A cikket az 1942. évi olasz csődtörvény eredeti olasz nyelvű szövege alapján készítettem el, amely 2006-ban és 2008-ban átfogó módosításon esett keresztül. A cikk bemutatja a hatályos olasz szabályozás két legfontosabb intézményét a csődeljárást és a felszámolási eljárást a törvény logikája és felépítése mentén haladva, tájékoztató jelleggel.
A csődeljárás alanyai azon vállalkozások, amelyek kereskedelmi tevékenységet folytatnak. Nem lehetnek alanyai az eljárásnak az állami szervek és a kisvállalkozók. E törvény erejénél fogva nem tekinthetők kisvállalkozásnak azok az egyéni vagy társas vállalkozások, amelyeknél a vállalati eszközökbe fektetett tőke összege meghaladja a 300 000 eurót, vagy az utolsó három évre vonatkoztatott átlagos bruttó árbevétel meghaladja az évi 200 000 eurót.
A csődeljárás megindulásának alapvető feltétele a fizetésképtelenségi helyzet fennállása, mert a vállalkozót csak ebben az esetben lehet csődöltnek nyilvánítani[1]. A fizetésképtelenségi helyzet egyrészt abban mutatkozik meg, hogy az adós a kötelezettségeit nem teljesíti, másrészt következtetni lehet rá olyan külső tényekből is, amelyek arra mutatnak, hogy az adós a kötelezettségeit nem fogja tudni többé szabályszerűen kielégíteni. Amennyiben ez a feltétel teljesült, akkor a csődhelyzet kinyilvánítását kezdeményezheti az adós, egy vagy több hitelező, egy polgári perben eljáró bíró, vagy ügyész. Az ügyész csak a törvény által meghatározott alábbi esetekben kezdeményezheti az eljárást: amikor a fizetésképtelenség egy büntetőeljárás folyamán következik be, a vállalkozó szökésétől kell tartani, fellelhetetlen, vagy bujkál, vagy vállalkozás helységeit bezárták, vagy tartani kell a vagyontárgyak csalárd módon való kicserélésétől, elrejtésétől és az aktívák csökkentésétől.
Az egyéni és társas vállalkozásokat a cégnyilvántartásból való törléstől számított 1éven belül is csődöltnek lehet nyilvánítani, amennyiben a fizetésképtelenségi helyzet már a törlést megelőző vagy azt követő 1 éven belül fennállt. A törvény rendelkezést tartalmaz azokról az esetekről is, amikor a vállalkozó az eljárás megindulását megelőzően vagy az alatt elhalálozik.
Az illetékesség kérdésében az mondható el, hogy a vállalkozás székhelye szerinti bíróság nyilvánítja ki a csődöt. Ha a vállalkozás székhelyét a csőd kinyilvánítása iránti kezdeményezést megelőző 1 éven belül változtatták meg, ez a tény nem érinti az illetékesség kérdését. Ha a vállalkozás székhelyét külföldre teszik át, az nem zárja ki az olasz joghatóságot, ha ez a hitelezők kérelmének benyújtása vagy az ügyész intézkedése után történt[2].
A csődöt a camera di consiglio-ban hirdetik ki ítélettel. Ezen ítéletében a bíróság egyúttal: kijelöli a kiküldött bírót; megnevezi a gondnokot; utasítja az adóst, hogy helyezze el a mérlegeket, az adó- és könyvelési papírokat valamint a hitelezők névjegyzékét három napon belül, kitűzi az időpontot a hitelezőkkel lefolytatandó tárgyalásra az ítélet meghozatalától 120 napon belülre. A csődöt kinyilvánító ítélet ellen fellebbezés terjeszthető elő harminc napon belül a bíróságon[3]. A fellebbezés benyújtásának ténye nem befolyásolja az ítélet végrehajthatóságát.
A csődöt kinyilvánító bíróság az egész eljárás lefolytatására meg van bízva.
Abban az esetben, ha a kiküldött bíróról még nem rendelkeztek, intézkedik az eljáró szervek kinevezéséről, a visszahívásáról, helyettesítéséről. Bármikor meghallgathatja a camera di consiglio-ban a gondnokot, az adóst és a hitelezői választmányt. Dönt az eljárással kapcsolatos azon vitás kérdésekben, amelyek nem tartoznak a kiküldött bíró hatáskörébe, úgyszintén a kiküldött bíró intézkedései elleni kifogások tárgyában is. Ezen döntéseket a bíróság határozat formájában hozza meg, ha törvény másként nem rendelkezik.
A csődbíróság hatáskörébe tartozó további kérdésekre vonatkozóan a törvény csak annyit mond, hogy a csődöt kinyilvánító bíróság jogosult megismerni valamennyi cselekményt, ami a csődeljárással kapcsolatban történik és számára jelentőséggel bírhat[4].
A kiküldött bírónak felügyeleti és ellenőrzési funkciói vannak az eljárás szabályszerűsége fölött. A következőkben a törvényben megfogalmazott feladatok közül csak a legfontosabbak lettek kiemelve. Először is a legfontosabb feladat az, hogy beszámoljon a bíróságnak minden olyan ügyről, amiben valamilyen intézkedést rendeltek el. Saját hatáskörben intézkedik, vagy más szervek intézkedését kezdeményezi a vagyon megőrzésére irányuló sürgős eljárási cselekmények végrehajtására; amikor az eljárás gyors és helyes lefolytatásához szükséges akkor megidézi a gondnokot és a hitelezői választmányt; a gondnok javaslatára kifizeti a díját és megszünteti a megbízását azoknak a személyeknek, akiket a gondnok a csődeljárás érdekében valamilyen feladattal megbízott; tizenöt napon belül rendelkezik a gondok és hitelezői választmány cselekményei ellen benyújtott kifogásokról. A kiküldött bíró intézkedéseit határozattal hozza meg[5]. Ha törvény másként nem rendelkezik a kiküldött bíró határozatai ellen kifogást lehet előterjeszteni a bíróságnál. Ez a határidő az intézkedés közlésétől vagy kézbesítésétől számított tizenöt nap, de a határozat meghozatalától számított kilencven napon túl már egyáltalán nem lehet előterjeszteni. Az intézkedés végrehajtására nézve a kifogás nem felfüggesztő hatályú.
A gondnokot a csődöt megállapító ítéletben nevezik ki a bíróság; helyettesítés vagy visszahívás esetén pedig határozatban. A gondnok a kinevezését követő két napon belül köteles a kiküldött bírót értesíteni arról, hogy ezt a megbízatását elfogadta, vagyis kifejezett elfogadásra van szükség. Ha nem teljesíti ezt a kötelességét, akkor a bíróság a camera di consiglio-ban haladéktalanul intézkedik másik gondnok kinevezéséről. A gondnok az ezzel kapcsolatos feladati elvégzése során hivatalos személynek minősül.
A tisztség betöltésének a törvény által meghatározott feltételei szerint azt csak ügyvédek, kereskedelmi jogászok, okleveles közgazdászok, okleveles könyvelők tölthetik be, vagy olyan szakmai irodák vagy társulások ahol az egyik tag valamilyen az előbb felsorolt képzettséggel rendelkezik. Lehetőség van továbbá olyan személyek gondnokká kinevezésére, akik valamely részvénytársaság igazgatását, vezetését vagy ellenőrzését látták el és alkalmasak a feladatra, de csak akkor, ha a csőd kinyilvánítása velük szemben nem járt semmilyen következménnyel.
Nem lehet kinevezni gondnoknak az adós házastársát, szüleit valamint negyedfokú rokonsági fokig rokont, a hitelezőket, valamint azt, aki a csődeljárást megelőző két évben a gazdasági társaság anyagi elnehezüléséhez bármilyen módon hozzájárult[6].
A csődgondnok látja el a csődvagyon igazgatását és végez el valamennyi eljárási cselekményt a kiküldött bíró és hitelezői választmány felügyelete alatt. A gondnok saját maga végzi a különböző eljárási cselekményeket, de meghatározott feladatokat másra is bízhat a kiküldött bíró előzetes jóváhagyása után. A gondnokot a hitelezői választmány felhatalmazhatja arra, hogy együttműködjön más szakemberekkel és az adóssal is, de vele csak a saját felelősségére. A csőd kinyilvánítása utáni hatvan napon belül a gondnok a kiküldött bírónak részletesen feltárja a csőd okait és körülményeit, valamint bemutatja azt, hogy mennyiben volt gondos a vállalkozás vezetése és milyen felelősség terheli az adóst és más személyeket. A gondnok a beszámolót követő valamennyi hat hónapban elkészít egy összefoglaló jelentést a megvalósított cselekményekről, valamint benyújt egy elszámolást az általa vezetett időszakról. A gondnok a befolyt összegeket elhelyezi a csődeljárás megindulásakor valamelyik postán vagy banknál külön erre a célra nyitott folyószámlán. Ha idejében ezeket nem helyezi el, akkor a bíróság mérlegelésétől függően akár visszahívásra is sor kerülhet. Amennyiben előre látható, hogy a rendelkezésre álló összegeket nem lehet a hitelezőknek kiutalni, akkor késlekedés nélkül a gondnok kérésére és a hitelezői választmány előzetes jóváhagyásával a kiküldött bíró elrendelheti, hogy azt az állam által kibocsátott értékpapírba fektessék. Az elvégzett cselekményeket a csőgondnok által vezetett napló tartalmazza, amit a hitelezői választmány legalább egy tagjának hitelesítenie kell. A gondnok cselekményei vagy mulasztása ellen kifogás terjeszthet elő a kiküldött bírónál a tudomásra jutástól számított 8 napon belül, vagy mulasztás esetében az adott figyelmeztetésben (az intézkedésre felszólítás) megjelölt határidő lejártakor. A csődgondnok feladatát díjazás ellenében látja el, ennek a megállapítása az Igazságügyi Minisztérium által meghatározott díjtábla alapján történik. Amennyiben egymás után több gondnok vett részt az eljárásban, akkor arányosan kell megállapítani a díjat és minden esetben csak az eljárás befejezése után lehet azt kifizetni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
