Milyen legyen egy jó stílusú, következetes, kooperatív vezető? Hogyan viselkedjen, hogy a munkatársak komolyan vegyék, elfogadják? Milyen módon váljon követelménytámasztó kapitánnyá anélkül, hogy napról napra megszégyenítené, megalázná kollégáit? Ezekre a kérdésekre kapunk gondolatébresztő javaslatokat Dudás Ferenc alábbi írásában.
Irányítóként (mások tevékenységének összehangolójaként) naponta szembe találjuk magunkat azzal a kihívással, hogy a vezetői hajó fedélzetén kapitányként szinte helyzetről helyzetre el kell tudni döntenünk, hogy:
• tiltunk - tűrünk - támogatunk, dicsérünk, avagy
• netán (aktuálisan) éppen földbe döngölünk.
Mindez helyzetről helyzetre döntési, mérlegelési kényszert jelent számunkra, amely soha nem teszi lehetővé az elodázást, átütemezést. Illetve, ha ezt tesszük, akkor annak később mindig megisszuk a levét. S persze, nem csak mi, hanem a környezetünk is részesül belőle kellő dózisban. E körbe tartozó döntéseink, helyzetmegítéléseink mindig a kollégákat érintik. Ők ennek alanyai, - s legtöbbször, nem éppen kevésszer - elszenvedői. E kérdésről egyébként azért kell beszélni, mivel a mindennapi mikroklímát egy munkahelyen - nem más, mint - a főnöknek a munkatársaihoz való viszonya határozza meg. Ha a főnök állandóan ideges, raplis, kiszámíthatatlan, akkor a személyi állomány hangulata is az. Mindez egy állandóan kumuláló, ún. "mérgezett egér" effektus által, folyton a negatív tartományok tetőfokára hágó állapot. Ennek folyton jelen lévő sajátos elegye olyannyira képes megmérgezni a levegőt, hogy a jóérzésű kollégák többségének talán nem is (lenne) lesz kedve e munkahelynek nevezett "gyüldébe" bejárni. Emellett az érintetteknek a napi gyomorideg elleni leküzdés undorával kell erőt venniük magukon, akár óráról órára, de az is lehet, hogy percről percre. Mert gondolják meg, milyen az a munkahelyi miliő, ahová a többség nem szeret bejárni, sőt, utál ott lenni. S mindezt még lehet fokozni. Mivel, képzeljük el, milyen az a teljesítmény, milyen az a szervezeti kultúra és kohézió, amelyet ilyen érzések járnak át, illetve egyáltalán nem tartanak össze. S leginkább persze feszítenek szét.
Tapasztalt vezetőként állítom, hogy a kapitányi feladat egy bizonyos szinten túl már egyáltalán nem szakmai hozzáértés kérdése, hanem teljesen másé. Egy vezető, kerüljön bármilyen magas polcra, együttműködően, európai stílussal és emberi hangvételű kommunikációval folyton meg tudja nyerni azokat a mindennapi meccseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy kollégái támogassák, s leginkább eredményessé tegyék.
Igen - a vitát is felvállalva -, azt állítom, hogy a vezetői siker garanciája egy bizonyos ponton túl, legalább 60%-ban stílus és kommunikáció kérdése. Na, jó, legyen 50! Higgyék el, mindez akár még azt is képes ellensúlyozni, hogy az érintett nem a legkellőbben járatos az általa irányított szervezet tevékenységének részletekbe menő szakmai rejtelmeiben. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az alapos szakmai felkészültség, jártasság ne garantálna kizárólagosan meghatározó előnyöket. De ennek hiányát átmenetileg mindenképpen pótolni és ellensúlyozni képes. Pótolni, s ellensúlyozni képes azzal, hogy a mindennapokban kiderül, a vezető (sem képzeli magát félistennek) is ember. Pontosabban helyzete válogatja, de még tud normális ember is lenni.
Gondoljunk bele: ha egy vezető stílusának állandó eszköztára az, hogy megalázza, megszégyeníti, földbe döngöli a munkatársait, az általában, de leginkább soha nem vezet sehova. Az meg végleg zsákutcát jelent, ha mindezt valaki felnőtt emberekkel, a többiek (mások, netalán kívülállók) előtt teszi. Ne tegyük ezt, mert ennek elviselése, elszenvedése senkinek nincs beárazva a fizetésébe, sőt, a munkaköri leírásban sem szerepel ilyen szenvedéstörténeti klauzula.
Jó, jó - kérdezhetik a szigor és tekintély után kiáltók: akkor miként legyen egy főnök követelménytámasztó, s hogyan érje el azt, hogy komolyan vegyék? Hát, semmiképpen sem efféle lejáratódott (ócska), meghaladott és semmirekellő eszközökkel.
Higgyék el, van egy másik út is. Léteznek más célravezetőbb megoldások. Ez egyébként mindig eredményre vezetőbb, mint a lealázás. Ehhez kapcsolódóan joggal merül fel az a kérdés is, milyen legyen egy jó stílusú, kooperatívan kommunikatív vezető.
A teljesség igénye nélkül vegyük is sorra:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
