A hatályos polgári törvénykönyv által megvalósított társasági jogi koncepcióváltásnak - a diszpozitív szabályozás minden eddiginél szélesebb körű bevezetésének - nyilvánvaló célja volt, hogy a szindikátusi szerződéseket akár a megszűnésig visszaszorítsa, feleslegessé tegye. A gyakorlatban mégsem ez történt: a szindikátusi szerződések nem vesztették el jelentőségüket. Az a tény, hogy a cégnyilvánosság elvének alávetett társasági szerződéssel (létesítő okirattal) szemben a szindikátusi szerződés bizalmas jellegű, önmagában nem képes megmagyarázni a szindikátusi szerződés továbbélését. A szindikátusi szerződés valójában a gazdasági érdekek egyeztetésének a társasági jogot kiegészítő, de attól eltérő természetű, kötelmi jogi eszköze. Ezért nem szünteti meg a társasági jog reformja a szindikátusi szerződések elterjedését: a szindikátusi szerződés kötelmi jogi eszközökkel árnyalja tovább a társasági jogot.
A szindikátusi szerződés a hatályos magyar jog által nem szabályozott, de a társasági jogi gyakorlatban rendszeresen előforduló, a szerződéses szabadság elve alapján megkötött szerződéstípus.[1] Szindikátusi szerződés alatt a társasági szerződéstől elkülönült, de azzal szoros (mellérendeltségi, "szerződéscsoporti") kapcsolatban álló, a szerződési szabadság elve alapján gazdasági társaság minden tagja, egyes tagjai vagy bizonyos esetekben akár harmadik személyek részvételével létrehozott kooperációs jogviszonyt értünk, amelyek keretében a felek a társaság alapításával, működtetésével, megszüntetésével kapcsolatban vállalnak a társasági szerződés keretein túlmutató kötelezettségeket.[2] A szindikátusi szerződés - a szabályozás hiányának következtében is - tartalmi szempontból rendkívül változatos képet mutat, mindegyik konkrét ilyen szerződés sajátos helyzetet rendez, ezért teljességre nem lehet törekedni, amikor a szindikátusi szerződés joghatásait vizsgáljuk.
Helyesen állapították meg a szakirodalomban, hogy "a szindikátusi szerződés kapcsán meg kell különböztetnünk a társasági jogi jogviszonyra (és annak al-jogviszonyaira: az alapjogviszonyra, a tulajdonosi jogviszonyra, a gazdaságszervező jogviszonyra, a szervezeti és képviseleti jogviszonyra) vonatkozó, és a társasági jogi jogviszonyokhoz kapcsolódó, azonban nem társasági jogi jellegű (például a tag és társaság közötti kölcsönszerződés) megállapodásbeli rendelkezéseket."[3] A szakirodalomban azt is leszögezték: "a szindikátusi szerződés minden, az abban részes felek által szükségesnek tartott kérdést rendezhet..."[4], vagyis a szindikátusi szerződések tartalma a gyakorlatban rendkívül színes képet mutathat.
Ennek ellenére a szindikátusi szerződésnek vannak tipikus, a szindikátusi szerződés sajátos jellegét megadó tartalmi elemei, és vannak olyan kérdések is, amelyeket a szindikátusi szerződés cím alatt rendeznek a felek, de valójában más szerződéstípushoz sorolhatók. A szindikátusi szerződés számos olyan elemet tartalmazhat, amelyek kötelmi viszonyt létesítenek a részvényesek/tagok között, illetve akár a társasággal szemben, amely részes fél is lehet a szindikátusi szerződésben. A harmadik személy javára szóló szerződés technikáját alkalmazva szintén gyakori a szindikátusi szerződésben a társaság javára jogok alapítása (általában a társaság finanszírozásának biztosítására). A szindikátusi szerződés ilyen elemei egyébként nevesített szerződések révén szabályozottak. Ilyen esetben az adott szerződéstípusra (adásvétel, kölcsön, bérlet stb.) vonatkozó előírásokat is alkalmazni kell a szindikátusi szerződés vonatkozásában. Ezért a joggyakorlatban helyesen állapították meg, hogy a szindikátusi szerződés többféle jogviszonyt tartalmazhat. Lehetnek olyan elemei, amelyek kifejezetten a társasági jog körébe tartoznak, de lehetnek pol-
- 464/465 -
gári jogi, munkajogi, versenyjogi és egyéb vonatkozásai is, amelyek meghatározzák a jogviszony megítélését, a jogkövetkezmények alkalmazását.[5]
A következőkben három olyan kérdéskört vizsgálok, amelyek a szindikátusi szerződés alapvető jelentőségű, saját arculatot adó tartalmi elemei közé tartoznak: először az osztalékpolitikára vonatkozó szerződéses rendelkezéseket, másodszor a szavazati megállapodásokat, harmadszor pedig a részvények és üzletrészek forgalmára vonatkozó lehetséges záradékokat.
1. Az osztalékról
Az osztalék a befektetés után élvezett jövedelem, a vállalkozói nyereség, a társaság adózott eredményének a tagok részére kiosztott hányada. "Lényegében tehát az osztalék a társaságba befektetett tőke hozadéka, amely a társaságnál keletkezik, és a társaság általi felosztás formájában realizálódik a tagoknál."[6] Ideális esetben a jól működő gazdasági társaság eredményt ("nyereséget") termel, és az eredmény sorsát sok esetben a szindikátusi szerződés előre meghatározza. A nyereséges társaságnak sem kötelessége viszont osztalékot fizetni, eltérően a kötvények után járó kamattól, amelyet kötelező módon meg kell fizetni. A társaság az eredményét a saját piaci pozícióinak a javítására is fordíthatja. Így például a részvények utáni osztalékfizetés a Ptk. szerint a társaság legfőbb szervének a döntésére van bízva.
Az osztalékfizetés vonatkozásában a szindikátusi szerződés számos megoldást lefektethet, jogi kereteket és így kiszámíthatóságot biztosítva az osztalékpolitikának. Bizonyos esetben a szindikátusi szerződésben részes felek érdeke azt kívánja meg, hogy egyáltalán ne kerüljön osztalék kifizetésre, más esetben ezzel ellentétben pontosan az a szerződéses cél, hogy biztosítsák meghatározott osztalék kötelező kifizetését. A harmadik út pedig a tagok és a társaság közötti nyereségmegosztás, vagyis a szindikátusi szerződést egyfelől a tagi (részvényesi), az osztalékfizetéshez kapcsolódó érdek, másfelől a társaság finanszírozási érdekének összehangolására, összebékítésére is használhatják.
2. Szabályozás
Az osztalékra vonatkozó törvényi szabályozás adja meg a kereteit a szindikátusi szerződés osztalékra vonatkozó rendelkezéseinek. A korlátolt felelősségű társaság esetében a Ptk. 3:185. § (1) szerint "a tagot a társaságnak a tag javára történő kifizetések céljából felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt saját tőkéjéből a törzsbetétek arányában meghatározott összeg (a továbbiakban: osztalék) illeti meg. Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről szóló döntés meghozatalának időpontjában a társasággal szemben a tagsági jogok gyakorlására jogosult. A tag osztalékra a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult."[7]
Következésképpen korlátolt felelősségű társaság esetén az osztalékfizetés törvényi feltételei a következők[8]:
- létezzen a tag javára történő kifizetések céljából felosztható saját tőke (tárgyévi adózott eredmény vagy szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredmény);
- nem kerülhet sor kifizetésre, ha a társaság helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
