Kovács László: Az új Ptk. hitel- és számlaszerződésekről szóló szabályainak lényege - III. (CH, 2018/12., 9-12. o.)

3.2. Az új Ptk. LVI. Fejezete a fizetésiszámla-szerződést szabályozza; tulajdonképpen a régi Ptk. bankszámlaszerződésről szóló 529. §-a helyébe lépett. Rendeltetése a Hpt. 6. §-a (1) bekezdésének 87. pontjában definiált pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek végzésére e törvény 3. § (1) bekezdésének d) pontja és 7. §-ának (2) bekezdése, valamint 8. §-ának (1) bekezdése szerint kizárólag hitelintézet jogosult.

Az új Ptk. a réginél szélesebb körben szabályozza a fizetésiszámla-szerződés tartalmát.

A 6:394. § e jogintézmény alapvető elemeiről rendelkezik: a megkötött szerződés alapján a számlavezető a számlatulajdonos számára pénzforgalmának lebonyolítása érdekében "folyószámla (a továbbiakban: fizetési számla)" nyitására és vezetésére, a számlatulajdonos pedig ezért díjfizetésre köteles.

A törvényhozó a folyószámlát hagyományosan a pénzforgalom egyik fontos eszközének fogta fel. Tekintettel azonban arra, hogy a 6:391. §-ban meghatározott folyószámla nem tartozik a pénzügyi szolgáltatások közé, de a 6:394. §-ban szereplő igen, megkülönböztetésül használja a fizetésiszámla elnevezést.

A 6:395. és 6:396. §-ok a szerződő felek legfontosabb jogairól és kötelezettségeiről rendelkeznek. Ezek lényege abban van, hogy a számlavezető köteles a számlatulajdonos szabályszerű fizetési és beszedési megbízásait elfogadni (a szabályszerűség felhozott két eleme: a kifizetés kedvezményezettjét és összegét egyértelműen kell meghatározni). A fizetési megbízás befogadását a számlavezető a teljesítéshez szükséges fedezet hiányában megtagadhatja. A számlavezető azonban a fizetési és beszedési megbízás hiányában is köteles a számlatulajdonostól származó, valamint a számlatulajdonos javára érkező befizetéseket elfogadni és látra szóló betétként vagy letétként kezelni. A látra szóló betét nyilván azt jelenti, hogy a számlatulajdonos azzal mint határozatlan időre szóló betéttel a 6:390. § (5) bekezdése szerint rendelkezhet. A letét esetében pedig a számlavezető a befizetett összeggel a letéti szerződéshez hasonló módon a betevő utasításai szerint rendelkezhet, figyelemmel a Hpt. 6. §-a (1) bekezdésének 9. pontjára is. A be- és kifizetések egyenleget képeznek; ezekről a számlatulajdonost számlakivonattal értesíteni kell. Az egyenlegről a számlatulajdonos vagy az általa bejelentett személy rendelkezhet (ha többen vannak: közösen).

A 6:396. § (2) bekezdése szerint a számlavezető a téves jóváírást helyesbítheti és az ebből keletkező követelésével a számlát megterheli; a 6:397. § szerint a számlavezető követeléseit törvényes zálogjog biztosítja.

A fizetésiszámla-szerződés létrehozásához és vezetéséhez az új Ptk. rendelkezései nem elegendők. A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2009. évi LXXXV. törvény rendelkezései szerint a szerződésben meg kell határozni e számlavezetés többi fontos feltételét (pl. a számlatulajdonos tájékoztatása, a fizetési műveletek módja, határidők, a számlavezetőt megillető díjak, költségek, jutalékok kiszámításának módja, a szerződés időtartama, felmondás stb.).

A betéti- és a fizetési számla vezetésének módja sok esetben hasonló, sőt e két szerződés elemei (az egyik vagy a másik neve alatt) össze is olvadhatnak.

Az új Ptk. 6:398. §-a szerint a folyószámla szerződésre vonatkozó szabályokat az értékpapír számlára és az értékpapír-letéti számlára is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy ezeknél a számláknál az értékpapírra vonatkozó tulajdoni igény kerül elszámolásra.

A betéti szerződés ismertetése során már foglalkoztunk azzal, hogy a betét elfogadásáról a hitelintézetek milyen kötvényeket (értékpapírokat) bocsáthatnak ki. Az értékpapírok előállításának és forgalmazásának szabályait a Tpt. III. és IV. Fejezete, az ezekre vonatkozó befektetési és szolgáltatási tevékenység szabályait pedig a befektetési vállalkozásokról és árutőzsdei szolgáltatásokról, valamint az általuk végezhető tevékenységekről szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszti.) III. Fejezete tartalmazza. A szolgáltatások közé tartozik a Bszt. 5. §-ának (2) bekezdés a) pontja szerint a pénzügyi eszközök letéti őrzése és az ehhez kapcsolódó ügyfélszámla vezetése, az ezt követő b) pontja szerint pedig a letétkezelés és az ehhez kapcsolódó értékpapírszámla vezetése is. (A Bszt. 6. §-a szerint a pénzpiaci eszközök közé tartozik az átruházható értékpapír.) A szóban forgó befektetési szolgáltatási tevékenységet a Bszt. 7. §-ának (1) bekezdése szerint a hitelintézet is végezheti.

Az új Ptk. 6:398. §-a oda vezet, hogy az értékpapírszámlára és az értékpapír letéti számlára két törvény rendelkezéseit kell alkalmazni: a fizetésiszámlára vonatkozóan itt megtárgyalt szabályokat és a Bszt. X-XIII. Fejezetének szabályait. Az látható, hogy számos rendelkezés azonos értelmű, de a Bszt. sok többletet tartalmaz. A Ptk. 6:398. §-ának a tulajdoni igényre vonatkozó rendelkezéséből az következik, hogy a kötelmi jellegű követelések - mint azt 6:393. § (2) bekezdése ki is fejezi - a 6:21. § szerint elévülhet, de az értékpapír az 5:14. § (2) bekezdése szerint dolognak minősül, ezért a rá vonatkozó tulajdonjog az 5:35. § szerint nem évül el.

Végül, a 6:399. § szerint a fizetési számla vezetésére a folyószámla-szerződés szabályait kell alkalmazni. Tekintettel a fentiekre ennek igénybevételére nincs sok szükség, legfeljebb az egyenleg megállapításának módja jöhet félig-meddig számításba.

3.3. Az új Ptk. LVII. Fejezete a fizetési megbízási szerződést szabályozza. Ez a jogintézmény teljesen új és jellegének mibenlétét nem egyszerű megismerni.

A Ptk. 6:400. §-a szerint a fizetési megbízási szerződés alapján a megbízott meghatározott pénzösszegnek a megbízó utasítása szerint a kedvezményezett részére

- 9/10 -

történő fizetésére, a megbízó pedig díj fizetésére köteles. A 6:401. § szerint a megbízott a fizetési megbízás teljesítését mindaddig megtagadhatja, amíg a megbízó annak teljesítésére nem nyújt fedezetet.

E jogintézmény jellege kettős.

Egyfelől: a megbízott bárki lehet: természetes vagy jogi személy, vállalkozás vagy fogyasztó. Ilyenkor a fizetési megbízási szerződés alig különbözik a 6:272. § által meghatározott megbízási szerződéstől, amelyre a 6:404. § különben is utal. Különbség csak egy rendelkezésben van. Ez a 6:402. § rendelkezése, amely szerint a megbízottat a díj akkor illeti meg, ha a megbízott - ezek közé sorolva a hitelintézeteket is - pénzösszeget a) átadta a kedvezményezettnek; b) a kedvezményezett számláján jóváírta (vagy jóváíratta); c) illetve a kedvezményezett számlavezető bankjának rendelkezésére bocsátotta. Kisebb eltérést tartalmaz a 6:403. §, miszerint megbízó a szerződést mindaddig felmondhatja, ameddig a megbízás teljesítését meg nem kezdte.

Másfelől: ha a megbízott hitelintézet, a helyzet sokkal bonyolultabb. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hitelintézet a megbízási szerződés alapján csak a megbízó számlájáról tudja a kifizetést készpénzben elvégezni, vagy a kedvezményes számlájára átutalni.

A hitelintézet ilyen tevékenysége a Hpt. 3. §-ának (1) bekezdés d) pontja szerint, figyelemmel e törvény 6. §-ának (1) bekezdés 87. pontjában foglalt definícióra is, pénzügyi szolgáltatásnak minősül. Szükségszerűen egymáshoz kapcsolódnak a betéti (vagy inkább a fizetési) számlára vonatkozó szabályok a fizetési megbízási szerződés szabályaival, amelyeket kisebb részben a Ptk., nagyobb részben a Hpt. tartalmaz.