A negyedik ipari forradalom technikai vezérlőműve a digitalizáció, amely a negyedik (4G) és ötödik generációs (5G) elektromágneses mikrohullámú (a továbbiakban: EMFR) sugárzás alkalmazására épül. 2019 októberéig Magyarországon ennek veszélyeit legfeljebb azok ismerhették, akik kutatták e tárgyban az idegen nyelvű szakirodalmat a világhálón. Rudolf Steiner - az antropozófia atyja - már 1924-ben figyelmeztetett arra, hogy az elektromosságot az embernek el kell taszítania magától, mert különben az pusztítja el őt. Stephen Hawking szerint pedig a mai civilizáció összeomlásának egyik fő veszélye, hogy a mesterséges intelligencia teljesen leváltja az embert.
A Vodafone távközlési szolgáltató 2019 októberében 33 állandó bázisállomást telepített Budapest belső kerületeiben és a Duna vonalán, így 3,5 GHz sávon elindította hazánk első 5G hálózatát, amit folyamatosan követ az országos rendszer kiépítése. Mindez a lakosság tájékoztatása és az EMFR-sugárzás környezetbe kibocsátását engedélyező eljárás lefolytatása nélkül történik. Így teljes a bizonytalanság afelől, hogy az új minőségű sugárzás milyen egészségügyi kockázatot jelent(het) az emberre és milyen veszélyt jelent(het) az állat- és növényvilágra. A kétségeket fokozza Thuróczy György sugárbiológiai szakpolitikus álláspontja, mely szerint "egyelőre nem lehet azt mondani, hogy az 5G-hálóza-tok valódi egészségügyi kockázatot jelentenek az ember számára, de az ellenkezőjét sem lehet egyértelműen kijelenteni. Ehhez hosszabb időt felölelő vizsgálatok kellenének, ám ilyen hosszú kísérletekre a bevezetés küszöbén már egész biztosan nincs idő" (Tudósok leállítanák az 5G-s mobilhálózatok aktiválását, mert még nem tudhatjuk, milyen hatásuk lesz, http://hvg.hu, 2019. február 21.).
Felmerül kérdésként, hogy az 5G bevezetésének sürgető időigényével szemben nem élvez-e elsőbbséget az egészségügyi biztonság vizsgálati igénye, amely az állam alkotmányos intézményvédelmi kötelességéből ered. Érdekes egy pillanatra elidőzni annál a kérdésnél is, hogy vajon mit ért a szakértő a "hosszabb időt felölelő vizsgálatokon", amikor több ezer független kutatás már közel húsz éve bizonyítja (az 5G és 6G spektrumsávján, 24-40-75-95 GHz tartományban), hogy a 4G és az 5G EMFR-sugártornyok 300-400 méteres körzetén belül a rákos megbetegedések száma a nyolc-tízszeresére növekedett, valamint az onkológusok tíz éve folytatott állatkísérletei alapján nem cáfolható a sugárzásnak kitett állatok daganatos megbetegedése sem.
Ma már nem kell találgatni, hogy az 5G globális kiterjesztését a vezeték nélküli távközlési ipar és a hadiipar (politikai hatalmat is kisajátító) egyesített tőkeuralma miért és miképp diktálja. A NATO nyíltan elismeri, hogy az 5G EMFR-sugárzás felhasználása során a "digitális jólét" lakossági szükségletei másodlagosak, és egyébként ennek járulékos kockázatai is vannak. A lényeg e technológia hadászati jelentősége, illetve a haderő és a haditechnika digitális forradalmának szolgálata.
Az 5G NATO általi hasznosítása arra a leleményre épül, hogy nincs szükség hozzá külön hadiipari célú fejlesztésre, hanem a civil szféra 5G technológiája közvetlenül alkalmazható. Így az 5G és a 6G innovációjának költségeit - még ha az a haditechnikát is fejleszti - a kereskedelmi tőke közvetlenül a fogyasztón, a magánfelhasználón hajtja be. Ez óriási költségcsökkentés, ami jelentősen növeli a hadiipar profitját. Eközben a világ népessége - amely az okostelefonokat és az EMFR más "áldásait" a "győztes fogyasztó" önfeledt örömével használja és jól megfizeti, nem tudva a sugárhatás létroncsoló (halálos) következményeiről - ezzel önként, közvetve részt vesz a világháború előkészítésében, vagyis az önpusztításában. A háttérhatalom ilyen "hátszelében" az is kézenfekvő, hogy az EMFR-sugárhatás legsúlyosabb humánkövetkezményeinek megállapításában és értékelésében miért ütköznek olyan élesen az ellentétes nézetek. Ha a vezeték nélküli távközlési ipar - amely a világpiacot oligopóliummal uralja - beismerni kényszerülne, hogy az 5G EMFR-sugárzás rákkeltő, úgy ez hatalom- és piacvesztéshez vezetne. Ennek veszélye már 2011-ben felmerült, amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a 4G sugárzást "valószínűleg rákkeltőnek" minősítette.
A jogállamiságnak elkötelezett bíróság viszont a káros sugárzás és az azt elszenvedő mobilhasználó agytumorja közötti oksági összefüggés bizonyítása során ezt az alapellentmondást kénytelen észlelni és feloldani. Ezt tette az olasz legfelső bíróság egy munkaügyi kártérítési perben, az ún. Marcolini-esetben. A jogerős ítélet a bizonyítékok köréből kizárta a távközlési ipar és az Európai Bizottság által közösen támogatott rákkutatás (Interphone Study) szakvéleményét, amely tagadta a sugárzás és az agyrák közti okozati összefüggést. A szakértők érdekkötöttsége miatt ugyanis a véleményük nem tárgyilagos. Ehelyett a bíróság független rákkutatók szakvéleményét fogadta el, akik meggyőzően bizonyították a károsultnak az EMFR-sugárzás miatt kialakult agytumorját. Persze - a jelzett hatalmi és érdekharc miatt - az ilyen döntés "fehér holló" annak ellenére, hogy már a 4G mobilhasználathoz kötődő rákstatisztika is igazolta az EMFR-sugárzás növekvő humánveszélyét.
- 1/2 -
Angliában a halállal végződött rákos megbetegedések aránya 1995 és 2015 közt a kétszeresére nőtt, épp akkor, amikor a mobiltelefon használata robbanásszerűen elterjedt. 2014-ben Bernard W. Stewart professzor és Christopher P. Wild, a WHO Rákkutató Intézetének (International Agency for Research on Cancer, a továbbiakban: IARC) igazgatója bejelentette, hogy az akkoriban diagnosztizált új rákos megbetegedések száma világszerte eléri a 14 milliót. Előrejelzéseik szerint a következő húsz évben ez a szám évi 22 millióra fog nőni (Bernard W. Stewart - Christopher P. Wild [szerk.]: World Cancer Report 2014. International Agency for Research on Cancer, Lyon, 2014).
A 4G és az 5G sugárhatás káros élettani következményeit - közel húsz éve - kiterjedt nemzetközi szakirodalom kutatja. Ez alapján ma már hiteles - nem cáfolható - bizonyítékai vannak a 4G és az 5G sugárzás tényleges, bekövetkezett kártételeinek. Ugyancsak kísérleti tények bizonyítják azokat a veszélyeket és kockázatokat, amelyek szükségképp együtt járnak e sugárhatásokkal. Fontos, hogy az élettani kutatások - amelyek tárgya többféle kísérleti állat és növény volt - a 24-40-75-95 GHz spektrumsávok szerinti sugárzást alkalmazták, amelyek megfelelnek az 5G és a 6G globális kiterjesztésének. Ezért nem állítható, hogy a valós sugárhatás következményeit csak az 5G teljes üzemű működtetése után lehet észlelni.
1. Az Európában és világszerte (Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Afrika, Japán, Izrael stb.) végzett tudományos kutatások bizonyítják, hogy a 4G- és az 5G-tornyok, illetve azok átjátszó antennái 300-400 méteres körzetén belül a lakosság rákos megbetegedése hat-tízszeresével növekszik, mi több, a madarak, a rovarok és a növényzet károsodása (pusztulása) drámai arányú. Erről több száz felülvizsgált, hiteles tudományos közlemény szól. Van kutató, aki szerint "ezek a tornyok nemcsak veszélyesek, hanem halálosak és azokat az emberiség elleni bűntettnek kell tekinteni" (Paul Wagner: 5G Health Risks - The War Between Technology and Human Beings. http://Gaya.com, 2019. május 14.).
2. Ugyanez az EMFR-sugárhatás - a sugárzás mennyisége és időtartama függvényében - egészségügyi panaszokhoz vezet és kóros elváltozásokat vált ki. Az 5G esetében a közérzeti panaszok már a viszonylag alacsony, 3,5 GHz frekvenciánál is gyorsan jelentkeznek. Ilyen a fejfájás, álmatlanság, szédülés, érzékenység, fáradtság, szívritmuszavarok, hányinger, étvágytalanság, rossz közérzet, a nemi vágy elvesztése, a koncentrációs képesség zavara, memóriavesztés, illetve az ideg- és pszichiátriai zavarok, például a depresszió. Genfben a 2019 tavaszán a lakóépületekre szerelt átjátszó antennák zavaró sugárhatásait magukon észlelő lakók indították el azt a népmozgalmat, amely Svájcban népszavazással kívánja megtiltani az 5G bevezetését. Genf ettől függetlenül már kizárta az EMFR-sugárzás alkalmazását.
Ha a szervezetet érő sugárhatás rövid időn belül nem szűnik meg, úgy egyre súlyosabb zavarok mutatkoznak (például fülzúgás, zsibbadás, nyugtalanság, depresszió, ADD és ADHD figyelemzavar, hangulatingadozás, érzelmi instabilitás, cukorbetegség, sterilitás és terméketlenség, autizmus, rákos elváltozások és folyamatos DNS-károsodás). A legsúlyosabb egészségromboló hatásokat - ötszáz tudományos közlemény alapján - Martin L. Pall, a Washington State University biokémia- és általános orvostudomány professzora összegezte és elemezte. A szerző szerint az összegyűjtött forrásanyag magas szintű tudományos bizonyosságot ad az EMFR rövidhullámú sugárzásának mind a nyolc patológiai hatástípusára. (A sugárzás például bizonyítottan megtámadja az agyat és az idegrendszert, az endokrinrendszert. Oxidációs stresszt okoz és krónikus betegségekhez vezet. Behatol sejtjeink DNS-szerkezetébe, megtöri azt, az új szálak pedig oxidációs bázisokat létesítenek, melyek előidézik a rákot és a csírafonál sejtekben a mutációt, ami a jövő nemzedékekre átöröklődik. A sugárzás növeli a programozott sejthalál szintjét, ami a degeneratív idegbetegségek és a meddőség kialakulásában döntő. A sugárhatás következménye lehet az alacsonyabb szintű férfi és női termékenység, a nemi hormonok csökkenése, a libidó visszaesése, a spontán abortusz szintjének növekedése és a DNS spermasejtjeinek megtámadása. A sugárzás hatására a sejten belül kálciumtúlsúly alakul ki, és a kálciumjelzés felerősödik. A sugárzás megtámadja a test sejtjeit, hogy rákot okozzon. Ezek a támadások a rák okozásának különböző mechanizmusaival mennek végbe.)
A sugárhatás nyolc alaptípusán túl számolni kell további súlyos egészségrombolással is. Ilyenek például az életveszélyes szívbetegségek, a nagyon korai demencia, a méhen belül vagy a születéssel kialakuló ADHD és autizmus, továbbá az elektromágnes iránti túlérzékenység. Ami nagyon fontos, hogy a felsorolt hatások összegződnek és a károsodások rendszerint visszafordíthatatlanok.
3. Két független - egymás vizsgálatáról mit sem tudó - kutatóhely (az olasz Ramazzini Intézet és a National Toxicology Program intézménye az Amerikai Egyesült Államokban) tíz éven át patkányokon végzett laboratóriumi kísérleteket, amelyek az 5G-tornyok EMFR-sugárhatását szimulálták. A kutatási eredmények bizonyítják, hogy a sugárzás rosszindulatú rákos tumort okoz a kísérleti állatoknál, ami az embernél hasonló rákos elváltozást okozhat. A 24-90 GHz spektrumú sugárzás a hímpatkányok szívében a rákbetegséget (schwannoma), míg a nőstényeknél a rosszindulatú agytumor növekedését idézte elő. A bizonyítékokat sok rákkutató értékelte, és többségük szerint egyértelmű, hogy az 5G EMFR-sugárhatás az embernél rákot okoz. Lennart Hardell 2016-ban ez alapján kérte, hogy a WHO az EMFR-sugárzást úgy osztályozza, mint amely az emberre rákkeltő hatású.
4. A 4G- és az 5G-tornyok EMFR-sugárhatása a legnagyobb fenyegetettséget a gyermekekre és a várandós anyák méhmagzataira jelenti. Ezt is több száz kutatás bizonyítja. Egy amerikai egyesült államokbeli vizsgálat szerint egy alacsony frekvenciájú átjátszótorony köze-
- 2/3 -
lében fekvő, 13-16 éves tanulók által látogatott iskolában a sugárhatás a fiatalok összes kognitív képességét és egészségi állapotát jelentősen rombolta. A tartós sugárhatás a legsúlyosabb esetekben leukémiát okozott, amit már az Amerikai Egyesült Államokban bírósági ítélet is megállapított. 2015-ben Szaúd-Arábiában egyetemi kutatók elsőként tárták fel, hogy a magas frekvenciájú EMFR-sugárzású tornyok közelsége az iskoláskorú gyermekeknél fokozza a kettes típusú cukorbetegség kialakulásának veszélyét.
5. Tudományos bizonyosság, hogy a 4G és az 5G EMFR-sugárzás nemcsak az emberéletre és az egészségre ártalmas, hanem annak áldozata az állat- és növényvilág is. Az egyes állatfajok, madarak, rovarok és főleg mézelő méhek körében közel húsz éve folyó kutatások hasonló mennyiségű adatot hoztak, mint a humán vizsgálatok. A madár- és rovarpusztulást az emberek már az 1960-as évektől észlelték, de akkor még fel sem merülhetett, hogy ennek fő oka az EMFR-sugárzás lehet.
A madártollak vevőantennaként működnek az EMFR-sugárzás befogadására, ami a madaraknál kimerültséget, a tájékozódóképesség elvesztését, egészségromlást és elhalálozást okoz. A rádióhullámok befolyásolják a fészekrakást és a szaporodást is. A rovarpusztulás olyan mértékben gyorsul, hogy több biológus "rovararmageddont" emleget. Egy 2017-es német kutatás szerint az ország 63 természetvédelmi területén a repülő rovarok száma 1989 óta 75-80 százalékkal csökkent. Ausztrál és belga tudósok ilyen arányú csökkenést tapasztalnak világszerte minden rovarfaj esetében. Emiatt okkal vetődik fel fajok kihalásának a veszélye is, ami az egész földi életet fenyegeti. A rovarok pusztulását az okozza, hogy az EMFR mintegy lázassá teszi, felmelegíti a testüket, a saját antennájuk pedig - amely minden életkapcsolatuk alapeszköze - elveszti a működőképességét. A méhek az EMFR-sugárhatásra elvesztik fő életfunkcióikat, nem építenek többé kolóniát, a kaptárból összezavarodva kirajzanak és elpusztulnak. A kutatások több gerincesre, háziállatokra és egyes növényekre is kiterjedtek. Ezek minden esetben a sugárhatás károsító következményeit észlelték.
A növényeknek az EMFR-sugárzásra adott reakcióit külön kutatják a szakemberek. A kiterjedt szakirodalom e téren is egyértelmű károsodásokat bizonyít. Már a 400-900 MHz sugárzásnak való kitettség is kiváltja a növény oxidációs stresszét, amely antioxidáns enzimekkel válaszol. Az átjátszóantennák sugárzása a növényi sejtekben az alanin felhalmozódásához vezet. A paradicsomültetvényeket tíz percen át érő 900 MHz-es EMFR-sugárzás állandó oxidációs stresszt, továbbá gyors és erős molekuláris elváltozásokat vált ki. A sugárzás a növények növekedését is visszaveti.
6. Az 5G technológiával járó sugárzás - a bázisállomások tornyai, a sok millió átjátszó kisantenna - az egész élővilágra szinte össze sem hasonlítható arányban súlyosabb terhelést hárít, mint amekkora a 4G eddig végrehajtott digitális fejlesztésével állt elő. Az 5G telepítői elhallgatják, hogy a WHO a 4G EMFR-sugárzást már 2011-ben lehetséges rákkeltő hatásúnak minősítette. A patkányokon és egereken végzett tízévnyi besugárzás bizonyítékai alapján pedig a rákkutatók 2016-ban épp azért sürgették az EMFR-sugárzásnak a WHO által az első osztályú rákkeltő hatásokba sorolását, mert ezek a kísérletek már az 5G és a 6G frekvenciaspektrumot (24-40-90 GHz tartományt) alkalmazták. Ezért ettől fogva nem cáfolható, hogy míg a 4G EMFR potenciálisan rákkeltő, az 5G és a 6G sugárzása - bármely kétséget kizáróan - bizonyítottan az. Amikor a két sugárzás összeadódik (mivel az 5G nem váltja le a 4G-t) és exponenciálisan megnő, a sugárzás terhelése nagyságrendekkel kiterjed - ki állíthatná ezek után, hogy egyikük sem rákkeltő?
Az új globális sugárterhelés két összehangolt forrás szinergikus összhatásával keletkezik, egyik a földi, másik a bolygónk mágneses szférájában működtetett mechanizmus. Ennek lényege egyrészt, hogy a Föld felszínén több millió 5G bázisállomást telepítenek, amelyekhez - becslések szerint - már a kezdeti üzemeltetésnél közel 200 milliárd adókészülék kapcsolódik. A közvetlenül sugárzó antennákat körülbelül 100-200 méterenként kell elhelyezni a teljes lefedettség érdekében. Ezeket a "dolgok internetéhez" (Internet of Things, IoT) szükséges giga adatmennyiség továbbítása igényli. Az adókészülékek száma pár év múlva akár egy trillióra nőhet.
Másrészt a világűr magnetoszférájából több ezer műhold milliméteres EMFR-hullámokat sugároz vissza a Földre, amelyek sugárzási teljesítménye - a többfázisú antennarendszerekbe rendezett több ezer antennára épülve - elérheti az 5 millió wattot. Sok tudós szerint a harmincezer műhold magnetoszférába fellövése és működtetése bolygónk elektromágneses környezetének megváltoztatása miatt még nagyobb fenyegetést jelenthet az életre, mint a földi antennák által kibocsátott sugárzás. Ennek oka az ember és sok más élőlény bioritmusának - a Schumann-rezgéseknek - a drasztikus kizökkentése. Cherry és Becker szerint ez a Földön az életképesség fennmaradását kockáztatja, mert az ionoszférában és a magnetoszférában megváltoztatott elektromágneses környezethez az emberi szervezet és más élőlények nem tudnának alkalmazkodni. Az embernél a beavatkozás a vérnyomást, a melatonin termelését zavarná, sőt rákot, reprodukciós, szív- és neurológiai betegségeket, illetve halált okozhat.
Az 5G EMFR-sugárhatás sarkított lényege tehát egyrészt az, hogy minden élőlény létét - egészségét és fennmaradását - súlyosan veszélyezteti, másrészt pedig az, hogy általános bevezetése után globális kiterjedésű hatása alól sehol és senki nem vonhatja ki magát.
Egyes államok - alkotmányos életvédelmi kötelezettségükre hivatkozva - elutasítják államterületükön az 5G hálózat kiépítését, vagy azt olyan szűk térre szorítják, amely még biztonsággal kezelhető.
Teljesen kizárja az 5G sugárzás alkalmazását például Ausztrália, Franciaország, a Belga Királyság, valamint Izrael. Belgiumban a kizárás valós oka az, hogy Brüsszel "nem kér 5G-t". A hivatali apparátus egészségbiz-
- 3/4 -
tonsági igénye ugyanis felülírja azt a szükségletet, hogy az Európai Unió központi döntéshozatalát a legfejlettebb vezeték nélküli távközlés szolgálja. Hasonló a helyzet Genfben is, ahol a NATO központja és más közintézmények székhelye, hivatali szervezete működik. Több államban - például Lengyelországban, Dániában és az Egyesült Királyságban - kormányzati részvétellel törekednek az 5G elutasítására, illetve korlátozására. Egyes régiókban megvalósult az 5G helyi kizárása. Az Amerikai Egyesült Államok hét (csendes-óceáni és északnyugati) nagyvárosa és Mill Valley utasította el e technológiát. Svájcban népszavazás fog dönteni az 5G teljes kizárása felől, viszont három kanton (Neuchatel, Vaud és Genf) az 5G-t már elutasította. Mindezen túl nemzetközi mozgalom indult nemcsak az 5G bevezetésének moratóriummal való felfüggesztése iránt, hanem azért is, hogy világszerte EMFR-sugárzásmentes zónákat hozzanak létre.
Izrael értékmintát ad a világnak mind az 5G EMFR életpusztító sugárhatásának feltárása, mind az ellene való védekezés megalapozása és a bevezetés elutasítása terén. Ez főleg kiváló tudósaiknak köszönhető, akik - kutatómunkájukon és a nemzeti önvédelem erősítésén túl - fellépnek nemzetközi téren is az 5G visszaszorítása iránt az élet- és környezetvédelem érdekében. Izraeli kutatók már 2004-től, a 4G- és az 5G-tornyok első telepítésétől kezdve bizonyították azok rákkeltő hatását. Úttörő kutatással álltak elő továbbá a rovarok EMFR-sugárhatás miatt bekövetkező pusztulásának bizonyításánál.
Mások mellett Yael Stein nevéhez fűződik annak feltárása, hogy az ember bőre az EMFR-sugárzás több mint 90 százalékát képes elnyelni, ami az embernek a "fejétől a talpáig" súlyos károsodásokat okoz. Ő az, aki az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottságánál és a szenátus több testületénél kezdeményezte, hogy gátolják meg az 5G telepítését az Államokban. A kutató emellett az egyik aktív tagja az 5G moratóriumát követelő nemzetközi tudóscsoportnak.
Az 5G hálózatok telepítésének közérdekű megtagadása az izraeli élet- és környezetvédelmi politikának három - szilárd és egymást erősítő - pillérére épül. A rendszer első eleme a legmagasabb szintű és tekintélyű (akadémiai, egyetemi) tudományos kutatás, amelynek az eredményei mind a két további pillérhez továbbáramlanak. (Az EMFR-kutatás gerincét a Hebrew University által folyamatosan szervezett, és főként az izraeli tudósok új kutatási eredményeit bemutató nemzetközi konferenciák jelentik.) A második elem - a társadalom megfelelő tájékoztatásával - a hírközlés, a közírók, újságírók, polgári aktivisták által életre hívott népmozgalom, amely az élet- és környezetvédelem címén fellép az EMFR-sugárzás káros alkalmazása ellen. A harmadik pillér pedig az 5G-sugárzás kizárására és az EMFR-sugárhatások folyamatos tudományos kutatására létrehozott, felelős állami intézményvédelem. (Ennek része például a kormányzati döntéssel 2013-ban alapított TNUDA Information Center, melynek funkciója és tevékenysége a megelőzés és az elővigyázatosság alapelvét követi. A szervezet egyensúlyt akar létrehozni a gyors technikai fejlődés és a közegészség védelme között, többek közt az EMFR-kutatással kapcsolatban új információt gyűjt, azt rendszerezi, és a nyilvánosság számára elérhetővé teszi.) Az izraeli rendszer alkalmas arra, hogy az állam - alkotmányos felelősségét teljesítve - megvédje a területén élő embereket és az élővilágot a káros sugárhatásoktól.
Mivel ma nincs nemzetközi összefogás és közös intézményi fellépés, amely - a nemzetek feletti tőkehatalommal szemben - sikerrel gátolná az 5G életkárosító kiterjesztését, a fő kérdés az, hogy a szuverenitása zömét az Európai Unióra átruházó tagállam hogyan védheti meg polgárait és környezetének élővilágát az EMFR pusztító sugárzásától. Ha az önvédelem az uniós jogállamiság keretén belül marad, úgy annak a maradékszuverenitás alkotmányos rendjén kell alapulnia. Ez az állami önrendelkezésnek az intézményi minimuma, amelyet a tagállam a hatalommegosztás során nem adott át az Európai Uniónak, hanem fenntartott magának. Az államnak ezt "foggal-körömmel" védenie kell, mert nélküle nincs valós állami lét.
A maradékszuverenitás súlyát és szerepét 2009-ben a német alkotmánybíró, Dieter Grimm határozta meg az ún. alkotmányidentitási doktrína kimunkálásával. Ennek lényege, hogy a nemzeti alkotmány - mint fenntartott és önálló értékrendet jelentő, legmagasabb rangú, kötelező állami jogforrás - alapján a tagállam jogosult az uniós jog bármely aktusát felülbírálni olyan értelemben, hogy nem köteles azt elfogadni és végrehajtani, ha a nemzeti alkotmánnyal ellentétes. Ez nem elvi igény, hanem gyakorlati, joghatékonysági ismérv.
Valójában az önvédelem egyetlen törvényes eszköze a jog, ha pedig annak érvényessége és hatálya eleve vitatható, úgy elesik az alkalmazhatósága. Az 5G esetében ez merül fel a nemzetközi jog élet- és környezetvédelmi szerepénél. Az élőlények és a bolygó 5G EMFR-sugárzástól való védelmét a nemzetközi jog számos két- és többoldalú egyezménye, valamint egyéb jogforrása is szolgálja. Néhány példa a fontosabbak közül: az 1949-es Nürnbergi Kódex az embereken végzett bármely kísérlet tilalmáról, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az 1982-es Föld Természeti Alapszabályzata - amely előírja az olyan tevékenységek leállítását, amelyek a természetben visszafordíthatatlan károkat okozhatnak -, valamint az 1967-es Outer Space Treaty előírása - mely szerint a világűrt "oly módon kell használni, hogy az ne károsodjon és a Föld környezetében ne következzen be káros változás".
Az Európai Unió tagállamánál viszont kétséges, hogy az adott nemzetközi jogi norma érvényes jog-e a számára, van-e jogi kötőereje, és ha igen, úgy milyen tartalommal. Ennek oka az uniós jog elsőbbsége, mely szerint az nemcsak a tagállam belső joga felett áll, hanem a nemzetközi jogra is kiterjed, annak érvényét és joghatályát felülírja. A közösségi jog a nemzetközi jogot, annak bármely aktusát csak akkor ismeri el érvényesnek, ha az adott jogforrást uniós jogként beépítette a saját jogrendjébe és e jogátvétel során a saját értékrendjét érvé-
- 4/5 -
nyesítette. Emiatt az adott nemzetközi jogi norma még akkor is elesik (eleshet) jogalapként az EMFR-sugárzással szemben, ha egyébként a tagállam a saját nevében ratifikálta a szerződést. Ez azonban nem zárja ki, hogy az érvényes belső és uniós jogrend megfelelő védelmet nyújtson a károsító sugárzással szemben. Az EMFR-sugárzással mindenki - tehát nem csak a magyar állampolgár, akaratától függetlenül - államjogi viszonyba kerül a közhatalom gyakorlójával, a kormány által képviselt magyar állammal azáltal, hogy a sugárzás minden élőlényre hat és azokat tűrésre kényszeríti. E jogviszony felelősségi jogalapja az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdése, mely szerint Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.
Az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) az Alaptörvény XXI. cikkében rögzített joghoz adott iránymutatásai állandó gyakorlatot alakítottak ki arra nézve, hogy a környezethez való jog magában foglalja az egészséges, biztonságos, zavartalan, sőt az esztétikus környezethez fűződő jogot is, amelyek nemcsak állampolgári jogok, hanem az államterületünkön élő minden személyt megilletnek. Az AB szerint a környezethez való jog a jelenlegi formájában nem alanyi alapjog, de nem is pusztán alkotmányos feladat vagy államcél. E jog önállósult és önmagában vett intézményvédelem, az állam környezetvédelemre vonatkozó kötelességei teljesítésének garanciáit emeli az alapjogok szintjére, beleértve a környezet elért védelme korlátozhatatlanságának feltételeit is [996/G/1990. AB határozat, 28/1994. (V. 20.) AB határozat]. Az AB a környezeti jogot az élethez való jogból vezeti le, ami azért különösen fontos, mert ebben gyökeredzik a környezethez való jog esetén az állam objektív intézményvédelmi felelőssége [37/2000. (X. 31.) AB határozat]. Az AB iránymutatása szerint ugyanis az egészséges környezethez való jog sajátossága, hogy mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátnia [28/1994. (V. 20.) AB határozat]. Az egészséges környezethez való jognál az AB az állam intézményvédelmi kötelességét külön nevesíti a magzati élet védelmét szolgáló határozatában [48/1998. (XI. 23.) AB. határozat].
Az állam objektív intézményvédelmi felelőssége arra is kiterjed, hogy az egészség- és környezetvédelem már kiépített, elért szintjét köteles megőrizni, fenntartani, vagyis azt nem csökkentheti és nem rombolhatja le. Ez a természetvédelemnek abból a sajátosságából ered, hogy a károk itt véges javakat pusztítanak, a védelem elmulasztása vissza nem fordítható folyamatokat indíthat meg. Nyilvánvalóan hasonlóan igaz ez az emberi élet- és egészségvédelemre. A védelmi eszközökkel emiatt a megelőzés követelményeit kell előtérbe helyezni, mert a vissza nem fordítható károk utólagos szankcionálása már nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot.
Ezért - az AB szerint - a környezethez való jog érvényesítése alkotmányosan megköveteli azt, hogy az állam - amíg jogi védelem egyáltalán szükséges - az elért védelmi szintről csakis olyan feltételekkel léphessen vissza, amelyeknél alanyi alapjog korlátozásának is helye lenne. A környezethez való jog érvényesítése a védelem elért szintjének fenntartásán belül azt is megkívánja, hogy az állam a preventív védelmi szabályoktól ne lépjen vissza a szankciókkal biztosított védelem felé. Ettől a követelménytől is csak elkerülhetetlen szükségesség esetén és csak arányosan lehet eltérni [28/1994. (V. 20.) AB határozat]. Megjegyzendő, hogy az élet- és egészségvédelemnél az állampolgári jog - még ha az nem is alapjog - létbiztonságot fenyegető korlátozhatósága fogalmilag kizárt.
Az Alaptörvény XXI. cikkét - többek között - a környezetvédelmi jog hajtja végre, elsősorban a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvénnyel (a továbbiakban: Kvt.).
Mielőtt ezt vizsgálnánk, foglaljuk össze az államjogi viszonynak az EMFR-sugárzásnál is megvalósuló lényegét. Egyrészt a bizonyítási teher itt nem a sugárhatást elszenvedő károsultra, hanem a károkozó környezethasználóra, az EMFR-sugárzást üzemeltető távközlési cégre hárul, éspedig nem utólag, hanem - a megelőzés és az elővigyázatosság őt terhelő követelményei alapján - a környezethasználat megkezdése előtt. Köteles hitelt érdemlően bizonyítani, hogy az általa alkalmazott EMFR-sugárzás semmilyen egészségügyi vagy egyéb veszélyt, kockázatot nem okoz(hat), vagyis teljesen veszélytelen. Amíg ennek nem tesz eleget, jogszerűen nem kaphat környezethasználati engedélyt, vagyis az üzemszerű működését meg sem kezdheti. Másrészt a magánjogi jogviszonytól eltérően a törvény itt nem utólag, az egészségkárosítás és egyéb létroncsolás beállta után követeli meg a környezetterhelő helytállási kötelezettségének teljesítését, hanem annak a károkozás megelőzése, a veszélyek elhárítása érdekében még a környezethasználat megkezdése, a sugárzás beindítása előtt kell eleget tennie.
A Kvt. - a felette álló, kötelező uniós jogból - a legfontosabb alapelvek között átvette a megelőzés és az elővigyázatosság követelményét is. Az előbbi szerint a közhatalmi beavatkozásnak a környezeti kárveszély, az egészségkárosítás forrásánál kell fellépnie, hogy eleve kizárja a lehetséges károkozást. Az elővigyázatosság elve pedig megköveteli a környezethasználó kellő óvatosságát, körültekintését akkor is, ha még nincs tudományos bizonyíték a környezetterhelés veszélyeire, egészségügyi vagy más kockázataira. Így például a veszélyes vegyi anyagok és készítmények osztályozásánál követelmény, hogy ha az ilyen új anyag összetétele és veszélyessége még nem ismert, úgy azt mindaddig a legnagyobb veszélyességi fokozat szerint kell minősíteni, amíg nincs tudományos bizonyíték a valós hatásaira.
A Kvt. a környezeti elemeket egységesen védi, ezen belül külön védelmi tárgy az élővilág (23. §), a levegő (22. §) és a sugárzások környezetre gyakorolt káros hatásai elleni védelem (32. §). Ez utóbbi kiterjed a mesterségesen keltett és természetes, ionizáló és nem ionizáló, továbbá a hősugárzásokra is.
A Kvt. 102/A. §-a részletesen szabályozza e védelmi körben a környezethasználó terhére eső környezetveszélyeztetés, illetve környezetkárosítás miatt előállt közigazgatási jogi felelősségét. A káros sugárzás elleni törvényi védelem az 5G EMFR esetében is a megelőzés és az elővigyázatosság követelményét érvényesíti. A sugárzást alkalmazó, engedélyköteles környezet-
- 5/6 -
használó (a távközlési cég) a környezeti hatásvizsgálati és engedélyezési eljárásban (Kvt. 69-70. §) köteles bizonyítani, hogy az általa tervezett sugárzás egyetlen élőlényre - emberre, állatra, növényre - sem jár semmilyen veszéllyel, illetve kockázattal. A bizonyítás sikere esetén a környezetvédelmi hatóság az üzemeltetést jogszerűen engedélyezheti.
A kormány megalkotta a Digitális Jólét Programot [1456/2017. (VII. 19.) Korm. határozat, a továbbiakban: DJP], majd a mezőgazdaság részére meghatározta Magyarország Digitális Agrár Stratégiáját [1470/2019. (VIII. 1.) Korm. határozat, a továbbiakban: DAS]. Mindkét program az 5G EMFR-sugárzására épül. A Vodafone e döntések alapján kezdte meg az 5G hálózat telepítését. A DJP célja nemcsak a "gigabit társadalom építése", hanem piaci versenyelőny szerzése is, annak érdekében, hogy az ország az 5G-fejlesztések egyik európai központjává váljék. Átfogó stratégiai cél volt, hogy Magyarország a világon az elsők közt vezesse be a kereskedelmi 5G szolgáltatásokat és elsőként hozzon létre világszínvonalú kutatásfejlesztési tesztkörnyezetet a kulcsfontosságú iparágakban. E cél csak úgy teljesíthető, ha az ország 5G stratégiája az Európai Unió 2025-ig tervezett 5G menetrendjét - az egyes szakaszokban - megelőzi. Így nálunk gyorsabb fejlesztésekre, a hálózat dinamikusabb kiépítésére van szükség.
A 2025-ig tartó tervcikluson belül a telepítés és a rendszer kiépítésének gyorsítása számos stratégiai elem összehangolását igényli. Ezek közül - a végrehajtás és a lakosság érintettsége szempontjából - különösen fontos a hálózatépítés és -megosztás jogi akadálymentesítése. Lényeges továbbá a "társadalmasítás". A DJP ezen a társadalmi tudat szükséges formálását, a megfelelő fogadókészségre alkalmassá tételét érti. A DJP indokolása szerint az 5G hálózatok gyors kiépítésének egyik fő akadálya az új technológiával szembeni bizalmatlanság és lakossági ellenállás. Ezért fontos a lakosság megfelelő tájékoztatása, edukálása az 5G fogalmáról és előnyeiről.
A DJP itt megjegyzi, hogy a tájékoztatásnak ki kell terjednie az egészségügyi határértékek követelményeinek ismertetésére és azok betartatására is. Végül a DJP 2024-től tervezi, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet Közegészségügyi Igazgatóság Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Főosztálya az 5G-re vonatkozó határértékeket rendszeresen mérje és az eredményeket széles körben publikálja.
Az 5G EMFR 3,5 GHz-es, majd később magasabb frekvenciájú sugárzása a Kvt. alapján engedélyköteles környezethasználat (terhelés), amit a környezetvédelmi felügyelőség a Kvt. előírásai alapján köteles vizsgálni és elbírálni. Az adott esetben a Vodafone részére a környezethasználati engedélyt csak akkor adhatta volna meg, ha az a megelőzés és az elővigyázatosság alapelvét, valamint bizonyítási kötelezettségét a sugárzás megkezdése előtt teljesíti. Tehát ha a Vodafone hitelt érdemlően bizonyítja, hogy az általa alkalmazott EMFR-sugárzás semmilyen egészségügyi vagy egyéb veszélyt, kockázatot nem okoz(hat), vagyis teljesen veszélytelen. A kérelem elbírálása során a hatóság köteles betartani az eljárás rendjét. Ennek lényeges eleme egyrészt a környezeti hatásvizsgálat a tervezett tevékenység környezeti (egészségügyi) következményeinek tudományos igényű tisztázására, az érintett lakosság előzetes tájékoztatása a tervezett új minőségű sugárzásról, annak esetleges egészségügyi kockázatairól és az élővilágot fenyegető veszélyeiről, valamint a közérdekű információn túl az érintett lakosság értesítése az engedélyezési eljárásról, az eljárásba bevonása, a telepítés tényeiről és következményeiről közmeghallgatás szervezése, a környezetterheléssel érintett személyek véleménynyilvánításának és jogorvoslati joguknak a biztosítása.
Az 5G hálózat telepítése azonban úgy történt, mintha sem az Alaptörvény XXI. cikke, sem a Kvt. nem létezne Magyarországon, és a közhatalom e kötelező jogi követelmények mellőzésén túl sem avatkozhatna be - például a közrendre, a közjóra, a közbiztonságra, az egészség- és környezetvédelemre vonatkozó közérdekű igény címén - a vezeték nélküli távközlés létesítésébe. Hogyan lehetséges ez? Csakis olyan jogtechnikával, amely megkerüli az alkotmányos jogrendet, miközben fenntartja azt a jogi látszatot, hogy a beruházás megvalósítása a környezetvédelem törvényi követelményeit is teljesíti.
Az utóbbi jogtechnika két elemre épül. Egyik az a (hamis) jogi fikció, hogy az 5G EMFR-sugárzás teljesen veszélytelen, így a megelőzés és az elővigyázatosság ez esetben a környezethasználatnál semmilyen követelményt nem támaszt. A másik jogi lelemény a 4G és az 5G telepítésének nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű közigazgatási hatósági üggyé nyilvánítása a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ngtv.) alapján. Ezt a 484/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: KVhr.) teljesítette. A KVhr. a nagy sebességű 4G vagy 5G mobil hírközlési hálózatfejlesztési projektek beruházásaival összefüggő, az ilyen hálózatok megvalósításához, használatbavételéhez, valamint üzembe helyezéséhez közvetlenül szükséges közigazgatási hatósági ügyeket fogja át. A hatósági döntés gyorsításának lényege - a határidők nyolc napban maximálásán túl - a beruházó mentesítése a településképi véleményezés és bejelentés eljárása alól, továbbá a településrendezési és építészeti-műszaki tervtanácsi vélemény mellőzése. A KVhr. 27 pontban rögzíti azokat az ügytípusokat, amelyek a kedvezményezett, kivételt jelentő közigazgatási státust élvezik. E taxáció ténylegesen valamennyi hazai ügycsoportot átfogja, mivel a 26. pont parttalanná teszi a felsorolást. Eszerint a kiemelt ügyekhez tartoznak az előző pontokban nem szereplő hatósági eljárások, amelyek a KVhr. 1. §-a szerinti beruházások megvalósításához, használatbavételéhez és üzembe helyezéséhez szükségesek.
A 27 pontban nevesített közigazgatási ügyekhez tartoznak - többek közt - a környezet- és természetvédelmi, valamint a közegészségügyi hatósági eljárások is. Maga a KVhr. nem írja elő, hogy a 4G és 5G telepítésénél
- 6/7 -
ki kell zárni a Kvt. hatályát. Rendelkezéseiből csak az következik, hogy a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban elmarad többek között a településképi véleményezés. Bármely mesterséges - ionizáló vagy nem ionizáló - sugárzás környezetbe kibocsátása engedélyköteles környezethasználati tevékenység. A KVhr. végrehajtása viszont - a sugárzást hallgatólag veszélytelennek feltételezve, az előírt "jogi akadálymentesítés" jegyében - teljesen "zöld utat" ad az 5G EMFR-sugárzásnak. Az adott emissziót, függetlenül annak frekvenciaspektrumától - vagyis a későbbi, sokszoros frekvenciatartományt is - engedélymentes közigazgatási hatósági ügynek tekinti.
Az így előállt jogsértés lényege a következők szerint foglalható össze:
1. Alaptalan az a jogalkalmazói feltevés, mely szerint az 5G EMFR-sugárzás veszélytelen. Ezt az állítást a vezeték nélküli távközlés telepítője - habár mint környezetterhelő beruházót ez a bizonyítási kötelezettsége részeként, a környezethasználat megkezdése előtt terheli - soha még sehol a világon, így nálunk sem bizonyította. A kiemelt jelentőségű beruházási igényt elbíráló közigazgatási hatóság a 4G-5G-6G EMFR sugárhatását törvényesen csak akkor minősítheti veszélytelennek, ha a környezethasználó előzetesen, hitelt érdemlő, tudományos igényű bizonyítékokkal alátámasztja egyfelől azt, hogy az üzemkezdet 3,5 GHz-es sugárzása nem jelent objektív (a forrása, az irányított hatása alapján tárgyilag és a hatással érintettek köre szerint beazonosítható) veszélyt sem tartós, sem állandó, sem eseti vagy időszakos jelleggel a sugárhatásnak kitett lakosságra, az élővilágra. Másfelől a veszélyelhárítás csak akkor bizonyított, ha a környezethasználó egyértelműen kizárja, hogy az 5G hálózat országos bevezetésével és a technológia globális térnyerésével az objektív veszélyhelyzet a jelenlegihez képest súlyosabbá válhat.
2. Mivel - hiteles nemzetközi szakirodalmi bizonyítékok alapján - a sugárzás objektív veszélyessége nem zárható ki, a beruházó igényét elbíráló közigazgatási hatóság, a Kvt. engedélyezési eljárásában irányadó elővigyázatosság követelményét köteles betartani. Eszerint mindaddig, amíg a sugárterhelés valós egészségügyi és környezeti veszélye, kockázata egyértelmű, tudományos bizonyítékok alapján nem tisztázott, az általa előidézett sugárhatást úgy kell tekinteni, mint ami a legnagyobb veszélyforrás is lehet az emberre és az élővilágra. (Lásd ennek jogi analógiáját a kémiai biztonság uniós és hazai szabályozása, ezen belül a veszélyes vegyi anyagok és készítmények osztályozása során.) Ezért a környezetterhelést - az 5G telepítését és üzemeltetését - a tudományos bizonyosság megszületéséig a hatóságnak fel kell függesztenie. A környezetterhelő által keltett EMFR-sugárzás jogkövetkezményeire azért szükségszerű a Kvt. alkalmazása, mert a környezetvédelmi jog az a különös jogterület, ahol az Alaptörvény szemléletével összhangban a jogi felelősség alapja a megelőzés és az elővigyázatosság, ezért ezek érvényesítése érdekében eredményesen fel kell lépni az objektív veszélyhelyzet megszüntetéséért.
3. A KVhr. - sem normaszövege, sem kiterjesztő "közigazgatási jogértelmezés" alapján - nem jogosult kiiktatni és lerombolni a Kvt. kötelező érvényét és joghatályát. Erre a kormánynak a Ngtv. által nyert felhatalmazása sem terjed ki. Az 5G telepítés beruházásának egyszerűsítése és gyorsítása csak a tételesen meghatározott kivételekre és kedvezményekre terjed ki. Azt azonban sem az Ngtv., sem a KVhr. nem engedi meg, hogy - kiemelt jelentőségű közigazgatási ügy címén - a hatóság az engedélyköteles sugárzáskibocsátást, akár hallgatólagos döntésével, engedélymentes környezethasználatnak minősítse.
4. Amikor a KVhr. hatósági alkalmazása - jogsértéssel - kizárja az Alaptörvény XXI. cikkét és a Kvt. joghatályát, a jogalkotásról szóló 2010. CXXX. törvény rendelkezéseit is sérti. Figyelmen kívül hagyja ugyanis, hogy a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály megfeleljen az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek, valamint illeszkedjen a jogrendszer egységébe. Miképp illeszkedne vajon a KVhr. az egységes jogrendszerbe, amikor áttöri a jogforrási hierarchiának azt az alapkövetelményét is, hogy alacsonyabb rangú jogforrás (adott esetben kormányrendelet) nem ronthatja le a felette álló jogforrást (adott esetben az Ngtv.-t, a Kvt.-t és az Alaptörvényt) és nem rendelkezhet vele ellentétesen?
5. Az 5G EMFR-sugárzásnak a környezetvédelmi engedélyezés alól a KVhr. alkalmazása címén való mentesítése sérti az Alaptörvény XXI. cikkét, és az AB annak érvényesítésére kialakított állandó gyakorlatát is. 2019 októberéig az 5G sugárhatása nem érhette a hazai lakosságot és környezetét, így a közhatalom e téren megvalósította az Alaptörvény XXI. cikkében előírt élet- és egészségvédelmi biztonsági szintet. Ezt rontotta le a sugárzás bevezetése, és az állam az elért védelmi szintről - a megelőzés és az elővigyázatosság követelményeit semmibe véve - az Alaptörvény sérelmével lemondott, visszalépett, mert a kárveszély lehetséges és szükséges megelőzése helyett már csak utólag, a vissza nem fordítható károk (egészségrombolás, életpusztítás) bekövetkeztével szankcionálhatja a környezetterhelő jogsértő tevékenységét. A közigazgatási hatóság azzal, hogy - az 5G EMFR-sugárhatás által előidézett objektív veszélyek ellenére - a sugárzást hallgatólag veszélytelennek minősítette, és a környezetterhelőt mentesíti az engedélyezési eljárás lefolytatása alól, valójában jogellenesen megtagadja a társadalom alkotmányos védelmét.
Az EMFR-sugárzás 2019 októberéig fennállt védelmi szintjéhez képest egyértelműen lemondást, visszalépést hoz a DJP 5G stratégiájának az a terve is, amely 2024-től irányozza elő az 5G határértékeinek mérését és közzétételét. Egyfelől így az állami intézkedés csak utólag, az egyre magasabb GHz tartományú és összhatásában mind megterhelőbb sugárzás folyamatos üzemeltetésének ötödik évében érvényesülhet, így az állam a sugárhatás élettani következményeinek vizsgálatát jó esetben megkésve folytatja le és szankcionálja. Ez eleve ellentétes az állam (AB által kiemelt) objektív intézményvédelmi felelősségével. Másfelől a határértékek ígért jövőbeli mérése és rögzítése mit sem csökkenti a sugárzás objektív veszélyességét. Ha ugyanis az 5G hálózat az országban teljesen kiépül és "globális üzemmódra" tér át, a határértékekről valójában nincs mit szólni.
- 7/8 -
Az egészség- és környezetvédelem szempontjából az 5G telepítőjének csak egy választása marad: vagy kiépíti a rendszert az egymást érő átjátszótornyokkal és a milliónyi antennával, vagy sem. Mivel - diktátumként - az első döntését kell követnie, a károsító sugárhatás mennyisége olyan pusztító minőségbe csap át, amellyel szemben a határértékek már egyetlen élőlényt sem védhetnek meg. Az EMFR-sugárzás elől senki sem menekülhet. Ennek előrelátásához a tudománynak valószínűségszámításokat sem kell végeznie, mert a bizonyosságot a 4G- és az 5G-tornyok húsz éve vizsgált rákkeltő hatása, illetve az átjátszóantennák közelsége miatt a lakosságnak okozott el nem viselhető közérzeti panaszok és az egészségromlás tényei már most szavatolják.
6. További jogsértés, hogy a veszélytelenség hatósági feltételezése felmenti a környezethasználót a kármegelőzés törvényes felelőssége alól. Ez ugyanis a Kvt. alapján az objektív veszélyhelyzet, a valós kockázatok esetén arra kötelezné őt, hogy - az elérhető, de költséghatékonyan a legjobb technológia és technika alapján (BATNEEC), a saját tevékenysége kutatási és innovációs fejlesztésével - kimunkálja azt a megoldást, amely bizonyíthatóan megszünteti a veszélyforrást, de legalábbis a minimumra csökkenti annak bármely kockázatát.
Az oligopol távközlési ipar tőketulajdonának ilyen kiváltsága a társadalmi mérce szerint elfogadhatatlan. A Huawei és a többi multinacionális óriás, miközben az 5G, majd a 6G EMFR-sugárzás világpiacát uralja, az életpusztítás árán nyert profitjából még a legkisebb haszonáldozati költséget sem hajlandó az emberek és az élővilág biztonságára fordítani, miközben bizonyított, hogy a technika több védekezési módszert is kínál a veszély mérséklésére. Ez idő szerint ilyen a leárnyékolás, az interferenciaalapú ellenrezonátorok, a használati szabályok korszerűsítése és annak felvetése is, mi lehetne alternatívája a mobilkommunikációnak.
Az Alaptörvény két intézménye is lehetőséget ad az 5G EMFR-sugárzás hazai bevezetése törvényességének felülvizsgálatára. Az egyik az Alaptörvény 30. cikk (2) bekezdése és az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 1. § (2) bekezdés b) pontja alapján az alapvető jogok biztosát megillető jogosítvány, amely alapján önálló alapjogvédelmi tevékenységet láthat el. A másik pedig az AB utólagos normakontrollja. Eszerint az AB a kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezésére felülvizsgálja a jogszabályoknak az Alaptörvénnyel való összhangját. Ugyanebben a hatáskörében az AB megsemmisíti az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést.
Az 5G EMFR-sugárzás hazai bevezetését tekintve a KVhr. alkotmánybírósági felülvizsgálatának igénye merül fel. Ez alapján az AB útját állhatja annak a törvényrontó beruházási gyakorlatnak, amely a környezetvédelmi engedélyköteles EMFR-sugárzást engedélymentes környezethasználatra változtatta. A KVhr. törvényességének helyreállítására kézenfekvő jogi megoldás lehet, ha a jogalkotó részére az AB előírja, hogy a KVhr. normaszövegét olyan rendelkezéssel egészítse ki, amely megtiltja, hogy - az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása címén adott kivételes - beruházói kedvezmények kizárják a Kvt. kötelező alkalmazását. ■
Visszaugrás
