Az európai közösségi szociálpolitika és munkajog fejlődésének történetében1 a hetvenes évek második fele különösen látványos eredményeket hozott. Ebben az időszakban születettek meg azok az irányelvek, amelyeket napjainkban a vállalkozások átstrukturálása2 munkajogi szabályai elnevezéssel szokás egy csokorban összefoglalni. E körbe tartozik a csoportos létszámcsökkentésről (75/129/EGK), az üzemek, vállalatok átruházásáról (77/187/EGK) és a munkáltatói fizetésképtelenségről (80/987/EGK) szóló irányelv. Noha mindhárom irányelv markáns szociálpolitikai, illetve munkavállaló-védelmi tartalommal rendelkezik,3 napjainkra jól látható, hogy az irányelvek a nyolcvanas évektől kezdve jelentős gazdasági-gazdaságpolitikai hatást is kiváltottak. Figyelemre méltó, hogy mindhárom irányelv a Római Szerződés akkor hatályos 100. (jelenleg 94.) cikkére támaszkodott, azaz olyan tárgykörökben születtek, amelyek "közvetlen hatással vannak a közös piac létrehozására vagy működésére."
Az 1977. február 14-i 77/187/EGK irányelv a tagállamok által a munkavállalók jogainak a vállalatok, üzemek és üzemrészek átszállása esetében való megóvása érdekében kibocsátott jogszabályok közelítéséről rendelkezik. Az irányelvet a nemzetközi munkajogi irodalomban manapság röviden csak "business transfer" irányelvként említik, mivel a tárgyi hatályát megjelölő szabályban (az irányelv 1. cikkében) meghatározott tényállásnak ez a szokásos angol nyelvű megnevezése. A magyar munkajogban a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 154. számú állásfoglalása által meghonosított kifejezéssel munkajogi jogutódlás elnevezéssel jelölik az irányelv által szabályozott jogintézményt. Az irányelv az említett irányelv-csoportból azért emelkedik ki, mert a megszületése óta eltelt mintegy három évtizedben rendkívül kiterjedt, a munkajogi, illetve szociálpolitikai ügycsoportban szokatlanul nagy ítélkezési gyakorlata alakult ki az Európai Bíróság előtti (előzetes döntéshozatali) eljárásokban. Napjainkig mintegy ötven európai bírósági ítélet kapcsolódik az irányelv alkalmazásához.4 Ez a kiterjedt ítélkezési és értelmezési gyakorlat számos új elemmel gazdagította az 1977. évi közösségi szabályozást, és elsősorban ennek nyomán került sor az irányelv 1998. évi módosítására a 98/50/EK irányelvvel. A jelenleg hatályos szöveg azzal alakult ki, hogy az eredeti és a módosító irányelvet egységes szerkezetbe foglalta a 2001/23/EK irányelv.
A vállalatok, vállalatrészek, üzemek, üzemrészek átruházásával kapcsolatos munkajogi problematika a magyar munkajogban a kilencvenes évek elejétől bontakozott ki.5 Már a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) hatályba lépésekor szembeötlő volt, hogy a magyar munkajog hallgatott a business transfer szabályairól,6 hiszen az akkor már évtizedes európai bírósági gyakorlat jelezte, hogy a jogintézmény körében komoly jogalkalmazási nehézségek bontakoztak ki csaknem valamennyi európai államban. A hazai jogalkalmazásban a kérdéskör sajátos privatizációs kontextusban jelent meg, hiszen az irányelvben meghatározott tényállások (gazdasági egységek átadása-átvétele) tömegesen valósultak meg a nyolcvanas évek végétől kibontakozott magánosítási folyamatban. A jogalkotó hallgatása mellett a korabeli gyakorlatot a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának említett 154. számú állásfoglalása irányította. Az állásfoglalás, amely nyilvánvalóan a közösségi jogi szabályozás szem előtt tartásával született, rendkívül ellentmondásos megítélést7 váltott ki, részben kiemelkedő gazdasági jelentősége, részben szokatlan jogdogmatikai megoldása, részben pedig jogalkalmazási aktus jellegéből folyó hiányosságai okán.8 Noha az 1997. évi LI. törvény nyomán az Mt.-ben is megjelentek a jogintézmény tételes jogi szabályai, ezek alkalmazása és értelmezése továbbra is komoly nehézségeket okozott a joggyakorlat számára.9
Az 1977-ben kibocsátott irányelv alkalmazásának a kezdetektől alapkérdése volt a hatályával, különösen tárgyi hatályával kapcsolatos rendelkezések értelmezése.10 Az 1. cikk (1) bekezdése szerint az irányelvet a vállalatok, üzemek vagy üzemrészek szerződéses átruházás vagy összeolvadás11 alapján másra való átszállása esetében kellett alkalmazni. Noha az irányelv előkészítése során e tárgyi hatályt kijelölő szabály megalkotásakor komoly viták bontakoztak ki,12 amint az később bebizonyosodott, mégsem sikerült a jogalkalmazás számára megnyugtató megoldást találni.
Amint az Európai Bíróság gyakorlatában utóbb nyilvánvalóvá vált, az irányelv alkalmazása szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult a Spijkers ügy.13 Ebben az ügyben alakult ki a Bíróság által napjainkig használt fogalom, az "identitását megőrző gazdasági egység átszállása," és az ítélet megállapításai napjainkig beszámítási pontját képezik a bírósági gyakorlatnak. Az Európai Bíróság tehát félretette a vállalat, üzem, üzemrész fogalmának értelmezésével kapcsolatos nehézséget, és ezeket mintegy felváltotta a gazdasági egység fogalmával. Megállapítása szerint az irányelv célja a gazdasági egység körében fennálló munkajogviszonyok kontinuitásának biztosítása, függetlenül a gazdasági egység tulajdonosának (illetve az annak tekintetében rendelkezésre jogosultnak) az esetleges változásától. Ebből pedig az következik, hogy az átszállás irányelvben foglalt fogalmának értelmezésénél perdöntő, hogy a gazdasági egység (az átszállás nyomán) megőrzi-e identitását, azaz tevékenysége ténylegesen tovább folyik, illetőleg újra megkezdődik-e. A Bíróság szerint e feltétel vizsgálatánál az adott tényállást jellemző valamennyi körülményt összességében kell figyelembe venni. E körülmények között ugyanakkor alapvető jelentősége van a vállalat (üzem) tevékenysége jellegének, annak, hogy került-e sor immateriális vagy materiális vagyonelemek átruházására, került-e sor a személyzet (egy részének) átvételére, az ügyfélkör részben vagy egészben azonos-e (az átadás-átvételt követően), azonos-e (legalább részben) a gazdasági egység által folytatott tevékenység, volt-e megszakítás az egység tevékenységében. Az említett kritériumokat napjainkban "Spijkers-kritériumokként" is említik, amelyek mérföldkövet jelentettek a business transfer megítélésének módszertanában.14 Ebből az ítéletből származik az a megközelítés is, hogy a gazdasági egység "erőforrások szervezett csoportja," amely fordulat 1998-ban ugyancsak bekerült az irányelv 1. cikkét módosító rendelkezések közé.
Az ugyancsak viszonylag korai, egy szezonszerűen nyitva tartó dán kisvendéglő ügyében, a Ny Mølle Kro ügyben15 a gazdasági egység átszállásának az az aspektusa jelent meg, hogy miként értékelhető az egység tevékenységében bekövetkező időszakos, átmeneti megszakítás. A Bíróság szerint az átmeneti megszakítás nem (feltétlenül) utal arra, hogy az egység tevékenysége megszűnt volna. Amennyiben pedig ez (a megszűnés) nem következik be, úgy sor kerülhet az irányelv hatálya alá tartozó átszállás megállapítására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
