Amikor júliusban elindítottuk az atlatszo.hu közérdekűadat-igénylő, kiszivárogtató és oknyomozó weboldalt, a projekt egyik másodlagos célja a tavaly év végén elfogadott médiaalkotmány és a sajtóra vonatkozó új jogszabályi környezet töréstesztje volt. Kormányközeli szakértők és újságírószervezetek ugyanis úgy vélik, hogy az új törvények garantálják a sajtó szabadságát, védik az újságírók függetlenségét, biztosítják a közérdekű információk megszerzésének jogát, az oknyomozó újságírók információforrásainak titokban tartását, sőt, az oknyomozó újságíró mentesül a jogi felelősségrevonás alól, ha a munkája során elkövetett jogsértést fontos közérdekű információ megszerzésének szándéka indokolta. A törvénycsomag kritikusai szerint viszont éppen fordítva áll a helyzet: az új törvények aránytalanul korlátozzák a sajtó- és szólásszabadságot, önkényesen kiszabható és aránytalan büntetésekkel fenyegetik a kiadóvállalatokat, gyakorlatilag megszüntetik az újságírói forrásvédelmet, és így tovább. Magasan képzett jogászok tesznek egymásnak élesen ellentmondó állításokat különösen az oknyomozó újságírásra vonatkozó új jogszabályi helyekkel kapcsolatban, a mezei újságíró pedig képtelen szétválogatni a szakmai és az érzelmi-politikai indíttatású érveket, pedig az ő bőrére megy a játék. Ezért empirikus megközelítéssel, a puding próbájával igyekszünk eldönteni a jogértelmezési vitát. A kiadóvállalatok öncenzúrájáról már az új médiaszabályozás elfogadása előtti időszakból is volt bőséges tapasztalatunk, de vajon mi történik akkor, ha saját kiadóvállalatot alapítunk, és - bízva az oknyomozó újságírást bátorító kormánypárti ígéretekben - mi magunk félelemből vagy üzleti érdekből nem óvatoskodunk?
Az atlatszo.hu beindítását megelőzően számos jótanácsot kaptunk arra vonatkozóan, hogy egy ilyen merész terv ma Magyarországon csak a népszerű gyűlöletportál receptjét másolva megvalósítható: külföldi, eldugott szerveren, külföldi kiadóval, a szerzőket és szerkesztőket álnevek mögé rejtve, a szerkesztőség és a közreműködők anonimitását védő internetes technológiákat használva, a magyar joghatóság alól minden elképzelhető módon kibújva lehet csak sikeres az elképzelés. Ez azonban ellentétes volna az atlatszo.hu-t alapító csapat habitusával, és pontosan azt a fajta átláthatóságot és számonkérhetőséget szüntetné meg a szerkesztőség és az általunk közölt tartalmak vonatkozásában, amit mi másokon számonkérünk, másoktól megkövetelünk. Hiszünk a jogállamban, és nem temetni, hanem védeni jöttünk a magyar sajtószabadságot: az anonim, gerilla-tényfeltárás csökkentené az új orgánum hitelességét, és a megváltozott sajtójogi környezet helyett a nyomozóhatóságok és a titkosszolgálatok felkészültségét tesztelné. Ezért úgy döntöttünk, jöjjön, aminek jönnie kell, a .hu domain alatt, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz hírportálként regisztrálva, a jelenleg hatályos magyar jogszabályoknak teljes egészében megfeleltetve indítjuk el az új tartalomszolgáltatást.
Egy másik régóta érlelődő koncepciót is tesztelni szerettünk volna a vállalkozással: bár az információszabadságra vonatkozó jogi szabályozás Magyarországon igen kedvező, a joggyakorlat azt mutatja, hogy az adatigénylések megtagadásával, perbeli időhúzással a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatala akár évekig is halogatható, míg a sztori teljesen okafogyottá válik. Ugyanakkor régóta virágzik a kiszivárogtatás kultúrája, aminek hátulütője, hogy az "ablakon befújt" érdekes dokumentumok közléséért egyedül az újságírót és a kiadóját terheli a jogi felelősség, és a digitális korban abban sem lehetnek biztosak, hogy nem manipuláltak-e az így birtokukba jutott dokumentumok - ezért többnyire el is tekintenek az ilyen anyagok közlésétől. Vajon lehetséges-e a közérdekű adatigénylések és a kiszivárogtatások olyan kombinációja, amely megnehezíti a parttalan időhúzást a közérdekű adatok visszatartása terén, ugyanakkor nem közöl minden "ablakon befújt" történetet, dokumentumot kritikátlanul? A fősodratú média hatalomellenőrző szerepének diszfunkcióját jól illusztrálja, hogy az alig néhány éve indult globális kiszivárogtató portál, a WikiLeaks sokkal több eltitkolt, nemzetközi jelentőségű ügyre derített fényt, mint a világ élvonalbeli sajtóorgánumai évtizedek alatt, és tevékenységével szinte megtermékenyítette az oknyomozó újságírás kihalófélben lévőnek mondott műfaját. El tudja-e érni ugyanezt a hatást egy magyar kiszivárogtató oldal lokálisan, stimulálhatja-e a több sebből vérző magyar watchdog sajtó működését oly módon, hogy növekedjen az egész médiarendszer társadalmat és demokráciát védő szerepe?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
