"A büntetőjog társadalmi rendeltetése az, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen. Nincs önálló működési terepe, mint egyéb jogágaknak. Ezért más a büntetőjogi szankció, mint az egyéb jogágak reparáló, helyreállító vagy egyéb kötelességstatuáló szankciói. A büntetőjogi szankció ezért büntetés, ezért hátrányokozás. Szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása, amikor már más jogági szankciók nem segítenek."[2]
Szabó András szállóigévé vált szavai, tökéletesen fogalmazzák meg a büntetőjog és a büntetőjogi szankció célját és mibenlétét. Sok esetben önmagában a büntetőjogi szankcióval való fenyegetettségnek, vagyis bizonyos társadalomra veszélyes cselekmények bűncselekményként való szabályozásának magatartás determináló hatása van, és kifejezetten alkalmas a generális prevencióra. A magyar büntető eljárásjogban ma is főszabályként uralkodik a legalitás elve, mely szerint a hatóságoknak minden elkövetett bűncselekményt hivatalból üldözni kell.[3] A büntetőjogi felelősség elkerülhetetlenségének látszatát keltő elv, az esetek nagy részében szintén alkalmas lehet a bűncselekmények elkövetésétől való visszatartásra. Azonban igazi visszatartó ereje, generális és speciális prevenciója, a ténylegesen, egyedi esetekben kiszabott büntetőjogi szankcióknak van. Az utóbbi időben a büntetéskiszabás témájáról és különösen annak gyakorlati alakulásáról csak nagyon keveset hallunk. Éppen ezért érdemesnek tűnt közel azonos tárgyi súlyú ügyek aktájának kutatása, hiszen a vizsgálat során fény derülhet azokra a momentumokra, melyek meghatározzák ezen fontos bírói tevékenységnek az erényeit és esetleges hibáit egyaránt.
Az akták tanulmányozásával szeretném pótolni a büntetőjog tudomány abbéli tartozásait és hiányosságait is, hogy az elméleti szakemberek sok esetben kevésbé gyakorlatias szemszögből közelítenek egy-egy jogintézményhez, aminek oka elsősorban az egyes tényállások gyakorlatára vonatkozó adatok rendszerszintű hiánya. S ennek egyenes következménye, hogy egyre gyarapszik az elméleti szakirodalom anélkül, hogy a gyakorlati nehézségekkel valóban tisztában lennénk.
Büntetéskiszabás átfogó vizsgálatát célzó komplex kutatás egyik részeként közlekedési bűncselekmények szankciókiszabási gyakorlatát vizsgáltam a Debreceni Törvényszék illetékességi területéhez tartozó járásbíróságokon. A közlekedési bűncselekményekre azért esett a választásom, mert egy igen elterjedt és gyakran előforduló bűncselekményi kategóriáról van szó.[4] Ezen belül a büntetési tételre tekintettel szűkíteni próbáltam az ügyek számát, és az egyszerűbb megítélésű, tömegesen előforduló, 5 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények vizsgálatára koncentráltam. A feldolgozandó akták körét az új Be. hatálybalépése utáni időszakban keletkezettekre szűkítettem le, mely döntés lehetővé tette a jelenleg hatályos eljárást gyorsító jogintézmények vizsgálatát is. A járásbíróságok büntető irodái által a fenti szempontoknak megfelelő, de véletlenszerűen kiválasztott közlekedési bűncselekmények tanulmányozása során kiderült, hogy a kategóriába tartozó ügyek döntő többsége járművezetés ittas állapotban vétsége, s csak elenyésző számban fordult elő más közlekedési bűncselekmény, jellemzően közúti baleset okozása, közúti veszélyeztetés vagy járművezetés bódult állapotban.
A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a közlekedési bűncselekményeken belül az ittas járművezetés évről évre, - örökös bajnokként - az első helyet foglalja el.[5] Ráadásul 2013 óta az ittas járművezetések száma növekvő tendenciát mutat.[6] Tudjuk azonban, hogy a kriminálstatisztikai adatok néha kifejezetten csalókák lehetnek, hiszen bizonyos bűncselekményi kategóriák esetén kifejezetten pozitív tendenciaként értékelhetjük az ügyek nagyobb számát, mert ez nem szükségképpen a bűncselekmények növekedését,
- 581/582 -
csupán a látencia csökkenését jelzi. Esetünkben, amennyiben a rend őrei gyakrabban végeznek közúti ellenőrzéseket, akkor nőni fog a felderített ittas vezetések esetszáma is.
A jogszabályváltozások szintén alkalmasak a bűnügyi statisztikai adatok jelentős befolyásolására, hiszen a korábban szabálysértésként értékelt magatartások kriminalizálása, a bűncselekmények számának növekedéséhez vezet. Ez történt az ittas vezetés bűncselekményével az új Btk. hatálybalépése után. Az új Btk. kodifikációja során - elsősorban az ügyészségek és a bíróságok tehermentesítésének érdekében -, még felröppentek olyan szakirodalmi álláspontok, melyek kifejezetten az ittas vezetés immateriális formájának dekriminalizálása mellett tették le voksukat.[7] A dekriminalizáció végül elmaradt, sőt a szabályozás szigorodott. Az 1978. évi IV. törvény 0,51 és 0,8 mg/liter ezrelék közötti véralkoholszint esetén, még a jogalkalmazóra bízta annak eldöntését, hogy a vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette-e gépi meghajtású járművét. Ezt a közel sem egyszerű kérdést, a klinikai tüneteket, a vádlott magatartását, az ittasság szemmel látható megnyilvánulási formáit figyelembe véve döntötte el a jogalkalmazó.[8] Amennyiben megállapítást nyert, hogy az alkohol hátrányosan hatott a vezetési képességre, akkor ittas járművezetés vétségét állapították meg, ellenkező esetben szabálysértésként bírálták el az ügyet.
A 2012. évi C. törvény szerint már nem kell bizonyítani, hogy az alkoholfogyasztás a vezetési képességre hátrányosan hatott, elegendő, hogy a vádlott szervezetében a vezetés pillanatában 0,5 g/l ezrelék véralkohol vagy 0,25 mg/l ezrelék levegőalkohol koncentrációnál nagyobb érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van.[9] Ma már tehát olyan esetek is bűncselekménynek minősülnek, melyeket korábban jó eséllyel még szabálysértésként bíráltak el.
Az új Btk. kodifikációját átható és módszeresen hangsúlyozott szigor, az ittas járművezetés bűncselekményénél a jogkövetkezmények tekintetében is megjelent, hiszen kötelezővé vált a járművezetéstől eltiltás szankció alkalmazása azzal, hogy attól csak különös méltánylást érdemlő esetekben lehet eltekinteni.[10] A kötelező járművezetéstől eltiltás egy abszolút büntetéskiszabási szabály, mely ellentétes a relatíve határozott szankciórendszer követelményével, felborítja a jogalkotó és a jogalkalmazó közötti egészséges munkamegosztást.[11] Ez a szabály súlyosan sérti a bíró szabad mérlegelési jogát és az egyéniesítés követelményét is. A bíró az eltiltástól csakis különös méltánylást érdemlő esetben tekinthet el, s a jogalkotó ezt a "nagylelkű" kedvezményt is kizárólag a szakma határozott és egyöntetű tiltakozó fellépésének köszönhetően tette.[12] A különös méltánylást érdemlő élethelyzetek meghatározása és kidolgozása a gyakorlatra maradt.[13] Az új Btk. ugyanakkor a szigorítás mellett, a járművezetéstől eltiltás lehetséges mértéke tekintetében enyhítést is hozott, hiszen szélesítette a bíróság mérlegelési lehetőségét. A korábbi generális minimumot egy évről egy hónapra csökkentve, lehetővé tette a járművezetéstől eltiltás időtartamának hónapokban történő megállapítását is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
