https://doi.org/10.59851/jk.80.05.4
Az Oroszország inváziója által sújtott Ukrajna az ENSZ Alapokmánya által is elismert önvédelmi jogának keretében jogosan fejt ki fegyveres erőt mind saját, mind Oroszország területén az agresszor erőivel szemben. De vajon van-e jogosultsága a megtámadott államnak harmadik országok területén az ott állomásozó orosz csapatokkal szemben fellépni? Hol húzódnak az önvédelem korlátai? Nemzetközi jogi normát sért-e Ukrajna, ha Szudánban, Maliban vagy Szíriában veszi célkeresztbe az orosz volt wagnereseket?
Tárgyszavak: orosz-ukrán háború, afrikai és közel-keleti "front", az önvédelem jogának korlátai, nemzetközi jogi elemzés
Ukraine, hit by the Russian invasion, is legitimately using armed force against the aggressor's forces, both on its own territory and on Russian territory, within the framework of its right to self-defence as recognised by the UN Charter. But does the attacked state have the right to act against Russian troops stationed on the territory of third countries? What are the limits of self-defence? Does Ukraine violate international law by targeting Russian ex-Wagners in Sudan, Mali or Syria?
Keywords: Russian-Ukrainian war, African and Middle Eastern "front lines", limits of the right of self-defence, international law
Kezdődjék e tanulmány evidenciákkal, nemzetközi jogi alapvetésekkel. E rövid elemzés ugyanis az orosz-ukrán konfliktus nemzetközi jogi aspektusainak egy olyan részkérdésével foglalkozik, amelynek megválaszolása könnyen elvihetné a fókuszt a lényegről. A lényegről, mely szerint: az orosz-ukrán háborút illetően Ukrajna önvédelmi jogosultsága megkérdőjelezhetetlen.
Az alapvetések a következők. Oroszország inváziója Ukrajna ellen "az ENSZ Alapokmánya legalapvetőbb elveinek és a nemzetközi jog szabályainak nyilvánvaló megsértése".[1] Ahogy az Európai Nemzetközi Jogi Társaság (ESIL)[2] elnöke és elnöksége fogalmazott 2022. február 24-én, a 2014 óta tartó orosz-ukrán háború eszkalációjának kezdetén: "Az Orosz Föderáció által az agressziójuk igazolására felhozott érveknek semmilyen alapja nincs, sem ténybeli, sem jogi. Ezek [az érvek] a nemzetközi jog cinikus és perverz felhasználását jelentik [...]".[3] Az Oroszországi Föderáció nem tud felmutatni legitim indokot, amely igazolhatná a szuverén szomszédja elleni erő alkalmazását. Az Ukrajnával szembeni fegyveres fellépés jogszerűségének alátámasztására az orosz narratíva által felsorakoztatott - nemzetközi joginak szánt, ám fundamentum nélküli - érvek mindegyike sorra megbuktatható: vagy nyilvánvalóan blőd állítások,[4] vagy kicsúszik alóluk minden alap,[5] mihelyst mélyükre nézünk.[6] Sokatmondó, hogy 2022 márciusának elején az orosz fel-
- 235/236 -
lépést agressziónak - jogsértésnek - nevező és azt elítélő ENSZ Közgyűlési határozatot[7] Oroszországon kívül mindössze négy állam[8] nem támogatta, 141 viszont igennel szavazott.[9]
Oroszország tehát jogtalanul alkalmaz fegyveres erőt szomszédja ellen, semmibe véve az ENSZ Alapokmányának[10] 2. cikk (4) bekezdése által rögzített erőszak tilalmát. Ukrajna pedig az agresszióra válaszul jogszerűen[11] alkalmaz fegyveres erőt az őt megtámadó Oroszországgal szemben az Alapokmány 51. cikkének értelmében. Saját területén biztosan, hiszen természetesen saját területéről joga van kiszorítani az agresszort. Ugyancsak jogosultak az ukránok az agresszor állam területén, oroszországi katonai célpontokat is célkeresztbe venni,[12] hiszen ahogy a NATO-főtitkár 2024 augusztusának végén fogalmazott, az önvédelmi jog nem áll meg a védekező állam határain.[13] Ámde meddig terjed? Van joga Ukrajnának az orosz-ukrán háborúban részt nem vevő harmadik országok területén tartózkodó orosz csapatokat likvidálni? Vannak határvonalai az önvédelemnek, ahol Ukrajna is köteles megállni? Jelen tanulmány csak a - szomszédunkban, szomszédok között zajló - szomszédháború e szűk aspektusára irányítja a fókuszt, ámde eközben se tévesszük szem elől: Ukrajna jogosult az önvédelemre, a kérdés csak az, hogy a jogosultat is korlátozzák-e megkötések.
2023 nyarától Szudán,[14] 2024 tavaszától és nyarától Szíria[15] és Mali[16] kapcsán érkeztek hírek arról, hogy ezekben az országokban ukrán különleges erők volt orosz wagneresek ellen hajtanak végre támadásokat.
E hírek szerint Szudánban az ukránok a szudáni hadsereg oldalán harcolnak, együtt véve fel a harcot az RFS[17] lázadó csoporttal, akiket pedig korábbi Wagner-zsoldosok - most az orosz védelmi minisztériumhoz tartozó Afrika Hadtest (Africa Corps) tagjai[18] - erősítenek.[19] Maliban, Szudánnal ellentétben, nem a kormányon lévőket, hanem a tuareg lázadókat támogatják az ukránok, nekik nyújtottak segítséget orosz zsoldosokkal szemben.[20] Szíriában ugyancsak az oroszbarát és az oroszok által pártfogolt - azóta már megbuktatott - Aszad-rezsimmel szemben álló lázadók mögé álltak be:[21] oroszok által használt légibázisra, ellenőrzőpontokra, járőrökre, katonai felszerelést szállító konvojokra sújtottak le.[22] (Jelen tanulmány Szíriát csak az Aszad-rendszer 2024. év végi megdöntéséig vizsgálja,[23] oly' kevés idő telt ugyanis el e váratlan fordulat óta a kézirat lezárásáig. Az mindenesetre esélyesnek látszik, hogy az orosz erőket kivonják[24] az országból.)
- 236/237 -
A Maliban zajlott 2024. júliusi események után augusztus 4-én a nyugat-afrikai ország "azonnali hatállyal"[25] megszakította Ukrajnával a diplomáciai kapcsolatokat, terroristák támogatásával vádolva az országot. Kormányuk szóvivője bejelentette, felkérik az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vitassa meg Ukrajna "agresszióját". A szomszédos Niger két nappal Mali lépése után ugyancsak a mali "terroristák támogatása miatt"[26] a diplomáciai kapcsolatok felbontása mellett döntött. Az ukrán külügyminisztérium visszautasította Niger vádjait, azt állítva, nem támogatnak terroristákat, és nem sértettek nemzetközi jogi normát, így az ENSZ Alapokmányának előírásait is tiszteletben tartják.[27] Szudán kapcsán pedig az ukrán katonai hírszerző szolgálat (HUR)[28] szóvivője, Andrij Juszov ekként nyilatkozott: "Minden, amit Ukrajna tesz [külföldön], a nemzetközi jog keretein belül, a helyi kormányzattal és nemzetközi partnereinkkel együttműködve történik."[29] Kérdés, melyik félnek van igaza? Megfeleltethetők-e vagy sem a nemzetközi jogi normáknak Ukrajna harmadik államokban végrehajtott akciói?
Azt mindazonáltal ne feledjük, biztos és teljes körű információkkal nem rendelkezünk Ukrajna afrikai és szíriai akcióiról. Ezért tanácsos nemcsak Ukrajna vonatkozásában, de általánosabb kérdésként is megvizsgálni: megteheti-e egy állam, amelyet agresszió ért, hogy harmadik állam területén fejtsen ki erőszakot az agresszor fegyveres erőivel szemben. Van-e joga a megtámadott államnak nem a saját és nem az agresszor állam területén katonai erőt kifejteni az agresszor ellen?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
