Az alperes a tulajdonában lévő ingatlanon családi ház építésére kötött kivitelezési szerződést egyrészt a felperessel, mint vállalkozóval, másrészt a perben nem álló P. Bt.-vel. Ez utóbbi bt. tagja, P. I. készítette a terveket és a felperessel közösen azt a költségbecslést, amelynek alapján az építési szerződés mellékletében a vállalkozói díj munkanemenként és vállalkozónként meghatározásra került. A felperessel 2003. március 31-én létrejött szerződésben a felperes összesen bruttó 2 830 625 forint ellenében vállalta a kőműves munkák elvégzését. A szerződés 2.3. pontja szerint "a melléklettől való műszaki eltérés esetén kiegészítő elszámolásra kerül sor. Az elszámolás alapját az építési naplóba tett bejegyzések képezik. Minden észrevételt az építési naplóban rögzítenek az érdekelt felek, amely észrevételeket azoknak a felmerülésekor azonnal be kell jegyezni. Késedelmes bejegyzés jogvesztő következményű, garanciavesztéssel jár".
A kivitelezés megkezdődött 2003. március 21-én, az építési napló szerint a vállalkozó a P. Bt., felelős műszaki vezető P. I., helyettese pedig a felperes. A felperes 2003. november végéig dolgozott, a szerződött munkánál többet végzett el. A kivitelezési szerződés mellékletéből kimaradtak bizonyos munkarészek, és eltérések mutatkoztak az elvégzett munka mennyisége terén is. Az alperes, illetőleg megbízottként a férje a szerződésben nem szereplő munkákat is megrendelt anélkül, hogy annak díjában a felek pontosan megállapodtak volna. Az alperes számlák alapján kifizetett a felperes részére összesen 3 432 560 forintot, a felperes további díjigényét azonban nem ismerte el, ezért a felperes bírósághoz fordult.
A felperes módosított kereseti kérelmében 1 539 396 forint és ennek 2004. január 12-től járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által indokai alapján helybenhagyott - ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 139 347 forintot, ennek 2004. január 12-től járó késedelmi kamatát, valamint részperköltséget. Felhívta a felperest arra, hogy az alperes által kifizetett tőkéből bruttó 1 101 347 forintra áfás számlát állítson ki az alperes nevére az összeg megfizetésével egyidejűleg. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A felek közötti jogviszonyt a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződésnek tekintette; az elszámolásnál figyelembe vette a becsatolt okirati bizonyítékokat, a kihallgatott tanúk vallomását, valamint M. J. igazságügyi szakértő többször kiegészített véleményét.
Az elsőfokú bíróság tényként megállapította, hogy a szerződés mellékletét képező munkaleírás, és mennyiségi becslés nem volt pontos, egyes munkafázisok anyagmennyiségét alulbecsülték, bizonyos munkanemek kimaradtak, továbbá az alperes részéről pótmunka megrendelések is történtek. A bíróság a szakértői véleményre tekintettel nem fogadta el azt az összeget, amelyet a felperes a munka végeztével árkalkulációjában kimutatott, ehelyett a teljes vállalkozói díjat bruttó 4 470 800 forintban fogadta el; ehhez hozzászámított 443 732 forint többletbetonozási költséget. Levonásba helyezte az alperes által kifizetett 3 432 560 forint vállalkozói díjat, a P. I.-nek betonozásért kifizetett 225 000 forintot, a jogosan felszámítható szállítási költséget, valamint a hibák kijavítására megállapított bruttó 51 250 forintot, és a fenti összegek különbözetének megfizetésére kötelezte az alperest.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésére figyelemmel kifejtette, hogy az aljzatbetonozás költsége, vagyis a 443 732 forint hozzáadása egyértelműen szükséges volt, mert azt a szakértő által elfogadott összeg nem tartalmazta. A bíróság nem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy a felperes az építési naplóba mikor, milyen bejegyzéseket tett vagy elmulasztott megtenni, mert a felperes a per adatai szerint bizonyította az általa elvégzett munkát.
Az alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését, és új eljárás elrendelését kérte. Kérelmét az alábbi jogszabályhelyekre alapította: Ptk. 4. §, 205. § (2) bek., 240. §, 392. § (2) és (3) bek., Pp. 215. §. Az alperes részletesen előadta a szerződéskötés körülményeit; hangsúlyozta, hogy a felperes a szerződéskötés előtt árajánlatot készített, az alperes több árajánlat közül fogadta el a felperesét. Az igaz, hogy az alperes képviselője szóban pótmunkákat rendelt a felperestől, de ennek összegszerűségéről a felek nem állapodtak meg. A fellebbezésben foglaltakkal egyezően ismételten kiemelte, hogy a felperes az építési naplóban nem jelezte milyen többletköltségei merültek fel, márpedig a szerződés értelmében a kiegészítő elszámolás alapja az építési napló lett volna. Véleménye szerint a felperes nem tett eleget tájékoztatási, figyelmeztetési kötelezettségének, és e körülményeket a bíróságok nem vették figyelembe.
Az alperes megítélése szerint a vállalkozónak a díjat a szerződés megkötésekor úgy kell meghatároznia, hogy az fedezze a vállalkozó költségeit és tisztességes hasznát. Ez a kötelezettsége akkor is fennáll, ha a vállalkozói díjat nem átalányárban, hanem munkanemenként állapítják meg. A vállalkozó figyelmeztetési kötelezettségének elmulasztása miatti kárát a megrendelőre nem háríthatja át. Kifejtette, a felek a szerződést nem módosították; a vállalkozó az eredeti költségvetéstől mégis jelentősen eltért anélkül, hogy azt a megrendelővel egyeztette volna. Hangsúlyozta, hogy a felperes kellő gondossággal kalkulálhatta volna a többletmunkák költségét is, hiszen az árajánlatot maga állította össze, a vállalkozási szerződés mellékletét pedig P. I.-vel közösen készítették. Pótmunkákra pedig nem jöhetett létre szerződés a vállalkozói díj, azaz a szerződés lényeges tartalmi elemének meghatározása hiányában.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében megalapozatlannak tartotta a 443 732 forint aljzatbetonozási költség elfogadását, mivel a költségbecslésben beállított betonmennyiség elegendő lett volna a szokásos vastagságú aljzatbetonréteg kialakítására. Sérelmezte a takarítási költség felszámítását is, miután a felperes erre vonatkozó igényt sem jelzett. Szerinte perköltség fizetésére azért nem kötelezhető, mert a felperes nem teljesítette tájékoztatási kötelezettségét, elmulasztotta az építési napló vezetését - amely az elszámolás alapjául szolgálhatott volna -, ezért neki kell viselnie a szakértői költségeket.
A felperes írásbeli ellenkérelme tartalmilag a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Többek között hivatkozott arra, hogy az építési naplót az alperes megbízottjának, P. I.-nek kellett volna vezetnie, a munkák mennyisége is P. I. felelős műszaki vezető döntésétől változott.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak, mivel a jogerős ítélet a kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sérti.
Elöljáróban a Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy a felek között nem átalányáras, hanem tartalmilag tételes elszámolású szerződés jött létre; a vállalkozói díjat a szerződés melléklete tartalmazta az egyes munkák leírása, és mennyiségi meghatározása alapján. A felek a szerződés 2.3. pontjában eleve számoltak az eltérés lehetőségével, gondoltak a kiegészítő elszámolásra.
A perben az volt a vitatott kérdés, hogy milyen jelentősége van az építési napló vezetési kötelezettség elmulasztásának; igényelhet-e a felperes díjat olyan szerződésben nem szereplő többlet- vagy pótmunkáért, amelyek díjában a felek előzetesen nem egyeztek meg.
A felülvizsgálati eljárás eredményeként azt kellett megállapítani, hogy a bíróságok a fenti kérdésekben jogszabálysértés nélkül döntöttek. A Ptk. 4. § (4) bekezdésének korábban hatályban volt szövege szerint, ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására, előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Ennek a szabálynak a megsértésére az alperes alaptalanul utalt, mert a szabály kifejezetten a felek magatartására vonatkozik, nem pedig a bíróságok által meghozandó döntésekre. A felperes nem kívánt előnyöket szerezni a per során, csupán szolgáltatása ellenértékét követelte. A felperes a Ptk. 389. §-a alapján igényelhette az általa elvégzett kőműves munka ellenértékét a tényleges munkavégzés és a szerződésben foglalt egységárak alapján. A perbeli esetben a szakértő ellenőrizte a felperes díjigényéről készített kimutatást, és meghatározta a felperesi teljesítés ellenértékét. Ami bizonytalanságot jelentett a takart munkánál, azt a bíróság egyéb módon, tanúbizonyítás útján tisztázta. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a szakértő szerint az elvégzett többletmunkák a rendeltetésszerű használathoz szükségesek voltak, tehát a felperes díjfelszámítása jogszerű volt. A többlet aljzatbetonozási költséget a bíróságok a bizonyítékok mérlegelése útján fogadták el, márpedig a felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének (BH 2002/29.).
Helytállóan utalt a másodfokú bíróság arra, hogy az építési naplóra való hivatkozás jelen esetben nem foghat helyt, a szerződésben a felek erre vonatkozóan nem egyértelműen fogalmaztak. A Legfelsőbb Bíróság ehhez hozzáteszi, hogy a felperes nem egyedüli vállalkozója volt az építkezésnek, a napló szerint éppen a bt.-nek kellett a naplót vezetnie. A munkavégzéssel kapcsolatos lényeges adatok közlésének esetleges elmulasztása nem járhat sem úgymond "jogvesztéssel", sem "garanciavesztéssel".
A Ptk. 392. § (2) bekezdése a vállalkozó értesítési kötelezettségét arra az esetre írja elő, ha veszélybe kerül a vállalkozás eredményessége, vagy időbeli befejezése. A fenti jogszabályhely (3) bekezdése pedig a megrendelő alkalmatlan anyagszolgáltatására vonatkozik. Miután a perbeli esetben egyik fenti körülmény sem állt fent, ezért az alperes alaptalanul hivatkozott a felperes tájékoztatási kötelezettségének elmulasztására. A bírói gyakorlat lehetővé teszi a vállalkozó részére olyan díj követelését is, amelyben a felek előre nem állapodtak meg, de a munkavégzés megtörtént, azt a megrendelő elfogadta; ellenkező esetben a megrendelő az elvégzett munka ellenértékével jogalap nélkül gazdagodna (Legfelsőbb Bíróság XXXII. számú Polgári Elvi Döntése). Az utólagos tételes elszámolású vállalkozási szerződés esetében nincs szükség a szerződés módosítására ahhoz, hogy a vállalkozó érvényesíthesse a ténylegesen elvégzett munka ellenértékét, erre tekintettel az alperes sikertelenül hivatkozott a Ptk. 240. §-ában foglaltak megsértésére.
Az alperes a Pp. 215. §-ának megsértését a felülvizsgálati tárgyaláson abban jelölte meg, hogy az alperesi ellenkérelem elemeit a bíróság nem kellően vizsgálta. Tekintettel arra, hogy a Pp. 215. §-a az érdemi döntés korlátairól, nevezetesen a kereseten, illetve ellenkérelmen való túlterjeszkedés tilalmáról rendelkezik, ezért a jogerős ítélet e tárgyban sem tekinthető jogszabálysértőnek. A jogerős ítélet mindenben megfelel a Pp. 81. § (1) bekezdésében foglaltaknak, a perköltségre is kiható összefüggés nem állapítható meg a naplóvezetési kötelezettség és a bizonyítási eljárásban felmerült költségek viselése között.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VII. 20. 581/2007.)
A perbeli társasház I. emelet 2. szám alatti lakásának tulajdonosa a felperes, míg a mellette lévő I. emelet 3. szám alatti lakás a II. r. és III. r. alperes közös tulajdonában áll a IV. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelten. A társasház szerkezetkész kivitelezését az I. r. alperes végezte az építtetőkkel külön-külön kötött vállalkozási szerződések alapján. A felperes 2002. március 11-én műszaki ellenőri tevékenység ellátására megbízási szerződést kötött Sz. Gy. építészmérnökkel. A felperes lakásának szerkezetkész átadás-átvételére 2003. január 10-én került sor. A felperes a lakás birtokbavételét követően a II. r. és III. r. alperesek tulajdonában lévő lakásból a rendeltetésszerű használatot zavaró zajhatások áthallását észlelte, amelyek megszüntetésére 2003. szeptember 3-án és október 8-án eredménytelenül szólította fel az I. r. alperest. A felperes a hiba okának tisztázása és megszüntetése céljából dr. Sz. K.-t szakértői vélemény készítésére kérte fel, aki a hiba kijavítására két módszert javasolt.
A felperes módosított keresetében elsődlegesen jótállás, másodlagosan szavatossági igényként az I. r. alperest a hiba kijavítására, míg a II. r., III. r., IV. r. alperest a javítási munkálatok elvégzésének tűrésére kérte kötelezni. Arra az esetre, amennyiben az I. r. alperes a hiba kijavítását nem vállalná, úgy 1 038 625 forint javítási költség megfizetésére kérte őt kötelezni.
Az alperesek elsődlegesen a kereset elutasítását kérték, azonban az I. r. alperes arra az esetre, ha a bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találná, vállalta a javítás elvégzését.
A másodfokú bíróság a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet megváltoztatva kötelezte az I. r. alperest, hogy a perbeli I. emelet 2. és I. emelet 3. szám alatti lakásingatlanokat elválasztó falazatot 90 napon belül javítsa ki akként, hogy az I. emelet 2. szám alatti felperesi lakásban létesítsen hangszigetelő hajlításlágy előtétfalat a periratokhoz csatolt szakvéleményekben írtak szerint elkészítendő javítási terv alapján. Kötelezte a javítási terv 30 napon belüli elkészítésére, és a felperes, valamint a II. r., III. r., IV r. alperes rendelkezésére bocsátására. A II. r., III. r., IV. r. alpereseket mindezek tűrésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint az I. r. alperes hibásan teljesített, ezért a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a felperes lakásának kijavítására az elsőfokú bíróság által kirendelt N. J. igazságügyi szakértő, valamint J. G. magánszakértő szakvéleményében kidolgozottaknak megfelelően kötelezte az I. r. alperest. A másodfokú bíróság arra hivatkozva tekintett el a dr. Sz. K. szakértő által készített magánszakértői véleményben meghatározott kijavítási mód alkalmazásától, hogy a II. r., III. r., IV. r. alperesek nem kötelezhetők a tulajdonukat képező ingatlan rongálásának, átalakításának, alapterületének és így forgalmi értékének csökkenésével járó javítási mód tűrésére.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint Sz. Gy. műszaki ellenőr nem volt a felperes képviselőjének tekinthető, ugyanakkor a felperes az I. r. alperes hibás teljesítéséről a lakás átvételekor nem tudott, ezért a másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal szemben - alaptalannak ítélte az I. r. alperes azon védekezését, miszerint a Ptk. 316. § (1) bekezdése alapján már nem élhetne szavatossági igénnyel a felperes vele szemben.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel, az I. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, és az I. r. alperest az elsődleges kereseti kérelmének megfelelően a dr. Sz. K. szakértő véleményében kifejtett módon kérte kötelezni a hibák kijavítására. Érvelése értelmében a bíróság az I. r. alperes hibás teljesítését helytállóan állapította meg, azonban tévedett a kijavítás módjának meghatározása során. Szerinte a hangszigetelés kijavítása biztosan és tökéletesen csak a dr. Sz. K. által elkészített szakvélemény által javasoltak szerint érhető el. Sérelmezte, hogy a bíróság által választott megoldás eredményeként a jogellenes állapot továbbra is fennáll majd, mivel a vizes szerelvényeknek a két lakás közötti válaszfalba történt jogszabályellenes elhelyezése továbbra is megmarad. Kifogásolta a másodfokú bíróság azon megállapítását, miszerint nincs olyan hatályos jogszabályi rendelkezés, amely lehetővé tenné olyan javítási mód meghatározását, ami egy másik lakás rongálásával, alapterületének és így forgalmi értékének csökkenésével járna.
Az I. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes az átadás-átvételkor tudott a később kifogásolt hibákról. Érvelése értelmében a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, míg a szakértők a szakvéleményükben a 2001. december 6-án még nem hatályos 8/2002. (III. 22.) KÖM-EÜM rendeletre hivatkoztak. Megítélése szerint a szakvélemények a fentiek miatt megalapozatlanok, és a jogszabály alkalmazása szempontjából különbséget kell tenni a kulcsrakész lakások és a szerkezetkész épületek között. A Legfelsőbb Bíróság BH 1993. 186. számon közzétett eseti döntésére hivatkozva kifejtette, hogy a szerkezetkész teljesítés miatt a hangszigetelés szakipari munkának minősül. Előadta, hogy a hibás teljesítés megállapítása esetén a javítási munkák elvégzését vállalja, ebben az esetben azonban kérte annak a megállapításnak a mellőzését, miszerint a felperesi lakás vonatkozásában értékemelkedés nem lenne megállapítható.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az I. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében érintett körben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság - az alább kifejtettek szerint - mind felülvizsgálati kérelmet, mind a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta.
Sem a felperes, sem az I. r. alperes nem jelölte meg a felülvizsgálati kérelmében, illetve a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a Pp. 270. § (2) bekezdésének és a Pp. 272. § (2) bekezdésének megfelelően, hogy konkrétan mely jogszabály megsértésére hivatkozva kéri a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem tartalma alapján azonban megállapítható, hogy lényegében a másodfokú bíróság mérlegelését támadták a kijavítás módjának meghatározása tekintetében, illetve abban a kérdésben, hogy a felperes tudott vagy sem az átadás-átvételkor a később kifogásolt hibákról.
A bírói gyakorlat értelmében a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó jogszabály megsértéséről csak akkor lehet szó, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes (iratellenes), illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése és összességükben való értékelése során okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott.
A másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményének mérlegelése alapján az említett hibáktól mentesen, jogszabálysértés nélkül állapította meg a tényállást, és jutott arra a következtetésre, hogy az I. r. alperes hibásan teljesített, ugyanakkor a felperes az átadás-átvételkor nem tudott a hibáról.
A másodfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének eleget téve megindokolta, hogy Sz. Gy. tanú vallomásával szemben miért jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az átadás-átvételkor nem tudott a hibáról. A másodfokú bíróság a bírói gyakorlatnak megfelelően, jogszabálysértés nélkül állapította meg azt is, hogy Sz. Gy., mint műszaki ellenőr nem volt a felperes képviselője.
A bírói gyakorlatnak megfelelően (BH 1988.148.) a szolgáltatásnak a Ptk. 305. §-a értelmében nemcsak a szabványnak, hanem a rendeltetésszerű használat követelményeinek, mint törvényes kellékeknek is meg kell felelnie. Miután a felperes lakása rendeltetésszerű használatát akadályozza a szomszédos lakásban keletkező zajok áthallása, jogszabálysértés nélkül állapította meg a bíróság az I. r. alperes hibás teljesítését.
A felek jogvitájának elbírálása során nem irányadó az I. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság BH 1993.186. szám alatt közzétett eseti döntése, amely alapvetően más tényállású ügyben, egy vendéglátó ipari egység működése érdekében a helyiség értékesítése tárgyában létrejött szerződésben kikötött kötelezettség alapján végzett belső kialakítási munkákkal kapcsolatban határozta meg a feleket terhelő jogokat és kötelezettségeket.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése eredményeként jogszabálysértés nélkül értékelte a szakértői véleményeket, amelynek során - a jogerős ítélet indokolásából kitűnően - az eset összes körülményét mérlegelte. Megalapozottan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a szakértői vélemény szerint elvégzett javításnak egyik lakás vonatkozásában sem lesz értéknövelő hatása. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésének (az ún. felülmérlegelésnek) pedig nincs helye. Nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja (BH 1994. 221.).
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VII. 22. 046/2006.)
A felperesek családi házas ingatlanuk fűtésszerelési munkáinak tervezését és kivitelezését rendelték meg az alperesnél. Árajánlat készítését követően az építési szerződés a felek között létrejött; az alperes a munkálatokat 1998. április és szeptember között elvégezte, a 2 720 000 forint ellenértéket pedig a felperesek kiegyenlítették. A felperesek az ingatlanukon függőleges irányú repedéseket tapasztaltak a felmenő falak és szerkezetek mentén, ezért 2000 decemberében megbízást adtak K. J. szakértőnek annak megállapítására, hogy az alperes a padlófűtési tervdokumentáció elkészítésekor betartotta-e a gyártói műszaki előírásokat; mint kivitelező betartotta-e a tervdokumentációban előírtakat; továbbá megállapítható-e összefüggés az épületen mutatkozó függőleges irányú repedések, és a földszinten kialakított padlófűtési rendszer között. A magánszakértő megállapítása szerint a terv nem volt hibás, de az alperes a kivitelezés során nem tartotta be a tervdokumentáció előírását, nem helyezte el a hőmozgást felvevő dilatációs szegélycsíkot; az épületen jelentkező repedések, a hőmozgás irányai azt mutatják, hogy a földszinti felmenő határoló szerkezetekre belülről kifelé mutató erők hatnak, amelyek a padlófűtés hőmozgásával összefüggésben állnak.
A felperesek e szakvélemény alapján keresetet terjesztettek elő az alperes ellen hibás teljesítésből eredő kár jogcímén 3 000 000 forint megfizetése iránt a Ptk. 310. § és 339. §-aira hivatkozással. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A bíróság jogerős ítéletében a felperesek keresetét elutasította, és a felpereseket kötelezte a felmerült perköltség megfizetésére. A bíróság okirati, tanú és szakértői bizonyítást folytatott le a kereset jogalapjának tisztázása érdekében. A szerződés megkötésekor hatályos Ptk. 305. § (1), 310. §, 318. § (1) és 339. § (1) bekezdése alapján vizsgálta, hogy fennáll-e az alperes részéről olyan hibás teljesítés, amely a felperesi ingatlanban repedésekben jelentkező kárt okozott. A perben kirendelt T. P. igazságügyi szakértő véleményét aggálytalannak találta azt követően is, hogy meghallgatta tanúként a felperesek által megbízott K. J. szakértőt. Az elsőfokú bíróság tényként rögzítette, hogy az alperes szerződést szegett, mert a műszaki dokumentumokban szerepeltetett dilatációs csíkot nem helyezte el. Ugyanakkor nem látta bizonyítva, hogy a szerződésszegés, mint jogellenes magatartás okozta volna a felperesek kárát, mivel a perben kirendelt szakértő akként foglalt állást, hogy az alperes tevékenysége és az épületszerkezeti elemek repedései között öszszefüggés nem állapítható meg. Okozati összefüggés hiányában pedig a kártérítés valamennyi feltétele nem áll fenn. T. P. szakértő mind írásbeli véleményében, mind szóbeli meghallgatása során egyértelműen kinyilvánította, hogy az észlelt repedések a faszerkezet, különösen a faoszlopok száradása következtében kialakult zsugorodásokra vezethetők vissza.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában arra is kitért, hogy a felperesek több egymásnak ellentmondó nyilatkozat után végül is úgy nyilatkoztak, hogy új szakértő kirendelését nem kérik, a jogalap tekintetében közbenső ítélet meghozatalát kérték.
A másodfokú bíróság - a felperesek fellebbezése folytán meghozott - az elsőfokú ítéletet lényegében helyes indokai alapján helybenhagyó ítéletében rámutatott arra, hogy alaptalanul sérelmezték a felperesek a 2005. július 13-án megtartott tárgyalás vezetését, mert a tárgyalásról készült jegyzőkönyv, mint közokirat bizonyítja, hogy a bíró megnyilatkoztatta a felek jogi képviselőit bizonyítási indítványaikról, a felperesi jogi képviselő a jogalap tekintetében nem kérte új szakértő kirendelését, majd ezt követően a tárgyalást berekesztette. Tévesnek tartotta azt a felperesi hivatkozást is, hogy a perben kirendelt, illetve a magánszakértő által elkészített vélemények között feloldhatatlan ellentmondás lenne, ezért indokolt lett volna új szakértő kirendelése.
A felperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és az alperes marasztalása iránt terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontjuk szerint a Ptk. 305. § (1) és (2) bekezdése szerinti hibás teljesítés történt, amely a felek között létrejött, a Ptk. 389. §-ában rögzített vállalkozási szerződésből ered. A perben kirendelt szakértő véleményét megalapozott ítélet meghozatalára alkalmatlannak, ellentmondásosnak tartották. Kifogásolták, hogy a szakértő az alapozástól a koszorúig az egész épület kivitelezését vizsgálta; erre csak akkor volt szükség, ha más hibát keresett. Szerintük az eredmény oldaláról tekintve a műszaki megoldás hiányosságát és az okozati összefüggést meg kellett volna állapítani. Hangsúlyozták, a per tárgya hibás teljesítés volt, a bíróság a hibás teljesítés tényét nem mondta ki. Az pedig nem vitás, hogy a dilatációs csíkot az alperes nem építette be annak ellenére, hogy a műszaki leírás részét képező csőterv ezt előírta, és a költségvetés is tartalmazta. Állították, hogy a magánszakértői véleményük tanúvallomásként sem került értékelésre. Fenntartották azon eljárásjogi kifogásukat is, hogy a bíróságnak lehetősége lett volna, még a tárgyalás berekesztését követően is, ellenőrző szakértő kirendelésére.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak, a következők miatt.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben két jogszabályhelyet jelöltek meg, a Ptk. 305. § (1), (2) bekezdését, valamint 389. §-át.
A felülvizsgálati eljárás eredményeként azt kellett megállapítani, hogy a felperesek alaptalanul állították a Ptk. 305. §-ának megsértését, mivel a bíróságok tényként megállapították az alperes hibás teljesítését; ezt tartalmazza az elsőfokú ítélet 6. oldalának 5. bekezdése. A felperesek kereseti kérelme azonban nem szavatossági, hanem kártérítési igény volt, ezért a Ptk. 310. §-a értelmében a hibás teljesítésen kívül a teljesítés és a kár keletkezése közötti okozati összefüggést is bizonyítaniuk kellett volna. A perben eljárt mindkét bíróság által aggálytalannak tartott szakvélemény szerint a kivitelezési hiba és a repedések között az okozati összefüggés nem állt fenn, ezért került elutasításra a felperesek keresete. A vállalkozási szerződés létrejötte pedig nem volt vitás a per során, így nem történhetett jogszabálysértés a Ptk. 389. §-ának alkalmazása terén sem.
Alaptalanul állították a felperesek, hogy a megrendelésükre készült szakvélemény nem került értékelésre, hiszen a másodfokú ítélet 3. oldala tartalmazza K. J. véleményének értékelését.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VII. 22. 400/2006. szám) ■
Visszaugrás
