Az áruk nemzetközi adásvételéről szóló 1980. évi Bécsi ENSZ-Konvenció[2] az egyik legszélesebb körben realizálódott egyezmény, amely egységes anyagi joggal szabályozza a nemzetközi adásvétel számos kérdését. 1999 augusztusáig 58 állam ratifikálta az Egyezményt. A vezető ipari országok közül már csak az Egyesült Királyság és Japán nem tagállamok. A Bécsi Konvenció mintául szolgált más számos ország jogszabálya számára. A fogyasztói adásvételre vonatkozó EK Irányelv (1999/44/EK) például, amelyet az EK-államoknak nemzeti jogrendszerükbe kell átültetniük, több pontban a Bécsi Konvenció rendszerét követi. Az Irányelv 2. cikk (2) bekezdésének, amely a hibás teljesítéssel foglalkozik, a Bécsi Konvenció 35. cikk (2) bekezdése szolgált mintaként. A vevő szavatossági jogairól szóló rendelkezések az Irányelv 3. cikk (3) bekezdése 2. mondatán, a Bécsi Konvenció 46. cikk (2) és (3) bekezdésén alapulnak. Magyarország remélhető mielőbbi EU - csatlakozása miatt véleményem szerint belátható időn belül a magyar jogszabályokat is az Irányelvhez kell hozzáigazítani. Ebből az okból is fontos a Bécsi Konvencióval kapcsolatos kérdések tárgyalása. A Bécsi Konvenció nemzetközileg egységes alkalmazásának biztosítása céljából elengedhetetlen a külföldi ítéletek figyelembe vétele. Ebben az összefüggésben utalni kell az UNILEX nevű ítéletgyűjteményre (szerkesztője: Bonell professzor), amelyben az összes a Bécsi Konvencióval kapcsolatos ítélet megtalálható. A német nyelvű irodalomból különösen ajánlható a Staudinger Nagykommentár sorozatban 1999-ben 2. Kiadásban megjelent Bécsi Konvenció-kötet Ulrich Magnustól, és a Magnus által írt ismertetések a Zeitschrift für Europäisches Privatrecht folyóiratban (ZEuP).[3] Magyar nyelvű írások közül pedig Vékás Lajos, Vida Sándor és Sándor Tamás írásai említendők.[4]
A következőkben néhány magyar jogesetet tárgyalunk.
A Bécsi Konvenció a nemzetközi adásvételre alkalmazandó.
A Bécsi Konvenció csak az áru adásvételére alkalmazható. Egy kft. üzletrész ebben az értelemben nem áru.[5] Az áru forgalomba hozatalának engedélye ugyancsak nem áru.[6]
A Bécsi Konvenció alkalmazása mindig akkor vet fel problémát, ha az adásvétel mellett más tárgyú megállapodások is vannak a szerződésben. Az ilyen helyzet úgy oldható meg, hogy az adásvételt szigorúan áru és pénz cseréjeként fogjuk fel. Ha a vegyes szerződés egyes részeit külön lehet választani, akkor az adásvételre a Bécsi Konvenció alkalmazandó. Ezt a gyakorlatot követi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság.[7] Ha egy kereskedelmi képviseletről keretszerződést kötnek, és ugyanakkor megegyeznek a felek a termékek átvételéről is, akkor a szerződés egyes részeit külön-külön kell vizsgálni.[8] A keretszerződésnek nem tárgya az adásvétel, tehát a Bécsi Konvenció nem alkalmazható. Ennek ellenére a szerződésnek arra a részére, amelyik az áru átvételéről szól, a Bécsi Konvenció irányadó. Ha pedig a szerződés tárgya egy kizárólagos forgalomba hozatali jog olyan termékekre, amelyeket a vevő az eladótól szerez be, akkor a bírói gyakorlat szerint a Bécsi Konvenció nem alkalmazandó, hacsak az adásvétellel foglalkozó részek nem uralják a szerződést.[9]
A vállalkozási szerződésre a Bécsi Konvencióban külön rendelkezés található a 3. cikk (1) bekezdésében. Az ilyen szerződés adásvételnek minősül.
- 474/475 -
ha a megrendelő nem maga szolgáltatja az áru gyártásához vagy előállításához szükséges anyagok lényeges részét a vállalkozó rendelkezésére. Nem lényeges a megrendelő által rendelkezésre bocsátott anyag és a vállalkozó által beszerzett anyag közötti viszony.[10] Ehelyett a megrendelő által beszerzett anyag értékét a végtermék értékével kell összehasonlítani. A jogvitás ügyben a megrendelő által rendelkezésre bocsátott anyag értéke csak egyhatoda volt a végtermék értékének, ez pedig nem számított lényeges résznek, ezért a Bécsi Konvenció alkalmazandó volt.
A Bécsi Konvenció 6. cikke szerint az egyezmény alkalmazását a felek ki zárhatják. A szerződő felek e szándékának egyértelműen kifejezésre kell jutnia. Ha a felek egy tagállam jogát választják, akkor továbbra is a Bécsi Konvenció alkalmazandó.[11] Ez akkor is így van, ha a felek nem gondoltak a Bécsi Konvencióra,[12] a Bécsi Konvenció ugyanis egyúttal az érintett tagállam belső joga a nemzetközi adásvétel vonatkozásában. Ha a felek szándéka a Bécsi Konvenció kizárása, akkor egyértelmű fogalmazás szükséges, például: "A szerződésre a kínai jog a Bécsi Konvenció kizárásával alkalmazandó," vagy az alkalmazandó törvény pontos meghatározása, például a német HGB és BGB.
Ebben az összefüggésben talán érdemes a magyar olvasó figyelmét felhívni a német nyelvterületen elterjedt ún. " Kaufmännisches Bestätigungsschreiben"-re. Egy ilyen okirat tartalma szerződés része lesz, hacsak a másik fél nem tiltakozik rövid időn belül. Itt fennáll annak a veszélye, hogy a szerződés tartalma változik, anélkül, hogy a másik fél egyetértett volna. Ilyen esetek megakadályozása céljából a Bécsi Konvenció 9. cikke előírja, hogy a feleket csak azok a szokványok kötik, amelyek alkalmazásába beleegyeztek, és csak azok a szokások számítanak, amelyek egymás között kialakultak. Minthogy a "Kaufmännisches Bestätigungsschreiben" nem szokásos német és magyar szerződő partnerek között, az ilyen okiratok figyelmen kívül maradnak még akkor is, hogy ha a felek a korábbiakban ilyen tárgyú írásbeli megerősítést szoktak egymásnak küldeni.[13]
A Bécsi Konvenció 14. Cikk (1) bekezdése szerint az ajánlatnak kellően meghatározottnak kell lennie. Ez a rendelkezés az első pillanatban kézenfekvőnek tűnik, mégis problémákat okozhat, ahogy azt a Malév-eset is mutatja. Ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság szigorú követelményeket állított fel a szerződés tartalmára nézve.[14] Ehhez az ítélethez több nyelvben jelentek meg írások,[15] az ítéletet a nemzetközi irodalomban általában helyeslik. A szerződés létrejöttéhez szükséges az áru mennyiségének, minőségének és árának meghatározása. Ha a felek korábbi szerződésekre hivatkoznak, akkor meg kell vizsgálni, hogy a hivatkozott szerződésekben megtalálhatók-e a megfelelő adatok. Igenlő esetben a szerződés létrejött.[16]
Ha a vevő szavatossági jogaira hivatkozni kíván, a Bécsi Konvenció 38. cikk (1) bekezdésében említett megvizsgálási kötelezettségét teljesítenie kell. A magyar joggyakorlat szerint ez nem csak azokra a hiányokra irányadó, amelyeket a vevő vizsgálata folyamán felfedez, hanem olyan hiányokra is, amelyeket a vevő később vett észre.[17] A vevőnek akkor is eleget kell tenni a hiányközlési kötelességének, ha az áru még a vámkezelés alatt van, mert ő még nem fizette ki a vámot.[18] Nemzetközi összehasonlításban nagyon problematikus a hiányközlési határidő. Ez a probléma a különböző tartalmú nemzeti jogszabályokra vezethető vissza. A német HGB nagyon szigorú határidőkkel él, az USA-ban viszont még egy több hónappal későbbi hiányközlést is megfelelőnek tartják. A Ptk. 283. §-a is befolyásolhatja a magyar bírót. Magyarországon a Bécsi Konvenció szerint legalábbis egy hónap akkor túl késő, ha a felek gyorsan szokták az adásvételt lebonyolítani.[19] Az újabb külföldi ítéletek legtöbbször egy hónapban szabják meg a határidőt.[20] Kivételek akkor javasolhatók, ha például gyorsan romló áru miatt a másik fél gyors tájékoztatása kívánatos.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
