https://doi.org/10.59851/mj.72.06.5
Egyezmény készül az Európa Tanács keretében az ügyvédi hivatás nemzetközi jogi alapú védelmére; ez lesz az első olyan nemzetközi egyezmény, amely kifejezetten az ügyvédi hivatás védelmével foglalkozik. Az ügyvédek idáig is hivatkozhattak nemzetközi dokumentumokra hivatásuk védelme érdekében, de ezek vagy általánosabb emberi jogi egyezmények, vagy csak ajánlás szintű dokumentumok voltak. Jelen cikk számba veszi az ügyvédi hivatás nemzetközi jogon alapuló védelmének jelenlegi állását, és bemutatja a tervezett egyezménnyel megvalósuló jogvédelem irányát.
Kulcsszavak: ügyvédség; nemzetközi jog; jogfejlődés
A convention is being drafted within the framework of the Council of Europe to provide international legal protection for the legal profession. This will be the first international treaty specifically dedicated to the protection of lawyers. However, this does not mean that lawyers have not been able to refer to any international documents for the protection of their profession until now; rather, existing instruments have either been broader human rights conventions or non-binding recommendations. This article examines the current state of international legal protection for the legal profession and outlines the direction of legal safeguards to be established by the proposed convention.
Keywords: lawyer; international law; legal development
Az Európa Tanács keretében egyezmény készül az ügyvédi hivatás nemzetközi jogi alapú védelmére.[1] Az egyezmény tervezetét a Jogászok Védelméről szóló Szakértői Bizottság (Committee of Experts on the Protection of Lawyers, CJ-AV) és az Európai Jogi Együttműködési Bizottság (European Committee on Legal Co-operation, CDCJ) készítette el, a szervezet Parlamenti Közgyűlése véleményezte 2025 januárjában,[2] majd 2025 márciusában a Miniszterek Bizottsága el is fogadta. Az egyezmény 2025. május 13-tól áll nyitva az államok számára az aláírásra, és akkor lép hatályba, ha legalább nyolc állam ratifikálta azt.[3]
A hír jelentősége, hogy ez lesz az első olyan nemzetközi egyezmény, amely kifejezetten az ügyvédi hivatás védelmével foglalkozik. Ez nem jelenti azt, hogy idáig az ügyvédek semmilyen nemzetközi dokumentumra ne hivatkozhattak volna hivatásuk védelme érdekében, azonban azok vagy általánosabb emberi jogi egyezmények, vagy csak ajánlás szintű dokumentumok.
Az alábbiakban számba vesszük az ügyvédi hivatás nemzetközi jogon alapuló védelmének jelenlegi állását, és bemutatjuk a tervezett egyezménnyel megvalósuló jogvédelem irányát.
Az ügyvédekre vonatkozó általános egyezmények hiányában az emberi jogi egyezményeket kell elsőként megvizsgálnunk. Itt két irányba indulhatunk: az első, hogy azt keressük, kifejezetten milyen formában említik a jogászokat, míg a második annak vizsgálata, hogy az egyezményben általánosan garantált emberi jogok közül van-e olyan, amely speciálisan az ügyvédekre alkalmazható és alkalmazandó.
Az első vizsgálati irány során megállapíthatjuk, hogy csak a tisztességes eljáráshoz való jog keretében szerepel nevesítetten az ügyvéd - pontosabban a védő - a büntetőeljárásban.
A tisztességes eljáráshoz való jogot és az ártatlanság védelmét általánosabb jelleggel fogalmazza meg az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) a 8-11. cikkekben, utalva arra, hogy "Minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen meg nem állapítják".[4] A "védelméhez szükséges valamennyi biztosíték" fordulatba beleértendő a védőhöz való jog is a büntetőeljárás során.
Ennél már egyértelműbben fogalmaz az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amely a 14. cikkében kimondja, hogy "3. Az ellene emelt vád elbírálásakor mindenkinek teljes és egyenlő joga van legalább a következő biztosítékokra: [...] b) megfelelő idővel és lehetőséggel rendelkezzék védelme előkészítésére és az általa választott védővel való érintkezésre; [...] d) a tárgyaláson személyesen jelen lehessen, személyesen vagy az általa választott védő útján védekez-
- 377/378 -
hessék; amennyiben védője nincsen, tájékoztassák a védő választására vonatkozó jogáról; és minden olyan esetben, ha az igazság érdekei ezt megkövetelik, hivatalból védőt rendeljenek ki számára, éspedig ingyenesen, amennyiben nem rendelkezik a védő díjazásához szükséges anyagi eszközökkel."[5]
Hasonló módon jelenik meg a védő a regionális emberi jogi egyezmények keretében is. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 6. cikke garantálja a bűncselekménnyel gyanúsított személyek számára, hogy személyesen vagy az általuk választott védő segítségével védekezhessenek, valamint szükség esetén ingyenesen rendeljenek ki védőt számukra.[6]
Az Emberi Jogok Amerikaközi Egyezménye[7] és az Ember és Népek Jogainak Afrikai Chartája is garantálja a védelemhez való jogot, beleértve az egyén jogát a választása szerinti védő általi védelemhez.[8]
Amint látható, az emberi jogi egyezmények szintjén a jogász mint védő szerepe elsősorban a büntetőeljárásra korlátozódik, és jellemzően a bűncselekménnyel vádolt személy szempontjából említik. Az emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi intézmények - így például az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) - azonban ítélkezési gyakorlatukban sokszor kiszélesítették azon kereteket, amelyek között a jogászokat védelemben tudják részesíteni.
Az EJEB számos alkalommal hangsúlyozta, hogy az ügyvédek különleges és sajátos jogállással rendelkeznek az EJEE alapján, amely központi helyet biztosít számukra az igazságszolgáltatás rendszerében. Ez a védelem szükséges, tekintettel alapvető szerepükre a demokratikus társadalomban, amely magában foglalja a peres felek védelmét és a bíróságok tevékenysége iránti közbizalom biztosítását. Az ügyvédek hozzájárulnak az igazságszolgáltatás megfelelő működéséhez és ezáltal a közbizalom fenntartásához.[9] Ez a különleges jogállás fokozott védelmet jelent az ügyvéd-ügyfél közötti kommunikáció titkossága számára (8. cikk), bizonyos mozgásteret biztosít a bíróságon alkalmazott érvek, valamint a bíróságok nyilvános kritizálása tekintetében (10. cikk), és védelmet is nyújt az ügyvédek tulajdonára nézve (1. kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke).
Az első, 1992-ben eldöntött Niemietz kontra Németország ügy óta számos jelentős döntés született az EJEB előtt, amely kifejezetten az ügyvédek jogainak védelmével foglalkozott, azonban az ügyek száma különösen megnőtt az elmúlt tíz évben.[10] Ebből három, mérföldkőnek számító ítéletet érdemes részletesebben említeni.
A Kruglov és mások kontra Oroszország ügy az ügyvédi titoktartás és a jogi hivatás gyakorlásának függetlenségét érintette. A kérelmezők orosz ügyvédek és jogi tanácsadók voltak, akiknek irodáit, otthonait vagy elektronikus eszközeiket az orosz hatóságok házkutatás és lefoglalás alá vonták. A házkutatások és lefoglalások az orosz bűnüldöző hatóságok által végzett nyomozások részeként történtek, amelyek célja az ügyfeleik vagy más személyek elleni bizonyítékok beszerzése volt. Az érintett ügyvédek szerint ezek az intézkedések megsértették az ügyvédi titoktartást és az ügyfél-ügyvéd bizalmi kapcsolatot, nem feleltek meg EJEE 8. cikkének (a magánélet és a levelezés védelme), és sérthették az ügyvédek munkavégzéshez szükséges tulajdonát, amely az EJEE 1. számú kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkébe ütközik (tulajdonjog védelme).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
