Az állami feladatok növekedése miatti szándék és akarat jelentősen csökkentette az önkormányzatok hatáskörébe tartozó, maradó szolgáltatások körét, a helyben végzendő feladatok számát, szűkült a helyi preferenciák köre. Megváltozott, illetve átalakul az a vélemény, amely szerint a közpénzek elszámoltathatóságának transzparenciája, a választott testületek és végrehajtó hatalom elszámoltathatósága jobban biztosított, a decentralizálás jobban ösztönöz helyi szinten.
A működés alapvető feltétele az állam által rendelkezésre bocsátott és az önkormányzat által meghatározott forrás összege, deklarált vagy szabadon felhasználható, mozgásteret biztosító kerete, tartalma, reális mennyisége, valós értéke. A helyi adóztatás bármely formája szorosan köthető a makro- és mikroszintű gazdasági képesség összefonódásához, harmonizációjához, konvergál, korrelál és differenciáltan jelenik meg a jogalkotás és jogalkalmazás rendszerében. Korlátozott pénzügyi önállóságot biztosít.
Az önkormányzatok megjelenése óta felmerült, az utóbbi néhány esztendőben felerősödött kérdés, hogy megfelelnek-e az adóztatási feladatok elvégzésére létrehozott különböző szakigazgatási szervek a törvények és rendeletek kötöttségeinek? A helyi önkormányzatok magas száma, elaprózottsága, mérethasonlósága, méretazonossága, az ott élők jövedelmi és vagyoni viszonyai maradéktalanul biztosítják-e a helyi adók bevezetésének célját, a működés alapfeltételeit? A törvényeken belüli önkormányzati mozgáslehetőségek (mentesség, kedvezmény, támogatás stb.) a helyi rendeletalkotás pénzügyi és politikai lehetőségeinek összhangját biztosítandó, meg kell felelniük a lakossági követelményeknek és elvárásoknak. Mindezeket figyelembe véve kezdettől fogva és jelen időben (2016) rendkívül nehéz a törvényi és helyi követelmények szinkronját megteremteni, illetve fenntartani, jó színvonalú adóapparátust működtetni, a vállalkozói, lakossági fizetési szándékot befolyásolni, a fizetési képességet és készséget összhangba hozni. A különböző publikációk (konferenciák, előadások, cikkek, nyilatkozatok) elismerik az önkormányzati adóhatóságok törekvéseit, megállapítják, hogy az összes feltételnek a nagyvárosi, városi, középszintű önkormányzatok megfelelnek, problémák a kisebb településeken jelentkeznek. A helyi adóztatási rendszert pedig a bevételorientáció igénye miatt ott is működtetni kell. Az önkormányzati adóztatási hatáskör és szerkezet ügyében kialakult koncepciók alapján nem a központi adóhatósággal történő esetleges integráció (ilyen hibás törekvés már volt), inkább a hatáskör bővítése (központi adók adóbehajtási feladatainak végzése stb.) tenné erősebbé a decentralizáció előnyeiből következő saját erőforrások, bevételek növelésének potenciálját.
Az előbbiek alapján növekvő források elősegítik a helyi gazdaságfejlesztést, területfejlesztést, eredményes működés esetén versenypozíciót teremthet a települések között, pozitív diszkrimináció esetén központi többletforrást élvezhet. Fontos feltétel, hogy a politikai és jogalkotói, érdek-képviseleti akarat találkozzon az önkormányzati finanszírozás biztonságának megtartásával, megerősítésével, továbbá a decentralizálás ne a középszintű (járás), hanem a széles körű települési szint felé mozduljon el, kivéve az állam által átvett egészségügyi, oktatási, egyes szociális stb. feladatokat.
Az évek óta folyamatosan változó szabályozási rendszer működésének legfontosabb elemei között változatlanul a korrekt rendeletalkotást, jó színvonalú eszköz- és módszerrendszert, az adóztatási szolgáltatási színvonal folyamatos javítását kell kiemelni. A feladatorientált társulási lehetőség, az említett alapszempontok betartásával a bevételek növelése érdekében jelentős tartalékot mutat, kihasználása alaposan indokolt. Ezek a gondolatok elméleti megalapozást esetleg elősegítő, az eddigi megvalósulás elemeire építenek, a tapasztalatokból levont gyakorlat érdemi részét felhasználva a következő időszak programját kívánják elősegíteni. A legkiemelkedőbb szándékok sem valósulhatnak meg a gazdasági potenciál kedvezőtlen feltételei mellett, feltételezik a piaci viszonyokhoz igazodó, következetes, hosszabb időszakra tervezhető olyan feltétel és szabályozási, így adószabályozási rendszer alakulását, amelyben a központi és helyi adófajták elismerik egymást, kiegészítik egymást, igazodnak a gazdasági fejlődés, változás paramétereihez.
Az önkormányzatok kb. 90%-a vezette be a helyi adók valamely formáját, jelentős részük a törvényben biztosított keretek között a kettős adózás kizárásával csaknem minden adófajtát saját rendszerébe építette. Ezekből származó bevételek részaránya és az önkormányzat költségvetéséhez való viszonyítás után évenként változó mutatókat eredményez, akár 0-tól 40%-ig terjedő intervallumban mozog. Reprezentatív szerepet tölt be az iparűzési adó, amely a teljes helyi adóbevétel 85-90%-át biztosítja, települési helyenként változó nagyságrendben. Kiemelkedő szerepéből következik, hogy hasonló figyelmet kapott és kap jelenleg is a politikai érdeklődés palettáján, az évenkénti törvény módosítása nem a szabályozási, hanem a bevételi funkcióját erősíti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
