A telki szolgalmi jog korlátolt dologi jog, amelynek értelmében valamely ingatlan (uralkodó telek) mindenkori birtokosa más ingatlanának (szolgáló telek) meghatározott módon hasznát veheti. A Kúria határozatában megerősítette: a telki szolgalmat szabályozó jogszabályi rendelkezés a szolgalmak lehetséges körére csupán példálózó, javasló felsorolást ad. A felsorolásban nem szereplő egyéb telki szolgalom is létrejöhet, ha az megfelel annak a feltételnek, hogy a telki szolgalom a szolgáló telek olyan megterhelése, ami az uralkodó telek használatára előnyös.
Címszavak: telki szolgalmi jog, uralkodó telek, szolgáló telek, korlátolt dologi jog, elbirtoklás
A tényállás alapján a felperes tulajdonában álló perbeli 1. számú ingatlan szomszédos az alperes tulajdonában álló perbeli 2. számú ingatlannal, amelyen az Sz. csárda (a továbbiakban: csárda) működik. A csárdát egy korábbi termelőszövetkezet építtette, a csárda bejárata előtt parkolót alakítottak ki, annak megközelítését betonozott út biztosította. A termelőszövetkezet az 1992. október 16-án megtartott vagyonmegosztó közgyűlésen meghozott határozatával a termelőszövetkezetből kiváló, az alperes jogelődjei tulajdonába adta szövetkezeti üzletrészük fejében a 2. számú ingatlant. A vagyonmegosztó közgyűlés jegyzőkönyve tartalmazta azt is, hogy az alperes jogelődjei megszerezték a 2. számú ingatlanhoz tartozó parkoló területét is. Ezt a területet néhány évvel később felújították, aszfaltozták, arra parkolósávokat festettek, biztosították kivilágítását, karbantartásáról, takarításáról gondoskodtak, az ezzel együtt járó költségeket viselték. A 2. számú ingatlant az alperes 2012. május 7-én vásárolta meg jogelődjeitől, akik egyébként alapítói az alperesnek.
Korábban a termelőszövetkezet tulajdonában álló ingatlant 2001. november 20-án az SZ. Kft. vásárolta meg. Ebből az ingatlanból 2004-ben megosztás folytán kialakították a .../125, a .../126, a .../127 helyrajzi számú ingatlanokat. A .../126 helyrajzi számú ingatlan magába foglalta a csárda dolgozói és vendégei által használt parkolót és az odavezető utat.
A felperes az SZ. Kft.-től 2005. december 6-án megvásárolt a .../126 helyrajzi számú ingatlanból 940 m2-t, ez a terület foglalta magába a parkolót és a betonutat. A felperes a 940 m2 területet a .../124 helyrajzi számú ingatlan területéhez kívánta csatolni. A .../124 helyrajzi számú ingatlant megosztották, ennek keretében kialakították az 1. számú ingatlant, ennek területébe beolvadt a .../126 helyrajzi számú ingatlan területéből 894 m2. Az 1. számú ingatlannak része a csárda parkolója és az odavezető aszfaltozott út.
Az SZ. Kft. 2006. június 8-án kelt levelével felhívta az alperes jogelődjeit, hogy az 1. számú ingatlant ne használják, a parkolással megvalósult jogellenes állapotot szüntessék meg. Ezen írásbeli felszólítást megelőzően a csárda dolgozói és vendégei használták a parkoló területét és az odavezető betonozott utat. Az SZ. Kft. 2006. július 20-án megbízta a felperest a .../126 helyrajzi számú ingatlanon kerítésalap építési munkálatainak elvégzésével, a munkák miatt az alperes egyik jogelődje birtokvédelmet kért, amelyet a bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével jogerősen elutasított. A bíróság megállapította, hogy a felek a csárda parkolóját közösen használják. Az alperes az 1. és a 2. számú ingatlan határánál 2015 júniusában járdát épített a parkolót határoló szegélykőhöz csatlakozva a csárda teraszáig. A felperes birtokháborítás megszüntetése iránt kérelmet nyújtott be a jegyzőhöz, aki a kérelmet elutasította.
A felperes keresetében a jegyző határozatának megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság kötelezze az alperest az ingatlana határán átnyúló járda elbontására és az eredeti állapot helyreállítására.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, továbbá viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kérte annak megállapítását, hogy ő, illetve jogelődei elbirtokolták a 2. számú ingatlan javára az 1. számú ingatlan 581 m2 területére a parkolási, valamint gépkocsival való és gyalogos átjárási szolgalmat.
A felperes kérte a viszontkereset elutasítását. A felperes álláspontja alapján a parkoló használatára szolgalmi jogot nem lehet alapítani, a parkoló területét az alperes nem kizárólagosan használta, annak használatára bárki jogosult volt. A szolgalomszerű használat az alperes részéről a felperes szerint nem valósult meg, a parkoló hiányában is tud működni a csárda, az alperes a saját ingatlanán biztosítsa a parkolás lehetőségét.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként meghozott ítéletében megállapította, hogy az alperes - jogelődjei által - elbirtokolta az 1. számú ingatlan 581 m2 területrészére a parkolási, valamint gépkocsival és gyalogosan az átjárási szolgalmat.
A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben új határozat hozatalát és a viszontkereset elutasítását kérte. Az ítélettel megsértett jogszabályhelyeknek pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 121. § (5) bekezdését, 166. § (1) és (2) bekezdését, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 5. § (3) bekezdését, valamint a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952-es Pp.) 206. § (1) bekezdését jelölte meg.
A Kúria indokolásában megállapította, hogy az 1952-es Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére alapított fe-
- 739/740 -
lülvizsgálati érvelés a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegéből fakadóan nem vizsgálható. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróságok a mérlegelés körébe vont adatok, bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutottak-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre. A bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítékok ismételt egybevetésére (ún. felülmérlegelésére) a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. A Kúria indokolásában kiemelte, csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.I.21.474/2011/10., megjelent: BH 2013.119.). A jelen esetben azonban ez nem volt megállapítható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
