Napjainkban a szellemi alkotások joganyag megújulási hullámának lehetünk tanúi, melyet az időközben bekövetkezett gazdasági, társadalmi változás, a technika gyors iramban történő fejlődése és nem utolsó sorban a hazánkkal szembeni nemzetközi jogi elvárások indokolnak. A rendszerváltással kezdődő és napjainkban még mindig tartó jogalkotási tendencia 2001-re a szellemi alkotások minden területét érintő új a technikai változásoknak jobban megfelelő, Európai Uniós normákat fokozottan figyelembe vevő jogszabályokat alkotott. A technika állásához, illetve az Európai Uniós normákhoz való igazodás során elmaradt azonban az egyes jogintézmények gyakorlati szemszögből történő felülvizsgálata, a jogintézményeknek a megváltozott gazdasági, jogalkalmazói elvárásokhoz való hozzáigazítása. Így történhetett, hogy egy olyan intézményt, mint az újítást, amely több az elmúlt társadalmi-politikai rendszerre emlékeztető vonással rendelkezik, újraszabályoztak anélkül, hogy megvizsgálták volna annak a megváltozott gazdasági viszonyokkal való viszonyát, valamint az adott jogterületen belül betöltött funkcióját.
Az újítás jogintézménye kapcsán egy a munkajog és a polgári jog határmezsgyéjén álló jogintézményről van szó, amely a polgári jog területén belül az iparjogvédelem területére esik. Az újítás jelenleg hatályban lévő 63/1998. (III. 31.) kormányrendelettel való újraszabályozását jelentős joganyag előzte meg. Az újítási rendeletek folyamát a 11940/1948. Korm. rendelet nyitotta meg és a továbbiakban két-három évenként, később már hosszabb időintervallumokban rendszeresen új jogszabályok rendezték az újítás jogi sorsát. A korábbi társadalmi rendszerben az újítás funkciója a gyakorlati életben a bérkorrekció volt, azaz ezen jogcím segítségével igyekeztek korrigálni az akkori bérrendszer hiányosságait, ily módon elismerve a kreatív szellemiségű dolgozóknak a munkájuk során kifejtett többlettevékenységét. Nem elhanyagolható az újítás korábbi jogrendszerben betöltött nevelő erkölcsi szerepe sem, hiszen a korábbi rendeletek eleinte részletesen, később elnagyolva, de nagy hangsúlyt fektettek az újításban megtestesülő állami elismerésre.
A polgári jog szellemi alkotásokkal kapcsolatos szabályozási rendszerében a használati mintaoltalomról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény megalkotásáig az iparjogvédelem területén a technikai, szervezési jellegű megoldásokat csupán a szabadalom és az újítás jogintézménye védte. Az 1981-ben keletkezett német törvénnyel megalkotott, és azóta több jogrendszerben meghonosodott, használati mintaoltalom (Dr. Csécsy György: A szellemi alkotásokjoga, Novotni Kiadó, Miskolc 1998.) törvényi szintű szabályozásával jogrendszerünk az iparjogvédelem területén lépcsőzetessé vált a technikai jellegű megoldások jogi védelme. Az újítás ennek megfelelően - védelmi szintjét tekintve - a szabadalom és a használati mintaoltalom után a legalsóbb "helyi" szinten helyezhető el.
A hatályban lévő 63/1998. (III. 31.) Korm. rendelet megalkotása számos változást hozott a jogintézmény életében. A jogszabály szerint újítás a gazdasági tevékenységet folytató szervezet tevékenységi körében, a vele munkaviszonyban álló személyek és szerzőtársaik által kidolgozott, a szervezetnél új műszaki, illetve szervezési megoldás. A fogalom-meghatározás ekként való megadása nagyban hozzájárul az intézmény gyakorlati jelentőségének csökkenéséhez.
Technikai jellegű, de a jogintézmény korlátozását eredményező tényező, hogy míg a korábbi 78/1989. (VII. 10.) MTr. az újítás fogalmi meghatározásakor a Ptk. 685. § c) pontjára utalva határozta meg a gazdálkodó szervezet fogalmát, a hatályos kormányrendelet tételesen felsorolja a gazdálkodó szervezet fogalmi körébe tartozó jogalanyokat. A gazdálkodó szervezet fogalmi eleme így az állami vállalatra, egyéb állami gazdálkodó szervekre, költségvetési szervekre, szövetkezetekre, gazdasági társaságokra és a közhasznú társaságokra szűkül. Kimarad tehát a felsorolásból az egyesülés, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, az egyéni vállalkozó. A gazdálkodó alanyok fogalmának szűkülése magyarázható azzal, hogy a rendszerváltás után kialakult gazdasági helyzetben csak az újítási rendeletben felsorolt jogalanyok játszanak jogilag fontos szerepet, azonban ez a fajta szűkítés mégis az újítás jogintézményének alkalmazhatósági körét csökkenti.
A jogintézmény fogalmi meghatározása kapcsán már érdemi jogintézmény jelentőséget csökkentő tényező, hogy újítást csak munkaviszony keretén belül lehet kidolgozni. Bár a jogalkotó bővíti a munkaviszony körét, amikor kimondja, hogy a munkaviszonyban álló személyre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha a megoldást közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló személy, a fegyveres erők vagy a rendvédelmi szervek hivatásos állományához tartozó - szolgálati viszonyban álló személy, illetve munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag dolgozta ki. Hiányzik azonban az korábbi jogszabályokban bevett "egyéb" jogviszony lehetősége.
Ez a változás a jogintézmény gyakorlati alkalmazhatósága szempontjából jelentősen lecsökkentette a jogalanyok lehetőségeit. A megváltozott gazdasági viszonyok között ugyanis leggyakrabban foglalkoztatói pozícióban piacorientált gazdasági társaságok állnak, akiknek szűkös, előre kiszámított gazdasági érdekeik a legtöbb esetben "egyéb" jellegű jogviszony és nem munkaviszony létesítését diktálják. A polgári jog körében elhelyezkedő e téren leggyakrabban előforduló megbízási szerződés sokkal szabadabb mozgásteret biztosít a szerződő feleknek, mint a részletesen leszabályozott munkaviszony.
Kapcsolódik a munkaviszony kérdéséhez a hatályos újítási rendelet további fogalmi eleme, miszerint az újításnak a gazdálkodó szervezet tevékenységi körébe kell esnie. A korábbi jogszabályokban ez a kritérium nem szerepelt, fogalmi elemként szerepeltetése elméleti szempontból vitás lehet. Az újítás fogalmának tárgyalásakor volt már arról szó, hogy újítást kizárólag munkaviszonyban lehet megalkotni. A munkaszerződésnek azonban integráns eleme a munkakör meghatározása, amely a munkavállaló kötelezettségeinek körét taglalja. A jogalkotó ugyanakkor bár az újítás megalkotási körét leszűkíti a munkaviszony kereteire, az újítás alkotói magatartását ezen túlterjeszkedve a munkáltató tevékenységi körébe eső megoldások terén helyezi el. Az újítás fogalmi keretein túlmenően a kormányrendelet szabályozza még a munkaköri kötelezettség részét nem képező, azonban a gazdálkodó szervezet tevékenységi körében megalkotott - a rendelet szövegében nem nevesítetten, de valójába alkalmazotti újításként felfogható - alkotások sorsát is.
Az "alkalmazotti" újítások bevonása az újítások területére meglepő eredmény annak fényében, hogy a jogalkotó az újítások megalkotási körét leszűkítette a munkaviszony kereteire. A fogalomban szereplő munkaviszony keret ugyanis kizárólag az újítás munkajogi jellegét erősíti, azonban a munkakör tárgykörén túl megalkotott, de a gazdálkodó szervezet tevékenységi körébe eső újítások esetében már tisztán polgári jogviszonyokról beszélhetünk. Különös visszaélésekre okot adó fogalmi elem lehet a munkaviszony a továbbiakban kifejtésre kerülő védelmi szint, valamint a bejelentési kötelezettségre tekintettel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
