Nagy Judit: A gépjárműszenzorok által gyűjtött és továbbított ipari adatok jogi sorsa - Igény egy új kizárólagos adatjogra (IJ, 2017/2. (69.), 90-98. o.)

1. rész

"We need a virtual and digital law of property that includes data"[1]

1. Bevezető

A tanulmány három részes cikksorozatban foglalkozik a gépjárművekben található szenzorokkal, a szenzorok automatikus adatgyűjtésének folyamatával - köztük az adatok kinyerésének megoldásaival -, valamint ezen gyűjtött és továbbított ipari adatok, mint értékkel bíró javak jogi sorsával, a velük kapcsolatos jelenleg tisztázatlan érdekekkel és rendelkezési/felhasználási igényekkel. A sorozat első részében a téma technológiai és üzleti szempontból kerül megközelítésre. A tanulmány a második részben a jogi vonatkozásokkal, ezen ipari adatok jogi védelmével foglalkozik, majd a harmadik részben kitér annak elemzésére, hogy az egyes cégek hogyan viszonyulnak az információs gazdaság új kihívásaihoz.

* * *

Az alapkérdés az, hogy jogi eszközökkel kell-e védeni az okoseszközök és szenzorok által összegyűjtött és gyakran a felhőben tárolt, nagy mennyiségű ipari adatot. A szabályozási koncepció iránti igény már több helyen megjelent, maga az Európai Bizottság is jelen pillanatban a megoldáson dolgozik. Párhuzamosan több érdek is verseng egymással. A fogyasztóvédelem és a személyiség védelme mellett az innováció ösztönzése és egy versenybarát környezet biztosítása is szerepet kap. Jogi koncepció hiányában érdemes elgondolkodni azon, hogy az adat - és nem maga az adatbázis - lehet-e jogi oltalom tárgya.[2]

Az adatok feletti rendelkezési jog és tulajdon korunk egyik legkiemeltebben kezelendő, megoldásra váró kérdése. Az internet és az okos eszközök megjelenésével és rohamos fejlődésével az emberek egyre több adatot osztanak meg magukról, életük nyitott könyvvé válik, ez által egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. A Big Data jelenség is azt mutatja, hogy erre a helyzetre megoldást kell találni, az adatokat - köztük az ipari adatokat is - rendszerezni és védeni szükséges.

Az embereket számos, szenzorral rendelkező eszköz veszi körbe, mint például a szállító eszközök, a harci járművek, az ipari gépek, a Smart home, és a kapcsolódó (Connected Car vagy Networked Car) autók. Ebben a tanulmányban kifejezetten a személygépjárművek által gyűjtött adatokra koncentrálok. Ezen autókba beépítésre került számos szenzor, amik hatalmas mennyiségű adatot generálnak. Ezekre a gyűjtött és továbbított adatokra a gépjárművel kapcsolatba hozható több személy is jogosult lehet, mint például a gépjármű gyártója, a részegység (szenzor) gyártója, a szoftverfejlesztő, a gépjármű tulajdonosa, a gépjármű üzembentartója, illetve használója, a biztosító a "pay as you drive" alapján, a kormányzat és a hatóságok, az internetszolgáltató, valamint a különböző navigációs és telekommunikációs rendszerek.[3]

E tanulmány az alap probléma bemutatása okán hasznos lehet mindazoknak, akik e jogilag még szabályozatlan területtel szeretnének foglalkozni és esetlegesen kísérletet tesznek a jogi környezet megalkotására, talán az új kizárólagos jog létrehozásával. A fellelhető információkból arra lehet következtetni, hogy az Európai Bizottság is ezt az irányt választotta, jelenleg is a megoldáson dolgozik. Az adatok mára a gazdaság és a társadalom kulcsfontosságú eszközévé váltak, hasonlóan a klasszikus emberi és pénzügyi forrásokhoz. Mai világunkban az információ és az adat, kincs.

2. Technológiai kitekintő

2.1. Szenzorok

A szenzor általános értelemben egy olyan eszköz, ami valamely természeti mennyiséget emberi, illetve műszaki környezetben jobban kiértékelhető, jobban kezelhető jellé alakít át. Ez a mérendő jel, egyaránt lehet kémiai, technológiai, fizikai, biológiai stb. A megfigyelendő mennyiség lehet például vércukorszint, távolság, nyomás, hőmérséklet, vagy akár szerszám élesség is. A szenzorok kimeneti jele általában elektromos, de lehet még hidraulikus, pneumatikus, vagy más mennyiség is. Az érzékelő és a szenzor, illetve a detektor elnevezés a magyar szakirodalomban egyaránt használatos.[4]

A szenzorokat nagyon sokféle szempont szerint lehet csoportosítani. A szenzorok alkalmazási területe szerinti alkalmazása az a szempont, ami e tanulmány szempontjából lényeges. Az alkalmazási terület a szenzorok esetében igen széles, és az egyes területeknek megvannak a határozott, szenzor vonatkozású, de egymástól mereven nem elhatárolható jellegzetességei. A szenzorok főbb alkalmazási területei a következők: nehéz- és könnyűipar, mezőgazdaság, vagyonvédelem, hírközlés és kommunikáció, informatika, kereskedelem, közlekedés, áruszállítás, agyagmozgatás, környezetvédelem, meteorológia, tudomány, kutatás, oktatás, űrkutatás, katonai alkalmazások, valamint az egészségügy.[5]

A szenzor funkcionális modellje

Forrás: tankonyvtar.hu

Az ábrán Φ jelöli a mérendő mennyiséget, tulajdonságot, az E pedig az érzékelő kimeneti jelét. Az érzékelő lehet passzív és aktív. A passzív érzékelőnek az ábrán P jelölésű tápforrásra, független segédenergiára van szüksége a működéshez. Az aktív érzékelő esetében a kimeneti jel energiáját az érzékelő a mérendő

- 90/91 -

rendszerből veszi. Fontos szempont, hogy az érzékelő által szolgáltatott jel és a mérendő tulajdonság egymásnak egyértelmű függvényei legyenek, és más paraméter lehetőleg ezt a kapcsolatot ne befolyásolja. Ez a gyakorlatban ritkán megvalósítható, mivel a szenzor kimeneti jelét általában kisebb-nagyobb mértékben zavaró hatások is befolyásolják. Ilyen gyakori befolyásoló tényező lehet például a passzív szenzorok esetében a tápellátás ingadozása, a hőmérséklet vagy a környezetben jelenlévő elektromágneses zavar.[6]

Az információ átviteléhez mindig energiahordozó kell. A szenzorok esetében kezdeti megoldásként két elektromos vezetőt, jellemzően réz vezetéket alkalmaztak. Manapság az információátvitel bonyolult, nemzetközi szabványokban rögzített, illetve egyedi megoldásokkal megoldott feladat. Ilyenek például az internetes protokollok.[7]

Az információátvitel tekintetében fontos szempont az információátviteli sebesség, az átviteli távolság, a hálózatszervezés, az adatbiztonság, az energiaigény, az analóg és/vagy digitális környezet, a költségek, a "lehallgatás" védettség, valamint például a zavarvédettség (belső és külső elektromágneses zavaroktól való védettség - ma már a fedélzeti elektromos és elektronikus berendezések képesek erős "elektroszmog"-ot kelteni, amivel akár egymást is zavarhatják).[8]

A szenzorok mai információátviteli megoldásai közül elsőként említeném a digitális vezetékes információátvitelt. A digitális információátvitel hálózat jellegű, az átvitel mindig átviteli szabályok, ún. protokollok szerint történik. Gépjármű fedélzeti rendszerekben például a sín rendszer elterjedt. A járművek esetében ma a jellemző, a Bosch cég által kifejlesztett CAN busz használata.[9]

A következő említendő információátvitel az optikai szálas átvitel. Ennek alkalmazása a gépjármű fedélzeti rendszerekben előnyös, de egyre inkább terjed. Ezenkívül az információátvitelre még számos módon van lehetőség: optikai információátvitel szabad térben, ultrahangos adatátvitel szabad térben, ultrahangos adatátvitel szilárd közegben, rádiófrekvenciás információátvitel. Gépjárművek esetében például rádiófrekvenciás úton a kerékabroncs nyomásszenzor adatait továbbítják. A felső kategóriás személygépkocsikban meglepően sok - például Bluetooth - rádiófrekvenciás összeköttetés működhet.[10]