https://doi.org/10.59851/jk.79.05.6
Marta Lackowska, Katarzyna Szmigiel-Rawska és Filipe Teles szerkesztésében jelent meg a Local Government in Europe: New Perspectives and Democratic Challenges (Helyi önkormányzat Európában: Új perspektívák és demokratikus kihívások) című kötet[1] a Bristol University Press gondozásában 2021-ben, amely az önkormányzatokkal kapcsolatos diskurzusra is újabb alapot ad.
Az önkormányzat az államszervezet nélkülözhetetlen alrendszere, melytől sem a politika általános állapota, sem pedig a jóléti, közösségi szolgáltatásokkal kapcsolatos értékítéletek nem választhatók el. Ugyanakkor az utca embere számára az önkormányzat kevéssé ismert, unalmas téma. Ez a vélemény a hétköznapi gyakorlatban rendszerint csak akkor változik, ha egy sokakat foglalkoztató helyi közügy nem kap kellő nyilvánosságot, vagy a megszokott közszolgáltatás minősége vagy elmaradása okoz panaszt.
Az önkormányzati választások formálisan is megteremtik a lehetőségét és a szükségességét a megtett út értékelésének, a sikerek és a kudarcok számbavételének, s a valós helyzetkép alapján az intézmény korszerűsítésével, fejlesztésével kapcsolatos feladatok meghatározásának. Indokoltak ezek a lépések, mivel napjainkban is aktuálisak az önkormányzatisággal kapcsolatos alapkérdések: kellően demokratikus, kellően hatékony, megbízhatóan és kiszámíthatóan látja-e el képviseleti és szolgáltatási feladatait? Milyen a kapcsolata az állami szervekkel, szűkebb-tágabb gazdasági, társadalmi környezetével, a választókkal, a civil társadalom intézményeivel?
Az elemző, értékelő, programalkotó munkában - a nemzetállami tapasztalatok mellett - nélkülözhetetlen forrást jelentenek a más országok önkormányzati rendszereit, azok sajátos problémáit bemutató tanulmányok, kötetek. A Lackowska és szerkesztőtársai által megjelentetett könyv is ilyen, a közös gondolkodást, alkotómunkát elősegítő kiadvány, mely széles körű nemzetközi összefogás révén jött létre. Újdonság, hogy a szerzők között többségben vannak azok a kutatók, akik a nemzetközi szakirodalomban eddig kevesebb figyelmet kapó kelet-közép-európai önkormányzatok jellemzőinek, illetve egyes problémáinak a bemutatására vállalkoztak. Utóbbi régió demokratikus váltás után létrejött országainak önkormányzatai új fejezetet, kutatási irányt képviselnek a nemzetközi vizsgálatok körében.
1. A munka lényegében három, az önkormányzatiság szempontjából meghatározó témakörre összpontosít. Az első, szerkezetileg legnagyobb, s jelentőségét illetően is a legfontosabb fejezet a területi reformok célját, módszereit és eredményeit vizsgálja: a téma középpontba állítása jól reflektál az európai országokban a hatvanas évek óta időben és térben is szinte folyamatosan zajló, s eltérő jellemzőkkel bíró integrációs folyamatokra, melyek révén az egyes országok a hatékonyság és költségtakarékosság követelményének próbálnak megfelelni, a demokratikus értékek megőrzése mellett. A nyitó fejezet[2] alapvetése, hogy a történeti, intézményi, kulturális sajátosságok meghatározóak a településközi együttműködés, illetve a területi integráció közötti választás során. A két metódus azonban nem független egymástól, mivel alternatív, illetve komplementer megoldásokról van szó. Tavares elméleti kiindulópontnak a történeti institucionalizmus[3] módszerét javasolja a területi összevonások, szétválások jobb megértése céljából, középpontba állítva az idő és a tér meghatározó szerepét.
Copus, Jones és Wall szellemes elemzése[4] a helyi demokráciával kapcsolatos - nem teljesen alaptalan - szkepszise miatt érdemel kiemelt figyelmet. Míg Európa országaiban a területi integráció szinte elképzelhetetlen helyi
- 265/266 -
népszavazás megtartása nélkül, addig a szigetországban - paradox módon - a központi és a helyi szervek nézetazonossága miatt elsősorban a helyi képviselőket és hivatalnokokat kell meggyőzni az önkormányzatokkal kapcsolatos politikai narratíva kizárólagosságáról. Ennek lényege, hogy az önkormányzatok nem képesek a kormány támogatása nélkül önálló programot megvalósítani. Nem véletlen, hogy a központi és a helyi elit a hangsúlyt a nagyobb egységek - szerintük nyilvánvaló - előnyeire és a kicsik hátrányaira helyezi. Az uralkodó narratíva éppen aktuális következménye az új, korábbiaknál is nagyobb helyi egységek, az ún. unitárius helyhatóságok felállításának a javaslata.
Hogyan sikerült általánossá és szinte kizárólagossá tenni a nagyobb mérettel kapcsolatos víziót? A válasz sajátságos: a bizonyíték alapú közpolitika helyett a politikai alapú narratíva uralma a meghatározó, ez formálja, alakítja a gondolkodást és az akciókat, 8 gyökerei az előfeltevésekben, hagyományokban, történésekben, s azok összességében keresendő. A politikai narratívák - természetük szerint - egyszerűsítik a komplex problémákat, a problémák okát és a lehetséges megoldásokat és hiteltelenítik az ellentétes nézeteket a javasolt megoldások vitatása során. Természetesen ezek a narratívák korántsem neutrálisak, inkább átláthatók, rábeszélőek és manipulatívak.
A nagyobb önkormányzatok szükségességét igazolja az egyre terjeszkedő városi területek társadalmi diverzitása, a hiedelmek, értékek, célok és a társadalmi és gazdasági jellemzők sokszínűsége. A nagyobb egység lehetőség a helyi adminisztráció professzionalizációjára, a közszolgáltatások minőségének a javítására, a köz megelégedettségének a növelésére, s a közügyek iránti érdeklődés javítására.
A tárgyilagos olvasó számára világos: amit az angolszászoknál látunk, az az önkormányzatokkal kapcsolatos technokrata és demokratikus narratíva dilemmája. A megbékélés esélye csekély, a hatékonyságnak, a hatásosságnak és a költségtakarékosságnak a primátusa érvényesül, függetlenül attól, hogy az összevonás kérdésében tartott referendumokon a lakosok túlnyomó többsége a függetlenség mellett döntött.[5] Az önkormányzatok méretének növelése az angol helyhatósági rendszer standard jellemzője, az önkormányzati politika stabil eleme. Jogosan teszik fel az kérdést az írás végén a szerzők: milyen méret elég nagy az önkormányzatok számára, és hol van az a pont, amikor értelmét veszti a helyi jelző az önkormányzat nevében.
Miután az északi országok mindig is élenjárói voltak a léptékváltással járó strukturális modernizációnak, nem véletlen, hogy a továbbiakban két párhuzamba állítható írás[6] is foglalkozik a skandináv országokban végrehajtott összevonásokkal. Míg Norvégiában az összevonás előtt a kistelepülések választói elégedettek voltak a közszolgáltatásokkal, addig az integrációt követően visszaesést érzékeltek a szolgáltatások színvonalában. Ellentmondásos tapasztalatok kerültek felszínre a demokratikus perspektíva megítélését illetően is. A nagyobb szervezeti méret, a szélesebb és sokszínűbb politikai paletta mobilizáló és inkluzív hatása érezhető volt, ugyanakkor a tranzakciós költségek emelkedése már negatív következményekkel járt. A helyi közpolitika komplexebbé válása növelte a választók és a képviselők közötti távolságot és a választói eszköztelenség érzését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
