A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 2006. július 1. napján lépett hatályba, és az azóta eltelt közel tíz évben igen sok kisebb-nagyobb módosítást szenvedett el.[1] Évente legalább 2-3 alkalommal módosították, és e módosítások révén nem egy esetben (olykor egy éven belül többször is!) terjedelmes, az eredeti koncepciótól lényegesen különböző, átfogó változtatások érték.
A törvény ennek következtében eklektikussá, nehezen áttekinthetővé vált, szabályai vitathatatlanul megértek egy alapos felülvizsgálatra. Megállapítható ugyanakkor, hogy a bírósági cégnyilvántartás viszonylag gyorsan, olajozottan működik, ügyfélelégedetlenség nincsen, a Ctv. szabályait a cégeljárások szereplői ismerik, és jobbára zökkenőmentesen alkalmazzák. Láthatólag nincs igény arra, hogy a hatályos szabályozástól gyökeresen különböző, új koncepciójú eljárási rendet vezessenek be a cégnyilvántartással kapcsolatos ügyek intézésébe.
A cégnyilvántartás a nemzetgazdaság egyik nagy jelentőségű közhiteles nyilvántartási bázisa, ennek alapvető átszervezése, fogalmi rendszerének átalakítása beláthatatlan következményekkel járhat, túl azon, hogy egy jól működő ügyrend továbbfejlesztését úgy érdemes elvégezni, hogy az a résztvevők számára minél kevesebb kényelmetlenséggel járjon, az új, modernebb eljárási rendbe belesimulhassanak a már meglévő és jól funkcionáló jogintézmények. Ez természetesen nem lehet akadálya annak, hogy az elavult, kaotikus, túlszabályozott, az ügymenetet lassító rendelkezéseket kiiktassa, deregulálja a jogalkotó.
Az alábbiakban a Ctv. néhány problematikus szabályát tekintem át, felmérve, hogy melyek azok a neuralgikus pontjai e törvénynek, melyek véleményem szerint kisebb-nagyobb korrekcióra szorulnak.
A Ctv. 2012. július 24. előtt hatályos szabályozása szerint a cégeljárásban (a bejegyzési és változásbejegyzési kérelemre folyó cégeljárásban) és a törvényességi felügyeleti eljárásban is fő szabály szerint bírónak kellett eljárnia. A Ctv. ekkor azt határozta meg kifejezett, eseti törvényi rendelkezésekkel, hogy mégis melyek azok a cégbírósági feladatok, amelyek kivételt jelentenek az általános bírói hatáskör előírása alól, vagyis melyek azok az ügyek, melyekben titkár, fogalmazó vagy bírósági ügyintéző járhat el.
A Ctv. 1/A. §-a[2] 2012. július 24-től a fenti koncepciótól lényegesen különböző eljárási rendet honosított meg. Abból a tézisből indult ki, hogy a mérlegelést, nagyobb szaktudást nem igénylő kérdésekben felesleges bírákat foglalkoztatni, ezekben az ügyekben alacsonyabb szakképzettségű, egyúttal "olcsóbb" munkaerő igénybevétele is elegendő.
Ezért a korábbi fő szabályt "visszájára" fordítva, úgy rendelkezett a jogalkotó, hogy a cégügyekben az általános hatáskörű bírósági személy a hatálybalépést követően érkezett ügyekben nem a bíró lesz, hanem a bírósági titkár. A Ctv. 1/A. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a Ctv.-ben szabályozott nemperes eljárásokban (valamennyiben, tehát a törvényességi ügyekben is!) elsőfokon önálló aláírási joggal, az érdemi határozatok meghozatalára is kiterjedően bírósági titkár (is) felhatalmazást kapott. A szabály tehát (nyilván gondolva az egyes bíróságok speciális munkaszervezési adottságaira) csak lehetőséget ad a titkárok széles körű alkalmazására, de nem gátolja, hogy titkár hiányában vagy egyéb megfontolásból bírák intézhessék az egyébként titkári hatáskörbe utalt ügyeket.
A Ctv. 1/A. § (2) bekezdése pedig taxatíve, és nagyon kazuisztikusan felsorolja azokat a cégbíróság elé tartozó feladatköröket, amelyekre kizárólag bírói hatáskört állapít meg a jogalkotó. (Ezek egyébként a bonyolultabbnak ítélt cégeljárási, változásbejegyzési és a törvényességi felügyeleti ügyeknek - a jogalkotó szerint - nagyobb mérlegelést igénylő esetei.)
- 42/43 -
A Ctv. 2012. július 24-től hatályos szabályozása a cégügyekben még egy hatásköri csoportot különít el, a fogalmazó és a bírósági ügyintéző által intézhető ügyeket. A Ctv.-nek az 1/A. § hatálybalépése előtti rendelkezései a titkár, a fogalmazó és a bírósági ügyintéző feladatkörére nézve még egységes szabályozást adtak, a 2012. július 24-től hatályos előírások azonban a fogalmazó és a bírósági ügyintéző által intézhető cégügyekre már a titkárra vonatkozóaktól megkülönböztetett rendelkezéseket fogalmaznak meg.[3]
Bizonyos ügyekben a fogalmazó és a bírósági ügyintéző csak korlátozott hatáskört kap.[4] Ezek azok az ügyek, amelyeknél a jogalkotó úgy látja, hogy a döntéshozatalhoz (ha elutasításra van szükség, vagy fellebbezhető végzés meghozatalát tervezi a fogalmazó/bírósági ügyintéző) indokolt előírni az előzetes bírói kontrollt.
A "Salátatörvény" (a 2013. évi CCLII. törvény) ezt az ügykört kibővítette a kft.-k változásbejegyzési ügyeivel is, azzal, hogy a legnehezebbnek vélt tőkeváltozással kapcsolatos, illetve a létesítő okirat cégjegyzéki adatot nem érintő módosítására[5] ez a felhatalmazás nem terjedt ki.
Számos egyéb - a Ctv.-ben szétszórtan szereplő, mérlegelést nem igénylő - rutinfeladat vonatkozásában a Ctv. a fogalmazó/bírósági ügyintéző önálló aláírási jogát, bírói kontroll nélküli eljárását deklarálja. (Ilyen szabályt találtunk a névfoglalásnál a 6. § (5) bekezdésében, a 26. § (9) bekezdésében írt adószámmal, közösségi adószámmal összefüggő, a csőd- és felszámolási perindítási és egyéb eljárásokkal kapcsolatos változásbejegyzési ügyekre nézve: a Ctv. 77. § (4) bekezdése szerinti eljárás megszüntetéssel kapcsolatban, továbbá a kényszertörlési eljárásban végezhető rutinfeladatok, adatlekérdezések tekintetében.)
A fenti szabályozás jobbára megfelelőnek[6] tekinthető, komoly fogyatékossága azonban a Ctv.-nek, hogy a fogalmazó/bírósági ügyintéző hatásköri előírásait a törvényben ötletszerűen elszórtan, nehezen követhetően és olykor dogmatikailag megalapozatlanul helyezte el a jogalkotó. A Ctv. felülvizsgálata e vonatkozásban mindenképpen szükséges lenne, úgy, hogy a cégbírósági ügyek hatásköri szabályai a törvényben azonos helyen szerepeljenek, és a hatáskörök megosztása az érintett személyek szakértelmére tekintettel készüljön el. Ennek hiánya ugyanis a jogorvoslatok révén, vagy az ügyfeleknek okozott többletmunkák miatt[7] a szükségesnél hosszabb, bonyolultabb ügymenetet eredményeznek.
A Ctv. 2007. szeptember 1-jétől hatályos koncepciója szerint[8] a szerződésminta alkalmazásával - tehát a jogalkotó tartalmi kontrollja mellett - bekövetkező cégalapítás, illetve változásbejegyzés, kiegészítve a jogi képviselő jogszerűséget garantáló nyilatkozatával, alkalmassá tette az eljárást arra, hogy mélyrehatóbb bírósági ellenőrzés nélkül, rendkívüli gyorsasággal végbemehessen a kérelem elbírálása, különös tekintette arra, hogy az ekkor hatályos szabályok szerint a bejegyzési kérelem tartalmi jogszerűségét a jogi képviselő szavatolta. Ezt a bíróság egyáltalán nem vizsgálta, olyannyira nem, hogy a bejegyzés kötelező mellékleteinek nagyobb részét nem is kellett benyújtani a cégbírósághoz, azokat a jogi képviselő őrizte.
Ilyen feltételek mellett nem volt szükség bírói közreműködésre, a kérelmek gyorsított áttekintése, formai vizsgálata a taxatíve meghatározott okirati mellékletekkel, különösen, ha a névfoglalás intézményének igénybevételével történt a kérelem előterjesztése, megoldható volt.
A Ctv. 48. §-ának 2007. szeptember 1. és 2012. február 28. között hatályban volt szövege szerint a fogalmazó/bírósági ügyintéző (és az akkori szabályok szerint még a bírósági titkár is) csak a cégalapításra vonatkozó egyszerűsített eljárásban kaptak önálló, bírói kontroll nélküli hatáskört. A szerződésminta alkalmazására ekkor még a változásbejegyzési eljárásban is lehetőség volt úgy, hogy az egyszerűsítse és gyorsítsa az eljárást, azonban a fogalmazó, a bírósági ügyintéző (és a titkár) érdemi elutasítása, vagy más, fellebbezhető döntése csak a bíró előzetes, írásbeli hozzájárulása alapján születhetett meg.
Ezen a helyzeten változtatott a 2012. március 1-jén, a 2011. évi CXCVII. törvénnyel hatályba léptetett, újrafogalmazott Ctv. 48. § E szabályozás újdonsága egyebek közt abban rejlett, hogy az egyszerűsített eljárást az alapításra korlátozta, nem adott többé lehetőséget arra a jogalkotó, hogy a szerződésmintát a cégek a változásbejegyzési eljárásban is használhassák, legalábbis nem úgy, hogy ahhoz eljárási konzekvenciák fűződhessenek.
A jogszabályváltozás után is fennmaradt a fogalmazó, a bírósági ügyintéző (és a titkár) lehetősége az önálló hatáskörben, bírói kontroll nélküli döntéshozatalra, azonban a Ctv. 48. § (6) bekezdésének f) pontja értelmében ekkortól akkor is elutasító végzést kell hozniuk, ha észlelik, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a Ctv. előírja, illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló, a Ctv. 3. számú mellékletében felsorolt kötelezően, illetve szükség szerint csatolandó egyéb okirat nem felel meg a jogszabályok rendelkezéseinek.
Ez a megfogalmazás az önálló hatáskörben eljáró, a szakterületet általában kevéssé ismerő fogalmazók, valamint a jogszerűség mérlegeléséhez legtöbbször nem ele-
- 43/44 -
gendő anyagi és eljárásjogi ismerettel rendelkező bírósági ügyintézők számára túlzott elvárásokat támaszt, olyan jogköröket juttatva az eljáró bírósági személyeknek, amelyhez szükséges felkészültséggel számos esetben nem rendelkeznek. Ez a szabályozás véleményem szerint teljesen elhibázott, és az ügyfeleknek igen sok kárt okoz. Nincs ugyanis akadálya annak, hogy az egyszerűsített eljárás szabályait úgy határozzuk meg, hogy azt a gyorsított, és formális ügyintézésére alkalmassá tegyük a megfelelő eljárási garanciák beépítésével (ahogyan azt a 2007. évi LXI. törvény tett), de nem szabad túldimenzionálni a cégbíróságokon csak igen rövid időket eltöltő fogalmazók és az anyagi és eljárásjogi szabályok terén csak felszínes ismeretekkel rendelkező bírósági ügyintézők szakmai felkészültségét. Ez a Ctv. szabály jelenlegi formájában elfogadhatatlan, és (bármelyik irányban), de a lehető leggyorsabban korrekcióra szorul.
Az a körülmény, hogy a cégnyilvántartás, a cégjegyzék mintegy bázis-adathalmazát képezi a nemzetgazdaságnak, nemcsak fontosságát hangsúlyozza, de a szabályozás stabilitása szempontjából komoly hátránnyal is jár. Szokássá vált ugyanis, hogy a gazdasági életben tapasztalt negatív folyamatok, gyakorivá vált visszaélések megfékezését cégjogi intézkedésekkel, vagy cégjogi intézkedésekkel is igyekeznek visszaszorítani, és ez kétféleképpen is rontja a cégjogi szabályozás minőségét.
Az egyik következmény a Ctv. példátlanul gyakori - évente többször is bekövetkező - módosítása, ami az instabil szabályrendszerből adódó közvetlen hátrányokon túl azzal is együtt jár, hogy a jogalkalmazónak állandóan vizsgálnia kell, hogy a konkrét jogeset éppen melyik szabályrendszer hatálya alá tartozik, tehát nem kívánatos mértékben generálja ez a körülmény a jogbizonytalanságot.
A másik következmény, hogy az adójogban felmerülő problémák megoldásához rendre cégjogi eszközöket vesznek igénybe, így igen gyakran azt tapasztaljuk, hogy a cégjog az adójog "szolgálólányaként" vélt vagy valódi adóügyi konfliktusok rendezéséhez kénytelen segédkezet nyújtani, olyan, a cégjogtól idegen megoldásokat alkalmazva, amelyeknek adójogi haszna sem mindig kimutatható, de a cégbíróságok (és olykor a cégek) munkaterheit szükségtelenül emelik, sőt gyakran a cégeljárások elhúzódását is okozzák.
Számos elrettentő példa sorolható az utóbbi évek cégjogi változásaiból. Ilyen a Ctv. 87. § szerinti beszámoló letétbe helyezésének, illetve közzétételének elmulasztásához fűződő, az adóhatóság értesítésére bekövetkező megszűntnek nyilvánítás jogintézménye, vagy az ehhez rendkívül hasonló, a Ctv. 91. § szerinti, adószámtörléssel érintett cégek megszűntnek nyilvánítására irányuló eljárás.
Ezeknek az eljárásoknak véleményem szerint semmi "keresnivalójuk" nincs a Ctv.-ben, az adóhatóságnak kellene teljes egészében lefolytatni ezen eljárásokat, és csak a jogerős és véglegesen (visszaállíthatatlanul) befejezett adóügyi eljárás lezárása után, az adóhatóság elektronikus értesítése alapján kerülhetne sor (a felszámolással történő jogerős cégmegszűntetéshez hasonlóan) a cég cégjegyzéki törlésére, még pedig a jogerősen lezajlott adóügyi eljárásra tekintettel gépi úton, automatikusan, jogorvoslati jog biztosítása nélkül végzett törléssel.
A cégjog adóügyi "megerőszakolásának" tekinthető néhány, a Ctv.-be szintén adójogi megfontolásokból bekerült, de a cégnyilvántartástól idegen jogintézmény. Ilyennek tartom a jogutód nélküli megszűnéssel kapcsolatos törlési eljárásnak a Ctv. 62. § (4) bekezdésében található, illetve az egyesüléssel vagy szétválással kapcsolatos, a Ctv. 57. § (1a) bekezdésében írt, 90 napos várakozási idővel meghosszabbított cégeljárás jogintézményét, amely a cégügyekben - uniós előírások alapján[9] is - elvárt rövid eljárási határidőket értelmetlenné teszi.
Elfogadható az a célkitűzés, hogy a rendezetlen adóügyi helyzetben lévő cégek törlése ne valósulhasson meg, azonban erre 90 napos határidő engedése, egy függő jogi helyzet ilyen időtartamban történő engedélyezése a cégjogi elvárásokkal összeegyeztethetetlen, különösen úgy, hogy például az egyesülés/szétválás esetében azt sem határozza meg a jogalkotó, hogy milyen adóügyi eljárás képezheti akadályát az egyesülést/szétválás bejegyzésének, arra akár egy áfa-ügyre vonatkozó adóügy is okot szolgáltathat a gyakorlati tapasztalatok szerint.
Teljesen értelmetlen eljárást eredményez a Ctv. 60/B. § szerinti "Tagváltozás bejegyzése iránti eljárás", amely a tagi részesedés átruházása esetére (ha az átruházással érintett cég 3 millió forintot meghaladó köztartozással rendelkezik), azt írja elő, hogy az adóhatósági értesítés alapján a cégbíróság - hiánypótlási eljárás keretében - a részesedés átruházásának napjával könyvvizsgáló által hitelesített számviteli törvény szerinti közbenső mérleg készítésére köteles, és azt az általános szabályok szerint (Ctv. 18-19. §) kell benyújtania - még csak nem is a tagváltozás bejegyzésével érintett cégügy irataihoz. Nincs elfogadható indoka ennek az eljárásnak, amely a képtelenül alacsony adótartozási összeghatár, és a könyvvizsgálói auditálás előírása mellett a cégre és a cégbíróságra egyaránt súlyos adminisztratív terheket ró, delegálva egyúttal a cégbíróságnak annak hatáskörébe nem tartozó adóügyi feladatokat.
Az ilyen szabályoktól minden bizonnyal mielőbb meg kell tisztítani a cégjogi szabályozást akár átfogó, akár csekélyebb terjedelmű kodifikációs munkálatok során.
A 2013. évi CCLII. törvénnyel újraalkotott Ctv. VIII/A. fejezete, és hozzákapcsolódó Ctv. 9/B-9/E. § szerinti eltiltás szabályait át kell gondolni, felülvizsgálatuk szintén nem késhet soká, noha ezek részletes elemzése komoly vizsgálódást igényel, mely egy külön tanulmány tárgya lehet.
- 44/45 -
Annyi azonban a téma kapcsán leszögezhető, hogy a kényszertörlés és az eltiltás alkalmazása során is teret kell engedni a bírói mérlegelésnek. Biztosítani kell, hogy a bíróság olyan esetekben, amikor a cég működési rendellenességét az érintettek elhárították, a hatályos szabályozás szerint mechanikusan eltiltandó személyek tekintetében pedig a felróható magatartás egyáltalán nem, vagy csak igen enyhe fokban állapítható meg, mellőzhesse az eltiltást, illetve megszüntethesse a kényszertörlési eljárást.
Nem szabad szem elől téveszteni ugyanis, hogy a kényszertörlés jogintézményének nem lehet célja virágzó vállalkozások kivétel nélküli megszüntetése (például egy főre csökkenés, vagy beltagok/kültagok hiánya miatt, ha pótlásuk 6 hónapon túl következett be), hanem az, hogy a cégek törvényes működését elősegítse, és csak olyan cégek megszűnési kötelezettségére vezessen, amelyeknél a működés törvényessége nem állítható vissza.
A Ctv.-be a hatálybalépése óta, de főként az utóbbi évek jogalkotása folytán[10] számos olyan szabály és jogintézmény került be, amely a cégügyek eljárását szabályozó normarendszertől idegen, s amelyektől optimális esetben célszerű lenne megszabadítani a Ctv.-t.
Elsősorban számos anyagi jogi szabályt telepítettek a Ctv.-be, amelynek más anyagi jogi törvényekben (például a Ptk.-ban), vagy külön törvényben kellene helyet találni.
Nem tartozhat a Ctv.-re a Gt.[11]-ből ide "átmentett", nonprofit gazdasági társaságokra vonatkozó Ctv. 9/F. §, az eltiltás (9/B-9/E. §) szabályai, a Ctv. 69. § (2) bekezdésében írt, a létesítő okirat érvénytelenségét eredményező okok felsorolása, de idegen a Ctv. szabályozási körétől a végelszámolással kapcsolatos normarendszer is, azt véleményem szerint külön törvényben volna érdemes szabályozni, éppen úgy, ahogyan azt a jogalkotó az átalakulás, egyesülés, szétválás szabályaival tette.
A Ctv. speciális jogorvoslati rendszeréből következik, hogy a "cégperek" - legalább a bejegyző/változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perek - a Ctv. szabályozásában maradjanak, és ebben a körben elfogadható a cégalapítás érvénytelenségével kapcsolatos perek Ctv.-ben maradása is.
A gazdasági társaság és a szövetkezet tagjának kizárása iránti per[12] szabályozása azonban véleményem szerint nem a Ctv.-be tartozó joganyag, annak legjobb helye a Pp. különleges eljárásai között lenne (a jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozó, jelenleg a Ptk. 3:35. §-3:37. §-aiban meghatározott pertípus normáival együtt).
Szükségesnek látszik az is, hogy a Ctv.-be az idők folyamán beiktatott rendkívül sok technikai jellegű eljárási szabályt a törvényszövegből kivéve végrehajtási rendeletbe ültessék át. Ez - a deregulálásnál ésszerű mértéket alkalmazva - nagyban segítheti a törvényi szabályozás körét meghaladó részletszabályoktól megtisztított Ctv. áttekinthetővé tételét.[13]
Az előbbiekben csak néhány, a Ctv. felülvizsgálatát indokló problémakört térképeztem fel - terjedelmi okokból - a teljesség igénye nélkül. Az előző pontokban említettek véleményem szerint a legégetőbb kérdések, természetesen számos más szabályozási területe van a Ctv.-nek, amely az általam vizsgáltakhoz hasonlóan szükségessé teszi a törvény revízióját.
Ennek megvalósítása több módon mehet végbe, és minden változat jár előnyökkel és hátrányokkal egyaránt.
A jogalkotó választhatja azt a megoldást, hogy a Ctv. eredeti szövegét és felépítését megtartva, az általam ismertetett és számos további korrekciót végrehajtva módosítja a törvényt. Ez azzal a haszonnal jár, hogy a jogalkalmazó számára már ismert szerkezetű törvényszöveget kell követni, de ugyanakkor nehézségeket okozhat a rendkívül sok kisebb-nagyobb módosító szabály felismerése, a változtatások indokainak és az optimális alkalmazás útjainak tanulása.
A másik lehetőség az egy vagy több teljesen új törvényszöveg készítése, amely egészében véve egyszerűbb tanulási folyamatot eredményez, ugyanakkor a jogalkotót nyilvánvalóan több dogmatikai változtatás alkalmazása is csábítja, ami a változások és indokaik megismerése és tanulmányozása során a jogalkalmazótól nyilvánvalóan nagyobb erőfeszítéseket igényel, és feltételezi a nagyon alapos, minden változtatásra kiterjedő jogalkotói indokolás közrebocsátását is. Ennek a megoldásnak hátránya az is, hogy a közelmúltban elfogadott, rendkívül sok, átfogó törvényi változás, és a nem túl távoli jövőben várható egyéb eljárásjogi szabályváltozásokhoz adódik hozzá a Ctv. teljes megváltoztatásának tanulási folyamata is.
Nehéz eldönteni, hogy melyik megoldás javasolható inkább, azt azonban leszögezhetjük, hogy ilyen mérvű változtatásnak akkor van értelme, ha ahhoz egyéb haszon is hozzáadódhat. Ilyen lehet a cégbejegyzési/változásbejegyzési eljárás régóta tervezett automatizálásának ügye.
Nem vitatható, hogy a cégalapítás bejegyzése, a bejegyzett adatok változásainak bejegyzése és a cég kérelemre történő törlése megfelelő szabályozás mellett, a szükséges garanciák beépítésével a végsőkig automatizálható. Nincs akadálya annak, hogy a bejegyzési/változásbejegyzési ügyekben a kellően "intelligens" számítástechnikai programok segédletével előterjesztett kérelmek és a taxatíve meghatározott mellékleteik formai ellenőrzése során a jogi képviselő törvényességi nyilatkozata és felelősségvállalása mellett az alapítás, a változás bejegyzése bírói mérlegelés és közreműködés nélkül, kivétel nélkül minden cégeljárási ügyben megtörténhessen.
Az így felépített cégeljárási szabályok a Ctv. szövegében nem jelentenek túl sok változást, hiszen a hatásköri szabályokat
- 45/46 -
kell alapvetően módosítani, és a Ctv. 46-48. §-ának előírásait kell összeolvasztani azzal, hogy az elbíráláshoz bíróra, sőt titkárra sincs szükség, elég, ha az ilyen ügyintézés irányítójaként az ügyintézők élére - a munkaszervezet és a szokásos ügyforgalom méreteitől függően - egy-két tapasztalt bírót állítunk.
Az így kialakítható cég- és változásbejegyzési ügyeket (nagyrészt automatikusan) intéző apparátust (céghivatalt) a bírósági szervezet keretében, a cégbíróság részeként kellene meghagyni, e szervezet sikeres és zökkenőmentes működéséhez ugyanis véleményem szerint elengedhetetlenül szükséges a bírósági szervezettel (a cégbírákkal, cégbírósági tikárokkal, fogalmazókkal és ügyintézőkkel) való szoros együttműködés biztosítása.
Amennyiben ugyanis megvalósul a lényegében automatikus cég- és változásbejegyzés, tudomásul kell venni, hogy ezzel nagy engedményt teszünk a gyors és egyszerű bejegyzési eljárások érdekében a közhitelesség rovására.
Ez a hátrány csak úgy ellensúlyozható, ha nem "karcsúsítják" tovább a cégbírósági szervezetet (ez a közelmúltban szinte mindenütt már amúgy is a még éppen elfogadható mértékig megtörtént), hanem az ott szolgálatot teljesítők szakértelmét a törvényességi felügyeleti tevékenység széles körű folytatása érdekében hasznosítják.
A bejegyzési/változásbejegyzési eljárás automatizálása ugyanis együtt kell járjon a törvényességi felügyeleti ügyek fokozott, érdemi intézésével, e nélkül a gyorsított, automatizált cégeljárás "elszabadul", és ennek beláthatatlan következményei lehetnek.[14] A jogalkotó tehát összekötheti a Ctv. reformját egy ilyen, az eljárást valóban új alapokra helyező koncepció megvalósításával, ezt azonban felelősen, elsősorban nem költségvetési takarékossági szempontok figyelembevételével kell tennie. ■
JEGYZETEK
[1] A teljesség igénye nélkül: módosította a Ctv.-t a 2006. évi CIX. tv., a 2007. évi LXI. tv., a 2007. évi CXXVI. tv., a 2007. évi CXVI. tv., a 2008. évi XXX. tv., a 2008. évi XCVII. tv., a 2009. évi LI. tv., a 2009. évi LXXI. tv., a 2009. évi LXXXV. tv., a 2010. évi CXXII. tv., a 2010. évi CLVII. tv., a 2010. évi CLXXIX. tv., a 2011. évi CII. tv., a 2011. évi CLVI. tv., a 2011. évi CXCVII. tv., a 2011. évi CCI. tv., a 2011. évi CLXXXI. tv., a 2012. évi LXIX. tv., a 2012. évi LXXXV. tv., a 2012. évi CIV. tv., a 2012. évi CXVII. tv., a 2012. évi CLXVII. tv., a 2012. évi CCXI. tv., a 2013. évi CXLIII. tv. és a 2013. évi CCLII. tv.
[2] A Ctv. 1/A. §-át az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVII. törvény 60. § (1) bekezdése iktatta be a Ctv.-be, 2012. július 24. napjától hatályos.
[3] Lásd az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVII. törvény 60. § (2) bekezdésében foglaltakat.
[4] Ilyen például a Ctv. 46. § (2) bekezdése és 50. § (3) bekezdése szerinti kkt., bt., ec., bejegyzési és változásbejegyzési ügyeiben hozott kérelmet elutasító, vagy egyéb fellebbezhető végzés, ezeknél ugyanis be kell szereznie a bíró előzetes hozzájárulását.
[5] A kivétel oka minden bizonnyal az, hogy a kft.-k létesítő okiratainak Ptk.-hoz igazítása jól képzett jogászok számára sem egyszerű feladat, emiatt nem volt tanácsos a hatáskört a tapasztalatlan fogalmazókra, illetve a csekélyebb jogi műveltséggel rendelkező bírósági ügyintézőkre hagyni.
[6] Vitatható megoldást találunk azonban a 2. pontban tárgyalt Ctv. 48. § (3) bekezdésében.
[7] A nem kellő szakszerűséggel megfogalmazott hiánypótlási felhívások ugyanis a kérelmezőnek mindig többletterhet és bosszúságot okoznak.
[8] A Ctv. 2006. július 1-jétől életbe lépett, kissé zavaros, felemás "szerződésmintás" eljárását újrafogalmazta a 2007. szeptember 1-jétől hatályos, a 2007. évi LXI. törvénnyel beiktatott Ctv. 48. § szerinti, egyszerűsített cégeljárásnak nevezett eljárási szabályozás.
[9] Az Európai Parlament és a Tanács 2012/17/EU irányelve a 89/666/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 2005/56/EK és a 2009/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolása tekintetében történő módosításáról.
[10] E vonatkozásban kimagasló szerepet kapott az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény Ctv.-t módosító 112. §-a.
[11] A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény.
[12] Ctv. 71/A. §
[13] Erre tett javaslatot - egyebek közt - a Ctv. felülvizsgálata tárgyában javaslatot készítő, Sárközy Tamás professzor által vezetett bizottság is.
[14] A törvényességi felügyeleti hatáskör erősítését már a jelenlegi, automatikus bejegyződés jogintézménye [Ctv. 47. § (2) bek. és 48. § (8) bek.] is indokolja.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanácselnök, Fővárosi Ítélőtábla.
Visszaugrás
