüggő visszaéléseket.
A közjegyző az ún. elektronikus kereskedelem, illetve elektronikus kormányzás elterjedésében aktívan vesz részt, a fenti eszközök térhódításával képes hatékonyabb, gyorsabb és egyszerűbb ügymenetet biztosítani. Ugyanakkor a közjegyzői eljárás számos előnye is változatlanul érvényesülhet, úgy mint a jogviták megelőzése, a bíróságok tehermentesítése, a jogérvényesítési költségek csökkentése, az esélyegyenlőség biztosítása. Ezzel tulajdonképpen megvalósult a hagyományos közjegyzői tevékenység elektronikai megfelelője.
Az elektronikus cégeljárás10
Az elektronikus cégeljárásról és a cégiratok elektronikus úton történő megismeréséről szóló 2003. évi LXXXI. törvény rendelkezései értelmében az elektronikus cégeljárás a cégbíróságokon 2005. január 1-je és 2006. szeptember 1-je között fokozatosan valósult meg. Ez kezdetben két gazdasági formára, a korlátolt felelősségű társaságra és a részvénytársaságra korlátozódott, azonban a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról, valamint a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 2006. július 1-jétől valamennyi gazdasági társasági forma esetén biztosítja a lehetőséget, hogy bejegyzési (változásbejegyzési) kérelmüket elektronikus úton terjeszthessék elő. Ennek eredményeként a cégbíróság az érintett cégeket elektronikus úton jegyzi be és tartja nyilván.
Az elektronikus cégeljárásban való részvételhez minősített elektronikus aláírásra és időbélyegzőre van szükség. Az elektronikus aláírást és az időbélyegző szolgáltatást jelenleg négy minősített hitelesítésszolgáltató szervezet biztosítja Magyarországon.
A cégalapítás leggyorsabb módja jelenleg a 2006. július 1-je óta létező egyszerűsített cégeljárás. Az új cégtörvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a közkereseti, a betéti és a korlátolt felelősségű társaságot (kkt.-t, bt.-t és kft.-t) 2 munkanap alatt jegyezze be a cégbíróság. Ennek feltétele, hogy a cég társasági szerződését szerződésminta alkalmazásával készítsék el, a jogi képviselő a cégbíróságon előzetesen cégnevet foglaljon a bejegyzendő társaság számára, továbbá elektronikus úton nyújtsa be a bejegyzési kérelmet. A kérelemhez valamennyi törvényben előírt mellékletet csatolni kell, valamint az eljárási illetéket előzetesen be kell fizetni.
2008 közepétől a blankettán készült alapító okirattal rendelkező és elektronikus eljárással bejegyeztetni kívánt cégeket egy óra alatt jegyzik be a cégbíróságok, és lényegesen kisebb lesz az ezért fizetendő illeték is - egyebek mellett ezt tartalmazza a parlamenthez az igazságügyi és rendészeti miniszter által benyújtott törvényjavaslat.11
A területi kamarák által lefedett területek
és a regionális térségek összevetése
- A BKK-n belül Budapest főváros és vonzáskörzete, Pest és Komárom-Esztergom megye területe egyértelműen ide tartozik. A fővárosban koncentrálódnak a fejlesztések, a gazdaság új vezető szektorai, a pénzügyi szolgáltatások is leginkább itt vannak jelen. A bankok és biztosítótársaságok székhelye is szinte kivétel nélkül Budapesten van.
- A GyKK nyugati országrészt magába foglaló, illetve külön a Balaton Északi partját övező területe is döntően az innovációs térségek közé tartozik.
Itt magasabb a vállalkozások száma, jelentősebb a külföldi tőke, alacsonyabb a munkanélküliség, kedvezőbbek a lehetőségek a munkához jutáshoz, szélesebbek a fogyasztás terei.
• Az okirati és hitelesítési statisztika mutatószámai is ezt támasztják alá: tendencia, hogy itt magasabb az egy közjegyzőre jutó okirat- és hitelesítésszám. Köztudomású tény, hogy az okiratszerkesztés nagyobb jövedelmet biztosít, mint az egyéb ügyekből befolyó bevétel, márpedig nagyobb ügyértékű ügyek leginkább a gazdaságilag prosperáló környezetben fordulnak elő.
- Az MKK-n belül is Miskolc, mint regionális központ és a szűken vett területe, továbbá Nyíregyháza térsége a potenciális innovációs térségek közé tartozik, főleg a kiépített autópályának és az utóbbi évek kormányzati gazdaságélénkítési, gazdaság felzárkóztató céllal támogatott beruházásainak köszönhetően. A Nyíregyházi Ipari Park (vegyipar, építőipar, feldolgozó ipar) 1996 óta sikertörténetet tudhat magáénak.
- A PKK Fejér megyei területe (Székesfehérvár és vonzáskörzete) is a potenciális innovációs térségek közé tartozik; a főváros közelségének, illetve az autópályának köszönhetően ott is sikeres és egyre bővülő ipari park létesült.
- Az SZKK területén Kecskemét és Szeged városa van hasonló helyzetben, ugyanis az autópálya kiépítettségének köszönhetően itt is látványos gazdasági fellendülés következett be.
Jellemző e területekre, hogy megjelent a külföldi tőke, új vállalkozások indultak, mérsékeltebbek a foglalkozási feszültségek, a gazdaság újabb szektorai bukkantak fel, tehát az ott élők megélhetési lehetőségei javultak.
• A gazdasági növekedést jelzi, hogy nő a társaságalapítási, vállalkozásfejlesztési, -bővítési kedv. A befektetés ösztönzés gyakorlati példája, hogy a piaci szereplők kedvezményes feltételű, vállalkozóbarát hitelt, kölcsönt tudnak felvenni. Ez nyilvánul meg a közjegyzői gyakorlat növekvő okirat- és hitelesítés számában (ez utóbbi főleg a cégjegyzéshez kapcsolódóan). Az okiratokon belül is a hitel/vagy kölcsönszerződések, tartozáselismerések emelkedő száma a figyelemreméltó.
Az MKK - Miskolc városát leszámítva - által lefedett észak-magyarországi terület, továbbá az SZKK dél-alföldi területe és a PKK - Fejér megyei területét leszámítva - döntő területe a belső perifériákhoz tartozik.
Jellemzően e térségek a nagyvárosoktól és a főbb közlekedési tengelyektől távolabb fekszenek vagy a nehezebben elérhetőek, nem rendelkeznek szervező centrumokkal, alacsony a vállalkozási potenciál, kevés a munkahely, leépültek a települések. Különösen jellemző az infrastrukturális feltételek hiánya, azok nem kielégítő volta. A Dunántúlon a kis- és középvárosok jobb feltételekkel bírnak, az Alföld és Észak-Magyarország térségében nagyobb mértékben koncentrálódnak azok a városi rangú települések, amelyek kedvezőtlen helyzetben vannak.
• Okiratszámban elmaradás tapasztalható, azok is inkább kisebb ügyértékben jelentkeznek. Jellemzően magas az egy közjegyzőre jutó hagyatéki ügyszám, az összbevétel fontos eleme a hagyatéki eljárás lefolytatásából előálló jövedelem, mely viszonylag szerény más európai kolléga hasonló hagyatéki eljárási díjaival szemben. Különösen szembeötlő, hogy a vidéki kollégák jóval több hagyatéki ügyet folytatnak le, mint a budapesti kamarához tartozó közjegyzők.
A PKK döntően déli határ-menti területe, az SZKK alföldi vidéki, döntően mezőgazdasági térségei és keleti határvidéke, illetve az MKK döntő térsége a külső perifériákhoz tartozik. A keleti és déli határvidéken élők nem tudnak a szomszédos országokból fejlesztési energiát nyerni, mert azok perifériáival érintkeznek. Már a válságtérség jeleit mutatják az MKK korábbi nehézipari térségei, ahol az ágazati válság következményeit hosszú ideig nem lehetett felszámolni, valamelyest mérsékelni (Ózd és környéke...), az SZKK-ra igen jellemző aprófalvak (tanyavilág), illetve a tartós társadalmi feszültségeket hordozó térségek, ahol a roma népesség aránya meghatározó, ilyen pl. a PKK Ormánsági térsége, illetve MKK borsodi területe.
• E térségekben működő közjegyzők a társadalmi és gazdasági nehézségek következményeként bevételben messze elmaradnak fővárosi és más sikeres térségben működő kollégáik bevételeitől. Többen iroda-fenntartási problémákkal is küzdenek. Jellemző, hogy ezen székhelyekre kiírt új álláspályázatok esetében kevesen pályáznak az alacsony jövedelmezőség, a ráfordítás meg nem térülése miatt.
A fentiekből is látható, hogy milyen szoros összefüggés van a közjegyzői székhely gazdasági fejlettsége és a közjegyzői bevételek aránya, az irodafenntartás költségei között. Hiszen az adott időszakban ellátott ügyek típusa (mekkora volt annak ügyértéke) és a kiadások nagysága határozza meg a közjegyzők jövedelmét. Látható, hogy a jövedelem nagymértékben attól függ, hogy a közjegyző irodája hol található (Budapesten vagy vidéken, és vidéken belül is meghatározó, hogy melyik országrész megyeszékhelyén, kisvárosában működik), és a nagyobb jövedelmet biztosító okiratszerkesztés vagy egyéb ügyek fordultak-e elő nagyobb számban. Ennek következménye, hogy a közjegyzők jövedelme jelentősen eltér.
A mindenkori kamarai vezetés a jövedelem különbségek kiegyenlítését úgy tudja elősegíteni, hogy a közjegyzői létszámra vonatkozó - a minisztérium felé tett - javaslattétel során ezt minden esetben figyelembe veszi. Így alakult ki az a helyzet, hogy a hátrányosabb helyzetű térségekben működő közjegyzők esetén némi kompenzációt nyújt a több nemperes (hagyatéki) ügy. A kiegyenlítésnél arra is tekintettel kell lenni, hogy a hátrányos helyzetű térségekben az iroda fenntartásával kapcsolatos egyes költségek (pl.: munkabér, bérleti díj, alvállalkozók díja) alacsonyabbak, mint a fővárosban, vagy előnyös helyzetben lévő nagyvárosokban.
Az említett szempontokra figyelemmel az újonnan kinevezett közjegyzők belépési díjának számítása is eltér: Budapestre kinevezett közjegyző 500 000 Ft-ot (2,747.3156 USD), megyeszékhelyre kinevezett közjegyző 400 000 Ft-ot (2,197.1362 USD), minden egyéb székhelyre kinevezett közjegyző 300 000 Ft-ot (1,647.8522 USD) fizet meg belépési díjként a területi kamarának.
A közjegyzői székhelyek gazdasági fejlettsége között meglévő különbségek ellenére is valamennyi közjegyző köteles a jogkereső közönségnek magas minőségi színvonalú szolgáltatást nyújtani, ezáltal biztosítva a jogbiztonság és a fogyasztóvédelmi követelmények legteljesebb érvényesülését. A közjegyző mint közhatalommal felruházott hatóság hivatásának pártatlan gyakorlása során, esélykiegyenlítő funkciója révén, a gazdasági szereplők között meglévő különbségek jogszerű kiegyenlítésére törekszik.
A magyar közjegyzőség a megteremtett központosított elektronikus nyilvántartások, a modern technológia alkalmazása révén hatékonyabb, gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb ügymenetet képes biztosítani. Ez mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a gazdasági és társadalmi életben nő a jogbiztonság, annak hatására pedig nagyobb a befektetői hajlandóság és a fogyasztói elégedettség. E folyamat visszahatásaként, a gazdasági prosperációt aktívan elősegítő közjegyzői közreműködéssel igazolható és tovább erősíthető a közjegyzői tevékenység szerepe és jelentősége.
A regionális politika által megfogalmazott céllal - miszerint a jövőben országunk bármelyik felében, bármelyik településén lakó embernek közel azonos esélye legyen a kedvező életkörülmények megteremtésére - a magyar közjegyzőség is egyetért és azt a maga minden eszközével támogatja. ■
JEGYZETEK
1 Jelen tanulmány az UINL (Latin típusú közjegyzőségek világszervezetének) XXV. Kongresszusára készült, mely Madridban 2007. október 3-6. között került megrendezésre. A címben tárgyalt témát munkacsoportokban vitatták meg a tagországok jelentéstevői. Az alábbiakban a tanulmány hosszabb terjedelmére tekintettel csak kivonatban kerül közlésre.
2 Jelenleg 19 megye, főváros, 23 megyei jogú város, 229 város, 2893 község - összesen 3145 település van Magyarországon (2003. január 1., forrás: KSH)
3 Rechnitzer János: Miért élnek jobban az emberek a Dunántúlon, mint az Alföldön? - Regionális különbségek és kezelési technikák címmel a Mindentudás Egyeteme előadássorozat keretében elhangzott előadás írásbeli összefoglaló anyaga (16-22. o.),
http://www.mindentudas.hu/rechnitzerjanos/20051123rechnitzer1.html
4 Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog. Osiris Kiadó Budapest, 1998. (453. o.)
5 E fejezet megírásában nagyban támaszkodtam Dr. Nemcsik Orsolya: A közjegyzőség, mint "bizalmi misszió". Közjegyzők Közlönye 10/2004. (10-14. o.) számban megjelent cikkére.
6 A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló T/2481. számú törvényjavaslat a pontosabb fogalom-meghatározás végett a "tanácsadással" szó helyébe a "kioktatással" szót teszi. Ez a kifejezés jobban tükrözi a magyar nyelvben az eljáró közjegyző pártatlanságát.
7 A Magyar Országos Közjegyzői Kamara válaszlevele Dr. Lenkovics Barnabás állampolgári jogok országgyűlési biztosához, 2004. 06. 07.
8 Dr. Bókai Judit: Jogbiztonság a bitek évszázadában. Közjegyzők Közlönye 4/2003. (9-12. o.)
10 Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapján fellelhető információk http://www.irmcegszolgalat.hu/
11 MTI közlemény 2007.03.19., a vállalkozói negyed
http://www.vnegyed.hu/cikk.php?&article=2686&pat=1 linkjén olvasható.
A kétnapos határidő 2008. július 1-jétől egy munkaórára csökken. A javaslat szerint ez év szeptemberétől a cégalapítással kapcsolatos minden tennivaló az alapításnál közreműködő ügyvéd vagy közjegyző kezében összpontosul. Az ügyvéd is jogosult lesz aláírási címpéldányt készíteni (ez ma a közjegyző privilégiuma), továbbá ő igazolja a pénzbeli betét befizetését. Így a cégnek nem előre, hanem a bejegyzést követően 8 napon belül kell bankszámlát nyitnia. A cél arra ösztönözni a vállalkozásokat, hogy az egyszerűsített cégeljárás szabályait alkalmazzák. Ehhez sokkal több, és az eddigieknél rugalmasabb szerződésminták állnak rendelkezésre a törvény mellékletében. A bejegyzendő adatokkal összefüggő okiratok jogszerűségi kontrollját a társasági szerződést ellenjegyző jogi képviselő végzi el, és igazolja azt a bejegyzési kérelemben a cégbíróságnak. (MTI.)
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara vezetősége ellentmondásosnak tartja, hogy a lakásmaffia tevékenység visszaszorítását is célzó - központi személyiadat- és lakcím-nyilvántartáshoz történő on-line csatlakozás megteremtésével egyidőben megszűnik az aláírási címpéldány elkészítésének közjegyzői monopóliuma. Eddig a cégalapításhoz kötelező volt a cégjegyzésre jogosult személy aláírásának közjegyző által történő hitelesítése. A kamara hangsúlyozza, hogy az ügyvéd nem állít ki közokiratot, nem állít ki aláírási címpéldányt, nem hitelesít, hanem ellenjegyzi a névaláírási igazolást. Ez utóbbi magánokirat, tehát alacsonyabb bizonyító erejű, mint a közjegyző által hitelesített címpéldány, és ez végső soron a jogbiztonság gyengülését eredményezheti, mert nehezebb lesz kivédeni a fantomcégek alapítását.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Kopár Bernadett MOKK
Visszaugrás
