A polgári (peres) eljárásban kialakul a hatályos polgári perrendtartáson alapuló eljárásjogi kapcsolat (jogviszony) a felperes, a bíróság és az alperes között, azon felül, hogy a peres felek (jogalanyok) között rendszerint a polgári jogi jogviszony már a keresetindítást megelőzően létrejött. Több elmélet is napvilágot látott már korábban a tekintetben, hogy a perjogi jogviszony(ok) az eljárás időtartama alatt ki vagy kik között jön(nek) létre. A polgári (peres) eljárás szakaszai egyúttal azt is meghatározzák, hogy akkor, az adott időintervallumban kétoldalú vagy háromoldalú eljárásjogi jogviszony alakul-e ki. A felek közötti eljárásjogi jogviszonyban a polgári (peres) eljárásban a központi szerepkört a peres felektől eltérő jellegű és tőlük különböző feladatot ellátó bíróság (állam) tölti be. A polgári (peres) eljárás folyamatának előrehaladása a közben kialakuló eljárásjogi jogviszonyokat is kiterjeszti és tovább árnyalja.
A polgári per és a polgári (peres) eljárás definíciók elemzése, vizsgálata, összevetése és elhatárolása szemszögéből nézve nem közömbös az eljárásjogi jogviszonyok[1] gyakorlati, a hatályos polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) előírásaira épülő bemutatása. A tanulmány nem titkolt célja annak kimutatása és megállapítása, hogy a perbeli jogviszony(ok) a felek és a bíróság közötti, valamint a felek egymás közötti fennállása alapvetően meghatározza, hogy polgári (peres) eljárásról vagy polgári perről van-e szó. Az eljárásjogi jogviszony vizsgálata a polgári per, a polgári (peres) eljárás definiálásához is adalékul szolgálhat. A kérdés az elmúlt években több, különböző aspektusból, úgy mint az elállási jog gyakorolhatóságáról, a rendelkezési elv, a perindítás joghatályainak beállása, illetve a permegszüntetés oldaláról, a polgári (peres) eljárás és a polgári per tartalmi jellemzőit vizsgálva, a fizetési meghagyásos eljárás és a polgári peres eljárás közötti eltérő jogi szabályozás szemszögéből, a jogvédelmi igényre vonatkozó elemzésben, a kereshetőségi joggal és a perbeli legitimációval kapcsolatban, a peres és a peren kívüli eljárás elhatárolásával összefüggésben is felmerült, mert a hivatkozott tanulmányok hátterében is tulajdonképpen a polgári (peres) eljárás és a polgári per szerkezetének elemzése, a polgári per és a polgári (peres) eljárás vizsgálata húzódik meg. A polgári eljárásjogi jogviszonyok elemzése segíthet a polgári (peres) eljárás és a polgári per egymáshoz való viszonya meghatározásában, elhatárolásában. A magyar jogirodalomban a polgári (peres) eljárás és a polgári per definiálása mellett az eljárásjogi jogviszony kutatása
- 279/280 -
főként a XIX. század végi - XX. század első felében keletkezett jogirodalomban elterjedt volt.[2]
A "jogviszony" a jog- és államelmélet (állambölcselet), a jogfilozófia, az alkotmányjog egyik legalapvetőbb szakkifejezése a "jog" fogalmának meghatározása a "jogi norma" mellett.[3] A Pp. megalkotását követő két évtizedben az eljárásjogi jogviszonyok vizsgálatát elkerülte a tudományos érdeklődés.[4] A polgári korszak eljárásjoga azonban nemcsak az eljárásjogi jogviszonyokat ragadta meg, hanem a polgári per fogalmát, a polgári peres eljárás szakaszainak bemutatását, különös tekintettel az osztott tárgyalási rendre, a perfelvételi és az érdemleges tárgyalásra. Az ún. szocialista szakirodalomban, amikor az eljárást "egységes folyamatként" írták le (a hatályos Pp. alapján tulajdonképpen ez a jelenleg uralkodó álláspont is), a sorrendiségen, az eljárási cselekmények egymásutániságán, egymásra épültségén volt a hangsúly.[5] A polgári (peres) eljárás (polgári per) jellemzésekor a jogirodalomban döntően a bíróság és a felek közötti két- és háromoldalú jogviszony fordul elő. A polgári eljárásjogi jogviszony attól függően is változik, hogy az a folyamatban és mozgásban lévő eljárás melyik stádiumához kapcsolódik.
A jogviszony kifejezés tartalmát, jelentését a jogtudomány különböző területeinek képviselői sokan és különbözőképpen vizsgálták, hiszen az egyik legalapvetőbb és a jogban elsők között felbukkanó kifejezésről van szó. A szó szerinti meghatározás alapján a jogviszony nem más, mint jog által szabályozott társadalmi viszony. A társadalom tagjai közötti társadalmi viszony a jogi szabályozás által válik - szó szerint is - jogviszonnyá. Ha a felek közötti kapcsolatot nem jogszabály rendezi, ez a viszony nem "jogviszony", hanem az érdekeltek közötti kapcsolat jellege alapján lehet különösen "baráti viszony", vagy "üzleti viszony" stb. viszony is.[6] A baráti viszony és az üzleti kapcsolat ugyanakkor és egyúttal lehet jog vagy szerződés által szabályozott viszony is. A jog által nem szabályozott barátságból lehet élettársi kapcsolat vagy házastársi kapcsolat, ezáltal a személyes (társadalmi) viszony a jog által is rendezetté válik. A személyek közötti kapcsolat mögött - ha nem áll fenn közöttük közvetlen, személyes kapcsolat, abban az esetben is -, mindig meghúzódik valamilyen jogszabály, amely, ha nem is közvetlenül, de közvetett módon befolyásolja (befolyásolhatja) a személyek közötti kontaktust. Ha például az egyik személy a másik, vele kapcsolatban nem álló személy sérelmére szabálysértést vagy bűncselekményt követ el, a kettőjük közötti kapcsolat - amennyiben hatósági eljárás veszi kezdetét - egy harmadik szereplő beépülésével (rendőrség, ügyészség, bíróság) jog által szabályozott viszonnyá - jogviszonnyá - válik. Ha a felek között korábban nem volt sem személyes, sem jog által meghatározott kapcsolat, azt adott esetben a szabálysértési, illetve büntetőeljárás hozza létre. Az eljárás résztvevője lesz: a) sértettként (tanúként) az a személy, akinek a sérelmére elkövették a cselekményt, b) terheltként (elkövetőként) az a személy, aki a sérelmet, jogellenes cselekményt okozta. A sértett és az elkövető közötti kapcsolat nem közvetlen, a bíróság (szabálysértési hatóság) által lefolytatott eljárás és az eljárási törvény rendelkezései kötik össze őket. A jogszabály (büntető törvénykönyv, szabálysértési törvény) nem a felek közötti kapcsolatot szabályozza, hanem azt a társadalmi viszonyt, amelyet a jog védelemre érdemesnek ítél. A védett jogi tárgy - büntető vagy szabálysértési törvénybe ütköző - megsértése jogviszonyt alakít ki (keletkeztet) az elkövető és az állami akaratot jelképező nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, szabálysértési hatóság között. Ez a jogviszony független az elkövető szándékától, akaratától abban az értelemben, hogy abban az esetben is automatikusan, ipso jure létrejön, ha annak kialakulását az elkövető nem akarja[7]. A sérelmet szenvedő fél (sértett) - az akaratától, szándékától lehet, hogy függetlenül - részesévé válik az eljárásnak, mert az eljáró hatóság bizonyítási eljárásban a felelősség megállapítása céljából tanúként megidézi. A szabálysértési vagy büntető eljárásban nem a felek egymáshoz fűződő jogait és kötelességeit határozza meg a jogszabály, hanem a felelősség (büntetőjogi, szabálysértési) megállapítása által az elkövető kötelezettségét, illetve a sértett jogát, jogosultságát arra, hogy polgári bíróság előtt kártérítési igényt érvényesíthet. A büntető vagy szabálysértési eljárásban tehát fennáll a jogviszony az elkövető és a bíróság, illetve a bíróság és a sértett között, amelyet az eljárás
- 280/281 -
hoz létre, de nem a felek (elkövető-sértett), hanem az eljáró hatóság és az elkövető (sértett) között. A büntető vagy szabálysértési eljárásban az elkövető és a sérelmet szenvedett fél között nincs közvetlen eljárásjogi kapcsolat. A büntetőeljárási és szabálysértési jogban a hatóság és az eljárásban érintett fél közötti jogviszonyban az egyik fél, az állami szerv (bíróság) a közhatalom megtestesítője, és egy másik állami szerv (rendőrség, ügyészség) is hatóságként lép fel. Önmagában véve a 'jogviszony' fogalom alá - annak tág jellege miatt - bármilyen jogalanyok (természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezet, állam) közötti kapcsolat is beletartozik, beletartozhat.
Az üzleti-vagyoni viszonyokban, ha a felek magánjogi szerződést is kötöttek egymással, a megállapodásban nem szabályozott kérdésben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései megfelelően irányadóak. A forgalmi életben a felek között létrejött szerződésekben, megállapodásokban a feleknek azokat a lényeges elemeket, amelyeket a jogszabály kötelezően előír, meg kell határozniuk.[8] A felek kapcsolatát, egymáshoz fűződő viszonyát a jog szabályozza. A felek kapcsolata nem szokásjogon vagy jogszokáson, hanem jogszabályon alapul. A felek szerződésben szabályozott viszonyára nemcsak a közöttük létrejött megállapodás, hanem a jogszabály is kihatással van. A magánjogi jellegű jogviszonyokban a felek akaratán alapuló rendelkezések mellett a jogszabály diszpozitív előírásai is relevánsak. A felek által meghatározott, szerződésbe foglalt rendelkezések ugyanis nem állhatnak ellentétben a jogszabályi előírásokkal. A jogszabály általában a jogviszonyban is központi szerepet tölt be, a jogszabálynak nem tekinthető rendelkezés hatása, súlya az érintettek között lévő viszonyrendszerben irreleváns. A jogviszonyban álló felekre nézve a jogi szabályozás jogokat és kötelességeket állapít meg. A jog határozza meg azokat a szabályokat, normákat, előírásokat, amelyeket a kapcsolatban álló feleknek követniük kell. A jogviszonyok - a hagyományos germán-római jogcsaládra épülő kontinentális jogrendszerben - főszabály szerint közjogi jellegű és magánjogi tartalmú jogviszonyokra oszthatóak fel. A magánjogi természetű jogviszonyok a különböző személyek közötti, főként vagyoni (ritkán személyi) és a forgalmi élettel összefüggő (polgári jogi) kapcsolatokat fogják át. A magánjogi jogviszonyban a felek egymással egyenrangúak, az egyik fél pozíciója elvben megegyezik a másik fél helyzetével. A közjogi jogviszonyban a részt vevő egyik fél állami (közhatalmi-hatósági) jogkört gyakorol, törvény által olyan határozat hozatalára is feljogosított, amely a félre nézve kötelezést, marasztalást tartalmazhat. Ugyanakkor azokban a jogviszonyokban (eljárásokban), amelyekben az állam hatósági jellege érvényesül, a jogszabályi előírások betartása a hatóságra is vonatkozó kötelező és irányadó szabály.[9]
Németországban már a XIX. század közepén megjelennek azoknak a gondolatoknak a csírái, melyek szerint a per jogviszony, melynek alanyai a felek és az állam, illetve az annak nevében eljáró bíróság.[10] A hazai jogirodalomra nagy hatást gyakorló német jogtudós, Oscar von Bülow (1837-1907) az 1868-ban megjelent munkájában[11] a polgári pert közjogi természetű jogintézményként határozta meg. A perjogi jogviszony kutatása összefüggésben állt a kereseti jog (keresetjog) vizsgálatával, amelynek a fellendülése a polgári eljárásjog polgári anyagi jogtól való elkülönülése időszakára esett. "Az eljárásjog önállósulása szempontjából döntő lépésnek bizonyult a magánjogra épülő keresetjog-elmélet meghaladása, amely köldökzsinórként kötötte az eljárásjogot a magánjoghoz. Erre a XIX. század utolsó harmadában került sor, amikor az absztrakt elmélet képviselői függetlenítették a perbevitt magánjogot a keresetjogtól."[12] A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. tc. megalkotója, a korábbi igazságügyi miniszter (1899-1905), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1894), Plósz Sándor kiindulási pontja szerint a per egy jogviszony,[13] amely "(...) jogilag szabályoztatik, e szabályozás által e viszony tartalma, a viszonyban állók jövő tevékenysége és ennek iránya jogokká és kötelezettségekké emeltetnek. A per egy előrehaladó jogviszony, amely alakul, teljesen létrejön, lefolyik és befejeztetik".[14] Magyary Géza - korai nézete - szerint a per "jogviszony csak az állam és a felek közt, nem pedig
- 281/282 -
jogviszony egyúttal a felek közt vagy csak a felek közt", mert a perben a bírói hatalom gyakorlása által támad a jogviszony.[15] A második eljárási törvényünk megszületését megelőző és az azt követő jogirodalomban általános nézet volt, hogy a polgári per közjogi jogviszony. Magyary Géza a perből eredő jogviszonynak tekintette a perköltséget is.[16] Magyary Géza után a jogviszonyelmélet változatai négy csoportra oszthatóak: a) a per egységes, de a felek között keletkező jogviszony, mert csak közöttük jönnek létre jogok és kötelezettségek (fő képviselője Kohler); b) a per egyetlen háromszemélyes jogviszony a bíróság a felperes és az alperes között (fő képviselője Bülow, Wach, Plósz Sándor); c) a per két jogviszony, egyfelől a felperes és az állam, másfelől az alperes és az állam között (fő képviselője: Hellwig, Bacsó Jenő, ez volt Magyary Géza eredeti felfogása is); d) a per három(oldalú) jogviszony a felperes és az állam, az alperes és az állam, valamint a felperes és az alperes között[17] (Magyary Géza későbbi nézete). Kovács Marcel kúriai bíró megítélése szerint "a per, mint közjogi jogviszony egyrészt a bíróság, másrészt a felek között áll fenn. (...) Perjogilag a felek egymással szemben közvetlenül jogviszonyban nincsenek; és a fél perbeli cselekményének joghatása az ellenféllel szemben nem közvetlenül, hanem csak a perbeli cselekvény által előidézett bírói határozat útján keletkezik".[18] Sárffy Andornál a polgári per előnyös és hátrányos helyzetek forrásaként, mint eljárás és mint jogviszony jelenik meg, amely a bíróság és a felperes, valamint a bíróság és az alperes között áll fenn.[19]
Az akkor hatályos Pp.-re épülő kommentár a 'perjogviszony', vagy 'perbeli jogviszony' kifejezéseket nem tartalmazza.[20] A perjogi jogviszony kérdésének vizsgálata talán kapcsolatban állhat az eljárás egységes jellegével, a per szerkezetével, az osztott tárgyalás hatályos eljárási szabályozásának hiányával. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy az eljárás osztott szerkezete inkább elősegíti és ösztönzi az eljárás különböző fázisainak elemzését, az eljárás szakaszolását és az eljárásjogi jogviszonyoknak - az eljárás különböző szakaszaira épülő - kutatását.[21] A jogtudomány más területein több jogviszony-elmélet kérdéseit vizsgáló munka született.[22] A jogviszonyok alapját az emberek között a társadalomban létrejött reális kapcsolatok, a társadalmi viszonyok alkotják.[23] Az adott társadalmi viszony az eljárási jogviszonyok formájában specifikus közvetítő elem segítségével, az anyagi jogviszonyokon keresztül, ezek közvetítésével fejeződik ki.[24] Névai László szerint a polgári eljárásjogi felelősség elméleti alapját a polgári per jogviszony jellegének felismerése nyújtja. A polgári pernek jogviszonyként való felfogásából olyan tételek folynak, amelyeknek a szocialista eljárásjog-tudomány - garanciális jellegüknél fogva - nagy jelentőséget tulajdonít (bírósági út, kereseti jog, a bírói meghallgatásra vonatkozó megállapítások).[25] A polgári eljárásjogi jogviszony kérdése több munkában a polgári eljárásjogi felelősséggel[26] kapcsolatban merült fel. Papp Zsuzsanna szerint a polgári per csak a bíróság és a felek, illetve a per más résztvevői között hoz létre közjogi (közhatalmi) jogviszonyt, melynek meghatározó jellegű vonása diszpozitivitása.[27] Ujlaki László szerint az eljárásjogi jogviszony egységes, a keresetindítástól a jogerőig terjedő jogviszony folyamat, nem az egyes percselekmények hoznak létre elszigetelt, atomizált jogviszonyokat, szerinte a felek egymás közötti viszonyában a szűkebb értelemben vett eljárásjogi jogviszony léte nem tagadható[28]. Néhány egyetemi tankönyvben fordul elő a polgári eljárásjogi jogviszony bemutatása. Gyekiczky Tamás szerint az eljárásjogi jogviszony az eljárási jogalanyok között közjogi normák alapján
- 282/283 -
szerveződik, amely az eljárásjogi normák alapján az eljárási jogok gyakorlása, illetőleg az eljárási kötelezettség teljesítése során alakul ki.[29] A szerző a polgári perjogi tankönyvében megállapítja, hogy "nem egységes a jogirodalmi álláspont abban a kérdésben, hogy kik között jön létre eljárási jogviszony. A feleknek (félnek) alapvetően a bírósággal szemben alakulnak ki kötelezettségeik és keletkeznek jogaik. Ugyanakkor az eljárásjog a feleket egymással szemben is jogosítja és kötelezi. Még akkor is, ha a felek egymással szemben más - alapvetően polgári jogi - jogviszonyban állnak. Ezen összefüggések miatt beszélhetünk háromoldalú eljárási jogviszonyról".[30] Gyekiczky Tamás szerint "a polgári eljárásokban - különösen a polgári perben - a polgári eljárásjog nemcsak a bíróság és a felek, hanem a perben fellépő más személyek és egyéb peralanyok jogait és kötelezettségeit is szabályozza. A tanúnak, a szakértőnek jogaira, kötelezettségeire éppúgy találunk előírást, mint a beavatkozó vagy a perbehívott eljárási helyzetére. E "másodlagos eljárási jogviszonyok" esetében az sem zárható ki, hogy e peres viszonyok "másodlagos anyagi jogi jogviszonyokra" épülve szerveződjenek meg (Például a beavatkozó és a fél tulajdonostársak egy társasházban)".[31]
Kengyel Miklós szerint eljárásjogi jogviszony "az eljárási jogok gyakorlása, illetve az eljárási kötelezettségek teljesítése során létrejövő közjogi jogviszony".[32] Kengyel Miklós szerint Magyary Géza által képviselt kettős jogviszony elméletétől eltérően "a másik álláspont szerint nem zárható ki, hogy a felek között is keletkezzen eljárásjogi jogviszony, amelynek következtében a felek egymással szemben közvetlen közjogi jogosultakká és kötelezettekké válnak. Ennek a felfogásnak megfelelően a polgári per úgy írható le, mint a bíróság, a felperes és az alperes között létrejövő egységes háromoldalú jogviszony.[33] Kengyel Miklós rámutat arra is, hogy "a jogvédelmi igény létezésének az elfogadása vagy elutasítása... érinti -más kérdések mellett - (...) a bíró-felperes-alperes közötti jogviszony természetének megítélését".[34]
A felperes és a bíróság közötti viszony nemcsak a közöttük létrejövő kapcsolat (jogviszony), hanem a bírósághoz fordulás jogával és a kereseti joggal összefüggésben is vizsgálható. Farkas József a bírósághoz fordulás jogát azonosította "a keresetjog egyik fajtájával, a korábban Plósz Sándor által konstruált ún. absztrakt keresetjoggal, amelyet a szocialista jogok, mint processzuális értelemben vett keresetjogot tárgyalnak"[36]. A félnek jogában (lehetőségében) áll erre vonatkozó jogszabályi korlátozás hiányában a keresetlevél bíróságra történő benyújtása ténylegesen megsértett anyagi jog nélkül is. A bírósághoz fordulás joga (access to justice) általános alkotmányjogi és jogszociológiai alapelvként is tipikusan azokban az eljárásokban domborodhat ki, amelyek nem hivatalból indulnak meg.[37] A bírósághoz fordulás joga kifejezi a keresetindítás lehetőségét, mindazonáltal tágabb körben bukkanhat fel, mert nemcsak a keresetlevél bíróságra való benyújtását, hanem egyéb - keresetlevélnek nem tekinthető - kérelem benyújtását is jelenti. Másrészt a fogalom úgy is tágítható, hogy nemcsak a bírósághoz, hanem egyéb állami hatósághoz (rendőrséghez, ügyészséghez, járási hivatalhoz stb.) való kérelem előterjesztését is magába foglalhatja, de ebben az esetben a kérelem benyújtása polgári (peres) eljárást jellemző eljárásjogi alapelvek nélküli közigazgatási eljárást indít el.
Rátonyi Tamás megfogalmazása szerint "a kereseti jog szélesebb körű, komplex intézmény, mely többféle feltételt magában foglal, míg a kereshetőség csak e feltételek közül egy (...). A kereshetőség - álláspontja szerint - a per személyeinek helyes kiválasztása, az a
- 283/284 -
felhatalmazás, hogy az adott anyagi jogot a perben jelentkezők, s ne mások képviselhessék. A keresetindítási vagy kereseti joghoz viszont több kell, így a követelés érvényesíthetősége, lejártsága"[38].
A 'jogviszony' fogalmára vonatkozó meghatározások alapján hogyan definiálható a polgári (peres), illetve polgári eljárásjogi jogviszony? A polgári eljárásjogi jogviszony a Polgári perrendtartásban - az ahhoz kapcsolódó jogszabályok által - szabályozott, a polgári peres eljárásban, az abban részt vevő személyek (felek) között kialakuló viszony. A felperes első eljárási cselekményének teljesítése, a keresetlevél benyújtása[39], felperes részéről részben önkéntes, részben elkerülhetetlen (szükségszerű) magatartás. A felperes számára az eljárás bíróság előtti megindítása önkéntes annyiban, hogy a fél bármikor erre az elhatározásra juthat, ha fennáll a jogvitája az ellenérdekű féllel (sőt, anélkül is). A keresetlevél bírósági előterjesztése azért elkerülhetetlen, mert egyéb - peren kívüli vitarendezési módok esetleges igénybevétele és eredménytelensége mellett - a követelés jogszerű érvényesítésére más lehetőség már nem áll felperes rendelkezésére.
Az a bíróság, ahol iktatásra kerül a keresetlevél, a felperes és a bíróság között létrejövő kapcsolat (jogviszony) elől nem tud kitérni. A keresetlevél bíróságon való benyújtása a hatóság számára ügyintézési kötelezettséget keletkeztet, a bíróságnak foglalkoznia kell az üggyel fél: önkéntesség - bíróság: kötelezettség, amelyet a bíróság hivatalból nem kezdeményez. A felperesi pozíciót, a bíróság és a felperes közötti kapcsolatot, a keresetlevél benyújtása instituálja. A felperes és a bíróság közötti közjogi kapcsolat a keresetlevél bíróságra történő beérkezésével alakul ki. Az eljárás további menetében - ha nem kerül sor a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására és a keresetlevél áttételére - a bíróság a keresetlevél alapján kétféle intézkedést hozhat: 1. hiánypótlásra hívja fel a felperest, vagy 2. ha a keresetlevél alkalmas a tárgyalás kitűzésére, megidézi az alperest, és kitűzi az ügyben a tárgyalási határnapot. A felperes és a bíróság közötti kapcsolatot, bármelyik irányban is folytatódik az eljárás, a hatályos Pp. előírásai határozzák meg. Milyen jellemzői vannak az eljárás ezen szakaszában a felperes és a bíróság közötti jogviszonynak?
6.1. A bíróság egyoldalúan hívja fel a felperest eljárási cselekmény teljesítésére, a felperes a bíróság felé kötelező előírást nem tehet (kivéve, ha ő úgy nem dönt, hogy a kereseti kérelmétől eláll). A bíróság állami hatósági - közjogi - jogkört gyakorló szervként előírást, felhívást fogalmazhat meg a felperes számára, a felperesnek azonban ilyen jogosultsága nincs. A bíróság előtti eljárásban a jogalkalmazó hatóság és a jogvitában érdekelt ügyfél áll egymással szemben. A jogviszony hatósági-közjogi jellege miatt a jogalkalmazó szerv a hiánypótlás nem teljesítése miatt jogkövetkezményt alkalmaz(hat). A felperes a keresetlevél benyújtását követően a bíróság felhívása szerint a hatályos Pp. előírásainak megfelelően köteles az eljárási cselekményeket teljesíteni.
6.2. A felperes és a bíróság viszonyát szabályozó Pp. előírásai a felekre vonatkozó jogokat és kötelezettségeket határoznak meg, de a bíróság eljárásának a Pp. egyúttal törvényességi korlátját is képezi. A bíróság a Pp. alapján hívja fel a felperest, de a Pp. a bíróság saját eljárási cselekményeit is meghatározza. A Pp. ezáltal -kettős előírásként - a jogalkalmazó közhatalmi jogkört megtestesítő bíróság - saját eljárásának is - eljárásjogi értelemben határt szab, és egyben kötelezi a bíróságot a törvény felperes - más (ügyfél) - általi betartására (betartatására, betartásának biztosítására) is.
6.3. A felperes és a bíróság közötti jogviszonyban a bíróság eljárására nemcsak a Pp., hanem közvetlenül és közvetetten más jogszabály, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) is törvényi előírást állapít meg, mindamellett, hogy mind a két fél jogaira és kötelezettségeire végső soron - a jogforrási hierarchia csúcsaként - természetszerűleg az Alaptörvény is tartalmaz szabályokat. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az eljáró bíróra vonatkozó előírásokat tartalmazó bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjj.) előírásait sem. A felperes bíróság előtti és bírósággal szembeni pozícióját közvetlenül a Pp. - közvetett módon az Alaptörvény - rendelkezései determinálják (A Pp. tartalmazza az Alaptörvényben lefektetett igazságszolgáltatási- és eljárási alapelveket).
6.4. A felperes és a bíróság közötti kapcsolat kizárólag kétoldalú közjogi jogviszony. Az eljárás felperes és a bíróság közötti fázisában más vagy mások közötti kapcsolat kialakulása a bíróságon és a felperesen kívül fogalmilag is kizárt. A bíróság és a felperes közötti jogviszony a hatályos Pp. által szabályozott társadalmi,
- 284/285 -
illetve közjogi jogviszony. A felperes és a bíróság közötti jogviszony az eljárás ezen részében mindig csak az első tárgyalás megkezdése és az alperes eljárásba való bekapcsolódása (megidézése) előtt áll fenn. A felperes és a bíróság közötti kapcsolatot a bíróság felperesnek címzett határozata és a felperes bírósághoz intézett beadványa jelenti.
6.5. Ha a felperes a keresetét a bíróságon jegyzőkönyvbe mondja [(Pp. 94. § (4) bekezdése)], és nem önállóan nyújtja be a bíróságra, ez a felperes és a bíróság között kialakuló kétoldalú jogviszony jellegében lényeges változást nem idéz elő, a hangsúly - vizsgált nézőpont szerint - a kétoldalúságra helyeződik.
Előfordulhat, hogy több felperes nyújt be keresetet a bíróságra egy vagy több alperessel szemben. A felperesi oldalon a Pp. szabályai alapján az eljárásban pertársaság keletkezik, de a felperesek között az eljárásjogi törvény előírása mellett - az eljáráson kívül - rendszerint, de nem feltétlenül valamilyen magánjogi kapcsolat (szerződéses viszony, szerződésen kívüli károkozás, illetve, ha valamennyien érdekeltek a tulajdonjog vagy szolgalmi jog megállapításában, az ehhez fűződő érdekeltség) is fennáll. A felperesek között az eljárásban keletkező pertársaság típusa (egységes vagy egyszerű volta) határozza meg, hogy az egyik felperes eljárásjogi cselekménye vagy mulasztása mennyiben hat ki a másik felperesre. Az eljárás megindulását követően, az eljárásban a felperesek közötti kapcsolatot (jogviszonyt) - hasonlóan a felperes és a bíróság közötti kapcsolathoz - alapvetően az eljárásjogi törvény határozza meg. A felperesi pertársaság fennállásakor a perjogviszony vizsgálata aspektusából nem a több felperes általi keresetindításnak, hanem a felperesek és a bíróság között létrejövő jogviszonynak van relevanciája.
A polgári peres eljárásban részt vevő felek és a bíróság kapcsolatának (jogviszonyának) vizsgálata az alperes eljárásba való belépésével teljesedhet ki. Az alperesi pozíció kialakulása következtében a felperes és a bíróság mellett a polgári peres eljárás háromszereplőssé bővül. Az alperesi pozíció megszemélyesítésével vetődhet fel az a jogirodalmat is régóta foglalkoztató kérdés, hogy az eljárásban érintett felek között a) egy háromoldalú felperes-bíróság-alperes közötti b) kétszer kétoldalú felperes-bíróság, illetve bíróság-alperes közötti kapcsolat, illetve c. háromszor kétoldalú felperes-bíróság, bíróság-alperes, felperes-alperes közötti kapcsolat áll-e fenn. Mindhárom álláspontnak vannak követői, ugyanakkor annak megnyugtató magyarázatát
általában véve milyen ismérvek alapján minősíthető kétoldalúnak vagy háromoldalúnak;
- a polgári (peres) eljárásban a jogviszonyra vonatkozó általános érvényű megállapítások, törvényszerűségek maradéktalanul érvényesülnek-e;
- a perben részt vevő felek és a bíróság közötti viszony hatással lehet-e a polgári per szerkezetének, a polgári (peres) eljárás létszakainak meghatározására, és ha igen, miként befolyásolhatja azt.
A bíróság a keresetlevél alperes részére történő kézbesítésével kerül először kapcsolatba az alperessel, az Alkotmánybíróság megállapítása szerint ez az eljárásjogi cselekmény hozza létre az alperes pozícióját.[40] Az alperes hivatalosan a keresetlevél kézbesítése révén szerez tudomást a vele szemben előterjesztett keresetlevélről. A keresetlevél kézbesítése előtt az eljárásban - hivatkozott AB határozat szerint - az alperesi pozíció még hiányzik.[41] A keresetlevél kézbesítése kétféle "kötelezettséget" jelent az alperes számára: 1. a keresetlevél részére történő megküldése tárgyalási határnapra történő idézéssel együtt történik meg, ezért a felhívás a bíróság előtt való megjelenésre kötelezi, másrészt 2. az alperesnek a hatályos Pp. 139. §-a alapján - határidő meghatározása nélkül - elő kell adnia ellenkérelmét, amely vagy a per megszüntetésére irányul vagy érdemi védekezést tartalmaz. A bíróság az alperest is - a felperessel megegyezően - a Pp. alapján megjelenésre és nyilatkozattételre vonatkozó felhívásra kötelezi. Az eljárás perindítás hatályának beállása utáni, felperes - bíróság - alperes közötti - tárgyaláson kívüli - részében a felperes és az alperes is háromféle módon - általában nem egyidejűleg - kerülhet kapcsolatba a bírósággal: a) a bíróság felhívására terjeszt elő a fél nyilatkozatot (kérelmet), b) a bíróság megidézi felperest és alperest a tárgyalási határnapra, c) önként - a bíróság felszólítása nélkül - terjeszti elő a felperes vagy az alperes a beadványát (nyilatkozatát) a bíróságra. A bírósági tárgyaláson a felperes és alperes által közvetlenül, személyesen vagy jogi képviselője útján előterjesztett nyilatkozata határozza meg a közöttük fennálló eljárásjogi (perjogi) kapcsolatot. A bírósági tárgyaláson a felek (képviselőik) jelenlététől függően egyidejűleg fennállhat a kapcsolat a bíróság és a tárgyaláson jelen levő, egymással
- 285/286 -
ellenérdekű felek között. A bíróság és a felek közötti viszonyban különbözik egymástól a tárgyaláson kívüli, írásbeli és a bírósági tárgyaláson fennálló, a felperes és/vagy az alperes (illetve jogi képviselője) személyes jelenlétén alapuló kapcsolat. A bíróság és a felperes, illetve a bíróság és az alperes közötti bírósági tárgyaláson kívüli kapcsolatból rendszerint hiányzik a peres felek (jogi képviselőik) személyes jelenléte, és emiatt a felek személyes jelenlétének színtere (bírósági tárgyalóterem) is. A bíróság és a felperes, valamint az alperes - a hatályos Pp. 128. §-a utáni - tárgyaláson kívüli viszonya felperes-bíróság, bíróság-felperes, illetve alperes-bíróság, bíróság-alperes, valamint felperes-alperes, továbbá felperes-bíróság-alperes közötti kapcsolatként ragadható meg. Mit jelent ez a megállapítás? Az eljárás perindítás hatályának beállása utáni tárgyaláson kívüli írásbeli szakaszában, amelyben az eljárásjogi alapelvek közül a kérelemre történő eljárás elve, a kereseti kérelemhez kötöttség és a jóhiszemű joggyakorlás alapelvei a meghatározóak, külön-külön áll fenn az eljárásjogi (perjogi) kapcsolat a bíróság és a felek között, de nem kizárt az sem, hogy a bíróság 'végzés'-ében a felperest és az alperest is egyidőben eljárásjogi cselekmény megtételére hívja fel (pl. iratok, mellékletek csatolására, nyilatkozatok megtételére).[42] de az is elképzelhető, hogy a felek közösen terjesztenek elő mindkettőjüket érintő nyilatkozatot, kérelmet (pl. a felek közös kérelme az eljárás szünetelésére, a felek közös kérelme a tárgyalás elhalasztására, a felek közös kérelme a per megszüntetésére).[43] Az alperes a hatályos Pp. előírásai alapján a bíróságon keresztül alakíthat ki eljárásjogi vagy perjogi kapcsolatot a felperessel, amely a peres eljárás folyamatban létén alapul, de ez mellett az esetek döntő többségében a felperes és az alperes között a peres eljárás nélkül is magánjogi, a polgári (peres) eljárás lététől független jogviszony fennáll.
A polgári (peres) eljárás perindítás hatályának beállása utáni szakaszában tehát elképzelhető
A. kétoldalú kapcsolat (jogviszony), pusztán az egyik peres fél (vagy a felperes, vagy az alperes) és a bíróság között a fél beadványa vagy a bíróság felhívása következtében, vagy
B. háromoldalú kapcsolat (jogviszony) abban az esetben, ha a bíróság egyidejűleg hívja fel a felperest és az alperest is valamilyen kötelezettség teljesítésére, vagy a felperes és az alperes közös nyilatkozatot (kérelmet) nyújt be a bíróságra. Háromoldalú jogviszony alakul ki, ha a felperes beadványát (nyilatkozatát) a bíróság kézbesíti az alperesnek, és ha az alperes beadványát (nyilatkozatát) a bíróság kézbesíti felperesnek. A felperes és az alperes is az iratot a bíróságnak címzi, a címzett a bíróság, de azt a bíróság megküldi az ellenérdekű félnek.
Mit takar a kétoldalú vagy háromoldalú eljárásjogi jogviszony meghatározás? Kétoldalú az eljárásjogi jogviszony, ha az a bíróság, felperes és alperes közül két eljárásban érintett fél (résztvevő) között áll fenn. Ha pl.: a jogviszony csak a felperes és a bíróság, vagy csak az alperes és a bíróság között áll fenn, az eljárásjogi jogviszony kétoldalú, mert két fél (résztvevő) között áll fenn. Mindazonáltal az eljárás tárgyaláson kívüli, valamint tárgyalások közötti szakaszában is fennáll, a bíróság külön a felperessel is, és külön az alperessel is, valamint mindkét peres féllel is kapcsolatban állhat. Az eljárás folyamata mozgásban van, halad a határozathozatal (ítélet) felé, ezért egy fejlődésben, előrehaladásban lévő processus-ban - annak egy adott stádiumában - a bíróság mindkét féllel kapcsolatban áll(hat). A bíróság egy meghatározott időpillanatban a felperessel, egy másik, előző vagy következő fázisban már az ellenérdekű alperessel kerül kapcsolatba. Az eljárás dinamikája, az ügy változása nem teszi lehetővé, hogy a bíróság egyik vagy másik féllel való kapcsolatának kiszakítását a folyamat egészéből. Az eljárás tárgyaláson kívüli, tárgyalások közötti szakaszában tehát így nem választható szét, hogy a bíróság csak a felperessel, vagy a csak az alperessel kerül kapcsolatba (azaz csak kétoldalú kapcsolat (jogviszony) álljon fenn a bíróság és a felperes, illetve a bíróság és az alperes között), mert a bíróság egyidejűleg jogviszonyban áll a felperessel és az alperessel is (vagyis háromoldalú kapcsolat (jogviszony) áll fenn a felperes-bíróság-alperes között). Mindebből az következik, hogy az eljárás írásbeli, nem a felek szóbeli nyilatkozatán alapuló szakaszában a kétoldalú és a háromoldalú jogviszonyok egyaránt előfordulnak. A jogviszony abban az esetben háromoldalú, ha az egyidejűleg három fél között áll fenn. A jogviszony, ha egyszerre, egy időben fennáll a bíróság és a felperes, a bíróság és az alperes valamint a felperes és az alperes között: háromoldalú. A háromoldalú kapcsolatban a központi szerepet a bíróság tölti be, mert a) felperes és az alperes a bíróság felhívására - jogkövetkezmény kilátásba helyezése mellett - nyilatkozik, beadványt terjeszt elő, kérelmet nyújt be, és b) a felek a bíróságra terjesztik elő a beadványt, az irat címzettje a bíróság. A felek között az összekötő kapocs a bíróság. Ez következik abból a tényből is, hogy a bíróságnak kell a felek közötti jogvitában döntenie. Az eljárás központi szereplője maga a bíróság. A háromoldalú kapcsolat, azáltal válik a felperes és az alperes között is teljessé és kézzel foghatóvá, mert a felperes/alperes a bíróságra benyújtandó iratot közvetlenül megküldi az ellenérdekű fél számára is. Mindazonáltal a Pp. a felperes és az alperes között
- 286/287 -
olyan eljárásjogi kapcsolatot (jogviszonyt) nem szabályoz, amelynek címzettje ne a bíróság lenne. Ebben az esetben a felek és a bíróság közötti jogi kapcsolatra az egyidejűség a jellemző. Mindazonáltal a háromoldalú kapcsolat a felperes és az alperes között a bíróság közvetítő funkcióján keresztül is realizálódhat. A felperes kérelmét (nyilatkozatát) a bíróság kézbesíti az alperesnek, és fordítva. A bíróság közvetítő tevékenysége általi kézbesítésre már nem az egyidejűség, hanem az utóidejűség a jellemző. A felperes vagy az alperes nyilatkozata bíróságra történő benyújtásakor a kapcsolat (jogviszony) közte és a bíróság között kétoldalú, majd a felperesi beadvány alperes részére való megküldésekor, illetve az alperesi kérelem felperes részére való kézbesítésekor válik a jogviszony a felperes és az alperes között eljárásjogi kapcsolat kialakulásával háromoldalúvá 1. felperes-bíróság vagy alperes-bíróság, 2. bíróság-felperes vagy bíróság-alperes. A háromoldalú jogviszony úgy is létrejöhet, hogy a felperes és az alperes közötti közvetlen kapcsolat (egyeztetés, levélváltás, egyezségi tárgyalás stb.) során keletkezett iratok (megállapodás, jegyzőkönyv, közös kérelem) - miután az egyik fél megküldte azokat közvetlenül a másiknak - benyújtásra kerülnek a bíróságnak is. A felperes és az alperes közös nyilatkozatának (kérelmének) a címzettje a bíróság 1. felperes-alperes között létrejött kapcsolat alapján, 2. a felperes és alperes a közös kérelmet a bíróságra nyújtja be. A felperes, a bíróság és az alperes közötti jogviszony is személyek közötti kapcsolatot tételez fel, mert a felek közül a felperes és az alperes természetes vagy jogi személy, a bíróság pedig részben jogi személyként, részben állami szervként jelenik meg. A peres felek között az eljárásjogi kapcsolaton kívül rendszerint fennáll magánjogi kapcsolat is, de a hatályos Pp. - néhány kivételtől eltekintve - nem szabályozza a felek közötti közvetlen eljárásjogi kapcsolatot (jogviszonyt). Az eljárási törvény szerint a beadványokat az eljárás során mindig eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelve van.[44] Ennek a törvényi előírásnak jogpolitikai indoka a felek közötti iratváltás bíróságon keresztül való teljesítése, ezért az iratokat először a bíróságra kell benyújtani, ő kézbesíti az iratot a benyújtó fél ellenfelének és a beadvány további példánya a bíróságé marad. A jogszabály a bíróságon keresztül történő iratváltást hangsúlyozza. A hatályos Pp. által nem szabályozott helyzet, ha az egyik jogi képviselő - kollegiális alapon - elküldi az ellenérdekű fél jogi képviselőjének is a beadványát (kérelmét, nyilatkozatát). A hatályos Pp. ugyanakkor biztosítja annak lehetőségét, hogy a felek kölcsönös megegyezésüket vagy indokolt közös kérelmüket benyújtsák a bíróságra.[45] Az eljárási törvény előírása folytán a felek közös kérelme alapján a bíróság megállapítja az eljárás szünetelését, a felek által közösen benyújtott egyezségi megállapodást jóváhagyja, ha az megfelel a jogszabályi feltételeknek, a törvényi feltételek fennállása esetén a tárgyalás elhalasztásáról rendelkezik, vagy a felek közös kérelmére megszünteti a pert. A felperes és az alperes között erre figyelemmel nemcsak magánjogi, hanem a Pp. által szabályozott eljárásjogi jogviszony is kialakul.
A felek és a bíróság közötti kapcsolat az eljárás előrehaladása miatt állandóan változik:
a) Az eljárás első - perindítás hatályának beállásáig terjedő - szakaszában csak a felperes és a bíróság között áll fenn kétoldalú kapcsolat. Ekkor még csak egy, kétoldalú jogviszony alakult ki.
b) Az eljárás második - perindítás hatályának beállása utáni - szakaszában a kapcsolat (jogviszony) már kiterjesztődik az alperesre is. Ebben az eljárási fázisban a bíróság már a felperessel és az alperessel is külön-külön kapcsolatban áll, így közöttük kétszer kétoldalú eljárásjogi jogviszony alakul ki felperes-bíróság között, valamint a bíróság-alperes között. Kérdés, hogy a felperes és a bíróság, illetve a bíróság és az alperes közötti kapcsolat egy jogviszony részének tekinthető-e vagy több jogviszonynak? A felperes és az alperes között meglévő eljárásjogi kapcsolatra tekintettel az általuk a bíróságra benyújtott beadvány (kérelem, nyilatkozat) a meghatározott eljárási cselekmény időpontjában a felperes, az alperes és a bíróság között háromoldalú kapcsolatot keletkeztet azáltal, hogy a felperes és az alperes közötti (1) jogviszony mellett a felperes (2) és az alperes is (3) külön-külön jogviszonyban is kötődik a bírósághoz. A háromoldalú kapcsolat annak következtében is fennáll, hogy a felek között - mintegy képzeletbeli háromszöget alkotva - a kétszer kétoldalú nexust kiegészíti a felperes és az alperes közötti eljárásjogi kapcsolat is, így a három kétoldalú kötődés (felperes-bíróság, bíróság-alperes, felperes-alperes) összeérve, egymásba kapcsolódva háromoldalú kapcsolatot is jelent, mint ahogy a háromszög mindegyik szögét összeköti a háromszög oldala. Ez utóbbi megállapítás az eljárás második, tárgyaláson kívüli és a tárgyalási szakaszára is vonatkozhat. A bírósági tárgyaláson, ahová a felek megidézése megtörtént, megjelenésüktől függetlenül a bíróság és a felek közötti kapcsolat létrejön (kétszer kétoldalú kapcsolat), a bírósági tárgyaláson a felek között a kapcsolat (jogviszony) a keresetlevél-ellenkérelem (viszontkereset) előadásával, valamint a további előkészítő irat és azzal összefüggésben tett alperesi nyilatkozat megtételével alakul ki. A felperes és az alperes közötti eljárásjogi kapcsolat eltér az állam-felperes, illetve az állam-alperes kapcsolattól. Közhatalmi jogosítványok ebben a jogviszonyban egyik felet sem illetik meg, az egyik fél sem gyakorol
- 287/288 -
hatósági jogkört[46] a másik féllel szemben. A jogszabály előírása köti a felperest és az alperest is az eljárási cselekmény megtételére, de a közöttük levő kapcsolat több ízben is önkéntes (közös kérelem előterjesztése), nem a törvény által előírt. Pl. az egyik fél javasolja a másiknak az eljárás szünetelését, vagy a tárgyalás elhalasztását, illetve az egyik fél megküldi a másiknak az egyezségi javaslat-tervezetét vagy közösen folytatnak egyezségi tárgyalásokat. A felek között fennálló eljárásjogi kapcsolat emiatt nem tekinthető közjogi természetűnek[47], ugyanakkor viszont annyiban hasonló a polgári jogi jogviszonyokhoz, hogy két egyenrangú fél áll egymással szemben. A bíróság a fél kérelmét kézbesíti az ellenérdekű félnek vagy határozata ellen mindkét fél jogorvoslattal élhet a tételes jog szintjén az alábbi esetekben:
a) a beavatkozás iránti kérelem előterjesztése (Pp. 55. §);
b) a perbehívás iránti kérelem benyújtása (Pp. 59. §);
c) a jogutód perbelépése [Pp. 61. § (3) bek., 62. § (1)-(2) bekezdése];
d) a perköltség-biztosíték visszaadása (Pp. 91. §);
e) a kézbesítési vélelem megdöntése [Pp. 99/A. § (5) bekezdése];
f) a mulasztás igazolása [Pp. 109. § (3) bekezdése];
g) a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzés [Pp. 130. § (2) bekezdése];
h) az ideiglenes intézkedés iránti kérelem [Pp. 156. § (4) bekezdése];
i) a részletfizetés engedélyezése iránti kérelem [Pp. 217. § (3) bekezdése];
j) előzetes bizonyítás elrendelése iránti kérelem elbírálása [Pp. 209. § (1) bekezdése];
k) a végzés elleni fellebbezés [Pp. 257. § (1) bekezdése], illetve
l) az olyan bírósági határozatok, amelyekkel szemben mindkét fél fellebbezéssel élhet.
Ha az egyik peres fél nyilatkozatára a másik fél észrevételt tehet a hatályos Pp. felhatalmazása alapján, vagy ha a fél jogorvoslati jogát gyakorolhatja a bíróság határozatával szemben a hatályos Pp. szerint: ez az eljárásjogi lehetőség a bíróság és a fél közötti jogviszonyon alapul, hiszen a peres fél a fellebbezését a bíróság határozatával szemben terjeszti elő, és a nyilatkozattételi lehetőség is a másik peres fél beadványára a bíróság felé irányul. A bíróság ítélete is háromoldalú jogviszonyt hoz létre, mert az érdemi döntés előírást tartalmaz a felperesre és az alperesre nézve, amely befolyásolja a közöttük lévő eljárásjogi jogviszonyt is.
A bíróság tájékoztatási kötelezettsége, a jogérvényesítés segítésének elve (Pp. 7. § (2) bekezdése) a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára hatással lehet-e a polgári (peres) eljárásban fennálló (kialakuló) jogviszonyokra? Ha a peres felek tárgyalási határnapra való megidézése már megtörtént, a felperes, az alperes és a bíróság közötti jogviszony már korábban kialakult, ebből a szempontból a bíróság tájékoztatási kötelezettségének relevanciája nincs. Atekintetben viszont lehet jelentősége, hogy a bíróság a jogérvényesítés megkönnyítése érdekében adott tájékoztatása alapján a fél olyan bizonyítási indítvánnyal élhet, amely alapján a per egyéb résztvevői (tanú, szakértő, beavatkozó) is később jogviszonyba kerülhetnek a bírósággal.
A bíróság jogszabály által meghatározott kapcsolata kétségkívül fennáll az eljárás egyéb résztvevőivel is (beavatkozóval, perbehívottal, tanúval, szakértővel, tolmácscsal stb.) is. Kérdés, hogy ez a kapcsolat nevezhető-e ugyanolyan jellegűnek, mint a bíróság peres felekkel meglévő viszonya? A bíróság eljárás egyéb résztve-
- 288/289 -
vőivel való jogviszonya változik aszerint, hogy a) az eljárásban később jogosított vagy kötelezett szereplőről (perbehívott, aki alperes lesz), illetve ilyen féllel áll kapcsolatban (beavatkozó), vagy b) a bizonyítási eljárásban közreműködő személyről (tanú, szakértő, tolmács) van-e szó. Az eljárásjogi jogviszony a Pp. szabályai alapján létrejön mindkét esetben, de a "nem-fél" számára az eljárást befejező érdemi határozat rendelkezést nem mindig vagy nem minden esetben tartalmaz. Ugyanakkor az első esetkörben (perbehívás, beavatkozás megengedésénél) az ügyben hozott elsőfokú érdemi határozat olyan tartalmú lehet, amely a beavatkozó vagy a perbehívott jogát vagy jogos érdekét érinti, és ezáltal a jogorvoslati jog számára is biztosított. Az egyik példánál közvetlenül, a másik esetkörben közvetett módon, de a bírósági ítélet kihatással van rá, befolyásolja helyzetét, számára előnnyel vagy hátránnyal jár.
Az eljárás egyéb résztvevői és a bíróság közötti eljárásjogi jogviszony és az eljárásban érintett felek és a bíróság, valamint a közöttük fennálló eljárásjogi jogviszony emiatt eltérhet egymástól. A jogviszony létrejötte szempontjából nem bír azonban relevanciával, hogy az adott jogviszonyban részt vevő felet az ügyben megszületendő érdemi határozat a későbbiekben jogosítja-e vagy kötelezi-e. A hatályos Pp. rendelkezése folytán, jogszabályi előírás alapján a jogviszony létrejön a bíróság és a felek (felperes, alperes (perbehívott)) között és bíróság és a tanú, szakértő, tolmács között is. Ha a jogviszony általánosan elfogadott definíciójából indulunk ki (jogviszony=jogilag szabályozott társadalmi viszony), ez a feltétel a bíróság és az eljárásban részt vevő "nem felek" közötti kapcsolat tekintetében is fennáll. Mindezek alapján egyet tudunk érteni Gyekiczky Tamás fent idézett álláspontjával, mely szerint az eljárásjogi jogviszonyok (ún. másodlagos jogviszonyok) létrejönnek a bíróság és a jogérvényesítést segítő, a bizonyításban közreműködő személyek között (beavatkozó, perbehívott (alperes),-tanú, szakértő, tolmács) is. Jogilag szabályozott kapcsolat az eljárásban nem félként részvevő érdekelt (beavatkozó, perbehívott, tanú, szakértő, tolmács) és a peres felek között is kialakul.[48] Ez azt jelenti, hogy az eljárás során a bíróság és a felek közötti kétszer kétoldalú közjogi jogviszony és a felperes és az alperes közötti eljárásjogi jogviszony mellett a bíróság, a felperes, illetve az alperes és a perben nem félként résztvevő személyek között is különböző eljárásjogi jogviszonyok alakulhatnak ki.
A Kormány a 2015. január 14. napján megtartott ülésén elfogadta az új Polgári perrendtartás koncepcióját. Az eljárásjogi jogviszonyra vonatkozó, azt érintő megállapításokat a Koncepció elsőfokú eljárásra vonatkozó megállapításai tartalmaznak. A Szerkesztőbizottság javaslata szerint "a perben az együttműködésnek a bíróság és a felek viszonyában, azaz az eljárási jogviszonyok rendszerében kell megvalósulnia. Ebben a rendszerben a felek képviselői csak közvetítői szerepet töltenek be, a jogi képviselők (ideális esetben) szakmai hidat is alkotnak az általuk képviselt fél és a bíróság között.(...) A per közjogi természete folytán csak azok az eljárási jogok és cselekmények eshetnek kizárólagosan a fél rendelkezési hatalma alá, amelyek kizárólag a magánjog feletti rendelkezés processzuális kifejeződései".[49]
Az eddigi tapasztalatok szerint a perbeli jogviszonyok jellegét mindig a polgári (peres) eljárás folyamatának alakulása határozza meg. A polgári (peres) eljárás a kezdetétől befejeződéséig mozgásban lévő folyamat. A polgári (peres) eljárások mellett a perbeli jogviszonyokat is ez a dinamika jellemzi. A perbeli jogviszonyok is változnak, alakulnak, sokszorozódnak, de a perbeli jogviszony(ok), amely(ek) az adott eljárási cselekménynél kialakulhat(nak), a későbbiekben meg is szűnhetnek (pl. bíróság-tanú, szakértő kapcsolat vagy felperes/alperes - tanú,szakértő kapcsolat). Nem lényegtelen, hogy az eljárás melyik időpontjában nézzük meg azt, hogy kik között, hány oldalú és milyen típusú kapcsolatok ["jogviszonyok)"] állnak fenn, alakulnak ki. Ennek megfelelően a kérdés megközelíthető úgy is, hogy a) az eljárás egy konkrét pillanatában (időpont) kik között állnak fenn jog által szabályozott viszonyok, valamint úgy is, hogy b) az eljárás befejezésekor az eljárás során, annak tartama alatt (időtartam) alatt kik között milyen kontaktusok jöttek létre. Az eljárásban peres félként résztvevő személyek, a nem peres félként esetlegesen érintett személyek száma perektől függően változhat. A perbeli jogviszonyok jellemzőinek meghatározásakor ezért mindig nagyon lényeges körülmény lesz, hogy a vizsgálat az eljárás mely szakaszára vonatkozik.
A polgári (peres) eljárásban kialakuló perbeli viszonyok nem feltétlenül "tartós" jogviszonyok. A bíróság és a tanú, szakértő, tolmács között kialakuló kapcsolat rendszerint egy konkrét eljárási cselekményhez - a tanú, szakértő, az anyanyelvét tolmács igénybevételével gyakorló fél meghallgatásához - kötődik ("ad hoc" jogviszonyok).
- 289/290 -
Szemben azokkal a kapcsolatokkal, amelyek - nem feltétlenül egy eljárási cselekményhez kötődve - az eljárás egy részét (bíróság-alperes) vagy az eljárás teljes egészét (felperes-bíróság) végigkísérik ("tartós" jogviszonyok). A polgári (peres) eljárásban a leghosszabb kétoldalú kapcsolat szükségszerűen a felperes és a bíróság között áll fenn, ennél törvényszerűen csak rövidebb időtartamú kétoldalú eljárásjogi kapcsolat állhat fenn a bíróság és az alperes között.
A fenti elemzés alapján az eljárásban nemcsak egy, hanem több jogviszony jön létre, amelyek egyszerre, egy időben is fennállhatnak, a bíróság és a peres felek között, a bíróság és az eljárásban nem "fél"-ként résztvevő személyek között, a felperes, az alperes és az eljárásban nem "fél"-ként vevő személyek között. Az eljárásban létrejön a háromoldalú jogviszony
a) a felperes és a bíróság, a bíróság és az alperes és a felperes és alperes között létrejövő eljárásjogi jogviszony (a felperes és az alperes közötti magánjogi alapjogviszonyon felül);
b) amely nem azáltal valósul meg, hogy a bíróság és a felperes, illetve a bíróság és az alperes között fennálló eljárásjogi (közjogi) jogviszony mellett a felperes és az alperes között magánjogi jogviszony is fennáll, mert ez utóbbinak a perbeli jogviszony léte szempontjából nincs jelentősége;
c) három kétoldalú kontaktusból alakul ki, amely összeolvad háromoldalú jogviszonnyá (bírósági ítélet).[50]
A háromoldalú jogviszony felek (felperes - alperes) közötti része azért érdekes, mert a közöttük lévő kapcsolat egyrészt nem közvetlen, másrészt a jogvita elbírálásának előmozdítását, a bíróság felé valamilyen magatartás tanúsítását (nyilatkozat megtételét, beadvány előterjesztését) szolgálja. A peres felek közötti kapcsolat a bíróság előtt, közöttük folyamatban lévő eljárás miatt szükségszerű, anélkül - eljárásjogi értelemben - perjogviszony sem létezne. Az eljárásjogi jogviszony kialakulásának alapja bármely fenti szempont alapulvételével is, hogy a jogviszonyt az adott pillanatban hatályos Pp. előírása hozza létre. A bíróság és a felek, illetve a peres felek közötti jogviszony mindig az érvényben lévő Polgári perrendtartás rendelkezésein alapul.
A polgári (peres) eljárásban kialakuló jogviszonyok rendszerében joggal vetődik fel a kialakuló jogviszony(ok) száma. A háromoldalú (per)jogviszony egy jogviszony-e, vagy több jogviszony összessége? Ennek a kérdésnek a megválaszolása eligazítást nyújthat a különböző jogviszony-elméletek képviselői között a XIX. század végén XX. század elején kialakult vita megítélésében is. Az egy háromoldalú jogviszony léte azt feltételezi, hogy a konkrét jogszabály (Pp.) alakít ki jogi kapcsolatot a felperes és a bíróság, a bíróság és az alperes között, illetve a felperes és az alperes között, úgy hogy annak centrális részében a bíróság áll. Ha úgy tekintjük, hogy egy, és ugyanazon jogszabály szabályozza a bíróság és a peres felek közötti kapcsolatot, akkor egy jogviszony alakul ki. Ha abból indulunk ki, hogy egy eljárásban keletkeznek ezek a kapcsolatok, ez a nézet is az egyetlen háromoldalú jogviszony melletti álláspontot erősíti. Az egyetlen háromoldalú jogviszony melletti érv, hogy az adott eljárás egy konkrét jogvita elbírálására irányul. Az egy jogviszony fennállása mellett szóló argumentum, hogy az eljárás folyamán általában a felek személye sem változik (de pl. a jogutódlás megállapítása rendszerint ugyanazon jogviszonyon belül történik), a szóban forgó eljárás ugyanazon felek között zajlik. A bíróság az adott eljárásban a konkrét jogvita (vagy azzal összefüggő egyéb ügy) elbírálása során csak ebben, az eljárás tárgyát képező ügy érdemi határozatában jogosítja vagy kötelezi valamelyik felet. A polgári eljárásjogi jogviszony(ok) létének egyszeri vagy többszöri volta megállapításakor kiindulópontként szolgálhatnak a polgári jogi (magánjogi) jogviszonyok. Az 1959. évi IV. törvényre vonatkozó Ptk. kommentár - és az új Ptk.-ban ezzel megegyező dogmatikai álláspont - szerint: "Több alanyú a szerződés akkor, ha a jogosult-i vagy a kötelezett-i pozícióban, esetleg mind a kettőben egyidejűleg több személy található, akik azonos jogcímen vannak jogosítva, illetve kötelezve. Külön szabályozza a törvény azokat az eseteket, amikor több személy valamely pozícióban nem egy időben, hanem egymást követően szerepel. Erről van szó pl. engedményezésnél, tartozásátvállalásnál és harmadik személy javára szóló szerződésekben.".[51] A jogviszony szerkezeti elemei - alanya, tárgya, tartalma - alapján egy eljáráson belül nem változnak (az alanyváltozás a felperesi vagy alperesi pozíciót nem érinti), illetve nem sokszorozódnak meg. Az egy eljáráson belüli több jogviszony abban az esetben keletkezhetne, ha a jogviszonyok alanyai, tárgya, tartalma különbözőek lennének egymástól, és a folyamat egészét tekintve nem egy időben alakulnának ki. A perbeli jogviszonyok vizsgálata rámutat arra, hogy a polgári (peres) eljárásnak van kétoldalú (felperes és a bíróság között fennálló) és háromoldalú szakasza (felperes-bíróság-alperes). Ha az eljárás szélesebb körű és a polgári per a szűkebb körű fogalom, az előbbi kétoldalú (felperes és a bíróság közötti) és háromoldalú (felperes-bíróság-alperes közötti) jogviszonyként is, az utóbbi viszont csak az időben behatároltabb háromoldalú (felperes-bíróság-alperes közötti) jogviszonyként fogható fel. ■
JEGYZETEK
[1] A 'jogviszony' kifejezés angolul 'legal relation(s)', 'legal relationship', 'privity' (ln: Országh László-Futász Dezső-Kövecses Zoltán: Magyar-Angol Nagyszótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1998. változatlan utánnyomás 2004. 697.). Az angol jogi szakszótár a fenti angol megfelelő definíciók közül csak 'privity' kifejezést tartalmazza: "The relationship that exists between people as a result of their participation in some transaction or event; for example privity of contract and privity of estate" (A Concise Dictionary of Law. second edition, Oxford New York Oxford University Press 1990. 316.). Német nyelv a 'jogviszony' kifejezést a 's Rechtsverhältnis' kifejezéssel írja le (Halász Előd-Földes Csaba-Uzonyi Pál: Magyar-Német Nagyszótár Budapest, Akadémiai Kiadó, 1998. változatlan utánnyomás 2006. 712.) A német jogi szakszótár szerint 'Rechtsverhältnis'="Rechtliche Beziehung von Personen untereinander oder zu einer Sache"-> ez a meghatározás hasonló Szladits Károly jogviszony alanyi vonatkozásaira vonatkozó tételéhez (In: Lexikon Recht. (Herausgeber: Gerd Jauch) Orbis Verlag München 1989. 174. A francia nyelv a jogviszony kifejezést a 'rapport juridique' kifejezéssel írja le (Eckhardt Sándor: Magyar-Francia Szótár. Budapest, Akadémiai Kiadó 1958.1011.), illetve 'rapports de droit' definícióval (Eckhardt Sándor: Francia-Magyar Szótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1960. 1591.).
[2] Falcsik Dezső: A polgári perjog tankönyve. Budapest, Politzer-féle Könyvkiadó-vállalat 1907. 1-130., Bacsó Jenő: A jogvédelem előfeltételei a polgári perben. Máramarossziget, 1910. 51-112., Jancsó György: A magyar polgári perrendtartás rendszeres tankönyve. I. kötet Budapest, Atheneum 1912. 345-450., Magyary Géza: Magyar polgári perjog. Budapest 1913. 1-13., Bacsó Jenő: A Polgári perrendtartás tankönyve. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata 1-98., Plósz Sándor: Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, 1927. 3-137, Sárffy Andor: Magyar polgári perjog. Budapest, 1946., Grill Károly Könyvkiadóvállalata 13-17.
[3] Moór Gyula: Jogfilozófia. Budapest, Püski 1994. 165-212., Horváth Barna: Jogszociológia. Osiris Kiadó Bp., 1995. 337-356., Horváth Barna: A jogelmélet vázlata. Attraktor - Máriabesnyő 2004. 125-186.
[4] "Szocialista eljárásjogi irodalmunk aránylag kevésbé foglalkozik a perbeli jogviszony általános elemzésével" Névai László-Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiadás, Budapest, 1974. 294.
[5] Szilbereky Jenő: A polgári eljárás funkciója és hatékonysága. Budapest, KJK, 1977. 238.
[6] Baráti viszony itt olyan kapcsolatot jelent, amely formátlan és jogilag szabályozatlan, az "üzleti" viszony a tanulmány kontextusában a felek közötti közvetett vagy közvetlen anyagi szolgáltatással járó, de a jog által nem rendezett kapcsolatot takar.
[7] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. (Be.) 6.§ (1) (2) bekezdés; a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. tv. (Sztv.) 31. §
[8] Ilyen kötelező, jogszabály által meghatározott tartalmi elem pl. az ingatlan-adásvételi szerződésben 1. az adásvétel tárgyát képező ingatlan megjelölése; 2. a vételár meghatározása; illetve a 3. a felek ingatlan tulajdonjoga átruházására/megszerzésére vonatkozó egybehangzó szándékának kifejezésre juttatása.
[9] Ezt az előírást több jogszabály is tartalmazza: a. Be. 6.§ (1) bek.; b. Ket. 1. § (1) bek.; c. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. tv. (Bszi.) 2.§ (1) bek., 3.§; d. Sztv. 30.§, 31. §.
[10] Paulovits Anita: A jogerő kérdése a perjogtudományban - In: Miskolci Jogi Szemle 2010/1. sz., 40-57.,41.
[11] Die Lehre von den Prozesseinreden und die Prozessvoraussetzungen. Giessen, 1868.
[12] Kengyel Miklós: A keresettől a bírósághoz fordulás jogáig - Tanulmányok Szamel Lajos tiszteletére Pécs, 1989. Studio Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 137-147., 137.
[13] Az eljárásjogi igények csoportosítása: 1. jogvédelmi igény; 2. jogállítás; 3. anyagi és eljárásjogi igény megkülönböztetése, amely azonos a perbeli jogállítással. Ld. Hámori Vilmos: Anyagi jog és kereset Jogtudományi Közlöny 1978/10. sz. 611-619.
[14] Plósz Sándor: Összegyűjtött dolgozatai Bp., 1927., a keresetjogról c. tanulmány 3-55., 29-30.
[15] Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai - A perbeli cselekmények tana. Budapest, Franklin-Társulat, 1898. 9.
[16] Magyary Géza: Magyar polgári perjog. 3. kiadás átdolgozta és kiegészítette Nizsalovszky Endre Budapest, Franklin, 1939. 313.
[17] Magyary Géza: Magyar polgári perjog. 2. kiadás Budapest, Franklin, 1924. 11-15. Bacsó-Beck-Móra-Névai: Magyar polgári eljárásjog, (szerk.: Beck Salamon - Névai László) Egyetemi tankönyv Budapest, Tankönyvkiadó 1959. 47.
[18] Kovács Marcel: A polgári perrendtartás magyarázata. Budapest., Pesti Könyvnyomda, 1927. első füzet, 30-31.
[19] Sárffy Andor: Magyar polgári perjog Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata 1946. 13.
[20] A Polgári perrendtartás magyarázata. (szerk.: Szilbereky Jenő és Névai László) Budapest, KJK, 1967. és az azt követően kiadott kommentárok (1976., 1999., 2009.) tárgymutatója a 'perjogviszony', 'perbeli jogviszony' vagy 'eljárásjogi jogviszony' kifejezéseket nem tartalmazza.
[21] Hámori Vilmos: A keresetjog és az eljárásjogi jogviszony a polgári perben - Jogtudományi Közlöny 1979. évi 8. sz. 519-523.
[22] Peschka Vilmos: A jogviszony-elmélet alapvető kérdései Bp., 1960., Szabó Imre: A jogelmélet alapjai Bp., 1971.
[23] Világhy Miklós-Eörsi Gyula: Magyar polgári jog. I. kötet második változatlan kiadás, Tankönyvkiadó Bp., 1965. 100.
[24] Állam-és Jogtudományi Enciklopédia Első kötet A-J (Főszerkesztő: Szabó Imre) Akadémiai Kiadó Bp., 1980. 965.
[25] Névai László: A szocialista polgári eljárásjog elméleti alapkérdései Akadémiai Kiadó Bp., 1987.188.
[26] A témával kapcsolatban: Eörsi Gyula: A jogi felelősség alapproblémái és a polgári jogi felelősség Akadémiai Kiadó Bp., 1961., Eörsi Gyula: Kötelmi jog - Általános rész Egységes jegyzet Tankönyvkiadó Bp., 1979., Novák István: A polgári eljárásjogi felelősség alapgondolatai - Jogtudományi Közlöny 1972/11. 571-576., Kengyel Miklós: A bíróság és a felek közötti felelősségi viszony a polgári perben ELTE ÁJK Bp., 1989. 1-95., Kiss Daisy: A bíró felelőssége a polgári ítélkezésben ELTE ÁJK Bp., 1990. 1-65., Udvary Sándor: Culpa in actionem - a fél és képviselőjének felelőssége az egyes eljárási cselekményekért a polgári perben - a problémák ismételt felvetése -Glossa Iuridica 2015/1-2. 51-59.
[27] Papp Zsuzsanna: Gondolatok a polgári eljárásjogi felelősségről - A jogi felelősség és szankciórendszer elméleti alapjai 7. Bp., 1989. ELTE ÁJTK 22.
[28] Ujlaki László: A fél polgári eljárásjogi felelősségének elméleti vázlata és megjelenési formái - A jogi felelősség és szankciórendszer elméleti alapjai 16. Bp., 1990. ELTE ÁJTK 25., 32.
[29] «postfile_up_GyekiczkyTPolgariperjogAltalanos.pdf» 4. - 2015.október 14. - in: Cserba Lajos - Gyekiczky Tamás-Kormos Erzsébet-Nagy Adrienn-Nagy Andrea-Wopera Zsuzsa: Magyar polgári perjog - Általános rész Bp., Complex 2008.
[30] Gyekiczky id. mű 5.- 2015. október 5.
[31] Gyekizky id. mű 5. - 2015. október 5.
[32] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Tizenegyedik, átdolgozott kiadás Budapest, Osiris kiadó, 2012. 37.
[33] Kengyel Miklós: id. mű 37.
[34] Kengyel Miklós: A jogvédelmi igény, mint a polgári eljárási-jogtudomány termékeny tévedése - Jogtudományi Közlöny 1986/11. sz. 550-556.,550.
[35] "...J. Goldschmidt sem jogvédelmi, sem igazságszolgáltatási igényt nem ismer el, csupán kilátást a perbeli meghallgatásra és ennek megfelelően a perben is jogviszony helyett csak jogi helyzetet lát". (In: James Goldschmidt: Der Prozess als Rechtslage - Eine Kritik des prozessualen Denkens 2. Neudruck der Ausgabe Berlin 1925. Scientia Verlag Aalen 1986. 254,255,259.
[36] Farkas József: Az eljárásjog néhány alapvető elve és a polgári eljárásjog átfogó újraszabályozása - Jogtudományi Közlöny 1985/10. sz. 558-565., 559.
[37] Hegel szerint "a polgári társadalom tagjának joga bírósághoz fordulni és kötelessége bíróság előtt megjelenni" (G.W.F. Hegel: A jogfilozófia alapvonalai vagy a természetjog és az államjog vázlata. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1971., 239.).
[38] Rátonyi Tamás: A keresetjog meghatározásának kérdése ELTE ÁJTK Polgári Eljárásjogi Tanszék Budapest, 1971. 5-22., 7.
[39] A 467/B/1997. AB határozat Indokolás II. szerint: "A polgári anyagi jog sajátosságainak megfelelően a polgári per tartalmi szempontból három fajta kereseti kérelem alapján indulhat, és ennek - valamint a kereseti kérelemhez kötöttségnek [Pp. 3. § (1) bekezdés, 215.§] - megfelelően, helyt adás esetén, tartalma szerint három fajta érdemi határozat születhet: marasztalási kereset/marasztalási ítélet; megállapítási kereset/megállapítási ítélet; jogalakítási kereset/jogalakító ítélet."
[40] 75/1995. (XII. 21.) AB határozat II.7.
[41] A Pp. 121. § (1) bekezdés b. pontja alapján a felperesnek meg kell jelölnie az alperest, ez azonban önmagában nem elegendő az alperesi pozíció létrejöttéhez, ehhez szükséges, hogy a bíróság ne utasítsa el a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül, és azt kézbesítse részére.
[42] Pp. 141. § (2)-(3) bek.
[43] Pp. 137. § a., Pp. 151. § (1) bek., Pp. 157. § f.
[44] Pp. 93. § (2) bek.
[45] Pp. 137. § (1) bek. a., Pp. 148. § (2) (3) bek., Pp. 151. § (1) bek.
[46] A hatósági jogviszonyok (hatósági jogkör) fogalmát a 1/2011. (V. 9.) KK vélemény határozza meg. Ez a meghatározás a bírósági hatósági jogviszonyra is irányadó lehet. "A hatósági jogviszonyok a közigazgatási szervek olyan jogalkalmazó tevékenysége során jönnek létre, amikor a közigazgatási szervek közhatalom birtokában egyoldalúan döntenek a jogviszony másik oldalán álló jogalanyok ügyeiben, jogokat, kötelezettségeket állapítanak meg (az eljárásjogi jogviszonyban ez lehet leginkább hangsúlyos), tényt vagy jogosultságot igazolnak, hatósági nyilvántartást vezetnek, vagy hatósági ellenőrzést végeznek [(Ket. 12. § (2) bekezdés)]".
[47] Magyary Géza is megállapítja, hogy "a polgári perben a felek mindegyike csupán az állammal szemben van közjogi viszonyban,a per, mint ilyen a felek közt közjogi viszonyt nem létesít... Sokszor azonban a látszat más, mert gyakran az egyik félnek perjogi viszonya fel van tételezve a másik félnek perbeli cselekvésétől. Pl. az alperes azért köteles az idézést átvenni, mert a felperes keresetlevelet terjesztett elő. Innen az a nagyon elterjedt nézet, hogy a polgári per a feleknek nemcsak az államhoz, hanem egymáshoz való közjogi viszonya is és hogy ennek következtében a per a bíróság és a felek, nemkülönben ez utóbbiak közt egymás közt fennálló egységes közjogi jogviszony. Tételünk azonban némi kiegészítésre szorul. Minthogy az állam a bíróság által végzendő perbeli cselekmények egy részét a felekre hárítja át, - áthárított perbeli cselekmények - ezek tekintetében a felek közt is közvetlen közjogi kapcsolat jön létre. A felek ezek tekintetében is egymással szemben közvetlen közjogi jogosultakká vagy kötelezettekké válnak. Így pl. előkészítő iratnak ügyvédek közt való kézbesítése s általában is a perbeli előkészítés tekintetében. Közjogi kapcsolat jön létre a felek közt az általuk kötött peren kívüli rendelkező jogügyletek által is. Pl. hatáskörnek és illetékességnek a kikötése. A mondottakból látható, hogy habár a polgári per lényege szerint a felek közjogi lekötelezési viszonya az állammal szemben, a polgári perben mégsem lehet minden perbeli cselekményt erre az egy alapgondolatra visszavezetni. A feleknek perben van széleskörű szabad mozgásuk, sőt igazi közjogi jogosítványaik az állam bírói közegeivel szemben. Ezen felül pedig a felek bizonyos határig egymással is közjogi jogviszonyba lépnek" (Magyary: 26. sz. hivatkozás szerint id. mű 10.- a szerző itt kifejtett nézete annak az elvi álláspontnak a továbbfejlődését tartalmazzák, amelyet a polgári per jogi természetét illetően a korábbi munkáiban kifejtett).
[48] Pp. 55. §, Pp. 56. § (1) bek.,57. § (2) bek.; Pp. 58. §, 59. §; Pp. 173. § (3) bek.; Pp. 177. § (3) bek., Pp. 180. § (3) bek., 181. § (1) bek. 184. § (3) bek.
[49] Az új Polgári perrendtartás koncepciója 45-46.0.
[50] A bíróság ítéletében a perköltség viseléséről is határoz, amely rendelkezés a felperest és az alperest is érinti. Lásd 26. hivatkozási pontot.
[51] A Polgári Törvénykönyv magyarázata. (szerk.: Gellért György, a vonatkozó részt Benedek Károly írta) Első kötet második változatlan utánnyomás Budapest, KJK, 1993., 816.; illetve a Polgári Törvénykönyv magyarázata (szerk.: Gellért György, a vonatkozó részt Benedek Károly írta) negyedik, bővített és átdolgozott kiadása Első kötet Budapest, KJK, 1999., 895. A nevezett jogintézményeket a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:193-6:201. §-a, 6:203-6:207. §-a és a 6:208-6:211. § szabályozza.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Esztergomi Járásbíróság (Esztergom)
Visszaugrás
