A jövő nemzedékek érdekeinek oltalma, jogaik folyamatos fejlesztése sosem lehet elvégzett feladat, mivel a védelem eszközeinek mindig naprakész módon igazodnia kell a társadalom alakulásához.
A gyermeki jogok fejlődésének kezdete több évszázadra tekint vissza. Az idő előre haladtával megindult nemzetközi téren egy olyan tendencia, amely egyre nagyobb hangsúlyt kívánt fektetni e korcsoport fokozatos védelmének kialakítására, amely az univerzális deklarációt követően mára a tételes joganyag szerves részét képezi.
E folyamat azonban nem állt meg, ugyanis a különböző szupranacionális szinteken sorra jelentek meg olyan elvárások, melyek fel kívánják használni a kor technológiai vívmányait a gyermekek védelmének megerősítése céljából.
A tanulmány már az új eljárási kódex kihirdetését követően keletkezett. Mint jól ismeretes, az Országgyűlés 2017. június 13-i ülésnapján elfogadta, és a Köztársasági Elnök 2017. június 26. napján kihirdette a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényt (továbbiakban új Be.), amely 2018. július 01. napjával lép hatályba. A törvényről alapvetően elmondható, hogy kiemelten kezeli a bűncselekmények sértettjeinek védelmét.[1] Számos már meglévő eljárási rendelkezés visszaköszön a hatályba lépés előtt álló jogszabályban, de mindezek továbbfejlesztése is megjelenik benne, mely igazolja, hogy a jogalkotó valóban különös figyelmet kívánt szentelni a részletszabályok megalkotására.[2]
A tanulmány célja, hogy felvázolja azon intézkedéseket, amelyeket hazánk a gyermekközpontú igazságszolgáltatás területén elért, mindezt már az új büntetőeljárási törvény rendelkezéseire figyelemmel. A tizennegyedik életévét be nem töltött sértettek kihallgatása tekintetében eddig kiemelt szereppel rendelkező nyomozási bírák feladatait kardinális mértékben érintő új törvény hatással lesz a gyermekmeghallgató helyiségek kihasználtságára is. E kérdéskörrel is foglalkozik a dolgozat, mint ahogyan nem megy el a gyermekek azon alternatív meghallgatását is magában foglaló, interdiszciplináris együttműködésen alapuló intézmény mellett sem, amelyet jelenleg az országban egyedüli ún. Barnahus ház testesít meg.
A tanulmányban elengedhetetlen a gyermekbarát, gyermekközpontú igazságszolgáltatás fogalmának meghatározása, amely látszólag csupán elnevezésében mutat eltérést, azonban manapság egyáltalán nem lényegtelen, hogy az igazságszolgáltatást milyen jelzővel illetjük. Mi sem mutatja jobban az egész intézményrendszer nemzetközi gyökerét, mint maga a szóhasználat, ugyanis különböző nemzetközi és uniós dokumentumok szolgáltattak kötelezően beépítendő mintákat a magyar szabályozásnak.
Elsődlegesen érdemes felvetni, hogy miért gyermekről beszélünk? A Gyermek jogairól szóló Egyezmény[3], az Európa Tanács Lanzarote egyezménye[4], a Miniszteri Bizottságának iránymutatása[5], valamint az Európai Unió áldozatvédelmi irányelve is[6] egységesen a gyermek fogalmát használják, amelyet akként definiálnak, hogy gyermek minden olyan személy, aki a 18. életévét nem töltötte be.[7]
Egy gondolat erejéig szükségesnek mutatkozik annak megválaszolása, hogy a magyar büntető tárgyú jogi környezetben a gyermek fogalma miként helyezhető el. Megállapítható, hogy a gyermekkor (fiatalkor) megjelölést a hazai büntető anyagi jog használja, azonban nem a dolgozat témáját adó sértetti, hanem az eljárás másik pólusán elhelyezkedő elkövetői (terhelti) oldal vonatkozásában. Mint ahogyan Herke Csongor is hivatkozik rá tanulmányában, amennyiben a sértett-tanú 18. életévét nem töltötte be, dogmatikailag helyes szóhasználat szerint rá nézve a kiskorú kifejezést kell használni. Egyet kell érteni a szerző azon megállapításával is, hogy a helytelen fogalomhasználat a jogalkalmazásban amellett, hogy zavaró lehet, mögötte hibás értékelések is meghúzódhatnak, melyek relatív eljárási szabálysértésekhez vezethetnek. [8]
- 302/303 -
A gyermek fogalmáról szóló gondolatokat követően vizsgáljuk meg, hogy az igazságszolgáltatást vajon gyermekbarát vagy inkább gyermekközpontú jelzővel illetjük?
Le kell szögezni, hogy mindkét elnevezés használatos, sok esetben - talán nem túl helyesen - egymás szinonimájaként. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a vonatkozó iránymutatásában a gyermekbarát igazságszolgáltatás (child friendly justice)[9] alatt egy olyan igazságszolgáltatási rendszert ért, amely az elérhető legmagasabb szinten biztosítja a gyermekek jogainak tiszteletben tartását és hatékony érvényesítését, figyelembe véve az abban felsorolt elveket, megfelelően tekintetbe véve a gyermek érettségét, értelmi szintjét és az ügy körülményeit. Olyan igazságszolgáltatás, amely hozzáférhető, az életkornak megfelelő, gyors, gondos, a gyermekek jogaihoz és szükségleteihez igazodó és azokra koncentrál, tiszteletben tartja a gyermekek jogait, beleértve a tisztességes eljáráshoz való jogot, az eljárásban való részvétel és az eljárás megértésének jogát, a magánélet, a családi élet, az integritás és a méltóság tiszteletben tartásához fűződő jogot.[10] Az ENSZ dokumentumok az Európa Tanáccsal szemben a child centered justice (gyermekközpontú igazságszolgáltatás) kifejezést használják.
Az Országos Bírósági Hivatal (továbbiakban OBH) e témával foglalkozó munkacsoportjának tanulmánya kifejti, hogy "a pártatlan ítélkezési tevékenységet ellátó bíróság nem lehet sem egy terhelt, sem egy sértett, de még egy tanú barátja sem életkorától és életállapotától függetlenül. Mindazonáltal a gyermekek egészséges fejlődése olyan prioritást jelent, ami a fokozott odafigyelést, és akár az eljárás több résztvevői eljárási jogainak korlátozását is indokolhatja. A gyermekközpontú [child-focus] igazságszolgáltatás lényege e prioritások fel- és elismerése."[11]
Elsőre talán úgy tűnhet, hogy önmagában a szóhasználat jelentéktelen vita tárgya, ugyanakkor a magam részéről is úgy gondolom, hogy a bíróság függetlensége, és pártatlansága, illetve mindezek látszatának megtartása olyan követelmények[12], amelyeknek abban az esetben is érvényesülnie kell, ha a sértetti pozícióban történetesen egy kiskorú áll. Amennyiben ragaszkodnánk az igazságszolgáltatás gyermekbarát megjelöléséhez, joggal merülhet fel, hogy a bíróság ab ovo a sértetti oldalt részesíti előnyben, mely kétség kívül nemkívánatos és kerülendő. Fontos ugyan a jelzők helyes használata, azonban talán lényegesebb, hogy az intézmény elnevezése mögött milyen különleges jogszabályi rendelkezések felsorakoznak fel e sérülékeny korcsoport védelmét szolgálva, és azok a jogalkalmazásban megjelennek-e, és ha igen, akkor mely módon.
Miután a kiskorú sértettek érdekeit célzó intézmény megnevezése körében néhány gondolatomat a teljesség igénye nélkül felvázoltam, e részben a főbb állomásokat kívánom áttekinteni a hazai büntető igazságszolgáltatás "gyermekmeghallgató helyiségek" kialakítása tekintetében.
Elsőként talán azt érdemes kiemelni, hogy a Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózata (ENOC) a 2012-es évet a gyermekbarát igazságszolgáltatás tematikus évévé nyilvánította.
Hazánk Kormánya és Országgyűlése az Európa Tanács említett iránymutatásában és az Európai Unió gyermekjogi ütemtervében (2011. február 15.)[13] foglaltakra figyelemmel célul tűzte ki az igazságszolgáltatási rendszer gyermekbaráttá formálását. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium - a Belügyminisztérium, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma részvételével - 2011 decemberében felállította a Gyermekbarát Igazságszolgáltatás Munkacsoportot[14] a szükséges törvénymódosítások előkészítése érdekében. Ezt követően a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a 2012. évet a Gyermekbarát Igazságszolgáltatás évének nyilvánította, melynek keretében számos programot indított a gyermekáldozatok védelmére.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium e törekvésének jegyében megalkotta a 32/2011. (XI. 18.) KIM rendeletet, amely a rendőrség nyomozó hatóságainál létesítendő gyermekmeghallgató szobák kialakításáról rendelkezett. Ez volt az első olyan jogszabály, amely az említett nemzetközi dokumentumok elvárásainak mentén jött létre. A rendelet előírta, hogy 2014. január 1. napjáig a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak és a megyei rendőr-főkapitányságoknak az illetékességi területükön legalább egy gyermekmeghallgató szobát kell biztosítaniuk. A jogszabály szerint e szobát a gyermek életkori sajátosságainak megfelelően kell kialakítani, berendezni, felszerelni oly módon, hogy igazodjon a gyermek szükségleteihez, biztosítva a lelki és fizikai biztonságát. A gyermekmeghallgató szobát továbbá kép és hangfelvétel készítésére alkalmas technikai eszközökkel kell ellátni.
E rendeletet a tizennegyedik életévét be nem töltött terhelt vagy tanú, valamit a különleges bánásmódot igénylő sértett meghallgatására szolgáló rendőrségi helyiség kialakításáról és ellenőrzéséről szóló 34/2015. (XI. 10.) IM rendelet váltotta fel, mely
- 303/304 -
már olyan, ún. különleges meghallgató szoba kialakításáról rendelkezik, melynek meg kell felelnie a rendelet mellékletében rögzített paramétereknek, melyről a későbbiek során szó lesz.
Az Országgyűlés ezt követően kettő gyermekbarát igazságszolgáltatási törvénycsomagot fogadott el. Az első törvénycsomag a 2012. évi LXII. törvény volt, amelyet 2012. május 30. napján hirdettek ki. E törvény módosította - egyebek mellett - az akkor hatályban volt Büntető Törvénykönyvet, valamint a büntetőeljárásról szóló törvényt is. A törvénycsomag célja volt a gyermekek védelmének biztosítása az igazságszolgáltatás folyamatában, és kiemelten kezelte a gyermekáldozatokat is.
A második törvénycsomag a 2013. évi CCXLV. törvényben öltött testet, mely 2013. december 23. napján került kihirdetésre. A módosító jogszabály szintén érintette a már említett jogszabályokat, de tartalmazott új rendelkezéseket a gyermekvédelmi törvény vonatkozásában is. A törvénycsomagnak három fő célja volt: "a gyermekek sérelmére súlyos bűncselekményeket elkövetők kizárása - az alkotmányos szempontok figyelembevételével - a gyermekek nevelésével, felügyeletével, gondozásával, gyógykezelésével kapcsolatos tevékenységek végzéséből, a megelőző pártfogás jogintézményének bevezetése, és a gyermekekre az interneten leselkedő veszélyek elleni fellépés (gyermekbarát internet)"[15].
Magyarország Kormányának 2012. évben meghirdetett gyermekbarát igazságszolgáltatási programjával összefüggésben az OBH-n belül a gyermekközpontú igazságszolgáltatás bírósági koncepciójának kidolgozására munkacsoport alakult, és - a korábbiak során már említett - tanulmány is elkészült.
Az OBH Elnöke 2013. február 15. napján létrehozta a "Gyermekközpontú Igazságszolgáltatás Munkacsoportot" a bírósági eljárások során a kiskorúak, kiemelten a gyermekkorúak érdekei érvényesülésének elősegítése céljából. Az OBH Elnöke a munkacsoport működéséről és bíró kijelöléséről az 56/2013. (II. 14.) OBHE számú határozatában rendelkezett[16].
A munkacsoport kiemelte, hogy szükség mutatkozna egy szervezetileg elkülönülő fiatalkorúak bíróságára, és célszerű lenne, ha e vádlottak ügyeit tárgyaló bírák a kiskorú sértettek sérelmére elkövetett cselekményeket is tárgyalják. Különös hangsúlyt kell kapnia az ilyen ügyekkel foglalkozó bírák speciális képzésének, ugyanis rendelkezni kell a (gyermek)pszichológiai, a gyermekvédelmi eszközrendszer és a kihallgatási technikák ismeretével egyaránt. Olyan javaslatot is megfogalmazott, miszerint a 14. életévét be nem töltött sértettnek a nyomozási bíró előtti meghallgatását kötelezővé és kizárólagossá kellene tenni azzal, hogy az eljárási cselekményt (gyermek)pszichológus segítse, melyről bizonyítékként felhasználható videofelvétel készüljön. Helytállónak értékelte a munkacsoport, hogy a megyei rendőr-főkapitányságokon gyermekmeghallgató szobák kerülnek kialakításra, megjegyezve, hogy szükség mutatkozik arra is, hogy a bíróságokon is biztosítsanak a tanúk meghallgatására alkalmas helyiségeket és a tanúk biztonságát szolgáló feltételeket. Összegzésként kiemelte a munkacsoport, hogy a tárgyi feltételek megteremtése önmagában az eljárás során gyakorolt kellő empátia és szakértelem nélkül nem lesz alkalmas a gyermekközpontú igazságszolgáltatás céljainak eléréséhez.[17]
A gyermekközpontú igazságszolgáltatás keretében az OBH Elnöke pályázat útján rendelkezett a bíróságokon gyermekmeghallgató helyiségek kialakításáról, melynek eredményeként jelenleg az ország mind a 20 törvényszéke rendelkezik ilyen különleges szobával[18]. Emellett kiemelendő, hogy a szakemberek képzése is folyamatos. A 2016. évben a munkacsoport elsődleges célja volt a szakemberképzés mellett a kiskorúak ügyeit tárgyaló bírák képzési rendjének kidolgozása, illetve a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyek szakszerű intézése.[19]
A gyermekmeghallgató helyiségek létesítésének jogszabályi alapját és használatának feltételeit bemutató tanulmányrészt követően megvizsgálom, hogy milyen jellemzői lehetnek a büntetőeljárásban a kiskorú sértettek kihallgatásának, különös figyelemmel az új büntetőeljárásról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseire, és azok indokaira is.
Dolgozatomban eddig is nagy hangsúlyt fektettem a jogi terminológia használatára, így jelenleg is ezzel kezdenék. A hatályos büntetőeljárási törvényünk - az unió áldozatvédelmi irányelvének átültetése nyomán - elvárásként fogalmazza meg a nyomozási bíró eljárásában, hogy amennyiben az illetékességi területén van tizennegyedik életévét be nem töltött személy meghallgatására szolgáló helyiség, akkor az ülést ott tartsa meg[20]. Erre már a törvényszéken (járásbíróságon) létesített "gyermekmeghallgató helyiségben" is sor kerülhet a rendőrkapi-
- 304/305 -
tányság erre a célra rendszeresített helyisége helyett.
Látható, hogy a törvény a "gyermekmeghallgató helyiség" fogalmát nem ismeri, hanem e helyiség megnevezése a sértett említett életkorához igazodik. Megállapítható ugyanakkor, hogy a törvény nem csupán az életkora alapján[21], hanem valamennyi különleges bánásmódot igénylő sértett tekintetében követendőnek tartja e helyiség használatát[22]. Valójában tehát az ún. tizennegyedik életévét be nem töltött személy meghallgatására szolgáló helyiség - szűkítő megjelölésével ellentétben - életkortól függetlenül, a sértett speciális jellemzőire figyelemmel alkalmazható azzal a megkötéssel, hogy a nyomozási bíró csak az olyan életkora alapján különleges bánásmódot igénylő sértett tekintetében foganatosíthatja a kihallgatást e szobában, aki a 14. életévét még nem töltötte be[23].
A kifejtettekhez képest a már említett IM rendelet ún. különleges meghallgató szobáról szól, amely az életkorról a sértett különleges bánásmód iránti igényét megalapozó valamennyi körülményre helyezi át a hangsúlyt, amikor előírja, hogy e helyiséget életkortól és nemtől függetlenül a szükségletekhez igazodóan kell kialakítani[24]. Rögzíthető tehát, hogy az eljárási törvény és a rendelet ugyan más-más elnevezéssel, de alapvetően ugyanazon sértetti kör esetében tartalmaz rendelkezéseket.
Legyen szó nyomozó hatóságról vagy nyomozási bíróról, közös elvárás, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött sértett kihallgatására főszabály szerint a hatóság erre a célra szolgáló hivatalos helyiségében kerüljön sor. A helyiség kialakítására vonatkozó követelményekről a már sokat említett rendelet ad részletes iránymutatást. Ilyen például a legalább 2,5 méteres belmagasság, a legalább 4 fő egyidejű tartózkodását biztosító alapterület, a legalább 1,3 m2-es felületű, természetes megvilágítást biztosító üvegfelület, illetve a 0,5 méter magasságban a minimum 20°C-os hőmérséklet. Bizonyos esetekben hangszigeteléssel kell ellátni, valamint berendezési tárgyakkal, bútorokkal, függönnyel, valamint játszósarokkal szükséges felszerelni. Ez utóbbi során úgy kell eljárni, hogy a szoba falszíne, a függönyök és bútorok színe nyugtató, otthonos hatást keltsen és nélkülözze a figyelmet elvonó díszítéseket, képeket, mintákat. A bútorzat tartalmazzon egy, a jegyzőkönyvvezetéshez munkaállomásként használt íróasztalt a hozzá tartozó irodai székkel, egy legalább 2 személyes kanapét, dohányzóasztalt és legalább egy gyermekszéket. A játszósarokban elhelyezhető játszószőnyeg, valamint egy darab nyitott szekrény a gyermekek életkori sajátosságaihoz és mindkét nem igényeihez igazodó játékokkal, foglalkoztató eszközökkel.
A jogszabály kimerítő jelleggel, igen részletesen rendelkezik a szoba berendezését, tulajdonságait illetően. Fontos azonban, hogy a gyermek szociokulturális környezete és a helyiség kialakítása között ne legyen számottevő különbség, és a berendezések igazodjanak az életkorához. Amennyiben ugyanis a gyermeket az általa megszokott környezethez képest merőben eltérő körülmények fogadják, úgy megnövekedhet a kiskorú sértett eredménytelen kihallgatásának az esélye. A berendezés tekintetében hiba lehet, ha a játékok száma vagy jellege nem felel meg a gyermek életkorának, avagy a fal színével azt a látszatot keltik, mintha csak kislányokat érintene a kihallgatás. Gátolhatja az oldott légkör megteremtését az is, ha a kamera vagy a mikrofon jól látható helyen van.[25]
A kiskorú sértettekkel foglalkozó személyek képzése, érzékenyítése legalább olyan fontosságú, mint a megfelelő környezet kialakítása. A nyugodt, otthonos környezet megteremtése elősegítheti a kihallgatást, de helytelenül megválasztott berendezésekkel visszafordíthatatlan károkat is okozhat. Dr. Lázáry Györgyné klinikai szakpszichológus és igazságügyi pszichológus szakértő hivatkozott arra, hogy meglehetősen nagy ellentét húzódik az aranyos plüssjátékok és a között a bántalmazás között, amelyről vallomást várunk a kiskorú sértettől.[26]
Meglátásom szerint sem feltétlenül a kihallgatás helyére kell a legfőbb energiát fektetni, hanem a kihallgatást végző személy felkészültségére.[27] A kihallgatás eredményességét ugyanis nagymértékben befolyásolja a kérdezés technikája, mely nem csupán a szóhasználatot, megfogalmazást, hanem a hanglejtés megválasztását, illetve a non-verbális tényezőket is magában foglalja. Célra vezető lehet az előítéletet kerülő, egyszerű nyelvezetű, egy részből álló, nyitott kérdések megfogalmazása, amelyek a kiskorúak számára is jól érthetőek. Fontos, hogy a kérdező legyen nyugodt és segítőkész.[28] Kiemelt fontosságú a kihallgatást végző személyek rendszeres szakmai képzése. A kihallgatás során ugyanis igen nagy körültekintéssel kell eljárni annak érdekében, hogy a kiskorú sértett a lehető legkevesebbet érzékelje a vallomás megtételével együtt járó teher nyomasztó jellegéből.[29]
- 305/306 -
A kiskorú sértett kihallgatására szolgáló helyiség tekintetében az új Be. nem csupán a jelenlegi törvény kizárólag életkori alapon meghatározott fogalmával szakít, hanem lehetővé teszi az effajta eljárási cselekmény elvégzését olyan helyiségben is, amely eredendően nem erre szolgált, de később arra alkalmassá vált.[30] A miniszteri indokolás szerint ennek célja az említett IM rendelettel való összhang megteremtése, tehát egy rugalmas, az igényekhez megfelelően igazodó megközelítés. Fontos változást eredményezhet a fogalom oly mértékű tágítása, amely alapján általában lehetőség nyílna az eljárás cselekmény hivatalos helyiségen kívüli foganatosítására is, ha az a sértett érdekében áll. Ez utóbbiról a későbbiekben még szó lesz.
A tanulmány címe utalt rá, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött sértett kihallgatása során eljáró nyomozási bíró tekintetében a megújult eljárási kódex rendelkezései jelentős módosulást tartalmaznak. Áttekintve a törvény egyes fejezeteit nem lehető szó nélkül elmenni ugyanis azon koncepcionális változás előtt, amely általánosságban kivezeti a nyomozási bíró előtti bizonyítási eljárást: az új Be. "A tizenkettedik rész: A bíróság eljárása a vádemelés előtt" című része már nem számol ilyen feladattal.[31] A miniszteri indokolás e résznél érveket nem sorakoztat fel, hanem arra csupán a különösen védett tanúvá nyilvánítással foglalkozó rendelkezések indokolásakor tér ki.[32] Eszerint "a törvény általánosságban is megszünteti a nyomozás során a nyomozási bíró előtt folytatott bizonyítás intézményét, (...) A hatályos rendelkezés (...) hiányossága, hogy a nyomozási bíró érdemben nem rendelkezik az ügy olyan mértékű ismeretével, amely alapján a (.) tanú kihallgatását a nyomozás érdekeinek maradéktalanul megfelelő módon le tudná folytatni. A törvény ezért a (.) tanú kihallgatását a nyomozás során az eljáró hatóságra bízza, a vallomás hitelességének közvetlen ellenőrzését pedig a perbíróhoz telepíti." Úgy vélem, hogy a különösen védett tanúra vonatkozó jogalkotói indokok irányadóak a tizennegyedik életévét be nem töltött sértettek hasonló sorsra jutott nyomozási bírói eljárására is.
Koncepcionális a váltás, ugyanis az új büntetőeljárási törvény munkaanyaga továbbra is fenntartotta a nyomozási bíró ez irányú feladatát, habár a hatályos rendelkezésekhez képest már csupán passzív szerepet, az eljárás törvényességének felügyeletét szánta számára. Az irányváltás ugyanakkor azért sem meglepő, mivel az említett munkaanyag előkészítése során is felmerültek a nyomozási bíró bizonyítási eljárásának szükségességével kapcsolatos kérdések, melyek alapvetően a beszerzett bizonyíték konzerválásának, illetve az eljárás valós garanciájának a hiányán, valamint a nyomozó hatóság előtti kihallgatás már meglévő speciális szabályainak meglétén alapultak. Ez utóbbi rendelkezések éppen a vonatkozó nemzetközi dokumentumok, és az unió átültetendő irányelvének elvárásait tükrözik. Emellett arra is volt hivatkozás, hogy nem feltétlenül rendelkeznek megfelelő szakképzettséggel a nyomozási bírák.
A hatályos rendelkezésekre tekintetében a következőeket lehet kiemelni. A nyomozási bíró a nyugati jogállamok "terméke", a magyar szabályozás is német mintára épült ["nyomozási bíró" (Ermittlungsrichter)]. E bíró státusza különleges, eljárása mégsem tekinthető különeljárásnak.[33] A büntetőeljárás nyomozási szakaszában ugyanis jogállami, emberi jogi garanciális feladatokat lát el, nem más, mint "emberi jogi bíró".[34] Speciális a jogköre, mivel ítélkezési tevékenységet nem folytat, nem ügydöntő bíróság, a törvény csupán egyes részcselekmények foganatosítására jogosítja fel. Ekként végezhet sajátos nyomozási cselekményeket, így kihallgatja az ügyész indítványára a 14. életévét be nem töltött tanút. Eljárása kontradiktórius.[35] A nyomozási bíró effajta bizonyítási szerepének célja a kihallgatandó személy kímélete, közreműködését a bírói pártatlanság és elfogulatlanság vélelme alapozza meg. A vád és védelemtől elkülönült személy által felvett bizonyítás anyaga ugyanis kevésbé megkérdőjelezhető, és egyfajta biztosítékot is jelent a kihallgatás eljárási szabályainak betartására annak érdekében, hogy a sértett ismételt kihallgatására már nem legyen szükség az eljárás későbbi szakaszában.[36] A hatályos szabályok alapján az indokolja a nyomozási bíró eljárását, hogy a kiskorú tanú kímélete érdekében megelőzzék a bírósági tárgyaláson történő kihallgatását, ezzel is csökkentve a pszichikai sérülést és megrázkódtatást, egyúttal a másodlagos áldozattá válás lehetőségét.[37] Habár az eljárási törvény azt a látszatot kelti, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött sértett kihallgatásának egyedüli letéteményese a nyomozási bíró, azonban a jogszabály szövegéből mégsem lehet egyértelműen következ-
- 306/307 -
tetni e privilegizált helyzetére. A törvény ugyanis nem zárja ki a nyomozó hatóság eljárását, ekként azt sem írja elő, hogy kizárólag a nyomozási bíró hallgathatja ki a kiskorú sértettet. Egyetértve Makai Lajos álláspontjával, nem értékelhető eljárási szabálysértésként, ha a tizennegyedik életévét be nem töltött sértettet a nyomozási bíró egyáltalán nem hallgatta ki a nyomozás során. Amennyiben a nyomozási bíró mégis felvett bizonyítást az eljárás során, akkor arra kell törekedni, hogy a sértett újabb nyomozóhatósági kihallgatására már ne kerüljön sor.[38]
A gyakorlatot látva alapvetően az állapítható meg, hogy a kiskorú sértett nem a nyomozási bíróval, hanem a nyomozó hatósággal találkozik először a bűncselekmény elkövetését követően a feljelentés megtételekor vagy/és a tanúkihallgatása során. Ekként a nyomozási bíróval már csak a többszöri kihallgatása során kerül kapcsolatba, amely azért sem kívánatos, mert a perrendi szabályok elvárásként fogalmazzák meg a különleges bánásmódot igénylő sértett kihallgatásai számának minimalizálását.[39] Meg kell jegyezni, hogy a nyomozási bíró eljárása a továbbiak sem zárja ki a sértett folytatólagos kihallgatását. Az ilyen minőségű sértettre vonatkozó speciális rendelkezések a nyomozó hatóságot is kötik, többletkötelezettséget a nyomozási bíró tekintetében sem követelnek meg, ellenben éppen a nyomozó hatóság tekintetében fogalmaz meg olyan további elvárást a jogszabály, hogy vele azonos nemű személy foganatosítsa a kihallgatását.[40] A hatályos rendelkezések annyiban tulajdonítanak jelentőséget a nyomozási bíró előtti bizonyítási eljárásnak, hogy korlátozzák a perbíró idézési, kihallgatási lehetőségét a tárgyalási szakaszban.[41] Amennyiben a perbíró a nyomozási bíró által már kihallgatott és a tárgyalás időpontjában tizennegyedik életévét még be nem töltött sértettet a tárgyaláson kihallgatja, akkor a tőle származó bizonyíték törvénysértő, értékelni nem lehet, így arra tényállás sem alapítható.[42]
A magam részéről úgy gondolom, hogy jelen jogszabályi körülmények között nem kifogásolható a nyomozási bíró e feladatkörének mellőzése, mert az eljárásának valóban nem volt kézzelfogható garanciája, mint ahogyan nem zárta ki a jövőre nézve azt sem, hogy akár a nyomozó hatóság, akár - a törvényi feltételek fennállása esetén - a perbíróság ismételt kihallgatását foganatosítsa a kiskorú sértettnek. Alapvetően akkor tudná betölteni garanciális szerepét, ha csak és kizárólag a nyomozási bíró foganatosíthatná a tizennegyedik életévét be nem töltött sértett kihallgatását a nyomozás során, mint ahogyan arra a korábbiakban már említett OBH munkacsoport is utalt.
A Debreceni Ítélőtáblán végzett kutatásom során tapasztaltam[43], hogy a főügyészség egyre kevésbé él e jogintézmény igénybevételének lehetőségével, több nyomozás is anélkül fejeződött be ugyanis, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött sértettet a nyomozási bíró kihallgatta volna. Meg kell jegyezni azt is, hogy a nyomozási bírói eljárás garanciális jelentőségének az is értékmérője, hogy mennyiben lehetett törvényesen beszerzettként értékelni az általa felvett bizonyítás eredményét. Megállapítható az eddigi kutatás alapján, hogy csupán eseti jelleggel kellett kirekeszteni a kiskorú nyomozási bírónál tett vallomását a bizonyítékok közül. Ilyen volt, amikor a hozzátartozói viszony folytán fennálló mentességi jog tekintetében teljesen elmaradt, vagy nem megfelelően jegyzőkönyvezett törvényi figyelmeztetés, avagy a kihallgatáskor jelen lévő törvényes képviselő hozzájáruló nyilatkozatának hiánya miatt nem lehetett figyelembe venni a nyomozási bíró által felvett vallomást (Bf.II.239/2015/5., Bf.II.741/2016/4., Bf.II.896/2016/5., Bf.I.242/2017/6.).
Röviden megkíséreltem felvázolni a nyomozási bíró előtti bizonyítási eljárásra vonatkozó jelenleg még hatályos, valamint a későbbiekben hatályba lépő rendelkezéseket, mint ahogy utaltam néhány ide kapcsolódó problémára is a joggyakorlatból. A nyomozási bíró bizonyítási jogkörének megszüntetése kétség kívül a tizennegyedik életévét be nem töltött sértettekkel való kapcsolatának a végét is jelenti. Azáltal, hogy a nyomozási bíró már nem folytathatja le a kihallgatásukat, aggályok merülnek fel a bíróságokon létesített "gyermekmeghallgató helyiségek" büntetőeljárásbeli kihasználtságát illetően, mivel azt jellemzően a nyomozási bíró eljárásában alkalmazták. Ezt igazolja az ítélőtábla egyik döntése is, melyben rámutatott, hogy a büntetőügy tárgyalási szakaszában a kiküldött bíró útján történő kihallgatás esetén a tanács elnöke nem idézheti a bíróság hivatalos helyiségébe a kihallgatandó személyt, hanem a kiskorú védelme érdekében a lakhelyén, tartózkodási helyén foganatosítja a kihallgatását. Az eljárási cselekményt egy számára idegen, a hivatalos eljárásból egyértelműen adódó feszült légkör helyett egy általa megszokott környezetben kell végrehajtani (Debreceni Ítélőtábla Bf.II.433/2010/8. sz.). E döntéshez kapcsolódóan érdemes utalni rá, hogy az új Be. kifejezetten előírja, hogy amennyiben "a szexuális bűncselekmény" sértettje a 18. életévét nem töltötte be, akkor a vádemelést követően kizárólag kiküldött (megkeresett) bíró útján lehet kihallgatni.[44]
- 307/308 -
Megállapítható, hogy nem csupán kormányzati és bírósági szinten történtek előrelépések az igazságszolgáltatás gyermekbaráttá (központúvá) tételében, hanem civil kezdeményezés alapján is. Magyarországon először, 2016. november 15. napján létesítettek ún. Barnahus házat Szombathelyen a Vas Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat Gyermekotthon és Általános Iskola épületében. Az izlandi mintára kialakított létesítményben egy gyermek-nőgyógyászati vizsgálóhelyiség, egy gyermekbarát meghallgató- és terápiás szoba, és az igazságszolgáltatás szakemberei számára egy monitoring szoba található, utóbbi zárt láncú videohálózattal. A magyar Barnahus ház a klasszikus gyermekházakhoz képes kicsinyített, kísérleti formában működik.
A Barnahus magyarul "Gyermekházként" fordítható le, amely nem csupán magát az épületet jelöli, hanem egy olyan speciális gyermekprogramot, amely interdiszciplináris, tárcaközi együttműködésen alapul, komplex, és célja a gyermek legfőbb érdekének, valamint a gyermeki jogoknak az érvényre juttatása.
Eredetét tekintve izlandi a modell, mivel az öreg kontinensen először az Izlandi Köztársaságban került bevezetésre 1998-ban. A megvalósítás háttérben állt, hogy a '90-es évek környékén megfigyelték Izlandon, miszerint évről-évre mintegy 100 főre tehető a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális bántalmazásokkal összefüggő esetek száma, melyeknek hozzávetőlegesen csak 10%-a került bírósági szakba. Ennek elsődleges oka a gyermekvédelmi szervek és hatóságok közötti nem megfelelő kommunikációra volt visszavezethető. Megoldásként az izlandi gyermekvédelmi hivatal szakemberei felkutattak egy, az Amerikai Egyesült Államok Alabama államában már működő modellt (US CAC), amely komplex fellépést tett lehetővé a gyermekek védelme érdekében. E rendszer végül a skandináv hagyományokkal együtt vált izlandi modellé, amely ma már Európa több országában is képviselteti magát. Elmondható, hogy a skandináv országokban számos Barnahus ház létesült, de közel 15 éve funkcionál ilyen modell több európai fővárosban is (Zágráb, Amszterdam). Mára közel 120 Barnahus ház működik kontinensünk különböző tagállamaiban, összesen 51 városban, és további országok is készülnek a bevezetésre.
Az igazságszolgáltatás szempontjában lényeges, hogy a modell a tizennegyedik életévét be nem töltött, szexuálisan zaklatott vagy bántalmazott kiskorúak innovatív kihallgatására épül. A kikérdezés ebben a speciális házban történik, a szokványos kihallgató helyiségtől eltérő, családi házas, életkori sajátosságokon alapuló gyermekbarát környezetben. A kikérdező személye egy speciálisan képzett pszichológus, aki eljárása során egyedül tartózkodik az áldozattá vált gyermekkel a helyiségben. Egy másik, a kihallgató helyiséggel online összeköttetésben lévő teremben foglal helyet a bíró, az ügyész, a védő, a törvényes képviseletet ellátó eseti gyám, illetve a gyámhatóság képviselője, akik élőben látják és hallják a történteket. A szülő nem lehet jelen egyik helyiségben sem. A terheltnek is lehetősége van követni az eseményeket, és kérdéseket is tehet fel a gyermeknek. Ez utóbbi esetben a bírósági tárgyalóteremben foglalnak helyet a hatóság tagjai is. A kihallgatónak fülhallgatón keresztül lehet kérdéseket feltenni, aki eldönti, hogy az adott kérdés feltehető-e az gyermeknek. Ismételt kikérdezésnek csak különösen indokolt esetben lehet helye, akkor is csak az említetteknek megfelelően. A kikérdezésről videofelvétel készül, amely a későbbiek során a gyermeket fogja helyettesíteni. A felvételt rögzítő eszközt képzett szakember kezeli, amely képes közelítésre (zoomolás) is, így részletes elemzés tárgyát képezhetik a gyermek non-verbális jelzései is.
A kikérdezés egy több szakaszból álló, előre meghatározott protokollnak megfelelően felépített eljárás. A Barnahus házban a kikérdezés folyamatának első része, hogy a pszichológus elmagyarázza a gyermeknek, hogy rögzítik a beszélgetésüket, és kitér az igazmondás jelentésére is. Ezt követően a szakember megismeri a gyermeket, majd az epizodikus memória segítségével beazonosítják a különleges eseményt. Ezután térnek rá a tényleges eseményre, felidéztetve azt is, ha már másnak beszélt róla, valamint rákérdez a bántalmazásra, a sérülésekre, valamint arra is, hogy történt-e vele olyan további dolog, ami nem helyes. Végül előbb nyitott, majd ennek sikertelensége esetén direkt kérdések útján tárják fel az incidenst. A beszélgetés semleges témával zárul.
A gyermekházban a kikérdezést orvosi vizsgálat követi, melyet kórházban végeznek, ha a cselekményt követő 72 óra még nem telt el. E tartamot követően a Barnahus házban történik a vizsgálat, ahol rendelkezésre áll speciális, felvételt is rögzíteni képes eszköz (kolposzkóp).
Látható, hogy a Barnahus házban a kihallgatást maga az szakértő foganatosítja. Ez sem a hatályos, sem az új Be. rendelkezéseibe nem illeszthető be, ugyanis a kihallgatást az eljáró hatóság tagjának kell végeznie. A törvény egyebekben nem tilal-
- 308/309 -
mazza, hogy akár a nyomozás (nyomozási bíró), akár a bírósági eljárás során a kihallgatáson szaktanácsadó, illetve igazságügyi pszichológus szakértő jelen lehet. Esetenként célszerűnek is mutatkozik, hogy a kérdésfeltevés módja tekintetében segítséget nyújtson a hatóság eljáró tagjának.[46] A hatályos szabályozás jelenleg arra ad lehetőséget, hogy a szakértő a vizsgálatot a Barnahus házban, az ott rendszeresített protokoll alapján elvégezze.[47] A vizsgálaton tett nyilatkozata a kiskorúnak (exploráció) ugyanakkor bizonyítékként nem használható fel.[48] Az új Be. azonban kifejezetten az eljáró hatóságra bízza, hogy döntsön az igazságügyi pszichológus szakértő eljárási cselekmények való jelenlétéről.[49]
Meg kell említeni, hogy már a hatályos büntetőeljárási rendelkezések is előírják a nyomozás során a kihallgatás audiovizuális eszközzel történő kötelező rögzítését.[50] Az új kódex sem szakít ezzel, differenciált szabályozással írja elő, hogy ha a sértett 14-18 év közötti, akkor lehetőség, 14 év alatt ellenben kötelező a kép- és hangfelvétel készítése, mint ahogyan a 18 év alatti nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettjének esetében is.[51] Meg kell említeni, hogy e törvény immáron nem kihallgatásról, hanem eljárási cselekményről szól, ekként elképzelhető, hogy a "szexuális bűncselekmény" kiskorú sértettjének szakértői meghallgatásáról is felvételt kell készítni.
Érdemes utalni rá, hogy kiemelt fontossággal bír az orvosi vizsgálat során a protokoll minden elemében történő követése a bizonyítékok felderítése és rögzítése érdekében. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a bizonyítékok száma azért alacsony, mert a szexuális bántalmazás legtöbbször nem jár együtt sérülés okozását is realizáló fizikai kontaktussal. A vizsgálat időpontja is nagy jelentőséggel bír, ugyanis kutatások igazolták, hogy például a teljes szűzhártya szakadása is 24-30 nap alatt meggyógyulhat, ennél fogva igen csekély azon esetek száma, ahol diagnosztikai bizonyíték található a szűzhártya sérülésére.[52]
Összességében rögzíthetjük, hogy jelenleg a magyar Barnahus ház nem tudja betölteni a funkcióját jogszabályi háttér hiányában. Emellett egyedüli gyermekházként korlátozott a hasznosíthatósága, ugyanakkor előremutató a szerepe a gyermekközpontú meghallgatás terén, melyet a külföldi eredmények alátámasztanak. Eszerint az európai Barnahus házakban folyó kutatások kimutatták, hogy a bevezetés óta lineárisan nőtt az esetek észlelésének, az eredményes büntetőeljárások, vádiratok és ítéletek száma. Ez pedig kétségtelenül szolgálná a hazai bűnüldözés és igazságszolgáltatás célját is.
A büntetőeljárási környezet a tanulmányban hivatkozott nemzetközi (uniós) dokumentumoknak megfelelően biztosítja a kiskorú sértettek érdekeinek védelmét. A gyermekközpontú igazságszolgáltatás a jogszabályok, és azok hatékony alkalmazásához szükséges tárgyi és személyi feltételek együttesében ölt testet.
Pozitívum, hogy a különleges bánásmódot igénylő sértettek kihallgatására létesített helyiségek száma országosan egyre gyarapszik, és külön ki kell emelni, hogy a bíróság központi igazgatása jogszabályi előírás nélkül is kialakította az erre a célra szolgáló szobákat.
A gyermekmeghallgatás alternatív formájaként civil kezdeményezés útján létesített szombathelyi Barnahus ház mindenképpen előremutató és követendő mintát ad, de a jogszabályi keretek között funkcióját csupán kisebb részben képes betölteni, és leginkább terápiás célokat szolgálhat.
Kiemelten fontos a jövőben tovább hangsúlyozni a kiskorú sértettek érintettségével zajló büntetőügyekben az érzékenyítést, mint ahogyan az igénybe vehető eljárási rendelkezések hatékony alkalmazását, még abban az esetben is, ha a bíróság korlátozottan, míg a nyomozási bíró egyáltalán nem kerül majd közvetlen kapcsolatban a sértettek eme privilegizált körével. Mindezt erősítik az új büntetőeljárási kódexben megfogalmazott szabályok, és a preambulumban is tetten érhető szemléletváltás.
Végül egy idézettel kívánom zárni gondolataimat, amely úgy vélem kifejezi a gyermekközpontú igazságszolgáltatás lényegét, az ilyen tárgyú ügyekhez való empatikus hozzáállást: "Az a mód, ahogyan egy társadalom a gyermekeket kezeli, nemcsak törődésének és együttműködésének fokát jelzi, hanem jól tükrözi az adott társadalom igazságérzetét, jövő iránti elkötelezettségét, valamint azt is, mennyire fontos számára az eljövendő generációk emberi feltételeinek javítása." (Pérez de Cuéllar, ENSZ főtitkár)[53] ■
JEGYZETEK
[1] A törvény preambuluma szerint: "az Országgyűlés (...) különös hangsúlyt fektetve a bűncselekmények sértettjeinek fokozott védelmére, valamint jogaik érvényesítésére (...) a következő törvényt alkotja meg: (...)"
[2] Lásd például: XIV. Fejezet Különleges bánásmód biztosítása a büntetőeljárásban (81. § - 96. §)
[3] 44/25 határozat, Convention on the Rights of the Children (CRC) 1989. november 20. New York; kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény 1991. november 22. napján.
- 309/310 -
[4] A gyermekek védelméről a szexuális kizsákmányolás és a szexuális bántalmazás ellen (2007. október 25.); kihirdette 2015. évi XCII. törvény 2015. július 2. napján.
[5] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról, 2010. november 17.
[6] Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve, 2012. október 25.
[7] Vaskuti András: A nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott ajánlások érvényesülése a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásában (Doktori értekezés) 17-18.
(https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/32555, letöltési idő: 2017.05.17.)
[8] Lásd bővebben: Herke Csongor: Lehet-e tanú gyermekkorú vagy fiatalkorú? In: Gál István László (szerk.): Tanulmányok Tóth Mihály professzor 60. születésnapja tiszteletére. PTE ÁJK, Pécs 2011. 281-292. o.
[9] Bővebben: Gyurkó Szilvia: Gyermekbarát igazságszolgáltatás, Kriminológiai tanulmányok, 49. kötet, 2012. 107-117. (http://www.okri.hu/images/stories/KT/kt49_2012_sec.pdf, letöltési idő: 2016.06.07.)
[10] http://www.coe.int/en/web/children/child-friendly-justice (letöltési idő: 2016.06.06.)
[11] A Gyermek-központú igazságszolgáltatás Bírósági Koncepciója
http://birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/gyermek_igsz/letoltheto_dok/a_gyermekkozponttu_birosagrol.pdf (letöltési idő: 2016.06.07.)
[12] 17/2001. (VI. 1.) AB határozat
[13] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A52011AE1853 (letöltési idő: 2016.06.06.)
[14] http://gyermekbarat.kormany.hu/gyermekbarat-igazsagszolgaltatas-munkacsoport-felallitasa (letöltési idő: 2016.06.06)
[15] http://gyermekbarat.kormany.hu/masodik-gyermekbarat-igazsagszolgatatas-torvenycsomag (letöltési idő: 2016.06.06.)
[16] http://birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/obh/dokumentumok/56_2013.pdf (letöltési idő: 2016.06.07)
[17] Frech Ágnes: Az Országos Bírósági Hivatal Gyermekbarát Igazságszolgáltatás Munkacsoportjának tevékenysége -kérdések és új irányok, Kriminológiai tanulmányok, 49. kötet, 253-258.
(http://www.okri.hu/images/stories/KT/kt49_2012_sec.pdf, letöltési idő: 2016.06.07) Lásd még: Vaskuti i.m. 299.
[18] A gyermekmeghallgató szobákról bővebben: http://birosag.hu/tudjon-meg-tobbet/gyermekkozpontu-igazsagszolgaltatas/gyermekmeghallgato-szobakrol (letöltési idő: 2016.06.07.)
[19] Bővebben: http://birosag.hu/tudjon-meg-tobbet/gyermekkozpontu-igazsagszolgaltatas/eredmenyeink (letöltési idő: 2016.06.07.)
[20] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 211. § (4a) bekezdése
[24] 34/2015. (XI. 10.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés
[25] Medve Judit: Rendőri kommunikáció a gyermekkorúakkal. Belügyi Szemle 2014. 12. sz. 27-59. o.
[26] http://divany.hu/vilagom/2017/05/13/barnahus/ (letöltési idő: 2017. május 17.)
[27] Lásd bővebben: Elek Balázs: Az életkor jelentősége a gyermekkorú tanúk kihallgatásakor a büntetőeljárásban, Belügyi Szemle 2011. 3. sz. 93-111. o.; Vaskuti: i.m. 294. o.
[28] Elek i.m. 95-99.; Csorba Roland: A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről jogi és orvosi megközelítésben: különös tekintettel a kiskorú sértettekre. JURA 2016. 2. sz. 21. o.
[29] Varga Zoltán: A tanú a büntetőeljárásban, Complex Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2009. 30., 57. o.
[30] Új Be. 85. § (1) bekezdés i) pont, 88. § (1) bekezdés b) pont
http://www.parlament.hu/irom40/13972/13972.pdf (letöltési idő: 2017.05.18.)
[31] Új Be. 464. §
[32] Új Be. 90. §
[33] Király Tibor: Büntetőeljárási jog. 3. átdolgozott kiadás, Osiris, Budapest. 2003. 359.o.
[34] Erdei Árpád: Tanok és tévtanok a büntető eljárásjog tudományában. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2011. 289. o.
[35] Herke Csongor - Fenyvesi Csaba - Tremmel Flórián: A büntető eljárásjog elmélete. Dialóg Campus, Budapest-Pécs 2012. 247-249. o.
[36] Erdei i.m. 221-222.o.
[37] BH2005. 343.
[38] Makai Lajos: A gyermekkorú tanú kihallgatása a büntetőeljárásban. Bírák Lapja 2008. 1. sz. 72-81. o. A 14. életévét be nem töltött személy tanúkénti kihallgatásának törvényi lehetőségéről szóló 68. számú Büntető Kollégiumi vélemény I. pont
[40] Be. 86/A. §
Lásd még: Bíró Gyula: Kriminalisztika. Debreceni Egyetem Kiadó, Debrecen 2001. 241. o.
[41] Be. 280. §
[42] Bognár Péter - Margitán Éva - Vaskuti András: Kiskorúak a büntető igazságszolgáltatásban, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2005. 188. o.
[43] A kutatás tárgyát a Debreceni Ítélőtáblán jogerősen befejezett büntető peres ügyek képezik, előre meghatározott szempontrendszernek megfelelően, mely alapvetően a kiskorú sértettek érdekeinek védelmét, jogaik hatékony érvényesítését célzó büntetőeljárási intézkedések alkalmazását hivatott felderíteni.
[44] Új Be. 89. § (4) bekezdés a) és e) pontok
[45] Felhasználva:
A gyermekbarát meghallgatás új megközelítéséről az igazságszolgáltatási eljárások, a "Barnahus" modell magyarországi bevezetésének lehetőségéről - szakmai kerekasztal az ombudsman hivatalában (https://www.ajbh.hu/-/a-gyermekbarat-meghallgatas-uj-megkozeliteserol-az-igazsagszolgaltatasi-eljarasokban-a-barnahus-modell-magyarorszagi-bevezetesenek-lehetosegerol-szakm, letöltési idő: 2017. 01. 24.) című internetes közlemény,
www.barnahus.hu (letöltési idő: 2017.04.19.)
Dr. Lázáry Györgyné klinikai szakpszichológus és igazságügyi pszichológus szakértő előadása a Gyermekközpontú igazságszolgáltatás éves konferencián (Magyar Igazságügyi Akadémia, Budapest 2016. november 7. napja),
Dr. Petkovics Orsolya és Dr. Komp Bálint János ügyészségi fogalmazók (Szombathelyi Járási és Nyomozó Ügyészség): A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú tanúk meghallgatásának speciális, több jogterületet érintő szabályai és az eddigi gyakorlati tapasztalatok, különös tekintettel a Be. 62/B. és 62/C. §-ának szabályaira címmel a XXVII. Ügyészségi szakmaitudományos konferencián tartott előadás (Magyar Igazságügyi Akadémia, Budapest, 2016. november 24-25.)
[46] Elek i.m. 106.
[47] Be. 105. §
[49] Új Be. 87. § (1) bekezdés b) pont
[50] Be. 167. § (1) bekezdés, 213. § (4) bekezdés
- 310/311 -
[51] Új Be. 87. § (1) bekezdés a) pont, 88. § (1) bekezdés d) pont, 89. § (4) bekezdés b) pont
[52] Csorba i.m. 22.
[53] A Gyermekjogi Egyezménnyel kapcsolatos olaszországi nemzetközi tanácskozáson 1989 szeptemberében elhangzott beszédben. Dr. Filó Erika - Dr. Katonáné dr. Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2006. 17. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági titkár, Debreceni Ítélőtábla, doktorandusz hallgató, Debreceni Egyetem Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
